Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962. JÚNIUS 10, VASÁRNAP KW MEGYEI sXáriao MUSIK, MMMA VONATOK A kisvasút aprókat csattog­va bújik ki a föld gyomrá­ból. Olyannak tűnik egy pilla­natra, mint a mesevilág. Az idevezető kacskaringós út felől, s a dombok oldalán csupa zöld és virág. Illatos és madárdalos a levegő. S egy­szer csak a sötét alagútból elő­világít a két szem, zakatolni, dübörögni kezd a föld, s szén­nel púpozott csillékkel élőka­nyarodik a bányavonat. A jel­zés szabad, begördül a szerel­vény az állomás elé, majd rá­kapcsol és nagy ívben kanya­rodva indul az osztályozóhoz. A forgalmista kipillant az ablakon. Minden rendben. — Állomásfőnökség? — kér­dem jószerencsét köszönve. Mariok József forgalomirá­nyító szétnéz a törpácske szo­bában, s nem kis iróniával csak ennyit mond: — Majdnem ... Hát nem a Keleti pályaud­var forgalmi irodája — annyi bizonyos. Mégis napi száz vagon szén szállító csilléinek át- és vissza­vonulását kell szemmel tarta­nia. Közben csöng a telefon. Rö­vid, kétmondatos válasz után ismét rámfigyel. — Meddig ér a telefon? — Húsz állomással minden­hová. így kémek tőlem üreset, vagy engedélyt a megpakolt szerelvény indítására a bányá­ból — S a vasút meddig fut? — Majdnem a munkahelyig. Addig visz a „kiskandó”. A fürge és sokat bíró kis Befutott a „kiskandó”. A szénnel teli csillesor vége még a bánya bejáratánál zakatol itt, hogy ott folytatódik, az sem mindig gazdagon. — Akkor a pilisi bányász?... —... keménykötésű! Nem kényeztetett el a szén. Én tudom, mert hu­szonöt éve kenyerem. Tizen­három esztendeje itt. — S honnan kezdte? — Urasági csillés, ez volt az első „rangom”. — Nem mondom, sok szén­nel lehetne kirakni az utat, a mostani „állomásfőnökségig”. — Nincs is ember talán, aki kiszámíthatná, mennyi for­dult meg a kezem alatt. Egy ideig elfűthetnék vele akár­Száz méter mélyből a kas hozza fel a szenet az István- aknánál. Innen már végtelen sorokban a felszínen utazik az osztályozóhoz a szén mozdony csakugyan villanyra jár. Itt úgylátszik nem kell tartani sújtólégtől. Odalenn, a csákányon kívül fúrás, rob­bantás, kaparószalag segíti ki­felé a szenet. Megint szól a telefon, s új­ból ez lesz a téma. — Mindent jelez? A bajt is? — Azt is. — Mikor utoljára? — A télen. Valakinek kifi­camodott a válla. — Nagyobb baj? — ötvenkettőben vízbetörés volt. Zuhogott, mint a tenger. Azóta nem volt hiba — sze­rencsére. — Milyen bánya a pilisi? — Nehéz, igen nehéz. Van, ahol három méter is megvan a szén. De csupa vetődés, hol melyik erőművet — ez biztos. Újból a kisvasút döcög el előttünk, s kanyarodik az osz­tályozó felé. Amíg elzakatol, hallgatunk. — Bányász... Milyen szak­ma ez? — kérdem váratlanul. — Igen nehéz. Odalenn min­den van, tél is, nyár is, víz is, szárazság is. Irmamezőn negyven fok a meleg. Volt több is már. Az északi sikló alatt meg nincs több egy­két foknál. — A legények merre tájé­kozódnak? —- Úgy gondolja, elmen- nek-e? (Nevet, s legyint.) Nem olyan könnyű szabadulni. A bánya furcsa jószág. Szigorú, mégis megszereti az ember. Most is 90 tanulónk van, s ér­dekes, hogy egyik-másik apja kovács, vagy másféle ember. Talán a kereset miatt is jön­nek. A legfőbb azért, hogy bá­nyászok lehetnek! Többet nem szól. Mintha röstelné, hogy többet beszélt a szokottnál. Ez a jel is egy­ben, hogy elmondta, amit akart. Közben be-benyitnak a kisszobába, leülnek néhány szippantásra — gumiruhában, sisakban. Kinn verőfénnyel melegít, világít a nap. A bevezető alagút szájában időnként fel­dereng a mozdony fénye. Jönnek, mennek a vona­tok ... T. Gy. Miért nem látunk C — Elfogadjuk? •— Igen. Műfajilag is újdon­ság és jobb a szokásos kaland- filmeknél. — Szerintem is. Pergő és lendületes az egész film. — A Filmfőigazgatóság Bá- thori utcai épületének házi vetítőjében vagyunk. Mind­össze 10—12 nézője van a most vetített filmnek. Helye­sebben inkább bírálója, mint nézője. Filmművészek, peda­gógusok. kritikusok: a fiímátvételi bizottság tagjai. Egy-egy film levetítése után rövid időre vitapartne­rekké, vagy egyetértő társak­ká válnak. Ök döntik el, hogy érdemes-e megvételre javasol­ni a filmet, vagy sem. Ha a megvásárlás mellett döntenek, akkor a filmet a Filmfőigaz­gatóság vezetője is megnézi és ő mondja ki az utolsó' szót. Ezen az úton jutnak el a kül­földi filmek a közönséghez, a vetítővászonra. A Báthori utcai házi vetítő­ben hetenként két-három al­kalommal kerülnek az úgyne­vezett bemutató kópiák az át­vételi bizottság elé. Néhány délelőttön az újságíró is vé­gignézte a filmeket: részt vett a bizottság vitáiban. Ez a né­hány délelőtt is elég volt ah­hoz, hogy megállapíthassuk: nem könnyű az átvételi bi­zottság dolga mert nagyon ke­vés jó filmet találni. A mozilátogató közönség kö­rében elterjedt az a nézet, hogy sok nagyszerű nyugati filmalkotás a filmátvevő szer­vek miatt nem kerül a mozik vetítővásznára. Egy hét sta­tisztikája nem lelhet eléggé Indulás előtt. Az üres sor nemsokára visszaindul új kincsekért (Gábor Viktor felv.) Háromszáz új típusú cementmérleg készül a DCM-nek Hódmezővásárhelyen A fiodmétóvásáfhelyi' mér­leggyár tervezői az idén hal különféle rendeltetésű,'' új tí­pusú automata, ’ félautomata mérleget szerkesztenek. Már megkezdték a Dunai Cement- és Mészmű számára tervezett 150 kilós, körszámiapos ce- menímérlegek sorozatgyártá­sát. A félig önműködő mérleg tartályát a cementsiló alá he­lyezik. Amikor a tartályba be- leömlött a 150 kiló cement, a szerkezet elektromos úton ki­kapcsol és üríti a iemért anya­got. Az üzem dolgozói most azon a vállalásukon dolgoz­nak, hogy a DCM számára megrendelt háromszáz mérle­get december vége helyett szeptember utolsó napjaira el­készítsék. (MTI) Milyen növényzet borította sok tízmillió évvel ezelőtt hazánk területét? A magyar paleobotanikusok — a régi korok növényzeté­nek kutatói — értékes segít­séget kaptak Kínéból. Dr. Si­mon Tibor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem docense a közelmúltban tanulmányúton járt a Kínai Népköztársaság­ban, s onnan 600 növényfajtát képviselő gazdag gyűjteményt hozott magával. A dél-kínai, szubtrópikus növények azért rendkívül értékesek számunk­ra, mert az ottani flóra olyan, mint amilyen nálunk a föld- történeti harmadkorban az el­jegesedés előtt alakulhatott ki. A paleobotanikusok a meg­kövült növényekből következ­tetnek arra, milyen lehetett azok vegetációja idején a ta­laj, a klíma és a többi növény­zet. Ezeket a következtetése­ket biztonságosabbá teszi, hogy a megkövesedett növényi leleteket most élő növények­kel hasonlítják össze. Eddig sok nehézséget okozott a kö­vületekbe zárt növényi marad­ványok rendszertani besorolá­sa, azonosítása is. Ennek egy­szerűsítésére a paleobotaniká- ban most új módszert kezde­nek alkalmazni: a növények­nek nemcsak alakját, hanem epidermiszét, bőrszövetét is összehasonlítják. Ehhez kiváló modellként szolgálnak a Kíná­ból kapott növények. A szub­trópusi ficusok, magnóliák, kámforfák és más örökzöldek most sorban mikroszkópus epidermiszvizsgálat alá kerül­nek, hogy megkönnyítsék a hazánk területét sok tízmillió éwel ezelőtt borított növény­zet alaposabb megismerését. (MTI) meggyőző, de a bizottság tag­jai több éves gyakorlatukra hivatkozva állítják: sok nagy­szerű filmről nem tudnak ... — Van úgy. hogy három­négy hét alatt egyetlen, meg­vételre alkalmas filmet sem látunk — halljuk a filmkriti­kustól. Tehát nem olyan irigy- lésreméltó a bizottság mun­kája, mint gondolnánk. Kivéve az olyan eseteket, mikor a nyugati filmgyártás valóban klasszikus alkotásait nézhetik meg. Mert a Chaplin-fiimeket például — és néhány más ha­ladó szellemű amerikai film­alkotást —, csak a ház; vetí­tőben lehet látni. Ezeket a filmeket ugyanis a nyugati gyártó, illetve forgalmazó cé­gek nem adják el a szocialista országoknak. — Ezeknek a filmeknek csak egy kópiája jut hozzánk csere útján. De a közönség elé nem tudjuk vinni őket — halljuk a filmesztétától. — A Chaplin-művek sorsáról pél­dául a filmek jogtulajdonosa döntött így. A „Porgy and Bess”-t, vagy a „Híd a Kwai folyón”-t az amerikai külügy­minisztérium nem engedi el­adni a szocialista országoknak. Ez talán azért történik így, mert maguk a nyugatiak fél­nek attól, hogy a szocializmus országaiba küldjenek olyan filmeket, amelyekben a saját művészeik leplezik le a kapi­talizmust, néha döbbenetes erővel. — Ezekért a filmekért pe­dig még az eredeti eladási áruknál többet is ajánlottunk fel — hiába... — Viszont kérés nélkül is adnák azokat a szirupos sze­relmi történeteket, amikből ti­zenkettő fér egy tucatba. De a korlátlanul gyártott gengszter­filmjeiket is megvehetnénk. — Milyen elvek érvényesül­nek. a nyugati filmek átvéte­lénél? — kérdezi az újságíró. — Természetesen nem vá­runk szocialista-realista alko­tásokat. Olyanokat sem várha­tunk. amelyek a kapitalizmust befeketítik. Az egyetlen köve­telményünk a nyugati filmek­től, hogy olyan alkotások le­gyenek, amelyekben szépség, emberség, művészet van. Amiket megnézve, egy kicsit jobb ember lesz a néző — mondja az átvételi bizottság egyik vezetője.# Évente átlagosan 40—45 nyugati filmet láthatunk, s ezek természetesen a ter­més legjavából kerülnek ki. A közönség egy részének az a téves elképzelése, hogy „Nyu­gaton csak jó film készül”, abból származik, hogy a ná­lunk bemutatott filmek nagy része valóban jó. De a válasz­ték óriási: Nyugaton évente át­lagosan 2000 film készül. Magyarország 4500 mozijá­nak másik ellátási területe a szocialista országok „filmter­mése”. Évente átlagosan 300 film készül a népi demokráci­ákban. Ez a szám az előbbi 2000 mellé állítva mutatja: mennyivel kisebb e területen a választék. Megtudjuk, hogy évente kö­rülbelül 100, szocialista ország­ban készült filmet mutatunk be. Arról is szó esett, hogy még néhány évvel ezelőtt nem ■volt alaptalan az a nézet, hogy „szolidaritásból” megveszik a baráti országok gyenge film­jeit is. hogy a mieinket is el­adhassuk. A jelenleg műsoron levő filmek arról tanúskod­hatnak. hogv ez a gyakorlat a múlté: ■ebben az évben már csak az alapos kritikát elbíró filmeket mutatjuk be. Végezetül néhány, közeljö­vőben bemutatásra kerülő filmről számolunk be. Június­ban mutatják, be a „Nagy olimpiász” című színes olasz filmet, augusztusban Romm: „Egy év kilenc napja” című alkotását vetítik a mozik, a „Bekerítve” című nagydíjas francia filmet szeptemberben, az ugyancsak francia „'Gróf Monte-Christó”-t és Rajz- mann: „Hátha mégis szere­lem” című alkotását novem­berben láthatják nézőink. Búcsúzóul még azt hallottuk az egyik filmszakembertől: „Mi igazán szeretnénk csupa I jó filmmel ellátni a közönsé- j get, de ez nemcsak rajtunk • múlik, elsősorban a film ké- I szítőin. Tőlük várunk jobb al- J kotásokat.” Ezzel valamennyi­en egyetértettünk. Győri Zsuzsa — AUSZTRÁLIÁBAN né­hány kilogramm súlyú, könnyen hordozható, masz- sziv kivitelű, s igen nagy teljesítményű URH-adót ter­veztek és gyártottak. A piciny adókat, amelyek ál­landóan erős jeleket sugá­roznak, a legerősebb ve­zér ju hókra szerelik. Hy módon tízmillió juhot őriz a több mint ezer URH-s ve­zérük. A hatalmas juhnyá- jak pontos helyzetét azért különösen fontos ismemi, hogy orvosi ellenőrzésük le­hetővé váljék. Évente több mint tízmillió újszülött bá- j rány pusztul el az orvosi ^ segítség hiánya miatt. KÉT SZOMORÚ TÖRTÉNET — Ez nem igaz — tagadott M. J., a fekete eladás állító­lagos másik résztvevője. — Nem bizonyítható, hogy én is szabálytalanságot csináltam volna. — Nem tudok bizonyítani — ismerte el G. J., aki végülis hajlandónak mutatkozott arra, hogy 1200 liter gázolaj árát 1 forint 90 filléres áron megté­ríti. Nem kis pénz és nem cse­kély mennyiség. Vajon hogyan történhetett a szabálytalan, fekete gázoiajjegy-eladás? Fényt derített erre is a vizs­gálat. Kiderült,1 hogy G. J. vállalatánál hosszú idő óta nem volt alapos üzemanyag- elszámolás. Ez mindenesetre megkönnyítette a fekete el­adást és bűnre csábított egy könnyelműségre hajlamos em­bert. Hibás G. J. gépkocsivezető, de mulasztás terheli azokat is, akik nem ellenőrizték az üzemanyagot. A társadalmi tulajdon felületes kezelése el­ítélendő. Minden nagykapu mellett van egy kiskapu? Elgondolkoztató a másik eset is. K. J., aki gépészeti csoportvezető, azt mondta az egyik karbantartó lakatosá­nak: — Tudok egy kis mellékes mynkát. Érdemes lenne elvál­lalni. — Miről lenne szó? — kér­dezte a lakatos. — Egy nagykaput és mellé egy kiskaput kellene készíteni valakinek — mondta a gépé­szeti csoportvezető. — Elvállalom — szólt a la­katos és megalkudott a rende­lővel. A nagykapuért és mel­lette a kiskapuért, mindkettő vasból készült, 2600 forintot kapott. Honnan szerezték a munkához az anyagot? A vál­lalattól. Kiderült azonban a kapu­készítés és az anyageltulajdo­nítás. Házkutatást tartottak K. Gy. lakatosnál, akinél vállala­ti anyagot, így például két villanymotort találtak. Bűnügyi eljárás lesz a vége a fekete kapukészítésnek. Egyébként mások meglepő találékonyságot mutattak, mi­lyen vállalati anyagból, mit tudnak készíteni. Így például benzines hordóból üstházat csináltak, de más anyagokból gyártottak esöcsendesitőt és bárdot is. Vigyázat, nem érdemes utá­nozni! Molnár Károly Becsület 1200 liter gázolajért G. J. gépkocsivezetővel tör­tént. Látszólag becsületesen végezte feladatát, ■ megbízha­tóan vezette a rábízott két- tonnás tehergépkocsit. Egyszer azonban baj tör­tént. A külső szemlélők részé­re váratlan eset. A gépkocsi- vezetőt tetten érték, amikor az egyik benzinkútnál 60 liter gázolajjegyet eladott. Literenként 80 fillért kért és kapott. Amikor a tettenérés történt, a kútkezelő a gázolaj­jegyet, G. J. gépkocsivezető pedig a kapott 48 forintot kénytelen-kelletlen átadta. — Ez már máskor Is előfor­dult? — kérdezték a kútkeze­lőtől. Eleinte hallgatott, majd meggondolta magát, talán a lelkiismeret ébredt fel benne, mert mégis beszélni kezdett: — Már két, vagy három al­kalommal vettem gázolajat... Megindult a vizsgálat. G. J. kihallgatása során elmondta, hogy már régóta szerez így pénzt. Rendszeresen, egy esz­tendő óta adogat el a benzin­kútnál gázolajjegyet és Dax motoroiaj jegyet is. G. J. azt állította, hogy az eladást nem ‘egyedül hajtotta végre, hanem a lebonyolítás­ban részt vett M. J. gépkocsi- vezető is. — Feleztünk — mondotta G. J.. a kéttonnás vezetője*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents