Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
1962. JÚNIUS 10, VASÁRNAP rtsr MiEcret yíiHap ALKOTÓMŰHELY Dániel Kornél — Szó sincs róla. Május ^ ytolsó vasárnapján nyílt meg ^ Vácott a megyei képzőművé- ^ szeik tavaszi tárlata, amelyen ^ három képem is helyet ka- ^ pott, az öregség, a Piros sáp- £ kás lány és a Munka közben. £ Mindhárom a kiállítást meg- ^ előző hetekben, hónapokban ^ készült. Min dolgozik jelenleg? £ — Két nagyobb szabású í munkába kezdtem. Mindkettő 4 központi alakja: a gyerek. Az egyik témáját az erdőkertese % Iskola jelmezbálja adta. A ^ másik drámai kompozíció: a $ gyerek és a háború. A kép^ egyik sarkában kislány ül, s ^ önfeledten játszik a babái- ^ val, míg a kép hátterét lerom- ^ bolt, kiégett házak adják. ^ Élő felkiáltójelnek szánom ^ ezt a, képet: emberek, vigyáz- g zatok, ne engedjétek még egy- 4 szer elszabadulni a pusztítás ^ démonát! | Ez minden bizonnyal leköti £ idejét. ^ — Lekötni éppen lekötné, ^ csakhogy, mint a me>gyei stú- 4 dió vezetőjének, sok időmet 4 elvesz a képzőművészeti szak- v, körvezetők szentendrei mű- % vésztelepének megszervezése. ^ A több mint kéthetes prog- ^ ram június 25-én kezdődik. ^ Gondolom, megéri azonban a ^ szervezés fáradságát, s hasz- ^ nos, közösen eltöltött idő lesz ^ ez nemcsak a szakkörveze- ^ tők, de rajtuk keresztül va- ^ lamennyi szakkörnek is. 4 y András Endre: Jó reggelt, Elet! Kinek jár érte köszönet? AlFONSINE - NAGYKÁTA Csak másodszorra sikerül rátalálni erdőkertesi műtermében. Az előző alkalommal ugyanis, amikor kerestük, éppen Budapesten, tartózkodott. Hogy milyen ügyben? — A napokban fejeztem be módszertani tanulmányomat, amelyet a Népművelési Intézet felkérésére írtam. Tárgya: h képzőművészeti baráti körök tevékenységének módszertani kérdései, vagyis: hogyan dolgozzanak az elkövetkező időben. A kérdés akaratlan: az ecset és a paletta tehát ritkán kerül kézbe? Mosolyog: lesütne Moreau és Marcello Mastroianni az Éjszaka című film egyik jelenetében Ma reggel újabb téglával nőtt a sor: felébredtem. Hitetlenkedve, örömmel és félve, felébredtem, negyvennégy éve annyiszor... Kinek jár érte köszönet? S ki érti, hogy sosem tudom Igazán únt közönnyel, saját-birtokként nézni csigaházam: bőrömmel határolt hazám? Hátamon úsztam, hínáros, messzi mélyben, mint játszó hal, vagy kulcsolt kezű halott. Ki szánt meg? Ki hívott? Ki üzent értem? Ki tartja számon, hogy vagyok? Hogy is volt? Ablak zörrent. sín csikordult a ház előtt: az utca ébredett. Panaszos hajókürt bődült el a hídon túl, s az Árpád utca sarkán lármás Kuka darálta a szemetet. ^ Felébredtem s babonás borzongással tűnődöm: ^ mi lett volna, ha ... Mi lett volna, ha nem zörren az ablak, nem jön hajó, s riasztani a cápa-gyomrú masina., Mi lett volna? Hisz nincs rá szavatosság, hogy minden reggel felnyitom szemem. Húsz éve nem vagyok már óvatos, hát fellázadhatna joggal. fellázadhatna idegrendszerem. Fellázadhatna, nemcsak testvéremért — a terhekért, mit belül hordozok... De hagyjuk ezt! Vessünk szerencse hálót, sarkig tárjunk ki minden ablakot: Jó reggelt, Élet! Jó reggelt, hahó! Jó reggelt, lármás, lomha szörnyeteg! Jó reggelt, munkások, jó reggelt füst-uszályos gyárkémények, jó reggelt, kék hegyek! Jó reggelt, élet, ezerszeresen áldott, a szárbaszökkenő kalász-fejen! Jó reggelt, kontinensek közt iramló zászlós hajók, békés tengereken! Jó reggelt, anyám, nőm, kicsi fiam. jó reggelt, küzdő, tiszta emberek! Tegyetek erőssé, mindannyian. Váltatokig emeljetek. NPm dött. A magyar rádió olasz ^ nyelvű adása riportot közölt 4 arról, hogyan készülnek a ^karácsonyra egy magyar köz- ^ ségben. A riporter választása ^ Nagykátára esett. Nem sokkal ^ az adás elhangzása után levél ^érkezett a tizenháromezer la- kosú Alfonsineből a nagyká- (j taiak címére. A levelet Or este ^ Rambelli, a városka kommunis^ ta polgármestere írta, s a le- 4/ vélben beszámolt városa éle- ^téről, örömeiről, gondjairól. ^ A levelet válaszlevél követte. ^ Így tudtak meg sok mindent ^ egymásról a két városka veze- ^ tői. A nagykátaiak például %&zt, hogy Alfonsine hozzájuk $ hasonló mezőváros, a második $ világháborúban a fasiszták le- $ rombolták, mert a lakosság f ellenállt Hitlernek és gyűlölte £ Mussolinit, és azt is, hogy a £ legutóbbi választásokon a 4 kommunista párt a szavazó- 4 tok hetven százalékát kapta, COMUNE 01 ALEONSINi így a tanácsban túlsúlyban vannak a kommunisták. Érthető tehát, ha a nagykátai vezetők szívesen vették olasz elvtársaik, barátaik közeledését s ebből a véletlenül támadt levelezésből őszinte, igái barátság született. Ezt a barátságot erősítette az elmúlt nyáron a magyar rádió vendégeként érkezett három alfon- sínéi fiatalemberrel: Luigi Pattuelli-vel, Enso Post-val és Tarroni Giouanni-val kötött személyes barátság, s az idei tavaszon kapott meghívás, mely szerint a Bologna melletti Alfonsine város Olasz- Szovjet Társaságának Tolsz- toj-köre vendégszereplésre hívta a nagykátai Tápió menti népi együttest. (Hogy utaznak-e, az egyelőre még az illetékes szervek döntésétől függ.) S az elmúlt hónapban pedig az a hivatalos levél, amelyet az alábbiakban közlünk: U 1 maggio 1962 Ill.no Sig. Sipdaco KAGfKAtA Illuetre Sindaeo a car© Coliaga, Sono lleto dl partééiparle,in riferimer.ta alia precoraa corrlspondenaa, ehe 11 Conaigllo Cenaaa** la di Alfonsine, da ma prealeduto, ha deliberato een unanimity dl votl 11 gemelleggio dl quedta Cltth eon la Citth dl Nagykata, con eoddisfezione di queste P*- polazione,della quale ni rendo Interpret«, manifesten» do 1 piü eordiall sentimentl per Lel a par l suol eon- cittadini. „Tisztelt Tanácselnök Űr! NAGYKÁTA SAGI AGNES: Csak egy szőnyegminta És tetszik-e az igényesebbeknek is? Az igazgató azt mondta, hogy ez a minta kiállításra is kerül. Olyan modern, egyszerű a vonala, hogy a külföld is érdeklődik majd utána. Hazaért. A lépcsőn, bár eléggé kifullasztotta a két emelet, rohant felfelé. Feri már leste. Olvasott. Eta fékezte magát. Átöltözött és készült a terítéshez. Feri közben mesélte; mi történt egész nap? — Olyan ostoba ez a Tárnoki. Majdnem miatta utasították vissza a munkatervünket. Egyébként holnap későn jövök haza, termelési értekezletünk lesz. Nálatok mi újság? Eta nem bírta tovább! Futott a táskájához, kihúzta az élénk színű mintát és tolta Feri elé: — Nézd! Elfogadták! Nagyon tetszett benn. Azt mondták, kiállításba viszik! És az asszony csacsogott. Itthon bátran beszélhet. Nem tartja vissza a szégyen. Feri udvariasan mosolygott. Megsímogatta a vállát * — Szép — mondta. — Leült a terített asztalhoz és farkas- étvággyal nekilátott a hideg vacsorának. Eta észrevette, hogy Feri gondolata már másutt jár, de azért még lelkendezett: — A többiek is úgy örültek. Hallod, bementünk egy cukrászdába. Engem ünnepeltek. Feri megerőltette magát: — Tényleg? Kedves... Persze ... én is örülök. Még vacsora közben kezébe vette az újságot. Egy pillanat múlva azonban már Etához fordult: — Mit szólsz, már megint robbantanak az amerikaiak. Etának nehezére esett más témára váltani. Inkább a minta történetéről beszélt volna Ferinek. Neki el tudná mondani. Ment az utcán és az aszfalton árnyék táncolt. A nap játszott a kis foltokkal. Odább a virágárus szemet kápráztató rózsát, szegfűt árult. Akkor ötlött fel benne a terv: a szín. és a forma. Sokszor jutott eszébe a kép. Végül akkor érezte, hogy megfogta és meg tudja alkotni, amikor Ferivel a színházból jöttek haza és any- nyi boldog szerelmespárt láttak. Ezt a sok szépséget akarta szőnyegbe komponálni. Mert 6 mindent szőnyegmintában lát meg. A vonalak, a színek együttesében. Erről akart beszélni. De már nem sikerült. — Igen, robbantanak — válaszolta férjének csendesen. Kedve elpárolgott. Mintha hirtelen támadt szél fújta volna el egésznapi jókedvét. Vacsora alatt nem szólt többet. Feri észrevette: — Mi a baj, kedves? Oda- \ benn bántottak? Nem? Hát j akkor miért vagy olyan rosszkedvű? Eta szabadkozott: — Nem történt semmi. Igazán nem duzzogok. Talán egy kicsit elfáradtam. Feri babusgatni akarta, de az asszony elhúzódott. Odatapadt a szeme az asztalra, egyre csak a félredobott tarkaságot nézte. K ésőbb már ö sem értette magát: igaz is, mi a baja? Miért kellett úgy felfújni azt a tervet? Nem olyan nagy dolog az! Borzasztó esemény: elfogadtak egy szőnyeg mintát! Nevetséges. Mennyi minden történik a világon, és mit számít, hogy egy szőnyeget megszőnek vagy sem? Hogy külföldön megveszik vagy csak hazai piacra kerül? Persze, ő örült. Talán a többiek elragadtatását is csak ő színezte ki. Miért érdekelné mindez Ferit? Neki Tárnokikkal kell foglalkoznia. Főkönyvelőkkel, olykor országos, fontos ügyekkel. Mégis, amikor villanyt oltottak, patakzott szeméből a könny. Úgy érezte, sem holnap, sem holnapután nem akarja új ötleten törni a fejét. Látni sem kívánta a rongy darabkát. Már nem is találta, olyan igazán szépnek. A nagykátaiak nagy örömmel fogadták olasz barátaik levelét, s azon nyomban megtették a szükséges intézkedéseket. S most, hogy az illetéOreste Rambelli.” kés szervek is hozzájárultak a küldöttség fogadásához, nagy szeretettel várják olasz barátaikat. ÉK SÁNDOR: Zsozso Tisztelt Tanácselnök Űr, kedves kollégám! Régebbi levélváltásainkra hivatkozva örömmel tudatom, hogy az alfonsinei városi tanács, amelynek elnöke vagyok, egyhangúan megszavazta városunk és Nagykáta testvérváros- sá nyilvánítását, a lakosság egyetértésével, melynek legszi- vélyesebb üdvözletét tolmácsolom mind önnek, mind városa lakóinak. Ezzel kapcsolatban rögtön felvetődik az a gondolat, hogy erősítsük mind jobban a lakosaink közti barátságot és nagy örömmel teszem meg jelen levelemmel az első lépést, hogy kölcsönösen meglátogassuk egymást. E látogatások eredménye értékes kulturális kapcsolatok kiépítése is lesz. Amennyiben Önök hozzájárulnak, Alfonsine képviseletében kilenc tagú küldöttség (vezetőik és három személy, aki a tanács zászlaját hozza) érkezne Önökhöz június 21-én. Ezzel kapcsolatban örömmel venném, ha közölné, lehetsé- : ges lenne-e, hogy lakosaink egy csoportja is részt venne a ta- I lálkozó-ünnepségen. Ezt úgy képzeljük, hogy őket ugyanannyi : nagykátai lakos látná vendégül, akiket viszont a mieink lát- I nák vendégül, amikor Nagykáta képviselői viszonoznák a lá- : togatást. Kérem Tanácselnök Űr értesítését ebben az ügyben. Vár- \ va, míg személyesen megismerhetem, fogadja legőszintébb ba- : réti érzéseim kifejezését, sikert, jólétet kívánva testvérvárosninknnk. jr ío már majdnem bebújt a lh falba, annyira odahúzódott. Ha teheti, a nagy neki- feszüléstől odébb is tolta volna tán. Szégyellte magát. Jólesett a dicséret, de így, szemtől-szembe mégis csak arcot pirító. Most épp Bihari vette szemügyre a kicsiny mintát: — Bizony, ez szép! Hőlicsné is bólogatott: — Hogy is találhatta ki ezt? Hol ez az asszony? Ekkorára már mindany- nyian őt kutatták és jót nevettek Eta zavarán. Gúnyolták is: — Ennyi idős korban már nem illik pirulni. Amikor befejezték a munkát, együtt indultak haza. Az új szönyegterv örömére bementek a szomszéd cukrászdába. Egy fekete mellett mulattak. Eta ragyogott. Ha most azt mondják: dolgozzon egész éjszaka, mindenre képes lett volna. Hirtelen azonban eszébe jutott Feri. Jaj, biztosan várja már otthon. És elfogta a vágy: odarohanni és megmutatni a tervet, kérkedni az elismerésekkel. Kínnak tűnt minden további perc, amit a cukrászdában kellett töltenie. Végre, a többiek is szedelőz- ködni kezdtek. Még egyszer gratuláltak és Eta érezte, őszintén örülnek. Szívből fakad az elismerésük. Talán ezért is tud annyi jó mintát kitalálni, mert érzi társai biztatását. Nem kell félnie, hogy féltékenyek lesznek rá. Ha hívnák, menjen el kétszer ennyi fizetésért máshová, nevetne az ajánlaton, rjazafelé minden olyan O szép volt. Felnézett az emeletek csukott ablakaira és az ismeretlen szobákba képzelte az új szőnyeget. Hány ember örül majd neki?
