Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-30 / 151. szám

W62. JÚNIUS 30, SZOMBAT «IST stieret f^irlap S Minden eddigit felülmúl az idei mezőgazdasági kiállítás Háromszázhúszezer négyzetméteres alapterület — Nemzetközi kemizálási ankét Magasabb részvételi követelmények — Közel hétszáz hazai jelentkező — Részt vesznek a szocialista országok is - Nemzetközi borverseny szerek ismertetésére is gondolnak a kiállítás szer­vezői. A kiállítás ideje alatt több érdekes rendezvényre is sor kerül még a felsoroltakon kí- vül. Az idén is megrendezik például a nemzetközi lovas- versenyeket, a falusi és városi kultúrcsoportok vetélkedőjét. Ugyanakkor a kiállítás látoga­tóinak módjuk lesz megtekin­teni az országos szántóver­senyt, amelyet szintén a kiál­lítás idején bonyolítanak le. Rendszeres autóbuszkirándu­lásokat szerveznek az Agárdi Győzelem Állami Gazdaságba, amely a kiállítás ideje alatt bemutatja a kémiai vegysze­rek és eszközök használatát. Hasonló kirándulásokat szer­veznek a Herceghalmi Állami Gazdaságba, ahol viszont a ki­állításon látható gépek mun­káját tekinthetik meg az ér­deklődők. Részletes tájékoztatót adott a sajtó képviselőinek Keserű elvtárs a nemzetközi borver­Ulést tartott az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága senyről is. amelyet ugyancsak a kiállítás ideje alatt bonyo­lítanak le. a Mezőgazdasági Múzeumban. Az idei nemzetközi bor­verseny minden eddiginél nagyobb szabásúnak ígér­kezik, mind a részvevők, mind a benevezett, bor­minták számát tekintve. A budapesti versenyen részt vesz a világ valamennyi szá­mottevően bortermelő orszá­ga. Összesen mintegy 850—900 borminta versenyére számíta­nak, az előzetesen tapasztalha­tó érdeklődés alapján. Az érdekes és minden fel­merült kérdésre kimerítő vá­laszt nyúitó sajtótájékoztató után az újságírók megtekin­tették a kiállítás területét. Az átalakító és korszerűsítő mun­kák látványa is meggyőzte őket arról, hoev az idei mező­gazdasági kiállítás minden ed­digit felülmúló, nagyszabású demonstrációja lesz mezőgaz­daságunknak. Nagymiklós István SIKERES TOVÁBBKÉPZÉS - GYAKORLATI BEMUTATÓKKAL Napjaink színművészete — A jövő év népművelési feladatai—Vizsga, drukk nélkül Ma ér véget a népművelési dolgozók váci tanfolyama Az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága pénte­ken a Parlament Gobelin-ter­mében ülést tartott, s Olt Ká­roly elnöklésével megtárgyal­ta az 1961. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szóló je­lentést. Az ülésen Nyers Rezső pénzügyminiszter tájékoztatta a képviselőket a múlt évi gaz­dálkodásról és a zárszámadás főbb elvi kérdéseiről. A vitá­ban felszólalták Iván István, Nagy Dániel, Z. Nagy Peren:, Nagy Károly, Seregélyt Józszf, Szobek András Varga Károly képv’selők, valamint Lázár György, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese. A pénz­ügyminiszter válasza után a bizottság az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést elfogadta. (MTI) Több mint 11 000 tanyasi gyerek járt autóbusszal az iskolákba Egy fontos rendelkezés nyomában Áz elmúlt tanév kezdetén rendelet intézkedett arról, hogy a három kilométernél nagyobb távolságról iskolába járó gyermekek számára köz­lekedési eszközről kell gon­doskodni. A rendelet alapján a megyékben és a járásokban „közlekedési bizottságokat” szerveztek és felhívták az ál­lami gazdaságokat, egyéb le­hetőség híján tegyék lehetővé, hogy a tanulók a munkások­kal együtt „utazhassanak” az iskolába. A rendelkezés végrehajtásá­nak tapasztalatairól elmondot­ták a Művelődésügyi Minisz­tériumban, hogy a gondosko­dás igen hasznosnak bizonyult. Korábban számos tanulónak a szétszórt tanyai településekről nagy távolságról gyalog kel­lett járnia a körzeti iskolába. Az 1960/61-es oktatási évben a körzeti iskolákba autóbuszon szállított tanulók száma 5700 volt, a most zárult tanévben pedig már megközelítette a 11 500-at. (MTI) (Munkatársunk telefonje­lentése) Amint már erről lapunk hírt adott, ezen a héten zaj­lott le a főhivatású és a tiszteletdíjas népművelési dol­gozók, valamint a könyvtá­rosok részére rendezett nyá­ri továbbképzés. A tanfolya­mat Vácott rendezték meg, száznyolcvan résztvevővel. Egy nagyon gazdag progra­mú és rendkívül eredményes hét után tegnap délután sor került a vizsgákra, ma pe­dig, a déli órákban, ünne­pélyes tanfolyam zárással ér véget az egyhetes munka. A tanfolyam szervesen il­leszkedik az egész évi, rendi- szeres továbbképzéshez, amely­nek előadásaira negyedéven­ként, két-háromnapos fog­lalkozásokon került sor. Most kibővítették az eddigi isme­reteket, másrészt teljesen új témakörökről hallattak ma­gas színvonalú előadást. Hét­főn a falusj kulturális mun­káról szóló határozatokat, másnap a műszaki ismeret- terjesztést, szerdán a magyar filmgyártás időszerű kérdé­seit, csütörtökön a falusi is­meretterjesztés tapasztala­tait vitattak meg egyebek között, egy-egy alapos elő­adás után. Érdekes volt a tegnapi program is. A reggeli órák­ban dr. Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese tartott elő­adást színházművészetünk mai problémáiról. Az előadást vi­ta követte. Ezzel a program­mal egyidőben Vörös Gyula, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának vezetője a jövő évi népművelési felada­tokról tartott tájékoztatót az erre az alkalomra ide uta­zott járási művelődési osz­tályvezetőknek, valamint a tanfolyamon részt vevő já­rási és városi népművelési felügyelőknek. Ebéd után megkezdődtek a vizsgák, amelyen a Népmű­velési Intézet két munkatár­sa — Balogh Éva és Sipos József né — is részt vett. A vizsgák érdekessége volt, hogy a korábbi évektől el­térően nem tételt húztak, hanem szemináriumszerű cso­portos foglalkozáson adtak számot a hallgatók felké­szültségükről. így a drukk- nélküli vizsga még ered­ményesebb volt. A tanfolyamon több alka­lommal került sor nagyon hasznos gyakorlati bemuta­tóra. Ilyen volt például a hétfői klubest, amelyen meg­tanulhatták a népművelési dolgozók, hogy kevés pénz­zel is lehet hangulatos klu­bot berendezni, s ott kelle­mes órákat eltölteni. Emlékezetes rendezvény volt az író-olvasó találkozó is, ahol Szentiványi Kálmán, Leányfalun élő író mondta el, hogy mit jelent az ilyen találkozás az írónak. Az egyhetes tanulás vala­mennyi népművelési dolgo­zónak és könyvtárosnak igen hasznos volt. Gyarapították ismereteiket, s a viták során megismerték egymás mun­kamódszerét. A jól végzett munka tudatában térhetnek ma délután vissza lakóhe­lyükre, hogy átadják a tan­termeket és a megszeretett klubot a hétfőn kezdődő újabb tanfolyam hallgatói­nak. Hétfőtől ugyanis az ön­tevékeny művészeti együtte­sek vezetői részére kezdő­dik az: egyhetes bentlaká­sos továbbképzés. Ezen a tanfolyamon ugyancsak száz- nyolcvan részvevő lesz. Tenkely Miklós Izotópok a mezőgazdaság szolgálatában A Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet radioaktiv izotóplaboratóriuma rendszeres segítséget nyújt a tsz-ekben, állami gazdaságokban folyó mezőgazdasági kutatásokhoz és egyben a gyakorlati termesztéshez. Tranger Béla izotópbontást vég*®. A kísérleti intézet tenyészkertjében a laboratórium dol­gozói a kutatásokhoz mintát vesznek a jelzett növényekről (MTI foto — Tóth Béla felv.) 9 Lardtóda Lídián legyőzi a szívek melege, az a forró barátság, cumivei bennün­ket fogadtak. Hadd viszonoz­zuk ezt a szeretetet a szovjet nép baráti üdvözletével, annak a népnek jókívánságaival, amelynek csoportunk hat nem­zetiségét képviseli. Közöttünk ugyanis tadzsikak, oroszok, ör­mények, ukránok, tatárok és oszétek vannak. Keveset tu­dunk Magyarországról, törté­nelméről, természeti kincsei­ről. De egyet már e néhány nap alatt is megtanultunk: azt, hogy barátok közé jöttünk... Igazság szerint ezután az ismerkedésnek kellett volna következnie. Itt azonban bá­ré tkozás kezdődött: tört orosz szavakkal, mosollyal, jelvény­cserével, apró ajándékokkal. Magasra szökött a tolmácsok árfolyama: O. G. Karoljon, a szovjet nagykövetség másod­titkára éppúgy felcsapott al­kalmi tolmácsnak, mint Híd­végi István, az MSZBT kül­ügyi osztályának vezetője. Akinek még így sem jutott „élő szótár”, az előszedte em­lékezete mélyéről az iskolában tanult orosz szavakat: druzsba — barátság, daragoj továris — kedves elvtárs, na pamjáty — emlékül Az én címemet egy karcsú, bogárfekete hajú lány kérte el, „na pomjáty”: hogy írhas­sunk egymásnak. Róza Szaru- hanova Kazarjan örmény származású; szép orosz kiejté­sén a szakember sem érezni, hogy a középiskolában tanult meg oroszul. Itt fedezték fel tanárai a törékeny örmény kis­lány kitűnő nyelvérzékét, s ők tanácsolták, hogy kamatoztas­sa tehetségét. így került Ro­za a jereváni egyetem keleti nyelvek fakultására, majd tu­dományos munkára Tádzsi­kisztánba. Innen küldték Moszkvába, aspiranturára. Ro­za tehát jelenleg a Lomono­szov Egyetem aspiránsa, s hét nyelven beszél: örményül, oro­szul, perzsául, arabul, tad- zsikul, azerbajdzsánul és tö­rökül. Magyarországi útjára gazda­gon illusztrálj könyvecskét hozott magával, úti olvas­mánynak: Baba Taher Oriavi XIII. századbeli perzsa költő versgyűjteményét. — ö a kedvenc költőd? — faggatom. — Nem, őt az aspiránst disszertációmhoz kell olvas­nom. A kedvenc költőmet te is ismered: Petőfi Sándor. Mondd, messze van innen a Tisza? S azzal szavalni kezdi a Ti­szánál című verset, valami is­meretlen, dallamos, keleti nyelven. Furcsa, megható ér­zés hallgatni ezt a húszegyné­hány éves örmény lányt, aki gyermekkorában nagyapja megrázó elbeszéléseit figyelte a cári Oroszországban átélt pogromokról, s akinek apja földnélküli szegényparasztból lett szovhoz-igazgató az ör­mény Szocialista Köztársaság­ban... Zsorával — Georgij Alek- szandrovics Tlatovval —fény­képezés közben barátkoztunk össze. Én voltam a modell és ö fényképezett. Háttérnek egy gazdasági épületet választott, amelynek bejárata fölött ez a felirat áll: Ellető. Zsora nem tudta, mi az az ellető, de tet­szett neki a szó melódiája, s többször ismételgette, nehogy elfelejtse. Zsöra ugyanis őszét és gyűjti a magyar szavakat. Szü­lei a harmincas évek elején költöztek a Kaukázus északi vidékéről, az Őszét Autonóm Köztársaságból Tádzsikisztán­ba. Apja filmrendező volt — 1941-ben esett el, a Harkov környéki harcokban. Anyja nyugdíjas orvos és aktív nagy­mama. Zsora másfél éves fiá­nak nagymamája. Felesége ugyancsak orvos — mikrobio­lógus —, magra pedig a Tad­zsik Köztásaság vízgazdálko­dási trösztjének elektromérnö­ke. Most van először külföl­dön. — Mehetett volna máshová is? Meglepetten pillant rám szemüvege mögül: — Természetesen! En szán­dékosan választattam Magyar- országot. Ugyanis rokonaink élnek itt. — Ilyen messze? — Félreértett: nem az én ro­konaim, hanem a népemé. Az oszétek ugyan az indo-euró- pai nyelvcsaládhoz tartoznak, az alánok leszármazottai, de népünk egy része a népván­dorlás korában a kunokkal együtt nyugatra sodródott s Magyarországon telepedett meg. Úgy hívják őket: jászok. Hogy mondják magyarul azt az építményt, ami a folyók két partját összeköti? — Híd. — Na látja, oszétül is! Egyelőre csak ezt az egy kö­zős szavunkat ismerem, de ahol egy van, ott több is akad. Rózát Petőfi tisztelete hoz­ta Magyarországra, Zsorát a! XIII. századba visszanyúló ro­konság szálai, s mindkettőjü­ket — csakúgy, mint a többie­ket — az a meleg barátság, amely a magyar és a szovjet népeket fűzi egymáshoz... Nyíri Év» A hírvivőnek kiküldött : legényke izgatottan bukott be :a Cifrakerti AUami Gazdaság : klubtermének ajtaján: i — Jönnek! i Egy utolsó simítás a gyönyö- j rűen megterített asztalokon, \ utolsó pillantás az üdvözlő be- í szód vázlatába, gyors főpróba a : lemezjátszóval, s a harminckét \ kedves vendéget szállító au-íó- í busz máris begördül a diadal- \ kaput helyettesítő élő sorfal ; közé. \ A kocsiból frissen, jökedvű- '• en ugrálnak ki az utasok, • mintha csak a szomszédból '• ruccantak volna át egy 'kis ts- \ pasztalatcserére. Pedig messzi- l ről jöttek; a Tadzsik Szovjet j Köztársaságból. A Cifrakerti l Állami Gazdaságban tett rö- \ vid látogatásuk nem szerepelt ! az IBUSZ hivatalos program­ijában; ezt a Magyar—Szovjet j Baráti Társaság szervezte, í „műsoron kívül”, hogy a ven- ídégek közelebbről megismer- ; ‘Ijedhessenek a magyar doU Zgőzök életével, hétköznapjai- {val. L — A mi hazánkban — mon- $ dotta beszédében a csoport ve- Z zetője, a sztároszta — ilyenkor Z melegebb van, mint Magyaror- Z szágon. De valamennyien úgy í érezzük, hogy a hűvös szelet Pénteken délelőtt tíz órai kezdettel az Országos Mező- gazdasági Kiállítás és Vásár külkereskedelmi pavilonjában került sor a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Me­zőgazdasági Kiállítási Iroda sajtótájékoztatójára. A tájé­koztatón Keserű János elv­társ, földművelésügyi minisz­terhelyettes ismertette a 64. Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás és Vásár terveit és elő­készületeit. Az országos és a megyei lapok, valamint több külföldi sajtószerv képviselői előtt elhangzott beszámolót az alábbiakban részletesen is­mertetjük. Két évi szünet után, 1962. szeptember 1—23-ig rendezik meg az Országos Mezőgazda- sági Kiállítást és Vásárt, amely sorrendben már a hatvanne­gyedik hazánkban. Az idei ki­állítás — színvonalát és jelle­gét tekintve — szinte minden tekintetben felülmúlja a ko­rábbiakat, hiszen a rohamosan fejlődő szo­cialista mezőgazdálkodás eredményeiről és távlatai­ról nyújt majd rendkívül színes, változatos képet. A Földművelésügyi Miniszté­rium és a kiállítási iroda egy­aránt arra törekszik, hogy megfelelően demonstrálja a mezőgazdasági termelés gyors­ütemű fejlesztésének politiká­ját és számot adjon a belter­jes gazdálkodás eredményei­ről. Mint már a kiállítás kezde­tét és végét jelző dátumokból is kiderül, az idén hat nappal meghosszabbítják a kiállítási és látogatási időt. Már a leg­utóbbi kiállítás idején is ki- tűfiV-hogy a kéthetes -nyitva­tartási idő kevés, és mert az idei, nagyobb szabású' kiállí­tás iránt még fokozottabb ér­deklődésre számíthatnak, elő­relátóan kellett tervezni. En­nek megfelelően bővítéseket és korszerűsítéseket is végez­nek a kiállítás területén. A ki­állítás egész területe három­százhúszezer négyzetméter lesz, amelyen belül a pavilo­nok alapterülete például 5000 négyzetméterrel növekedik. Üj és rendkívül érdekes színfoltja lesz az idei kiállításnak a nemzetközi mezőgazdasági kémizálási pavilon, amelyben a KGST-országok szakosítva mutatják be a me­zőgazdaságban használatos, kémiai anyagokból készült eszközöket és vegyszereket. A négyezer négyzetméter alap- területű pavilon elsősorban a vegyszeres gyomirtás, a ké­miai növényvédőszerek, a kü­lönféle műtrágyák, takarmány kiegészítő anyagok és mű­anyageszközök iránt érdeklődő vendégeknek nyújt hasznos látványosságot. Ugyancsak őket érdekli leginkább, hogy a kiállítással egyidőben nemzet­közi kémizálási ankét meg­rendezésére is sor kerül a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztár­saság, Csehszlovákia, Magyar- ország, Bulgária és Románia részvételével. A korábbiaktól eltérően, az idén szakosítva mutatják be a mezőgazdasági gépeket is. A magyar és a külföldi ki­állítók gépeit tíz szakcso­portba osztották, használ lati jellegük szerint. Ilyen szakosítási csoport pél­dául a kertészeti, a növény- ápolási és az állattenyésztési gépek csoportja. A gépek nagy részét üzemelés közben is megtekinthetik az érdeklődők. Uj témája a kiállításnak az idén az üzemszervezési bemu­tató is, amelynek keretében az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben si­kerrel alkalmazott üzemszer­vezési módszereket ismertetik az illusztráció legkorszerűbb eszközeivel a szakemberek. Aj állatkiállítás korszerűsítése­ként, az idén nemcsak a kiváló egyedek bemutatására, hanem a tartási és tenyésztési mód­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents