Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-26 / 147. szám
rear MEGYEI K^Cívlao 1962. JŰNIUS 26. KEDD Egyetlen hatalmas összefogni a békéért Hruscsov üzenete Accrába — Búcsúbeszédek a bukaresti repülőtéren A szovjet párt- és kormányküldöttség hazaérkezett Hétfőn reggel elutazott Bukarestből a szovjet pért- és kormányküldöttség. A vendégeket Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke búcsúztatta. Rövid beszédében a párt és a kormány, valamint a román nép nevében köszönetét mondott a látogatásért amelyet nagyon hasznosnak nevezett. A szovjet párt- és kormányküldöttség romániai látogatása fényes bizonyítéka volt a két nép megbonthatatlan barátságának és jelentősen hozzájárult a két ország sokoldalú kapcsolatainak további elmélyítéséhez. A két ország párt- és állam- férfíai között lefolyt tárgyalásokról szólva, hangsúlyozta, hogy a megvitatott kérdésekben teljes volt a nézet. azonosság. N. Sz. Hruscsov elbúcsúzott Gheorghiu-Dejtől, Ghe- orghe Maurertől, a román párt és kormány vezetőitől, a román néptől. Rövid beszédében a szovjet párt- és kormányküldöttség köszönetét fejezte ki á testvéri fogadtatásért, a szovjet nép iránti szeretet megannyi megnyilvánulásáért, Románia minden részén. Megállapította, hogy a baráti beszélgetések és a hivatalos tanácskozások minden részletében nézetazonosság nyilvánult meg, amint az a tegnap aláírt közös közlemény szövegében is tükröződik. Beszélt arról, hogy az 1957-es és az 1960-as moszkvai nyilatkozat szellemében tovább folytatják a harcot a reviaionizmus és a dogmatizmus minden megnyilvánulásával szemben a marxizmus—leninizmus igaz tanításainak teljes érvényesítéséért, a szocializmus üjryének diadaláért. Országaink a jövőben is mindent megtesznek majd — mondotta befejezésül a szocialista tábor erősítéséért, a népek közötti barátság elmélyítéséért, a békéért. A dé’ii órákban II—18-as különrepülőgéppel visszaér- kezett Moszkvába a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, amely egyhetes hivatalos látogatást tett a Roman Népköztársaságban. A szovjet főváros sereme- tyevoi repülőterén virágcsokrokkal, üdvözlő feliratokkal,, több ezer moszkvai dolgozó várta a küldöttséget. A repülőtér betonján Hruscsovnak és kíséretének- fogadtatására megjelent Brezsnyev, Kirilenko, Koszigin, Kozlov, Ruszinén, Mikojan, Poljanszkij, Svernyik, Szuszlov, Gyemi- csev, Iljicsov, Selepin. Ott voltak a szovjet kormány tagjai, az állami bizottságok vezetői] a Szovjetunió marsalljai. Megjelentek a Moszkvába akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, köztük Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A szovjet miniszterelnök a repülőgépből kiszállva, barátságosan kezet fogott az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel, majd sorra fogadta a Moszkvába akkreditált nagykövetek, követek és ügyvivők üdvözlését. A repülőtéren megjelent dolgozók tapsviharral és virágokkal árasztották el a szalmakaJapjával vidáman integető, napbarnított arcú Hruscsovot. Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök üzenetet intézett a „bombamentes világért” jelszó alatt ülésező accral nemzetközi értekezlet részvevőihez. Hruscsov kifejezi azt a reményét, hogy az accrai értekezlet, amelynek munkájában számos kiemelkedő közéleti személyiség vesz részt, elősegíti a békéért küzdők jobb j összefogását. Az értekezlet célja, amit a „bombamentes világért” jelszó is kifejez, megfelel a népek érdekeinek, mert arra törekszik, hogy mindörökre véget vessen a nukleáris háború veszélyének — írja Hruscsov. Az üzenet végül a következő szavakkal fejeződik be: „Egyetlen hatalmas frontba kell összefogni a békéért harcolókat, minden békeszerető államot és népet, mert csak így lehet elérni az általános és teljes leszerelést, csak így lehet letörni azok ellenállását, akik önző érdekeikért készek felelőtlen játékot űzni a népek sorsával, folytatják és egyre inkább fokozzák a nukleáris fegyverkezési hajszát.” A laoszi koalíciós kormány tiltakozik az amerikai beavatkozás ellen Phoumi Vongvichit, az új laoszi koalíciós kormány tájékoztatásügyi minisztere^ vasárnap sajtóértekezleten egészítette ki a Souvanna Phou- ma miniszterelnök által szombaton vázolt politikai programot. Kijelentette, hogy a laoszi koalíciós kormány a szomszédos Thai- földön állomásozó amerikai csapatok jelenlétét fenyegetésnek tekinti Laosz semlegessége ellen. A miniszter rámutatott, hogy ez ellentétben van a Laosz semlegességével foglalkozó tizennégyhatalmi genfi értekezlet határozataival és javaslataival. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis a genfi értekezleten megszavazott egy olyan javaslatot, amely ellenzi bármely ország területének felhasználását a laoszi ügyekbe való beavatkozásra. Phoumi Vongvichit elmondotta, hogy a vasárnap tartott minisztertanácson a kormány héttagú küldöttséget jelölt a tizennégyhatalmi genfi értekezletre. A küldöttséget a korábbi hírekkel ellentétben nem Phoumi Kosa van tábornok, miniszterelnökhelyettes fogja vezetni, hanem Quinim Phol- sena külügyminiszter. A laoszi koalíciós kormány békés és semleges külpolitikára törekszik és meg fogja védeni Laosz területi integritását, — mondotta a tájékoztatásügyi miniszter. Phoumi Vongvichit közölte továbbá, hogy a genfi egyezményeknek megfelelően harminc napon belül szabadon fogják bocsátani a hazafias erők által foglyul ejtett angol, francia, amerikai hadifoglyokat —, mindazokat a külföldi katonai személyeket, akiket a polgárháború alatt elfogtak, vagy internáltak. Souvanna Phouma herceg, miniszterelnök vasárnap magánlátogatásra elutazott a francia fővárosba. Ütőn Párizs felé a kambodzsai fővárost is érintette. A Phnom Penk-i repülőtéren találkozott Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfővel. ALGÍRBAN NYUGALOM, ORANBAN PÁNIK Az Algériából érkező OAS-bandák újabb merényletei Franciaországban Oranban, Nyugat-Algéria központjában az OAS tovább folytatja terrortevékenységét. Vasárnap harmadízben történt robbanás az orani városháza épületében, az emeleti szárnyak nagy része kiégett. Ugyancsak kigyulladt négy iskola, egy társadalombiztosítási és egy adóhivatal. Az orani szakszervezetek szövetsége, amely lényegében az európai munkásokat tömöríti, felhívta tagjait, hogy amilyen hamar csak lehetséges, hagyják el az országot. A szakszervezeti szövetség egyben a Nemzetközi Vöröskereszthez fordult, kérve, hogy támogassa a menekülőket. Dufour volt ezredes, az OAS egyik vezetője a terrorszervezet kalózrádiójának adásában felszólította az orani európaiakat, hogy még július 1-e, a népszavazás időpontja előtt, térjenek visz- sza Franciaországba. Dufour, aki Gardy volt tábornokra hivatkozott, beszédében igyekezett pánikot kelteni, „arab megtorlással" fenyegette az európaiakat, mondván, hogy a menekülés a biztonság egyetlen útja. A nyilatkozottal egyidejűleg Oranban 15 plasztikbomba robbant. Orannal ellentétben Algírban tovább tart a viszonylagos nyugalom. A menekülők áradata ugyan nem csökken, de a terrorcselekmények teljesen megszűntek. A vasárnapi fürdőzők nyugodtan figyelték, amint a kikötői világítótorony oldalán látható OAS-jelszava- kat az arab fiatalok áímeszel- ték. A kommentárok megjegyzik, hogy egy héttel ezelőtt hasonló esetben minden bizonynyal tűzharcra került volna sor. A Nemzeti Felszabadítási Front a népszavazás előkészületeinek keretében hatalmas méretű tömeggyűléseket szervezett. Vasárnap este Roeher- Noir-ban a közigazgatási központ fő épületére kitűzték Algéria zöld-fehér nemzeti zászlaját. A francia ejtőernyősök a zászlót egy negyedóra múlva bevonták, összetűzés azonban nem történt. Franciaországban az elmúlt hét végén ismét több merényletet követtek el az OAS banditái, akik Algéria elvesztése után fokozatosan Franciaországba teszik át székhelyüket. Aix-en-Provence-ban az OAS merénylői vasárnap meggyilkolták Joseph KubOrSiak nyugalmazott repülőőrnagyot aki nemrégiben tért vissza Algériából. Kubasiak a múlt évi áprilisi puccs idején szembeszállt az összeesküvőkkel. A gyilkosságot egy öttagú banda követte el. A banda egyik tagját, egy Algériából jött áttelepült fiatal tanárt, letartóztatták. Charente megyében és Korzika szigetén a hét végén mintegy féltucat bombamerényletet követtek el az összeesküvők. A párizsi Orly repülőtéren három fasiszta fiatalember megtámadott egy rendőrt, hogy elvegye fegyverét. Autós merénylők több helyütt géppisztolyos támadást intéztek az arab kávéházak és szállodák ellen. Bezons városban egy algériait megöltek, egyet pedig megsebesítettek. Béketüntetés — a Maginot-vonalon Kelet-Franciaország nyolc megyéjének békeküldöttei vasárnap Contz-les-Bains-ban, a nyugatnémet és luxemburgi határ közelében találkoztak. A város a Maginot-vonalban, a két világháború pusztító viharainak színhelyén fekszik. A moszkvai leszerelési és békekongresszus előkészítésére összehívott nagygyűlésen a nyugatnémet békeharcosok küldöttsége is részt vett. Dr. Vidal Vaquet-nak, a Francia Országos Békemozgalom egyik vezetőjének beszéde t után a béketalálkozó 300 részvevője a két világháború áldozatainak emlékműve elé vonult. A tüntető menet az általános leszerelést, a népek békés együttélését követelte és tiltakozott Nyu- gat-Németország felfegyverzése ellen. Hasonló találkozó volt Vier- zonban, ahol 10 középfranciaországi megye 2500 békeküldötte foglalt állást az általános leszerelés mellett. A Franciaországban élő algériaiak számára szombaton megkezdődött a népszavazás INDONÉZ ÖNKÉNTESEK LENDÜLETES TÁMADÁSA NYUGAT-IRIÁN DÉLKELETI RÉSZÉN Nyugati hírügynökségek jelentése szerint körülbelül 200 indonéz önkéntes szállt le ejtőernyővel Nyugat-Irián délkeleti részén. A hétfő reggeli indonéz lapok közük, hogy az önkéntesek most MeraUke város felé vonulnak. Az indonéz keleti frontparancsnokság rádiója jelentette, hogy nyolcvan holland gyarmati katona elesett az indonéz önkéntesekkel vívott harcban. Az indonéz előnyomulás hírét a nyugat-iriáni holland hatóságok is megerősítették. Nasution indonéz hadügyi és belbiztonsági miniszter hétfői nyilakozatában rámutatott: az indonéz önkéntesek és a holland gyarmatosítók között most folyó harci cselekmények meggyőző bizonyítékai Indonézia azon szándékának, hogy egyesíteni fogja az országot. — Ez nem lehetetlenség, ha az indonéz fegyveres erők is beavatkoznak a harcba — jelentette ki Nasution tábornok. Június 23-án a Franciaország területén élő algériaiak megkezdték a hazájuk önrendelkezését eldöntő szavazást. Az eredményeket Algériába fogják küldeni, ahol hozzáadják a népszavazás általános e redményeihez. A szavazatok a következő kérdésre válaszolnak: „Öhajtja-e ön, hogy Algéria az 1962. március 19-i nyilatkozatban meghatározott körülmények között Franciaországgal együttműködő, független állammá váljék?” A TASZSZ jelentése szerint Párizs St, Denis külvárosában a szavazás nyugodtan folyik, a részvétel igen magas, a nők is leadják szavalataikat. Dean Rusk és Macmillan tanácskozása Dean Rusk amerikai külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson Nagy-Britanniában tartózkodik, vasárnap, megérkezése után két órával Macmillan miniszterelnökkel tanácskozott. Az eszmecserén számos nemzetközi kérdés került szóba. Megvitatták Anglia csatlakozását az európai Közös Piachoz, és a csatlakozás várható hatását a nukleáris stratégiára, a NATO-ra és a nemzetközi kereskedelemre. SALGO LÁSZLÓ: (10) FÚRBU&BM&QM A JUNTÁK FÖLDJÉN — Ezért a mezőgazdasági munkások, akiknek azelőtt még bérelt földjük sem volt, a forradalmi kormánnyal egyetértésben a cukornád- és rizsültetvényeken szövetkezeteket, a nagy állattenyésztő farmokon pedig állami gazdaságokat szerveztek. A beszélgetés közben szinte észre sem vettük, hogy elhalkult a nádvágó kések zaja. Elérkezett az ebéd ideje. Mivel a tűző trópusi napon jóval hosszabb a déli szünet, mint nálunk — a közelben lakók otthonukban fogyasztják el ebédjüket. „Hála Fidelnek" Rogeüo Hemandezzel együtt indulunk a községbe. Itt, a poros út mentén, régi, dúledező bohiok, deszkából összetákolt, yagualevéllel fedett viskók — amelyekhez képest a havannai. a santiagói bádogházak valóságos luxuslakások — a lebontást várják. Amott, a ki- rálypálmaliget mellett épülő új település sorozatban készült házai, a beköltöző új lakókat fogadják. Első pillanatban kívülről a Balaton-parti víkendházakra emlékeztetnek ezek az ízléses, sokszínű kertes házak. Nem kell szakértőnek lenni annak megállapítására, hogy Kubában a trópusi klíma mellett lehetséges, sőt, szükséges, az egyszerű építkezés, olcsó, előregyártott beton elemekből. A rekkenő déli hőségben jólesett Rogelio Hernandez kő- padlózatú, szellős. hűvös lakásába lépni. A négyszobás házból itt sem hiányzott a részletre vásárolt új bútor, a konyhából a villanytűzhely, no és természetesen a veranda, a Latin-Amerikában elmaradhatatlan hintaszékekkel... A Jósé Marty szövetkezetben látottak — jóüehet véletlenül, motorhiba miatt cseppentünk ide —, már nem jelentettek számomra meglepetést. Legfeljebb további adalékul szolgáltak ahhoz az általános tapasztalathoz, amit a szigetországban, több mint 1000 kilométeres úton szereztem: a forradalmi kormány mindenekelőtt a bohiókban lakó. legszegényebb paraszti tömeget akarja emberi körülmények közé juttatni. Ugyanerről meséltek a legnagyobb elragadtatással közös kubai utazásaink során Latin-Amerika Rogelio Hernandez családi háza országaiból érkezett kollegáim, és errSt olvasok most itthon a The Sunday Times nagyon is kritikus tudósítójának, Tom Stacey cikkében: „A parasztok mélységesen hálásak Castrónak. Azelőtt nem volt földjük és most sincs, tehát nem jelent semmiféle jogfosz- tottságot számukra; hogy ilyen vagy olyanfajta állami gazdaságban, szövetkezetben dolgoznak Nyomorúságos viskóikat felcserélték előregyártott elemekből készült, szép négyszobás házakkal. amelyekben folyó víz és villany van. Míg a múltban legtöbbjüknek évente csak négy. vagy öt hónapig akadt rendszeres munkája, most az állandó munka eddig nem tapasztalt biztonságát élvezik. A házakra írt „Hála Fidelnek” felírása mélységesen átérzett köszönet ezért a csodáért”. A The Sunday Times cikkét olvasva, Rogelio Hernandez szavai jutnak eszembe: — Már csak mint rossz emlékre gondolunk az egykori (évi 15 napos, vagy jobb esetben 3—4—5 hónapos) szezonmunkára. Most a nádtermelés mellett fokozatosan egész évi munkát igénylő kultúrák meghonosítására "és az intenzív állattenyésztésre is áttértünk. A község északi határában hangzottak el e szavak, ott ahol a cukornádültetvényt — a banánpálmaliget után — naradicsom és hegyespaprika- ‘áblák váltották fel. — Ezzel — mutatott Hernandez a paradicsomot szüretelő lányok hangos csapatára — hozzáláttunk a gyarmati uralom cukorra épült monokultúrás öröksége és az ezzel járó munkanélküliség felszámolásához. A falun — ahol azelőtt az ország 600 000 munka- nélkülijének mintegy kétharmada élt — az 1962-es aratáskor már munkaerőhiány mutatkozott. Ugyanis most aratás közben — csakúgy, mint előtte és utána — szedni kell a paradicsomot, a paprikát, kapálni kell a kukoricát, gondozni kell a baromfit... És ez az oka annak, hogy a kubai parasztok — a Sunday Times tudósítójának szavaival — „az állandó munka eddig nem tapasztalt biztonságát élvezik.” Az új kultúrák művelése ellenére a kubai cukor termelése 1961-ben elérte a 6,5 millió tonnát, azaz 15 százalékkal volt magasabb, mint 1959- ben. S miközben a cukor megmaradt továbbra is az ország fő kiviteli terméke, fokozatosan növekedett azoknak az élelmiszereknek a termelése, amelyeket a kimondottan agrárországnak régebben importálnia kellett. 1959 előtt évente 500 000, 1960-ban 200 000 láda paradicsom érkezett az Egyesült Államokból, 1961-ben már 2 500 000 láda paradicsom termett az országban és ebből 500 000 került exportra. Hasonló a helyzet a burgonyával, a kukoricával és más mezőgazdasági termékekkel is. Míg azelőtt a kiscsibéket, sőt a baromfieledelt is az Egyesült Államokból hoztak be, most éz év végére lényegében a hazai farmok biztosítják majd a baromfihús ellátást. (Folytatjuk)
