Pest Megyei Hirlap, 1962. június (6. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-23 / 145. szám

1962. JÚNIUS 23, SZOMBAT FEST megyei Fóti kilátások Szép termést ígér a paradicsom - Jól halad a növényápolás - Készülnek az aratásra Remeg a levegő a forróság­tól. dél sincs még, de lehet már vagy 30 fokos meleg. Főt határában a haragoszöld pa­radicsompalánták mohón szív­ják magukba az éltető fény­sugarakat. A júniusi nap meg mintha csak pótolni akarná eddigi mulasztását, cseppet sem fukarkodik. ' Kóczián Antal, a Vörösmar­ty Termelőszövetkezet elnöike, elégedetten törli meg gyöngyö­ző homlokát, mert bárhogy nézzük is, most az egyszer jól jön ez a meleg. Kell már na­gyon a fény a növényeknek, hadd segítse csak elő a kloro- fálképződést. Szerencsére, mos­tanában gyakrabban hullik egy kis csapadék is, tegnap is esett, most is gyülekeznek már a zivatarfelhők, arról Göd fe­lől. Milyenek a terméskilátások, van-e elég munkáskéz, hogyan megy a munka, kiosztották-e a területeket, mit várnak a paradicsomtól, hozzáfogtak-e már a rétek kaszálásához — ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekről beszélgettünk a tűző melegben, Fót határában, a kalászosok közti dülőúton. Kó- caián Antal a szűkülő árpára mutat. — Hát bizony, ami a ter­mést illeti, sajnos, nem éppen a legjobbak a kilátások. Rossz volt az idő, a hideg bizony nem használt sem a kapások­nak. sem a kalászosoknak. Óvatosan terveztünk, és ahogy számítgatjuk, a legtöbb nö­vényféleségből örülünk, ha meglesz a tervezett. Milyen a kukorica? Hát ez is magán viseli még a mostoha időjárás nyomait. He­lyenként ugyan elég szépek a táblák, s most a tagokon mú­lik — az időjárás mellett —, hogy pótolják a természet okozta esetleges kiesést. Né­hány hold van már csak hátra a kézi kapálásból, mire ezek a sorok napvilágot látnak, ad­digra be is fejezik. Annak idején, a közgyűlé­sen, a területvállalás mellett szavaztak a fóti szövetkezeti gazdák, s néhányukat kivéve elmondható, hogy a vállalt te­rületet lelkiismeretesen meg is művelik. A burgonyát pél­dául mind az ötven holdat el­vállalták, úgyszintén a 350 holdnyi kukoricát is. Az elnök némi büszkeséggel újságolta, hogy 250 hold kukorica közé ültettek a tagok köztes babot. Néhány nevet is feljegyeztünk azok közül, akik ezekből a munkákból a legderekasabban kiveszik a részüket. Például a sikátori részen a Szabó-dinasz­tia tagjai különösen jól dol­goznak. Elek György és mun­kacsapatának jó munkáját a kopolyai részen kiültetett szép paradicsom dicséri. Kísérlet­képpen öt holdon ültettek az idén juliskababot és öt hol­don zellert. Azok a családok, akik ennek a területnek a gondját viselik, szintén meg­érdemlik a dicséretet. — Probléma? No. persze, az is akad ná­lunk — folytatta aztán Kó­czián Antal, amikor egy nagy- lombú fa alá letelepedtünk. — Akadnák olyanok is a ta­gok között, akik nem tartják be adott szavukat. Néhány an azon az emlékezetes közgyűlé­sen kijelentették, hogy inkább a hagyományos munkaegység alapján dolgoznak, nem vál­lalnak területet. Igen ám, csakhogy most munkaegységre sem akarnak dolgozni. Itt van például Schilingi Sándor, vagy Varga István, akik mellesleg még tanácstagok is és csak rossz példát mutatnak. Persze, a szövetkezet is úgy becsüli majd meg tagjait, kire hogyan számíthat a nagy munkák ide­jén. Ezen a beszélgetésen sok mindent megtudhattunk még a fóti Vörösmarty Termelőszö­vetkezetről. Ha akadnak is, akik húzódoznak a munkától, a tagok többsége most már rend­szeresen részt vállal a közös teendőkből. A rendszeres elő­leget is megkapják, minden munkaegység után kilenc fo­rintot. Az esetleges várható terméskiesést a növényter­mesztésben az intenzívebb ál­lathizlalással akarják pótolni. A takarmány ? Hát bizony az nagy gondot je­lent ebben a szövetkezetben, különösen a télies tavasz után. Gondos beosztással azonban az elmúlt évet is kihúzták, átte­leltették az állatokat, most is vigyáznák a porciózásra. Megkezdték a rétek kaszálá­sát, s minden tenyérnyi hely­ről levágják a takarmány­nak való füvet. Mi foglalkoztatja leginkább most a fóti termelőszövetke­zet vezetőit? Természetesen a közelgő aratás. Elkészítették már a kampánytervet, beosz­tották az arató és a cséplő munkacsapatokat, ügy terve­zik, hogy az árpát július 5-e körül kezdik vágni. Körülbe­lül 1400 hold gabona vár le- aratásra. s ebből gépi erővel 1100 holdat takarítanak be. Nyuka Sándor hatvan tagú kaszás csapata nem fél a vár­ható nagy munkától. Tavaly a gabonabetakarításton a harma­dik helyet szerezte meg a fóti termelőszövetkezet, az idén, ahogy Kóczián Antal mondta, búcsúzásként, feljebb szeretné­nek kerülni. Rajtuk múlik. (sp) AZ ÖTÉVES HELYIIPAR-POLITIKAI TERV lémához való hozzáállásban. Az illetékeseknek ki kell lép­niük a szűkkörű „iparpoliti­kából”, a tanácsnak és a tanács vállalatainak az élet dik­tálta igényekhez kell al- kalmazkodniok. •A KISZÖV és a ktsz-ek is forduljanak arccal a minden­napos szükségletek felé. Az irányelvek elfogadása után minden faluban fel kell 'ku­tatni a helyi lehetőségeket a javítószolgáltatások tökélete­sítésére és kiterjesztésére. Ennek részletkérdéseit meg lehetne beszélni a helybeli kisiparosokkal, a nyugdíja­sokkal, és mindazokkal, akik­nek van hozzá kedvük' és szakértelmük. A beható vita után a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága a tervjavaslatot elfogadta. Egy­ben utasította az iparpoliti­kai bizottságokat, hogy éven­te kétszer értékeljék a terv végrehajtását. Bizonyára min­den háziasszony örül majd a határozat ama pontjának, amely kimondja, hogy a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának gondoskodnia kell a megyében egy mosoda- vegy­tisztító vállalat létrehozásáról. Az. első napirendi pont után az együttes ülés meghallgatta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését, majd annak nyo­mán beiktatta megyei tanács­tagnak Lipták Istvánt Dánszentmiklósról, aki a május 6-i pótválasztáso­kon nyerte el a szavazók bizalmát. Miután az ötéves megyei iparpolitikai terv megvitatása a tervezettnél sokkal hosszabb ideig tartott, az együttes ülés úgy határozott, hogy a me­gye mezőgazdaságának ötéves fejlesztési tervét ezúttal nem tárgyalja meg. E napirendi pontnak megtárgyalását a jö­vő péntek reggel 9 órakor is­mét összeülő együttes ülésre halasztották, s ezzel az ülést elnapolták. F. A. Járási s&ánióverseny a tárnoki Lenin Tsz-ben A Budai Járási Tanács me­zőgazdasági osztálya június 22-én jól sikerült szántóver­senyt rendezett a tárnoki Le­nin Tsz gazdaságában. A ver­senyen képviseltették magu­kat a járási pártbizottság, to­vábbá a megyei és járási ta­nács mezőgazdasági osztálya, valamint a járás termelőszö­vetkezetei. A Budai Járási Pártbizottság és a járási ta­nács részéről Karlik András, vb-elnökhelyettes üdvözölte a szántóversenyen részt vevő traktorosokat, a hivatalos szer­vek képviselőit és a megjelent vendégeket. Rámutatott a szántási verseny jelentőségére és arra, hogy a jó munka megbecsülésé­vel a traktoros foglalko­zás a fiatalság számára vonzóvá vált. A szántóversenyré — amely ez évben az első volt Pest me­gyében — a termelőszövetke­Kinek jó ez így? Előre kell bocsátanam, hoigy Kiss Andrásné hangjá­ban nyoma sem volt a panasz zöngéjének, amikor felsorolta a tizenegy társadalmi funk­cióját. Sőt, olyan érzésem volt, hogy természetesnek tartja ezt a helyzetet, mert kommunista létére úgy érzi, kötelessége mindent elvál­lalnia, amivel megbízzák. Ujjain számlálta a tiszt­ségeket: a tápiószelei' Keleti Fény Tsz-ben tagja a veze­tőségnek és a szociális bi­zottságnak, a nőbizottság el­nöke, s a szocialista címért versenyző asszonybrigád ve­zetője. Tagja a községi nő­tanács vezetőségének, a bolt- bizottságnak, a földműves- szövetkezeti felügyelő bizott­ságnak, s az iskolai szülői munkaközösség elnöke. Az­tán, hogy a járás se ma­radjon ki: FJK felügyelő bi­zottsági tag, földművesszö­vetkezeti küldött és a já­rási nőtanács vezetőségi tagja. „Mellesleg’“ négygyermekes anya, háziasszony, maga mű­veli a vállalt területét és a háztáji földet! De hát ki a hibás abban, hogy ennyi mindent raktak a vállára? Kisebb mérték­ben ő maga, mert nem tu­dott nemet mondani. De na­gyobb részt azok, akiknek nem tudott nemet mondani. Akik — hasonlóan a rossz gazdához — arra a lóra raknak újabb terheket, ame­lyik húz. Akik még min­dig nem értik a pórt és a tömegek kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatának lénye­gét, a pártmunka új stílu­sát. Szó se róla, könnyebb ti­zenegy különböző megbíza­tást egy embertől számon- kémi, mint tizenegytől. Ké­nyelmesebb megoldás a ki­próbált mozgalmi embert el­halmozni feladatokkal, mint friss erőket kapcsolni a párt- munka áramába, új társa­dalmi aktívákat nevelni. Nem kutattam, hogy ennyi elfoglaltság mellett mennyire képes Kiss Andrásné eleget tenni agy-egy megbízásá­nak. Inkább azt firtatom: szükség van-e erre? Any- nyira szűkében vagyunk a tevékeny, a közügyek iránt érdeklődő, segítőikész embe­reknek, hogy ennyi áldoza­tot kell követelnünk egy- egy kommunistától? Nincs rá szükség! A Keleti Fény Tsz-ben legalább har­minc olyan asszony van, akikre a nőbizottság számít­hat. Miért ne vehetne részt közülük valaki a boltok el­lenőrzésében, vagy a tsz szo­ciális bizottságának munká­jában? Miért ne tölthetné be más a szülői munkakö­zösség elnöki tisztségét? Hol van az előírva, hogy csak az lehet járási fmsz-küldött, aki­nek ezenkívül még két funk­ciója van a földművesszövet- kiezetben? Kinek jó az. hogy Kiss Andrásné hajnalban kél és késő estig lohol, szalad, hajszolja magát? Senkinek: sem neki, sem a családjának, sem a pártnak. Legfeljebb azoknak, akik ké­nyelemszeretetből, bizalmat­lanságból, vagy más okból, agyonhaknazták funkciók­kal ny. é. zetekből tizenegy, az állami gazdaságokból tíz, a gépállo­másról négy szántótraktoros nevezett be. Lemmel Kálmán, az országos szántóverseny-bi­zottság főtitkára ismertette a versenyszabályokat. Ezután megadott jelre a 22 traktoros megkezdte a szántást. A ver­senyzők munkáját pontozás alapján pártatlan szakembe­rek bírálták el. A végzett ta­laj munka jó minősége szerinti értékelés alapján a bíráló bi­zottság döntése a következő: első helyezett Kerkuska Imre, az Érdi Gépállomás traktorosa, aki a járás leg­jobb szántó traktorosa cí­met nyerte el. Jutalma: érem, oklevél és egy rádió. Második helyezett: Ár­vái Sándor, a Törökbálinti Kertészeti Kutató Intézet traktorosa. Jutalma: érem, ok­levél és fényképezőgép. Har­madik helyezett: Onestyák Gábor, az Érdi Gépállomás traktorosa. Jutalma: érem, ok­levél és karóra. Negyedik he­lyezett: Nagy Péter, az érdi Búzakalász Tsz traktorosa. Ju­talma: egy karóra. A jutalmakat Prezenszki Gábor, megyei főmezőgazdász, az okleveleket pedig Mátyus Vendel, a járási KISZ-bi- zottság elnöke adta át a nyer­teseknek. A díjak kiosztása után a versenyzők és a vendégek kö­zös ebéden vettek részt, majd a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetősége a szak­emberek részére határszemlét, majd aratási és cséplési mun­kaszervezéssel kapcsolatos ta­pasztalatcserét tartott. Fehér Aladár A PÁRTÉLET HÍREI TÖBB JÁRÁSI pártbizott­ságon kopogtattunk: vajon ezekben a napokban milyen fontos tennivalók foglalják el a pártbizottság tagjait? Bár valamennyi járásban sa­játos feladatok hárulnak a termelőszövetkezetekre, köz­ségekre, mégis mindenütt azt a választ kaptuk: a legfon­tosabb tennivaló a mezőgaz­daság segítése. A nagykátai, a szobi, a rác­kevei, az aszódi és a többi járásban is a napokban tart­ják a kommunista szervezetek taggyűléseiket, amelyeken a nyári munkákra való felő­készülést, a növényápolást, a betakarítás mikéntjét beszé­lik meg. Tápiószöllősön, Tá- piógyöi-gyén, Újszilváson már meg is tárgyalták az intéz­kedési tervet: hol van szük­ség kombájn- és hol kézi­aratásra. A pontos terv se­gíti a munka elvégzését, ezért más községekben is ezekben a napokban fogadják el az intézkedési terveket. Másik fontos tennivaló az őszi küldöttválasztó taggyű­lések és pártértekezletek elő­készítése. A ráckevei és a nagykátai járási pártbizott­ság például június 28-i vég­rehajtó bizottsági ülésén tár­gyalja meg az irányelveket, hogyan szervezzék és készít­sék elő a választásokat. A szobi járásiban június 30-án beszélik meg a küldöttvá­lasztó taggyűlések lebonyo­lításának tervét. Minden já­rásban azt tartják követen­dőnek, hogy a küldöttválasz­tó taggyűlések és pártérte­kezletek előkészítése idején is a termelés zavartalan me­nete legyen a cél. Az ipari pártszervezetek a terv teljesítéséért, a mező- gazdasági alapszervezetek a nyári munkák sikeréért, a hi­vatali kommunisták pedig a gyors. humánus ügyintézésért szánjanak síkra. Az egész pártmunkában előtérbe kerül a szocialista tudatformáló, ne­velő munka. Ehhez gyűrkőz- nek a kommunisták. ★ A NAPOKBAN az Aszódi Járási Pártbizottság tagjai Galgamácsára látogattak, ahol bizonyos lemaradás volt a növény ápolási munkában. A pártbizottság- tagjai felke­resték a termelőszövetkezet tagjait, beszélgettek problé­máikról. A beszélgetés ered­ményeképpen fellendült a munka, a termelőszövetkezet tagjai igyekeznek pótolni az eddigi mulasztásokat is. ★ ; UGYANCSAK az aszódi j járásban a nőtanács ülést í tartott, ahol arról tárgyal- ! tak, miként segíthetnék az ! asszonyok legjobban a me- ! zőgazdasági munkát. ★ ! GALGAMACSAN, Püspök­! hatvanban, Túrán és Gal- ! gahévízen az arra tévedő ; nagy készülődés tanúja lehet, j Mind a négy község kultúr- • csoportja lelkesen készül a ! nagy körösi ifjúsági találko- ! zóra. ' 4 : A Nagykátai járás ■ KISZ-szervezete június 25- I én, hétfőn kibővített ülést ; tart: hogyan segítse az ifjú- ; ság a nyári mezőgazdasági : munkát? * A SZOBI járási párt-vég- ; rehajtóbizottság június 29- : én, pénteken megtárgyalja i a következő időszak munka- | tervét, valamint meghallgat­ja a revíziós, a társadalmi és fegyelmi bizottság jelen­tését az eddig végzett mun­kájáról. rintot, a telektulajdonosok ará. nyosan kevesebbet fizettek. Az ötszázküencvenezer fo­rintból háromszázhatvanezer volt az állami hozzájárulás, százhuszonötezret a lakosság hozott össze, hetvennégyezer forintot a községfejlesztés adott. Az első csalódás ott kezdődött, hogy nem két hét, de még két hónap múlva sem kezdték a munkát, csak vala­mikor október végén. Akkor volt egy kis vita a régi és az új telep között, hol kezdje­nek. Végül is az új telep győzött, mert ott van az is­kola. — Nem mondom, utána igyekeztek — vág közbe a küldöttség másik tagja, Csi­szár János. — Olyannyira, hogy január 15-én az új te­lepen már ki is gyulladt a fény. Felajánlottunk kétnapi társadalmi munkát az építke­zéshez, de a vállalat nem vet­te igénybe, tekintve, hogy tel­jes gépesítéssel dolgoztak. A hideg idő beköszöntével a vonalépítés abbamaradt. Áp­rilisban a régi telepen is el­készült a külső vezeték, két hét után pedig valamennyi házban az előírásoknak meg­felelően a belső szerelés. Az­óta mást sem teszünk, mint várjuk, jönnek-e bekapcsolni az áramot, vagy sem. — Most én mondom to­vább — szólt a tanácselnök. —> — Többször érdeklődtünk te­lefonon Salgótarjánnál, mi­ért feledkeztek meg rólunk. Az ÉMÁSZ egyre azt vála­szolja, nem feledkeznek meg ők senkiről, de a Klement Gottwald-gyár nem szállítja a megrendelt huszonöt trafót. Abból egyetlen darab nyolcvan kilovattos teljesítményűt kel­lene felállítani a mi régi te­lepünkre, s máris lenne villa­nyunk. — Tessék elgondolni, milyen áldozatot hoztunk — méltat­lankodik újra Kiss István. Küldöttség Szentistván-teleprőt v\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Valamennyien kispénzű em­berek vagyunk. Előteremtet­tük a befizetendő ezerkét­száz forintot. A belső szere­lés is átlagosan házanként két­ezer forintba került, ehhez jött hét-kilencszáz forint be­kapcsolási díj. Sok pénz ez, meg kellett dolgozni érte. Hogy tavasszal megkaptuk a nye­reségrészesedést, majd min­denki rádiót, mosógépet, sőt televíziót vett előre. Most ott állnak a gépek, lassan le­telik a garanciális idejük s azóta sem láttuk őket mű­ködés közben, hogy az üzlet­ben kipróbáltuk. — Ha kell, elmegyünk a Klement Gottwald-gyárba a trafóért — határozták el kö­zösen. De megkérjük az új­ságot is, foglalkozzon pana­szunkkal, ha lehet, segítsenek. Kilencven család nevében kérjük az ÉMÁSZ salgótar­jáni üzemigazgatóságát, hogy a sok elcsúszott határidő után most már napokon belül fe-\ jezzék be a szentistváni régij telep villamosítását. K. M. '/ — Szabó elvtárs, küldött­% ség jött Szentistván telepről — nyitott be minap az admi- $ nisztrátor a mendei tanácsel- í nők szobájába. y A bejelentés után máris két £ férfi sorjázott befelé az ajtón. % — Akár hozzá se kezdjetek, % tudom, miért jöttetek — hú- zott elő B. Szabó Ferenc író- $ asztalfiókjából egy papírlepe- % dőt. Itt a villamosítási terv- í rajzotok. y ( — Szóval, én tudom, mi a % baj, de ha már a szerencse úgy % hozta, hogy újságíró van itt, $ mondjátok el neki is. í $ — Elég messzire esünk £ Mendétöl, bár közigazgatási- ^ lag a régi és az új telepünk is £ odatartozik — kezdte Kiss £ István. — Egy évvel ezelőtt í kötöttük meg a szerződést az % ÉMÁSZ salgótarjáni üzem- $ igazgatóságával a villamosítás- $ ra. A szerződés úgy szólt, % hogy a megállapított pénzosz­tó szeg befizetése után két hé- t ten belül tnegkezdik a mun- t kálatokat. A szükséges összeg t gyorsan összejött. A háztu- 4 lajdonosok ezerkétszáz fo­(Folytatás az 1. oldalról) mint például az olyanokat, hogy egészségügyi okokból ál­lítólag nem megengedhető fod­rászműhely létesítése földes padozatú helyiségben. Az adó­zást és az adminisztrációt úgy kell megszervezni, hogy az a kisiparosoknak ne vegye el a kedvét a munkától. Általában olyan légkörre van szükség, hogy a kisiparosok szívesen neveljenek maguk mellett ta­nulókat. Horváth Lehel, a nagykőrö­si népfronttitkár bírálta a kis­iparosok anyagellátását, amely lassú, egyenetlen és gyenge. Szóvá tette, hogy náluk, a vá­rosban kitanítottak három fia­talt bádogos iparosnak, de azokat státusz okokból nem lehetett elhelyezni. Erre az­után kénytelenek voltak el­menni a konzervgyárba láda­rakó segédmunkásnak. Köböl József, a Tervhiva­tal osztályvezetője hangoztat­ta, hogy a Pest megyeiek országos viszonylatban is alapos, jó munkát végeztek a kisipa­ri javító szolgáltatások szervezett megjavításának terén. Mint mondotta, az ajtón dö­römböl a lakosság igénye, a javítási, szolgáltatási igények napról napra növekednek, e téren már hosszú ideje egy­helyben topogunk, most végre neki kell indulnunk. így akar­ja ezt a párt és a kormány is. Felhívta a figyelmet a jó nem­zetközi tapasztalatokra. Arra. hogy például cseh barátaink­nál jól bevált az állami, vagy szövetkezeti vándorkisipa­ri mozgószolgálat, amely autóval járja a közsé­geket és rendszeresen elvégzi az összes szükséges javításo­kat. A Szovjetunióban azzal kísérleteznek, hogy a, gyári munkásoknak hivatalos enge­délyt adnak: esténként és a szabad idejükben javítsák meg mindazt, amire a lakos­ság kéri őket. Szakali József, a megyei pártbizottság titkára arról be­szélt, hogy a megyei tanács­nál is van javítandó a prob-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents