Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

1962. MÁJUS 27, VASÁRNAP PEST MEG REFLEKTORFENYBEN ASCHER ALKOTÓMŰHELY FEKETE LAJOS bizonytalansága azt tanácsol­ta, hogtf praktikus pályát vá­lasszanak, s ezért érettségi után beiratkoztam a műegye­tem mérnöki szakára. A színé­szetről azonban nem mondtam le. Aztán jött az első csalódás. Jelentkezését a színészakadé­mián elutasították, alacsony termete és rossz hangja miatt. Akkor még a daliás alak és az érces hang volt a „sikk”. Ödry Árpád, minden idők ki­emelkedő színészegyénisége azonban nem hagyta magára és magántanítványának fo­gadta. — Nehéz, gondoktól terhes FÁBIÁN ZOLTÁN Két könyve jelent meg a közelmúltban: a Három kiál­tás című novelláskötet és az Ítélet című kisregény. Gon­dolná az ember, most szusz- szán egyet, hogy új erővel kezdjen a következő munká­hoz, Nem így van. Ezekben a napokban ritkábban található leányfalui házában, mint az­előtt Az ok: — A közelmúltban kapott írószövetségi ösztöndíj felté­tele: üzemi gyakorlat. A szín­hely: a budapesti Mezőgaz­dasági Gépgyár. Nyomban hozzá kell tennem: jó dolog ez. A hétköznapi élet szá­laihoz köti az embert. Az itt szerzett benyomásaimat ri­portkötetben rögzítem majd, amely a Magvető Kiadónál lát napvilágot. Egy másik — ha úgy tetszik, napi feladat — az ítélet című kisregé­nyemből a Budapest Filmstú­dió felkérésére filmet írok. A filmnovella már elkészült, s a filmet Jancsó Miklós ren­dezi majd. Van ezen túl egy nagyobb szabású tervem is, egy regény, amelyre a Szép- irodalmi Kiadóval kötöttem szerződést. Története egészen mindennapi: felbomlik egy házasság és a felbomlás egyik fázisában az asszony gyerme­kével együtt öngyilkosságot követ el. Az asszonyt meg­mentik, a gyerek azonban meghal. Itt válik az ügy ügy- gyé: ki a gyilkos? Az apa? Az anya? Vagy a harmadik? Jo­gilag egyik sem. Mégis, va­laki meghalt, s éppen az, aki ártatlan volt a dologban. Az én erkölcsi felfogásom sze­rint a bűnös: a felelőtlenség. Miről is van szó? Lehet há­zasságot kötni már tizenkilenc éves fejjel és lehet válni is. A választás szabadsága te­hát adott. A baj csak az, hogy még nem tudunk élni a vá­lasztás szabadságával. A cél: rendet teremteni odabenn és idekinn egyaránt. S ez ko­ránt sem könnyű feladat. A XX. század példátlan techni­kai fejlődése, a magunk te­,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v,\v P alilca alig volt egy esz­tendős, amikor beszélni kezdett. Azután beteg lett. A betegség — úgy látszott — életre szóló nyomot hagy a kisfiúban. Attól kezdve nem hallott és beszélni sem tu­dott. Sok könny hullott kis ágya mellett édesanyja sze­méből ... Aztán a mindent el- szürkítő hétköznapok szinte megszokottá tették a változ- hatatlant. Esztendeje — négyéves korában került Palika a do- monyi óvodába, ahol Deszk Mária óvónő vigyáz a gye­rekekre. Palika erős fiú. Betegsége zárkózottá, ereje gorombává, olykor durvává tette. Sok baj volt vele. Az óvó néni már-már lemondott arról. hogy foglalkozzék a kisfiúval. Azután érteni kezdték egymást. Palika tört hangjainak jelzését a nem­csak füllel, de szívvel is idője koyetleezíc!;, Ä vasasok illegális ~ szavaíaestjebt"" való részvételem, majd egy bér­harc-mozgalomban való tevé­kenységem miatt mérnöki ál­lásomból a Haas és Somogyi cég elbocsátott. Kedvezőbb változást csak az 1933-as esz­tendő hozott, amikor a színész­képző iskola tanára lettem és néhány magántanítványom képzését vállaltam. szobába belép a művész nagyobbik, tizenhárom éves Tamás fia. Könyvek közt keresgél. A egész majort, elnyomva min­den más hangot. Varjú Balázs, miután vala­melyik gyereke segítségével \ kiöntötte a vályúkba a moslé­kot, nem hagyta el a kifutó területét. Éber szemmel őrkö­dött, hogy a gyengébben, fej­lődő malacokat ne nyomhas­sák el a nagyok, hogy egy se maradjon éhes. Néhány ököl- nyi kis guzorinak elkülönítve adott minden etetésnél, való­sággal dajkálta őket. — Csak erőre kapnak ezek is — mondogatta, ilyenkor magában elégedetten —, lesz ezekből még kétmázsás hízó. És egyik napon elkövetke­zett a várva-várt pillanat. Az öreg brigádvezető, Várnagy Géza megjelent az agranómus- sal és azt mondta: — Balázs, részeljük a mala­cokat! Jött ám a segítség, több mint kellett volna. Az asz- szony négy gyerekkel futott oda a hírre. Izgatottan muto­gattak a kifutó kerítése mel­lett: — Az is a miénk lesz! Az a kajlafülű is. — Apám, azt én választot­tam Ki! Nekem ígérte ... ru­hára ... Várnagy bácsi szólt rájuk, mert az agronómusnak nem volt ereje megszakítani örö­müket. Elszoruló torokkal fi­gyelte a dadogó embert és családját. ( — Balázs, hajtsad ’ akkor őket — adta ki az utasítást a brigádvezető, és odaállt a kifutót ketté osztó ajtóhoz. Sivalkodtak a malacok, de a gyerekek is az ól előtt. Az­után odakint elcsendesedtek, számolni kezdtek: — .;. hét... nyolc ... ki­lenc... ez a miénk! A tize­dik! — Egyem meg a szivét, hogy meg van ijedve. Kis ka­rú. Betuszkolták a rózsaszínű jószágot egy üres rekeszbe, és már folytatták is tovább: — Egy ... kettő . .. hadd jöjjenek, hajtsad őket Balázs kapd el gyerek, vidd a tie­tekhez. Ez a tizedik most ko­ca lett. Várnagy bácsi észrevette, hogy a tizedik számnál Varjú a nagyobbacska malacokat Magyar László karikatúrája tolja előre. Néhányszor sike­rült is terve, s ilyenkor nagy volt az öröm. Talán szólni kellett volna, hogy csak sor­jában, ahogy a szerencse hoz­za. De úgy tett, mintha nem venné észre a csalafintaságot. — Tizennégy! Már tizen­Zsu-zsi! figyelő óvónő megértette és ha ő szólt, a gyerek több- nyire engedelmeskedett. Ha nem is volt a kapcsolat kel­lemes, mindkettőjük számá­ra elviselhető lett. a gyerekek az óvodában zJ Mária néni magyaráza­ta után megértették: Palika beteg. Csúfolni, bántani nem­csak hogy nem szabad, de szívtelenség. Nem is volt semmi baj. A beteg kisfiú megszokta társait és néha velük játszott. Legtöbbször azonban magának való fog­lalkozást keresett. A sarok­ba, vonult és a lyukasztott papírba fűzte a cérnát. Tág- ranyiló szemekkel figyelte, hogy formálódik ki a ház körvonala a papíron. Megta­nulta becsülni saját keze- munkáját. Nem régen történt. Palika az asztalnál ült és képes­könyvet nézegetett. Rossz napja volt. Az óvónő már reggel látta. Néha viharver­ten, bánatosan érkezett a gyerek. Ilyenkor — tudta — jobb magáraliagyni. A töb­biekkel játszott a szoba sar­kában. Palika felől csak a könyv lapjainak zizzenése hallatszott... ...és egyszer, rekedt, tört, de tiszta emberi hangon a szó: Zsu-zsi! Palika kiáltott. A nővé­rét, Zsuzsilcát szólította, ária néni sírni sem tu­dott. Később el szeret­te volna mondani, mit érzett, amikor a kisfiú először meg­szólalt. De az emberi érzések oly­kor nem hajlandók szavak ru­hájába öltözni. Thurzó Tibor Ml — Nemrégiben az a vád ért \ a sajtó nyilvánossága előtt — vált át hirtelen a mába —,: hogy én saját módszeremet oly kizárólagosnak fogom fel, hogy aki más eszközökkel \ igyekszik népszerűsíteni a köl- \ tészetet, kétségbevonom mű- j vészi jogosultságát. Erre a; képtelen vádra nem érdemes: sok szót vesztegetni. Saját \ fiamra, aki ügyes szavaló, \ sem kényszerítem az „asche- ri” másolást. Vagy vegyük' például négy népszerű mű­vészünket, Gáti Józsefet, llos- vay Katalint, Demján Évát és Mikes Lillát. Mind a négyen az én tanítványaim voltak. Kérdezem, ki látott bennük ixilamiféle Ascher-utánzati tö­rekvést. Ellenben ellene va­gyok annak, hogy a versmon­dás területén színházasán játsszunk, mint ahogy ez az Irodalmi Színpad Villon-elő- adásán történt. Félreértés ne essék, nem vagyok ellensége az új-keresésnek, magam is részt vettem, sőt rendezői • se­gítséget is nyújtottam a „más eszközökkel” való vers nép­szerűsítéséhez. Az Európa vi­gyázz! című irodalmi műsort egy-két világítási effektussal, jelmezben állítottuk színpad­ra, de mindig úgy, hogy a vers vers maradjon. Berreg a telefon. A vonal túlsó végén valaki egészségi állapota után érdeklődik. Most lábadozik súlyos betegségéből,: soproni, balatonfüredi, s bu- j dapesti gyógykezeltetésének ; utókúráit tölti lakásán. öt évtized a versek birodal- i mában. Közel ezerötszáz vers,: novella van memória-raktárá­ban, köztük oly hatalmas mű­vek, mint Petőfi A.postola, a Helység kalapácsa, vagy Ba­bits Mihály Jónás könyve. Előadása alatt szinte érezzük | Petőfi lobbanékony, vulkán­szerű szenvedélyét, Juhász Gyula szomorú mélabúját, j vagy Karinthy ötletgazdag hu­morán is átszüremlő fanyarul szatirikus filozófiáját. S most is tanul. Kedvenc olvasmá­nyát, Mikes Kelemen levele­zését tanulmányozza. j^emélhetőleg rövidesen is­ii mét ott láthatjuk a pó­diumon erőben, egészségben —ezt kívánja a verskedvelők népes tábora. — fekete — v/ Érdligeten könnyen útba- ^ igazítják az embert: merre ^ lakik Fekete Lajos, a költő, ^ de megtalálni már annál ne- ij hezeibb. Pedig az elmúlt esz- £ tendő végén nyugdíjba vo- £ nult. Ennek ellenére ma is jj gyakran bejár régi munkahe- f lyére, a Magyar Tudományos y. Akadémia Állam- és Jogitu- § dományi Intézetébe, amely- ,f, nek tudományos dolgozója í volt. ryégen történt. Ezerkilenc- I\ százhetet mutatott a ka­lendárium, s a veröfényes májusi napon Rákóczi fejede­lem hamvainak hazahozatalát ünnepelte az ország. Az V. kerületi, Szemere utcai isko­lában is nagy volt a sürgés­forgás, Kipirult arcú diákok, tanítók és meghívott vendé­gek gyülekeztek az iskola ud­varán. A Himnusz elhangzása után egy sovány, tízéves ta­nuló állt a dobogóra, s elsza­valta Petőfi „Rákóczi” című költeményét. A tanárok jól választottak, amikor a kis Ascher Oszkárt jelölték a vers elmondására, mert a fiú ala­pos felkészültségről tett tanú­ságot; és szereplése az ünnepi műsor egyik fénypontja volt. — Erre az eseményre még ötvenkét év távlatából is szí­vesen emlékszem vissza — mondja Ascher Oszkár, az Ál­lami Déryné Színház igazga­tója. — A versek szereteté- vel nőttem fel és az említett iskolai ünnepségen való sze­replésem, no meg az önkép- zököri sikeres fellépéseim ér­lelték meg bennem az elhatá­rozást: színész leszek. Később azonban, a háborús évek íét­négy van — kiáltotta a leg- f nagyobb lány, s szinte muzsi-í kált a szó az ajkán. — Ez a tizennyolcadik a £ legnagyobb! — mondta Sanyi gyerek boldogsággal a hang- jában. Oda óvatoskodott a kis 't, süldőkhöz, szeretettel megsi- £ mogatta a hátát. Képzelete ^ már hófehér inggé, ragyogó í fényes cipővé változtatta a í kunkori farkú malackát. És a jószágok szaporodtak a kutricában. Egészen húszig. ; Valóságos falka volt már. S Az agronómus ekkor így '> szólt: í — Varjú bátyám, úgy visel-! je gondját a kocáknak, hogy í a legközelebbi választásnál ezt megint folytatjuk. A sertésgondozó a kezét ke- £ reste, hogy megszorítsa. £ — Kő... köszönöm ve... ^ vezető kartárs. — Ne nekem köszönje — £ s?égyenkezett az agronómus. ^ — Megérdemli, megdolgozott í érte. ^ — Apám, Itt van a kajla- ^ fülű is! — kiáltotta Sanyi te- ^ le torokkal, és megfogta az ^ apja karját, odahúzta az elre- ^ kesztett jószágokhoz. | Az asszony a gyerekek ^ egymás szavába vágtak, aligí lehetett érteni, melyik mit í mond. | A fiatal agronómus sokáig ^ nézte ókét mozdulatlan. Szí- ^ vét melegség járta át, mint ^ amikor az anyja megdicsérte ^ valami jól végzett munka ^ után. | Fülének valóságos muzsika ^ volt, Varjú Balázs malacainak^ visítása... á THALIA ÉS A LABDA Nagy gondban voltak a | veresegyházi kézilabdás la- í nyok. A sportpályán egyre i szebb sikereket értek el, de ! egyesületük, a Veresegyházi i KSK, anyagi gondokkal küsz- i ködve, nem tudta volna raü- i ködésük • anyagi feltételeit í biztosítani. ; Elhatározták tehát, hogy ! — összekötve a kellemeset ! a hasznossal — az öntevé- í kény színjátszás anyagi ered­< menyeiből tartják fenn szak- ! osztályukat. Egyszer * már í megtörtént, hogy a bajnok- ! ságot nyert női csapat amya- ! gi gondok miatt feloszlott, í Nekiláttak hát: három fel- ! nőtt — egy tanár, egy gyári ! szakmunkás és egy MÁV- ! dolgozó —, a kézilabdás lá- ' nyok — nyolcadik általá- ! nosba és középiskolába jár- ; nak — és néhány diákfiú, : hatheti szorgalmas tanulás- ; sál vitték színre Sós György: < Pettyes című vígjátékét, dr. í Antal Sándor vasutas dol- > gozó, a spertegyesület egyik • lelkes vezetőjének rendezés ! sében, í Váratlan segítséget is kap- I tak: égy közeli honvédségi ; alakulat egyenruhát és fegy- ! ver eket biztosított s a fel- I szerelést szállító katonák í részt is vettek az előadáso- ! kon. Eddig ugyanis két elő­< adás zajlott le, telt házak ! előtt. Igaz, a télt ház nem í sokat jelentett Veresegyhá- [' zon. A kultúrotthon kicsi, í 150 személy fér el a nézőte- í rém. 1963-ra készül el a ! korszerű, 350 ülőhelyes, meg- ! felelő nagyságú színpaddal í rendelkező színházterem. ! Ezért a helyi ismétléseken ! kívül tervbe vették, hogy be- ! mutatót tartanak néhány ! környező községben is. Az ! erkölcsi sikeren túl ugyanis j ez esetben az anyagi siker ; is fontos. A két helybeli j előadásra alig volt kiadás, j hiszen a jelmezt a honvéd- i ség „házhoz szállította”. A \ darabban ellopandó állmát, • ugyan bort pe-: : dig meg itták' á honvédekkel' : együtt, amikor előadás után j egy kicsit barátkoztak. így í azután a tiszta bevétel más- : félezer forint volt, s — a to- I vábbi sikerek reményében — i a földmű ve,szövetkezet ■ ru- i haboltosa már meg is ren­• del te a melegítőket... A j sportkör vezetősége ugyanis : úgy határozott, hogy ha már i segíteni nem tud a lányok- ; nak, el nem vesz tőlük. I A jelenlegi egy, de le- ; endő két szakosztály már i azon töri a fejét, hogy a Pety- : tyes után mivel, lépjen a kö- I zönség elé: újabb egész es- í tét betöltő darabbal, esztrád- j műsorral vagy irodalmi est- \ tel? Mindegy, a veresegyhá­• zi és környékbeli közönség j tapsolni fog nekik. Fazekas Mátyás Ä\\\\\\\\\\\\V,\' I ‘ ! Michael Powell játékfilmet ; készít, amelynek középpontjá- : ban az atombomba áll. A film í külső felvételeit a Szovjet- í unió, az USA, Anglia, Francia- j ország és Jugoszlávia terüle- ; tén forgatják. A három fő- : szereplő: Annie Girardot, Alec : Guinnes és Jean-Paul Belmon- jdo. — Egy kicsit összetorlódott; a munka az elmúlt időben —; kezdi a beszélgetést. — Az év í végén ugyanis a Magvető Ki- í adó gondozásában jelenik! meg Szárnyaló idő című ver-! saskötetem, amelyben régeb-! bi és legújabb költeményeim: — mintegy száznegyven-száz-í ötven — kaptak helyet. Ennek ■ előkészítése tekintélyes időt j vett igénybe. Ami pedig to- \ vábbi írói terveimet illeti:; nagyon sok jó verset szeret- \ nék még írni. Azután van; még egy adósságom is önma- \ gammal szemben. Eddigi sok: elfoglaltságom miatt sajna-: latosan abbamaradt verses \ önéletrajzomat szeretném be-1 fejezni, amely annak a kornak i lenne hű tükre, amelyet i megéltem honi földön és ide- i genben. Érdekes és izgalmas; téma ez, hiszen attól kezdve, j hogy vöröskatona voltam a: Tanácsköztársaság ideje alatt, í nagyon sok mindent láttam, \ megértem a politikai emigrá-1 ciótól kezdve a felszabadu-í i lásig és azután. Remélem, j ezt a régi tervet mielőbb sike- • rül valóra váltanom. 4 remtette világ gyors tempó-; ja olyan szédületes erővel; röpíti az emberit, hogy érze-< lemvilága, jeilemfejlődése nem i tud mindig lépést tartani ez- i zeL Ha pedig az ember jel- j lemfejlődése nincs mindig; szinkronban kora gazdasági,; technikai fejlődésével, az í akarva-akaratlan ilyen koní- i liktusokna vezet. Gondolom,; a kérdés ilyen fölvetése ér-: deklődésre tarthat szápiot. í \\\\\\\\\\\\\\\\^^^ ! f í GÖRBE TÜKÖR j MAJOR TAMÁS 4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents