Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-20 / 116. szám

1962. MÁJUS 20, VASÁRNAP

rE5 r

ál EG

kMívIííd

ALKOTÓMŰHELY

Falu Tamás

A KAPU ELŐTT

A nyolcvan esztendős költő ötödik hónapja már, hogy nyugdíjba vonult. Addig naponta vonatozott Ócsárol Da- basra és vissza. Gondolná az ember, most végre megpihen kicsit s nyolc hosszú évtizeddel a háta mögött élvezi az élet örömeit. S mit talál ehelyett?

— Amikor rámcsöngetett, éppen a regényemen dolgoztam — válaszol a feltett kérdésre, s máris asztalhoz invitál, egy csésze illatos feketére.

Tehát a pihenésből megint csak nem lett semmi. Pedig tervezte. És mégis... Aki hat évtizeden át fáradhatatlanul dolgozott, az nem tud megpihenni azután sem. Regényt ír. Története az első világháború idején játszódik. Hőse egy leány, aki haláláig hű marad ahhoz, akit szeret. Pedig szerelme, egy orvos, méltatlan erre. Az orvos elmegy katonának; ez nagyszerű ok neki arra, hogy véget vessen a számára megunt kapcsolatnak, s amikor hazatér a frontról, az ország egy távoli részében telepszik meg, s ott alapít családot, távol a régi kedvestől. Pedig a lány visszavárja ... hasztalan.

— Hát ez az én pihenésem... — mondja derűsen. — És természetesen a versek. Nehéz lenne letenni a tollat, hiszen még annyi mondanivalóm van. Persze, azért pihenek is.

Rövidesen bemutatják filmszínházaink A milady bosszúja című színes, szélesvásznú francia filmet, a Három testőr folytatását

v\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^

PANOPTIKUM

SÜLLYESZTŐ

TITKOK

Sírsz és nevetsz váltakozva,

Éjszaka jő nappalodra,

Kertedben a harmat dér lesz,

Sötét hajad hófehér lesz.

Nevetésed egyre ritkább,

Keresed az élet titkát.

Lehetsz akármilyen zseni,

Nem tudsz semmit megfejteni.

A fiatal optimista,

Aki öreg, pesszimista.

Ahány ember él a földön.

Épp annyi az élet titka.

VCV>XSNNNXVvVVC\NbA^>XX\NXNNXSNXVV

Szentiványi Kálmán

Mindössze két napja érkezett meg országjáró körútjáról. Debrecen, Nyíregyháza, Tarpa, Nagykálló voltak állomásai ennek az útnak, ahol olvasóival találkozott, de ma már újra itt van a leányfalui

házban, hiszen sürgeti a munka, a sok elkötelezettség. Mindössze néhány hete, hogy megjelent Fekete kerítések mögött című regénye, s most A szerencse fiai című könyvének befejezésén dolgozik. A regény az ötvenes években játszódik és a bányászok életét mutatja be. A könyv előreláthatóan az új esztendő első napjaiban kerül a könyvesboltokba, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. S a tervek?

— Nemrég fejeztem be a vázlatát a Duna menti szerelem című kötetnek, amely három kisregényt foglal magába, s a szigeten lakó halászok, parasztok életének igaz krónikája lesz. A könyvet a Magvető Kiadó várja. Az elkövetkező hetekben kerül sor a Kossuth Kiadónál a Telepiek című tetralógia negyedik kötetének szerződéskötésére is. Sokan sürgetik már tőlem A völgy emberei, A sárgakezű lányok és A földalatti folyam folytatását. Még ebben az esztendőben hozzákezdek ehhez a nagyszabású munkához is.

Ez bizony derekas program az esztendő hátra levő hónapjaira. Annál is inkább, mert az írás mellett nagyon szeretne továbbra is sokat utazni.

A fekete bárány

Bárányt Ferenc:

És békesség és alkony pír...

A zsúptetők sárgáját zöld-epésre haragítja itt-ott a moha tömbje, kéményekből pocakos füst döcög ki s jóllakottan terül a zsúptetőkre, s tetők alatt pufók buboskemencék terpeszkednek, mint lusta maharadzsák, párkányokon húsz év előtti „Kincses”, mely pallérozni hivatott a gazdát, és békesség és alkonypír az égen, és gémeskút, mely a vándort köszönti, és hazatérő gulya és kolompszó és estharang és csárda és — satöbbi.

E földből jöttem én s hogy újra látom örülök rajta s lelkem érte fáj, jól értem én a válykot és a zsindelyt, mégis, valahogy bosszant most e táj.

Bár szeretem az erdő-csendet és a bokáigérő rét zöld harsogását, és szeretem, ha tiszta hó vakít el, s a bodzabokrok menyasszonyruháját, a tornácon pipázgató parasztot, a hangoskedvű esti pinceszert, s a gólyát is, mely már gyermekkoromba»' füst-járta fészkén csattogva perelt, de elszomorít itt-ott még a vályog, a süppedékes, kövezetlen út, a messzehangzó, durva kocsmalárma, a koraestre záruló kapuk, és elszomorít, vén vidék, hogy ősi dűlőiden nem bukkan fel a holnap, elszomorít, hogy mozdulásra rest vagy, míg körülötted falvak iramodnak, én ráncos népem, többé már ne hagyd, hogy hódítsanak saját romantikáddal, útjaidat új szél söpörje végig, miként dermedt erdőt meleg madárdal.

mű. S mutatod barátnak, ismerősnek, munkatársnak, szakembernek, mindenki bólint rá, mindenki helyesel: úgy tűnik, valóban jó dolgot csináltál, esztendők szorgos fáradozásával révbe értél. Már csak egy valaki van hátra, a nagy ö, aki ráteszi kézjegyét is az elkészült alkotásra, hivatalosan is elismeri, hogy derekas munkát végeztél. És akkor ... igen akkor ... Vtiz- szakapod a nagy művet. Persze, nem személyesen az Ö kezéből, arra Ö soha nem érne rá (esetleg föltennéd neki könnyelműen a kérdést: miért?), más emberek hozzák a hírt, más-más indoklással. A végén már annyi indokot hallasz, hogy csak kapkodod a fejed, s kezded belátni, hogy nálad nincsen minden rendben.

Pedig megint nem történt semmi. Csupán az ötlet tá- madtával megfeledkeztél arról, hogy először a nagy ö~vel közöld. Ha nála. kopogtatsz először... ha megadod neki a sánszot, hogy ő lehet a pat- rónusod ... Csak ennyit felejtettél el, barátom...

cióval adta tovább. Igen. ez az! Csakis az az ember lehet a felelős. Azért is, hogy Ö tévedett. Megtévesztette a helytelen véleményezés Igen. ez lesz a jó. Azaz, hogy mégsem egészen jó. Házi használatra igen. Azt az ember felelősségre vonhatja, de ez nem kerülhet a nagy nyilvcnorság elé. mert aki y mégis csak kiderül, hogy ő is tévedett S ha kiderül, mi lesz a tekintéllyel? Megszerezni vagy kapni könnyebb, mint visszaszerezni. A leghelyesebb lesz ágy tenni, mintha semmi sem történt volna. Igen. ez a legjobb. Átsiklani fölötte. Agyonhallgatni. Hát lehet ennél egyszerűbb dolog?

Prukner Pál

a sikátorszerű, valamikor présházaktól szegélyezett köz £ A elején már csak egy százados körtefa nyújtogatja gór- ^ esős ágát — a másikat kivágták az útépítők — eltakarja a sár- 4 ga tortlácos házat, ahol Erkel Ferenc élt és dolgozott. A leány- 4 falui hagyomány szerint itt halt meg — s nem az én feladatom 4 eldönteni az életrajzi adatok miért mondanak mást, fontos ^ maga. amit feljegyeztem. 4

Súlyos beteg volt a mester, családja közeli látogatónak 4 vélte a kaszást és papért szalajtottak. Fújtatva állított be a f hasbavállas, termetes pap. Igyekezett, mivel Erkelnek istenta- ^ gadó híre lévén, úgy vélte, nagy dicsőség lesz a sírparton % megtéríteni a fekete bárányt. Félretolta a könnyező csald- £ dot és nagy lendülettel szónokolná kezdett a megtérés szüksé- 4/ gességéről, sorolta a bibliai idézeteket és a túlvilág gyönyö- 4, rűségeit — amelyeket a megtérők és tisztulok élvezhetnek az £ Úristen kegyelméből. Úgy érezte nem dolgozik rosszul, mert % háta mögött egyre hangosabban csuklottak a rokoni zokogd- £ sok, hát zengett, kiabált, érvelt. 4

r? ^

tkel egész idő alatt behunyt szemmel hallgatott.

Azt tartja a mondás, minden litánia elszakad egyszer, 4 kifulladt a derék pap, ismételgette még az érvek nagyfát. £ aztán közelhajolt és diadallal kérdezte meg, mint aki biztos a % sikerben: £

— Ugye kedves mester, meggyőztem önt? Nemsokára % hívőként áll az Űr elé!! Szóljon legalább valamit!

Erkel kinyitotta a szemét, kínosan elmosolyodott és azt 4j mondta: ^

— Fiam... magának... nagyon szép... baritonja van. 4,

Befordult a fal felé és meghalt. 4

Senki nem látta, csak én.

4f A szobor ezen az estén élet- ^ re kelt. Arany tanár úr jó- ^ ságos-szigorú arcain elnéző 4 mosoly játékos barázdái sza- 4 ladtak végig. Ő, aki mindig a 4 rend, a fegyelem apostola volt, i ezúttal szelíd szóval kérlelte i a nagy körösieket: legyenek 4. eLnézők a maturandusökkal és 5; maturandákkal szemben, csi- 4/ títsák az ebeket és bármeny- 4 nyíre jól esnék nagyot szip- 4 pan tani két álom közt sz ^ esőillatú éjszakából, hajtsák í be az ablakokat. A ma este az 4 övék: az Élet kapuján kopog- 4 tató ifjú érettségizőké, akik ^ vidáman, dallal, muzsikával ^ mondanak végső istenhozzá- ^ dot a diákéletnek, a gimná- jj ziumnak, négy esztendő ka- 4, cagtató csínyjeinek és keser- 4j vés szekundáinak. i Nem is zavarta senki a vi- 4 galmat, még a hold is meg- ^ értőn apró íelhőpárnáktoa dug- ^ ta enyhén hízásnak indult ^ képét. A józan toronyóra 4j persze nem vett tudomást a ^rendbontásról; negyedóráról 4/ negyedórára híven teljesítette ^ kötelességét. Tán egyedül csak 4/ő a megmondhatója, merre ^ballagott társa után a nagy- ^ mutató, amikor az első szere- '4 nád felhangzott. Szó se róla,

'4 szebbet, szívhez szólóbbat fel- '4 jegyeztek már a muzsika tör- '4 ténetében, de a néhány dallam 4f is megenyhítette a szíveket: g szélesre tárták az ablakokat, jí kulcs nyikordult a zárban és \ a kamrából sütemény, a pince 4 hűvöséről jófajta innivaló ke- '4 rült az asztalra.

\ Szerenád a ballagás napján?

'4 Micsoda furcsa, új szokás! —

'4 háborogtak némely vaskalapo- 4 sok, feledve tán a rógesrég ? múlt napot, amikor az első 4 hosszú nadrágban — vagy a '4 copfból hullámossá szelídített 4 aranyszőkén — maguk is meg- 4f hatódva énekelték: „Gaudea- ^ mus igitur”.

íj Igen: vigadjunk, ez volt a ^jelszó Nagykőrösön is. Ki- £ nek-kinek alapos oka volt rá.

^ Sztavinovszky Győzőmének, a ^IV/b fiatal osztályfőnökének íj kiváltképpen. Kilenc eszten- y. deje maga is ott lépdelt cso- jí korral, bottal és jelképes baji tyuval a kezében az Arany 4/ János Gimnázium végzős ^ diákjai között. Most pedig „Marika néni” az osztályától

á vett búcsút.

4 ,

4 — Pedagógusnál-: is vizsga

^ az év vége, hát még ha olyan ^osztályt bocsát útra, amelyet 4/ négy éven át figyelemmel ^ tarthatott — mondja. — Végtelenül örülök, hogy végigkí- 4/ sérhettem harmincegy tanítványom tanulóéveit, és annyi ^ sok örömöm telhetett egyéni 4. fejlődésükben.

^ Kilenc fiú és huszonkét

4. lány — ők voltak a IV/b-sek.

4. ________

A pihenést számomra az olvasás jelenti. Az egyik héten franciául, a másikon angolul, a harmadikon pedig németül olvasok. És mindennap, természetesen, magyarul is. Nagyon sok könyv vár még a könyvtáramban arra, hogy kézbe vegyem ...

y

Esetlenül, tudományra szom- 4/ jasan, de apró vadócokként^ érkeztek egy szeptemberi na- ^ pon. Most? Némelyik komoly^ felnőtté cseperedett. Besesek 4/ Béla, a matematika és a fizi- £ ka rajongója Veszprémbe ké- £ szül, a Vegyipari Egyetemre. '4 Sasvári Gyurikát nehéz szív- ^ vei engedte gimnáziumba kon- ^ zervgyári munkás apja. Most; aztán már annál inkább örül '4 a jó bizonyítványnak és an- ; nak, hogy fiából — ha sike-; rül — történész lesz, akárcsak ; Juricskai Máriából. Szabó; Ilonka apja, a kocséri tsz- 5 tag, büszkén újságolta odaha- í za: a lánya gyógyszerésznek; tanul. A harmincegyből érett-í ségi után senki nem marad! otthon, egyelőre férjhez sem j megy, hanem valamennyien í tisztességes munkát keresnek,: többségükben találtak is már.:

És a többi osztálybeliek?; Emesz Margitka például Bu-; dapestre készül. „Laborató-; riumban vállalok állást, de; szeretnék műszakirajz-tanfo-; lyamra is járni”.

A mindig komoly, jó tanuló j kislány tehát rövidesen bú-; csút vesz a szülői otthontól,: amelynek féltve őrzött üdvös-í kéje és értő, ügyes gazdasz-; szonya volt.

— Itthon nem hiányzik; majd? — kockáztatjuk meg a; kérdést.

Bizonytalan mozdulat a vá- \ lasz. Űgylátszik, a döntés 4 még nem végleges. ;

Annál határozottabb Par- 5 ragh Ági, a nagykőrösiek is-? mert fiatal bajnoknője. A j sportvilág már megjegyezte ^ nevét: sífutásban és 100 mc- 4 teres mellúszásban országos j elsőséget szerzett. Ami pedig ^ a tanulmányait illeti, nincs 4t szégyelnivalója. Félévkor je- '4 les bizonyítványt hozott haza, í az érettségin csak a történe-^ lemtől drukkol. 4f

— Aztán ha sikerül — lel-;

kendezik —, irány a Testne- í velési Főiskola, Tornatanárnő ? leszek '4

— Pesten?

— Szívesen vállalok állást;

bárhol. Akár ide is visszajo- í vök, ha hívnak,... ;

... A városban azóta ismét j csendesek az esték. A szobor ^ is némán silbakol a fák alatt, ? az ebek is nyugszanak. A ké-; ső éji órákban azonban itt-ott? fény lopakodik elő az ablak; mögül. Százharmincnyolc diák; hajol a könyve fölé, hogy fel-í készülten kopogtathasson az; Élet kapuján, ha eljön nz ide-; je. Egyik-másik tán éppen a; magyar-tételeket lapozza és! felfigyel a költő szavára: „Dől-; gozni csak pontosan, szépen,; ahogy a csillag megy az égen,í úgy érdemes”. '4

Gyapay Dénes ;

VWWWYVVI

/

4, Aki először látja, hiheti a 4f zí legnagyszerűbb ember- £ nek, akit a hátán hordoz az ^ öreg földgolyó. Szívélyes, vagy 4 inkább nyájas; komoly, . fi- jgyelmes arccal hallgatja vé- í gig, aki hozzáfordul — közbe '4 nem szól, csak bólogat, olykor !S nagy okosan, hogy érti, hogy- '4 ne értené! — azután hosszan í válaszol, részletes fejtegeté- 4 sekbe bocsátkozik, de a vá- Í laszában nincs sem igen, sem inem'r Mégis, elégedetten tá- \j vozik tőle az ember: a nyájas '4 mosoly, tekintetének egy biz- '4 tató villanása, a türelmes ; meghallgatás, a hosszadalmas % válasz mind arra enged követ- '4 kezdetni, hogy az ember jó '4 kezekbe tette le az ügyét, '4 most már nyugodtan várakoz- 4 hat kis ideig, amíg elintéző- } dik dolga. (Közben töprenghet '(azon, hogy a köszönetnek mi- lyen formáját válassza a gyors í ügyintézésért.) Azután már í ezen sem kell gondolkoznia, '4 mert a megnyugtató válasz 4 csak nem akar megérkezni, '4 hasztalanul múlnák a napok, a í hetek. Persze, azért még re- 4, ménykedik az ember — a fonitos emberek mindig elfoglal4.

tak, nem az én ügyem az egyetlen, ami elintézésre vár, lehet, hogy túlzottan bonyolult is, hosszadalmas utánjárást igényel, talán telefonon nem is lehet elintézni, meg azután olyan ember ű, hogy biztosan személyesen kívánja lebonyolítani a dolgot és így tovább, és így tovább. Közben múlnak a hetek, a hónapok, szép csendesen, egyik a másik után. Személyesen nem akarod megzavarni nagy elfoglaltságában, de azért teler fonon mégis megpróbálkozol..; Újra nyájas, türelmesen meghallgat, részletes fejtegetésekbe bocsátkozik, szinte látni véled, amint irodájában, a készülék mellett bólogat is hozzá nagy okosan... azután vársz tovább, egészen addig, amíg elfelejted azt a semmiséget, hiszen közben ezernyi más problémád akad, s azok elintézése sürget, az idő pedig oly kevés.

Nem történt semmi. Az élet megy tovább a maga útján, miként évezredek óta hömpölyög a vén folyó magaszabta medrében.

SÉRELEM

TEKINTÉLY

4 nagyogó ötleted támad. Úgy '4 f i érzed hirtelen, most, igen, 4/ most megválthatod a világot! % És lázas buzgalommal hozzá- % kezdel az ötlet kivitelezésé- $ hez. Minden megy, mint a ka- % rikacsapás. A barátok, ismerőig sok, munkatársak biztatóan £ bólintanak nagy szorgalmad £ láttán, a megértőbbje még ta- 4/ nácsoi is ad, hogy ne így, ha- £ nem úgy folytasd tovább az £ ötlet kivitelezését. Pillanatig nyilag nem hallgatsz rájuk, £ hiszen te mindenkinél jobban

0 tudod, mit is akarsz, de más- $ nap csendes beleegyezéssel í hasznosítod az elmondottakat,

y

.4 mintha a te agyadban szüle- % tett volna ez vagy az a kise~ $ gítő Ötlet. Legfeljebb ha har- ^ madnap viszontlátod a ta- ^ nácsadót, barátságosabban mo- '4 solyogsz rá. de azért a világ ^ minden kincséért sem árulód ^ el, hogy milyen okosat mon- $ dott. Igaz, ilyesmire nincs is ^ túl sok időd a lázas munká- £ ban: minden idegszálad az öt- £ let kivitelezésére koncentrálj lód, s munkálkodsz éjjel és

1 munkálkodsz nappal, míg egy- ^szercsak megkönnyebbülten 4j felsóhajtasz, elkészült a nagy

: rpévedett. Már akkor belát- l J- ta, amikor az emberek ! mögött becsukódott irodájá- ! nak párnázott ajtaja. A tenye- Irébe hajtotta fejét, úgy tűnö- \dött, most mit tegyen? Feltét- l lenül megindulna a szóbeszéd. ; Hogy ö így, meg Ö úgy ... ; Nem, ezt nem teheti. Nem •dobhatja odw nehezen meg- \ szerzett, vagy inkább kapott \ tekintélyét, mint a koncot,

• hadd csámcsogjanak rajta az

• emberek. Nem és nem. Az ő '■posztján ezt nem lehet. Vala- l mi más megoldás kellene. Ta- \ Ián keresni valakit, aki ma- !gára vállalná a felelősséget? ! Ugyan. Ilyen embert hol tátiéi. Miért is tenné bárki' ' Mégis keresni kel! akinek !a kezén kérész ülmsnt a do- : log, aki kedvezőtlen informá-