Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-17 / 113. szám

riff MtCtEI K^Cirlap 1962. MÁJUS 17, CSÜTÖRTÖK Bizakodó kedvvel szorgalmás munkával Az asszonyokra mindig lehet számítani Vámosmikolán is. Utána palántáz­Az Ipoly túlsó oldalára más­kor még a libák, kacsák is száraz lábbal gázoltak át. Most meg kétszer is kiöntött a folyó. Másodjára különösen sok bajt okozott: az ár csupán a vámosmikólái Vörös Csillag Tsz területéből több mint há­romszáz holdat borított el. Szivattyúkkal kellett lehúzat- mi a vizet, hogy megkezdhes­sék a vetést. 1— Pedig a szeszélyes időjá­rás itt amúgyis több gondot okoz, mint másutt. Húsvét előtt például még akkora volt a sár, hogy semmihez sem fog­hattunk — meséli bosszúsan Vidra Lajos, a Vörös Csillag párttitkára. Megereszt egy-két szót a ■„természetfelelősről”, aztán derűsebben folytatja: — Nem mondom, amit le­hetett, behoztunk a késésből. A nyolcvan hold burgonyából tizenkét holdat vetettünk el naponta! Csak úgy taxkállott a dombok háta a színes ruhás asszonyoktól. Egy-kettőre vé­geztek az emberek a málna­metszéssel tak. — Itt, a megye legészakibb járásában?! — Tudja, milyen paradi­csomtermést szüreteltek ta­valy a nagyibörzsönyiek? Hát, ha nekik sikerült, mi is meg­próbáljuk: káposztát és para­dicsomot fogunk termeszteni, szerződésre. Idei tervükben egyéb új* donság is szerepel. Első ízben alkalmaznak például vegysze­res gyomirtást, hetven holdnyi öntözéses kukoricájukon, ön­tözéssel művelnék meg száz hold lucernát és ötven hold cukorrépát is. Nincs már „régi" és „új" tag — Milyen a munkakedv, a tagság hangulata? — fagga­tom óvatosan a pártütkárt. A kérdés arra a zárszámadás előtti beszélgetésre utal, ami­kor a pártszervezet legna­gyobb gondját az jelentette: 'Gazdóját várja a kakucsi orvoslakás Már megint festik-mázőlják, kivül-belül a házat, pedig csak két éve épült — orvoslakás­nak. Nem költözhetett azon­ban bele orvos, mert nem volt körzeti brvosi státusz a 2500 lakosú Kakucs számára. a faluban. Vjrafestett, kitaka­rított házzal várják, s a ház végéhez most építenek garázst is, hátha autója is ■ lesz neki. Azért az épület eddig sem állt üresen, amíg saját otthona el­készül, benne vendégeskedik Inárcsról jár át a doktor még ma is. De pár hét múlna be- hurcolkodik az új körzeti or­vos a kakucsi lakásba, van már státusz lesz külön dcSktor az óvoda. Két helyiségében egyelőre még mindig az óvo- disták zsibonganak, de már készülődnek a saját portájuk­ra a gyér ékek is: (Gábor felv.) AGRONOMUS LESZ? VAGY ELNÖK? Hogy mi lesz ennek a kirándu­lásnak a végső haszna — ki tudná azt most megmondani? Lehet, hogy a harmincöt gye­rek közül egy­szer majd ez a látogatás adja a gondolatot: agro- nómus lesz! — vagy olyan el­nök, mint Zoli bácsi. Lehet, hogy csak szép emlék marad: lám, ilyen egy termelőszö­vetkezet! V.agy új barátságok szövődtek? — hi­szen a búcsúzás­nál kölcsönösen Ígérték: megláto­gatják egymást. Akármi történt, annyi bizonyos hogy sok városi kisfiú és kis­leány tudta meg azon a szép, ve­rőfényes napon, milyen is a me­zőgazdaság. A budapesti Apáczai Csere János általános iskola Ötődik'a. osztálya látoga­tott el a zsám- bélci Uj Élet Ter­melőszövetkezet­be. A tizenkét­ezer csirke kö­zött nem győz­tek álmélkodni. Hogyisne! — de jó lett volna né­hányukból ott nyomban rántott csirkét készíteni! A kis malacok­tól alig lehetett elszakítani a tár­saságot: bizony Budapesten ilyet nem lehet látni. Milyen érdekes az önitató! Az egyik gyerek be is állt a tehén helyére és kis kezével nyomogatta, csak­hogy vizet fa­kasszon belőle. Ebéd után von­tatóra szálltak.% Az örömtől alig lehetett fékezni őket. Tatán ha Volgák wgy Moszkvicsok su­hantak volna ve­lük, nem érez­ték volna oly jól magukat, mint a rázós, döcögős, fülsiketítő masi­nán. Hát még, amikor a telepí­tett erdöeávokból egymás után ki­lenc őzike szök­kent elő, mint­ha csak kedvé­ben akart volna járni a városi diákoknak. A termelőszö­vetkezet tagjai igazán szeretet­tel fogadták a vendégeket. Ki az ivóvízről gondos­kodott. ki a ba- romfine velősről, keltetésről adott ismertetést, ki a fésűs-merinói ju- holcat terelte egy­be a kedvükért. Az elnök pedig egész nap ma­gyarázott, ma­gyarázott. Ho­gyan született ez a gazdaság, ho­gyan fejlődlek és hogyan várják majd a mostani ötödikeseket, ha szakemberekké képezik magu­kat. Addig termé­szetes sok tavasz fordul majd nyárba és sok iskolás csodálko­zik rá a vetés­ből felriadó nyu­szira, a földet művelő gépekre, a szaporodó ál­latokra. És sok iskolás rejti szí­vébe a termelő­szövetkezeti ta­gokat. Olyanokat is, mint Bakacs László, a tsz fő­könyvelője, aki e szép. emlékezetes kirándulás végén még a bíró sze- • repét is vállal­ta a „focimecs- csen“, megnyer­ve a gyerekek elismerését: hi­szen egy termelő­szövetkezeti tag­nak ehhez is ér­teni kelll (s. á.) hogyan győzzék meg a régi tsz-tagokat — fogadják biza­lommal, szeretettel az újakat. Az történt ugyanis, hogy a mindössze 520 holdas Vö­rös Csillag január elsején egyesült a tavaly alakult új tsz-szel, s területe több mint kétezer holdra, taglétszáma pedig négyszázra növekedett. A régi Vörös Csillag egyike volt a járás legjobban gaz­dálkodó, legszilárdabb szö­vetkezeteinek. A legutolsó zárszámadáskor több mint negyvenkét forintot fizettek egy munkaegységre. A gép- vásárl ásókra egyéb beren­dezésekre fordított beruhá­zások összege tavaly meg­haladta a hétszázezer forin­tot. A fel nem osztható szövetkezeti alapot egymillió- hatszáztizenötezer forintra növelték. Ezeket az eredményeket, sok évi munkájuk gyümöl­csét féltették néhányan a régiek közül. „Idejönnek a készre! Bezzeg nem jöttek öt-tíz évvel ezelőtt, pedig hívtuk őket” — mondogat­ták. Mások rákon tráztak: „Kezdjék ők is az elején, mint mi!” Sok felvilágosító munká­jába, meggyőző szavába ke­rült a kommunistáknak, amíg megmagyarázták: a jö­vő nem a négy-ötszáz hol­das, hanem a nagy, min­den tekintetben korszerűen felszerelt gazdaságoké. Együtt könnyebben boldogulnak, mintha elapróznák az anya­gi eszközöket, munkaerejü­ket, a község parasztságá­nak szakértelmét, termelési tapasztala tail A párttagok példamutatása, meggyőző szava nem maradt eredménytelen: ma már asze­rint osztályozzák a tagokat: ki hogyan vesz részt a mun­kában. Szó se róla, akad­nak még, akik , nem dolgoz­nak. Rosszul teszik, maguk látják kárát. Ezrek helyett — százezrek Szabó Tibor elnök maga is új ember a tsz-ben. Az egyesülés után lett tszcs-el- nökből a kétezer holdas, nagy szövetkezet elnöke. Bizonyára ez volt az oka, hogy ezt a jó szándékú em­bert kezdetben megzavarták a számok: világéletében ez­rekben gondolkodott, most meg százezrekben, milliók­ban kell. Van, aki költeke­zővé, pazarlóvá válik ilyen helyzetben, s van, aki szűk­markúvá. Szabó Tibor az utóbbi hibába esett, amíg a járásnál meg nem magyaráz­ták: a tsz jövőjét ésszerű beruházásokkal kell megala­pozni. örökké nem élhet­nek abból, ami van, a fej­lesztésre, a közös vagyon gya­rapítására is gondolni kell. Ne tévessze össze a takaré­kosságot a garasoskodással! Reméljük, Szabó Tibor megfogadja a tanácsot. Agronómus nélkül Ennek a kétezer holdas gaz­daságnak nincs agronómusa. Illetve: hivatalosan nincs. Mert gyakorlatilag ezt a teen­dőt is Vidra Lajos látja el, aki növénytermesztési brigád- vezető és párttitkár egysze- méiyben. Mint brigádvezető­höz, hozzá tartozik a szőlé­szet és a kertészet gondja is. Pedig elkelne nálunk egy főmezőgazdász. Főleg az ad­minisztrációs munkáknál — mondja Vidra Lajos. — A gyakorlati tennivalókkal az elnökkel, meg a technikusok­kal hármasban csak megbir­kózunk. De a papírmunka .. . az nem a legerősebb oldalam — panaszolja. — Annyira nem, hogy in­kább fejben tartja a kétezer hold, meg a négyszáz ember gondját, minthogy kimutatá­sokat fabrikáljon belőle — mondja nevetve az elnök. Az­tán komolyra fordítva a szót. hozzáteszi: — Mozdulni sem tudnánk nélkülé — int a szemével a párttitkár felé — meg a pártszervezet nél­kül. Csakugyan, az egész já­rásban híre van ennek a kommunista kollektívának. Fegyelmezett munkájuknak, példamutatásuknak. Pedig nincsenek sokan: mindössze kilenc tagú a tsz pártszerve­zete. De munkájukat erős, tevékeny pártonkívüli aktíva­hálózat segíti. Tagjai: az el­nök, a brigádvezetők s a mun­kacsapatvezetők. Köztük is elsősorban az asszonyok. — Maga szereti a papír­munkát, úgy látom — tréfál­kozik Vidra Lajos —, hátak­kor írja, amit most mondok: sok olyan lelkes, fáradhatat­lan segítőtársat kívánok ma­guknak, meg minden tsz-párt- szervezetnek, mint Pálos Im- réné, Kovács Sándomé, Ho- molya Istvánná, Kelecz Illés- né és Verebes Sándomé. Tud­ja, milyen asszonyok ezek? Vannak közöttük egészen idő­sek is, minit például Homolyá- né, mégis 280—300 munkaegy­séget szereztek az elmúlt év­ben! Vagy itt van Pálosné: pártonkívüli létére egyik leg­jobb agitátora, szószólója a párt politikájának. Munkaver­senyben vagyunk a nagybör­zsönyi és a kemencei szövet­kezetekkel. Ha megnyerjük, elsősorban a tizenkét munka- csajpafcvezefcőnőnek köszönhet­jük majd, akik olykor még a férfiakon is túltesznek a mun­kában! Mit mondanak az asszonyok ? — Dicsérték magukat az iro­dán, asszonyok — mondom pletykálkodva Homolya Ist- vánnénak, meg a többieknek, amikor vetőmagra várva, egy kis szünetet tartottak a bur- gony a ve t ésíben. — Kicsoda? — kérdik töb­ben is egyszerre. — Sokan! Vidra elvtárs, az elnök, a főkönyvelő. : . Azt mondja a párttitkár, hogy magukra mindig lehet számí­tani. — Azt nem mondta, hogy rá is? Mindenütt ott van, ahol kell. Mindenkihez van egy kedves szava. Mindig ráér meghallgatni bennünket, s amiben tud, intézkedik, segít — bizonygatják az asszonyok. Megjött a vetőmag, ismét munkához látnak. Közeleg az alkony, s estig végezni akar­nak a tizenkét holddal. Nyíri Éva VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^«“nlédi fóHapg? Fiatal tanárok hangversenye A ceglédi Erkel Ferenc ze­neiskola fiatal pedagógusai tegnap kamarahangversenyt adtak a művelődési házban. Külön érdekessége volt a kon­certnek, hogy a közreműkö­dők egy kivétellel valameny- nyien ceglédiek és a zeneisko­la volt növendékei. A műsor­ban Bach, Beethoven és Haydn művei csendültek fel. 110 helyett 128 vagon kenyérgabonára szerződtek . Abonyban felvásárlási an­kétet rendeztek, amelyen meg­vitatták az érdekeltek a tsz- ek terméskilását és a felvá­sárlás zavartalan lebonyolítá­sának feltételeit. A többi kö­zött heves vita alakult ki a község zöldáru-ellátása kérdé­sében. Legelfogadhatóbbnak azt az álláspontot tartották, amelyek szerint a tsz-ek áruit a MÉK begyűjti és a helyi nosztro-telep az fmsz igény­lése alapján ebből az árualap­ból biztosítja az igények ki­elégítését. Az abonyi tsz-ek egyébként a'110 vagonos terv helyett 128 vagon kenyérga­bonára kötöttek szerződést. Előreláthatólag napraforgó tervüket is teljesítik és időben leszállítják a 33 vagont. A 4400 darab községi hízottser­tés-tervből 4115 jut a tsz-ekre, ebből eddig 3151-re leszerződ­tek. A község árubaromfi ter­ve 650 mázsa. Ebből a tsz- ekre 584 mázsa jut, leszerződ­tek 453 mázsára. Az ankéten valamennyi felszólaló hangsú­lyozta, hogy csak együttes erő­vel, a tsz-ek és az fmsz, vala­mint a MÉK közös összefogá­sával teljesíthetik a felvásár­lási terveket. MOMORQVroeBB Tüzoltóünnepség Ecseren Vasárnap ünnepelte fennál­lásának 25. évfordulóját az ecseri tűzoltó egyesület. A bensőséges ünnepségen Faze­kas Ferenc tűzoltószázados, községi parancsnok beszédé­ben méltatta az önkéntes tűz­oltók eddigi jó munkáját. Az alapító tagok közül többen megkapták a húszéves szolgá­lati érdemérmet. Sokan része­sültek díszoklevél kitüntetés­ben és tárgyjutalomban. Drágán árult — ráfizetett Árdrágító üzérkedés miatt a Monori Járási Rendőrkapi­tányság őrizetbe vette Diósi József, Vecsés, Bajcsy Zsi­linszky u. 57. szálú alatti büntetett előéletű lakost. Dió­si a múlt év őszén saját ter­mése mellett nagyobb mennyi­ségű fejes káposztát vásárolt a környező községekben, ezt besavanyította és a budapesti piacokon, csarnokokban a meg­engedettnél jóval magasabb áron árusította. i a i« i« » u« A Balaton partjára készülnek az úttörők Évközben a Petőfi általá­nos iskola levelet kapott Fonyód-alsóról, a Balaton partjáról. Egy nyugalmazott pedagógusházaspár értesítet­te az iskolát, hogy béiatelepi villájukat a nyári vakáció idejére készségesen felajánl­ják a nagykőrösi kisdobosok­nak, úttörőknek. Azóta az iskola már el is küldte kép­viselőjét, akj örömmel szá­molt be a tanári kannak: a villa rendkívül alkalmas ar­ra, hogy negyven fős cso­portokban a gyerekek feled­hetetlen tíz-tíz napot tölt­senek a magyar tenger part­ján. Az első csoporttal az ipariskolások indultak, a má­sodikkal negyven kisdobos kel útra, a harmadik turnus­ban pedig pedagógusok, szü­lők és kisgyerekek vaká­cióznak, végül augusztus 10- től 20-ig az úttörőké lesz a béiatelepi gyermekparadi­csom. A fiatalok szórakozá­sát máris előkészítik, a töb­bi között kirándulnak majd Badacsonyba és Tihanyba. Élelmezésükről az Üdülőellá­tó Vállalat gondoskodik, amely naponta négyszer gép­kocsival helybe szállítja a változatos kosztot. ELETET ADO VIZ Emberemlékezet óta küz­döttek az újszilvás! parasz­tok a homokkal. Maga a falu is homokbuckákon épült, és a határ java része is az. Még­hozzá nem is akármilyen, bő­ven találni a legkomiszabból, a futóhomokból. Az emberi akarat végül is győzedelmeskedett, szőlőkkel, gyümölcsösökkel megkötötték a homokot. A magyar paraszt élni akarását példázza a szé­pen díszlő szőlő és gyümöl­csös- Az akarat és a hozzáér­tés olyan életet teremtett itt, hogy nemigen cserélnének jó földű községek parasztságá­val sem. De azt is nyugodtan lehet mondani, hogy más községekből nemigen települ­nek ide. mert ha megszelídí­tették is a homokot, nehéz azzal dolgozni. Hogy csak mást ne említsünk: nagy szélvihar idején el­hordja a szél a homokot a nö­vények mellől. A vihar után úgy kell visszahordani a földet, vagy másutt — ahol lerakta — elhcrdani. A növé­nyek java része kényes a ho­mokverésre. Az apró homok­szemcsék mint tű, úgy szúr­ják, roncsolják ,a növények rostjait. A termés — így volt ez év­századok óta — az eső függvé- | nye. A múlt héten, amikor be- ! kopogtattunk a termelőszö- ! vetkezet irodájába, Németh István elvtárs, a tsz elnöke, az­zal fogadott bennünket: „hoz- tál-e esőt?” Szerencsére, az­óta bőséges csapadék locso’ta meg az újszilvás! homokot is. Uj erőre kaptak a gyenge nö­A napokban már vizet ad a második kút is. vények, újra bizakodnak emberek. Nem volt hiábavaló szorgos munkájuk. A víz hiányzott mindig, a víz után áhítoztak az emberek. Pedig a víz ott volt a közelük­ben, csak ki kellett volna nyújtani érte a kezüket. De könnyű ezt mondani ma­Nagy örömmel fogadta a termelőszövetkezet tagsága az idén tavasszal a nagy felfede­zést: a felszín alatt 15—20 mé­terre bőségesen van víz. Nem is késlekedtek, felkeresték a Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalatot, hogy kutakat ké­szíttessenek. A vállalat sem váratott magára sokáig. Fel­vonultak a kútfúrók, s ma már a másodikat fúrják. A napokban már ez is adja a vi­zet. Balogh János brigádveze­tő szerint percenként 300— 350 liter vizet ad az első kút, a másodikból is remélnek ennyit. Most tavasszal még egyet építenek. az ! A szövetkezeti gazdák a víz birtokában merész terveket szőnek. Ezek közül a 12 holdas szőlőgyökereztető is­kola már megvalósult. A há­rom kút az iskola részére ad­ja a vizet. Dudás Kálmán sző­lész esküszik a sikerre, oly­annyira, hogy versenyre is hívta a tápiószőllősi Petőfi Tsz szőlőgyökereztetőit. Jövőre tovább növelik az iskola terü­letét- Biztonságosabbá válik a kertészkedés is, amely iránt nagy a kedv. Az öntözéssel ugyanis a homokterület az ed­digi 2—3—4 ezer forint he­lyett 10—15 «ezer forintot is ad holdanként. A jövőben újabb és újabb kutakat fúrnak az újszilvási határban, s mindegyik körül kis oázis alakul ki. Az életet adó Víz felhasználásával gyü­mölcsözőbbé válik a szövet­kezeti gazdák munkája. Mihók Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents