Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-16 / 112. szám

n st MEGYEI íMfifrfap 1962. MÁJUS 16, SZERDA Az épülő dunakeszi víztoronynál KULTURÁLIS Új műsorra készül a dunabogdányi KISZ-szervezet népi tánccsoportja. Estén­ként táncuktól, éneküktől hangos a művelődési ház próba­terme Tavaszi tárlat Május 27-én, vasárnap dél­előtt tíz órakor nyitják meg a Pest megyei képzőművészek tavaszi tárlatát a váci Vak Bottyán Múzeumban. A kiál­lításon, amely három hétig te­kinthető meg, húsz művész mintegy ötven képe kapott helyet. Többek között: Bor­nemisza Géza, Végh Dezső, Dániel Koméi, Gál Imre, Kocsis László, Pirk János és Balogh László munkái. Újra itt a május A Vöröskereszt vecsési szer­vezete május 20-án, vasárnap este hétórai kezdettel Újra itt a május címmel dalestet rendez Valentsik István szer­zeményeiből a vecsési műve­lődési otthoniban. A műsorban közreműködik Sáros Éva. F. Magócsi Mária, Mátai Györ­gyi, Kuthy Tamás, Révi Ta­más és Maganyecz Berta. Összekötő szöveget mond: Kiss István. Irodalmi est Budakeszin A budai járás Erkel Ferenc Művelődési Házának irodalmi színpada május 20-án este hétórai kezdettel Egyetlen kiáltás címmel irodalmi estet rendez. A műsor első részé­ben Oly korban éltem én e földön címmel verses-zenés összeállítást mutatnak be a negyvenes évek irodalmi ter­méséből. A műsor második részében kerül sor Robert Werle: Sisyphus és a halál című egyfelvonásos tragiko­médiájának bemutatójára. Az érdekesnek ígérkező kétrészes műsort összeállította és ren­dezte Tuman Gábor. Negyedszázados évforduló Negyedszázaddal ezelőtt halt meg Szalay József, a legki­válóbb magyar, bibliofilek egyike. Meleg barátság fűzte kora haladó íróihoz, Tömör­kényhez, Mórához, Juhász Gyulához, s a kulturális élet­ben mint „literátus főkapi­tány’1 volt közismert. A Ma­— Legkevesebb tízszer. —- A húsz százalék veszé­lyességi pótlék mellé még húsz »százalék közlekedési költséget is adnék — nagvlel- kűsködöm mély meggyőződés­sel. De nincs megállás. Kis lét­rákon, ácsolatokon még feljebb kapaszkodunk. Az öblösödő cementtároló peremén — nem szélesebb az asztallapnál — biztonsági öv nélkül dolgoznak a Budapesti Mélyépítő Vállalat könnyelmű munkásai. — Mi lenne, ha valaki meg­szédülne? — Hát bizony — hatol ki a mélység fölé egy szőke fia­talember — az se kérne több fröccsöt. — Látni az arcáról, nem is jutott eddig eszébe, hogy é’etveszélyes helyen áll. Közben ideér a hatalmas be­tonlap. Az emberek odasereg- -íenek. Most nem érnek rá be­szélgetni. A beton két o’^alálbó! emberfeinyi vaskampók me- redeznek. Azokat kell egy­másba illeszteni, s a közt vas­rúddal. s betonnal kitölteni. —_ Népgazdasági! ag iobb és olcsóbb eljárás az előregyár­tott idomokkal való munka. De nekünk nehezebb. Nagyobb szakértelmet, pontos össz­hangot kíván. Ezért csak ácsok és vasbetonszerelők dolgoz­nak itt fenn, akik mesterei a munkának. Ami lenn szellő, idefenn zúgó szél. — Laikus nem veszi észre, de mi érezzük a toronv néhány centis kilengését. Kell ez _ m ondja a művezető —. másk il­lőnkén nagv viharban derék­ban kettétörhetne az épület. Ilyenkor, napsütésben, csen­időben, élvezet a munka. Éjjel-nappal, váltott műszakban dolgozunk, hogy augusztus hú­szadikára elkészüljünk. Már engem is jól ismernek a duna- kesziek. Ha meglátnak az ut­cán. vagy az autóbuszon, első kérdésük: mikor lesz elegendő vizük? Dél van. A harang kongása súlyos ütésként pattan vissza a betonkoszorúról. Amerre a szem ellát, Budapestig. Vácig, gyárkémények pipálnak, vonat húz hosszú vagonsort, autók surrannak az országúton. Szor­gos bogárként gépek pásztáz­zák a földeket. Mindez néma, hangtalan. Az élet zaját szét­szórja a széL Lenn a Duna-parton kastély- szerű ház áll. Vaskapuja csen­getésre nyílik. Sűrű lépcsőfo­kon haladunk a mélybe, Wei- necfc Károly gépész birodalmá­ba, a Dunakeszi-Alag Vízmű­telep szivattyúházába. Ritmusos bugást hallok, s álló gépóriásokat látok. — Honnan jön a hang? — Még lentebbről. Ez a há­rom monstrum -ma már csak áramszünet esetén működik. Lassú járatú dieselmotorok. 1906-ban készültek, az akkori Fegyvergyárban. 1 Félig lesüllyesztett kerekeik még így is magasabbak az em­bernél. Indítókarjaik ragyogó­ra csiszolva, tétlenül támasz­kodnak a korláthoz. Az öreg szemmel látható szeretettel ta­pogatja. simogatja őket; akár­ha élőlények lennének. — Jó kis masinák még ma is. Velük kezdtem. Nekem ők jelentik a múltat, az ifjúságot. Űjabb lépcsők. Titokzatos órák ládák, huzalok. Végre, megvan a tettes! Zöldre festett villanymotor zúg, nem nagyobb egy kony­haládánál. Három van belőle, gumilappal fedve. — A csövekben jéghideg víz áramlik, a levegő meg mele­gebb. A pára lecsapódik a fém- alkatrészeken. A rozsdától óv­juk. Nézze meg jól! Sír itt minden. Tényleg. Súlyos cseppek hintáznak sűrű sorban. Gyé­mántként szikráznak a villany­fényben. — Teljes üzem mellett két­millió-nyolcszázezer liter vizet adunk. Nagyétvágyú páciense­ink vannak. Napi átlagunk a kétezer köbméter. — Mikor kell a legtöbb víz? — Délben és este. Ez az óra mutatja a növekvő mennyisé­get. A szükséglethez kénest i aratjuk a szivattyúkat. Most három van. de mire megépül az új víztorony, öttel dolgo­zunk. A hideg szivattyúterem után jó érzés újra a tavaszi napon lenni. A Duna-parton magas gáton méhkasszerű kőépület. Tetején csapóajtó — lezárva. Most azonban nyitva áll, mert hosszú csövön acélfalú ballon­ból klórt és. rézgólicot adagol­nak a vízbe. Tisztítják, fertőt­lenítik. Mennyi munka: építés, ösz- szefogás, akarat! S mindez azért hogy egy. reggelen bol­dogan nézzenek ki a dunake- sziek ablakukon: lefedve, bé­kén alhatik a kút! Egy mozdu­lat, s frissen átlátszó sugár­ban ömlik a csapból a víz. Komáromi Magda FIZESSEN A MÁVAUT címmel április 18-án cikket közöltünk, amelyben ifj. Pet­rák János (Szada, Székely Ber­talan út 43.) elpanaszolja, hogy néhány méter megtétele után „bedöglött” az autóbusz, nem tudott tovább menni, s a ka­lauznő nem volt hajlandó a jegyek árát visszafizetni. A cikkben foglaltakat ki­vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy a rossz busz helyett rö­vid időn belül mentesítő já­rat érkezett a helyszínre. Az utasok egy része ezt nem vár­ta meg. Amennyiben ezek az utasok jegyüket fel tudják mutatni, úgy a MÄVAUT — a díjszabás értelmében — visz- szafizeti nekik a menetjegy Tóth Mihály a MÁVAUT igazgatója Május végén szállítják a paradicsomot '■ , i ..J A szentíőrinekátai Űj Világ Tsz hétszáz négyzetméter alapterületű hajtatóházában gyorsan fejlődik a paradi­csom. Egy-egy töröl legkevesebb egy kiló termést vár­nak. Tekintettel arra, hogy az első szállítmányt május vé­gén elszállítják, amikor még „nagy szeme” van a paradi­csomnak. tekintélyes jövedelemre számítanak. Turza Pi­roska nem kis büszkeséggel mutatja a szép termést ígérő paradicsomtöveí (Mihók felv.) Megkezdték a dohánypalánták kiültetését talajú dohány tabló­Országszerte befejezték a dohánytermesztés;. szerződések kötését, a múlt év termő- területéhez képest körülbe­lül 10 százalékkal nagyobb területre szerződtek a ter­melőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok. Az általá­ban tapasztalható jó terme­lési kedv elsősorban az át­vételi árak rendeznének kö­szönhető. A legutóbbi napokban Pest. Szolnok, Heves, továbbá Bács-Kistoun, Szabolcs-Szat- már és Hajdú megyében megkezdték a dohánypalán­ták kiültetését. Az ültetés meggyorsítására országosan több száz palántaültető gé­pet vetnek be a jól előké­szített kon. A minisztérium szakembe­rei — a kedvezőtlen időjá­rás okozta késés miatt — szükségesnek tartják a pa-. Mntakiültetés meggyorsítását. Felhívják a termelők figyel­mét a palántanevelő meleg- ágyi telepek további rendsze­res permetezésére a do- hányperonoszpóra ellen, va­lamint arra, hogy a kiül­tetett palántákat hat nap után gondosan permetezzék meg. Ez az első szabadföldi permetezés kötelező. A do- hányperonoszpóra kártétel el­hárításához szükséges haté­kony védekpzőszereket. már mindenütt kiszállították a fel­használó üzemekbe. (MTI)-£ A Vöröskereszt-mozgaloi egyik legfontosabb feladata a maga sajátos eszközeivel se­gíteni a nagyüzemi mezőgaz­daság egészségügyi és szociá­lis helyzetének megjavítását. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és a gépállomásokon dolgozók egészségügyi helyzetének meg­változtatására ma több a lehetőség, mint eddig. A kö­zös munka, az együttes erővel elért sikerek, mind jobban felébresztik parasztságunk­ban a közösségi szellemet, az összetartozás érzését. A gé­pesített- korszerű gazdálko­dás több időt biztosít számuk­ra a művelődéshez, a tanulás­hoz. Ezt a tudásvágyat, ezt a növekvő kulturális ér­deklődést kell felhasznál­nia a Vöröskeresztnek ar­ra, hogy harcot indítson az egészségügyi kultúra és a személyi higiénia győzel­méért a mezőgazdaságban. Milyen tennivalók várnak a vöröskeresztes mozgalom aktíváira? Az együttes étke­keiket meg nem értő felnőtt, amikor... ... amikor a bájos kisfiú egy bájos oldalrúgással levert egy hatalmas vázát, feldönt­ve tartóállványát is, s kiro­hant. Csend lett egy pillanatra, majd a bájos mama törte meg hallgatásunkat. — Úgyis utáltam ezt a vá­zát. összesöpörte a cserepeket, s visszaült az asztalhoz, mintha mi sem történt volna. A vendégség végeztével, miközben lefelé- lépkedve a lépcsőházban, a vízipisztoly búcsúsorozatának nyomait itattuk fel zsebkendőkkel, az egyik nej. félreérthetetlenül j nekem célozva a mondatot, megjegyezte: — Bájos család. És az a kis- i fiú! Bűbáj.:: Miközben azt számolgattam,: mennyiért tisztítják ki ingem,: s ruhám a foltoktól, s masza-j toktól, rájöttem, nem is nagy j ár azért, hogy megismerhet-j tem egy ilyen bájos kisfiút. ; Mészáros Lázár j i i zés — űzetni élelmezés — az ivóvíz-ellátás, a tiszta, egész­séges szálláshelyek biztosítá­sa, a napközi otthonok- idény- bölcsődék számának gyarapítá­sa, az állatról az emberre át­terjedő fertőzések veszélyé­nek leküzdése, a munkavéde­lem megteremtése. A nagyarányú építkezések, melyeknek nyomán az önma­gát túlélt tanyarendszer he­lyén új községek létesülnek, az istállók, raktárak, vízmű­vek, csatornahálózatok telepí­tése, elképzelhetetlen az egész­ségügyi követelmények figye­lembe vétele nélkül. Sok feladatot ró a vöröske­resztes aktívákra a munkabiz­tonság megteremtése is. A gépesítéssel és a vegyszerek fokozottabb használatával egyidejűleg megnőtt a bal­esetveszély, több a munkaár­talom. Kétszeresen nagy szükség van tehát a Vöröske­reszt-szervezetek egészségvé­delmi, balesetelhárítási és el­sősegélynyújtó tevékenységé­re. Uj feladatok teremtődtek a nagyüzemi mezőgazdaságban a fertőző betegségek elleni küzdelemben. A közösségben dolgozók járványügyi ellen­őrzése, a megelőzést, illetve a betegség korai gyógyítását célzó szűrővizsgálatok nél­külözhetetlen eszközei a me­zőgazdasági dolgozók egész­ségvédelmének. Mindezek a gyakorlati ten­nivalók szervezési munkát is igényelnek. Valamennyi termelőszö­vetkezetben, állami gaz­daságban és gépállomáson megfelelően képzett egész­ségügyi felelősökről kell gondoskodni. Ahol még nincs, létesítsenek vöröskeresztes alapszervezete­ket, egészségügyi állomásokat. Fel kell számolni a tisztasági mozgalom kampány jellegét, a nevelőmunka minden eszkö­zével fokozni kell a falusi la­kosság tisztasági igényét. „Tűnjön el a falu és a vá­ros közötti különbség!’1 — ezt a jelszót írtuk a kulturális forradalom zászlajára. Ugyan- 5Z a jelszó vezéreljen bennün­ket a falu egészségügyi és szo­ciális helyzetének megjavítá­sáért, a testi és környezeti hi­giénia megteremtéséért ví­vott harcunkban. A Vöröskereszt feladatai a szocialista mezőtiazdasáéiian A bájos kisfiú hogy a feldöntött feketéscsésze tartalmának egy részét bájos és utánozhatatlan mozdulattal az ölembe söpörje, de amikor a kompótból kihalászott cse­resznyemagokkal harmadszor találta telibe hófehér inge­met, elfogyott a türelmem, s megkockáztattam a kérdést: — Nem túl élénk a gyerek? A szülők méltatlankodó te­kintettel fordultak felém, a vendégek is — őket békén hagyta, mert ultiztak, s az úgy látszik, szent — megütőd- ve néztek rám. — Élénk? — ismételte a bá­jos mama olyan hangsúl­lyal, hogy legszívesebben el­bújtam volna az asztal alá. Több sem kellett a vendég­seregnek. máris kontráztak: — Bájos kisfiú ..; — Élénk? Hát olyan, mint egy gyerek.;8 — Ja, te ezt nem érted ... A tekintetekből már-már azt olvastam ki, hogy én a szívtelen, a rideg, a gyerme­mazrta a bájos kisfiú „jó be­mondását”. Alig hogy leültem a többiek közé. a bájos gyermek ismét megszólalt: — Mit bámulod a lapjukat, ha nem tudsz ultizni? — Izé ... — Gyere kajálni — s már rángatta is a karom, hogy a sarokban sorakozó- tálcákhoz invitáljon. — Köszönöm, nem vagyok éhes. — Neeem ...? — nyújtotta csodálkozva a szót — hát nem azért mész vendégség­be, hogy tömd a fejedet? Haliota jutalmazta a bájos kisfiú nem kevésbé bájos közvetlenségét, a bájos kis­fiú viszont nekem már kez­dett az idegeimre menni. Azt még valahogy lenyeltem, hogy süteménytől maszatos kezét ellenállhatatlan bájjal bele­törölte vadonatúj világosszür­ke zakóm oldalába, hülye vi- gyorral még azt is eltűrtem, gyár Bibliofil Társaság ün­nepi esten emlékezik meg Szalay Józsefről, a nagy könyvgyűjtőről. KÉT KIÁLLÍTÁS 1 Szombaton, május 19-én, délben nyílik meg az Emst Múzeumban a Kubai festészet című kiállítás. Megnyitó be­szédet mond dr. Bognár Jó­zsef, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének elnöke. — A szentendrei Ferenczy Károly Múzeum és a József Attila Kultúrotthon közös rendezé­sében május 20-án, vasárnap délelőtt fél 12-kor nyílik meg a szentendrei képzőművészek kiállítása a Ferenczy Károly 'Múzeumban. A kiállítást B. | Supka Magdolna művészet- történész nyitja meg. A ki­állítás június 24-ig tart nyit­va. A\\\\\\\\\\\\\^^ ! \ Barátom. egy jól fizetett j álláson kívül egy bájos fele- j séget is magáénak mondhat, ; s e bájos feleség segítségé- ; vei egy bájos kisfiúcskát is. ! Nagyobb társasággal voltam (náluk, s ez alkalomból volt : szerencsém megismerni a ! bájos kisfiút. Ismerkedésünk ; gyorsan, modern keretek kö- ; zött zajlott le. A bájos kis- 5 fiú nékemrohant, rá taposott í a cipőmre, közben csataor- ; dításhoz illő hangerővel kö- j szöntött. ( — Szevasz! A mukik már 2 ultiznak. J A szevasz nekem, a mukik Ja szobában ülő vendégeknek (szólt. Míg a ház asszonyát és i férjét köszöntöttem, a bájos í kisfiú hallgatott, de aztán \ ismét felém fordult érdeklő- dése: J — Te is ultizol? í — Nem. J — Miért? í — Mert nem tudok. 5 — Nem tudsz? ^ — Nem. J — Akkor te buta vagy — J nyilvánította véleményét, s í együttes szülői mosoly jutal­— Hahó, figyelj! Indítok! | — süvölti felfelé a a mély- ! í bői egy hang. Az égbenyúló j „bika” acélsodronyai megfe- i szülnek. Halk zümmögéssel, | : lassan lóbálódzva emelkedik j I felénk a hat mázsa súlyú be- , tonidom. Az épülő dunakeszi vízto­rony nyakát széles gallérként deszka palló övezi. Eddig a torony nyakigláb szürke test, amelyre most építik a fejet — a hatszáz köbméter űrtartal­mú víztárolót. Banta György művezető csábítására odahagyom a biz­tos anyaföldét. A torony bel­sejében keskeny csigalépcső kacskaringózik fel. akár az egri minaretben. Kilépve a deszkagalériára, éppen szembevillog ,a temp­lomtorony keresztje. Úgy nyolc emelet magasságban va­gyunk. — Hányszor járnak le-fel naponta? Háromszázhatvanöt vers a szerelemről Ä népszerű világirodalom gyöngyszemei sorozatban az ünnepi könyvhétre Szerelmes I kalendárium címmel 365 költő • 365 szerelmes versét jelenteti j meg a Móra Ferenc Ifjúsági j Könyvkiadó. A válogatás az j olvasók kérésére és a Valló- i más című összeállítás nagy si­kerére való tekintettel lót nap­világot. A Szerelmes Kalendá­rium anyagát Kormos István válogatta, a költemények az évszakok ritmusát követik és a szerelem „tematikai sorrend­jében” — gyermekkori, ébre­dő, beteljesülő szerelem —so­rakoznak a kötetekben. Az ösz- seeáliítás a magyar és világ­irodalom minden jelentős — és sok, kevésbé ismert —köl­tőjének egy-egy szép művét tartalmazza. A könyv 20 000 t példányban lát napvilágot. I (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents