Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-07 / 82. szám
1862. ÁPRILIS 8, VASÄRNAP «*» ßftCY '■í’/Ctvhm A pirossapkás kabala Barmom, az egykori sokszoros válogatott labdarúgó szobájában üldögélünk, régi újságokat nézegetve. Minden újságlaphoz élmények, sikerek és kudarcok fűződnek. Most éppen egy csehszlovák újság kerül a kezembe, a tíz játékos lába előtt ott fekszik az én barátom kapusmezben, mosolyogva. fiatalon. — Ez a kép mit idéz: sikert vagy kudarcot? Nagyot szív cigarettájából, mosolyogva néz a feleségére, aztán rám. — Ezt te döntsd el. A pályán — amiről a lap ír — siker. A többit még ma sem döntöttem el. — Brünnben képviseltük a magyar színeket. Heves mérkőzés volt, megtelt a stadion. Bizony, nem sok időm volt a kabalámmal foglalkozni. Mert — mint sok barátomnak — nekem is volt kabalám. Minden félidő elején kinéztem magamnak egyet az ezerarcú tömegből, s a válságos helyzetekben ®gy pillantást vetettem rá. Pohara után nyúl, koccintunk, iszunk. Nem sürgetem, beszél már magától is. — Ahogy elfoglaltuk a helyünket, a stadion kapumögötti körívében kiválasztottam egy pirossapkás szöszi kislányt kabalának. Bizony, sokszor kellett ránézegetnexn, mert a csehszlovák csatárok ugyancsak döngették a kapumat. De én párducrugalmassággal vetettem magam a támadásokba. A sok hátratekin- getés feltűnt neki is, mert egyre nagyobb hévvel tapsolt minden védésem után, s amikor hátranéztem, zsebkendőjét lobogtatta ... A második félidő végén ismét a csehszlovák j,- csatárok rohamoztak. Közép- g csatáruk tiszta helyzetben, de g a nyomába érő hátvédünk vég- g sö kétségbeesésében elkaszál-g ja. A játékvezető határozott g sípolással adja meg a tizen- g egyest,, Hátranézek;, „a ,pi-í rossapkás integet. A síp szól, g a felbőszült csatár nekirohang a labdának — vaktában eldo-g bőm magam a balsarokba —g öklöm hegyével érem a süvítő z labdát, amely messze kipat- j tan. Az én kislányom a sapká-| ját dobálja a levegőbe, vala- g mit kiabál, persze nem hallani g a pokoli zajban. De már szól g is a bíró sípja: megnyertük aj találkozót. Fürdés, öltözködés g közben mesélem a fiúknak a g mai kabalámat, nevetik a pi-g rossapkást. ^ Kocciniunk, úgy folytatja tovább: — Mérkőzés után nyitott gépkocsin visznek bennünket a bankettre. Csak lépésben haladunk, mert az út két oldalán a csehszlovák közönség lelkesen ünnepel bennünket. Ott van! — látom meg- hirtelen a pirossapkást. A pillanat tizedrésze alatt 'két játékostársam leugrik a társasgépkocsa- ról, elkapják, a levegőbe eme— —■ lik, s már ott is ül mellettem. A gépkocsivezető, mintha erre várt volna, rákapcsol, a tömeg szétnyílik, s a szabin nők modern elrablása már be is fejeződött. Ott ül mellettem, ijedt pirulással az arcán, riadalommal ibolyakék szemében, de mosollyal a szája körül. Visszük be a bankettre. Senki sem ütközik meg, terítéket kap, mellém ültetik és lassan beszélgetni kezdünk, ö is tud egy kicsit németül, én is. Megértjük egymást, péha megsimogatom a kezét, vonakodva Szivuska is nekigörnyed, de lába remegni kezd, összerogy, ráesik a járomra, és fájdalmasan elbődül. Boné elhajintja az ösztökét, gyorsan kifogja Belcsót, és tanácstalanul áll Szivuska előtt. A tehén fekszik mozdulatlanul, a nyakát kinyújtotta, pofája a laza, porha- nyós földbe fúródott, szemét lehúnyta és zihálva lélegzik. — Kelj fel, Szivuska, állj fel! — Boné kiszabadítja a járomból és a Szarvánál fogva próbálja talpra állítani. A tehén felnyitja kissé a szemét, könyörögve néz a gazdájára, mintha csak azt akarná mondani: „Ugyan, hagyj nyugodtan meghalni” — és szeme újból becsukódik. Boné körüljajgatja, és nem tudja, mitévő legyen. Szán- tott-szúntatlan földjére egyaránt erősen tűz a nap. Csak néz-néz le az égről, és lassan megindul lefelé a dombok mögé. A közelben sehol senki, mély hallgatásba borult az erdő is. — Na, Szivuska, kelj hát fel! Nézd. Beleső kinevet... Állj fel. . . Ne tréfálj, kedves .. Nézd, milyen porha- nyós a föld, öröm szántani És újra megfogja a tehén szarkát, és megpróbálja lassan talpra állítani. Szivuska nekifeszíti lábát a földnek, és erőlködik, hogy felálljon. de alig tud megmozdulni. S újra fájdalmasan leengedi a fejét a laza talajra, és fújtatva lélegzik. térdére emeli a fejét, simogatja és csókolgatja a tehén homlokát — Ne tedd ezt velem! Szánj meg, hallod?! Már csak ez az egy tábla van hátra. Szántsuk még ezt fel, utána aztán pihenünk ... Nem foglak többé be ebben az életben. Majd felnő a te kis Galicád, s ő segít Belcsónak. Te pedig fekszel egész nap az istállóban és kérődzői. A gyerekek a fehér vödörben hozzák majd neked a vizet és minden reggel abrakot tesznek eléd... Rendbe jössz, meggyógyulsz, megerősödsz ... Ugye, így lesz, kedves? Szántani Gali- ca és Beleső fog, te pedig legelsz a mezsgyén, onnan nézed őket, s majd odakiáltod nekik: „Dolgozzatok, dolgozzatok!” Micsoda öröm lesz ! Az esti eső locsogott és én \ tocsogva megindultam, a taxi- \ állomás jelé. í A megállóban két kocsi állt. ■ Az első gépkocsivezetője ki- i nyitotta az ajtót és megszó■ lalt: — Parancsoljon! \ Már éppen be akartam száll- i ni, amikor észrevettem, hogy [ nagy taxi. — Nem nagykocsi? — kér- \ deztem a gépkocsivezetőt. — — De igen. Hová megyünk? .— Köszönöm, akkor majd kiskocsival megyek. Egyedül vagyok. — Nem tesz semmit — szólt a vezető. — Elviszem akkor is, ha egyedül van. — De miért fizessek én nagykocsit, amikor nekem egy kiskocsi is bőven elég? — Hová akar menni? , — A Lajos utcába. \ Végigmért: Két-három fo- ! rint a különbség. \ — De miért fizessek én két! három forinttal többet? — í kérdeztem. t í — Ugyan már, ne smucigos- i kodjon — mondta ő. \ — Nem smucigoskodom, — 1 így én — de még egy kiskocsi '■ áll benn a megállóban. • — Tudja mit — így ő — ; szálljon be és ne adjon bor- : ravalót. ] — Azt nekem nem tilthatja ! meg. Különben is honnan tud- i ja, hogy én borravalót adok. — Látom, hogy úriembernek \ tetszik lenni — mosolygott fe• lém. — Szálljon csak be nyu- j godtan. • — Nem szállók — mond• iám. — Miért kössek le egy Simon Lajos: Hintán j Áprilisban mutat ják be film- 4/ színházaink a Suhog a pálca ^ című angol filmet. Főszereplőig je a népszerű angol színész: Max Bygraves BONÉ ELÉJE Üt, nézni őket!... Estefelé, amikor elengedem Galicát, majd odafut hozzád, megnyalogat téged és úgy köszön: „Jó estét, kedves, öreg anyám!” ... No, állj fel, kedves! Kelj már fel! Szivuska azonban meg sem Míg hajtottunk, a bakra ültetett. — No lássam — mondta —, lássam, bírsz-e még a lóval. Lássam, ott az ostor is. De jól vigyázz, hogy fel ne dűljek ám, mert billenő a hintó kiskomám. Kátyús az út, a kormos traktorok feltépték itt a macskaköveket, gödrösre ásták, mint mi a mezőt, tavasszal, krumpliültetés előtt. ... És dörögtek a robbanó paták a feltört úton. Kátyúk, pocsolyák maradtak el és minden kis veszélyt, buktató követ, gyepes útszegélyt kerültem minden elkerülhetőt, mint madarak a lángoló tetőt. Hosszan tűnődtem, minden szó között, mit el sem mondtam. Csak bennem, belül sűrűsödtek a valló-mondatok. A kívánságok, óbajok, a vágyak: „Kinek kezébe gyeplőt tettetek, akik vezetnek, úgy vezessenek, mint én. bár tudtam, láttam, jól megyek, de kívántam a biccentésedet”. Sophia Breton Loren jelenleg lean új filmjében játssza a női főszerepet húzza el... Hazakisérem. A bérház kapujában bájos mosollyal búcsúzik, nyújtja a kezét. Átkarolom a derekát, megcsókolom. Nem adja visz- sza a csókot, ellenben ad egy akkora pofont, hogy ma is hallom a csengését. Azután eltűnik a kapu alatt... Cigarettára gyújt, mielőtt befejezné a történetet: — Tévedtem. Másnap reggel, amikor a pályaudvaron már befejeződött a hivatalos búcsúztatás, áttört a kislány a korondon. Most nem is a piros sapkájában volt, hanem sötétkék diáksapkában, matrózblúzban, rakott aljjal. A kezében alktatáska: nyilvánvaló, az iskolából lógott ki a vonathoz. Odaért a lépcsőhöz, amin álltam, s a szerelvény megmozdult. Biztos mondani akar valamit még — gondoltam —. s hozzáhajoltam, ö is odahajolt, szájoncsókolt. a lépéseit gyorsította, azután könnyes szemmel bocsátott el, egy7 re távolodott, s integetett, mint tegnap délután a stadionban. Egy kanyarban aztán eltűnt kedves kis alakja, hogy soha többé ne lássam. Hogy hívták? Már elfelejtettem. Nagyon régen volt. Azon gondolkodom azóta is, ha eszembe jut. siker volt vagy kudarc? Dönt- sétök el, adtaim egy csókot, aztán kaptam egy pofont és egy csókot. Marad: egy szép emlék. Hallgatunk, csendben nézzük a kékesen gomolygó cigarettafüstöt. Kisvártatva megszólal: — Mit szólnátok egy snapszli- partihoz? Fazekas Mátyás ■ A malom és a kővévált asz- í szony című film mesepárja: j Scilla Gabel és Pierre Brice f f LoilobrigidaV Igen, semmi két- g ség. Üj filmjében, a Szép g Hippolyte-ben szőke démont '' alakít j Egyetlen tollvonással \ Ezekben a napokban realizálódott volna az a megegyezés, amely a debreceni Csokonai Színház és a Pest megyei Petőfi : Színpad között jött létre néhány héttel ezelőtt. A megállapodás értelmében a Petőfi Színpad Debrecenben és környékén öt, vagy hat alkalommal mutatta volna be Örsi Ferenc: A kapitány című színművét. Ugyanakkor a debreceni Csokonai Színház operatársulata a Traviata, vagy a Pique Dame cimű ; operával vendégszerepelt volna Pest megyében, g Sajnos, csak feltételes módban beszélhetünk a dologról. S : ami meg elszomorítóbb: a feltételes módot nem a Hajdú-Bihar : megyei Tanács illetékesei, hanem a mi megyei tanácsunk teremtette — elfogadhatatlan indokok alapján. Éspedig: a Pető- : fi Színpad ne lépje túl hatáskörét, játsszon csak továbbra is ; Pest megyében. Azután; ha a debreceni közönség kiváncsi a g jelentős politikai mondandőjú Orsi drámára, akkor mutassa be g azt a debreceni színház. g Való igaz: a Petőfi Színpad elsődleges feladata Pest me- g gye színházi igényeinek kielégítése. De! Mindössze négy-öt na- g pos vendégszereplésről volt szó csupán, ami több okból is ked- ; vező lett volna. Először: ha színházunk — amely nem rendel- .; kezik állandó kőszínházzal —, meghívást kap egy másik megye ; elismerten jóhírű színházába, ez elsősorban a Petőfi Színpad ■ művészeinek, sőt, egész megyei színházunknak az elismerését, g művészeti rangját jelenti. Másodszor: jelentős fokmérője lehe- g tett volna művészeink eddig végzett munkájának, a megyei g színháznál elért fejlődésnek, hiszen ez alkalommal nem „ha- í zai” közönség előtt szerepeltek volna, hanem más megyében, : idegen közönség előtt. Harmadszor: cserébe operaelőadásokat i láthatott volna megyénk közönsége, amit egyébként nem kap, j mert az Állami Operaház nem megy le egyetlen megyei vá- g rosba vagy nagyközségbe se, a Déryné Színház nem játszik ; operát, hasonlóképpen a megyében tájoló más színházak (kecs- ; keméti, szolnoki) sem. Végre egy remek alkalom lett volna, s J azt is elszalasztottuk. Negyedszer: anyagilag sem jelentett vol- ; na ráfizetést ez a vendégszereplés, sőt, nyereséggel zárult g volna, hiszen három-négyszáz személyt befogadó kultúrházak- i ban léptek volna színpadra színészeink. Ötödször: mindez , egy olyan aktuális mondandőjú színművel történt, amely azok- ■í nak a nagyszerű szovjet hősöknek állít méltó emléket, akik hazánk szabadságáért áldozták életüket, s ennek évfordulóját ^ éppen ezekben a napokban ünnepeltük. ^ Mégis ... Mindez egyetlen tollvonással semmissé nyflvág níttatott. Helyesein? — p __ H egedűs László: Falusi délután A kamránál az éhes baromfihad élesen lármáz, anyámat keresi. Hátul veréb tipeg. Most elriad, Egy kaján lúd menten elkergeti. Gőzöl a trágya, erős szagot áraszt. Az udvar állatpiszokkal pontozott. Ma még nem söpört a húgom. Fáradt. Hajnaltól idáig kinn dolgozott. De jön. Karcsún, mosolygón, sietve libeg át a gangon, mint a lepke. A nagyseprőért siet, kitalálom. Anyám magot szór az éhes hadnak. Por száll. Jérce rontott egy galambnak. S fönn gép suhan, magasan, mint az álom ... y moccan, nem nyitja fel a g szemét sem, hogy gazdájára g nézzen. Egész teste remeg, g mintha lázas volna. g Boné feláll, letör egy da-g rab kenyeret, megsózza és g odatartja a tehén szája elé. g — No, kapd be, soványkám! | Szivuska felnyitja a szemét, g hogy könyörögve a gazdájára g nézzen és újra lecsukja. g Boné elkeseredetten sóhajt. g Végignéz lassan száradásnak g indult, cserepesedé földjén, s jj azután a hallgatag erdő felé. 1 A mezsgyén békésen legeié- g sző Belcsóra vet egy pillan- g tást, majd a siető napra te- g kint, és rádöbben: egyedül g van az egész völgyben, nem g várhat sehonnan segítséget. g Újra a beteg Szivuska felé g fordul: g — Kelj fel, kedves! Kelj g fel! Medve van az erdőben, g idejön, s megesz — ijesztgeti. í y Leveszi a kocsiról az ócska g pokrócot, magára teríti, be- J megy az erdőbe, ott bömbölni g kezd, a medvét utánozva, g négykézláb kimászik és a g szegény tehénhez közeledik. g — Bau!... Auu!... közele-g dik mind jobban Szivuská- g hoz. g C7IUII0V» felnyitja a szemét, g Vh!?.yafcH Bús, elgyötört sze-g me mélyén iszonyú rémület g ül. Felemeli a fejét, kétség-g beesetten elbődül... de fel- g állni nem tud. | Boné hirtelen ledobja ma- ^ gáról a pokrócot, csüggedten g az állat fölé hajol, keresztet g vet és keservesen felzokog. | Szivuska még egyet bődült, g szeme ijesztően kimeredt és g ezzel kimúlt _ í nagykocsit, mikor egy kicsi is elég és lehet, hogy valakiknek majd egy nagykocsi kell és csak kiskocsi lesz bent. Es akkor azok a valakik itt állnak majd a zuhogó esőben és szidják a Taxivállalatot, hogy csak kiskocsikat állít forgalomba. — Hagyjuk a tipusdumát — mondta ő. — Érdekli is magát, hogy ki miért dühöng? Ebben a pillanatban a mögöttünk álló kiskocsit elvitték és én ottmaradtam a latyakos éjszakában a nagykocsival. Mit tehettem mást? Beszálltam és bemondtam a lakáscímemet. — No látja, — indított a gépkocsivezető. — Miért nem ült be rögtön? Megszeppenve hallgattam bölcsességét és rágyújtottam egy cigarettára. Szó nélkül utaztam egész hazáig és nagyon kicsinek éreztem magamat. Mikor a ház előtt megálltunk, a gépkocsivezető megszólalt. — Tizenöt forintot kapok, de borravalót nem fogadok el. Átadtam egy ropogós húsz- forintost, mire ö mosolyogva tárta szét karjait. — Sajnos nem tudok visszaadni. Nincs apróm. — Nem baj, — sóhajtottam fel, amikor megsemmisülve kiszálltam a kocsiból. — többi a magáé. Beindította a motort és kiszólt az ablakon. — Mondtam én, hogy úriember a kedves utas. Miklósi Ottó g Nadja Tillert a Rosemarie cí- g mű filmből jól ismeri a ma- g gyár közönség. Most újra ha- g sonló témájú film főszerepét g vállalta el
