Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
im2. Április í, szerda kJűvIan 7 HÚSZ ESZTENDŐ- AMELY MEGVÁLTOZTATJA A VILÁGOT Húsz év viszonylag rövid idő a történelemben. Egy nemzedék számára azonban igen sokat jelent: egy emberöltő harmadát. Hogyan élnek tnajd az emberek, milyen lesz a szocialista világ húsz év múlva? Erre az izgalmas kérdésre — az emberiség történetében először — nem utópisták, fantasztikus regények szerzői adnak választ, hanem tervezőle, közgazdászok, mérnökök, tudósok számításai, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártjának új programjában, s az európai népi demokratikus országok kidolgozás alatt álló húszéves távlati terveiben öltenek testet. E dokumentumok már a ma élő nemzedékek számára is kézzel fogható közelségbe hozzák az egész emberiség jövőjét, a kommunista társadalmat, s azt is megmutatják, hogyan valósítják meg a szocialista országok a történelmi feladatot, a legfejlettebb tőkés ország, az Amerikai Egyesült Államok utolérését és túlszárnyalását az egy főre jutó termelésben. Ezerhétszázmillió ember a szocialista táborban Húszéves fejlődés terveinek középpontjában az ember áll. Az emberek munkája váltja valóra a kitűzött célokat, s j e célok megvalósítása a törté- i nelemfoen eddig ismeretlen j mértékű jólétet teremt a szó- j cializmus országaiban élő né- j pék számára. A tervezők számára is alapvető kérdés éppen ezért, hogy mekkora lesz majd a szocialista országok lakossága 1980-ra. A kérdést a népességstatisztika válaszolja meg. A számítások abból indulnak ki, hogy az elmúlt évtizedben a világ lakossága 20. százalékkal, 2.í>‘ milliárdroí 3 mil- liárdra nőtt. E növekedést alapul véve, kiszámították, hogy 1970-re 3.5—3.6 milliárd. 1980-ra pedig 4,2—4.3 milliárd lesz a világ lakóinak száma. A lakosság növekedési üteme ! azonban az elmúlt évtizedben a világ egyes területein nagyon is eltérő volt. A vezető tőkés országokban például évi egy százalék körül mozgott, a szocialista országokban pedig 2.2—2.4 százalékkal nőtt. Az eltérő növekedési ütemet figyelembe véve, a szocialista világrendszerbe tartozó államok lakossága az 1960-as 1 050 millióról 1970-re 1331 millióra, 1980-ra pedig előreláthatólag 1687 millióra nő majd. 1970-re a világ lakosságának 37, 1980- ra pedig 40 százaléka él majd a szocialista országokban, szemben az 1960-as 35 százalékkal. Húsz év alatt tehát a szocialista világrend- szer lakossága csaknem any- nyival növekszik, mint ameny- nyi ?na Kína egész népessége. E számítások természetesen csak azokat az országokat veszik figyelembe, amelyek ma a szocialista világ- rendszer keretei közé tartoznak. Valószínű azonban, hogy az elkövetkező két évtized során újabb országok is a szocializmus útjára lépnek majd. s így a tőkés rendszer az emberiségnek még kisebb hányadát fogja majd át, mint amennyit a fenti számítások kimutatnak. Gigantikus anyagi bázis Ezerhétszázmillió ember táplálása, ellátása iparcikkekkel, önmagában is hatalmas és bonyolult feladat. Terveink azonban nem egyszerűen ezt irányozzák elő. Az új szovjet pártprogram például 1980-ra olyan élet- színvonal megteremtését tűzi ki célul, amely mintegy 75 százalékkal magasabb az amerikai életnívónál. Mindez hatalmas anyagi ] bázist kíván. S ez az anyagi j alap nem egyszerűen a mai- j nak mennyiségi növelése. Minőségileg új anyagi-műszaki bázis jön létre. A termelés „csont- és idegrendszerét” hatalmas automata gyárak, s magas fokon gépesített mezőgazdasági üzemek alkotják majd, és széles mértékben bontakozik ki az új tudományos és műszaki forradalom az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt. 1930-ra szovjet közgazdászok számításai szerint a szocialista világrendszer ipari termelése megtízszereződik, míg a vezető tőkés országoké csak 2—2,5-szeresére nő. Ennek alapján a szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből 1970-re meghaladja az 50 százalékot, 1980-ra pedig 60 százalékra nő. A szocialista világ tehát túlsúlyba kerül az emberi tevékenység legfontosabb területén, az anyagi javak termelésében. Mindez óriási jelentőségű politikai és gazdasági következményekkel jár majd az egész világ szempontjából. Egyebek között lehetővé válik a háborúk végleges kiküszöbölése az emberiség életéből. tőek, s ingyenesek lesznek a bölcsődék, a napközi otthonok. Tömegesen épülnek majd az ingyenes bentlakásos iskolák, kényelmes otthonok az aggok és rokkantak számára. Mindezek a juttatások 1980-ra elérik majd a lakosság reáljövedelmének felét. Jelentősen megrövidül a munkaidő, s ezzel lényegesen több lesz a szabad idő szórakozásra, tanulásra, pihenésre. A kommunizmusba való átmenet ugyanakkor az egyéni szabadság és az állampolgári jogok maximális fejlődését is jelenti. Tovább erősödik a szocialista demokrácia, s az állami szervek fokozatosan a társadalmi önigazgatás szerveivé fejlődnek. Mindez jelentősen átalakítja majd az emberek életét, hétköznapjait a Szovjetunióban, s 1980-ra előreláthatólag eléri vagy megközelíti az említett szintet a legtöbb népi demokratikus ország is. „kell 1973“ Nemzetközi munkamegosztás A szocialista világrendszer országai élvezni fogják a nemzetközi munkamegosztás ösz- szes előnyeit. A tervszerű, arányos fejlődés törvényének érvényesülése országaink világrendszerében egyre inkább az egységes, az egész szocialista világ- rendszert átfogó tervezés kialakulása irányába vezet majd. Fokozatosam megvalósul az az általános törvényszerűség. amelyre Lenin úgy utalt, mini világ minden nemzetének proletariátusa által, közös terv szerint szabályozandó egységes világgazdaság létrehozásának tendenciájúra, amely tendencia már a kapitalizmus idején is eqész világosan, megmutatkozott, és amelyet a ■stocíaliemusban teljesen meg kell valósítani". A húszéves távlati tervekben előirányzott számos közös intézkedés a közlekedés, az ener&iaháiózat és a víziutak megszervezésére, összekapcsolására 1930-ra teljes egészében megvalósul. Hatalmas mennyiségben ontja majd az olajat az a nemzetközi olajvezeték. amelynek építése jelenleg folyik a Szovjetunió, Lengyelország. Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia között. E bázison hatalmas olajfinomítók épülnek majd, s termelni fognak a vegyipar új ágai Lengyelországban, az NDK-ban s Csehszlovákiában. Jelentős lépést teszünk energetikai rendszereink egyesítésére. Egyre több közös Az előbbiekben vázoltak megvalósulásának természetesen döntő nemzetközi és belső feltételei vannak. A nemzetközi feltételek közül a legfőbb a béke biztosítása, a belső feltételek közül pedig | az, hogy a szocialista világrendszer országai mennyire i tudnak élni lehetőségeikkel, i mennyire tudják kihasználni a szocialista társadalom elő- ! nyeit. Ugyanakkor a várható fejlődésnek óriási jelentősége lesz a két rendszer békés versenyében. A tőkés rendszer még nehezebb helyzetbe kerül majd. s egyre inkább elveszti értelmét a kapitalista országokban levő néptömegek ! előtt. A gazdaságilag gyen- i gén fejlett országok népei számára pedig egyre fokozódó | vonzerőt, példát jelent majd a szocialista világ. A kapitalizmus semmiféle j hasonló távlatot nem tud ■ nyújtani az emberiség szá- i mára. Frank Barnett, az ! amerikai ..Richardson kutatá- i si alapítvány'’ igazgatója Kelt ! 1973 című cikkében például a tőkés rendszer ijesztő mér- ! fcékű hanyatlását vázolja fel olvasói előtt az „időgépen ’ | tett utazásáról beszámolva a j Western World című folyó- i iratban. „Erre az időre sze- I rinte már 53 ország,' tehát I a világ ma létező államok j többsége szocialista rendszer- ! ben él majd, s a kapitalizmus Észak-Amerikára, néhány dél-amerikai országra és Nyugat-Európára korlátozódik. 1973-ra — írja — a kapitalista- Amerika ereje olyan gyorsan csökken, mint Angliáé a Disraeli és Eden mi- ! niszterelnöksége közötti 81 évben .. Mr. Simái Mihály beruházásra kerül sor a szocialista országok között, s a gazdasági együttműködés még szorosabbá fűzi kapcsolatainkat. A nívókülönbségek országaink közölt lényegesen kisebbek lesznek, mint ma. s előreláthatólag a szocialista országok többsége a kommunizmus küszöbén áll majd. A hétköznapok képe Nehéz lenne megmondani, milyen lesz a hétköznapok képe húsz esztendő múlva, hiszen nagyon sok tényező- hatásával lehet és kell számolni. köztük olyanokkal is, amelyeket ma még aligha láthatunk előre. Annyi bizonyos, hogy a technika csodái szélesre tárják a lehetőségeket az ember előtt, s az anyagi javak bősége soha nem látott színvonalra emeli az, emberek életkörülményeit. Ez kitűnik a szovjet pártprogram előirányzataiból. Az elkövetkezendő húsz esztendő során, a 70-es évek végére, a szovjet társadalom egészen közel jut a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósításához. Megoldódik a lakáskérdés; minden családnak komfortos lakása lesz. Fokozatosan megszűnnek a lakbérek, a közszolgáltatási és közétkeztetési díjak. Városban és falun egyaránt, mindenki számára hozzáférhei pilisvörösvári fiúiskola ■fi eredményeiről érdeklődöm. Az igazgató informál, majd — többek között — azt mondja: „Szeretem a gye- \ rekekef’. A mondatot sablonnak ér- I zem. Hiszen minden peda- i gógus ezt mondja. Most is — szünet van éppen —, beküldte k egy rendetlen srácot — s az igazgató csak néhány közömbös szóval inti rendre. Egy fél óra múlva azonban — mikor már elbúcsúzom — a távozó nebuló arca villan elém. Hogy is volt? Megszeppent képe kiderült a rövid beszélgetés végére, szei méböl eltűnt a riadtsúg. Az igazgató valóban kör | zömbös. a gyerek számára is I közömbös, a gyerek lelkének és fülének is közömbös sza- i vakat mondott? A valami-várás bizserget. Ez az ember több mint egy bejegyzés a blokkomban: „Csonka József igazgató”. Mintha, valami titka volna. Valami, ami méllyé, hitelessé teszi a közhelyet: „Szeretem a gyerekeket”. A titok izgat és sarkall. Maradok — beszélünk tovább. Arról, hogy 25 éves korában, DÖNTIK ÁFÁT Messze benn, a fák koronája fölé emelkedve szürke füst kígyózik. Ahol füst van, ott embernek is lennie kell. A kopasz fák között kanyargó dű- lőút sarát íűrészpor csipkézi fehérre. Tapossuk a havat. Lábunk süpped a lucskos avarban. Barna nyílként fácánok surrannak, ahogy zajunk felveri őket. Végre! Balta csattog, fűrészgép brummog. Hat ember hajladozik lenn, egy mély teknőben. Körülöttük szerte-szét össze-vissza dűlt faóriások. Némelyik olyan vastagtörzsű, hogy két ember sem érné át. Ketten, akár a minisztrán- sok — hatalmas faóriás tövében térdelnek. Csakhogy nem áldozatot mutatnak be. Kezükben zöldre festett, hatalmas pengéjű fűrész \ íjjog. Azt tartják Vállal-kézzel. Facsiga János és brigádja két hete dönti a ráckevei erdőgazdaság kivágásra ítélt fáit. — Ez itt vegyes erdő — mutat körbe. A Budapesti Erdőgazdasághoz tartozik. Az erdőmérnökök kijelölik, melyik fa „ért be”, utána mi hozzuk a fűrészeinket és nekilátunk. Reggel héttől este ötig-hatig gyúrjuk. Attól függ, mennyire fáradunk el. — Ez nem kisasszonymunka, még motoros fűrésszel sem — szól közbe Bárdus Lajos. — Erő kell ide és bátorság. Illetve jó koszt és szakértelem. — Hol itt az erdőn a jó koszt? — Benn a táskában. Szalonna. füstölthús, kenyér meg bor. Ettől markosodik a favágó! Este, az újhegyi szálláson eszünk meleget. Ebben lehet valami, mert Bozóki István kocsistól kezdve mind olyan izmos-vállas, hogy nem ajánlatos összeveszni velük. Valamennyien bernecebarátiak. Régóta dolgoznak így együtt a brigádban. Kéthetenként járnak haza a családhoz. Legtöbbjük rokon egymással. — OLyankor mennyi pénzt kap az asszony. — Keresettől függ. Köbméter után fizetnek. Átlagosan napi harminc-negyven köbméterrel végzünk. Összejön havonta a három, három és fél ezer forint. Beszorult a motoros fűrész pengéje. Nem segít más. csak a fejsze. Facsiga János brigádvezető és Bárdus Lajos tartják a szerszámot, míg társuk a borotvaéles fejszéért indul — Mikor nehezebb a munka; télen-e vagy nyáron? — A tél, a hideg minket nem bánt. Meleg ruhát, csizmát a gazdaságtól kapunk. Különben is kimelegszünk, maga a fűrészgép harmincöt kiló, meg ráz is kegyetlenül. Az eső az, ami kifog rajtunk. Ha esik, bevonulunk a szállásra, mert olyankor síkossá, csúszóssá válik az erdő. — Na emberek, elég volt a pihenés — gyerünk! — áll fel Polgár Lajos. — Gyere komám, indíts! Csakhogy a motor más véleményen van. Konokul hallgat. Szerencsére, mielőtt a noszogatás cifrábbá válna, beugrik. Lassan a többiek is felállnak. — Rengeteg a kivágott szálfa. Miért hevernek itt? — Mert először vágunk, aztán darabolunk. A méteres darab a sarang, a hosszabb a rönk. Négyen darabolnak, ketten összehordanak. Onnan átállítjuk lé a fát az uszár lyokhoz a Dunára. — Hová megy innen a fa, melyik gyárba kerül? — Nem tudjuk. Különböző módon dolgozzák fel, így mindig másfelé viszik. — Veszélyes munka a favágás? — kérdem Móricz Istvánt, akit most váltottak fel. — Annyira veszélyes, hogy húsz százalék veszélyességi pótlékot is kapunk az alapbérhez. De nálunk még nem volt baleset, mert nagyon összeszokottan, elővigyázatosan dolgozunk. Nem a fa kidöntése a rosz- szabb, hanem a feldarabolása. A döntést jól ki lehet számítani. Előre, amerre dönteni akarunk, beékelünk, aztán ellenkező oldalról neiki a fűrésszel. Van egy pont, amit szemre felmérünk. Ott abbahagyjuk a fűrészelést, utána akármekkora a fa, saját súlya húzza a kívánt oldalra. Persze, olyankor nem állunk a tövébe bámészkodni. A lejtős parton hatalmas faóriás. Vékonyabb szálfa támasztja alá a derekát, Koro- nája-gyökere a levegőben. A fűrész fülsértő sikoltással halad mind mélyebbre. Akár a könny, hűli a fehér, nedves fűrészpor. — Látják? Ahogy vágjuk a darabot, ilyenkor csapódha- tik fel az eleje-vége, üti azt, aki nem elég óvatos. Ez ellen úgy védekezünk, hogy. egy véűtany, hosszú rúddal irányítjuk. ” &W", ~A fűrész szopránja lassan mély brümmogásba fakul. — Mi történt? — Beleszorult az éle. Baltával kell kiszabadítani. Bárdus Lajos hatalmas csapásokkal vágja a rönköt a fűrészéi felett. Öklömnyi forgácsok, szilánkok repkednek szerteszét. Ahogy tisztes távolból nézem. József Attila soraira gondolok: Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádsik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen - amott is vág s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut” Amit egy gyerekeire elmond 1938-ban került Pilisvörös- várra. Hogy a mai általános: polgári iskola volt. Hogy ő. mint értelmiségi ember, az intelligenciához számítódott — de nem érezte jól magát elkülönült világukban. Inkább az iparoskörbe járt, ahol szívesen diskurált, politizált. kártyázgatott. Már gyerekkorában érdekelte a pedagógusi pálya. E'Z még kevés a titokhoz. ÍJ A „nyomozást” tovább folytatom. 1945-töl párttag. Az új iskolatörvény, a kötelező általános iskola. még jobb és alaposabb munkára ösztönözte. Különben is szívesen dolgozott és most — saját belátása szerint — igazi hivatástudattal látta el feladatát. Az ötvenes évek közepén megbicsaklott a kedve: igazságtalan vádak érték — leváltották. Egy évig nem ö volt az igazgató. De a gyerekek tanárként is ugyanúgy szerették, mint addig. Ez lenne hát a titok? Ez lenne az az élmény, az az érzelmi többlet, amely a pe- dagógus-hivatású embert — pedagógussá formálja? Ez, úgy látszik, ez. A nebulók őszinte ragaszkodása, s a ragaszkodásuk megható, nem egyszer sután sikerült, apró megnyilvánulásai váltották ki ezt a hatást. De amit a változó gyerekarc elmond .— mintha még ennél is több lenne. Egy még újabb, ismeretlen többlet. Mi ez az újabb többlet? A megszokás kérdezteti velem. — Nős? — Igen. — Mióta? — 1940-től. — És most, hogy már belezökkentünk ebbe az újabb témába, szinte észre sem veszem: nyomon halad a „nyomozás”. Tehát: negyvenben nősült. — Tanítónő, tanárnő? — Nem. Kereskedelmibe járt. Az apja a bányánál dolgozott — anyagi gondok, abbamaradt. — S az apa? A bányász apa? Mit szól az igazgatóhoz? — Olyasmit, mint a lánya, amikor udvarolni kezdtem. Keressek m aga mnak valót. Persze, a pletyka is megindult... De amikor az apósom látta: komolyan szeretjük egymást... A kérdés logikus: — Gyerek? Csonka József arcán felhő fut át: — Nincs ... Nem is volt. Nem volt. Lassan kiszakad belőle: — Féltünk, hogy közénk áll a gyerek. És amikor észbekaptunk ... Komor \szavak koppannak. Ráülnek az irodára. Betegség — gyerek sem lehet... Hosz- szú évek, reménytelen, hosz- szú évek, amikor férj és feleség csak nagyon akarják a gyógyulást... agy és nehéz a csend. Végre az igazgató homlokán kisimulnak a ráncok. — Ma már egészséges. Októbertől dolgozik. És... a nyolcszázhét kisdiákom — ők a mi nyolcszázhét gyerekünk ... Ez a titok. Titok? Csak annyi: a nyolcszázhét egyikének kiderült a megszeppent képe. s a szeméből eltűnt a riadtság. Csakhogy 1932 óta, amikor ez a riadóhangú vers megszületett, éppen harminc esztendő telt el. S a ráckevei erdő j lavágó brigádja már nemcsai i a gallyból — a tövéből is ré I szesül. í Komáromi Magda
