Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

1962. ÁPRILIS 4, SZERDA

FEST

HEGYEI

kSCtrltm

AZON A NAPON

— Milyen is volt az a nap? — ismétli tűnődve Angyal Sándor vb-elnök a bagi tanácsházán. — Nem olyan egyszerű elmondani, hogyan történt életünkben a nagy változás. Az igaz, hogy december 14-től számítjuk felszabadulásunkat. De bennünk már a pincék mélyén szorongva, megindult a változás. Az a nap lett az alap, de a többit.sem lehet elválasztani tőle, ami utána jött.

— Még most is érzem azt az örömet, ahogy akkor munkába kezdtünk. A környéken nálunk alakult meg először a kommunista párt. Mi tizenkilencben. is vörös zászlók alatt vonultunk. Meg is büntettek érte. Olyan szegény volt a falunk, hogy a legtöbb háziban ünnepre is kukoricából sütötték a tésztát. Kubikból, útépítésből, meg alkalmi munkákból éltünk. Hétfőn reggel betettek az emberek a gúnárba így hívják mifelénk a tarisznyát — egy kenyeret, aztán: irány Pest. Tizenöten, húszán fogadtak egy szekeret Gödöllőig, onnan gyalog mentek tovább. A mieink helye a Keleti pályaudvar mellett volt. Ott is aludtak a flaszteron. Akinek aztán nem sikerült munkát kapni, az csütörtökön hazajött, mert elfogyott a kenyere.

— Pont itt, a mostani tanácsháza udvarán ástak a németek rajvonalat. Mi meg a kertek alján, három-négy család összefogva.

fedezéket építettünk.

Eleinte akkor szaladtunk le, ha repülők jöttek. Az utolsó napokat lenn töltöttük. Csak akkor jöttünk fel, ha az állatokat kellett ellátnunk. Meg ha a kíváncsiság hajtott, hírekért.

December 14-én hajnalban nagy lett a csend. Előző nap Hatvan felől lőttek. Ellőtték a templomtornyot is. Vagy harminc német oda fészkelte be magát. Szóval, reménykedtünk nagyon, jönnek már az oroszok! Ahogy egy kicsit világosodott, óvatosan kibújtunk. Nem, láttunk, semmit,, csak mo- rajlötí, réngéft á 'földi Aztán megjelentek a tankok. Az út szélén jöttek, féltek az aknáktól.

Még aznap este egy patrul kopogtatott az ablakomon. Először megijedtem. Bálint Jani volt a tolmács — most tsz-tag — az nyugtatott: nincs semmi baj. Az oroszok hívják össze az embereket. Át akarják adni a falut, hogy mielőbb meginduljon az élet. így történt.

Sasikó Margit adminisztrátor. Megkérem: emlékezzen vissza, hogyan is volt tizenhét évvel ezelőtt?

— Féltünk. Bajban, háborúban mindenki fél. összehúztuk magunkat és vártuk, mikor lesz vége. Abban mindnyájan egyetértettünk, az eddiginél rosszabb sor már nem jöhet. Mi, fehérnépek. a gazdákhoz jártunk. Kétszáz négyszögöl krumpliföldért tizenkét napi munka volt a taksa! Viszont a pin- j eékben jobban éltünk, mint i máskor. Azt mondtuk: mi i együk meg, amink van, ne a : német. Elástuk az élelmet, ; Vitt a német, amit tudott. í Még kutyaól is volt

/

/

az autójuk tetején.

— Aztán jöttek az oroszok. \

A nagyja itt, a főúton. Egy ko- ; esi — kenyeret vitt — leka- \ nyarodott a szőlő utcába. Mi! sem tudtuk, hogy aláaknáz-! ták. Egyszer csak csattant és í repült minden. Egy fiatal ka- ! tanát a háztetőre dobott a : légnyomás. Létrán mentünk; fel érte, aztán a szanitécek el- í vitték. í

t

— Még most sem veszélyte- \

len a környék. Ha jól emlék- í 6zem, az évek folyamán há- i rom gyerek meghalt, négy pe- í dig nyomorék lett a felrobbant j lövedéktől. A tűzoltószertár : alatt van egy nagy pince. Oda j hordjuk az erdőn-mezőn ősz- ; szeszeciett aknákat. Évente j kétszer jönnek a tűzszerészek j ártalmatlanná tenni őket. A j régi pincékben most krump- \ lit tart a nép. Maradjon is j meg annak, ;

Gergely Vendel még fia-: tál ember. Sötétkék svájci: sapkáiét körbe fordítja a fe-j jén. úgy válogat emlékei ke- : zül.

— Én egy rettenetes pofont1

kaptam azon a napon. Rába- pordányban voltam katona. Rádiós. Este titokban a moszkvai adást hallgattam. Egyszer csak sorolják, hogy a ma hajnali támadáskor a Vörös Hadsereg egységei Bag vonaláig értek. Nagyot ugrottam örömömben. Ekkor robbant be a hadnagyom. Fél perc alatt felmérte a helyzetet — nem volt időm elcsavarni a rádiót — lekente a pofont. Két nap múlva Cseprcg- re értünk. Onnan a kavarodásban

úgy megszöktem,

mint a pinty. Siettem haza.

— Itthon már forrt az élet. A régi vezetőik leváltása simán ment. Angyal elvtárs a földosztásra szervezte a népet. A mi falunknak azonban nem volt miből osztani. A szomszédos Domony Miksa uradalmából kaptunk kétszáz- negyven holdat. Azt parcelláztuk fel.

— A házak hetven százaléka romos volt. Legelőbb azokat kellett lakhatóvá tenni. Na, dehát az akkori, meg a mostani Bag! A tizenhét év alatt négy százkilencvenöt új ház épült, vagy teljesen átépítették a régit. Már csak tizenöt-húsz üres telkünk van, de azoknak is akadt gazdája. Jövőre az állomáshoz közel, ötven telekre építünk.

A tanácselnök felesége — este lévén — a férjét jött keresni. Köténye ráncait simogatva meséli annak a napnak eseményeit.

— Mi, a párommal már akkor sem voltunk fiatalok. A komáék építették a dek- kungot. Olyan jó mélyre megcsinálták, hogy hangot is alig hallottunk. Az asszonyok hol imádkoztak, hol sírtak a mieinkért. Majdnem négyszáz férfit rukkoltattak be a faluból. Kilencvenötöt hiába is vártunk vissza.

— December első napjaiban azt hittük, itt a világvége. Utcai harcok voltak. Aki kiment, nem tudta, visszajön-e. Orvosunk nem volt. Egy sze-' rencsétlen fiatalasszony meghalt gyermekszülésben. Hiába akartunk, senki nem tudott segíteni.

— Tizennegyedikén láttam először orosz katonát. Lejött, alaposan körülnézett, aztán eltűnt. Mi meg fellélegeztünk. ! Délutánra már az egész falu í kimerészkedett. Szaladtak a j népek, megnézni, mi maradt. Aztán meg a rokonok keresték egymást.

Még nevettünk is.

Kiderült, hogy a község bikája, szegény, két hete nem kapott enni. Vad volt iszonyatosan, de ahogy szénát kapott, szinte kezet csókolt.

— Mondhatom, attól a naptól az én emberemnek nincs megállása. Volt ő itt minden. 1 Most már nyugdíjba mehetne. Pihennie kellene, de nem akar.

— Na, gyere, búcsúzz, ember, te még nem is ebédeltél. Majd beszél helyettünk Balázs elvtárs.

Balázs József tanácstitkár szívesen mondja, hogy s mint volt:

— November végén kidobolták, hagyjunk itt mindent, menjünk Vácra. Haboztunk. A házakba német katonák voltak beszállásolva. Cefetül rossz volt a hangulatuk. Csak inni szerettek. Egy öreg német kihívott a tornácra. Magyarázta, mi ne menjünk sehová, mert a háború úgyis utolér. Reggelre csak a jegyzőcsalád szedte a sátorfáját.

— Hogy is történt? Hullámzott a harc ide-oda. A lakosság meg. ha úgy látszott, hogy marad a német, kétségbeesett.

Nagyon vártuk az újat.

De azért is meg kellett csatázni. Nem volt semmink. Az állatok elkóboroltak. Ketten- hárman dolgoztak egy lóval. Gépnek színét se láttuk. Nem volt hidunk, vasúti sínünk. Először azt hoztuk rendbe. Egy hónap múlva megindult a közlekedés.

— A második nagy csatát két éve nyertük. Bag termelőszövetkezeti község lett. Nem kell szégyenkeznünk. Tavaly harminchárom, idén negyvenegy forintot fizettünk.

Így láttáig az új világ születését egy kis magyar faluban. öt ember beszélt, akik azóta is az akkor kapott új életért küzdenek. Nem mondott egyikük sem nagy szavakat. öten mondták el a maguk emlékeit azokról a felejthetetlen napokról, amelyek gyökeres fordulatot hoztak életükbe.

Valamennyiünk életébe.

Komáromi Magda

Hogy fei is nőjenek a szabadság gyermekei...

Amióta meghallottam, hogy a kubai kormány felkérésére Pest megyei orvosnő utazik Kubába, egyre azon tűnődtem: milyen lehet az az asz- szony, aki vállalja a hosszú utazást, a szokatlan klíma nehézségeit, a családjától való egy évi elszakadást, s azt a kemény munkát, ami odakinn vár rá?

Képzeletben középkorú, erős termetű asszonynak láttam, sötét kosztümben. szoros kontyba jont, őszülő hajjal. Az eszpresszóban, ahová találkozót adott, kislányosan filigrán nő lépett hozzám;

— Azt hiszem, engem vár. Dr. Marton Márta vagyok.

Szőke haja a válláig ér, fiatal és fáradt.

Hetek óta összecsomagolt bőröndökkel várja az indulás percét, éjjel terveket sző, nappal szakkönyvek után szaladgál, hivatalos ügyeket intéz, búcsúzik a barátaitól, megfeledkezik az ebédről, és spanyolul magol.

Nagy útra készül.

— Mindig szerettem volna utazni, de csak 1957 óta volt rá alkalmam — mondja csillogó szemmel, feketéjét kavar- gatva. — Igaz, azóta derekasan kihasználtam az időt. Jártam a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában. Azt azonban sosem gondoltam, hogy egyszer Kubába is eljutok.

Arca most csodálkozó, mintha maga sem értené, hogy történt. Pedig egyszerű: ez a törékeny kis asszony kitűnő gyermekgyógyász, az anya- és cseosemővédelem ügyének fáradhatatlan harcosa. így esett rá a választás, amikor a kubai kormány kérte: küldjenek egy magyar orvost megszervezni Kubában az anya- és csecsemővédelmet.

Marton doktornő eredetileg gyermekideggyógyász akart lenni. A párizsi Sorbonne-ra készült, terveit azonban keresztülhúzta a háború. Csak a felszabadulás után járhatott egyetemre; 1950-ben végzett. A Petényi Gyermekklinikáról került előbb a Rókusba adjunktusnak, majd a Pest megyei Tanács VB egészségügyi osztályára, gyermekgyógyász szakfőorvosnak.

— Furcsa érzés ilyen út előtt állni — feleli kérdésemre. — Valami egy kicsit sajog bennem, ha arra gondolok, hogy itt kell hagynom a munkámat, mindazt, amit az elmúlt években munkatársaimmal közösei) elértünk. Amikor a megyébe kerültem —, 1957- ben — még nem volt egységes anya- és csecsemővédelem. Kevés volt a gyermekgyógyász, a rendelőintézet, nem volt mozgó szakorvosi szolgálat a terhes anya és a csecsemő megelőző-rendelés ellátására. Ma pedig már több mint ótven gyermekgyógyász szakorvosunk és minden járásban rendelőintézetünk van. Megszerveztük a mozgó szakorvosi szolgálatot is. Ezt a fejlődést kormányunk politikája segítette elő, országszerte. Ami az én saját munkámat illeti, így foglalhatnám össze: kialakult a megyében az egységes gyermekgyógyászati szemlélet. Az 1957—61-ig terjedő időszakra járásonként feldolgoztuk a csecsemőgondozás és a terhesvédelem tapasztalatait. Elkészítettük az idei és az 1963-as első félévi munkatervet, a további feladatokról. Rendszeresítettük a negyedévi értekezleteket, amelyeken a csecsemőhalálozás helyzetét, s az ebből eredő feladatokat vitatjuk meg. Egyszóval, ezeket hagyom magam mögött, s megvallom, kicsit fájó szívvel.

Felderül az arca. s vidámabban folytatja:

— Ugyanakkor valami türelmetlen öröm is van bennem, amilyet minden ember szokott érezni az új, ismeretlen feladatok előtt,

Ezek a feladatok nemcsak újak, ismeretlenek, de nehezek is. Kubát a Batista-diktatúra bukása után, a forradalom győzelme óta rengeteg orvos és más szakember hagyta el. A kormány útlevelet adott mindenkinek, aki vállalta azt a feltételt, hogy soha többé nem térhet vissza hazájába. Természetesen azok mentek el, akiknek félni, vagy féiteni- való.iuk volt a szocialista forradalomtól: a diktatúra egykori kiszolgálói, s a gazdag nagy- polgárok. Az országban kevés orvos maradt, különösen kevés a gyermekgyógyász. Társadalombiztosítás nincs, az orvosok magánpraxist folytatnak. / z asszonyok csak most kezdenek

vXXV\XXX\WN>XX\XX\XXXNXXVVXVXVVVVV\V\'.VVVV\

megbarátkozn; a kórházi szülés gondolatával. Magas a csecsemőhalálozás. Megelőzés a gyógyászatban, kötelező védőoltás nincs. Az országban sű" lyos betegségek pusztítanak: tbc. tífusz, malária és fehérjehiány. .

— A kubai nagykövet elmondta nekem, hogy márciusban kötelező védőoltást rendeltek el hazájában. Az elsőt —- Kuba történetében. A Szovjetuniótól kaptak Sabin-csep- peket. Az oltáson a kubai gyermekek kilencvenöt százaléka megjelent 14 éves korig, A hiányzó öt százalékot a gazdagok gyermekei teszik ki, akiket szüleik nem engedtek beoltani. Az elienforradalmá- roik ugyanis azt híresztelték: mérgezett a szovjet gyógyszer, súlyos agybetegséget kap tőle, aki beveszi ... Elujságolta a nagykövet azt is, hogy a falt vakban megkezdték az első bölcsődék építését. Kuba költségvetésében idén háromszorosára emelték az egészségügyi kiadások előirányzatát, a tavalyihoz képest.

Cigarettára gyújt — odakinn leszokik a dohányzásról. ígéri, mert a kubai cigaretták nagyon erősek —, aztán hozzáteszi:

— Búcsúzóul azt mondta a nagykövet, hogy ne ijedjek meg: sok tennivaló vár rám, de számíthatok kormánya legmesszebbmenő támogatására. „

Látom a szeméből, hogy bízik ebben az ígéretben. Azért bízik, mert olyan kormány tet- | te, amely a legsúlyosabb időkben írta zászlajára a „Haza, vagy halál!” jelszava mellé az analfabétizmus elleni küzdelem jelszavát.

Ez a nagymultú forradalmi nép harcot indított a tudatlanság ellen — és győzött. Most harcot indít a kubai gyermekek egészségéért, az anya- és csecsemcvédelemért, a gyermekhalálozás ellen — és győzni fCtg.

Jó munkát, doktornő!

Nyíri Éva

, r>,v ] .,rri m. ' / ■ • io;

Amatőr filmkor vezetők tanfolyama

A Népművelési Intézet és a TIT szakköri munkabizottsága amatőr -filmkör vezetők részére tanfolyamot rendez Budapesten, a Kossuth-klub- ban. A tanfolyamon részt vehetnek az amatőr filmkörök, vagy klubok vezetői, továbbá tanárok, kutatók, műszaki és rr.ezcga zdasági szakemberek. Jelentkezhetnek azok az amatőrök is, akik a megalakulóban levő filmkörök vezetésében kívánnak közreműködni vagy akiket a művelődési ottjr honok, üzemek, intézmények kijelölnek. A tanfolyam április 17-től június 21-ig tart, heti 7 órában, kétszeri foglalkozással. Bővebb felvilágosítást a TIT szakköri munkabizottságának titkársága nyújt

.XXXXXNNXXXXXXXXXXVVXXXX>XXXXXXVCVXXXVVVyVC

deklődésének valamennyi területét fel kívánnánk sorolni. Mert a művészetek iijánti érdeklődés nem merül ki a zene szeretetében. Tagja a fotóművész szövetségnek. Képek, díjnyertes alkotások sora dicséri művészi érzékét. Valamennyi nagy képzelőerőt sugároz és nem utolsósorban jelenlegi szűkebb pátriájának, a Dunakanyarnak a szerete- tét.

Ki hinné, hogy az alkotómunka, a fotózás, a zenehallgatás mellett még sportolásra is jut ideje. Pedig ez az igazság, Román Zoltán sportolónak sem utolsó. Asztalitenisz, röplabda, teke a kedvelt sportjai. De lelkes természetjáró is. Ahogy.az állatokról beszél, érezni,

szereti a természetet,

a szabadban, rokonszenves tájban fellelhető szépségeket.

A kép, ami az eddigiek alapján megszülethetett az olvasóban, megnyerő. Jogos azonban a kérdés: mit csinál Román Zoltán, a fögépész? Meg kell mondanunk, a munkában sem marad el. Ahogy a fotóművész szépen komponálja meg képeit, a főgépész is alkotó ember.

Az új laboratóriumi felszereléssel már dolgoznak

(Mészáros Géza felv.)

Fekete László dr, a kórház egyik orvosa sokat beszélt egy laboratóriumi felszerelésről, amelyet külföldi tanulmányúján látott és nálunk nem gyártanak. Pedig nagy szüksége lenne rá a dietetikai természetű vizsgálatoknál, a vér elemzésénél. Az első beszélgetést még több követte, azután rajzok születtek és végül a főgépész elkészítette az új labor-berendezést. Ma már dolgoznak vele, teljes sikerrel.

Otthonra talált a Románházaspár Visegrádon. Az asz- szony nővérként dolgozik a kórházban, most tanul a magasabb képesítésért. Tavaly Lipcsében jártak együtt, idén is szeretnének külföldre jutni. Tervek ... tervek ... tervek. Előttük. A hátuk mögött sok munka és sok alkotás.

Thurzó Tibor

„Virágrendezés“ Magyarországon

5000 egynyári fajta közül választották ki a legszebbeket, legértékesebbeket

Szerte a világon 1400 féle egynyári virág számtalan fajtáját termesztik. A Kertészeti Kutató Intézetben ezek közül j — tízéves munkával — 5000 fajtát felülvizsgáltak, kiválasztották azokat, amelyek biológiai tulajdonságaik — szá- raaságitűrés, ellenállóképessé?, stb. — ős tetszetős külsejük révén a legelőnyösebbek, legértékesebbek. A „kiválasztottak” újabb vizsgálat alá kerültek: a Növényíajlanemesítő Intézet,

az ország legjobb szakembereinek bevonásával értékelte a virágokat.

Ennek alapján készült el és jelenik meg rövidesen az egynyári virágok hivatalos fajta- jegyzéke. A jegyzékkel rendet

! teremtenek a hazai virágter- I mesztés „dzsungelében” eddig j ugyanis rengeteg, nem értékelt i és nem megfelelő tulajdonsa- i gokkal rendelkező virágfajta j volt forgálomban.

Ilyen nagyarányú, a kutatók sok évi munkáját i igénylő „virágrendezésre” az egcsz világon először Magyarországon került sor.

Az egynyári virágok fajta- | szortimentje most már jól al- j kalmazkodik a követeimények- j hez. Közkertekben való ter- i mesztésre a fajtajegyzék 280 \ olyan fajtát ajánl, amelyek jól I bírják a hazai klímát, az erő- I sebb napsütést, s nagy a díszí- I tőértékük.

A visegrádi ezermester

volt, az egyik vendég meglepődve csapta össze a kezét és csodálkozva kiáltott fel: „Mint egy külföldi szanatórium!”

— Ez a legnagyobb elismerés nekünk — jegyezte meg Román Zoltán.

Rendkívül sokoldalú ember. Kevés lenne a hely, ha ér: A neve: Román Zoltán, Be- : osztása: főgépész. Nyolc esz- i tendeje érkezett a fővárosból : Visegrádra, a kórházba, asz- i szonyával együtt. Sokakat el- i riaszt a vidéki munkahely, ők : szívesen jöttek, bár tudták,

; néhány dologról, különösen : kezdetben, le kell mondaniok.

— Zenekedvelő emberek va- i gyünk, tudtuk, hangversenyt i nem igen rendeznek Visegrá- : dón, de van egy jó rádiónk, : meg már két magnónk is. Ál- i tálában azonos az érdeklődé- ; si körünk feleségemmel, de a ; zene szeretetében igazán egyek j vagyunk.

! Nyolc évvel ezelőtt, (villany! szerelőnek vették fel) rideg,

! barátságtalan épületekre, ko! mór falakra találtak itt. De

! Román Zoltán tettrekész, ter! vekkel teli ember volt akkor

! is, akárcsak ma. összefogtak

í dr. Váradi Kálmán gazdasági

( vezetővel és barátságos,

*

<

meleg otthont

*

í varázsoltak a kórház ápoltjai : számára.

: Ott jártunkkor, vasárnap dél- '■ után, éppen látogatási idő