Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

re sv SICC yííriflP 1962. ÁPRILIS 29. VASÄRNAP Rapallo példája Majdnem pontosan 40 esz­tendeje készült ez a kép. Wirth német kancellár be­szélget Csicserin volt szovjet külügyi népbiztossal és Krasszin szovjet megbízottal az 1922 húsvétján Rapallo- ban megkötött szovjet—német szerződés aláírása után. A ke­zét csípőjére tevő Wirth, a ve­le szemben aktatáskáját hóna Rathenau, a negyven éve meg­gyilkolt német külügyminisz­ter alá szorító Csicserin és a kö­zöttük mosolygó Krasszin meg lehetett elégedve, s megelé­gedetten térhetett haza a gé- nuai konferenciáról az a Walther Rathenau német kül­ügyminiszter is, aki ezzel a szerződéssel megtörte a hábo­rú utáni blokádot, amely Né­metországot körülvette. A Né­metországot gúzsbakötő ver- sailles-i békével ellentétben, ez a szerződés nem beszél győztesekről és legyőzőitekről, csak békésen egymás mellett élő népekről, akik el akarják felejteni a háború borzalmait és békében akarják felépíteni államformától, társadalmi be­rendezkedéstől ' függetlenül, közös erőfeszítéssel háború­ban elpusztult hazájukat. Ügy, hogy a forradalomban győzedelmeskedett új rend a Szovjetunióban éppenúgy megerősödhessék, mint a megbukott császárság helyét elfoglaló weimári német pol­gári köztársaság is. És alig telt bele két hónap, 1922. június 24-én a berlini Königsallée-ban robogó autó­ról leadott revolverlövésekkel megölték a minisztériumába siető Rathenaut. A gyilkosok kényelmesen elmenekültek, . külföldre távoztak és a golyó, ? amely kioltotta a német kül­ügyminiszter életét, tizenegy év múlva szíven találta a né­met köztársaságot is. Az az Anglia, az a Franciaország, amely hevesen tiltakozott^- a rapallói megállapodás, a szov­jet—német megegyezés ellen és így akarva-akarallanul bár, de bátorította a gyilkosságra az egykori Kgpp-puccsban is részt vett „Erhardt-brigádof. — tizenhét év múlva nehéz háborúval fizette meg akkori vakságát. Walther Rathenau, a meg­gyilkolt külügyminiszter nem volt kommunista. Az apja ál­tal alapított • hatajmas AEG nevű konszern vezérigazgató­jaként, nem kevesebb mint 86 német és 21 külföldi válla­lat vezetőségében foglalt he­lyet, mielőtt miniszter lett. Éles eszével belátta azon­ban, hogy a legyőzött Német­országnak az annexio nélküli békét, a valódi békét óhajtó Szovjetunióval szerződésre lépve kell szétszakítania azt a fojtogató kötelet, amelyet a győztes nyugatiak fontak a nyaka körül. Tudta, hogy a béke megőrzésének ez az egyetlen útja. Nem kell a nyu­gati szövetségesekkel együtt szovjetellenes kalandok áb­rándját szőve újabb háborús feszültséget teremteni, mert Németország semmit sem nyerhet ezen, de mindent el- vészíth'et — ezért kötötte meg a génuai tárgyalások idején a rapallói szerződést Csicserin népbiztossal. Rathenau életével fizetett akkor ezért a kísérletért és akik megölték, tizenegy év múlva hatalomra kerültek Né­metországban. Kalandorpoli­tikájuk árát a német nép mil­liói fizették életükkel és a há­borút túlélők hosszas nyomor- gással. Ám ma mégis mit lá­tunk? Adenauer kancellár kül­ügyminisztere, Schröder, az egykori hitlerista dezavuálja és meneszteni akarja azt a Hans Anton Kroll moszkvai nyugatnémet követet, aki nem a szovjetellenesség kalandor- politikáját vallja hanem a múltból okulva az ésszerű megegyezés útját keresi. Pedig Kroll mégcsak nem is liberá­lis, mint Rathenau volt, ha­nem vallásos katolikus, anti- bolsevista, évtizedek óta hűsé­gesen szolgálja a német im­perializmust. Csupán annyit tett, hogy egyszer kijelentet­te: „történelmi szemszögből nézve, úgy látom, sohasem ár­tott még két államnak, ha békés kapcsolatot tartott egy­mással”. Rathenau körülbelül hasonlót gondolt, amikor Ra- pallóban megkötötte a szerző­dést Csicserinnel. És Rathenaut ezért — meg­ölték. Krollt egyelőre csak menesz­teni akarják, de az okok most is azonosak. Rapallo valódi békekötés volt, pofon a Párizs környéki „békecsinálóknak”, _ először ismerték el a különböző tár­sadalmi rendszerek egyenjo­gúságát, először mutattak pél­dát nemzetközi szerződésben a békés egymás mellett élésre. Alig kötötték meg, máris le­került pénzbe. Keményfából vágattuk a léceket, meg a ge­rendákat, a két góréba tizenkét vagonra való kukori­ca belefér. Látja amott azt a szalmatetős, kezdetleges épít­ményt? Azt még hatvanban tákoltuk, kiszolgálta az idejét, megfért benne eddig á kuko­rica. A nyáron lebontjuk, és a használható anyagból egy harmadik górét építünk, ide ezek mellé. Mesteremberek dicséretére válna a sertésól is, amibe 300 hízó befér. Az oldalát téglá­ból falazták a tsz emberei, s a tetejét szalmával fedték. Ugyancsak a brigád készítette a betonozott, deszkakerítéssel körülvett kifutókat is. Jeles osztályzatot érdemel a húsz férőhelyes fiaztató is, amiben nemcsak az anyák, hanem a szaporulat is jó helyet talál. Máté Sándor egyébként sorra megmutogatta a saját erőből készült többi istállót, ólat, s részletesen elmagyarázta, ho­gyan, milyen anyagból állí­tották össze azokat. A télen például nyolcvan köbméter szerfát termeltek ki a tsz erde­jéből a tagok. A püspökszilágyi Arany Ka­lász Termelőszövetkezet ta­nyaközpontjában túlnyomó- részt szerfás épületek vannak, de ezeket nem egy-két évre, hanem sokkal hosszabb idő­tartamra építették. A hízó- marha-istáüót ugyan vállalat készítette, de az építőbrigád bővítette ki. Tulajdonképpen a lóistálló is a szövetkezeti építők munkáját dicséri. Nem­régiben készült el a darálóház, s most a brigád tagjai az újabb nagy házi építkezésekre ké­szülnek. Még ebben az évben tető alá akarják hozni a há­romszázférőhelyes sertéshiz­laldát, meg az újabb har­minc férőhelyes sertésfiaz­tatót. Azért is kardoskodtak, hogy az ötven vagonos magtárat szintén ők építhessék. Ezt a munkát azonban csak kimon­dott szakemberek, tehát válla­lat végezheti, mert itt a szab­ványokat pontosan be kell tartani. — Ugye érdemes volt meg­nézni? — kérdezte búcsúzóul Máté Sándor. — Fél év múlva, ha erre jár, még többet lát majd. Azoknak a termelőszövet­kezeteknek, amelyek ott a kör­nyékben is még idegenkednek a saját erő beruházástól, a házi építkezésektől, ajánlhatjuk, látogassanak el Püspökszi­lágyra, győződjenek meg saját szemükkel a házi építkezés előnyeiről, Súlyán Pál A Corvin-kódcxek legszebb lapjainak kiadása Az idei kiadói tervek egyik érdekes elképzelésén dolgoz­nak: napvilágot lát Berkovits Ilona neves művészettörténész összeállításában Magyarorszá­gi Corvináik címmel a hazánk­ban őrzött (hiteles Corvin-tkó- dexek legszebb lapjainak fak­szimile kiadása. A könyv — amely már több mint két éve készül — 48 egészoldalas, szí­nes táblaképet és 31 szöveg közötti képet tartalmaz, beve­zető tanulmánya részletes le­írását adja az egyes Corvinák­nak, elemzi művészi stílusu­kat. keletkezési körülményei­ket. A mű iránt külföldön is nagy az érdeklődés: a magyar nyelvű kiadással egyidejűleg Németül és angolul is megjele­nik a kötet, s tárgyalnak már a francia és olasz nyelvű ki­adás előkészítéséről is. (MTI) KÖNYVESPOLC Lev Nyikulin: A GYÁVA Eredeti és érdekes Nyikulin története: Szergej Pavlovics Scsegov életútja. Gyerekkorá­ban Franciaországba vitték, ahol ötven évig él. Közben Münchenben tanul, megnősül, s zsidó feleségét kivégzik a nácik, őt pedig nyomorékká verik. Rettegésben élve, bi­zonytalankodva bujkál a Franciaországot megszálló né­metek elől, míg szerelme sze­mébe nem vágja: „gyáva vagy!” Tüzes vasként égéti lelkét ez a két szó amely méltatla­nul érte. Ez, és a németek elleni mérhetetlen gyűlölete viszi a partizánok közé, a legveszélyesebb munkára. A háború után nyomorog, éhe­zik, megaláztatások érik, míg végül feltámad benne a régi, az ismeretlen haza utáni vágy. Szovjet turistákkal találkozik, azok biztatására és segítségé­vel hazamegy, s beilleszkedik a szovjet életbe, végre hazá­ja, otthona van, s barátok veszik körül. S közben talál­koznia kell a korlátolt ' kicsi­nyességgel, piszkálódással is. De végül is, nem ez a döntő, hanem az, hogy végre magára talált. Az újszerű, lélekrajzban is igen erős, cselekményes re­gény bizonyára sokaknak sze­rez kellemes órákat. Az élve­zetes fordítás Tarisznyás Györgyi munkája. Az ere­deti, modem fedőlapot Gö­rög Júlia rajzolta. (Európa Könyvkiadó). (tm) KŐKAPU 1922 június. Az áprilisban Kapa Hóban szerződést kötő'és emiatt ivei gyilkosok golyójától meggyilkolt Rathenau koporsóját a berlini Reichstag előtt a halottaskocsihoz viszik. Németország nem tett semmit a gyilkosok ellen és tizenegy év múlva a gyilkosok hatalomra kerültek ci jó gazda pillantá­sával ,,méri jel” a terepet. Vajon nem jelejtettek-e el vala­mit? Megvalósultak-e teljes egészében ter­veik? Ügy látszik, igen, mert a vizsgá­landó tekintetet nyu­godt elégedettség váltja fel. A vendégeket most is, mint mindig, ked­ves, megnyerő házi­asszonyi mosollyal üdvözli a családi kisvendéglő vezető­je: Teasdale Róbert- né. A nehéz gondot, az ebéd kiválasztá­sát megosztja az ét­lap fölé görnyedő vendéggel. Hétköz­nap lévén, senki nem számít különös vá­lasztékra, de a Kő­kapuban dolgozó öt­tagú család újabb meglepetést tartogat. Kedve és ízlése sze­rint válogathat a vendég. A háromnapos szünet után a régi­hez hasonlóan kitűnő konyha fogadta a lá­togatókat, akik a frissen festett, újon­nan berendezett vendéglőben ottho­nos körülmények kö­zött költhetik el a kitűnő ebédet, vagy vacsorát. A szomszéd asztal­nál éppen borjúpör- liöltet rendel valaki. A rendeléshez kérést is mellékel: „sok ga­luskával kérem!” — És a Kőkapuban ké­rés nem maradhat teljesítetlen. Né­hány perc és az üz­letvezető — ő ma­ga is felszolgál — hozza a mosollyal kí­sért borjúpörköltet — sok galuskával. Az étterem ven­dégkönyve nemcsak tanulságos, hanem érdekes olvasmány is. Ki győzné felso­rolni a neves, külföl­di és hazai vendé­gek, írók, színészek, politikusok bejegyzé­seit. Tolnai Klári, Ruttkai Éva, Psota Irén, Páger Antal, Rajz János, Szirtes Ádám és a többiek köszönetét a jó éte­lekért, kedves ki­szolgálásért A kül­földi vendégek • be­jegyzéseinek megfej­téséhez pedig leg­alábbis nyelvésznek kellene lenni, de olyannak, aki a ke­leti nyelvek mellett jőnéhány nyugatinak is alapos ismerője. A Kőkapu újra nyitott ajtóval várja a vendégeket. A ven­dégkönyvben is van még néhány üres lap... T. T. Schröder egykori náciból lett mai nyugatnémet külügymi­niszter (felső kép), aki hűen náci múltjához, Rathenau gyil­kosainak útját követi és me­neszteni akarja moszkvai kö­vetét Krollt (alsó kép), aki egy ésszerűbb együttélés híve döfték azok a körök, amelyek ma is élnek és meneszteni akarják Ki-oll követet és ame­lyeknek érdekeit hűségesen képviseli az egykori náciból lett mai nyugatnémet külügy­miniszter. A szovjetellenes háborúra spekuláló körök politikája Hitlert hozta a világ és Né­metország nyakára ám e po­litika csupán az akkori Né­metország pusztulását ered- ményeate. Pedig a Szovjetunió egyedül volt. Ma pedig a 900 milliós szocialista tábor egész közössége állja útját a háború­nak. Schröder külügyér azon­ban — úgy látszik — nem ta­nult ebből, mert mint Kroll követ menesztésének kísérlete is mutatja, hogy a bonni poli­tika még ma, ennyi történel­mi tapasztalat után sem jutott el például Rathenau igazának felismeréséhez, az igazi, re- váns szellemtől mentes béke­kötés rapallói gondolatának realizálásához. Még mindég a „Drang nach Osten” jelszó, a . régi német lovagrendek, Vil- mos-császárok, Hitlerek politi­kai jelszava kábítja ©1 a mai Nyugat-Némétország felelős vezetőit, akik továbbra is azon az úton járnak amelyet Rathe­nau gyilkosai képviseltek és amely egymásután két vesztes háborút eredményezett. Máté Iván v. j Tanulságos látogatáson vet- tem részt a minap Püspök- ^ szilágyon, az Aranykalász £ Termelőszövetkezetiben. Ere- £ detileg a tavaszi munkáról ^szándékoztam inni, példás ^ lendülettel folyik itt a szán- ^ tás-vetés, de a búcsúzásnál ^ Máté Sándor elnökhelyettes ^szemrehányóan kérdezte: ^ — Hát az építkezéseinkre, az ^ új tanyaközpontra nem is kí- g váncsi? g — Dehogynem, ha elkalau- g zol, szívesen megnézem. J; Nem kellett biztatni, karon- ^ fogott, s elindultunk a Kővá- ^ gó-domb felé. Utközben el- £ magyarázta, mit építettek ^ eddig, s mennyi abból a saját ^ erő. Az idén lesz három esz- ^ tendős a termelőszövetkezet, s ^ év végére valamennyi épület ^ elkészül, amire szükség van. ^ 1960-ban, az indulás évéberi, ^ hatvanezer forintot, tavaly ^ 192 ezret, az idén pedig 230 g ezret fordítanak ^ saját erő beruházásra. ^ Ennek túlnyomó része építke­^ zés. í Mit eredményez majd ez, g mennyi megtakarítást tesz ^lehetővé a házi építőbrigád- ^ dal történő építkezés, még nem £ számították ki, de a kétmil­lió forintot mindenképpen meghaladja. — No, már itt is vagyunk — mutatott az árkon túli juh- hodály felé a falu utolsó há­zait is elhagyva, Máté Sán­dor. — Tulajdonképpen ez len­ne a Kiskövesi tanya, itt ala­kítjuk ki leendő központun­kat. Helyre kell igazítanom az elnökhelyettes szavait, mert a tanya már kialakult. Van itt sertésól, szarvasmarha- és ló­istálló, melléképületek, ku- koricagóré. — Nézzük talán sorjában — indítványozta kísérőm, s legelőbb a szalmatetős juh- hodálvt mutatta meg'. — Az ősszel építették Kiss Jánosék (Kiss János a 15 tagú építőbrigád vezetője, mindenhez értő, fúró-faragó ember), ötszáz bárány bele­fér. Az alapját kőből rakták, az oldala vályogból készült, az ablakok meg bontásból va­ló, rtjgi faanyagból kerültek ki. A tetőszerkezethez szük­séges szériát a saját erdőnkből termeltük ki. Mit gondol, mibe került volna ez, ha te­szem azt, idegen építőkkel csi­náltatjuk? — Négyszázezerbe biztosan belekerült volna. — Ügy ám, még többe is! i Nekünk össze-vissza, a mun- g kadíjjal együtt huszonötezer forintba került. Odébb két vadonatúj, cse- réptetős, fából ácsolt kukorica- góré ragadta meg a figyelme- ‘j met. — Ezt már nem maguk csi- nálták úgye? ^ — Hát ki az ördög? A mi £ brigádunk készítette, különbet a vállalat sem épít. Saját anya- $ gainkból készültek ezek is, í csupán a tető, meg a cement í ________________________________ * I T öbb milliós megtakarítás házi építkezéssel ; Sokan ■ emlegetik, j sokan gondolnak az 1 ott töltött kellemes j órákra azok közül, : akik Vácott megfor- : dúltak. Az esztendő | első három hónapjá- \ ban zárt ajtókra ta- : Iáit az éhes utasem* i bér, aki a Kőkapu- : ban akart jóllakni. íNem egyszer talál- ! koztunk csalódott ar- [cú vendég jelöltekkel, : akik búsan ballag- : tak tovább a kisven- : déglö bejárata elől, ; amely akkoriban I csak a kőművesek, festők, berendezők előtt volt nyitva. A három hónap azonban — sokak örömére — elmúlt és április 14-én meg­nyílt az újjávará­zsolt Kőkapu és ezek­ben a napokban, ha az idő engedi, meg­nyílik a kerthelyiség is. Pollik Béla, a Vá­ci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents