Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-20 / 92. szám

KÖSZÖNET A TEJÉRT! Lapzártakor érkezett: A monori-erdei gyerekek, betegek, öregek ez úton mon­danak köszönetét a Momori Állami Gazdaság vezetőinek, Bognár Gyula főagronómus- nak, Lendér Sándor párttit- kár és Pálinkás János üzem­egységvezető elvtársaknak, akik gyors intézkedésükkel hozzájárultak a lakosság tej­ellátásának megoldásához. A Kossuth Tsz a helybeli istállókból elvitte a fejőstehe­neket Hon orra. A helybeli gazdák által begyűjtőbe vitt napi 8r—10 liter tej nem fe­dezte a lakosság szükségletét. Voltak olyan anyák, akik gyermeküknek a tejért Nyár­egyházára jártak, ami napon­ta mintegy tízkilométeres utat jelentett. Magócsi Jánosné pártütkámő és Bátonyi Jó- zsefné, a helybeli Vöröske­reszt-szervezet vezetője, az állami gazdaság vezetőségé­hez fordultak, hogy segítse­nek napi 50 liter tej átadásá­val. Ezt a kérdést az elvtár­sak gyorsan és bürokráciamen­tesen teljesítették. Köszönet érte! Vadászná A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM 1962. ÁPRILIS 20, PÉNTEK FEHER — FEKETE Néhány nappal ezelőtt Gyomron, a Táncsics út lakói és az arra járók örömmel szemlélték és vették tudomá­sul az úttörők nemes munlcá- ját. Az történt ugyanis, hogy egyik délután kis úttörők je­lentek meg a községnek ezen a forgalmas útján és a posta oldalán mintegy félszáz facse­metét ültettek el. Mindenki büszkén tekintett rájuk és ve­zetőikre. Valóban nemes tett, úttörőmunka volt! Szerda reggelre azonban el­keseredetten szemléltük azt a barbár munkát, amit isme­retlen személyek előző este tettek a fiatal csemetékkel. Ott feküdt csaknem valamennyi az út közepén, tövestül kitép­ve. Ki tette, miért tette? Még nem tudjuk. De bízunk ben- ne, hogy rendőrségünk rövide­sen nyomára jut, s példásan megbünteti a barbár tettese­ket. — sk — JÓ ÜTEMBEN HALADNAK A TAVASZI MUNKÁK A MENDEI LENIN TSZ-BEN A mendei tsz irodájában Csiszár János fogadott. Kéré­semre behívott az irodába két növénytermesztési brigádveze­tőt — Konda Mihály és Gu­lyás Mihályt. — 4 trágyázást, a szántást, a tavaszi vetést a burgonya és a kukorica kivételével el­végeztük — mondta Konda Mihály. — Már a háztáji földeket is kiosztottuk — toldotta meg társa. — Mit csinál most a tag­ság? Munkában a Riporter-őrs Ismét az Ady útiak győztek Üttörők közötti labdarúgó-mér­kőzés szemtanúi lehettünk az el­múlt napokban, amikor a mono rí Munkásőr úti és Ady úti iskola úttörőinek mérkőzését végignéz­tük. Nagy volt az akarás mindkét csapatban, hiszen az Ady útiak őszi győzelmüket akarták megis­mételni, a Munkásőr útiak pedig a vereségért akartak visszavágni. A kezdő sípszó nyomán már az Ady útiak támadása gördült vé­gig a pályán az ellenfél kapuja felé. Már az első percekben ki­bontakozott az Ady útiak fölénye. Rendre indították támadásaikat, de az elején még jól záró véde­lem jól rombolt. Nem sokáig bír­ták a támadások meg-megú.1 ülő- rohamait és gólt kaptak. Azután megbomlott a rend és szinte tet­szés szerint érték el góljaikat. Meg kell állapítani, hogy több gól a kapus könnyelműsködéséből született. Végeredményben 7:l-re győzött a taktikailag és fegyelmileg is jól felkészült Ady úti csapat. Szabó László, a Riporter-őrs tagja MAI MŰSOR MOZIK Monor: Fehér éjszakák (szov­jet). Vecsés: A torpedó visszalő (széles). — Jöjjön, nézze meg! —in­vitált Csiszár bácsi és útköz­ben is szóval tartott. — Jó munkát végeztek a gépállomási munkások, nekik köszönhetjük, hogy ilyen jól állunk. Nézzen oda! — muta­tott előre —, zöldell a szovjet búza. Nemsokára nem lehet meglátni közte a földet. Az istállóban 30 fejőstehe­net és 17 üszőt láttunk enni. Hajdú Ferenc, B. Szabó Sán­dor és Romhányi Sándor az istállót tisztogatta. — Hogy tart ki a takar­mány? — Siló az kevés van, de a szálastakarmány kitart. Még van három és fél vagonnal. De kell is az egész — tette hozzá —, mert nemcsak eny- nyi szarvasmarhánk van. A gazdasági udvartól nem messze a kertészetben Kovács Istvánná, Gutái Pálné, Kozák Gyuláné, Jakubecz István ve­zetése mellett csíráztatott dinnyepalántákat duggatott. Búcsúzáskor kedélyesen meg­hívtak dinnyeérésre. Kicsivel arrébb Szvitek János malaco­kat legeltetett. — A Barina árkát ki kelle­ne tisztítani, mélyíteni kelle­ne, mert már legalább öt éve el van hanyagolva. Egészen el van iszaposodva egy tekintés lyes terület — jegyezte meg gondterhelten kísérőm. — A szőlőmunkák? — A metszés most van fo­lyamatban, a nyitás készen van. Bekötött szemmel is megta­láltuk volna a zaj után Ga­zsi Istvánná munkacsapatve­zetőt brigádodtól. 17 asszony szedte fel a prizmából a krumplit, válogatta és rakta zsákokba. — 160 zsákkal szedtünk ki ma — mondta büszkén Gazsi- né —, de még nem végeztünk a mai nappal. A férfiak jóval kevesebbet dolgoztak — intett felfelé, ahol mintegy tíz fér­fiből álló csoport is ugyanazt a munkát végezte. — Három tsz-nek szállítot­tunk vetőmagként burgonyát, a monori Üj Élet, a pilisi Hunyadi és a vecsési Ezüst Kalász tsz-eknek. De aztán keveset írjon rólunk! — fe­jezte be Csiszár bácsi. Néni írok sokat, csak azt, amit láttam. A brigádvezetők­nek szinte ragyogott az arca, Nagyobb exportmegrendelést kapott a Tápiósápi Vegyes Ktsz ecseri részlege Tápiösáp és Vidéke Vegyes Ktsz-nek fodrász-, cipész- és vasas részlegei nemcsak Sá­pon és Sülyön, hanem: Üri- ban, Kókán, Mendén, sőt még Ecseren is megtalálhatók. E részlegek igen népszerűek, mert a lakosság igényeit messzemenőleg kielégítik. A szövetkezet tavalyi ered­ményes működéséről — 75 tag és meghívott vendég jelenlé­tében — most adott számot a sülyi kisvendéglő különtermé­ben Aradi Béla elnök. Utána Zima Károlyné főkönyvelő alaposan előkészített mérleg- beszámolót tartott. Elmondot­ta, hogy a Vegyes Ktsz 1961. évi tervét 98,3 százalékra tel­jesítette, bejelentette, hogy a szövetkezet 1961. évi nyeresé­ge: 96 800 forint. A felosztás­ra kerülő összeg 14 napi ke­resetnek felel meg. Ezután Uhrin Imre a szö­vetkezet kulturális életéről, Gombár Jenő a szociális hely­zetről számolt be, Tóth István pedig a részlegeknél folyta­tott ellenőrzések adatait is­mertette. Az elhangzott beszámolók után többek között a Pest me­gyei KISZÖV részéről Fude- rer István szólalt fel, végül az 1961. évi szorgalmas mun­kájukért Kocsis Józsefné, Ocsovai Frigyesné, Papp Györgyné és Heiter Gézáné adminisztratív dolgozók juta­lomban részesültek. Krátky László MUNKÁBAN A GÉPEK Kozár Gyula a maglódi határt szántja Mellis Dezső műtrágyát szór az üllői Kossuth Tsz-ben (Kútvölgyi Mihály képei) \\\\\\\\\\\\\^\\\\\'^\\\Vv\\\\\\\^^\\VtV^VÍ^V^^ ^\\\\\\\\\\V»>N<N\\^ SZÉPEN FEJLŐDNEK A PAPRIKAPALÁNTÁK Befejezték a szántást és a kora tavasziak vetését Csütörtökön járásunk egész területén befejeződött a szán­tás, csupán elenyésző mennyiségű lapos és még most is vizes terület maradt szántatlan. A tavasz folyamán gépállomásunk és tsz-eink gépei összesen 9 803 holdat szántottak fel. 5124 holdon vetettünk takarmányféleségeket és más apró­magvakat. Tavaszi árpából 322, zabból 130, zabcsbükkönyből 231, cukorrépából 351, napraforgóból 362, mákból 50, borsóból 795, lencséből 100, takarmányrépából 70, lucernából 1542, vö­rösheréből 107, somkóróból 1065 hold került elvetésre. Mindenütt folyik a burgonya és a kukorica vetése. A tá- piósülyi Virágzó, a mendei Lenin és a vecsési Ezüstkalász tsz -ek e hét végéig a burgonya és kukorica, az úri Béke Tsz a burgonya vetésével végez. PÉNTEKI POSTA A KRÉTAKÖRRŐL Ismerik ugye önök is a kré­takör-próbát, amellyel rég­múlt időkben igazságot tettek egy gyermekért versengő két asszony között? Krétával raj­zolt körbe állították a gyer­meket, két kezét megfogta a két asszony, s teljes erőből húzni kezdték. Amelyik na­gyobb erővel húzta, s ki tud­ta mozdítani a körből, azé lett a gyerek. Legutóbb Brecht írt egy cso­dálatosan szép drámát ebből a témából, nemrég sugározta a televízió is, a Madách Színház remek előadásában. A kauká­zusi krétakörben is Gruse, a kis cseléd és a kormányzóné vetélkednek egy gyermekért. S bár Gruse kétszer is elenge­di a gyermek kezét (sajnálja, félti szegényt), s bár mindenki tudja, hogy nem az övé a gyer­mek — Azdak a bölcs bíró, mégis neki ítéli... ★ .. .Hull a sok fénykép az asztalomra, hull, a sok könny a fényképekre. Húsz kép, har­minc kép, nem tudom számol­ni se, talán ötven is. Mind­egyiken ugyanaz a gyerek, há­romhónapostól kétéves ikoráig. Áll, ül, játszik, telefonál, sír, örül a gyerek, — s mindez ki­csi képen, nagyon, színesen és fekete-fehéren, leporellóba összefűzve és anélkül. Csepeli munkásasszony, negyvenen túli, aki mindezt elém sorolja, bánatával együtt. Szépen keres a férje, telik mindenre, ilyen sok fénykép­re is, megvan mindenük, még egy kis kocsit is vettek. Csak éppen gyermekük nem volt soha. Illetve ... volt. 21 hónapig. O. Gizikét nevelték apja kéré­sére három hónapos korától, mert a csöppség anyja belehalt a szülésbe. Aztán tavaly má­jusban valami összekülönbözés történt az apa és a nevelőszü­lők közt, s Gizikét az apja ha­zavitte Úriba, másik négy gyermekéhez, s az új asszony kislányához — hatodiknak. Sz.-né már mindennel meg­próbálkozott, hogy a kislányt visszaszerezze, még pörre is vitte a dolgot, dehát... Az apa nem hajlandó odaadni, a gyámhatóság az állami gondo­zásba vételt nem látja indo­koltnak. A kislány pedig , to­vábbra is idegen kézen van. Apja és mostohája reggel. öt­kor elmegy Pestre dolgozni és csak hétkor jön haza, s addig ő egy utcabeli asszonynál idő­zik, az gondoskodik róla. Sz.-né pedig vár-vár türel­metlenül, lót-füt 'annak efdé- kében, hogy újra övé lehessen a gyerek, s ki-kijár hozzá Úri­ba. Most is onnan jött azért van úgy feldúlva. — Milyen piszkos volt az ingecskéje szegénykének! •—> mondja sírva. Hogy nála milyen sora volt a gyereknek bizonyítja a ten­ger fénykép. Ki, mi segíthetne Sz.-né bá­natán? 'Talán egy krétakör- próba? Századunkban, napjainkban? Radványi Barna A Izözségi tanácsnál Virág \ Ferencné asztalán szétnyitva fekszik az -eltartási szerződés­ben élő öregek nevét és címét tartalmazó lista. Elnézem a holt betűket, a címhalmaz nem árul el semmit a mögöttük élők sorsáról, békességéről vagy békétlenségéről. Több­nyire tehetetlen öreg embere­ket jelöl, akik életükben szer­zett vagyonkájukat; házat, tel­ket szerződésben engedik át idegen embereknek, vagy sa­ját gyermekűknek, akiktől ezért cserébe teljes ellátást és emberi szeretetet kellene, hogy kapjanak. , Milyen egy ilyen, szerződés­sel biztosított élet? Mennyi szeretet jut ezeknek a megfá­radt öregecskéknek? Kölcsö­nösen betartják-e a megállapo- [ dás feltételeit? A poros akta- ; csomót hiába faggatnám, nem i válaszol. Kiírok csak úgy talá- a gyömrői Petőfi Tsz kertésze- t lomra, két nevet és indulok az tében. Büszkén mutatja őket | első választott címre, özvegy Farkas Ferencné | Bódén Mihálynéhoz Mátyás (Foto: Kalotay) í király utca 42. szám alá. Érte­MIRE MEGVÉNÜLÜNK... sütéseim szerint még 1959-ben költözött hozzá mostohafia és felesége, szép kis családi ház­ba, vállalva a 64 éves néni el­tartását a házért és 1—2 fo­rintnyi zsebpénzért. Meglepőd­tem. mert már nem találtam •otthon a házában. Amint a szomszédoktól megtudtam, egy­két házzal odább, új eltartói­nál,Szabó Károlyéknál él már ősz óta. Aprócska, kedves asszony öz­vegy Bódánné. Belépésem első pillanatában látom, hogy ott­honosan mozog Szabóék laká­sában és szeretettel, kényelem­mel veszik körül. — Igen, itt az idegen csa­ládban találtam végre ott­honra — mondja a néni. — — Miért vált el mostohafia családjától? Hogy, hogy csak három évig tartott az élete vé­géig szóló szerződés? Kérdéseimre keserű köny­nyekkel emlékezik vissza: egy­két hónapig tartott a rendes bánásmód, aztán rájöttek ar­ra, hogy sokkal kényelmesebb lesz számukra, ha durvaságaik­kal addig bántalmazzák, amíg ki nem piszkálják saját ottho­nából. A szomszédok — több­nyire mostani eltartóik: Sza­bóék — adták neki enni, em­beri szánalomból. Végül is a szerződésszegőket a törvény kényszerítette, hogy kihurcol- kodjanak özvegy Bódánné ott­honából. Mindenesetre egy körültekintő tanácsi ellenőrzés már előbb is véget vethetett volna ennek, az állapotnak. Bódán néni csak akkor nyug­szik meg, amikor arról beszél, hogy mostani eltartóinál, a vérszerint idegen Szabóéinál milyen békességben él. Szívből örültem ennek és azt kívántam, hogy a következő címen, Lu­xemburg utca 28. szám alatt legalább ilyen jó körülmények között találjam Jobbágy Péter nyugdíjas munkást. Topái Józsefné A kávni Haladás érte el a legjobb eredményt a tsz-ek versenyének első szakaszában A járási mezőgazdasági versenybizottság értékelte és kihir­dette a termelőszövetkezetek között folyó verseny első negyed­évi eredményét. Értékeléskor a téli gépjavítást, a tavaszi szán­tást, az őszi vetések fejtrágyázását és az istállótrágyázást vet­ték figyelembe. Ezekben a munkákban a kávai Haladás Tsz érte el a legjobb eredményeket, különösen kiemelkedő a fej- és is­tállótrágyázás száz százalékos elvégzése. Második az ecseri Törekvő, harmadik a péteri Rákóczi, negyedik a tápió- sülyi Virágzó, ötödik a nyáregyházi Béke tsz. Ezeknek a tsz-eknek a tagsága és vezetősége komoly és lelki- ismeretes munkát végzett a versenymozgalom széles alapok­ra való helyezése, nagymértékben biztosította az elért ered- , ményt. \ A sereghajtók listája így alakul: 16. a csévharaszti Egyet­értés, 17. a monori Üj Élet. 18. a gyömrői Petőfi, 19. a bényei Népfront, 20. a vecsési Ezüstkalász tsz. A vecsési Ezüstkalász Tsz vezetői — mint az ellenőrzés megállapította — valótlan adatokat közöltek, ezért a verseny értékelésénél az utolsó helyre kerültek. A KALAMEN-BRiGÁD VEZET A GEPALLOMASI VERSENYBEN ^ A gépállomási brigádok a j legutóbbi dekádban szép < eredményeket értek cl, leg­utóbb jük még ünnepnapokon is í dolgozott, hogy a vállalt ha- táridőre be tudják fejezni a ^szántást és a tavasziak veté­si sét. Külön elismerés illeti ^ Csőri Gyula, Daskó Tibor és ^ Nagy Pál brigádjának vala- ^ mennyi tagját, akik ebben az ^időszakban igen példamutató- í an dolgoztak. y $ A tíz brigád versenyében ed- dia Kalamen Mátyásék érték ^el a legjobb eredményt, tava- ^ szí tervüket már 33,8 százalék­ára teljesítették. Második he- £ lyen Nagy Pál, a harmadikon ^ Gyarmati Bálint brigádja áll. Utolsó előtti a Petz-brigád, legutolsó a Bálint-brigád, alig 11 százalékos teljesítménnyel. MA — ülést tart a járási ta­nács vb. Napirendjén az ötéves községfej’.esztési ter­vek tárgyalása és a tava­szi mezőgazdasági munkák­ról szóló jelentés szerepel. — értekezletet tartanak a járás KlSZ-titkúrai Két előadást hallgatnak meg: egyiket az atomról, a má-* sikat arról, hogy milyen le-' gyen a jó vezető; — ezután megtárgyalják a KISZ-1 szervezetek előtt álló ak­tuális feladatokat. mikor mondták, hogyan áll­nak a munkákkal, egy-két megjegyzéstől eltekintve — ami nem is íedte a valóságot —, úgy láttam, hogy a tsz­tagok örömmel dolgoznak, is­mét kedvüket lelik a munká­ban. Ha ez egész évben így lesz, azt hiszem, jól zárnak. Gyarmati

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents