Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-19 / 91. szám

4 1962. ÁPRILIS 19, CSÜTÖRTÖK Magyarország is részt vesz a KGST első nemzetközi agrotechnikai kísérletén Tapasztalatcserék, doku­mentációk útján a magyar mezőgazdaság sok hasznos termelési eljárást vett át a szocialista országoktól, s a nálunk kialakított módsze­rek közül is többet alkal­maznak a baráti államok­ban. Most első ízben kerül azonban sor olyan nemzet­közi agrotechnikai kísérlet­re, amelynek során a rész­vevő országok szakemberei a közös, tehát szélesebbkörű tapasztalatok alapján választ­hatják ki a legelőnyösebb módszert. // Csepel" híradó a>nagyvilágból A faragott íróasztal a mél­tóságteljes környezet, de min­denekelőtt az idegen nyelvű, színes ábrák, feliratok és le­velezések jelzik, hogy „inter- nacionális” hely ez itt. Az ősz­hajú főnök, Schmitt Lajos, ki­melegedve ül velem szemben, s beszél: — Tudja, milyen nagy dolog az, ha a mi embereink olvas­nak, látnak, vagy hallanak va­lamit saját kocsijukról? Az a munkás, aki a Csepel-motorok jó vizsgájáról hall, vagy világ­sikert lát, maga is nagyobb önbizalommal, s alaposabban Májusban megnyílik Szentendre új turistaszállója A kút fúrását nemrégen kezdték meg és már túl­jutottak vele az első száz méteren. A szakértők szerint szinte bi­zonyosra vehető, hogy bőséges termálvizet tartalmazó réteg­re is akadnak. Ezzel a re­ménybeli meleg vízzel is nagy tervei vannak a városnak. A Pap-szigetre tervezett strand medencéit kívánják elsősorban .vele ellátni, ami egycsapásra megoldaná Szentendre strand­problémáját és a Dunakanyar végre korszerű strandfürdőhöz jutna. (m. 1.) végzi munkáját, a magyar ipar hírnevének javára. Leszűrtük a tanulságokat. Megállapodtunk abban, hogy a Csepel Autógyár igényeinek megfelelően, többet szólunk a nagy utat befutott, s jó hírne­vet „összefuvarozott” magyar autókról. — Talán a legjelentősebb e percben, hogy Jugoszlávia a billenő és fix rakfelületű D— 420-as járműveinkből háromszáz darabot rendelt ez évre. Jugoszláviában ez idáig legalább négyezer ma­gyar Csepel teherautó fut. Újabb megállapodásunk most szétszedett gépkocsik szállítá­sáról szól. — De hadd fogalmazzam meg pontosabban, hogyan bo­nyolítjuk le ezt az újdonság- számba menő szállítást. A ju­goszláv ZMAJ mezőgazdasági gépgyár áttér az autó össze­szerelésére. A Magyarországon gyártott alváz, motor sebes­ségváltó, kormány, első és hát­só hídszállítmányt itt hozzák össze Csepel-gépkocsivá. A ka­rosszériát már jugoszláv konst­ruktőrök tervezik. — Februárban szállítottuk áz első autóegységeket tartal­mazó, csomagunkat. Az ösz- szeállítás és az azt kövétő pró­ba fényesen sikerült. — Mikor jön a többi? — Megelőzi ezt jugoszláv szakemberek érkezése és a csepeli vezető szerelők útra- kelése, az ottani céghez, még Fortuna Veresegyházra mosolyog Elgondolkozik egy kicsit. — De ha tudnám, hogy melyik szelvény az, megvenném én magam. Amiből az derül ki, hogy Koller István nem csupán árusítója a lottószelvények­nek, hanem ő is igényli For­tuna legbőkezűbb mosolyát. Fazekas Mátyás ebben a hónapban. Az első negyed lezárásával ötvenöt gépkocsiegységet engedtünk útnak. A szakembercserék \ után megkezdődik szériában az összeszerelési munka. A harmadik negyedévig három­száz' gépkocsit kell futókész állapotba helyezni Jugoszlá­viában. — Mi várható az ezt köve­tő időkben? — Ügy véljük, hogy hosz- szútávú együttműködésről van szó. Hadd említsem meg öröm­mel, hogy a Jugoszláviában szolgálatot teljesítő 4000 Cse- pel-teherautó naponta a leg­jobban vizsgázik. Nagy szó ez egy olyan országban, ahol a világ minden tájáról érkező teherkocsikkal kel] versenyez­ni. Ügy látszik a jugoszláviai terepnek a Csepelek felelnek meg a legjobban. S talán nem utolsósorban az, hogy igényte­lenek, strapabírók, olcsók és kevés üzemanyaggal működő- ek. Időközben többször is csen­gett a telefon, jöttek az osz­tály tárgyaló munkatársai. Az egyikük lengyelekről szólt, másikuk belgákról. Nagy a forgalom. Az osztályvezető most ép­pen leteszi a kagylót: — Lengyelek járnak nálunk. Az ottani MOTOIMPORT igazgatója, s az üzemanyag vállalat főmérnöke. Száz üzemanyag­tartálykocsit kémek még ebben az évben. — Lengyel barátaink min­den tekintetben elégedettek a magyar konstrukcióval. Csu­pán minimális módosítást kér­tek az eredetitől eltérően. Lenn az üzemben egymás után készülnek a motorok, a Csepel teherautók. És indul­nak Pestre, vidékre, Lengyel- országba vagy Jugoszláviába. A Csepel Autógyár híradója sokfelől íródik — a nagyvilág számos részéből. Tóth György A PVKV és a tanács Sokan nem irigylik a helyi- ipari vállalatok sorsát. Hal­lottunk olyan esetről is, ami­kor nagy örömet okozott a vállalat vezetői és dolgozói számára, hogy kinőttek a he­lyiipar kereteiből. Mégis, a helyiipari vállalatok előtt, ha felettes szervükkel, a tanács­osai, közelebbről annak ipari osztályával jó együttműködést alakítanak ki, szinte a kor­látlan fejlődés útja áll nyit­va. A Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat az el­múlt években kétségtelenül bebizonyította ezt. Szaporod­tak a vállalat telephelyei, újabb és újabb cikkeket gyár­tottak, a munkafegyelem meg­szilárdult és idén teljes egé­szében elkészül szentendrei új üzemépületük is. Kistarcsai bőrdíszmű rész­legük, bár nem tekint nagy múltra vissza, jelen­tős exporttervvel dolgozik és ami több, teljesíti is azt. A szentendrei , golyóstollasok készítményeit lassan világ­szerte megismerik. Az egész úgy há­rom évvel ezelőtt kezdődött. A család két felnőtt tagja ek­kor még szilárdan állt az erkölcs tala­ján. Az ördög egy csen­des vasárnap délután tette első — és most már megállapíthatjuk — sikeres csábítási kísérletét. Azt súgta a férjnek: — Igyatok meg egy duplát! A férj hajlott a bű­nös szóm s hangosan ezt mondta az asz- szonynak: — Úgy meginnék egy jó kávét. Hozass fel a gyerekkel a presszóból! Megtörtént. S azon­Egy tisztes család züllése túl minden vasárnap délután vándorolt fel a második emeletre a két dupla. Később az asszony egy kis ter­moszt vásárolt, hogy a kávé útközben ki ne hűljön. Az ördög azonban nem nyugodott. — Ez kevés — mérgelődött. S monda a férj: — Mukikám, jobb lenne, ha mi főznénk itthon a kávét. Ve­szek egy fözőt. Úgy is történt. Azontúl odahaza a gázon főzték a vasár­napi bájitalt. Ehhez szigorúan megvették a két deka pörköltet. Egy hétfő reggel fejfájással ébredtek. — Főzök kávét, maradt egy kevés va­sárnapról — szólt a nő. S főzött. Azontúl majd minden rer-el. Az ördög pedig ott viháncolt a kávé pá­rájában. — Győztem! Fog­lyaim vagytok! ősszel az asszony boldogan vitte haza az Unipressz kávéfőzőt. Karácsonyra a férj elektromos kávéőrlőt vásárolt. Majd meg­érkeztek az új vona­lú mokkáscsészék * VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ífcalédijSrlairi? Úgy mint a „nagyok" Az Albertirsai Földműves­szövetkezet támogatásával eredményesen működik az ál­talános iskola felső tagozatá­nak ifjúsági termelőszövetke­zete. Két esztendeje alakítot­ták meg és kezdetben nyúlte- nyésztésre specializálták ma­gukat. Két hold földet is kap­tak, ezen kukoricát termel­nek. A területet felosztják maguk között és a kapálástól egészen a törésig minden ma­guk végeznek. A földműves- szövetkezet támogatja őket anyagilag és az adminisztrá­ció legnagyobb részét is el­végzik. Az elmúlt évet siker­rel zárta az ifjúsági tsz. A kukoricában kifizetett munka­egység értéke 65 forint volt. A fiatalok büszkék rá, hogy épp úgy dolgoznak, mint a nagyok. Egy 'év alatt szerző­désre 150 nyulat szállítottak le, új ketrecet építettek és felfrissítették az állományt A közös munka nem megy a ta­nulás rovására. Az iskolaév közben csak a nyúlok gondo­zása jelent elfoglaltságot, a többi munkát szünidőben vég­zik a felnőttes buzgalommal tevékenifkedő fiatalok. Megy a bárány vándorútra... A Ceglédi Húsipari Vállalat dolgozói mindent elkövetnek a húsvéti ünnepek előtt bizo­nyára megnövekedő igények zavartalan kielégítésére. Csak­nem kétszáz mázsa füstölt áruféleséget igényelt eddig a kereskedelem. Ezenkívül na­ponta hatvan-hetven mázsa töltelékárut gyárt az üzem. Gondolnak a külföldi vevők­re is. Olaszországba és Fran­ciaországba szállítanak hús­véti bárányt. Egy hét alatt két vagon bárány indult útnak a külföldi megrendelők címére, ezen felül rövidesen még 5500 darabot szállítanak exportra. MQHQRoVTDflgE DINNYÉSEK „Az ám a jő idő, amikor a dinnyés hajadonfőtt vagy könnyű kalapban magol”. így vélekedett Mészáros György, a monori Uj Élet Tsz dinnyése. Feleségével együtt fürgén rakja a görögdinnye-magot a gyepkockákiba. Finom, sötét héjú vérpiros görögdinnye lesz belőle. Ezenkívül az üve­gek alatt már zöldell a papri­kapalánta. 16 üveg alatt ké­szítik elő a sárgadinnyét és április végén már szeretnék kirakni a földbe. Üzlet a falu szélén A monori Újtelep legforgal­masabb negyedében korsze­rű, jól felszerelt boltot nyi­tott a Cegléd és Környé­ke Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat. Az Újtelepen ez már a harmadik élelmiszer- üzlet. Rendkívül gazdag vá­laszték várja az új egység­ben <a vevőket. A helyiség bel­ső berendezésére a vállalat félszázezer forintot fordított. A havi forgalmat a szakembe­rek százezer forint körülinek vélik. Virágos utcák - szorgalmas emberek Nemcsak a határban, hanem Nagykőrösön is észre lehet venni az élet pezsdülését. Az elmúlt évben kezdeményezett városszépítés újult erővel megkezdődött. Egyre több ember tekinti kötelességének a ház előtti kis kert rendbe­hozását, új virágágyak lé­tesítését. Sokfelé az iskolás gyerekek, másutt idősebb em­berek ragadtak ásót és gereb- lyét, hogy szebbé varázsolják szorgalmas munkájukkal a várost. Derekasan dolgoznak A nagykőrösi Arany János Tsz tagságának többsége kifo­gástalanul, szorgalmasan dol­gozik. Kása István például korát meghazudtoló fürgeség­gel tevékenykedik a közös­ben. A többi között két és fél hold kukoricát, 1200 négyszög­öl paradicsomot, 400 négy­szögöl uborkát, 800 négyszög­öl borsót, tíz hold aratást, 2 hold fűkaszálást vállalt. Emellett még másnak is segít, ha kérik. Rajta kívül id, Sebők István, Pantó Ist­ván, Monori László, Kecs­keméti Dezső, Halmi Sándor és sokan mások is élenjárnak a vállalásiban és a munká­ban. Derekasan dolgoznak a szorgalmas asszonybrigád tag­jai is. HASZNOSAN TELT A SZÜNET A tavaszi szünet befejeztével sokan izomlázzal ültek be az iskolapadokba. A diákok egy része hasznosan töltötte a szünidőt. A Kossuth iskola út­törői például Bujdosó Ist­ván és Velényi Tibor 'peda­gógusok vezetésével az állami gazdaságban dolgoztak. Kez­detben négy brigád állt mun­kába, de rövidesen már hat brigádra való úttörő indult minden reggel a földekre. MÁJUS 19 - JÚNIUS 2: SZENTENDREI KULTURÁLIS NAPOK Szentendrén immáron ha­gyományossá vált a kulturá­lis napok megrendezése. Az idén májusban ötödik alka­lommal kerül majd sor er­re a nagyszabású helyi se­regszemlére, kulturális ak­ciósorozatra. Bár május má­sodik fele még odébb van, máris javában folynak az előkészületek. A kulturális napok programjának össze­állítására és azok megszer­vezésére külön operatív bi­zottság alakult. Az operatív bizottságban képviselteti ma­gát szinte valamennyi álla­mi, társadalmi és tömegszer­vezet. Mi lesz a programban? Töb­bek között nagyszabású kép­zőművészeti kiállítás a Szent­endrén élő festők és szob­rászok alkotásaiból. A ki­állításon szerepelnek majd: Barcsay Jenő Kossuth-díjas, Czóbel Béla Kossuth-díjas, Miháltz Pál Munkácsy-díjas és Pirk János Munkácsy- díjas festő, Kucs Béla Mun­kácsy-díjas és Szamosi Soós Vilmos szobrászok, s raj­tuk kívül még több, orszá­gosan is ismert, tekintélyes művész. A zenekedvelők opera­és operettesteken szóra­kozhatnak majd. A fiatalok részére szellemi vetélkedőt rendeznek. Az iro­dalomkedvelők az irodalmi estet hallgathatják meg. A Pap-szigeten egy . alkalom­mal egész napos majálist tartanak, gazdag kulturális és még gazdagabb sportprog­rammal. Nagy érdeklődés előzi meg a városban forga­tott, Április] riadó című film helyi bemutatóját, s az azt követő anké- tot. Természetesen jócskán lesz alkalmuk a fellépésre az ön­tevékeny művészeti együt­teseknek, zenekaroknak, kó­rusoknak is. A kulturális na­pokat előre láthatóan nagy­szabású esztrádműsorral zár­ják, amelyen fővárosi mű­vészek szerepelnek. Az idei szentendrei kultu­rális napok érdekessége lesz még a bélyegkiállítás, amelyre emléklapot adnak ki, s emlékbélyegzőt hasz­nálnak. Ez az esemény máris nagy érdeklődést váltott ki^ a bélyeggyűjtők körében. A szentendrei ünnepségek alkalmából a kirándulók, tu­risták, érdeklődők népes tá­borára is számítanak, ezért a város megfelelően felké­szül fogadtatásukra, kelle­mes szórakozásuk biztosítá­sára. (tm) Szentendre nagy huzalom­mal munkálkodik idegenfor­galmi tervei megvalósításán. Mint ismeretes, átadta a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­talnak a Cseresnyés út 1. szám alatti gyönyörű fekvésű Antolik-villát, amely koráb­ban az Építésügyi Minisztéri­um dolgozóinak üdülője volt, de azután, amikor az üdülő megszűnt benne, néhány csa­lád költözött bele, minden ha­tósági engedély nélkül. Mi­után a város gondoskodott el­helyezésükről, az Idegenforgalmi Hivatal a múlt évben megkezdte az épület külső és belső tatarozását, hogy hét szobájában hideg­meleg vizes kényelmes turista- szállást rendezzen be az igé­nyesebb kirándulók számára. A felújítási és berendezési munkálatok már hamarosan befejeződnek, a bútorzat és a felszerelés az épületben van és május közepén sor kerül az új, hatvan ágyas turistaszálló megnyitására. A villa teraszáról gyönyö­rű kilátás nyílik a Dunára és a soktornyú Szentendrére, kertjének pedig botanikai ne­vezetessége, hogy itt virít egyedül az egész világon a híres szentend­rei rózsa. A sötétpiros szirmú nevezetes­séget, amelynek tudományos neve „Rosa Sancti Andreae Trautman et Dega", a Termé­szetvédelmi Tanács védetté Nyilvánította. Hosszú évek óta tömegesen zarándokolnak el hozzá a virágok tudósai és kedvelői. Erősen készül a szezonra a Pap-sziget is, amelynek igen fontos szerepe lesz a kis mű­emlékváros idegenforgalmá­ban. A sziget egy részén ren­dezték be a múlt évben meg­nyitott campinget, amelynek fölszerelését a télen fejezték be. Mint ismeretes, a Földtani Főigazgatóság geológiai kuta­tókutat fúrat a szigettel szem­ben, a parton, hogy körülbe­lül ezer méter mélységig pon­tosan megállapíthassa a fel­szín alatti rétegek anyagát és terjedelmét. Ennek ellenére, a Pest megyei Tanács ipari osztályá­val, tehát felettes szervükkel i való együttműködésük nem volt minden esetben a leg­jobb. Az ipari osztály veze­tője felvetette a kérdést a PVKV igazgatójának: helyes­nek tartja-e, hogy még ma is sok munkahelyükön, pin­ceműhelyben dolgoznak mun­kásaik? Az igazgató — Vára- di László — először nem fog­lalkozott kellő súllyal a kér­déssel. Megoldhatatlannak tartotta, és úgy érezte, nem is tartozik az aktuális felada­tok közé ennek sürgős rende­zése. ’ Az ipari osztály vezetője nem hagyta annyiban a dolgot. Többször felhívta a vállalat figyelmét a nyolc pincemű­hely egészségügyi szempont­ból is káros hatására. Ar­ról is szó esett, ha nem megy másként, mivel telephe­lyeik nagy része amúgy is a megye városaiban, falvaiban van, helyezzék ki Budapest területéről a pinceműhelyek­ben dolgozó részlegeket. . Váradi László igazgató a ; többszöri sürgetésre felülvizs- ; gálta a kérdéses műhelyek í helyzetét, és belátta, helytelen ivóit részéről az ellenállás, í Ezután teljes mértékben iga- ; zat adott az ipari osztály ve- ! zetőjének és ; a legközelebb megvalósí- ; tandó feladatok közé so- : rolta a pinceműhelyek ! megszüntetésének, azaz ki­telepítésének kérdését. í Az igazgató vizsgálata, saját í hibájának elismerése, megte- ( remtette az alapot ahhoz, hogy í a vállalat és a tanács ipari í osztálya között további jó ! együttműködés alakuljon ki, [amely nem közömbös abból a (szempontból sem, hogy meg ! tudják oldani — és ez csak [közösen sikerülhet — a pince- ; műhelyek megszüntetésének ! kérdését. 1 . , (t) í egy műanyag doboz $ az őrleménynek. ^ Kéthetenként a f család reszkető kéz- J zel guberálja ki a £ speciálisan kevert j nyerskávé árát, ame- \ ly>t otthon, a külön \ célra vett szerkezet- \ ben pörkölnek. Az asszony meg a \ férje azóta azon vi- í tatkoznak, melyikük í találja el a kellő por- ( kötési fokot, s ki tud í „teltebb” zamatot ad- ! ni a minden reggeli í tripláknak. íme, ide jutott a \ tisztes család. j A fekete ördöge ( pedig elégedetten el- i vonult — új áldoza- \ tokot keresni. \ (k. m.) í Fortuna istenasszony már egy éve pazarolja a veresegy­házi lottózókra ragyogó moso­lyát. Hogy a végén kezdjük: most egy szobabútor veres- egyházi nyerőszelvénye ke­resi ismeretlen gazdáját. — Csaknem bizonyos, hogy az iskolában adtam el — mondja Koller István posta­kézbesítő, a veresegyházi lot­tóügyek egyik mozgatója — a körülötte levő, számokat pe­dagógusok, iskolai dolgozók vették meg, csak éppen a szerencsés nyertes npn je­lentkezik, pedig április hú­szadika, a jelentkezési határ­idő, ugyancsak közeledik. — Milyen jutalmakról tud még? — Az elmúlt hónapokban egy gyári munkás rádiót, egy egészségügyi dolgozó magnós j rádiót, egy másik mosógépet I nyert, egy nyugdíjas bácsi öt- | ezer forintos éléskamra-utal- ! ványhoz. egy nyugdíjas néni porszívóhoz jutott. Öt is úgy kellett felkutatni, s a leg­utolsó percben jelentkezett. — A tárgynyereményeken kívül? . — Egy év alatt öt négyesről tudunk. A legmagasabb; száz­ezer forint feletti nyeremény boldog tulajdonosa egy bal­eseti nyugdíjas. A másik négy négyes találatot két nyugdíjas, egy pedagógus és egy parasztember érte el. — Mondjon még valami ér­dekeset. — További terveinkben sze­repel a bűvös öttalálatos lot­tószelvény eladása. Nagyon szeretném, ha én adhatnám el valamelyik lottózómnak. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents