Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-17 / 89. szám

VEST MEGYEI xfCivltm 1962. ÁPRILIS 17, KEDD OAS-terroristák elfoglalták az orani telefonközpontot jEggcsa Algóriúbun Sulgittilitt nak a ni*/lei<‘k A Sr uncia kar mattig továbbra is feltűnően eréltgtelen Vasárnap délután mintegy száz fegyveres OAS-terroris- ta elfoglalta Oran telefon- központját. A terroristák drótakadályokat vontak a vá­ros szívében levő telefonköz­pont épülete köré. A központ dolgozói folytatják munká­jukat. Hírügynökségi jelentések szerint az OAS hétfő reggelre 24 órás . általános sztrájkot hirdetett Oranban. A ká­véházak nagy többsége már vasárnap sem nyi­tott ki. Vasárnap egész Algériában folytatódtak a terrorista me­rényletek. A délutáni órák­ban borzalmas erejű robbanás rázkódtatta meg Algír egye­temének egyik épületszárnyát: amelyben a rektori hivatal van elhelyezve. A robba­nást, becslések szerint 30 kilogramm robbanóanyag idézte elő. Az egyetemet őr­ző francia katonaság sorai­ból öten megsebesültek. Bone-ban vasárnap reggel gránátot dobtak arabok egy csoportjára. A merényletnek 15 sebesült áldozata van. A legújabb algériai esemé­nyek súlyos aggodalmat vál­tottak ki mindazokban, akik az algériai béke gyors hely­reállítását és az OAS jel­számolását követelik. Az OAS iránti kímélet je­lei felháborodást váltottak ki a francia közvéleményben, amely április 8-án döntő többségében az algériai bé­ke mellett foglalt állást. „Az oráni események — írja az Humanité — azt mutatják, hogy a jrancia kormány nem használja ki a rendelkezésé­re álló eszközöket a fasiszták ellen. Vajon azt akarja-e Pá­rizs bebizonyítani, hogy Oran „bevehetetlen”, ezért jobb lenne közvetlenül a Gromiko szovjet külügyminiszter Belgrádba érkezett Mers-el-Kebir-i támaszpont- ' hoz csatolni?” A Francia ! Kommunista Párt lapja fel­szólítja a francia demokra- | tálcát, kényszerítsék a kor­mányt az eviani egyezmény j maradéktalan végrehajtásé- ! ra. A francia hatóságok ma­gatartása miatt az algé­riai végrehajtó szerv kö­reiben és Tuniszban is nyugtalanság tapasztalha­tó. Abderrahman Fareszt, a vég- , rehajtó szerv elnökét, Párizs­ba várják. Faresz De Gaulle- j nál és Pompidou-nál akar | közbenjárni az önkormány- i zati szerv működését gátló j akadályok elhárítása érdeké­ben. „Az ideiglenes végrehaj­tó szerv megalakult Rocher- Noirban — írja a Jenue Af- rique című tuniszi lap —, de valójában semmi hatalma sincs -az európaiakból álló közigazgatás felett. A tisztvi­selők egyszerűen visszauta­sítják a Rocher-Noirból érke­ző utasítások teljesítését. Faresz — a lap szerint — a szabotáló tisztviselők levál­tását, a helyi karhatalom sür­gős felállítását, az európai lakosság fegyvereinek elkob­zását, Algír és Oran katonai megszállását követeli De Gaul- le-tól, s egyben azt kíván­ja, hogy a helyi karhatalom­ban az algériai felszabadító hadsereg egyes alakulatai is részt vegyenek. A francia kormány nem hajtotta végre az eviani egyezménynek az algériai foglyok szabadon bocsátá­sára vonatkozó rendelke­zéseit sem. Algériában, ahol a hivatalos francia közlés szerint 14 000 algériait tartottak fogva, ed­dig csak kilencezret helyez­tek szabadlábra, a többiek élete állandó veszélyben fo­rog az algériai városok börtö­neiben. Elmaradt az algériai ideiglenes kormány ülése Az algériai ideiglenes kor­mány tájékoztatásügyi minisz­tere bejelentette, hogy Ben Bella miniszterelnökhelyettes megbetegedése miatt elha­lasztották a minisztertanács hétfő délutánra tervezett nagyfontosságú ülését. Ben Bella a jelentés szerint influ­enzás. Hétfőn megkezdődött a dél­kínai tengeren a SEATO, az amerikai irányítás alatt mű­ködő délkelet-ázsiai katonai tömb új hadgyakorlata. A há­rom héten keresztül tartó had­gyakorlaton három repülőgép- anyahajó, tizenhárom rombo­ló és harmincegy más típusú \ semlegesek kompromisszumos javaslata a genfi leszerelési értekezlet előtt téré díszszázad sorakozott fel, a zenekar eljátszotta a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság himnu­szát. A szovjet külügyminiszter ötnapos hivatalos látogatása során tárgyal a jugoszláv kül­ügyminiszterrel az időszerű problémákról, valamint a Szovjetuniót és Jugoszláviát kölcsönösen érintő kérdések­ről. Megbeszéléseket folytat továbbá Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnökével, valamint Edvard Kardeljjel, a Jugosz­láv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnökével. A szovjet külügyminiszter jugoszláviai tartózkodása so­rán Belgrádon kívül felkeresi az ország egyes vidékeit, így Dubrovnikot. Megnyílt a Komszomol XIV. kongresszusa A hétfőn hivatalba lépett Pompidou-kormány 21 mi­niszterből és hét államtitkár­ból áll, kettővel több tagja van, mint Debré kormányá­nak. A lényeges miniszteri tárcákban nem történt válto­zás, a külügy, belügy, had­ügy és pénzügy az eddigi ke­zekben maradt. A kormánynak — Pompi­dou miniszterelnököt is bele­értve — nyolc „hivatalnok” tagja van, akik, akárcsak az UNR 11 képviselője, mind odaadó hívei De Gaulle-nak. Az MRP csak hosszas vita után járult hozzá két további tagja, Pierre Pjlimlin és Mau­rice Schumann kormányba lépéséhez. Ezzel a keresztény irányzatú köztársasági népi mozgalom tárcáinak száma ötre emelkedett. Az MRP ve­zetőinek egy része ellenezte, hogy a párt az eddiginél na­gyobb szerepet vállaljon egy olyan kormányban, amelyről nyilvánvaló, hogy nem a par­lament akaratát fogja követ­ni, hanem De Gaulle szemé­lyi uralmának engedelmes eszköze lesz. Három függet­len párti, egy „baloldali de- gaulleista” és a baloldali re­publikánus csoport egy képvi­selője teszi teljessé az új ka­binetet A radikális párt, válasz­tóitól tlartva, nem járult hozzá, hogy tagja, Edgar lamint T. Ahunova, ismert üz- bég gyapottermesztőnő és K. Szeverinov donyeci bányász behozta a terembe a Komszo­mol zászlaját. A kongresszusi küldöttek nagy lelkesedéssel üdvözölték Kína, Lengyelország, Csehszlo­vákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Bulgária, Románia, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia, továb­bá az európai, amerikai és af­rikai tőkés országok ifjúsági szervezeteinek képviselőit. A kongresszuson részt vesznek a kubai kommunista ijúsági szö­vetség képviselői is. Az SZKP Központi Bizottsága elnökségének nevében Frol Kozlov, a központi bizottság titkára üdvözölte a kongresz- szust. Az üdvözlet hangsúlyozza: elsősorban az ifjúság fog a kommunista társadalom­ban élni és dolgozni. Ezért minden komszomolista éle­tének célja és értelme, hogy lelkesen és önfeláldo- zóan törekedjék az SZKP programjának megvalósí­tására. A központi bizottság üdvöz­lete rámutat, hogy a komszo- molisták önfeláldozó munkát végeznek a gazdasági és a tu­dományos élet minden ágában, a szovjet fiatalok feledhetetlen hőstettet vittek véghez a szűz­földek hasznosításában, nagy lelkesedéssel fogadták a párt felhívását, hogy tanuljunk, él­jünk és dolgozzunk kommu­nista módra. Az SZKP Központi Bizottsá­gának üdvözlete után Szergej Pavlov, a Komszomol központi bizottságának első titkára is­mertette a Komszomol köz­ponti bizottságának beszámoló­ját és az SZKP XXII. kong­resszusán hozott határozatok nyomán a Komszomoira váró feladatokat. J^úivétra Leclvei ajándéloh : EMLÉKKÖNYV FOTOALBUM TÖLTŐTOLL GOLYÓSTOLL LEVÉLPAPÍR Kapható az IPARCIKK ÉS FÖLDSZÖV BOLTOKBAN HADIFOGLYOK* (Részlet) Manapság a Barberousse-on kívül sehol sem találna olyan beszélgető partnert, aki nyíl­tan vitatkozna vele; társal­gásunk ezért, ilyen körülmé­nyek között, különleges érde­kességre tarthat számot. Szi­kár, csupaideg korzikai: fehér haja és vörös szeme miatt — évekkel ezelőtt — a „Fehér patkány” gúnynév ragadt raj­ta. Közel van a nyugdíjazása és nem fűti a becsvágy, hogy rangban emelkedjék; ez a ma­gyarázata annak, miért oly elővigyázatlan, hogy megáll az ablakunk előtt. Szívesen emlegeti, hogy harminchatban kávéházi pincér volt és szak- szervezeti felelős. Annak ide­jén szocialista volt; azóta megváltozott. „Megundorod­tam; nem politizálok többé...” Az ultrák táborába állni — ez sohasem volt „politizálás”! Roppant gyorsan beszél, jel­legzetes kiejtését még az Al­gériában töltött sok esztendő ellenére sem vesztette el, s emiatt, valamint lázas kapko­dása folytán —, amely az ánizslikőr hatására néha tombolásba csap — gyakran nehéz követni. De nem tarto­zik a legrosszabbak közé. Bi­zonyos értesüléseket szerzünk tőle, amelyeket azonban ügye­sen meg kell tisztítani a sa­laktól, mivel nem átallja ki­forgatni őket; beszédéből ál­talában következtetni tudunk az átlageurópai gondolkodás- módjára. Ezért a vita elől sem térünk ki. Tőle értesülünk az ejtőer­nyősök korzikai partraszállá­sáról. Eleinte kételkedünk ben­ne, de pontos részletekkel szolgál, amelyek végül is meg­győznek. — Hát aztán? — kérdezzük. — Az ejtőernyősökkel egyszer­re fognak háborút viselni Franciaország és az algériaiak ellen? Habozás nélkül, élénken vá­laszol — mintha ezt a kérdést már felvetették és meg is ol­dották volna azokon a gyűlé­seken, amelyekre jár —, hang­ja úgy cseng, mint egy hadve­zéré, akit semmi sem ér ké­születlenül: — Nem okvetlenül. Az a fon­tos, hogy kiseprűzzük a párizsi szemetet. Algír el tudja taka­rítani és De Gaulle irányítja majd a murit. De Gaulle-nak hatalomra kell kerülnie! .Ak­kor három hónap alatt vége a háborúnak! Különben már jó­formán vége is van ... Vala­mennyi arab velünk tart a francia Algériáért... Csak lát­ni kellett a Fórumon, május 13-án, hányán voltak! Persze tudjuk, hogy ott van a Nemze­ti Felszabadító Front is; de ezeket főleg az idegenek buj- togatják. És azoknak, akik most nem értenek a szóból, nincs irgalom! A hadsereg az úr. Befellegzett, nincs tö; senki, aki akadályozhat i, hogy rendet teremtsen. Kiny - nak mindenkit, aki ellenáll Egyikünk megjegyzi: — Hogyan lehetséges, hogy régi szakszervezeti tag, kis­tisztviselő létére, készpénznek vesz mindent, amit a gyarma­tosítók sajtója mesél? Nem lát­ja, hogy a Borgeaud-k a De Sévigsyk kiaknázzák a ma- sa fajgyűlöletét és félelmét és felhasználják magát saját ma­ga ellen? Mosolyog vagy inlcább finto­rog, mintha ezt mondaná: „Ne­kem beszélhettek! Ismerlek én titeket és nem dőlünk be nek­tek!” Mégis válaszol, mielőtt eltávozik: — Nem Borgeaud vagy De Sévigny használ fel bennünket, hanem mi használjuk fel őket... Gellert György fordítása. Tüntetők összetűzése a rendőrséggel Fokvárosban A Reuter tudósítója jelenti a Dél-afrikai Köztársaságból hogy az afrikai szabadság nap- ; i ja alkalmából Fokvárosban és külvárosaiban tüntetéseket 1 és gyűléseket rendezett a he­lyi lakosság. Amikor a rend- | őrség az egyik gyűlést fel \ akarta oszlatni, a felháboro- j j dott tömeg kövekkel kezdte 1 dobálni a rendőrségi autókat. ! A Reuter jelentése szerint a 1 rendőrség tüzet nyitott a tün- j tetőkre. Az összecsapás kö- j j vetkeztében öt rendőr megse­besült, a tüntetők veszteségei - 1 ről nem érkezett jelentés. Hétfőn hivatalos látogatásra Belgrádiba érkezett Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter és felesége. A Szovjetunió és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság nemzeti zászlóival fel­díszített repülőtéren Gromikót K. Popovics jugoszláv külügy­miniszter, V. Micsunovics és l. Vejvoda külügyminiszterhe­lye ttesék, C. Mijatovics, Jugo­szlávia moszkvai nagyköve­te, valamint a jugoszláv kül­ügyminisztérium több más felelős munkatársa fogadta. Jelen volt a repülőtéren A. A. Jepisev, a Szovjetunió belgrádi nagykövete, a nagy- követség munkatársai, vala­mint a Beigrádban akkredi­tált diplomáciai képvisele­tek számos vezetője. A szovjet vendégek tisztele­SEATO-hadgyakoriat a dél-kínai tengeren hajó vesz részt, továbbá 150 repülőgép és 16 000 ember. A SEATO szóvivője szerint a flotta-gyakorlatok célja meg­állapítani, „milyen utánpótlás­ra és felszerelésre van szükség a hadműveleti területen”, to­vábbá kipróbálni „a SEATO együttes tengeri erőit”. Hétfőn a' Kremlben a kong­resszusok palotájában meg­nyílt a Komszomol XIV. kong­resszusa. Küldöttként jelen vannak a kongresszuson Hrus­csov, valamint az SZKP és a szovjet kormány más vezetői. Nyolcvan ország ifjúsági szervezeteinek képviselői I szintén meghívást kaptak a kongresszusra. A megjelentek helyükről fel- ■ emelkedve, viharos éljenzéssel I fogadták Hruscsovnak, vala- ! mint az SZKP és a szovjet i kormány más vezetőinek meg- I jelenését. A kongresszust Szergej Pav- I lov, a Komszomol központi bi­zottságának első titkára nyi­totta meg. A megnyitó után a küldöttek és a vendégek tap­sától kísérve Jurij Gagarin, a viliig első űrhajós pilótája, va­nyolc küldöttség — „nemcsak a saját, hanem a világ közvé­leménye és az aggódó népek nevében” — felhívást intézett az atomhataimakhoz, folytas­sák erőfeszítéseiket az atom­fegyver-kísérleteket betiltó egyezmény mielőbbi megkö­téséért. A szovjet, az amerikai és az angol küldöttség vezetője közölte, hogy a javaslatot gon­dosan tanulmányozni fogja. Hétfőn, tíz óra után néhány perccel megkezdődött a genfi leszerelési értekezlet plenáris ülése. Brazília küldötte nyolc semleges ország — Svédország, Brazília, Burma, Etiópia, In­dia, Mexikó, Nigéria és az Egyesült Arab Köztársaság — nevében a nukleáris rob­bantások ellenőrzési rendsze­rére vonatkozó kompromisszu­mos javaslatot terjesztett elő. Az emlékirat formájában meg­szerkesztett javaslat indítvá­nyozza: állítsanak fel tudósok­ból álló nemzetközi bizottsá­got, és ennek tagjait bízzák ' meg, hogy a meglevő nemzeti ellenőrzés felhasználásával j minden rendelkezésre álló ! adat alapos és tárgyilagos ta­nulmányozása alapján tegye­nek jelentést az esetleges nuk­leáris robbantásokról, vagy gyanús eseményekről, az atomfegyver-kísérletek betil­tására vonatkozó egyezményt aláíró államoknak. Ezek az államok viszont kötelezett­séget vállalnak arra, hogy a szükséges adatokat a bi- í zottság rendelkezésére bocsát- I .iák, a bizottságot esetleg a semleges államok szakértőiből állítanák össze. Az emlékirat egyben kifeje­zi a semleges küldöttségeknek azt a meggyőződését, hogy az atomfegyver-kísérletek be­tiltásával foglalkozó albizott­ságban jelenleg fennálló nézet- eltérések ellenére varrnak olyan kérdések, amelyekben lehetséges a megegyezés. A Rusk és Dobrinyin megbeszélései (Folytatás az 1. oldalról) kizárólag a bonni hivatalos köröket hibáztatják, hangoztat­va. hogy az amerikai tervek szándékos bonni kiszivárogta­tása rontotta az Egyesült Álla­mok tárgyaló helyzetét. Az angol lapok hangoztat­ják, hogy Anglia teljes mér­tékben támogatja Ruskot; ért­hetőnek és jogosnak találják, hogy Washington a bonni titok­sértést a Rusk—Dobrinyin megbeszélések meghiúsítá­sára irányuló tervszerű szabotázsnak tartja. Angol lapjelentések az egyet­értés és helyeslés hangján emelik ki, hogy ez Egyesült Államok kormányát .,felbőszí­tette és irtózatos dühbe kerget­te” Bonn áskálédása, s hogy az amerikai külügyminiszté­riumban Kohler külügyi ál­lamtitkár állítólag olyan kife­jezéseket vagdosott Grewe nyugatnémet nagykövet fejé­hez, mint „becstelenség, sza­botázs, diplomáciai szabályok súlyos megsértése, ami gyakor­latilag megnehezíti az egységes szövetséges pozíció kialakítá­sát, meghiúsíthatja a kelet— nyugati megértésre irányuló kísérleteket és csak árthat Nyugat-Németország érdekei­nek”. Tűrhetetlen, hogy ez meg- hasoniást, gyűlölködést és bősz haragot okozzon ama nemzetek között, amelyek nemrég kénytelenek voltak összefogni, hogy Németor­szág ellen harcoljanak. A Nyugatnak nem szabad sem­miféle beavatkozást tűrnie a németek részéről a most folyó erőfeszítésekben, amelyek célja, | hogy megszabaduljanak a ber- ' lini problémától. As új francia kormány De Gaulle estyedelmes esskösének íyérkezik Faure miniszterséget vál­laljon. A francia kormányváltozás nem választások, vagy parla­menti vita eredménye. Az új kormány De Gaulle akaratá­ból jött létre. A Libération rámutat: az államfő az algériai megegye­zéssel kezdődő új szakaszban olyan „fötisztviselöt” akar a kormány élén, aki a nagy banktőke bizalmát bírja, és akinek kezét nem köti meg egyetlen politikai párt sem. Pompidou De Gaulle algé­riai és afrikai politikája szem­pontjából is megfelelőbb, mint Debré volt. A lelépő minisz­terelnök a „francia-Algéria” őszinte híveként kevés meg­győződéssel hajtotta végre főnöke utasításait. Az új kormányfő a Rot- schild-bankház kiterjedt észak-afrikai érdekeltsé­geiben viselt igazgatósági tagságai révén kitűnő is­merője a neokolonialista politika módszereinek, amelyekkel De Gaulle a francia nagytőke érdekeit Algériában és Afrika más államaiban biztosítani akarja. Politikai megfigyelők véle­ménye szerint De Gaulle, mi­után elejtette az új választá­sok tervét, az engedelmes Pompidou-kormánnyal és a népszavazás intézményének rendszeresítésével tovább kí­vánja növelni személyi hatal­mát. „A vérszegény parla­ment — írja az Humanité — egyre inkább formális jelle­get kap, a politikai döntések a nemzetgyűlésen kívül tör­ténnek. A kormány és a nép­szavazás pórázán tartott par­lament mindinkább karikatú­rájává, emlékévé válik az egyeduralom számára elvisel_ hetetlen képviseleti rendszer­nek", Mindez nem a degaul- leista hatalom erejét mutatja, hanem növekvő gyengeségé­nek jele — hangoztatja a Francia Kommunista Párt lap­ja; \ A hadsereg lélektani had- \ viselési szolgálata a katonai \ indulókkal együtt fáradhatat- Z lanul ontja a Kasbahra, a jel- í szavak és a felhívások töme- Z gét és a börtönt sem kíméli. Z Azokon a röpcédulákon, fehér Z és nemzetiszínű tarka röpla- Z pokon kívül — egyiknek pél- < dául ez a címe: Franciaor- j szág Dunkerquetől Tamanras- $ set-ig terjed —, amelyeket {helikopterekről dobnak le és Z a szél egyes példányokat ud- í varainkba sodor, még azokat Í is elolvashatjuk, amelyeket a Z börtönigazgatóság szándéko- Z san becsempész a borítékokba Zés a levélpapírok közé. Vala- Z mennyi május 13-a dicsőségét i és a „Megtalált testvériség”-et \ magasztalja. % A „Diadalmas forradalom” £ boldogsága közepette a fegye- í lem észrevétlenül bomlik és Z az egyik legöregebb porkoláb, Z egy őrségparancsnok — nem Z átall elbeszélgetni velünk, Z amikor „éjszakás”: pusztán Z azért, hogy élvezze diadalát Z és gyönyörködjék a hatásban. {•----------------­­^ • Az ünnepi könyvhéten jelenik t meg a Kossuth Kiadónál« I HENRI ALLEG:

Next

/
Thumbnails
Contents