Pest Megyei Hirlap, 1962. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-15 / 88. szám
2 #*tJi MFC VI v-Júriem 1962. Április is, vasárnap Szarvasgomba — libamájkonzervvel Kevesen tudják, hogy a négyszeres élüzem Erdei Tennék Vállalat micsoda ízes, illatos szörpöket készít málnából, szederből, somból, áfonyából, szamócából, sőt. még vadkörtéből is. Idén a vállalat 100 vagon szörpöt főz mintegy 13 millió forint értékben, amiből természetesen exportra is jut. Feldolgozza ezenkívül az erdőiben található gallyakat: seprűt, hófogó sövényt készítenek belőle, a hulladékfából kisebb tárgyak, például facsapok, keréktámasztó tüskök, szerszámnyelek készülnek, míg a mohát, a szebb fakérget, virágüzletek, kirakatok díszéül bocsátják áruba, a lombok, fenyőágak. fenyőtobozok a koszorúkészítéshez nélkülözhetetlenek. Legnagyobb jelentősége mégis a gombagyűjtésnek van. A vállalat megbízottat — a Pest környéki falvak lakói közül kerül ki legtöbbjük — 30 féle, étkezésre alkalmas gombát gyűjtenek. A vargánya és a rókagomba legnagyobb része exportra kerül, előtartósítva. Valamennyi között legérdekesebb az igien értékes, a libamájkonzerv készítéséhez feltétlenül szükséges szarvasgomba sorsa. Ezt valamikor idomított sertésekkel túratták ki. Lelőhelyei azonban az idők folyamán feledésbe mentek, elvesztek, ezért hosszú ideje kénytelenek vagyunk külföldről behozni. Az Erdei Termék Vállalat elhatározta, hogy szarvasgombát tenyészt. A gomba spóráival „megfertőzi” a talajt és az e célra, alkalmas fákat, és a jövőben saját termesztésű szarvasgombával látja el a li- bamájkonzervet készítő üzemeket. Kussinszky Endre Ahogyan az — A MÁRCIUSI napsugárzás alig fele volt a szokásosnak. A hó éppen a legdélibb megyéket borította sokáig vastag rétegben. Ezért az idei primőr szezon rövi- debb lesz a szokásosnál. A korai zöldségfélék vetése azonban már befejeződött, nagy iramban folyik a palánták kiültetése, s így a tömegáru hamarosan nagy mennyiségben jelenik meg a piacon. Eredetileg egy kis határjárásra indultunk volna, megnézni, hogyan teleltek az őszi vetések, tudnak-e szántani a traktorok, melyik dűlőrészben nyitják a szőlőt: egyszóval, hogyan halad a nagy- kótai Kossuth Termelőszövetkezet öt és félezer holdas határában a tavaszi munka. De lépést se tudunk tenni, szakad odakinn a hirtelen jött áprilisi zápor. Ráadásul úgy beállt az ég, egyhamar nincs rá kilátás, hogy abbamarad a hűvös eső. Varga Pál, a szövetkezet elnöke eléggé nyugodt ember, most azonban türelmetlenül forgatja ujjai között a ceruzát — Ezt az esőt már nem rendeltük, igazán késhetett volna, amíg azt a néhány holdat felszántjuk — mondja jóízű kisújszállási dialektussal. Mert odavalósi a Nagykunságra, onnét került előbb Jászberénybe, aztán meg ide, Nagykátára. Az esőt persze más okból is kifogásolja, túl a munkák akadályozásán, nevezetesen hogy nem tudja most megmutató, miként is változott a káitai határ azon része. ahol tavaly ilyenkor még nadrágszíjparcellákon szánto- gattak. Kételkedő arccal nézhetek rá, mert kétszer is mondja: tavaly nyáron az 1540 holdnyi gabona két és félezer darabban feküdt. A kukorica? Hát az is okozott egy kis gondot, 1500 parcellát számoltak össze, a 400 holdon. így kezdett a Kossuth Tsz •most egy esztendeje 44 000 forintos vagyonnal, tapasztalatok híján a jövőjét még sok, sok kilátástalannak érző családdal a közös gazdálkodáshoz. Csőstől jöttek a bajok, bizony nem ment simán az indulás. Varga Pál 1961 februárjában vette át a gazdaság .irányítását, akkor még .mint . kormánybiztos. Aztán májusban — mert a tagok megszerették — a közgyűlés megerősítette elnöki tisztében. Aki valaha vezető állásba került, idegen helyen, ismeretlen, emberek között, az valamelyest el tudja képzelni, hogyan érezhette magát az 1000 tagú, de több ezer akaratú, újonnan alakult termelőszövetkezetben Varga Pál. — Legelőször is — kezd a visszaemlékezéshez lassan, maga elé nézve a nagykátai tsz- elnök — az emberek, bizalmát kellett megszerezni. Higgyék el, ez volt a legnehezebb. Láttam, úgy néznek rám, mintha tönkre akarnám tenni őket. Elfogadták a köszönésemet, de hogyan? Jómagam agronómus vagyok, ismerem a mezőgazdaságot, a földet, a magyar parasztot, mégis azt hitték, most kerültem először közelebbi kapcsolatba ezzel az élettel. Azért persze sikerült meggyőznöm őket lassan az ellenkezőjéről. Állandóan a határt jártam, elbeszélgettem a gazdákkal, s gyakran előfordult, hogy egyik-másik ímmel-ámmal dolgozó tag kezéből kivettem a kapát, vagy a kaszát. — Nem jól csinálja, bátyám — mondtam neki —, így próbálja —, mutattam a könnyebbik, s egyben a jobbik módját. — Csakugyan — eszmélt fel az atyafi —, s aztán elterjedt a hír, hogy az elnök azért valamiképp ért á földműveléshez. Miután a közöny jege megtört. egyre többet kerestek fel azok is, akik korábban még az utcán is messze elkerülték. Közben, ami ugyancsak elengedhetetlen feltétele a jó gazdálkodásnak, megszilárdítottuk a vezetést. Igaz, egy-két gazda, aki a borivásnak adta magát, a józanabbak tanácsára, minthogy más utat nem tudott választani, kénytelen volt megválni a vezetőségtől: Olyanokkal egészítettük ki a vezetőgárdát. akikre tisztelettel néznek fel a tagok. Ezután a munka jó ' megszervezésére összpontosítottuk az erőt. A saját tapasztalatomból merítve, csak azt mondhatom, legfontosabb egy elnöknél a határozottság. Amit megígér a tagoknak, azt mindenképpen, ha törik, ha szakad, teljesítenie kell. Gyakran úgy kívánta a munka, hogy gyors intézkedést foganatosítsunk. Néha ez áldozattal járt, de elértük, hogy például a két és félezer hold gabonát tizenkét nap alatt learatták a tagok. Regényt lehetne írni abból a temérdek, élményből, amit itt, az első évben átéltem. Küszködés, bizakodás, naponként újabb remények, Kis befektetést igényel és jól jövedelmez a baromfinevelés A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962. márciusi határozatában többek között hangsúlyozta, hogy a „közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a tagság és az ország ellátása szempontjából jelentős marad a háztáji gazdaságok szerepe’*. Jelentőségét mutatja, hogy például a felvásárlásra kerülő tej mintegy negyed részét, a tojás mintegy felét és a hízott sertés egyharmadát az 1962-es évben is a háztáji gazdaságoknak kell adniuk. Nem lebecsülendő tehát a háztáji' gazdaságok szerepe, különösen a baromfi- és tojástermelés szempontjából. Igaz, hogy a közös gazdaságokban gyors iramban fejlődik a baromfitenyésztés, ennek ellenére a tojás és a baromfi a mi megyénkben is zömmel a háztáji gazdaságokból kerül ki. Ez érthető, hiszen a Duna— Tisza közi tanyákon nagy hagyománya van a baromfitartásnak. A múltkoriban a kő- röstetétleni tanyavilágban jártam, ahol az asszonyok még mindig nagy számban foglalkoznak baromfineveléssel. Azért, mert jól jövedelmez. Ezer tojás, csak egy forintjával számolva, havi 1000 forintot hoz a házhoz. Persze, többet is kaphat darabjáért a termelő, Ezenkívül a MÉK takarmányjuttatásban részesíti a szerződéskötőt — 1000 tojás után 80 kiló takarmányt ad hatósági áron. Hasonló kedvezményben részesül a szerződéskötő a baromfinevelésnél is. Az áprilisban átadott 80 dekás csirkéért 25 forintot fizet a felvásárló. Ha a szerződő a naposcsibét a földművesszövetkezettől vásárolta, akkor az árát csak a vágócsirke átadásakor vonják le. Ha saját keltetésű csirkére köt szerződést, akkor kilónként 7 forint előleget kap. Amint látjuk: a baromfinevelés kifizetődik. , Különösen a tanyavilágban válhat a család jó kereseti forrásává. Az említett kedvezmények — előleg, takarmányjuttatás stb. — s a háztartási és kerti hulladékok felhasználása igen olcsóvá teszik a baromfinevelést. A háztáji baromfitartást a tsz-ek — még akkor is, ha fejlett baromfitenyésztést folytatnak — mindenképpen támogassák és segítsék elő. A közös termésből származó, s baromfitakarmányozásra alkalmas terményeket, hulladékot juttassanak baromfinevelésre szerződött tagjaiknak, ha erre nincs lehetőség, akkor is ösztönözzék a tagokat, hogy kössenek szerződést a földművesszövetkezettel, mert a baromfitartás kis befektetést igényel és jól jövedelmez. Pest megyében a ceglédi, a nagykőrösi tanyákról, a nagykátai, a ráckevei járásból a olykor-olykor kudarc váltogatták egymást, s a megpróbáltatások kereszttüzében nemcsak a vezetőség edződött meg, hanem a tagság is összekovácsolódott. így aztán közös akarattal sikerült átjutnunk az indulás nehézségein. Hivatalosan az első zárszámadáson tizennyolc ’ forintot osztottunk egy-egy munkaegységre, a beígért 13—14 forint helyett. Itt nyomban hozzá kell tennem, ez csak a névleges értéke volt a megszerzett munkaegységnek, mert valójában, amint összeszámoltuk a teljes jövedelmet, a háztájin kívül 31 forint ötven fillért kapott munkaegységenként a munkában rendszeresen részt vevő tag. — Említettem már, hogy még az ötvenezer forintot sem érte el közös vagyonunk az indulás idején. Most az összes vagyon az ötmilliót is meghaladja”. Persze, sok még a tennivaló, nem fejeztük be a táblásítást, a munkamorál sem olyan még, mint ahogy mi elképzeljük. De az alapokat már leraktuk a boldogulás felé vezető úton. Tavaly ilyenkor a Kossuth Tsz tagjai úgy beszéltek gazdaságukról, mint a kívülállók, most már a többesszám első személyének birtokos esetét használják: a mt földünk, a mi elnökünk, s a mi sorsunk. Hosszú listát sorolhatnék fel azokról a tagokról, akik példamutatásukkal elősegítették a szövetkezet megszilárdítását. Bálint András, Kovács Imre, Fodor László, Soós István vagy- ifj. Karlecz Ferenc épp úgy megálltak a helyüket, mint Zafcar Andrásné, Molnár Ákosné vagy özvegy Nagy Jánosné. Sokat segítettek nekünk a brigádvezetők is, Dömötör József, Urbán Sándor, Bajdik Miklós meg Bori János. Ha késett is a tavasz,, s az idő még most is gyakran közbe-közbe szól, , ,nem veszítjük türelmünket, reménykedve nézünk a második esztendő elé. Jobbak már a feltételeink, kedvezőbbek a kilátások. Hadd mondjak csak egyetlen példát, ami fényt vet a tavaszi felkészülésünkre. A múlt esztendő őszéről több mint ezer hold mélyszántás maradt hátra, Varga Pál több példát is elmondott még, hogyan dolgoznak a kertészek, miként művelik a szőlőt, mit várnak az egyes brigádoktól, s milyen módon szeretnének az idén sokkal jobb eredményeket elérni. Közben odakint a felhők is szétoszlottak, újból kisütött az áprilisi nap, s elindultunk a határjárásra. Amit láttunk, az csak megerősítette az elnök állítását, a nagykátai Kossuth Termelőszövetkezet valóban túljutott az indulás nehézségein. Súlyán Pál Talán mégsem mindegy! A közelmúltban tapasztalatcsere-értekezletre jöttek össze a Szőlészeti és Kertészeti Főiskola Soroksári Tangazdaságában azoknak a tsz-eknek a küldöttei, cihol az ötéves tervben nagyobbarányú szőlő- és gyümölcstelepíLések lesznek. A látogatás sok hasznos tapasztalattal szolgált a szakemberek számára, mert megismerkedhettek a gyiimölcstelepítés legújabb módszereivel. Ezúttal azonban nem ezekről szólunk, hanem a tapasztalatcsere egy kis epizódjával foglalkozunk. A vitában több termelőszövetkezet küldötte panaszolta, hogy az Ültetvényterv Vállalat olyan facsemetéket küldött számukra, amelyet nem használhattak fel. Az egyik szállítmány megfagyott, másutt pedig nem azt a fajtát kapták, amit megrendeltek. Egyszóval sok panasz hangzott el a vállalat ellen. Az érintett tsz-ek képviselői azt is elmondották, hogy a vállalat — tekintet nélkül arra, hogy az általa szállított csemeték megfelelnek-e a termelő- szövetkezetek igényeinek vagy sem — követeli a csemeték árát. Ezt a tsz-ek vezetői méltánytalannak tartják és inkább peres útra terelik az ügyet, s ragaszkodnak igazukhoz. A peres ügyekben a bíróság minden bizonnyal megfelelő ítéletet hoz majd, s ezzel elin- tézettnek is vélhetnénk a dolgot. Az értekezleten azonban elhangzott egy J vélemény, amelynek feltétlenül igazat és nyilvánosságot kell adni. A vélemény szerint „helyesebb lett volna, ha a szóban levő termelőszövetkezetek vezetői vagy képviselői azt az időt, amelyet majd a bíróságon eltöltenek, arra fordították volna, hogy elmenjenek az Ültetvényterv Vállalat illetékes telepére, s kiválasztják a csemetéket, ellenőrzik a csomagolást.’’ Igaz. semmiféle rendelkezés nem írja elő, hogy a csemetéket megrendelő termelőszövetkezet köteles embereit elküldeni a vállalat illetékes telepére, magától értetődő, hogy a vállalat a tsz-ek ellenőrzése nélkül is köteles az igényeknek megfelelő csemetéket szállítani. Mindezek ellenére igazat kell adni (annak a felszólalónak, aki azt állította, hogy inkább az ellenőrzéssel töltsék el az időt, mintsem a tárgyalásra való járogatással. Igaza van. mégpedig azon oknál fogva: a szőlő és gyümölcs telepítése nem egy-két esztendőre szól, hanem 40—50 esztendőre. A jó szövetkezeti vezetőnek vagy a lelkiismeretes szakembernek egyáltalán nem mindegy, hogy szövetkezetében milyen csemetéket ültet. Kell annyi ügyszeretetnek lenni, hogy a legmesszebbmenően — még az említett módon is — gondoskodjanak a kifogástalan csemetékről. Anélkül, hogy az Ültetvényterv Vállalat felelősségét kisebbítenénk, az a véleményünk: talán mégsem mindr- egy. hogy a termelőszövetkezeti vezetők hol töltik el az időt, a vállalat telepén, vagy a bíróságon. Apnál az egyszerű oknál fogva nem, mei*t az utóbbi helyen csak a „veszett fejsze nyelét” nyerhetik vissza, ettől pedig nem növekszik a tagság jövedelme. Mihók Sándor Pest megyei tsz-ek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Megkezdődött az állatok felülbírálása Mint ismeretes, ez- év szeptember 1—23 . között tartják meg a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Megkérdeztük a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, milyen ütemben halad Pest megyében a kiállítás szervezése. — A megyei tanács végrehajtó bizottsága rpár letárgyalta és jóváhagyta a jelentkezéseket. Növénytermesztési eredményeikkel huszonnyolc tsz jelentkezését fogadta el a végrehajtó bizottság. A megyei zöldségtermesztés fellendülését és jövedelmezőségét bizonyítja az a tény, hogy a jelentkezők, egy kivételével, valamennyien bemutatják majd valamelyik zöld- ségfajtában elért eredményeiket. A végrehajtó bizottság ez idáig huszonöt állattenyésztő tsz jelentkezését hagyta jóvá. Miüt' érdekességet említjük meg, hogy ** ■*1***. a ceglédi Vörös Csillag Tsz szabadtartásos karám bemutatóval is szerepel a kiállításon. A kiállításra kiszemelt állatok, az első válogatás után még kétszeri bírálaton esnek át. Az állatok első fokú bírálatát már megkezdte a bíráló bizottság, a másodikra májusban kerül sor. A mezőgazdasági kiállítások hangulatához hozzátartozik a jó fajta termelői borok kóstolója is. Ebben sem lesz hiány a kiállításon. De nem akármilyen minőségű borokat kóstolgathatnak majd az országból ide sereglő látogatók, s az érdeklődő külföldiek. Ugyanis a kiállításon csak azok á tsz-ek és állami gazdaságok árusíthatnak bort, amelyek az április hónapban megrendezésre kerülő borversenyen helyezést érnek el. (fzl) igaz, télen is kihoztam őket, de az csak olyan séta vöt’. Alig vártuk má’, hogy kibújjon a fű, serken szépen, csak süssön a nap, kö’ a kisbáránynak __ K ell bizony, mert az idő hűvös, a kis- birkák meg fáznak. Némelyik kéthetes sincs még, alig áll a lábán, de azért már keresgéli a füvet. — Száznegyven született — büszkélkedik a juhász, — szúz anya alól, szép teljesítmény. Persze — teszi hozzá — íkerellés is vóf. összesen háromszáznyolcvan birka van má’, ennyire vigyázunk. — Jó inas-e a Kölyök? — Fölszabadult az már régen — igazít helyre —, tizenkét esztendeje, hogy vele járok. Tizenkét esztendeje. Igen, akkor éppen 15 éves volt Bélteki Ferenc, s valahol a Nyírségben, Tyúkod környékén ünnepelte bojtársága ötesztendős évfordulóját. Kerek■ tízéves korában jegyezte el magát ezzel a szakmával, s azóta ha százszor kellett volna mesterséget választania, ezerszerre is a juhászat mellett marad. Bénye? Megtetszett már neki nagyon. Véletlenül vetette ide a sors, egyik komája ajánlotta a községbe juhásznak. Eleinte nehezen szokta a Pest környéki falucskát, most már úgy érzi, a Hegymögötti rét, a csörgedező kis pataJc, s az itt élő emberek kárpótolják szülőfalujáért. Igaz, odaadóan gondozza a reábízott nyájat. Szépek is a jószágok, sok gyapjút lenyír róluk. Mint mondja is, szép élet a juhászélet, még ilyenkor, áprilisban is. Reggelenként elindul a jószágokkal a ki- zöldült réten, s mennek a folyó mellett. A bárányok a nyiladozó füvet keresgélik, ő meg közben gyönyörködik az ébredő tájban, nyár- fcgallyat, meg barkát tép, s közben akaratlanul is idézőéti manóban p gyermekkorában megtanult kis versikét: Jöjj fel nap, süss fel nap, Kertek alatt a kis- báráriy majd meg fagy ... S. P. Süss fel nap \ Olyan az időjárás, ! mint a szeszélyes ! asszony. Az imént ! még viharzott, fúj- • ta, szórta az esőt a \ bárányok nyakába, \ most meg már süt < a nap, békítgeti az ! ázott jószágot, j — Ördög veri fe- \ leségét — kacag jó- \ ízűén Bélteki Fe- í renc, a bényei ju- ! hász, s aztán a falu í felé mutat, ahol ! most is szakad az ; eső. j Kölyök — a bo- í gárszemű puli — ! közben összetereli a í bégető juhokat. A ! zivatar hirtelen tá- í madt, szétszaladt a í falka. Az eleje már ! ott kolompol, a hosz- í szú nyárfák alatt, i de a kutyaugatás í visszainti őket ide, ! a folyópartra. Elé- ; gedetten szemléli a j juhász a kutyáját, ; meg a juhokat is. í — Hát megkezd- ! tűk — szólal meg ' pipára gyújtva — múltban is sok baromfit és tojást vittek a piacra. A termelőszövetkezetek megalakulásával — mivel az asszonyok jobban ráérnek odahaza baromfineveléssel foglalkozni — még csak fokozhatják a tojás, a csirke, a tyúk, a hízott liba, kacsa eladását. A szerződések kötése jelenleg folyik. Eddig a megyében több millió tojásra szerződtek. Az előirányzathoz viszonyítva azonban elmaradás mutatkozik a ceglédi járásban, a dabasi és a ráckevei járásban. Hasonló a helyzet a baromfinál is. Mi ennek az oka? Nyilván sokan azt gondolják, hogy a termelőszövetkezetek megalakulásával most már nem kell gondot fordítani a háztáji gazdaságokban, paraszti udvarokban fölnevelődő baromfira. A szerződéskötés elmaradásának oka lehet az is, hogy az illetékesek: a felvásárlók, a földművesszövetkezetek nem fordítanak elég gondot a felvilágosító munkára. A termelőszövetkezeti tagok, a baromfineveléssel foglalkozó falusiak nem ismerik eléggé a baromfi szerződéskötéssel járó kedvezményeket. Ezért fontos, hogy megismertessük azt a falu dolgozóival, és a szerződések megkötésével biztosítsuk a kellő meny- nyiségű tojást és baromfihúst. (g. s.)
