Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-17 / 64. szám

MOZAIK A korláton: Kollár István HOHGB.VIDÉKE » A FEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • IV. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1962. MÁRCIUS 17, SZOMBAT Új elnök, új vezetőség Párosverseny a Kossuth Tsz-szel Közgyűlést tartott a monori Új Élet Tsz Nem minden izgalom nél­kül zajlott le a monori Uj Élet Tsz szerdai közgyűlése, melynek napirendjén a veze­tőség kiegészítése; a járási pártbizottság é6 a járási ta­nács vb-nak a tsz-ek mun­kájával ' és szervezési fel­adataival foglalkozó irányel­vei, továbbá a tsz verseny­mozgalmának beindítása sze­repelt. Az elnöki tisztet betöltő Já- vorszky László mellett az elnökségben helyet foglaltak Guba Pál, a járási pártbizott­ság titkára, Gál János, a köz­ségi pártbizottság titkára. Kő­műves Imre, a megyei párt- bizottság kiküldötte, Hajdúk Bálint, a járási tanács me­zőgazdasági osztályának ki­küldötte, Sáránszky János tsz-elnök és Vitéz Kálmán tsz-titkár. Bevezetőül Hajdúk Bálint foglalkozott a tsz-nél tapasz­talt hibákkal, egyben lékezett paraszti sorban töl­tött gyerekkorától a jászberé­nyi mezőgazdasági szakisko­la igazgatóságáig vezető élet­útjának fontosabb állomásai­ról. Tíz évig állt ennek az intézménynek az élén, és ennek a tapasztalatait és egyéni szaktudását hozza ide, bízik benne, hogy a tagság tá­mogatásával ezt a gazdaságot is fel tudják ’ virágoztatni. Gyöngyösi Lajos, Fazekas Ist­ván, Vámos Béla és Guba Pál egyöntetűen^ a szaktudás megbecsülése és értékelése mellett szólaltak, majd a közgyűlés egyhangú ha­tározattal Kovács Mi­hályt elnökké választot­ta. A további választások meg- ej lésével az új vezetőség tagjai lettek: Jávorszky Lász­ló, Radnai Mihály, Tönköly Imre, Gál Imréné, Bimbó Já­nos, Bánszky Sándor, Bimbó István, Bajkai Imre, Fazekas Ambrusáé, Kéri Sándor, Bur­ján Endréné. Kajli Ferencné és Kispál Károly. Az. ellenőr­ző bizottság elnöke Bánszky Sándor, tagjai: Mayer Jó­zsef, Pátkai Lászióné, Bajkai Károly és Már Ferenc. A fegyelmi bizottság elnöke: Jávorszky László, tagjai: Bics­kei József, Magócsi Károly, Fejes Sándorné és Szárnyast József né. A napirend következő pont­jaként Gál János javaslatára elfogadta a közgyűlés a járási pártbizottság és a járási ta­nács által adott, és a tsz-ek munkájával és szervezési fel­adataival foglalkozó irányel­veket; végül Bukai Péter elő­terjesztésében a beindítandó munkaverseny és a monori Kossuth Tsz-szel kötendő pá­rosverseny feltételeit. Huszty Károly A gimnázium egyik kiváló tor­násza gyakorlat közben. (Foto: Kútvölgyi) MA: — ülésezik a járási tanács. Napirenden szerepel: 1. Szíj- jáitó Lajos vb-elnök beszámo­lója a tsz-ek 1961. évi zárszám­adásáról; az 1962. évi termelési és szervezési feladatok megtár­gyalása. 2. Jelentés a múlt évi mezőgazdasági jellegű tanács- iiiési és vb-határozatok végre­hajtásáról. 3. Fogd Mihály vb- titkár és Kulich Lajos csoport- vezető tájékoztatója az 1961. évi község fejlesztési tervek végrehajtásáról és az 1962. évi féladatokról; — este hét órai kezdettel mutatja be Gyomron a műve­lődési (házban a KISZ színját­szó csoportja Tabi László Kü­lönleges világnap című vígjá­tékét. Az előadást holnap este me gismt élik; — búcsúznak. ünnepélyes keretek között katonakönyvük­től az ötvenévesek Monoron, a járási művelődési otthonban. Az ünnepélyt műsor követte. — megnyílik új helyén, a községi tanács épületében, a tágas, modern cipőbolt Mono­ron. rámutatott a tsz-re váró fokozottabb követelmé­nyekre, melyeknek meg­valósítását csakis egy fel­újított és felkészültségben megerősített vezetőség tudja végrehajtani. Minthogy Sáránszky János ezekre a fokozott feladatokra egészségi állapota miatt sem tud vállalkozni, benyújtotta lemondását. Sáránszky elv­társ az elhangzottakat sze­mélyesen is megerősítve, kér­te lemondásának tudomásul­vételét. A megindult szenvedé­lyes vitában Krisztoff Sándor, Kéri Sándor, Babinszki Pál, Gál Imréné, Rí.: may er János, Hegedűs István felszólalása után Guba Pál elvíáns rá­mutatott, hogy a közgyűlés­nek joga van szabadon vá­lasztani, de jól meg kell gondolni, miképp szavaznak, A megnövekedett gazda­ság nagyobb szaktudást, több tapasztalatot is kí­ván, az új vezetőség megválasz­tásával ezt kell szem előtt tartani. A közgyűlés végül is szótöbbséggel elfogadta Sá­ránszky János lemondását. Hajdúk Bálint ezután bemu­tatta a közgyűlésnek Kovács Mihály agrármérnököt. Kovács Mihály rövid bemu­tatkozó beszédében megem­AMI BIZTOS - BIZTOS 7 KÉRDÉS - 7 VÁLASZ - 7 NYEREMÉNY Befejezéshez közeledik rejtvényversenyünk második for­dulója, melynek keretében egy-egy kérdést adunk fel olvasó­inknak a biztosítás köréből. A helyes válaszok beküldői között hét nyereményt sorsolunk ki. Hatodik kérdés: A termelőszövetkezetek közös vagyonát milyen biztosítás óvja? A megfejtéseket az utolsó rejtvény megjelenése (március 18) után egybegyűjtve kell beküldeni levelezőlapon a szerkesztő­ség címére (Monor, Járási Pártbizottság), legkésőbb március 24-ig. Nem a saját kárán... így délelőtt tizenegy körül csendes a Vigadó melletti könyvesbolt. Egy idős bácsi kifestőkönyvet kér kisunoká- jának, aztán hosszú ideig csend. A szemüveges, kedves elárusító lány belelapoz egy bordófedelű könyvbe és úgy a közepe táján olvasni kezdi. Amint belépek, összecsapja a könyvet és kedves mosollyal fordul felém. Amikor meg­tudja jövetelem célját, Kö­kény Béláné felé mutat: ő az illetékes. Kökény Béláné, az üzlet ve- j zetöje, lapoz a forgalom nagy- ] ságát bizonygató könyvek­ben és már halljuk is a vá- ' laszt — A mezőgazdasági könyv- j hónap alatt lényegesen több \ szakkönyvet adtunk el, mint j eddig bármikor. Ebben a hó- | napban mintegy negyven­ezer forintot forgalmaztunk \ belőle. Igaz, ehhez az ered­ményhez nagyban hozzájárult i az iskolások és úttörők „ház­ról házra” mozgalma. Vala- J hogy az olvasó szívesebben vá­sárol, ha otthon válogathat. A mezőgazdasági könyvhó­nap sztárja a „Háztáji ba­romfinevelés’' című könyv volt, ; sok fogyott „A gyümölcs és j szőlő termelése” című könyv- i böl is. Nagyon keresett, de egy? j általán nem kapható a nyúl és I galambtenyésztéssel foglalkozó könyv. A szorgalmas könyv­bizományosaink is ezt vallják. ELLENŐRDÖMPING Január 6-án történt meg velem és utastársaimmal, hogy a Monor és Gyömrö kö­zötti tízkilométeres útszaka­szon két ellenőr is ellenőriz- te jegyünket az autóbuszon. No — gondoltam —, itt a so­ha vissza nem térő alkalom, ezt meg kell írni! Meg is ír­tam, de hogy én milyen naív vagyok, az hamarosan kide­rült. Az a bizonyos „soha vissza nem térő” alkalom ha­marosan, már március 14-én visszatért, s ugyanazon az útszakaszon ismét két ellenőrt is Itaptunk gyors egymásután­ban. Az egyik még el sem végezte a dolgát, a másik már kezdeni akarta —, de az első — sajnálatunkra — lebeszél­te róla. Ezen eljárását, mi, utasok, nagyon helytelenítet­tük, hiányoltuk, hogy a má­sik ellenőr nem foglalkozott velünk, úgy éreztük, hogy az ellenőr nekünk jár, hogy úgy mondjam, benne van a jegy­ben. Kárpótlásként megkap­tuk mindjárt másnap, 15-én, korán reggel, ugyanazon az útszakaszon, csak most Gyöm- rő felől jövet. Azóta nem nyugodtak a nap­jaim. Az autóbuszon azt für­készem, az irodámban is azon tűnődöm: leik lehetnek a lette­sek, akik nem átallják megrö­vidíteni a népgazdaságot négy forint harminc fillérrel, netán öthatvannal. Mert hogy van­nak ilyenek, vagy legalábbis gyanúsak vagyunk a MÁV- AUT-nak, az biztos. Különben miért volna ez a nagy ellenőr­zés? És nem nyugodtak az éj­szakáim. Olyanokat álmodom, hogy már nem is két ellenőr jön, hanem mégy, másnap nyolc, aztán tizenhat és így hatványozódik. Esetleg beve­zetik az „ahány utas — any- nyi ellenőr” mozgalmat, Vé­gül pedig már utas nem is lesz, csak. ellenőr, meg ellen­őr ... Olyasfajta vízióim van­nak, mint amit Csegezy Le­vente alábbi rajzában ábrázol: az autóbuszból csupa ellenőr száll ki, karszalaggal a karján — a végállomásnál egy főel­lenőr várja őket dupla kar­szalaggal, s harsány hangon így kiált: — Kérem a jegyeket ellen­őrzésre! Eddig a tréfa és innen már komoly: ismételten kérjük a 16-os Autóközlekedési Válla­latot, szervezze meg jobban ellenőreinek munkáját. Még véletlenül se adódjon olyan helyzet, hogy ’két ellenőr ösz- szefüssön egy autóbuszra. Több bizalmat kérünk és — kevesebb ellenőrt! r. b. Birkás Róza, a Munkásőr utcai iskola igazgatóhelyette­se a múlt évben 27 ezer fo­rintot forgalmazott, Jávorszki Györgyné a kefegyárban 30 ezer forint értékben árusított könyveket, köztük szakköny­veket is. Kassai Mártonné Gyömrőn, Máhler Károlyné Üllőn lelkes propagálója a legjobb barátnak: a könyv­nek) Nyílik az ajtó, egy fiatalem­ber lép be Szabó Pál: Talp- alattnyi föld című regényét kéri. — A Kincses sorozat új ki­adása — mondja Kökényné. — Nagyon megy most ez a könyv... Benézünk Üllőn is a köny­vesboltba, a pult csillogó üve­gén könyvhalom. Nyitrai Jó­zsef, a Kossuth Tsz munka­csapat vezetője és Lénárt László református lelkész né­zegeti a fanyar szagú könyve­ket. Nyitrai Józsefnek a „Vi­rágos kert a ház körül” című könyvet csomagolják, Lénárt tiszteletes úr pedig a „Szőlő- termesztés” című könyvet vi­szi el. — Megtoldjuk néhány nap­pal a mezőgazdasági könyvhó­napot — szól hozzánk a ked­ves mosolyú Máhlerné. — Negyvenkét szakkönyvet ad­tunk el egy hónap alatt. Há­rom évig nem adtunk el eny- nyit! Ez azt bizonyítja, hogy most már könyvből tanul a falusi ember, nem pedig a saját ká­rán ... Kiss Sándor BÖZSI NÉNIRŐL írta; Hajnal Károly Ügy gondol Bözsi néni ránk, Mint anyánk helyett anyánk. Félt bennünket, mint saját gyermekét, Én, mint Hajnal, egy versben köszönöm szeretetét. Álmodom mindig felőle. Milyen verset írjak róla előre? Így harsog árvák kongja: A monori kefegyár dolgozói az árvák édesanyja. Elhullanak a csillagok, De legszebben a kefegyúr dolgozóinak csillagai ragyognak. De vége szakadt a nagy árvaságnak, Mert az árva gyermekek kaptak édesanyákat. A szerkesztő megjegyzése: Nem éppen szabályosait a rímek, a szótagszám, a ritmus ebben a versben, s én mégis nagyon szépnek találom, mert sok minden megtalálható benne, ami az igaz költészet jegye: tiszta érzés, nemes szándék, őszinte kitárulkozás. Apró gyer­mek írta, egy a martonváiári fiúotthon növendékei közül, aki a kefegyári asszonyok között anyára talált, s életének ez a nagy-nagy élménye ihlette őt a versírásra. Nézzék el, kérem, minden darabosságát és szeressék ezt a verset, költőjével és ihletőivei együtt! PILLANATKÉP egy kiváló pedellusról Zsákai Jenővel, a monori Ady Endre utcai általános is­kola pedellusával járjuk a folyosókat. Diákéveim régi emlékei villannak fel egy-egy pillanatra, amint benyitunk a jól ismert tantermekbe. — Itt a rajzterem, emitt az új politechnikai műhely, a íi- zikaterem — mutatja egyen­ként. — Bizony a tizennégy helyiséget naponta kétszer ki­takarítani nem kis dolog. — Hogy-hogy kétszer? — Amikor távoznak a diák­jaink, jönnek az ipari iskolá­sok, vagy háromszázötven— négyszáz szakmunkás jelölt. Persze, hidegben nem tudnák tanulni. Gyorsan kell kisala- koznom, nehogy elkéssek, az­tán gyerünk a szénnel — ra­kom én amíg ki nem piro­sodnak a csövek ... Zsákai Jenőnek az édesap­ja is iskolaszolga volt, sőt, annak az édesapja is. Valósá­gos pedellus-dinasztia az övék. 1936-ban napibéres szolga voltam, 1939-ben lettem kise­gítőszolga, s csak 1942-ben neveztek ki altisztnek. Meg is jegyezte akkoriban feleségem kesernyésen: felneveljük már a gyermekünket, s még nem kapunk családi pótlékot. Iga­zán megbecsült hivatalsegéd, csak a felszabadulás után let­tem. Tíz igazgató váltotta a he­lyét, de ő maradt — pedig hívták Siófokra, Erzsébetre is. Nem ment, mert mint mondotta: Monoron az Ady Endre úti iskolában született ő is, meg a kislánya is, úgy érzi, nem tudna megválni he­lyétől. Az elmúlt év novemberé­ben ünnepelte 25 éves jubi­leumát. Egy havi fizetést ka­pott — de szorgalmának, hű­séges helytállásának, kötele­zettségtudásának legfőbb ju­talmát: „a szakma kiválója” jelvény elnyerését érte el. Kívánunk neki erőt, egész­séget, az Alma Mater falai között serény munkálkodást még hosszú éveken át. Iförömpő Jenő MAI Ml SOR Mozik Ecser: Rocco és fivéred. Ifjúsági előadásra: próba kis asszony. Gom­ba: Két élet I—II. Gyömrö: Tisz­ta égbolt. Maglód: Szurkolók le­sen. Mende: Tiszta égbolt. Monor: Puskák és galambok (széles). Nyáregyháza: Csutak és a sziírke ló. Pilis: Puskák és galambok. Tápiósáp: Nem ér a nevem. Tá- piósüly: Szabad szél. Úri: Ludas Matyi. Üllő: Szabad szél (széles). Vasad: Megöltek egy leányt, ve- csés: Római történetek (széles). Hétvégi sportjegyzetek Az öIrö* vivó-baj >noks élj? országos döntőjét láttam a televízióban és eszembe jutott a gyömrői ökölví­vó-szakosztály. A tavaly* évben igen szép eredményekkel dicse­kedhettek. A megyei bajnokságon hét versenyző vett részt, hét he­lyezést értek el: egy elsőt, három másodikat és három harmadikat. Az edzésekre 30—40 fiatal járt le. Íjs ma? Ma már nines semmi moz­golódás. a fiatalok kiestek az ed­zésből. Naponta 4—5 fiatal keresi fel Szabó József edzőt, érdeklő­dik a szakosztály jövőjéről. Én ts hozzá fordultam magyarázatért. — A baj ott kezdődött — mon­dotta —, hogy Mészáros Tibor ott­hagyta a szakosztályt, sokirányú elfoglaltságaira hivatkozva. Az in­téző: Kiss Ferenc bevonult kato­nának. A sportkör vezetői félváll­ról kezeltek bennünket. bevéte­lünket nem fordíthattuk felszere­lésekre, sokszor saját pénzből pó­toltuk a hiányzó dolgokat. Hát ez tényleg baj. Elóg sok jóképességű öklöző most tétlenül áll, múlik az idő. a szakosztály fel is oszlott, meg nem is .. . Éppen ideje volna, hogy a sport­kör vezetősége végre gondot for­dítana rájuk is. mert nemcsak a labdarúgás jelenti a sportot. ★ Vasárnap Duna ha raszti ra uta­zik a monori asztaJitenisz-esapat. Az esélyekről kérdeztem Virányi László csapatkapitányt. — Férficsapatunk (Soproni, Sze­meik, Szőnyi. Farkas és én) nem utazik óriási eséllyel, de az ötö­dik helyünket szeretnénk megtar­tani. A nők — Lengyel Júlia, Ku- csera Edit — mondhatnám, biztos eséllyel indulnak. ★ Készülődnek a holnapi ifjü- munkás-spartakiádra a Maglódi Gépgyár fiataljai. Két csapattal neveztek be a versenyekre. (Gyarmati) Együtt edzenek heíente egyszer a vecsési és üllői kézilabdázók. így felké­szülve indulhatnak az április 1-én kezdődő bajnokságon (Foto: Kútvölgyi)

Next

/
Thumbnails
Contents