Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

FEST ME« 1962. MÁRCIUS 4, VASÄRNAP MEGYEI TÜKÖR AMI A KÉT TIZED MÖGÖTT VAN IB. B. MADE IN USAj Aprily Lajos: Marcim A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős evőét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejű cinke víg dithyrambusa: daktilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hökken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna zeng a hegy orma, s zeng, ugye zeng, ugye zeng a szíved? MARI ANITA Bemutató a Katona József Színházban Nemcsak Európában, Ame- : rikában is egymás után szü- i leinek a Bardot-utánzatok. | Egy a sok közül: Jane Fonda. ' Két tized első látásra nerr sok. Alig tűnik szembe. Meri mi az: a tizedes pont után például nem „nulla” áll, ha­nem „kettes”, mint a jelen esetben is. De az „egész’ szám ugyanaz: hármas. A változás lényegtelen. Lényeg­telen? Mit is rejt ez a két ti­zed? ... Csobánkán, az új, szép és rendkívül barátságos általá­nos iskola tanári szobájában meditálok ezen a kéttizedes dolgon, miközben Pinkola Se­bestyén igazgató a félévi ered­ményekről beszél. Idézi a je­lentés statisztikai adatait, összehasonlítja a korábbi szá­mokkal, majd még régebbi papírokat szed elő. Olyan pa­pírokat, amelyek évekkel ez­előtt készültek. Abban az idő­ben, amikor három rendes és két szükségtanteremben, há­rom műszakban dolgozott itt Csobánkán az a tízegynéhány lelkes pedagógus, aki vállal­ta, hogy minden körülmények között, még három műszak­ban is ellátja munkáját, míg felépül a domboldalon a mo­dern, új, tágas és világos épü­let. Azóta sokat változott az iskola és a tantestület élete, munkája. Ma már egy műszakban ta­nítanak. Kialakult az iskola szigorú rendje, fegyelme, megteremtődött a tantestület egysége, s jóval könnyebb lett az igazgatás is. Korábban nem volt nevelői szoba, s a kollé­gák jóformán szót is alig tud­tak egymással váltani. Ma pe­dig együtt vannak, egy időben tanítanak, egy időben végez­nek, kicserélhetik véleményü­ket, tapasztalataikat, ami kü­lönösen az egyszakosoknál fontos. A rendszeres véle­ménycserével könnyebben jut­nak közös nevezőre oktatási és nevelési kérdésekben. Ezek a tényezők eredmé­nyeznék a javulást? Ezek is, de nemcsak ezek. Legalább is ezek nem mérhetők, nem kéz­zelfoghatóak. A kéttizedes javulás mögött még egy érdekes szám húzó­dik meg: négy százalékkal csökkent a bukások száma, s három százalékkal nőtt a ki­tűnők és jelesek tábora. Ami a bukást illeti, különösen az első osztályokban szembetűnő a változás. Az egyik első osz­tályban az elmúlt év félévi adatai szerint tíz gyerek, a másik osztályban négy gyerek bukott. Most osztályonként kettő-kettő a bukottak száma. Jobb az anyag? Kevesebb a „nehéz eset”? Talán az is, de még valami: tervszerű, rend­szeres, a tanításhoz kapcso­lódó korrepetálást végeznek az alsó osztályokban, így a két első osztályban is. Egyik osztályban Balázs Antalné ta­nít, aki harminckét éve peda­gógus. Itt Csobánkán már nyolc éve. A másik osztály­ban Barta Erzsébet, fiatal ta­nítónő dolgozik, aki öt éve pedagógus, s mind az öt évet Csobánkán töltötte. Érdekes és rendkívül hasznos az idős és a fiatal pedagógus együtt­működése. Egy évig együtt is laktak albérletben, s még ak­kor megszokták, hogy megbe­széljék munkájukat, össz­hangba hozzák módszereiket. Általában együtt készítik el a tanmenetet, tantervet, sőt, az első időkben együtt készítet­ték még az óravázlatot is. Az értekezletek, utasítások anya­gát szintén együtt beszélik meg. Barta Erzsébet saját be­vallása szerint nagyon sokat tanult tapasztalt kolléganő­jétől, s igyekezett átvenni módszereit. Különösen sokat tanult a szemléltető eszközök használatánál. Balázs Antalné a sokoldalú szemléltetést és a cselekedtetést különösen fon­tosnak tartja, mert tapaszta­lata szerint sokszor igen ne­héz esetekben is célravezető. Éppen ezért a szokásos szem­léltető eszközök mellett még saját, egyéni módszereket is kidolgozott és újabb, máshol nem használt, nem ismert szemléltető eszközöket is ké­szített, például egy számko- rongot, amelyen a gyerek ma­ga rakosgatja az áthelyezhető számokat. Ezt, s a többi mód­szert Barta Erzsébet is al­kalmazza. Osztályaikban több gyereknél értek el egész ko-; moly eredményt az intenzí- j vebb szemléltetés és a rend-] szeresebb korrepetálás révén.; A korrepetálás tehát célra- ■ vezető. Igen hasznos lenne a végzős növendékeknél is. Ez azonban csak alkalomszerű. Jó megoldás volt erre a tár-: sadalmi napközi, amely ko-: rábban működött, s több: gyengébb tanuló szép ered­ményt ért el, de az idén nincs társadalmi napközi az érdek- i telenség miatt... A tanulmányi eredmény: javulásához, s további javí- j tásához eredeti ötlettel nyúj- \ tott és nyújt segítséget az út- \ törőszervezet. Baross Péter út- < törővezető elmondta, hogy he- í lyesírási versenyt hirdettek, mert Csobánka lakossága ke- j vert nyelvű, ezért a gyerekek j helyesírásával és helyes ma- j gyár kiejtésével sokat kell j bajlódniuk. A verseny osztá- j lyonként folyik, s év végén 1 dől el az eredmény, amikor j az osztályok legjobbjai állnak j rajthoz. Azok a tanulók, akik j eredeti jegyükhöz viszonyítva j legtöbbet javítanak, legtöbbet; fejlődnek, jutalomban része-; sülnek. Ez a jutalom nagyon j vonzó: a nyári táborozás költ- ; ségének felét az iskola és az í úttörőszervezet fizeti. (tm) / • Színházkultúránk pótolni va- i ló hiányai közé tartozik, sok j más mellett, Garda Lorca : színpadművészetének megis- : mertetése is. A Marianita \ bemutatásával a Katona Jó- \ zsef Színház törlesztett va- : lamit a huszadik századi i spanyol irodalom legnagyobb : alkotójával szembeni tartozá- : sulikból. A Marianita Garda Lorca | korai darabjainak egyike és : első darabja, amelyik jelen- I tős sikert hozott a szerző- : nek 1927-es bemutatója után. A sikerben a darab értékén : kívül föltétlenül jelentős : része volt annak is, hogy bemutatása idején mondani- : valója a kor spanyol társa­dalmának, Primo de Rivera zsarnoki diktatúrája, szorí­tásában felfokozott erővel' hatott. A darab alapja egy, a spanyol nép ajkán ma is élő néprománc, mely a VII. Ferdinánd gyűlölt uralma el­len fellépő andalúzok sza­badságharcának egyik törté­nelmi mozzanatát örökíti meg. Mariana Pineda fiatal ; granadai özvegyet szerelme viszi a szabadságharcosok tá­borába, ez készteti arra, hogy titokban a felkelés vö­rös zászlaját hímezze. Vé­gül elfogatása után felis­meri, hogy a szerelem csak összefoglalója az élet mind­azon értékeinek, melyek csak a szabadságtól nyernek ér­telmet. így tudja életét is áldozni anélkül, hogy áruló szóra nyílna ajka. A Marianita eredete nép- románc, erre is céloz a mű bevezető képe. S az, hogy néprománc az ihletője, meg is határozza a darab légkö­rét s előadásmódját is. Sok­kal inkább lírai mű ez a darab, mint drámai alko­tás, nem pusztán, mert Gar­da Lorca verses formában alkotta meg, hanem mert szemléletében az eredeti ro­mantikus történet nyomon- követésével a szerelem és szabadság nagy lírai apoteó- zisává válik. Azzá teszi az az indulattal és szenvedélytől fű­tött lélekrajz is, amivel a köl­tő eszméi ' hordozójából, Ma- rianitából pompás, minden ízé­ben a valóságot sugárzó vívó- dó és vérbő nőalakot tud te­remteni. A lírai eredet a darab előadása és rende­zése számára okvetlen bizo­nyos konzekvenciákat jelent. Nagyjából és egészében Va­dász Ilona rendezése megfe­lel a mű adta követelmé­nyeknek. A néprománc rea­lista elemeket stilizáló hang­vételét, a lorcai színpad népi játékokat továbbfejlesztő ha­gyományait állítja — Bakó József kitűnő díszleteinek és Nagyajtay Teréz kifejező jelmezeinek segítségével — a színpadra. Az első és a harmadik felvonás — vagy ahogy a szerző eredetileg nevezte: olajnyomat — majdnem hiánytalanul a lorcai elkép­zelések megvalósítása, a má­sodik felvonás sajnos kissé megtöri a rendezés és a já­tékstílus egységét naturalista beütéseivel. Nem utolsó sor­ban talán azért, mert a máskor kitűnő Ladányi Fe­renc Don Pedro alakjában itt, mintha nem találná meg helyét s nehezen hitelesíti játékával Marianita iránta érzett szenvedélyét. Berek Kati Mariannája élményt jelentő alakítás. Töretlenül mutatja meg ezt a pompás nőalakot, csupa érzelem, vi­harzó szenvedélyével szinte zeneien --'ellenpontozott ' belső vívódásaival és végül nagy­szerű felismerésének meg­tisztító utolsó pillanataiban. Külön meg kell említeni azt is, hogy Berek Kati verset is tud mondani, amit sajnos az egész együttesről ilyen­formán nem lehet állítani* s a színpadi verskultúra ki­ütköző hibái talán a legna­gyobb hiányossága az elő­adásnak, annak ellenére, hogy András László fordí­tása jól mondható szöveget ad a szereplőknek. (cs. o.) A rock and roll nyugaton már kiment a divatból. He­lyét új tánc foglalta el, neve: twist. Bemutatja: Sophia Lo­ren. AWWWVWVVIk Tenkely Miklós: RAKODOK — Na és? — kérdezte Cája. — Mit „naés”? Nem érti? — mérgelődött Balogh. — Többet keres és nem kell belesza­kadni addig se, míg felállít­ják majd a darut. — Ezzel keresünk többet? •— fitymálta Szalóki a rozs­dás vasat. — Ezzel — bólintott Balogh. — A mi falunkban minden padlásajtó fölött ilyen van. Sokat kibír ez... Gyuri! Vidd el a műhelybe, áztas­sátok petróleumba, aztán ola­jozzátok meg! Siess! A fiú elszaladt a csigával. Balogh pedig néhány fage­rendát cipelt ki a fészerből, meg kalapácsot, ácskapcso­kat. — Érted? — kérdezte Sza­lóki Cájától. — Nem. — Állványt csinál, csigával húzzuk fel a nagyobb dara­bokat ... — Marhák! Minek nekem csiga? — köpte ki a csikket a hústorony és hatalmas karjait behajlította. — Ez kell! Nem csiga! — vert rá hatalmas felső karjára. — Ilyen szúnyogcsődörök ne jöj­jenek rakodónak! Ide erő kell!... — Sötét bivaly — legyintett Szalóki és odament Baloghoz. Ekkor jelent meg az első vagon a rakodó vágányén. A tolatósép lassan, óvatosan nyomta maga előtt a lapos kocsikat. — Hol az istennyilába te­keregjek maguk? — kiabálta Céia ti't’h:.—cogva a moz- öon> sivitását. Rossz volt a váltó, tati­rűk, idomok, gerendák kö­zött. Balogh, a brigádvezető kiló­gott közülük. Nemrég került fel faluról. Építkezésbe kez­dett, ott töltötte napjait a saját telkén. A bort nem itta, nem is kártyázott. Már ez is elég volt ahhoz, hogy ne szeressék. Ráadásul még fö­léjük tették. Pedig ők ugyan­csak dörzsölt rakodók. Balogh fiatal ember volt. Szalókinál és Cájánál jóval fiatalabb, alig túl a harmin­con. Gyuri mégis bácsizta, tetszett neki a hallgatag, ko­moly, de magabiztos, erős ember. — Fogadok, hogy megint újít! — böffentett Szalóki. — Mindig ilyenen jár az esze... Azt hiszi, hogy feltaláló lesz. — Keresni akar — kontrá­zott Cája. — Sokat! Mert épül a kacsalábon forgó más­félszobás kastély. — De Laci bácsi, legalább a sajátjában lakik majd, ne­künk meg gatyánk se lesz, nem házunk — védte Gyuri Balogh Lászlót. — Ki kérdezett? — torkolta le az öreg Szalóki. — Nézzék csak. emberek! — lépett elő Balogh a szer­számraktár mögül. Kinyújtott tenyerén egy rozsdás csiga feküdt. — Csiga — ismerte fel Gyu­ri. j Egymást túllicitálva szidták a ; vasutasok jó istenit. Disznó- t ság. Normában dolgozik az 5 ember, mégis órák hosszát í tétlenkedhet. Amióta beve- \ zették az ipari vágányt a ra- \ kodéra, még rosszabbul megy £ minden. Azelőtt? Egymást férték a héttonnás kocsik, nyo- l más fel a portékával, jöhe- 1 tett a következő! Most meg £ malmozhatnaik. ; — Ki fizet ezért? — mérge­lődött a kis, aszott Szalóki. \ — A nagyisten, aki az ég­$ ben van, de fütyül rád, te í vén borzsák!... — kontrázott 5 Cája, a behemót rakodó, í — Borzsák a nagyanyád!... ; Gyuri, a fiatal cigánygye- ; rek hangosan vihogott az öre- \ gek mérgelődésén. Kényelme- ! sen elfeküdt a földön, feje alá j rakott két téglát és cigaret- {tázott. Barnára sült hasáról f felhúzta a csíkos trikót, hadd ; érje még a nap. S Szalóki nyitott tenyérrel rá- j vert a fiúra, csak úgy csat- ; tant: ; — Ne röhögj, ha felnőttek ; beszélnek! ; — Ujuj! — kiabált a fiú ha­j sát simogatva. — Majd lenyel- í tem a csikket. \ — A főnök úr megint speku­j Iái — intett Cája a másik ket- ; tőnek? ! Negyedik társuk, a brigád­/ VP7»atr>. 3 kő­! zött járkált. Időnként el­í tűnt a felhalmozott betongyű­NAFTALINOS NAGYVILÁG dón, Párizs, Moszkva hangjai­val. Az előbb még a világ vé­gén éreztem magam, s hirte­len utolért a nagyvilág. Pedig a java csak ezután jött. Már kint járok a folyosón, amikor észreveszem, hogy a bejárati ajtó fölül eltűnt a nagykés. Balázs bácsi huszon­öt éve akasztotta oda, amikor apja halála napján testvéré­vel az örökségen összekülön-l bözött. öt magyar holdért folyt a vita, ami így zárult akkor: — Ezzel a késsel teszek igazságot, ha még egyszer a házamba jössz. Becsoszog az öreg az udvar-: ról, s látja, hogy nézem a kés i nélküli falat. Rámtekint, majd i ránt egyet a vállán. — Levettem, mióta egybe \ vannak a földek. — Es az igazság ? — kér-: dezem. — Igazságot tett az élet. \ O damegy a barna ládához,j elővesz egy bőrszíjas, \ szúette fakulacsot, amin ott j sötétlik az évszám: 1883. Po-: harat töröl és tölt. Üj bor csobog az öreg ku-: lacsból... Németh Géza — Mit csinálnak itt, fiatal­asszony? — kérdezem a kály­hára mutatva. — Naftalint égetünk. Julis néni mondta, hogy ez gyógyít­ja a szamárköhögést. Két beteg kisfiú ül a nafta- linos ködben és köhög. Jobb­ra, a kis zsalugáteres ablak alatt széles tölgyfaasztal — paddal. Kétoldalt egy-egy szép tornyosra vetett ágy. Az ágy mellett ül a nagymama, s egy ősi, faragott rokkán hi­hetetlen gyorsasággal fonja a kendert. A fiatalasszony pe­dig piszkálja a naftalint, hogy jobban égjen. Csípi a szemem a füst, s a gyógymód körüli véleménykü­lönbségben támadt csendet távozásra akarom kihasználni. Rámszól a rokka mellől az aszott, szinte csonttá-bőrré zsugorodott öregasszony: — Várjon, nézze, mit ho­zott az unokám karácsonyra a városból. [fölkel, s odaballag a négy­ír részes fiókos szekrény­hez. Ekkor látom meg a tete­jén a Munkácsy televíziót. Bekapcsolja. Mi ez? A föl­des, nedves, naftalinos kúrá­tól köd.ös szobában izzani kezd a varázsszem. Hí:adó té­nyei villannak, s a vén rokka zümmögése egybevegyül Lon­* z ácsai Alszög ott gubbaszt a hétszázéves vártemp­lom tövében. Ez a falu legré­gibb része: girbe-görbe utcák­ra öreg házak támaszkodnak. Ez a régi falu, aminek már friss vetélytársa lett a két ki­lométerrel odébb, a vasúti töl­tés másik oldalán épült tá­gas, nagyablakos, cseréptetős új telep. Itt azonban még las­sabban csörgedez az élet, s a múltnak nemcsak a roman­tikája, de az árnya is él. M egállók Balázs bácsi háza előtt. A múlt század kö­zepén épült. Földszintes, nye­regtetős, ágasfás, nádazott épület. Utcai homlokzatán kor­hadt deszkaoromzat. A kony­hából jobbra-balra egy-egy szoba nyílik. Ég a tűz a ke­mencében. A szabadkéményt az idén befalazták — füstölőt szerkesztettek a helyére. A baloldali „tiszta szobában” nem lakik senki. Legalább is a három kocsi (lakodalmas, gyerek-, vagy halottaskocsi) egyikének kell a ház felé megindulni, hogy a tiszta szo­bát kinyissák. Benyitok tehát a lakószo­bába. Aza.2 csak benyitnék, mert átható, keserű füst csap felém. Soha nem éreztem még 1lyen kesernyés, fullasztó il­latot.

Next

/
Thumbnails
Contents