Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

1963. MÁRCIUS 38, SZERDA FEST MEGVEI '^Hap INDULHAT-E A DCM Í963-BAN? (Folytatás az 1. oldalról) kelt gazdasági vezetők figyel­mét arra, hogy a miniszté­riumban alakult bizottságot rendszeresen tájékoztassák az építkezés helyzetéről és kér­jenek segítséget a nehézségek leküzdésére. Búzás Istvánné, a Váci Vá­rosi Pártbizottság titkára elismerően szólt az épít­kezésen dolgozó vezetők, műszaki szakemberek és fizikai dolgozók munká­járól. Felhívta a figyelmüket, hogy a határidők megrövidítésével kapcsolatos gyorsabb ütemű munka közben sem feledkez­zenek meg a munkavédelmi előírások betartásáról. Kérte a végrehajtó bizottságot, nyújtson segítséget ahhoz, hogy az építkezésben megta­karított összeg egy részét Vác város fejlesztésére fordíthas­sák. Matusek Tivadar, a végre­hajtó bizottság tagja a moz­galmi munka fontosságáról szólott. Hangsúlyozta, hogy az új határidők a kommunisták­tól és a pártonkívüliektől is száz százalékos helytállást kö­vetelnek. Herbert Müllér, az NDK megbízott főszerelésvezetője is felszólalt a vb-ülésen. El­mondta, .hogy ők is tárgy ál­tali a határidők megrövidíté­sével kapcsolatos feladatokról és a maguk részéről mindent megtesznek a siker érdekében. A jövő héten egy néme­tekből alakult brigád ver­senyre hív egy magyar kollektívát az új határidő betartása érdekében. Az építkezést látva, az az érzése az embernek, hogy a munkálatok zömén már túl vagyunk. Ez azonban csak látszat A munka neheze még hátra van. Kilenc és fél hó­nap alatt tehát nemcsak a hazai kooperációban érdekel­teknek, hanem az építkezésen részt vevő baráti államoknak is nagyon szorosan együtt kell működniük — mondotta. A végrehajtó bizottság d beszámolót, az elhangzott ki­egészítésekkel, egyhangúlag elfogadta. Elismerését fejezte ki az építkezésen részt vevő dolgozóknak az elért sikere­kért. Felhívta az illetékes párt-, állami és mozgalmi szervek figyelmét, hogy mesz- szemenően támogassák azt a célkitűzést, amely a határidők jelentős megrövidítésére irá­nyul. A késő délutáni órák­ban a végrehajtó bizottság tagjai aktívaülésen találkoz­nak a DCM dolgozóival. Az aktívaülés elnökségében helyet foglalt Horváth And­.X\VVOC\WVOvV.VCWWWMNSWSXTOWSKSN alatt (a részvénytőke 77,8%-a összpontosul a kezükben). Az acéltermelés háromötöde, hat kohászati konszern: a Thyssen, a Krupp, a Mannesmann, a Ha­ntéi. a Klöckner és a Iíoesch cég üzemeiből származik. Az elektromossági ipar­ban két társaság uralkodik: az AEG és a Siemens. A vegyi ipar koronázatlan császára az IG Farbenindustrie (hatóköré­be tartozik 56 részvénytársa­ság és 181 leányvállalat, 150 ezer embert foglalkoztat, tisz­ta haszna 1959-ben meghalad­ta az 1,2 milliárd márkát.) Óriási hatalom összpontosul a három nagybank, a Deutsche Bank, a Dresdner Bank és a Commerzbank kezében. Aktí­vájuk 26 milliárd márkára rúg, s bár alaptőkéjűk a nyu­gatnémetországi részvénytőké­nek mindössze 2,4%-a, ennek ellenére az összes bankbetétek 55,5%-a náluk van elhelyezve. Képviselőik 2000 részvénytár­saság és kisebb bank felügye­lő bizottságában foglalnak he­lyet. Lényegében ezek a monopó­liumok rendelkeznek azzal az óriási gazdasági potenciállal, amelyet Nyugat-Németország képvisel. A Német Szövetségi Köztársaság 2,5-szer annyi szenet,, háromszor annyi re­zet, kétszer annyi acélt és másfélszer annyi elektromos energiát termel, mint Fran­ciaország. Anglia viszonyla­tában az összehasonlítás ered­ménye a következő: a szén­rés, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Szókup Lajos épí­tésügyi ■ miniszterhelyettes, Szalcáli József, a megyei párt- bizottság titkára, Holecz Ba­lázs, az Építésügyi Miniszté­rium iparigazgatója, Arató András, megyei KISZ-titkár, Novak György, a KISZ KB if­júmunkás osztályának vezető­je, Herbert Müller német fő­szerelésvezető, Mikó Balázs, a DCM igazgatója, Szabó Zol­tán központi pártszervező és Laki Károly, a DCM szb-tit- kára. Az ülést Búzás Istvánná, a városi pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Mikó Ba­lázs, a DCM igazgatója mon­dott beszédet. Ismertette a végrehajtó bizottság ülésén el­hangzott beszámoló tartalmát és a végrehajtó bizottság ha­tározatait a napirenddel kap­csolatban. Hangoztatta, hogy a DCM üzembe helyezési ha­táridejének megrövidítése szervezettebb, tervszerűbb munkát, jobb együttműködést követel minden vállalattól és szervtől, és nagyobb fegyelmet kíván az összes vezetőktől és dolgozóktól egyaránt. Részletesen értékelte az egyes vállalatok munká­ját, az építkezés jelenlegi állapotát, bírálta a fogya­tékosságokat és megjelöl­te a legfontosabb felada­tokat. A beszédet élénk vita kö­vette. Számos dolgozó és vezető elmondta, hogy nem­csak az .aktívaülés részve­vői, de a DCM építőinek zöme eddig is sokat tett a határidők megrövidítéséért és most is egyetértenek az egy­éves határidő-módosítással. Bizdák Géza a törzsgárda fe­lelősségéről és példamuta­tásának fontosságáról szó­lott. Tornyosi János, az anyagellátási problémákra kért orvoslást. Balogh Jó­zsef felvetette, hogy ' az együttműködést ne csak a felsőbb vezetőségek között valósítsák meg, hozzák kö­zelebb egymáshoz a műveze­tőkét, a fnünkabrigádokat is. Szép Lukács a szervezési fogyatékosságokat bírálta. El-' mondta, hogy 58 éves kora ellenére nagyon büszke arra, hogy fiatalokkal munkálkod­hat együtt a határidők meg­rövidítésén. Kubik Tivadar, a Vörös Csillag Traktorgyár­ból érkezett szerelők bizal­mija elmondta, hogy ők három KXSZ-hrigádot ala­kították, így kívánnak í bekapcsolódni a határidők I megrövidítéséért folyó munkaversenybe. j Szabó Zoltán, a DCM párt­szervezője, a pártbizottság wwwwwwwwwv:\v ,\\\\v\\\\\\\\v\\v.\\,' termelésben a szigetország jár az élen, az energiaterme­lésben körülbelül együtt áll­nak, az acéltermelésben vi­szont az NSZK már megelőz­te nagy vetélytúrsát. A tő­kés világ ipari termelésében való részarányát tekintve, az NSZK az Egyesült Államok és Anglia mögött a világ- ranglista harmadik helyére tornázta fel magát, s ipari termelése a legutóbbi tíz esz­tendő leforgása alatt két és félszeresére emelkedett. Ennek az ipari felfutásnak cChorderejét akkor érthetjük meg igazán, ha nem feledke­zünk meg arról, hogy a mai NSZK területén a háború előtti német ipar 60 szá­zaiéiba helyezkedik el, s a második világháborúban a termelőapparátus 12 százalé­ka elpusztult, 8—25 százalékát leszerelték (jóvátétel stb.). Mindezeknek a körülmények­nek a figyelembevételével a szakértők arra a megállapítás­ra jutottak, hogy Nyugat- Németország már 1959-ben rendelkezett akkora ipari po­tenciállal, mint amekkora Hitler Németországának 1944- ben rendelkezésére állt, már­pedig köztudomású, hegy a német ipar éppen a háború utolsó évében fejtette ki képességeinek maximumát. Ennek a gazdasági fejlődés­nek a forrásait részletesen elemezték. Közismert tény, hogy óriási szerepe volt an­nak a négymilliárd dollárnyi titkára a kooperáció helyze­téről és megjavításáról be­szélt. Hangsúlyozta, hogy a párt és műszaki szervek központi feladata a zavarta­lan kooperáció biztosítása. Bejelentette, hogy a KISZ jelzőőrsöket szervez, amivel ugyancsak a jobb kooperá­ciót segíti elő. Az aktívaülésen felszólalt Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára. Elismerését fejezte ki az eddig végzett jó mun­káért és azért az elha­tározásért, amely a DCM határidő előtti üzembe helyezésére irányul. Elmondta, hogy a párt me­gyei bizottsága minden se­gítséget és támogatást meg­ad az elhatározás válóra vál­tása érdekében. Felhívta asz építés vezetői­nek és dolgozóinak figyel­mét arra, hogy az eddigi sikerek senkit se tegyenek elbizakodottá. Komoly ne­hézségeket kell még legyőz­ni, amelyek szilárd helytállást követelnek. A Szovjetunió dolgozóinak hősi példáját ál­lította a dolgozók elé köve­tendőként. Hangsúlyozta an­nak jelentőségét, hogy a DCM a baráti országok köz­reműködésével épül, és vala­mennyien támogatják a DCM építőinek példás kezdeménye­zését. Befejezésül jó mun­kát és jó egészséget kívánt az építőiknek. Szokup Lajos építésügyi miniszterhelyettes elmondta, hogy az építkezés határide­jének megrövidítésére azért van szükség, mert bár az ország cementtermelése meg­négyszereződött, még több cementre van szükség 15 éves lakás- építési programunk meg­valósításához, de /az építőipar műszaki fej­lesztéséhez is. Az építőknek tehát kétszeres érdekük a ha­táridő megrövidítése. Herbert Müller, német fő­szerelésvezető örömmel üdvö­zölte az építők kezdeményé^ zését és biztosította a részt­vevőket. hogy a német szak­emberek a maguk részéről mindent megtesznek a siker érdekében. Bejelentette, hogy az elkövetkező hetekben sze­retnének komoly versenymoz­galmat elindítani a felada­tok valóraváitásáért. Hang­súlyozta, hogy a jó mun­kakapcsolatokról nem beszél- i ni kell, hanem haladéktalanul rneg kell valósítani a legal­sóbb szintig. A felszólalásokra Mikó Balázs igazgató válaszolt, majd Búzás Istvánné bezár­ta az értekezletet. WWY.WWWWWWVWWWWVWWWvWWXvW segítségnek, amelyet az Egye­sült Államok kormánya 1949 és 1960 között belepumpált a nyugatnémet gazdaság vérke­ringésébe. Egy további lé­nyeges tényező, hogy az ipar helyreállításának és fejlesztő-: sének terheit a munkásság, a i parasztság, a középrétegek i nyakába varrták. Ezt szem- í léltetik az adóbevételeknek j az állami költségvetés bévé- i teli tételeiben való százaié-: kos arányát feltüntető össze- ] hasonlító adatok. 1958-ban az| állami bevételeknek Bel-; giumban 22 százalékát, azI Egyesült Államokban 25 szá- j zalékát, Olaszországban 27 j százalékát, Angliában 29 szá- : zalékát. Franciaországban 32! száazlékát, az NSZK-ban 35 \ százalékát biztosították ilyen \ adókból. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ■ s? hivatalos nyugatnémet poli- \ tiika vezérgondolata az egy- ] kori nagynémet határok visz-: szaállitása — ennek bizonyí-! téka a bevezetőben említett | Kroll- és Dehler-ügy is —, ■ akkor tökéletesen igazat kell: adnunk annak az amerikai i publicistának, aki így írt a Gazette and Dailyben: ,,Ma j Nyugat-Németország az új; agresszió szerepköréhez nem-: csak ipari és katonai poten- \ dáliái, hanem elegendő na- ] cionalista fűtéssel is rendel- ] ke zik”. Éppen ez teszi vészé- i lyessé a mai nyugatnémet j politikát Európa népei szem- \ pontjából. Zala Tamás REKAMIÉ LÁBÁT TALALT ifjú Szilágyi István olvasóink (Nyáregyháza, Diófasor u. 123.), megírja, hogy február 18-án este, a Nyáregyháza és Újlengyel közötti országúton találta a dívány- vagy reka­Mennyit kell fizetnem? 1960-ban léptem be a jász- ladányi Béke Tsz-be, három és fél hold földdel, nyugdíjas tagként. Száznyolcvan forint ellátásom volt, ezt kiegyenlí­tették 260-ra. Az 1960-ra eső SZTK-díj levonása után az 1961. évi SZTK fejében 777 forintot kértek. Valóban eny- nyit kell fizetnem? Pomázi Károly Farmos Kedves Olvasónk! Az SZTK-levonás a következő­képpen oszlik meg: hatvan­hat forint a betegellátási alapra, 4,50 forint a baleseti járulékra és 27 forint a nyug­díjjárulékra. Azonban, attól a naptól kezdve, hogy az ön 180 forintos nyugdíját felemelték 260 forintos járadékra, ettől kezdve önnek havonta csak a hat forint betegellátási és a 4,50 forint baleseti járulékot kell fizetnie. Tehát — ha ön­nek nem volt semmiféle tar­tozása — öntől az 1961-es év­re semmiképp sem kérhetnek 777 forintot. miélábat; egy menetes Iá- i bat, amely valószínűleg szál­lítás közben csavarodott ki a bútorból. Aki a lábat elveszí­tette, olvasónknál megkap­hatja. Vadhúsboltot Gödöllőre A vadászati szezon már vé­get ért, de a pus­kák még javában durrognak a gö­döllői erdőben. Ugyanis a több mint 25 ezer hek­táros terület a vadak számára biztos otthont nyújt, s mivel a vaduk, évről év­re nagyobb kárt okoznak a cse­metékben, ezért történnek kilövé­sek a szezon le­járta után ás. Nagyon helyes, hogy egész éven át tartó vadászat­tal védekeznek a vadkár ellen. Azt Édes anyanyelvűnk E cím nemcsak a rádió mű­sorából ismeiá, hanem min­dennapi életünkben is, hiszen a legnagyobb igyekezettel küz­dünk azért, hogy helyes ma­gyarsággal beszéljünk. A na­pokban arról olvastam, hogy Kazinezy-díjat létesítettek a nyelvművelők részére, illetve azok részére, akik a leghelye­sebb magyarsággal beszélnek, írnak. Azonban nem hiszem, hogy a Kazinczy-díjra felterjeszthe­tő lenne a televízió illetékese, aki százezrek szeme elé en­gedte a következő szöveget, március 14-én 16,50 órakor: „IX-ik Képzőművészeti Kiál­lítás". Amennyiben gyorsan fejlődő életünk nem változtat­ta meg a helyesírási szabályo­kat, úgy tudom, hogy a sor- számneveket jelölő számok után általában pontot teszünk még most is — és nem az -ik képzőt használjuk. Bíró Gábor tudósító KÖZELEBB A KULTÚRÁHOZ Nemrégiben olyan esemény játszódott le Dányon, amely csak nekünk nagy esemény: zenetanfolyamunk most tar­totta félévi vizsgaelőadását. Gyerekek és szülők egy­aránt izgatottan készültek erre a fellépésre. A műsor megkezdésével ez az izga­lom lassan elült, hogy he­lyét az öröm foglalja el. Hogyne! Hiszen a magyar népdalok és klasszikus szá­mok váltották egymást — köztük Bach Parasztkantátá­ja. Nagy volt a boldogság, a siker! Nem nagy esemény — de nekünk szép eredmény. Dány egy lépéssel közelebb került a kultúrához. Köszönet jár ^mindazoknak, akik ezt segí­tették elérni, különösen Kont­ra Antal zenetanárnak. Fabó Istvánné kultúrotthon-igazgató JÁR A HÁZTÁJI IS? Amikor községünk szövetke­zetbe tömörült, én is beléptem, de dolgozni nem tudtam, mert a lábam és a szívem beteg, a nehéz fizikai munkát már nem bírom. Tíz hold szántó után a földjáradékot minden évben megkaptam, az SZTK- mat is ebből vonják le. Ez te­hát rendben van. Csak egyet szeretnék kérdezni: tíz hold földem volt, azzal mind be­léptem, egyetlen négyszögölet sem tartottam magamnak, jár-e részemre háztáji? Szabó Balázsné Pécel, József Attila u. 26. ■k Kedves Olvasónk! Önnek a háztáji föld is jár. A közgyű­lés dönti el, hogy ön félholdas, vagy egy holdas háztáji föl­det kapjon. egyes foglalkozási ágak képvi­selői, hogy az emberek külön pénzt dughassanak a markuk­ba. Ez a borravaló-lesés — ol­vasónk véleménye szerint —• az. emberi önérzetet is meg­alázza. Olvasónk a továbbiak­ban arról ír: előfordult rriár, hogy nem adott borravalót azoknak, akik ezt várták vol­na, s legközelebb, mikor hoz­zájuk fordult, már rosszabbul végezték a munkájukat. Holott ő a munka végzéséért járó dí­jat kifizette! HOGYAN BÍRÁLJUNK? Mindenkor, minden esetben csak építő bírálatot mond­junk. Ne feledkezzünk meg az önbírálat fontosságáról sem, és arról sem, hogy konkrét javaslatokat is tegyünk a bí­rálat elhangzásakor. Ha egyes embertársaink a megtett és igaz. építő kritikát, javaslatot nem fogadják el, nem teszik magukévá; vagy az alulról jövő kezdeménye­zéseket nem fogadják el, ha­nem ezt igyekeznek megto­rolni, illetve elhallgatni • akkor ez nagyon helytelen nézetre vall és elítélendő cse­lekmény. A bírálat fontos! Mindenki olyan hangon bíráljon, ami­lyenen tud, csak vigyázni kell arra, hogy lehetőleg a bírálat ne fajuljon személyeskedéssé. Ádám László Érd. Taksony u. 5. A jódozott asztali só címen, Az olvasók fóruma március 21-i számában meg­jelent cikkre vonatkozóan a következőket közöljük: Az Egészségügyi Miniszté­rium 55 310/1961. számú ren­deletében a váci járás nem nyert kijelölést jódos só áru­sítására és ennek alapján váci kirendeltségünk részére nem állt módunkban biztosí­tani jódos sót. Amennyiben Veresegyháznak szüksége van jódos sóra, úgy kérjük, hogy az Egészségügyi Miniszté­rium illetékes osztályát ke­ressék meg a kijelölés ügyéi­ben. Pest és Heves megyei Fűszer- és Édesség­kereskedelmi Vállalat Ismét a borravaló A borravaló elterjedt „nem­zeti hagyomány" Magyaror­szágon. Sokszor olvasunk és hallunk erről. S a magunk bő­rén is nap mint nap érezhet­jük. Erről a jelenségről írt levelet Végh Géza olvasónk (Budakeszi, Vöröshadsereg u. 25.) s kifejti azt, hogy a bor­ravaló szerinte azért erkölcs­telen, mert a munkásnak el­végzett munkájáért a gyárban senki nem ad borravalót — akkor miért kívánják meg viszont joggal ki­fogásoljuk, hogy Gödöllőn nem lehet kapni vad­húst, Ez sokat i segítene a hús­ellátáson. ügy érezzük: egy va­das üzlet meg­nyitása (amelyben egyben a gödöllői tavakból kihalá­szott halakat is árusítanák) nagyon hasznos és kifize­tődő volna. Csiba József tudósító

Next

/
Thumbnails
Contents