Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-27 / 72. szám

NAPLÓ

• A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA •

VI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM

1962. MÁRCIUS 27, KEDD

Több becsülettel, nagyobb emberséggel...

K

örülöttünk az elmúlt másfél évtized alatt sokirányú változás történt. Marába véve városunk arca is megváltozott, új színfoltot kapott az autóbuszpályaudvar, új SZTK, OTP, különféle üzemek, vállalatok, önkiszolgáló boltok létesülésével. Azelőtt nem volt helyijáratunk sem, de most mégis bosszúsak vagyunk, ha két percet kell rá várakoznunk. Általában gyakran megfeledkezünk, megváltozott életünk jó és előnyös oldaláról, s akarattal keresgéljük a rosszat ebben vagy abban, vagyis; kulkacos- koduruk.

Egy rendszer sem alkalmazkodhat kimondottan egyéni ízléshez, hangulathoz. A mi rendszerünk ugyan, egyéni érdekeket is képvisel akkor, amikor a tömegek érdekeit nézd. S bárhogy is szeretnénk „ícukacoskodni”, a tények igazolják magukat. Mert kérdem, a tőkés rendszer vagy bármelyik, mely Magyarország fennállása óta uralkodó volt, adott-e ennyi kedvezményt, jogot és egyenlőséget az egyszerű munkásembernek, mint a miénk? Voltak a múltban bölcsődék, üzemi étkezdék, üdültetések? Törődtek a múltban a munkások szociális ellátásával, életkörülményeivel? Ugyanakkor találunk ma olyan embert, aki önhibáján kívül munka- nélküli? Látunk ma az utcán rongyos, mezítlábas gyermeket, házaló koldust?

Mint már fentebb említettem, megváltozott körülöttünk a világ. De megszoktuk már, hogy így van, s egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy megbecsüljük.

Boltjaink, közöttük az élelmiszerboltok is roskadásig vannak áruval, csemege- és gyarmatárubőségről beszélhetünk. Mégis, csak az tűnik szemünkbe, és kifogásoljuk, hogy miért nincs mindig disznóhús.

De megkérdezte-e már legalább önmagától egy nyugdíjas is;

— Vajon mért kapok én nyugdíjat? Mért jön nekem, olyan pénz, amiért már nem dolgozom?

S

az is egész természetes, hogy mindenkinek van munkahelye, munkáját megillető munkabére és lehetősége a fejlődésre, tovább tanulásra.

Mondhatnám, most már talán az a baj, hogy jó dolgunk van. És nemegyszer, visszaélünk vele. Vannak, akik csak kisebb zúgolódással, elégedetlenséggel, vannak, akik súlyosabb vétséggel, a társadalmi tulajdon tekintetében, - munkafegyelemlazítással, helytelen politikai magatartással.

Vannak, akik mindenben a rosszat keresik, s ha valami jót mégis kénytelenek elfogadni, mindjárt vésztjóslóan hozzáfűzik ravaszul és fondorlatosán a rosszat, ami szerintük majd abból származik.

S

zerencsére mind kevesebben vannak már az ilyenek. Az alakuló társadalommal átalakulnak a nézetek, felfogások, s mind többen és mind jobban megbecsüljük az újat, a mait.

És nemcsak megbecsüljük, hanem munkánkkal és elismerésünkkel támogatjuk.

Több becsülettel és nagyobb emberséggel az eddiginél.

Móritz Valéria

Bihari Klára írónő váci olvasókkál találkozik

A Vác városi nőtanács március 30-án, péntek délután öt órakor a Madách Imre kultúrotthon klubtermében (Csá- nyi út 26., földszint), Bihari Klára írómö vezetésével megrendezi az írók és olvasók találkozóját. A „Holnap”, „Szomjúság” és más, nagysikerű kötetek szerzőjét érdeklődéssel várjuk városunkba. A találkozóra az asz- szonytársakat lapunk útján hívja meg a városi nőtanács.

Kántor László és Szántó Béla útja

LEVELESLÁDÁNKBÓL:

A REDŐNY ALATT

A minap az egyik nagyforgalmú váci kiskereskedelmi bolt dolgozóival volt beszélni- valóm. Záróra körül tértem be a Széchenyi utcai üzletbe, s vártam a fél ötöt.

Négy óra harminc perc: nem sokkal később lehúzták a redőnyt, s igyekeztek a még benn levő vevőket gyorsan kiszolgálni, majd egyenként engedték ki őket a félig lehúzott redőny alatt. Egy vevő kibújt — két kedves vevő bebújt.

Hiába a magyarázkodás, tiltakozás — „csak még ezt, édesem” — „csak még egyet drága kartársnő” — s a következő 20 percben még tizennégy új vevőt szolgáltak ki, mert hát gyorsabban megy a kiszolgálás, mint amennyi időt a vita, magyarázkodás igénybe vesz.

Az üzlet fél nyolckor nyit és

ebédre bezár, de délben is ugyanilyen keservesen. És záróra után 20 perccel 14 vevő „illegális” kiszolgálását követően már kezdhetünk beszélni.

Azaz, csak kezdhettünk, mert most nagy zöngéssel feltolják a redőnyt, nyílik az ajtó és belép két férfi. Rendel a tisztviselő, válogat a katona, majd fizetnek, köszönnek és távoznak. Úgy, mintha ez mondjuk délelőtt 11 órakor, a forgalom dandárjában történt volna. Se bo- csánatkérés, se magyarázkodás. Csak kibújnak az ajtón és lehúzzák a redőnyt.

Elgondolkozva nézek utánuk. Ennyire megfakult volna a számtalanszor idézett jelszó: „Csak annyi megbecsülést dolgozó társadnak, amennyit magadnak kívánsz?”

F. M.

A tárgyalóteremben néma csend, pedig minden hely foglalt a hallgatóság számára fenntartott padokban. Egy fejkendős asszony — az egyik vádlott édesanyja — most hangosan elsírja magát. Ismerősök, szomszédok szótlan megdöbbenéssel hallgatják a bíróság ítéletét és annak indokolását.

A Váci Járásibíróság dr. Huszthy-biintctőtanácsa tárgyalta a két fiatalember ügyét. Mindketten, alig, hogy elérik a katonakort. Jó erőben vannak, dolgozhatnának, pénzt kereshetnének, és élhetnék a becsületes emberek életét.

ők nem ezt az utat választották. Kántor László, az elsőrendű vádlott, szinte havonta váltogatta munkahelyét. 1200—1500 forintot is keresett; nem volt vele megelégedve.

Könnyebb módon akart pénzhez jutni.

Magával vitte a bűnbe,Szántó j Bélát is. Együtt követték el a tettet, együtt ülnek most is a vádlottak padján.

Atyai jóindulat cseng a tanácselnök hangjában. A legapróbb részletességgel feltárt bűnesetekért keményen megleckézteti a vádlottakat. Ugyanakkor nem hallgatja el, hogy

büntetlen előéletűek, beismerték cselekedeteiket

és megbánták, amit tettek.

Mindenki feláll a teremben.

ítélethirdetés. Társadalmi tulajdon sérelmére, bűnszövetkezetben elkövetett lopás, betöréses lopás és magánlaksértés. Súlyos a bűn, de a mérleg másik serpenyőjében ott vannak az enyhítő körülmények is.

Kántor László nyolc hónap, Szántó Béla négy hónap börtönbüntetést kap.

A kárt s a perköltségeket kötelesek megtéríteni. A védők fellebbeznek.

Lent, az utcán, vár a szürke rabomobil. Milyen szomorú is abban utasnak lenni...

Csütörtökön este:

Mézeskalács

Negyven évvel ezelőtt mutatta be a Király Színház a „Mézeskalács’’ című Ernőd —Szirmai daljátékot. Bájos meséje, fülbemászó muzsikája azóta sem vesztett népszerűségéből. Vácott 1952- ben a kultúrotthon színjátszói vitték színpadra a darabot. (Az Enceila szerepében debütáló Barna Erzsi azóta fővárosi színpadokon aratja a tapsokat). Csütörtökön ismét felcsendül Szirmai Albert zenéje Vácott. A Pest megyei Petőfi Színpad vendégszerepei városunkban; este a városi kuitúrházban lesz a daljáték előadása.

híradás 20 i/j

A Széchenyi utcai holt újdonságai: Szaltikov-Scsedrin: A Galavljov-család I—II.. Móricz Zsigmondi Forró mezők, Sipos Gyula: Férfikor, Fíilöp János: Visszatérni jó (Szépirodalmi) — Szűcs Sándor: Szól a duda. verbuválnak, K omlós Aladár: Római kaland, Illés Endre: Kettős kör (Magvető) — Molnár Tibor: Hosszú az út (Pannónia) — Conrad: A távolbalátás, Fajth Tibor: Rossini (Gondolat) — Kulin: Hogyan készítsünk

távcsövet, mikroszkópot?. Klu- sancev: irány a Hold, Többen: A gyermek és a bölcs (Móra) — Budapest—Dunaújváros—Moíhács (Panoráma) — Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél (Zenemű) — Szendéi Adám: Fáj a fejem (Medicina) — Vásárhelyi: Trükk- film, rajz. árny, báb, Mielke: A rakétatechnika alapjai. Hámori: A gőzmozdony, Juhász: A kék kontinens csodái (Műszaki).

Ők lettek az elsők

A járási KISZ-bizottság közzétette a legutóbbi váci ifjúsági járőrverseny eredményeit. A legjobb helyezéseket a következő csapatok érték el:

KISZ-férfi 1. Öntő-ipariskola 24-es járőre, 2. Fóti Gyermekváros.

KISZ-nöi: 1. Fóti Gyermekváros, 2. Mezőgazdasági Technikum.

Űttörö-fiú: 1. Báthori-utcai általános iskola 4-es járőre. 2. Fóti Gyermekváros.

Űttörő-lány: 1. Fóti Gyermekváros.

Verseny közben .,.

(Cserny felv.)

Rajkin-láz

A nagy szovjet mulattató eredeti bemutatóján szívből derültem. Mulatságos volt Szú- hay Balázs Raj- kin-paródiája is. Hanem ami azután következett...

A televízióban ismert művészek sora egymás után utánozza a humor híres mesterét. A KISZ-vetélkedön egy ifjú epigom erőnek erejével — időből és türelemből kifutva — ráerőszakolt egy utánérzést a nézőkre.

De ez még semmi. A minap egy jelmezes úttörőbálon találkoztam kopaszodó Rajkinokkal. Húst kérek a hentestől. „Válámi ván...” — próbál felvidítani, s mutat egy mó- csingos marhatagot.

Kedvenc költőm új kötetéről érdeklődöm. „Válámi ván..derül a könyvkereskedő és elém teszi egy ismeretlen poéta kevésbé keresett rímgyűjteményét.

Diákok verik egymáshoz tenyerüket a jól ismert mozdulattal, majd nevetve szempe- fröccsentik egymást. Matiné,

műsoros est, eszt- rád el sem képzelhető Rajkin- szám nélkül.

Barátommal találkoztam a minap. Egy csinos, szőke kislány oldalán lépkedett.

Belém bújt a démon.

— Vdiáki ván?

— kérdeztem tőle, amikor mindhárman megálltunk.

— Bemutatom a menyasszonyomat

— mondta szertartásosan.

— Dé ném áz igazi! — sütöttem el a korszerű poént.

Azóta nem fogadja el a köszönésemét.

(—ő)

EZ TÖRTÉNTA JÁRÁSBAN

Új szakkör, új lendület

Két érdeklődő, sok akvárium

(Cserny G. felvétele)

7 anfolyamhallgatók a fővárosban

A rádi Uj Élet Tsz ezüstkalá- s",o;;gazda-tanfolyaTnának hallgatói múlt pénteken vizsgáztak sikerrel. A vizsgázott hallgatók valamennyien beiratkoztak a szakmunkásképző tanfolyamra. A térmelő- szovetkezet legutóbbi közgyűlésén a kapásterületek vállalásáról, valamint a pillangós növények betakarításával kapcsolatos feladatokat tárgyalták meg. Az őrszent- miklósi ezüstkalászos tanfolyam hallgatói vasárnap autóbuszkiránduláson vettek részt Budapesten. Megtekintették a főváros nevezetességeit, valamint az újpesti Bán Tibor Termelőszövetkezetet. A résztvevőknek különösen a tsz kertészete tetszett.

A községfejiesités hírei

A váci járás községei a napokban fejezték be az 1961. évi községfejlcsztési zárszámadásukat, Ezek értékelése alapján megállapítható, hogy a megye értékelése szerint a községfejlesztési bevételi tervek 109 százalékos teljesítésével a második; a kiadási előirányzatok teljesítésével pedig a hatodik helyezést érték el. A községfeilesztési bevételi terv teljesítésében élenjáró községeink: Alsó- göd, Dunakeszi és Sződiiget. A kiadási tervek teljesítésében legeredményesebben a püspökszilágyiak, sződiek és sződligetiek dolgoztak. A társadalmi munka ma már elengedhetetlen feltétel minden községünkben úgy a községfejlesztési. mint más munkáknál is. Ezt szem előtt tartották falvaink is. amit bizonyít az, hogy múlt évben teljesítették a társadalmi munka terveket. E jó eredményekben is az élenjáró községeink: Felsőgöd, Szód, Al- sógöd és Püspökszilágy.

Általános rendezési terveit

Elkészült Dunakeszi, Alsó- göd és Felsőgöd községek egyszerűsített, általános rendezési terve. A tervek végleges rendezési előírásokat tartalmaznak a köz- és magánépületek hosszú távlatú elhelyezését illetően; továbbá tartalmazzák a helyi parkok, ligetek, játszóterek, zöldövezetek stb. kialakítását.

Külön tervek tartalmazzák a három község közművesítésének megoldásait. Itt említésre méltó az alsógödi vízmű, amely Felsőgöd községet is ellátja majd jó ivóvízzel. Megépül ezenkívül az üdülőterületek csatornahálózata is. Ugyancsak külön terv készül a helyi közlekedés végleges rendezésére vonatkozóan is. Külön figyelemmel voltak a tervezők a helyi buszjáratok kialakítására, a vízibusz-közlekedésre és az országos hajózásba történd bekapcsolásra is.

ály sértési ítéletek

Jakab József örszentmiiklós, Fő u. 103. alatti lakost engedély nélküli fakivágás és falopás miatt 200 forintra büntették. — Brezovszki Pálné csővári lakost termelői igazolvány nélküli piaci árusítás miatt a szabálysértési előadó Sizáz forint bírságolásban részesítette. — Boda László, Rád, Rákóczi út 27. szám alatti lakos TEFU-mewetle- vél nélküli fuvarozás miatt száz forintra lett bírságolva. — Salamon Andrásáé csomádi lakos burgonyát, tejfölt és túrót árusított termelői igazolvány nélkül. Büntetése: 150 forint. — A szabálysértési előadó Kovács Gábomé Szód, Csörögi-majori lakost önkényes lakásfoglalás miatt 300 forintra bírságolta.

összeállította: Kollár János

SZEPTEMBERBEN alakult meg kultúrházunkban az akvarista szakkör, mely a rá- tóti botanikus kerttel karöltve, akkoriban kiállítást rendezett, amit több ezer látogató keresett fel.

Talán ez a siker fogta ösz- sze a tagokat és adott új lendületet az induló szakkör számára.

Most itt ülünk Mojzes Lajos szakkörvezetövel, a kultúr ház egyik helyiségében, melyet az akváriumok tesznek kedvessé — és beszélgetünk a szakkör életéről.

— Minden pénteken 7—9-ig tartjuk a foglalkozásokat — tudatja —, mely elméleti és gyakorlati részből áll. Kéthetenként pedig szakfilm vetítésével tesszük hasznossá és változatossá a programot. Célunk az akvarisztika ismertté tétele és a biológiai élet fejlődése a köztudatban, s a hasznos és kellemes időtöltésnek megteremtése.

— Ez ideig hányán látogatják a kört?

— HUSZONNÉGY tagot tartunk nyilván. Csoportunk

akváriummal, s így a szakkörön belül megindult a halcsere, tapasztalatcsere.

A színes és kedves akváriumok kötik le most figyelmemet. S az általam még fel sem tett kérdésre máris hangzik a válasz.

— Húszféle halat gondozunk és tenyésztünk itt, közöttük az eléggé értékes neon halat. Növényekből pedig hazánk összes növényfajtájából található. közöttük, a ritkaságánál fogva említésre méltó akólus.

— Terveink is vannak — tekint a jövőbe a szakkörvezető. — Megtekintjük az egri növénykertet és az akvarisztikával kapcsolatos kirándulásokat teszünk majd a tavasz és nyár folyamán.

AZ ÓRAMUTATÓ már a hét órához közeledik. Jelzi ezt az ajtó gyakori nyílása is. Egymás után érkeznek a szakkörtagok. Nem alkalmatlankodunk hát tovább:

Minden lelkes akvaristának jó munkál kívánunk!

(—a)

oly jól érzi magát körünkben, mint a vasutas. Van, aki már egyénileg is rendelkezik

különböző korú és foglalkozásúszemélyekből tevődik ösz- sze. és a mérnök épp úgy,