Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-25 / 71. szám

1982. MÁRCIUS 25, VASÄRNAP turnt ME GY Et sMűdap Meglepő, eredeti és rend­kívül szuggesztív hatású írói gondolatot elevenít meg a Vígszínház együttese Szimonov darabjának színre hozásával. A már rádiójátékként is hal­lott drámai feszültséggel te­lített színmű nagy érdeklő­dést váltott ki. Növeli még az előadás vonzóerejét, hogy a közelmúltban jelent meg Szimonov Élők és holtak cí­mű regénye is, amely osztat­lan sikert aratott. A regény újra felhívta a figyelmet Szi- monovra, aki eddig is rangos munkásságában szemmel lát­hatóan magasabb fokra lé­pett Ezért keltett már eleve kíváncsiságot és várakozást a Vígszínház dicséretre mél­tó vállalkozása. Az előadás — ha nem is hibátlan — ki­elégíti ezt a várakozást A karrierista, ifjú korában azonban baloldali érzelmű, de jelenleg már egyéni érde­keivel a tőkéhez láncolt ame­rikai újságíró fontos titkot tud meg: újabb berepülést terveznek a Szovjetunió lég­terébe. A vállalkozás köny- nyen tűzvészt okozó szikra lehet a nemzetközi helyzet puskaporos hordóján. Ha ó nyilvánosságra hozza a tit­kot, elmarad a berepülés, eny­hül a nagyhatalmak közötti feszültség. „Miért éppen én?" — töpreng, lázadozik, retteg. S a darab erre a kérdésre ad választ. Kibújna a kényelmetlen fel­adat elől, gyáván megfuta­modna, de megszólal lelki­ismerete. Almában megele­venedik életének minden fontosabb mozzanata. Újra látja a pillanatokat, amikor gyáva, s megalkuvó volt, de mentegeti magát időnké nti jó szándékával, s ritkán elő­fordult, becsületes kiállásá­val. Volt bajtársai, akik a háborúban érte haltak meg, megjelennek előtte, felelős­ségre vonják, biztatják, fog­ják a kezét. Kínlódik, küzd, fél, de végülis győz benne a maradék emberség, s álmá­ból felébredve, elhatározza: megteszi, amit várnak tőle. Volt bajtársa, Dick, ezt így fogalmazza meg: „A nemet most neked kell kimonda­nod!...” Szimonov darabjának ér­tékét emeli, hogy ennek a korántsem pozitív embernek a vergődését nem a kivülál­H színészek körül. Taps kö­szönti játékát estéről estére és ő éppen olyan szerényen áll az őt ünneplő közönség előtt, mint amilyen szerény a ma­gánéletében. ogyan indult ez a kivé­teles színészi pálya? Nem volt gyerekszínész, mégis, már gyermekkarában elje­gyezte magát e nehéz hiva­tással. ’A mozit nem sze­rette — a szirupos történe- tecskéket vagy a detektív storykat. Járt hát a Vígszín­házba. Rendszeresen, tizen­egy éves kora óta. No, persze, nem a páholyból vagy a földszintről nézte végig Var­KÖNYVESPOLC , ROMÁN KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA I gen örvendetes, hogy a Vi­lágirodalom Gyöngysze­mei sorozatban (Móra Ferenc Kiadó gondozásában) a francia, angol, német és latin költők antológiája után megjelent magyar nyelven a román köl­tők antológiája is. örömmel üdvözölhetjük a kis kötetet azért is, mert szomszédaink­ról olyan sokat hallunk, s mégis olyan keveset tudunk. Középiskolás tankönyveink úgyszólván nem is foglalkoz­nak a román irodalommal, ha­csak a_ magyar. v^atJrd^á»Tjan,' Ytbott ‘ előforduló Aiecsandri," EÄiäneSÖib ÁrghfeM, ‘iheöddfes^ cu idézeteket nem tekintjük. A magyar olvasók Eugen Jebeleanu-t, Petőfi, Ady és Jó­zsef Attila román tolmácsoió- ját ismerik több kötetéből és Véronica Porumbacu neve is is­merős nálunk, akinek verseit olvastuk és magyar vonatkozá­sú útleírásáról (1352) hallot­tunk. Vörösmarty verseit kü­lönben ő fordítja románra. Az antológia anyagának gon­dos válogatása Köpeczi Béla miunkáját dicséri. Kicsiben tá- , lalja az egész román költé­szetet. Egyaránt ad a népköl­tészet gyöngyszemeiből (balla­dáik, dojnák, énekek), vala­mint ízelítőt az egész román költészetből, átfogva a legré­gebbi időktől napjainkig terje­dő korszakot. A román népköltészet sok hasofcló motívumot tartalmaz a magyar népköltészettel. Ez természetes is. hiszen népeink vándorlása, harca az évszáza­dos török elnyomatás ellen, küzdelem a felemelkedésért — közös. A kötetben megjelent balladák közül például az Án­gy ásd monostor tematikája nagy hasonlatosságot mutat te­matikájában a magyar Kőmí­ves Kelemennel. Ez ügyben a nacionalizmus virágzása idején *fülemüle-per”-t is rendeztek a magyar és román irodalomtör­ténészek. Népdalaik csak tar­talmukban, mondanivalói uk- ban hasonlítanak mieinkhez, népeink közös sorsa miatt, fel­építésükben azonban különbö­zőek. A román népdalok epi- kusabbak, s kiterjednék a táj- leírásra is, míg a magyar nép­dalok zártabb szerkezetűek, drámaibb tömörségűek, az ér­zelmeket és gondolatokat szűk­szavúbban fejezik ki. A román népköltészet legjelesebb gyűj­tője és közreadója Aiecsandri, aki maga is számos verssel sze­reped a kötetben. A román költészet, akárcsak a magyar, kezdettől a nép sorsdöntő kérdéseivel foglalko­zik. Alexandrescu. Aiecsandri s mások is, verseikben a nemzeti függetlenség gondolata mellett szállnak síkra, megénekelve a dicső múltat, szembeállítva ve­le koruk kevésbé dicső jelen­jét, bírálva a feudális- rendet. A XIX. század költői közül kevesen emelkednek ki, azon­ban a iközépszerű költők ver­"dórt í u - < sányi Irén, Csontos Gyula, Törzs Jenő, Hegedűs Gyula játékát, de az élmény ele­ven maradt a karzaton is. Az tetszett a színházban a leg­jobban, hogy a színészek olyan könnyedén játszanak a SOPTEI JANOS: Nyerni tudni keIN tosa, csak neki, Faliszeknek nem. S ő maga sem tudja mit nem adott volna érte, ha egyszer, csak egyetlen egyszer is megtiszteli leg­iLrud­alább egy kettes erejéig a szerencse. De nem tisztelte meg. Egy kettes erejéig sem. Pedig meg kell hagyni áa az ügy érdekében Faliszek mindent megpróbált. Meg­játszotta életének fontosabb dátumait, végigpróbálta a házszámokat, kettévágta Zrínyi kirohanását és a mo­hácsi vész idejét, evett nya­valyagyökeret és szagolt fir- nájszt, lefekvés után szá­molt százig, majd egészen ezerig, de számok helyett szamárral álmodott (s ez ráadásul álmában még fa­ron is rúgta!), megköpdöste a szelvényt, ráfújt a tolira, visszatartotta a lélegzetét és csinált huzatot, sőt, a szel­vények kitöltése előtt egybe- másba bele is nyúlt, de hiá­ba, Faliszekre fütyült a lot­tó, az összes nyerőszámokkal együtt. ekkor lámadt % it szél Kákáival. Na, beszélt is, csakhogy Kókai a szemébe nevetett, mondván, hogy nincs őneki semmilyen titka, módszere, ki­tölti a szelvényt, ahogy az éppen eszébe jut. — Az lehetetlen — csó­válta a fejét Faliszek és a töméntelen szélvényre gon­dolt, amelyeken mindmáig hiába kísértette a szeren­csét. Egy hét múlva megint csak nyomába szegődött Kákáinak, mert hogy egyre * biztosabb­ra vette: a hétről hétre is­métlődő három találatok mö­gött titok lappang. — Idefigyelj Ferkó — mondotta ezúttal neki. n Van nekem öt választási ma­lacom ... Ha megmondod, ■miként csinálod a dolgot, az öt malac közül egy a tiéd! Kókai megint csak nevetett. De aztán feltámadt benne az ördög és azt mondta; — Behunyt szemmel rábö­kök a szelvényre ötször és az így kiválasztott számok­kal játszom... Faliszek elámult. Hogy ez micsoda egyszerű! Hogy ez eddig neki nem jutott eszé­be! Hazarohant, vásárolt tíz szelvényt és ötvenszer bö­kött. Aztán várt Egyre tü­relmetlenebbül. Pénteken délelőtt ^zóra“----------------------------- kor m ár nem bírta tovább az egyedüllétet, fogott egy zsá­kot, beledugott egyet az öt választási malac közül és meg sem állt Kókai Ferkó házáig. — Itt a malac — mondta, s Kókai kezébe nyomta a si- valkodó jószágot. — Úgyis megtérül... Igaz? — Hát... — hangzott a diplomatikus válasz — majd kiderül! Tizenegykor a nyer­tes számokat bemondja a rá­dió! No, be is mondta s az is kiviláglott tüstént, hogy hiá­ba a tíz szelvény, meg az ötven bökés! Mert Faliszek- hez ezúttal is mostoha volt a szerencse! — És te? — nézett kér­dőn, kiguvadt szemekkel Faliszek Kókaira — te most is nyertél, ugye? — Hogyne — vigyorodott rá Kókai —, egy választási malacot... És már nem is bánta, hogy a héten elfelejtett lottózni. színpadon, mintha soha nem is készültek volna szerepük­re, csak úgy egyszerűen, kedvtelésből csinálnák mind­azt, amit áz író előírt szá­mukra. Ezért érlelődött meg benne gyerekfejjel a gondo­lat: színész lesz, hiszen ez a legkönnyebb és a legszebb pálya így került nyomban az érettségi után Rákosi Szi- di színiiskolájába, és itt jött rá először arra, hogy nem is olyan könnyű dologra adta a fejét. — Közel egy esztendő telt el az első vizsigaelőadásig, de ez idő alatt kegyetlenül meg­kínlódtam — emlékezik most már derűsen. — Csalódtam a régi elképzelésben, de ez a csalódás nyomban kellemessé vált akkor, amikor a vizsga­előadás után Lázár Ödön igazgató a Király Színházhoz szerződtetett, bár csak tán­cos szerepkörre. Én pedig prózai színész szerettem vol­na lenni. De hát;;, akkor nem volt olyan könnyű, mint a mai fiataloknak. A z első szerepet a Repülj fecskémben kapta. Olyan hírességgel játszhatott együtt, mint Rátkai Márton. Azután a * Diákszerelemben Gaál Franciskával.;; A tánc, az operett azonban nem elégí­tette ki. Ezért is szerződött artistának s járta a külföldet — Berlin, Prága, Párizs, Bécs — közel két esztendeig. Ak­kor hazahívta Lázár Ödön: prózai szerepeket ígért. De az ígéret ígéret maradt és Feleki Kamill ezért át­szerződött az Operettszín­házhoz. A partnere: Rökk Marika, Kabos Gyula. — Már megtanultam, hogy milyen nehéz a színész fel­adata, de csalódtam is a színházban, hogy nem kapok prózai szerepet. így vettem újra nyakamba a világot és Bécsben kabarékban lép­tem fel — német nyelvű sze­repekben — két esztendeig. Majd újra Pest következett, . megint csak kabaré, de már f prózai szerep. ^ És a nagy csalódás szinte az í; egyik napról a másikra el- í, múlt, amikor végre prózai ^szerepet kapott a Vígszínház­ában. Mezei Máriával, Tolnay ff Klárival, Ajtay Andorral ját- ff szott együtt a XIV. Renée ff című darabban, í — Persze, akkor a színház f csak egy szerepre szerződtet- ^ te a színészeket, nem pedig ^ egész évadra, mint ma. így ^ a következő színművet már If a Belvárosi Színházban ját- ^ szottam Mezei Máriával, Pá- ff ger Antallal, Básthy Lajos- ff sál. Aztán újra a Víg, majd ^ megint a Belvárosi Színház 2 következett, amíg játszhat- 2 tam;.; 'f 1945-ben a Pódium Kabaré ^ nyitott először. És ott talál- ^ juk színpadán Feleki Ka- lf millt. Majd a Fővárosi Ope- ^ rettszínházban — tíz hosz- ff szú esztendeig, a mai Petőfi ff Színház megalakulásáig. Itt ff Brecht Koldusoperájával kez- ^ dett, és jelenleg Arszlányi— 2 Karinthy: Hét pofon című da- ff rabját próbálja. /f T>úcsúzóul még egy kér- ^ ü dést: a sok-sok emlékeze- ^ tes színpadi siker után van- ff e olyan vágya, ami még nem ff sikerült? ff — A színész — minden kor- ^ ban — még nagyobb szerepre 2 vágyik, ez az éltető eleme. Én 2 ezúttal mégsem erről szólnék, f egy másik nagy tervről: ren- 'f dezn; szeretnék. Igazi mai, 'f modern, zenés játékot! í S ha ő, Feleki Kamill úgy “f érzi, hogy ezzel még adósa ff a közönségnek — amely sze- ff réti és a szívébe zárta egy­szerű, kristálytiszta játékát —, ff biztosak vagyunk benne, hogy 2 mielőbb törleszti majd ezt az 2 adósságát, Prukner Pál REFLEKTORFENYBEN FELEKI KAMILL \ TViem tudom, miért, de va- \ i lahányszor a nevét hal- \ lom, mindig a Tűzijáték Gusz- ; táv bácsija áll előttem, öreg, í megrokkant figura, . aki pe- j dig a valóságban nem is ; olyan öreg és nem is olyan ! megrokkant, mint ahogyan J mutatja — csak az örök el- j lentmondó, zsarnok asszony J tette ilyenné. Mindez ott ér- ; ződik Feleki Kamill minden \ szavában, minden mozdulatán, 5 tettetett játék és a valóság \ mély ellentmondása adja en- \ nek a figurának élő voltát £ — ha karikírozva is —, így í nem véletlen, ha a néző ^ vagy magára ismer vagy va­ló szemlélő közömbösségével, \ hanem együttérzéssel ábrázol- i ja. Ez teszi színművét hu- ': mánussá és hitelessé. Nemi az embert ítéli el, hanem a! környezetet, amelyben él. A \ holtak szellemének, akik fe­lelősségre vonják, ilyen érte-] lemben válaszol hőse: köny-j nyebb volt nektek akkor be-: csületesen meghalni, mint ne- ] kém ilyen világban élni. Formai szerkesztése érdé- ] kés, újszerű, de sajnos, okoz problémákat. A játék két­részes. Egy hosszabb és a befejező, rövidebb részre osz­lik. Az előadásból ítélve, azonban ez a kettéválasztás rendezési döntés, s nem logi­kus. A darab megkívánná, hogy egyvégtében, megállás nélkül peregjen végig. Az író bizonyára így is tervezte. A gördülékeny, élvezetes és gondos fordítás Makai Im­re munkája. A darabot Se­regi László rendezte. Hibáit menti, hogy nem minden­napi feladatra vállalkozott. A díszleteket Cselényi József, a jelmezeket Láng Rudolf ter­vezte. Tenkely Miklós A ,,nem!“-et most neked kell kimondanod!...! Szimonov: A lázadó lelkiismeret cimű darabja a Vígszínházban seá mint történelmi dokumen­tumok is értékesek. A múlt század második felének legje­lentősebb költője Eminescu, aki csak sajátos történelmi és társadalmi kiforratlanság foly­tán nem lehetett aktív forra­dalmár, de versei lázadnak az elnyomás ellen, szebb, jobb életet követelnék. Későbbi ver­sei azonban már higgadtabbak, s szenvedélymentes emberről vallanak. A századvégi és a századfor­dulói költészetet kritikai-rea- lf^k|örekyések jellemzik.. .Ki-’ .erctiike-Jw, aktijai .Goga, és Ma- cedööski. Századunk legna­gyobb román lírikusa Tudor Arghezi. Tartalmilag széles . skálájú, progresszív mcmdani- va’ójú realista verseit az egész világon ismerik. Elvetette a dekadens versformákat, s egyéni ízű, maradandó költé­szetével, haladó mondanivaló­jával vívta ki előkelő helyét Artghezi mellett Eugen Jebe- learau a század kiemelkedő költője. Költészetére állandóan. y az emberiség nagy kérdései, a íj békéért, a szabadságért és a í szocializmusért vívott harc té- í mái a jellemzőek. Leginkább í a „Hirosima mosolya” című j kötete keltett érdeklődést Ma- í, gyarorsizágon. Világirodalom mindaz, ami ? hozzásegíti az embert, hogy £ többet tudjon meg önmagáról, \ s a világról, amelyben él. A román költészetnek tehát he- \ lye van az egyetemes iroda- J lomban, s újszerű formai, tartalmi értékeivel gaadagab- , bá teszi' a világ költészetének \ kincsesiházát.' ‘J.* i A kötet rangját emeli, hogy j legkiválóbb költőink és mű- ? fordítóink munkád szerepelnek ’$ anyagában. A fordítók között \ olvashatjuk József Attila, Sza- ; bó Lőrincz, Illyés Gyula, Áp- \ rily Lajos, Képes Géza és i Szemlér Ferenc nevét. A kis? kötet jó szolgálatot tesz a ? magyar—román barátságnak \ és kulturális közeledésünknek, \ egymás megismerésének. (tm) * \ Amikor Kókai.. Ferkónak íj ----------- egy hónap alatt % harmadizben volt már há- ^jromtalálatosa 1 a lottón, sut- í togni kezdtek a faluban* í Hogy a Kókai Ferkó így... g hogy a Kókai Ferkó úgy... j hogy alighanem van valakije íj a szerencsekerék körül... íj sőt, számos híve akadt an- %nak a nézetnek is, amely í, tudni vélte, hogy Kókai $ Ferkó magával az ördöggel íj cimborái... Hogy ez a cim- íj boraság miként termi meg íj hétről hétre a szerencseszámo- 0 kát, vagy legalább is azok í közül hármat, azt biztosan {senki sem tudta, de hogy íj megtenni, az tény, és emiatt | ménkű nagy volt az irigység. $ Kiváltképp Faliszek, ez a íj negyven év körüli agglegény íj sápadozott miatta, akiről % mindmáig tartotta magát az 'j a hiedelem, hogy minden lé- íj tező dologhoz ért a világon. í Tud főzni, mosni, hajat vág­yni, ért a cipészeihez, szabó- í sághoz, költészethez: beszél poroszul, németül, angolul és íj arabusul; hőnyit valamics- íj két fűhöz és fához, vala- íj mint az összes szputnyikok- íj hoz, csinál fából vaskarikát íj és lyukas lábosból benzin- íj motort, épít házat, fest táj- £ képet, ugrani, futni nála a íj környéken senki jobban nem í tud, s ha kedve támad — íhát fél kézzel kiemeli helyé­íj bői a községi hídmérleget. % Szóval zseni, csak éppen a íj lottón nem tudott még nyer- ^ ni egy megveszekedett fil- íj lért sem, pedig valósággal íj betege lett már a nyerési íj vágynak. í Annál is inkább, mert a V íj környéken mindenkinek volt í már legalább egy kéttaiálo­lamelyik ismerősét, barátját véli felfedezni benne. Nagy színész? Vitathatatlan. Még akkor is, ha nincs za­jos ováció körülötte, mint egyes — arra bizony még ko­rántsem érdemes — fiatal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents