Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-23 / 69. szám

1962. MÁRCIUS 23, PÉNTEK »EST HLcrrt kJCMap Hóban, sárban, fagyban Épül a Barátság kőolajvezeték biztosító vonala Meleg helyiségben ülünk. Fiatal barátunk könyökig fel­gyűrt ingben ül asztala előtt. — Kétségkívül sokkal barát­ságosabb itt, mint amikor az ember ódakinn jár, Bár, meg­vallva az igazat, én szíveseb­ben járok-kelek még rossz időben is. A fiatal tervező Benárd Ti­bor. nem is vékony do ngá j ú le­gény. Izmos, friss, rugalmas, ahogyan ezt a szakmája is kí­vánja. — Mit csinál most? — Május elsejére működő­képes állapotba kell helyezni a Barátság kőolajvezetéket, az országhatártól Százhalombattáig. Két kollegámmal együtt az én feladatom, hogy a működés­hez szükséges távbeszélőháló­zat, illetve vonal terveit elké­szítsem. — Telefon az olajnak? — A távbeszélő állandó tá­jékoztatást közvetít a vezeték működéséről. Ha pedig valahol mű-szaki hiba jelentkeznék, úgy a felügyelők, vagy szere­lők, bárhol rákapcsolódhatnak a levegőben futó vezetékre, s így értesülést adhatnak, vagy segítséget kérhetnek. Esetleg tájékoztatják a „fogyasztót” arról, hogy mennyi időbe telik a javítás. — Ezek szerint a telefon lég­vezetéken keresztül működik, s azonos nyomon halad, mint az olajcső. — Nagyjából. — Milyen gondjai lehetnek a tervezőnek? — Az országhatártól majd­nem a végcélig be kell jár­nunk. s ezt nagyjából meg is tettük, azt az útvonalat, ahol a telefon vezet majd. — Nem sok hűhó ez néhány szál vezetékért? Egyáltalán miért kell ehhez tervező? — Mert a távbeszélő vo­nala több helyütt kereszte­zi a községekhez és gyá­rakhoz vezető magasfeszült­ségű áram útját. A kereszte­zés! pontokon magasabbra kell emelni a vezetékeket, hogy azok ne zavarják, vagy veszélyeztessék az alatta vo­nuló telefondrótot. — Feladat: kideríteni az új oszlopok magasságát, s azokat megkonstruálni. — Részben. Még nagyobb gondot jelent azonban en­nek a műveletnek gyakorlati végrehajtása, tehát az új oszlopok felállítása, s a régi vezetékek átszerelése. Mind­ezt akkor .és úgy kell le­bonyolítanunk, hogy amikor a munkák időtartamára meg­szakítjuk az áramszolgálta­tást, az ne okozzon jelentős zavart, vagy kárt esetleg az üzemek munkájában, de ne jelentsen nagyobb kellemet­lenséget a község lakosai ré­szére sem. — Útvonal? — A határponttól — Dré- gelypalánktól Százhalom­battáig — egy sor Pest me­gyei községet érintünk. így Váchartyánt, Vácrátótot, Ör- szentmiklóst, Kistarcsát, Pá­céit, Vecsést, Alsónémedit, Taksonyt és Szigetcsépet. — Mikor kezdődött a te­repszemle? — Jó egy hete kaptunk egy terepkocsit, s azzal indul­tunk árkon-bokron, szántóföldeken át: a szó szo­ros értelmében — torony­iránt. Meleg ételre, nyu­godt étkezésre sok idő, le­hetőség nem volt. Dagasz­tottuk a sarat, vagy meg­húztuk magunkat a terep­pel gyürkőző kocsiban, aho­vá kéretlenül is befütyült a szél. — Hány helyen kell átépí­teni a magasfeszültségű ve­zetékeket? — Huszonhárom ponton dolgoznak rövidesen a sze­relők. Mi e hónap végére elkészítjük, s átadjuk terveinket Jöhet a végrehajtás, a gyors vonalépítés, hogy május 'el­sejére csakugyan helyén, s működésképesen álljon min­den. A nagy teremből rajzokkal teli táblák között kifelé in­dulunk. Az ÉM Szerelőipari Tervező Vállalat Vas utcai irodáiban napok alatt elké­szül a Barátság kőolajveze­ték egyik terve. Odakinn most is havas, lucskos az idő, de amikorra kell, biztosan kisüt a nap. T. Gy. ÖNMAGUNK BECSÜLÉSÉÉRT Ne csak ültessünk ápoljuk is az erdőt Fásítási ankét a megyei tanácson Tegnap délelőtt — a Föld­művelésügyi Minisztérium Erdészeti Főigazgatósága, a megyei tanács, a KISZ, a Ha­zafias Népfront és a Buda­pesti Állami Erdőgazdaság képviselőinek jelenlétében t- fásítási ■' ankétot rendeztek a megyei tanácson. Az ankéten részt vettek a járások, köz­ségek erdészeti szakemberei, a KISZ-bizottságok és KISZ- szervezetek, a járási úttörő titkárságok, a tanácsok és a termelőszövetkezetek fásítási megbízottai. Keleti Ferenc, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke bevezető szavaiban Herman Ottót, a múlt század nagy természettu­dósát idézte, aki követke­zetesen harcolt a magyar erdőkultúra ügyéért. Ismertette: országunk terüle­tének 14 százaléka erdő — Pest megyében jobb az arány: 16 százalék. Azonban ez a látszólag szép szám mégsem kielégítő, mert az alföldi, a homokos járásokban nagyon kevés a fa. Éppen ezért a megyei tanács — a kormány- rendelet szellemében — ha­tározatot hozott: alapos fel­mérés után elkészítik, majd végrehajtják a távlati erdő- telepítési tervet. Ezután Tóth Sándor, a Bu- r dapesti Állami Erdőgazdaság p igazgatója tartott beszámolót, p Elmondotta, kevés a fánk, a különböző iparágak igényei- p nek kielégítése, és a szerfás p építkezésekhez a fa előterem- p tése — létszükséglet De nemcsak a „halott” fák- p nak, az élőknek, az er- p dőnknek is igen fontos a p szerepük. A szél és szá- : razság ellen óvják a ta- i lajt, meggátolják az eró­ziót, lekötik a futóhomo­kot. \ S az egészségvédelem és az i esztétika szempontjából sem j elhanyagolható az erdő. Tehát í fontos, nagyon fontos, hogy: mindenütt szívvel viseljék a; meglévő és a telepítendő er- i dő gondját. ! Az előadó ezután az elmúlt j év eredményeit ismertette. \ 1961-ben 772 hektárt fásítot- \ tak a megyében. Négyszázti-: zenegy hektáron pótolták a meglevő erdőket. Hétmillió forintot emésztett fel ez a munka — de nagyon hasznos befektetés. Tóth Sándor felhívta a je­lenlevők figyelmét, hogy ne csak ültessék a suhángokat, csemetéket — ápolják is azo­kat. Majd arról beszélt, hogy a társadalmi szervek és kü­lönösen az ifjúság szervezete, a KISZ, a fásítás szép fel­adatában nagy szerepet vállalhat — s nagy sze­repet is kell vállalnia. Végezetül megdicsérte azokat a termelőszövetkezeteket (a tsz-ek a területükön komo­lyan veszik a fásítást!) és a községi tanácsokat, ahol az erdők ügye jó kezekbe került. A lcocséri Petőfi Tsz, az al- bertirsai Dimitrov, az ápor- kai Aranykalász, a domonyi Dózsa Tsz és a letkési Búza­kalász Tszcs, valamint a ta~ társzentgyörgyi tanács és a tápióbicskei legeltetési bizott­ság érdemel elsősorban dicsé­retet. Az Erdészeti Főigazgatóság és a Budapesti Állami Erdő- gazdaság pénzjutalmainak és okleveleinek kiosztása után került sor a vitára. Értékes javaslatok hangzottak el, a többi között a Magyar Vadá­szok Szövetsége képviselője részéről, majd — Tóth Sán­dor válaszai után — Keleti Ferenc zárta be az ankétot, hangsúlyozva: értékes kin­csünk az erdő. Növeléséért, megóvásáért mindent meg kell tennünk! Hóekékkel tisztítják főútvonalainkat — Mondhatom, könnyebb bármit kapcsoltatni telefonon, mint a KPM Közúti Igazgató­ságát! — Csodálkozik ezen? Min­denki minket keres ebben a téli tavaszban. Az útviszonyok érdekük? — Természetesen. Csakhogy engem melsősorban Pest megye érdekel' van-e valahol hóaka­dály? — Nézzük a jelentéseket. 6.45-kor Lajosforrástól jelen­tették, hogy igen sűrű a hó­esés. Ha nem tisztítják el, hó- aikadály keletkezik. 10 percre rá Szada kért sürgősen hóeké­ket. Érdekes, hogy ugyanakkor Dobogókőn kisütött a nap s megindult az olvadás. Nagyon síkosak a Gödöllő környéki utak. Bár a hó magassága nem jelentős — mindössze tíz centi —, de csúszik. Teher­autókat küldtünk' ki salakom!. 10 órakor Ráckeve jelentke­zett, az ötvenhetes főközleke­dési útvonalukon, a nulia­tizenhetes kilométerkő között jelentős hóakadály keletkezett. Bár állandóan marják a hó­ekék, a szél a havat rövid időn belül visszafújja. Harminc centi hó borítja a dömsödi vasútállomáshoz ve­zető utat s átmenetileg járha­tatlanná vált a makádi bekötő­út. — De javasolnék valamit Hívjon fel újra délután s ak­korra meglátjuk, mennyit vál­tozott a helyzet. ★ — Halló, Faltusz László gé­pésztechnikus? Éltem az enge- delemmel s érdeklődöm, mi új­ság útjainknál? — Jót mondhatok. A dél­előtt folyamán az összes hó­akadályokat megszüntettük. Valamennyi Pest megyei fő­útvonal járhatóvá vált. Ezt részben a hóekéknek, részben az időközben beállott elvadás­nak köszönhetjük. Az utak salakozását viszont továbbra is fokozott erővel folytatjuk. (k. m.) Palásthy György, a rendező első asszisztense próbát tart 'Szirtes Ádámmal (MTI foto — Bojár Sándor felv.) Öreg harcost temettek Fo­ton, a múlt héten. Jámbor István elvtárs végtisztessége gyászpompáját megadta a Váci Járási Pártbizottság, a községi pártszervezet és a tanács. Ravatalánál mun­kásőrök álltak díszőrséget, utolsó útját még ünnepé­lyesebbé tette a Dunakeszi Járműjavító dalárdájának gyászéneke. Koporsója előtt bársonypárnát vittek, azon kormánykitüntetést, jelét az elismerésnek, amelyben élete utolsó szakaszában részesült. Megadták hát neki a vég­tisztesség díszes külső for­máját, noha — ahogyan ma­napság oly gyakran szokás — semmiféle szervezet vagy intézmény nem tekintette a saját halottjának. Pedig a hetvenkilenc esz­tendős korában elhúnyt egy­kori asztalossegéd nem is egészen egyszerű közkatona volt tizenkilencben, a nagy munkásvárosban, Újpesten, fontos poszton szolgálta a proletariátust, tagja volt a városi tanácsnak. Elszenved­te ezért a kommün után a harcos kommunistáknak ki­járó üldöztetést. Még a vá­rost is el kellett hagynia, így terült Fótra, ahol az­tán a felszabadulás első óráiban öregen, de fiatalos lelkesedéssel részt vett a párt megszervezésében. Tisz­telte a községi pártszerve­zet, az egész falu, és részvét­tel állották körül koporsó­ját. Egyről azonban megfeled­keztek, nem értesítették elhúnytáról Budapest mai negyedik kerületének, Új­pestnek a pártbizottságát, és igy java férfikora küzdel­meinek színtere, a város, ravatalára nem küldhette el még kegyelete virágait sem. Hibát követtek el a fótiak, de valljuk be, nemcsak ben­nük van a hiba. A régiek­ről, a magyar proletariátus rövid, de mégis nagy, első történelmi győzelmének még köztünk élő hőseiről tevés szó esik, holott nincs annyi szó, ami elegendő lenne. Igaz, a hivatalos elismerés­ből kijut nekik egy-egy szép kitüntetés, esetleg ki­emelt nyugdíj formájában, a párt nyilvántartja személyü­ket, de a társadalom széles rétegei csak akkor vesznek csodálkozással tudomást ar­ról, hogy ez vagy az az öreg harcos a történelmi múlt eleven emlékeként még köztünk járt, amikor né­hány soros újsághírből ki­derül, hogy X. Y., a mun­kásmozgalom régi harcosai elhúnyt. Holott önmagát be­csüli meg a nép, ha törté­nelmi múltját és annak élő, mag hölt szereplőit megbecsüli, érdemeiket akár zászlóként lobogtatva, és adott esetben — melyre a temetés mindig alkalom —» egy község szűk határain tül is felmutatja. Mert a valódi érdemek emlegetése és elis­merése, nem személyi kul­tusz. Sz. E. Ahol több az egy, mint a kettő Megszoktuk, hogy üzeme­in einfcben egyre növekszik a szocialista brigádok száma. Meg azoké is, akik benevez­nek a versenybe. Éppen ezért első pillanatban furcsának tűnik, hogy a Diósdi Csap­ágygyárban megfogyatkoztak a szocialista brigádok. Kettő volt, most meg, csak egy vám Pl« . Simják Pál a vezetője"'«* 1956-ban mártírhalált he Koncz Imre nevét viselik. De mi lett a sorsa a másik brigádnak, az. Inglis Mihá­ly ónak? — A „Mezó Imre”-brigád feloszlott — hangzik a vá­lasz. Furcsa, szokatlan dolog, hogy feloszlik egy szocialista brigád. Mi lehet az oka? Inglis Mihály brigádja az esztergaüzemiben dolgozott. Kétségtelen: ők voltak a gyár legjobbjai. Nem ismer­tek lehetetlent. Szinte napról napra eleget tettek a brigád­mozgalom valamennyi köve­telményének. Azután egy szép napon eszükbe jutott, hogy tudnának ők többet is tenni. Milyen szép lenne, ha az esztergaüzem ajtaja fölé odakerülne a tábla: „Szocia­lista műhely”. Ha valameny- nyien szocialista módon dol­goznának, tanulnának, élné­nek ... A legközelebbi brigádérte- kezleten, vezetőik jóváhagyá­sával, elhatározták, hogy fel­oszlatják brigádjukat és va­lamennyien alakítanak egy- egy brigádot az „esztergá­ban”, amellyel beneveznek a szocialista brigádversenybe. És a határozatból valóság lett. A Diósdi Csapágygyár­ban nőtt azoknak a brigá­doknak a száma, amelyek el szeretnék nyerni a szocialis­ta címet. Nem kellett sok idő, hogy az esztergaüzemiben dolgo­zók elhatározzák: elérik a szocialista műhely rímet. El­határozásukat támogatta Pa- czolt Lajos, az üzem vezető­je, aki nemcsak szaktudásá­val, hanem emberségével is ott áll brigádjai melletti Vál­lalásukat eljuttatták a gyár vezetőihez, akik a pártbizott­sággal és a szakszervezeti bizottsággal közösen most dolgozzák ki a verseny felté­teleit. Ha ezek elkészülnek, 5^egbes5é: éggé ... • hívják Wak valamennyi bng|ggf- zétőyét. megh»Hgaí.iák revételeúket és ezek nyomán szükség szerint helyesbíté- nek. Megkerestük Mudroch Fri­gyes elvtársat, a párt-végre­hajtóbizottság titkárát, hogy megtudjuk, hogyan irányítja és támogatja a pártszervezet a szocialista brigádmozgal- mat Diósdon. — Minden negyedévben vb-ülésen foglalkozunk a bri­gádmozgalom helyzetével. Annak idején támogattuk az Inglis-'brigád elhatározását, most pedig szeretnénk, ha tervük, a szocialista műhely* mielőbb megvalósulna. Eh­hez természetesen a magunk részéről minden segítséget megadunk. Megtudtuk még Mudroch elvtárstól, hogy mindkét szocialista brigád vezetője, Inglis Mihály és Simják Pál is pártonkívüli volt. Kiemel­kedő munkájukkal, tanulási vágyukkal, akaratukkal érde­melték ki, hogy tagjelöltek, majd pedig párttagok legyé­nek. Közeledik a szocialista bri­gádok vezetőinek országos tanácskozása. A Diósdi Csap­ágygyár tet küldöttel képvi­selteti magát a kongresszu­son. Ott lesz Inglis Mihály és Simják Pál, hogy elmond­ják és megtett útjukkal bi­zonyítsák: előfordulhat, hogy több az egy, mint a kettő. Mert most már hét brigád közeledik a szocialista cím felé és ha tervük valóra vá­lik, az esztergaüzemből nem- sokái-a szocialista műhely lesz. Thurzó Tibor Épül a Szovjetunióból Magyarországra vezető magasfeszültségű távvezeték Elkészült a Kárpátok felett vezető szakasza annak a ma­gasfeszültségű távvezetéknek, amely Dobnotvor és a Tisza között épül — jelenti a TASZSZ —, a dobrotvori elekt­romos művektől a Tiszáig ve­zető több mint háromszáz ki­lométeres távvezetéken jut el majd a Szovjetunióból Ma­gyarországra az elek i romos áram. A távvezeték a Tiszánál csatlakozik a magyar elektro­mos hálózathoz. Illetve a sajó- szögedi béketáwezetékhez, amelynek építése rövidesen befejeződik. Kétszáz hóid szőlő és gyümölcsös A szaporításhoz maguk gyökereztetik a szőlővesszőt A ceglédi Táncsics Terme­lőszövetkezet már most is je­lentős szőlőterülettel rendelke­zik, de az ötéves tervben to­vább fejleszti ezt az üzemágat. A 212 holdnyi régi, kisüzemi telepítésű szőlő termőerejé­nek állandó fokozása mellett | azt is célul tűzték ki, hogy ' 1965-ig száz hold új, nagy­üzemi módszerekkel művel­hető szőlőt telepítenek. A tér- ; vükben szerepel száz hold gyümölcsös telepítése is. Az idén tavasszal húsz hol­don kezdik meg a telepítési munkákat, mégpedig az Ül­tetvényterv Vállalat által szál­lított gyökeres vesszők fel- használásával. A későbbiek során azonban arra töreked­ni nek, hogy saját maguk állít­sák elő a gyökeres szőlővesz- szőket és ecélból szőlőiskolát létesítenek. Parrag János szőlő- és gyümölcstermesztő agronómus elmondotta, hogy P batholdas szőlőiskolát létesí­tenek az idén, amelyben fél- \ millió szőiővesszőt gyökerez- tetnek. A gyökereztetéshez eddig már négyszázhúszezer szőlővesszőt készítettek elő, amelynek nagy részét az Ül­tetvényterv Vállalat biztosítot­ta. A hiányzó, mintegy nyolc­vanezer szőlővesszőt a tsz igyekszik a saját szőlőterületé­ről pótolni, és erre ösztönzi a tagságot. Vesszőnként 13 fil­lért fizetnek a tsz-tagnak, ha ; megfelelő minőségű szaporító- : anyagot szolgáltat a szőlőisko- : la számára. A szőlőnél gyorsabb ütem­ben igyekeznek teljesíteni a gyümölcstelepítési tervet a tsz-ben. A napokban már befejezésre kerül az első húsz­holdas tábla telepítése, ame­lyet nagy gonddal és szakér­telemmel végeznek a tagok. Ugyanakkor, míg az ősszel csak tíz hold szőlőtelepítést terveznek, almából 56 holdat ' telepítenek be. LEGENDA A VONATON A Hunnia Filmgyárban a legenda a vonaton című új ma- i gyár filméi forgatják. A filmet Várkonyi Mihály írta, rende­zője Rényi Tamás, operatőr Forgács Ottó. A film egyik nagy jelenete a kohónál játszódik le. A hatalmas díszletet a film­gyár egyik műtermében építették fel.

Next

/
Thumbnails
Contents