Pest Megyei Hirlap, 1962. március (6. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

4 ”VT#'írlap 19S2. MÁRCIUS 15, CSÜTÖRTÖK Az idén először önálló kiállítóként, külön pavilo­nokban mutatják be eredményeiket az Országos Mezőgazdasági Kiállításon a legjobb tsz-ek A felszabadulás után rende­zett országos mezőgazdasági kiállításokon mind nagyobb számban és egyre jobb nö­vénytermesztési és állatte­nyésztési eredményekkel sze- j repeltek a termelőszövetkeze­tek. Eddig azonban a közös j gazdaságok csak az úgy neve-1 zett eredménybemutatókon ' vettek részt, tehát a gazdálko- j dás ©gy-egy agáiban elért sike­reikről adtak számot. Mivel a legjobb termelőszövetkezetek már korszerű nagyüzemekké fejlődtek, és amellett, hogy több üzemágban az átlagosnál magasabb termelési színvona­lat képviselnek, üzemszerve­zési tapasztalataik is tanulsá­gosak. az idén először önálló kiállítóként is jelentkezhetnek az Országos Mezőgazdasági Ki. állításra. A jelentkezés határ­ideje május 31. A túrkevei Vö­rös Csillag, a tótkomlós! Vi­harsarok és még néhány más termelőszövetkezet máris be­jelentette. hogy önálló pavi­lonban kíván számot adni a több mint egv évtizedes közös munkával elért sikerekről. (MTI) Háztartási és mezőgazdasági kisgépkölcsönzés a düksi járás íöldművesszövetkezeteiben Egyetemi tanárok a hibrid kukorica elterjesztéséért VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Az utóbbi négy esztendő­ben tovább növekedett a földművesszövetkezet népsze­rűsége a dabasi járásban. A járás földművesszövet­kezetednek összes forgalma 1961-ben 216 millió forint volt az 1957. évi 137 millió­val szemben, a nyereség pe­dig az akkori hárommillió­A Diósdi Csapágygyárban is állandóan keresik, kutatják a térmelékenység növelésének lehetőségeit. E nagy munka közben azon­ban az úgynevezett gazdasá­gossági szemléletet sem té­vesztik szem elől. Csak egyet­len bizonyítékot erre. A lehető­ségek kutatása közben elju­tottak a furatköszörű gépekhez is. Kiderült, hogy ennél a mű­veletnél a duplájára kellene növelni a termelékenységet. A megoldást illetően voltak, akik azt javasolták, hogy úgy­nevezett „okos” gépet hozza­nak be nyugatról, amely pon­tosan a dupláját termeli á je­lenlegi mennyiségnek. Mások, köztük a gyár főmérnöke, Zsupán József is így gondol­koztak: meg kell vizsgálni, nem lehet-e a meglevő gépe­ket automatizálni, hiszen a valuta előteremtése nem gye­rekjáték, s nem is olcsó egy ilyen „okos” gép. , A gondolatot tett követte, s kiderült, hogy utóbbiaknak volt igazuk. Lehetett és auto­matizálták is a meglevő gépe­ket, amelyekkel azóta ponto­san a kétszeresét termelik a régi mennyiségnek. Azt is ki­ról hatmillió forintra növe­kedett. A járás községeiben tovább bővítik a szolgáltató tevé- kenjtséget, edény és étkész­let kölcsönzésen kívül be­vezetik a háztartási, vala­mint mezőgazdasági kisgé­pek kölcsönzését. számították, hogy az első meg­oldás ötször annyiba került volna. A dabasi járás néhány ter­melőszövetkezetében és ter­melőszövetkezeti csoportjában idegenkedéssel fogadták a ve­zetők és a tagok a tanács­szerveknek azt az ajánlatát, hogy okulva a tavalyi tapasz­talatokon, szokvány kukorica helyett hibrid kukoricát ter­meljenek az idén. Az ide­genkedésnek tulajdonítható, hogy a járásban lassan halad a hibridkukorica-vetőmagcse- re. A járás szövetkezeteinek földje java Tészben homokos, amelyen a szokvány kukori­ca csak kevés termést ad, ugyanakkor a tudomány és a gyakorlat állítása, illetve tapasztalata szerint a csapa­dékban szegény, homokos ta­Az élelmiszeripari gépesítés műszaki terveinek kidolgozá­sánál feltűnt a tárca vezetői­nek, hogy üzemeikben arány­lag sok a gépek helytelen ke­zeléséből adódó baleset. A SZOT statisztikája is ezt bizo­nyítja: az élelmiszeriparban évente ezer ember közül ót- venöt-hatvanan sérülnek meg. lajokon a hibrid kukorica job­ban terem. Ezért lenne aján­latos, hogy a dabasi járás szövetkezeteiben a kukorica­vetésterület minél nagyobb százalékán termeljenek hib­rid kukoricát. A hibrid kukoricától való idegenkedésnek legfőbb oka az, hogy a járásban kevés ta­pasztalatot szereztek még a szövetkezeti gazdák termelé­sével kapcsolatosan. A párt- szervezetek és a tanácsok felvilágosító munkáját .segíti a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tíz tanára is, akik ma a járás tíz községében tartanak előadást a hibrid­kukorica-termelés előnyeiről és a korszerű kukoricater­mesztés módszereiről. A géppark további fejlesztésé­nél ezért gondolniok kellett a vezetőknek a biztonságosabb munkakörülmények megte­remtésére, a gépek rendszeres felügyeletére is. Az Élelmezés- ipari Szolgáltató Trösztöt azért megbízták, hogy szervezzen üzembiztonsági szolgálatot, amely rendszeresen műszaki konzíliumoknak veti alá maid az üzemeket. Elsősorban az elektromoto­rok és a villamos berendezé­sek rendszeres felügyeletére fordítanak gondot. Ezek a gé­pek okozzák ugyanis a legtöbD balesetet. Általában féléven­ként műszaki vizsga alá vetik a magasnyomású kemencéket, tartályokat és az ipari centri­fugákat is. Az üzembiztonsági szolgálat a vizsgálatok tapasz­talatait eljuttatja az Élelme­zésügyi Minisztériumhoz, az iparigazgatóságokhoz és az il­letékes vállalatokhoz. A bal­esetveszéllyel járó műszaki hiányosságokra külön is felhív­ják az ipari vezetők figyelmet. A tröszt elképzelése szerint az üzembiztonsági szolgálat az el­lenőrzési munkákon kívül olyan átfogó terveket is kidol­goz majd. amelyeknek segítsé­gével véglegesen felszámolható a balesetveszély az élelmiszer- ipari üzemekben. Az új szerv a tervek szerint áprilisban kez­di meig működését, elsőnek azokban a gyárakban, amelyek a baleseti statisztikában az élen járnak. (MTI) Nyolcvanhétezer forint havonta A ceglédi Rákóczi úton alig egy hónapja nyílt egy modern édességbolt. A tervek szerint csak ötvenezer forint bevé­telre számítottak. Ennek elle­nére több mint nyolcvanhét­ezer forint maradt egy hónap alatt az üzlet kasszájában. A vevők előszeretettel vásárol­tak díszes desszert-dobozokat, de fogyott a csokoládé és a cukorka is. Megkedvelték a ceglédiek a boltban kapható déligyümölcsöket és — ter­mészetesen — a kávé is osz­tatlan sikert aratott. Tavaszodik Bár az időjárás még sejtet­ni sem engedi, mégis közeleg a tavasz „Fogadtatásáról” nyilatkozott Törökéri Sándor, a törteli Rákóczi Tsz főagro- nómusa. Eszerint a zárszá­madás után elkészült tervben megadott vállalások március 1-ig megtörténtek. A vállalá­sokat nem a tagok külön-kü- lön tették, hanem csapatvál­lalások történtek. Erre azért volt szükség, mert a tagok napi jövedelmének kimutatá­sa egyéni vállalás esetén köz­ponti adminisztrációval úgy­szólván lehetetlen. A tsz-ben most a legfontosabb a két­százhatvan holdas zöldségte­rület palántáinak a lelkiisme­retes gondozása. Háromszáz- hetvenkilenc hold szerves trá­gyázása volt az előirányzat, ebből eddig kereken három­száz holdon fejezték be a munkát. A kalászosok fejtrá­gyázását 90 százalékban elvé­gezték. Kétszáz hold szántás van hátra, remélhetőleg a jobb idő beköszöntével ezzel is hamarosan végeznek. Jogos taps Vasárnap rendezték meg Cegléden a kűltúráíis talál­kozót. A fesztiválon vala­mennyi termelőszövetkezet részt vett és sikeresen szere­pelt. A szakemberek vélemé­nye szerint az ez évi pro­dukciók átlaga jóval megha­ladta a múlt évi kulturális találkozó legjobbjainak szín­vonalát. A Kossuth, az. Alkot­mány és a Petőfi tsz elnöke külön is megjutalmazta a tsz nevében lelkes művészeti együtteseiket. Elgondolkozta­tó: vajon nem lett volna he­lyes, ha a többi tsz is dicsé­retben részesíti szereplőit? Sakk-matt A minap sakk-készletet ke­restek a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 120. sz. monori boltjában. Sajnos, csak sakktáblát vásárolhattak, mert figurákkal a bolt nem rendelkezett. Másnap Gyom­ron próbáltak szerencsét, ahol viszont a tábla hiányzott a felszerelésből. Az ügyet még jobban bonyolítja, hogy a fi­gurák nem férnek el a tábla (Dobozában. Vajon nem le­hetne valamiképpen egységet teremteni: ahol táblát árul­nak, ott figurát is tartani?! Kirándulás Budapestre A jól dolgozó tsz-tagokat — mint ismeretes —, az önsegé­lyező csoport rendszeresen ré­szesíti .ingyepesen üdültetés­ben. A tsz-tagok az ország legszebb üdülőhelyein pihen­hetnek. Tavasszal sem ma­radnak program nélkül. így például a monori és a ceglédi járási pártbizottság rendezé­sében március 30-án és 31-én félezer tsz-tag indul Buda­pestre, hogy megismerkedjék a főváros szépségéivé] és ne­vezetességeivel. Közülük száz­húsznak teljes költségét a me­gyei önsegélyező csoport vál­lalta. A monori járásból Mo­dorról, Gombáról és Üllőről indulnak tsz-tagok különvo- nattai a fővárosba. A rendeJ zőség gondoskodott kényel­mes szállodai elhelyezésről, a kirándulók a leghíresebb bu­dapesti éttermiekben bőséges ellátásban részesülnek, részt vesznek egy színházi előadá­son és megtekintik a Népsta­diont és Aquincum nevezetes­ségeit. Ezenkívül a parlament­ben lesz alkalmuk elbeszél­getni országgyűlési képvise­lőkkel is az időszerű kérdé­sekről. Zenés fejtörő az eszpresszóban A nagykőrösi Vénus esz­presszóban megszokták már a vendégek a finom kávét és a figyelmes kiszolgálást. A minap azonban kedves megle­petéssel szolgált az egység ve­zetősége. Vidám, zenés vetél­kedőt rendeztek. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy másfél óra alatt hatvan kérdés „fo­gyott el”, fekete, csokoládé, vagy bor jutalom ellenében. Javítják a hajóállomáshoz vezető útszakaszt Dunabogdányban „OKOS" GÉP - OKOS EMBEREK Rendszeres „műszaki konzíliumok" az élelmiszeriparban Félévenként vizsgáznak az elektromotorok, a kemencék és az ipari centrifugák Húsz év távolából EMLÉKEZÉS 1942 MÁRCIUS 15-RE Az emlékezés néha kötelesség. A második világháború idején a magyar úri világ végképpen behódolt a hqrogkereszt- nek. Népellenes alaptermészetének megfele­lően felajánlotta a hitleristáknak a magyar kenyeret, a magyar szalonnát, a magyar bort és a magyar — vért. De ugyanekkor a nép­frontpolitikát folytató Kommunisták Magyar- országi Pártja szövetségeseivel együtt általá­nossá tette a harcot a független, szabad, de­mokratikus Magyarországért. E kiállás lendületét a Szovjetunió elleni fasiszta orvtámadás a végletekig felfokozta, és nem szűnt meg a felháborodás a magyar tábornokok újvidéki vérengzése miatt sem. A Milotay-féle jobboldali publicisták jajon- gása és átkozódása közben fantasztikus mé­reteket öltött a hitlerbarát magyar kormány terrorja. Ennek ellenére az ifjúmunkások 1941. október 6-án megkoszorúzták a Batthyány-emlékművet, 1941. október 31-én pedig nagyszabású antifasiszta demonstráció ment végbe a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjánál — „hogy ne legyünk né­met gyarmat”... A Vár ura dühöngött. Rapportra rendelte a minisztereit és vért követelt. Valóban: minden korábbinál kegyetlenebbé vált az írtó- hadjárat, óránként szaporodtak a mártírok, de 1941 karácsonyán a Népszava ünnepi szá­ma mégis deklarálta a hadüzenetet a nem­zeti tragédia ellen, E hadüzenetben képvisel­ve volt minden haladó irányzat. Bajcsy Zsi- linszkytől Kállai Gyuláig, Szektától Móricz Zsigmondig és Szakasits Árpádtól Benedek Márcellig. A jobboldali propaganda vaskos hangon rikoltozott és a nyilas osztagok hazaárulónak nevezgették a iegderekabb magyarokat. Ma­ga a kormánysajtó hetet-havat összehordott a hitleristák dicsőítésére. Tombolt a féktelen soviniszta-nacionalista-fajgyűlölő uszítás és kötetszámra gyártották az ódákat a Wehr­macht verhetetlenségéről. De 1941—42 telén már az SS-elithadosztályok nimbusza is szét- mállott. A Vörös 'Hadsereg megállította a rohamot. Hitler elakadt, megrekedt, befa­gyott. Ettől kezdve a „tervszerű elszakadás” és az „átgondolt stratégiai visszavonulás” megszokott jelenséggé vált a fasiszta hadije­lentésekben. A magyar nép pedig fogcsikor­gatva látta, hogy a fasiszta gyilkosok miként rabolják ki az országot. Megkezdődtek a jegyrendszeres éhezés sötét napjai. Rádöb­bent a magyar: kitartani a fasiszta rablók mellett gyalázat és nemzeti pusztulás. Nem csoda, hogy számban megnövekedtek a kommunisták által meghirdetett antifasisz­ta s függetlenségi mozgalom hívei. Ennek látható jeleként megalakult a Magyar Törté­nelmi Emlékbizottság, Az a fedőszerv, amelv a legtapasztaltabb és legrátermettebb kom­munisták — az egész párt vezetésével, nagy­szabású szervező munkát kezdett. Minden második-harmadik pesti ember gomblyuká­ban feltűntek a Petőfi-jelvények. „Valami lesz, valaminek történnie kell” — érezte mindenki: 1942 elejétől forrani-izzani kezdett a magyar politikai élet levegője. A hadiüze­mekben. az egész iparban és szerte a falvak­ban, a hadseregben és az egyetemeken — úrrá lett a békevágy. Kilépni az öldöklésből. Szembefordulni a fasisztákkal. Megmenteni a nemzeti becsületet. Létrehozni a független és szabad hazát, amelyben a néo az úr! Er­ről volt szó. És hogy nem másról, azt az 1942 február elején megjelenő Szabad Nép — a kommuniták illegális lapja — félreért­hetetlenül kinyilvánította. Méretükben, jelentőségükben megnőttek az események. A Magyar Történelmi Emlék- bizottság felhívására 1942. március 15-én nagyszabású tüntetés készült. Nem túlzás azt állítani, hogy olyasféle boldog izgalom fogta el az emberelvet, aminő 1848 március idusán ejthette rabul a pestieket a Nemzeti Dal hallatára. A Petőfi-jelvény és a Petőfi útján című kötet világosan megfogalmazta a tömeghangulatot és a tömegek elszántsá­gát. A horthysta reakció főként azért döb­bent meg, mert tudta, hogy a magyar mun­kásosztály nemcsak helyesli a mozgalmat, hanem minden erejével támogatja is. Nem­zeti egység jött létre a népfront-gondolat zászlaja alatt. A rendőrség fejvesztetten kapkodott. Szerette volna elkobozni a Petőfi-jelvénye- ket. Iparkodott megakadályozni a gyűjtést a koszorúkra. Kutatta a röpcédulák terjesztőit. Elrendelte a zászlók, transzparensek és emb­lémák elkobzását. Vadászott a Kossuth, Pe­tőfi, Táncsics és Dózsa képekre. Mozgósította egész spicli gépezetét, mindenkit, akit júdás- pénzen megvásárolhatott. Peyer Károllyal le- tiltatta a Népszavában a szociáldemokraták részvételét. Ámde Schweinijzer és vezérkara érezte a maga tehetetlenségét. Mozgósították ugyan a rohamrendőrséget és a rendfenntar­tó csendőrosztagokat, de a készülő tüntetést megakadályozni nem tudták. Tény az, hogy a kommunisták szervező­ereje és a szövetségesek helytállása/ csodákat művelt. A százféle ellenőrzés, vegzatura és mocskos provokáció ellenére a tömegek egy­begyűltek a Petőfi-szobor körül. És ott ele­mi erővel robbant ki a harcikedv. Előkerül­tek a kabátok alá rejtett zászlók, képek és transzparensek. Ugyanekkor ezer meg ezer röpcédula szökkent a magasba, mint a sza- szabadság és a béke galambjai. A szó szoros értelmében megrázta a levegőt a húszezres tömeg együttes, tömör hangja: „Abcug Hit­ler! Le a fasisztákkal! Békét! Munkások, pa­rasztok fogjatok össze! Éljen a Szovjetunió! Független, szabad Magyarországot!” Olyan volt ez a hangorkán, mint egy történelmi vihar. Aki ott volt, megmámorosodott tőle. Nem félt senki. Nem kímélte a torkát egy sem. A nemzet életakarata tombolt a jelsza­vakban. Félelmetesen és fölemelően szép volt. Csoda-e, ha az utcai járókelők ezrével csatlakoztak az akcióhoz — spontán, lelkesen, elszántan. A rendőri terrorosztagokat eleinte megbé­nította a tömör egység. Nem tudták, hol kezdjék a támadást. A katlan középpontjá­hoz, ahol leghevesebben forrt az indulat, oda se fértek. Ekkor aztán a legállatibb vad­sággal zúdultak az emberekre: villogtak a kardok, suhogtak a gumibotok, és csattantak a puskatusok. De a tömeg csak szétszóródott — el nem futott. Sőt: a mellékutcákban foly­tatta a tiltakozást és új járókelőkkel akku­mulálta önmagát minden csoport. Erősítések érkeztek: sivítottak a szirénák, bőgtek a gép­kocsik és csattogtak a tiszti osztagok csiz­mái. És az „eredmény”? A reakció veresége volt ez. Nagy és végzetes vereség. Nem he­verte ki többé. Az igaz, hogy százakat, meg százakat be­tereltek a főkapitányság épületébe. Sok em­bert a környékbeli házak kapualján „írtak föl”. A toloncház, a „jergli” megtelt tünte­tőkkel. Ezeket korbáccsal, botokkal, kardlap­pal ütlegelték és hajnalig igazoltatták. Schweinitzer azt hitte, hogy a priuszos kom­munisták százai kerülnek horgára. De mek­kora volt a megdöbbenése, amikor kiderült, hogy a társadalom minden rétege „kompro­mittálva van” a már-már felkelés méreteit öltő tüntetésben. A felső vezetők pedig fog­csikorgatva kénytelenek voltak belátni, hogy a függetlenségi és antifasiszta mozgalom — noha a kommunisták állottak az élén — nemzeti tömegmozgalommá nőtt. 1942. március 15. az újkori magyar szabad­ságharc egyik legszebb epizódja. Azok, akik ott voltak, számban évről évre fogynak. Az idő eljár fölöttük. De él az eszme, amiért küzdöttek. Dicsőséges harcuk tanulsáea meg­maradt, ez pedig így hangzik: Be kell fejezni a művet! Ez azt jelenti, hogy a marxista— leninista eszme zászlaja alatt, szoros nemzeti egységben, törhetetlen hittel harcolva a bé­kéért — testvéri szövetségben a Szovjetunió­val és más szocialista országokkal —. meg kell valósítanunk a kommunizmust A nemzeti ilét parancsa ez ... Szemtanú Az útszakasz végén körforgalmat vezetnek be, ami előse­gíti az autók és az autóbuszok visszafordulását (Gábor Viktor felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents