Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
BÁLI HÍRADÓ ; Február 3-án megyeszerte megkezdődtek a bálok, far- / sangi karneválok. Hogy csak ^ a tegnapi este krónikáját idézzük: a Csepel Autógyár/ í ban a munkásőrség, Mono- ! ron pedig a nő tanács rende- ; zett nagyszabású farsangi ; bált. S ami még hátra van: ; Nagymaroson február 17-én 5 a helyi sportegyesület ren- \ dez bált, 24-én kerül sor az 5 erdészek farsangjára, már- ; cius 3-án i>edig reprezen- ' tatív járási bál megrendefansangi bálba, akit hívtak!... A legények „szószólót”, „legénybírót" választottak a farsang előtti csütörtökön, az úgynevezett „kövér csütörtökön”. Aznap a legényfoíró- nál közös ebéd volt a legények részére. A legénybíró aztán „bizottságokat’* küldött hívogatni. A hívogató rigmusából ennyi maradt fenn az idős, özv. Minkó Ferencné tápiósági asszony emlékezetében: Szószólónk és bíránk Küldöttei vagyunk. Szól a mi muzsikánk, \ De nem mulathatunk, ! Mert leányunk nincsen í És nem táncolhatunk... ! * Rangos szoknyák . A Tápió mentén nagyon; szép volt a népviselet. Ezt; őrzi a szecsői idősebb asszo- j nyolc ruhatára is. Mit is vett < magára a régi lány farsang- j kor, vagy más ünnepen? Az ■ inggel kezdve: a féling comb- j középig ért, fehér gyolcs-! ból. Nyaka szögletes kivágá-: sú, csipkés. Ujja könyökig; ért, szintén csipkével. Majd I „ következett a hímzett pruszlik ; és a blúz. Alól pedig az ing ■ kiegészítője a pendely, majd ; az alsószofcnyák, rang és mód j szerint négy-öt, majd a min- \ tás, színes felsőszoknya, amely \ legalább öt méter anyagból: készült. Fölötte a kötény,: vagy ahogy itt nevezik: kecele. i A lábon fehér patentharisnya i és fekete félcipő, színes gyap- ; júszalaggal — amit itt lúdgé- ; gának neveznek — befűzve, j A lúdgégát különben a szók-! nya beszegésére is használ- • ták. Ahány lépés — annyi szem gyümölcs i Ebben a gazdag öltözetben í jelentek mág' a lányok a há- : romnapos farsangi mulatsá- i gon. Igyekeztek alaposan ki- i táncolni magukat, mert hús- i vétig tiltva volt a zene és a : tánc. A néphit szerint, aki: a böjt idején táncol, lerázza • a szilvát. Ahány lépés, any- ; nyi szem gyümölcs. Nos, a j szilvatermés kincset jelen- i tett, s így húsvétig csend; borult a falura ... zésére kerül sor. A Csepel ! Autóban 17-én, tartják a dalosok bálját, egy héttel később pedig a nősök farsangi mulatságát. Dabasra március 3-án jelmezes udvartartásával vonul be Karnevál hercege. Ugyancsak jelmezes bált rendeznek február 24-én Pécelen. A százötven éves hagyománnyal rendelkező páros-bált február 24-én tartják Monoron. Előre is jó szórakozást kívánunk a bálozóknak! SZÍNÉSZEK - JELMEZBEN Két ötletes jelmez a berlini művészbálról: Bárányi Ferenc: KÁNKÁN Hej, Kati táncol, hej, Kati járja, mert Kati, kicsi Kati táncos-lány, dübörög a vastaps, dübörög a színpad, reszket a jegenyefa-tákolmány. Táncdobogásra fájdul a szívem, bánata tenyeremen elcsattan, s kicsi Kati járja, legelik alakját, hej, Kati, de szomorú kedvem van! Röppen a rokolya, ha dübörög a palló, s röppen a Kata haja, kifakad arányló fürtjei-zuhataga pihe-puha vállán s száll a lány a fürtjei árján! Fodrai ívén surran a szoknya, gyorsul a kánkán és Kata ropja, ropja, kerengi, és vagy ezernyi férfi szeme-sugara tömörül a lábán. Chelo Alonso, mint babiloni múmia mk w Járja, járja egyre csak, s kéz a kézzel egybecsap, dörrenő a vastaps-orkán, ráncok árka bodorul a szoknyán. Hej, de szálló, ledér is az a rokolya, hej, de bántó, kacér- a Kata mosolya, hej, de szálló, hej, de bántó fél világért hitemre, nem adom oda! Hej!... (Csönd. Legördült réges-régen már a függöny. Képeimet tagjaidról összegyűjtöm. Testet formálok belőlük szép egészet, úgy, egészben, szívesebben szeretnélek.) Kessler, mint bohóc CSÖVES Ludas Matyik és bajadérok. Évák és Röltex Rózsik. A legnagyobb sikere azonban annak a két „Törött allcatrész”- nek volt, amelyekről csakhamar kiderült, hogy az egyik az igazgató, a másik pedig az üzem főmérnöke! És jött Csöves is. A jelmez számára nem jelentett különösebb gondot: a megszokott szöges-csöves nadrág, a kockás ing, s a nyakbavetett sál tökéletesen megtette. Megkezdődött a tánc. Csöves unott arccal ücsörgött az egyik sarokban, onnan „szemrevételezte" a terepet. Pörögve, röppend szoknyákban suhantak előtte a rokokóbabák, Röltex Rózsik, Évák és bajadérok. Csöves cigarettát dugott a szája szögletébe, s állt tovább egykedvűen. Csak akkor csillant fel a szeme, amikor a színen — pontosabban a bálterem közevén — megjelent Ámor, rövid, csillogó ruhában, derekán tegezzel, kezében az íjjal. Arcát fekete bársony álarc fedte. Időnként felemelte íjját, vesszőt tett a megfeszített húrra, megcélozta vele. a fiúkat, de azután csalódott arccal mindannyiszor leengedte kezét. Láthatóan nem találta az igazit. Csöves kihúzta magát, s egy lépéssel előbbre kászálódott. No, persze csak úgy morcosán. nehogy megsejtsék a többiek, hogy Ámort jelenléte bi- zsergeti a vérét. Ámor azonban észrevette a roskatag alakot, pendültahúr, s a nyílvessző radírgumis hegye nagyot koppant Csöves mellén. A fiú felhorkant, de tenni már mást nem tudott, C sövesnek csak a szerelem szó maradt meg fejében, s amikor újra táncra hívott a zenekar, egy lágy tangó andaodahintáZott Ámor elé, valami meghajlásfélét produkált és bemutatkozott: — Csöves vagyok... Itt legalábbis úgy neveznek... — Én meg ámor... — pult edlizett a kis nyilas. A zene felharsant, s hangjuk elveszett a vad csindad- rattában, alakjuk a forgatagban. A szünetben kettesben huppantak le egy félreeső asztalhoz. Ámor málnaszörpöt szopogatott és kacér kíváncsisággal viszonozta Csöves vetkőz- tető pillantását. És nevetve verte vissza a kérdéseket: hol lakik, mit csinál, hogy hívják. Egyre csak azt hajtogatta: — Ámor vagyok, a mitológiából jöttem s én vagyok a szerelem! Utó muzsikája mellett megpróbálta aprópénzre váltani mindazt, amit ő a szerelem szó alatt érzett. Olyan szorosan húzta magához Ámort, hagy szegényből majd kiröppent a levegő. Az meg csali irult-pirult, s tiltakozni is alig mert a fiú túlzott „közvetlenségéért”. Csak az óráját nézte minduntalan. Tizenegykor végre felhangzott a várva-várt felszólítás.: — Le az álarccal! Ezt a pillanatot várta Csöves is. Most végre megtudhatja, kit tartott eddig a karjaiban oly nagy bizalommal. Ámor hátrább húzódott kissé. Csöves néma áhítattal figyelte, mint nyúl álarca után, s észre sem vette, miként formálnak kört körülöttük a többiek. Lehullt az álarc és Csöves azt hitte, menten megnyílik alatta a föld. Akit az álarc takart., nem volt más, mint Franci, az üzem Benjáminja. Arcát elöntötte a vér, s elszánt arccal lépett közelebb a mosolygó fiúhoz. Már emel- ■ te volna a kezét, hogy megüti, de akkor elemi erővel harsant a nevetés, amely piócaként szívta ki karjából az erőt. — Ne haragv,dj, pajtás.. I — nyújtotta kezét Franci. T/alaki két teli poharat ' nyújtott feléjük. Csöves tétova mozdulattal nyúlt az egyik után. Ámnr-Franci is megfogta a magáét. — Szerbusz! — Egészségedre, Bandi! Attól kezdve senki nem mondta ki többet a Csöves nevet. Nem is lett volna már értelme. Fazekas Mátyás v % A nadrág után kapta a neí /í vet. ( A nadrág, amelynek „üzemj be helyezéséhez’’ minden alka- 'j lommal speciális cipőkandi ( kellett, fekete volt, rézszegek- ( kel kiverve, s tucatnyi zipp- 'f zárral díszítve. ( Igaz ugyan, hogy Csöves ( reggelenl<ént a nevezetes nad- ( ragot az öltözőben hagyta, de ( a modorát minden esetben $ felvitte az üzembe. Tökéletes (biztonsággal beszélte a tolva j- ( nyelvet, s munlcatársait hatom (csoportba sorolva kezelte. Az (elsőbe tartoztak a felettesek, (akikkel sunyin szemtelen volt. (.4 másikba a f iúk. akik sem- (mit sem jelentettek számára. (A harmadik csoport tagjai (annál inkább: a lányok és (asszonyok, akikhez tolakodó, (pimasz módon közeledett. Ért- (hető tehát, ha az üzem min- (den józan gondolkodású em- (here nemes bosszú után áhi- ^ tozótt. ( A bosszú óráját a farsang ( hozta meg. ( A KISZ-szervezet álarcosig bált hirdetett, s egyúttal hadi- £ tanácsra ült össze: valamit ^ tenni kellene csövessel, ami % talán jobb belátásra bírja. £ Csakhogy az a valami nem is £ olyan egyszerű dolog. Talán £ húsz ötlet is elhangzott a. men- ^ beszólásén, de mind elvetet- £ ték. Hogy mégsem mentek el ^ dolgavégezetlenül. azt emiedül f Francinak, az üzem. Benjá- ^ mániának köszönhették. Az ő £ leiéhen született meg a terv... ( ti m isnap este vidám harso- ( iri naszó mellett vonult be a ( szerpentinekkel, lampionokkal (díszített bálterembe Karnevál ( hercege, s nyomában az „ud- ( var’’: bohócok, betyárok, ro- íkokóbabák, és Robin Hoodok, A több napos farsang mindig érdekes, emlékezetes színfoltja volt a magyar falunak. Ilyenkor még felelevenedtek a régi szokások;, pompáztak a lányok, legények a népviseleti ruhákban. A mulatság három napjára, aki csak tehette, elfelejtette gondját, bánatát, s szórakozott önfeledten, hiszen utána következett a sok-sok hétköznap, tele kínlódással, verejtékes robottal. Ma is tartjuk a farsangot, de kevesebb régi hagyomány, szokás, népviselet, népi játék színezi az ünnepeket. A régi falusi szokások jó része nem élte túl az emberek gyors kulturálódásának, városiasodásának korszakát. Ma már népviseleti ruhadarabokat is alig látni, a fiatalok nem hordják. A színpompás ruhák helyébe az egyszerű vonalú kosztüm lép, s szandál helyett tűsarkú cipő a módi. A már-már teljesen elfelejtett népszokásokról és a régi népviseletről gyűjtöttünk ösz- sze egy csokorra való emléket a Tápió mentén. Szakavatott kalauzunk Ofella Sándor, a tápiószecsői művelődési ház igazgatója volt, aki ismerője és lelkes gyűjtője a régi rigmusoknak, táncoknak, játékoknak. Néhányat közülük ő mentett át a mai kornak, s a jövőnek... Zeneszóval utcahosszaf A rendért és a jó szórakozásért, de leginkább a megfelelő zenéért az úgynevezett muzsdkcgazda állt helyt. A falu néhány megbízható, komoly legénye volt a mu- zsikagazda. Ők kapták a farsangi mulatság rendezésére az engedélyt, s ők fogadták fej a zenekart. ‘ 'Ünnepek előtt t aztán Ä a' Itíégíögá- Sm zeneka¥i‘M \őiülmentek a falun, hívogatták a népet. Muzsikegazdáoak lenni rangot, tekintélyt, megbecsülést jelentett a falu életében. Egyedül nekik volt joguk kalapjukat íelpántlükázni. Az ő feladatuk volt különben a belépődíj befizettetése is. A lányok nem fizették, csak a legények, férfiak. Elismer- vénykónt valami virágot, leginkább rozmaringszálat tűztek a lcabáthajtókára. Ez jo-; gosított a belépésre, szóra-; kozásra. A lányok különben: egyedül nem mehettek be a' bálba. A legény, aki tize-' tett, intett aztán a közeiben várakozó szerelmesének, aki értve, hogy az intés neki szól, közeledett, s együtt mentek be. Szecsőn különben máig is köizismert a lányok várakozó helye, a régi községháza melletti falrész, amely szemben volt a községi vendéglő bejáratával. Békét köt az alvég és a felvég A legrégibb „hagyományok" közé tartozik szinte minden községben az alvég és a felvég ellenségeskedése. Sokszor robbant ki véres verekedés nem egy faluban minden különösebb ok nélkül, csak azért, mert a „testmozgásra” vágyó legények a falu két ellentétes szélén laktak. Szecsőn ötletesen vágták ketté a gordiusi csomót. Mivel egyetlen olyan hely volt — a községi vendéglő —, ahol az egész falu összejöhetett, kibékültek az alvégiek és a felvégiek az ünnepek ideje alatt. A „három napok’* — ahogy a farsangot itt nevezték — ezzel a , kibéküléssel kezdődtek. A falu két vége felől elindult a menet, s valamelyik szószóló mindkét táborból feldíszített, zöld ágat vitt. Ezt kicserélték, s szent volt a béke, együtt szórakoztak. Leányhívogató Tápióságon nemcsak zenés felvonulással hívogattak, hanem valamennyi lányos házhoz ellátogattak. Csak az a ’any mehetett különben a Muzsika gazda - Zöld ág - Leányhívogató FARSANGI NÉPSZOKÁSOK A TÁPIÓ MENTÉN Ma már nem ilyen nagyszabásúak a bálok, mulatságok, de gyakoribbak, rendszeresebbek. Mint a népszokásokat is, így a böjtöt is csak ez idősebbek tartják, a fiatalok más szemmel nézik a világot, másképpen öltöznek, s mások az igényeik. Ők már modern emberele, csak nagyritkán hall-j ják, hogyan is volt régen, j apáik, nagyapáik korában__ : Tenkely Miklós
