Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

1962. FEBRUAR 10, SZOMBAT Ksr MEGYEl 3 Negyedmillió mezőgazdasági gég üzemben tartásáról gondoskodnak Fokozatosan megszűnik a pótalkatrészhiány a mezőgazdaságban A magyar mezőgazdaság korszerűsítése az utóbbi évek­ben jelentős lépésekkel haladt élőre, csupán az elmúlt három esztendőben majdnem százezer kise bb- nagyobb külföldi? gépet kaptak az állami gazdaságok, gépállomások és a termelőszö­vetkezeték. Az új gépek üzem­be helyezésénél is fontosabb azonban, hogy a meglevő ne­gyedmillió gépet gondosan ke­zeljék, pótalkatrészhiány miatt ne álljanak egy percet se a traktorok, kombájnok, vetőgé­pek. Mi a helyzet a pótalkatrész- ellátással? Erre a kérdésre a következőkben foglalhatjuk össze a KGM, a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt és a Techno- impex válaszát: Ma már szinte teljesen kielégítő azoknak a gépeknek az al­katrészellátása, amelyek jelenleg is sorozatban ké­szülnek hazánkban. A mezőgépipari üzemek premi­zálása ugyanis a többi között attól függ, hogy teljesítik-e alkatrészgyártási tervüket. Az idén mintegy hatvanmillió fo­rint értékű gépkelléket gyárta­nak, tíz százalékkal többet, mint tavaly, s ennek a nagy mennyiségnek a hatvan száza­lékát már az év első felében, a nyári munkák megindulására elkészítik. Sokkal nehezebb feladat a hazánkban már nem készülő vagy külföldiről vásárolt gép­típusok alkatrészeinek után­pótlása, s a helyzetet nehezíti, hogy mezőgazdaságunk mun­kaeszközeinek nagyobbik ré­sze éppen ilyen gépekből áll. Bár a mezőgazdaságii gépek zö­me nem több ötévesnél, föld­jeinken* még megtalálható a tizenöt évvel ezelőtti Hoffher- traktor és a 30—19 éves csép- ( lőgép is. Ha ezeknek valame­lyik fogaskereke, vagy tenge­lye tönkremegy, igen nehéz újat szerezni helyette. Eredményesnek ígérkező módon igyekeznek megol­dani a régi gépek alkat- ' rész-utánpótlását. A Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt nyolc vállalatát éppen ilyen alkatrészek gyártására jelölték ki, s ezek az üzemek már csaknem valamennyi régi géptípus alkatrészeinek gyártá­sát megkezdték. Tavaly 142 millió, az idén pedig már majdnem 260 millió forint ér­tékű pótalkatrészt gyártanak, 1965-ös tervük pedig eléri majd az pgymilliárd forintot. Min­den olyan kombájnhoz, arató­géphez, vetőgéphez, ekéhez és egyéb mezőgazdasági munka­eszközhöz elkészítik a pótalkat­részeket, amelyeknek gyártása hazánkban időközben meg­szűnt, sőt fokozatosan rátérnek a külföldről származó mező­gazdasági gépek nehezen be­szerezhető kellékeinek elállí­tására is. Már az idén 120 millió fo­rint értékű alkatrészt ké­szítenek különféle külföldi géptípusokhoz, s ezt a mennyiséget 1965-re kö­rülbelül hatszorosára növelik. Ezzel még természetesen nem oldódik metg a külföldi erede­tű gépek alkatrészeinek pót- _ lása, hiszen hazánkban 27 000 féle alkatrész szükséges a me­zőgazdasági gépek karbantar­tásához és ebből 15 000 külföl­di. Tavaly a szárazság is káro­kat okozott a gépekben, a por sok helyütt kikoptatta a forgó­részeket, csapágyakat, fogaske­rekeket. A soron kívüli alkat­részproblémák megoldásában segítségünkre siettek a baráti országok, eleget tesz a kérés­nek például Csehszlovákia is, pótlólag küld alkatrészeket a tőlük vásárolt traktorokhoz. Az idén ismét 750—800 millió forint értékű gépal­katrészt vásárolunk kül­földről, az igények teljes kielégítésé­hez azonban a hazai gyártás további növelése és a készle­tek helyes elosztása is szüksé­ges. Hozzávetőleges becslések szerint körülbelül 1,2 milliárd forint értékű mezőgazdasági gépalkatrész van raktáron, s megfelelő nyilvántartásával sok olyan hiányzó gépalkat­részt fel lehetne tárni, amely­nek létezéséről jelenleg nem is tudnak. (MTI) Téli jelentés a nyárra készülő Zebegényből Véget ért a „pavilon ügy” — de a különvonat „ügy" még nem Nem is olyan „szürke66 hétköznapok három Járási pártbizottságon Túl vagyunk a vezetőségvá­lasztások mozgalmas napjain, eltelt egy „szemeszter” az 1961/62-s pártoktatási évből, s lassanként a zárszámadások is befejeződnek. Vajon mi fog­lalkoztatja a járási pártbizott­ságokat ilyenkor, az úgyneve­zett szürke hétköznapokon? Erre a kérdésre kértünk vá­laszt — találomra — három járásból. A dabasi járás párt-végre­hajtóbizottsága éppen ülése­zett. Hegyvári Ferenc járási titkár elmondotta, hogy a v’o- ülés napirendjén az alábbi kérdések szerepeinek: A KISZ járási bizottságáé­nak és végrehajtó bizott­ságának irányító-ellenőr­ző munkájáról szóló je­lentés; a tavaszi mezőgazdasági mun­kára való felkészülés, a ter­melőszövetkezetek vetőmag- és műtrágyaeliátása; a gépál­lomás igazgatójának beszá­molója a téli gépjavításokról, a tavaszi felkészülésről és a termelőszövetkezetekkel való szerződéskötésekről. — A pártbizottság a fentie­ken kívül jelenleg a járás me­zőgazdasági ötéves tervével foglalkozik — folytatta Hegy­vári elvtárs. — Elkészült a szőlő- és gyümölcstermesztési, valamint az öntözési terv. Most állítjuk össze — a járá­si tanács, a vízügyi igazgató­ság, s az illetékes vállalatok munkatársaival és a különbö­ző szakemberekkel közösen— rét- és legelőjavítási tervün­ket. A gépesítési és más rész­lettervek elkészülte után az egészet a járási végrehajtó bizottság ülése elé terjesztjük. Varga Lászlóné elvtársnő, a Budai Járási Pártbizottság agi- tációs-propaganda osztályának vezetője kérdésünkre elmon­dotta, hogy nemrégiben hagy­ta jóvá a végrehajtó bizottság a járás ötéves művelődési ter­vét, most pedig a szőlő- és gyümölcstele­pítés 15 éves távlati ter­vén dolgoznak. — Jó ütemben folyik járá­sunkban a termelési és felvá­sárlási verseny szervezése is — folytatta. — Az elmylt hó­nap közepén nagyaktíVa-érte- kezleten beszéltük meg az ez­zel kapcsolatos feladatokat, tnost pedig már a termelőszö­vetkezetekben. az állami gaz­daságokban és a gépállomáso­kon folyik a szervező munka. Végül hadd. mondjak né­hány szót saját munkakö­römből, az oktatásiról is. Az SZKP XXII. kongresszusá­nak határozatait valamennyi aiapszervezeíünk taggyűlésén és nyolcvan szabad pártna­pon ismertettük. Az anyar feldolgozását a pártokíatásban a jövő héten kezdjük meg, először járási konferenciáin, majd az alapszerrezetekben. Járásunkban mintegy két­ezer hallgató ismerkedik meg ily módon a kommunizmus építői kongresszusának ta­nulságaival — mondotta be­fejezésül Varga elviánsnő. Caái Géza elvtárs, az Aszódi Járási Pártbizottság titkára szerint három fontos feladat foglalkoztatja, a párt­bizottság tagjait, s a járás többi kommunistáit: a termelőszövetkezetek zárszámadása, a téli ok­tatás és egy tsz-közi vállalkozás közeli üzem­behelyezése. — A zárszámadó közgyű­lések — hat termelőszövet­kezet kivételével — lezaj­lottak — mondotta Gaál elvtáns. — Hadd tegyem hozzá, hogy igen elégedett, jó hangulatban! A jó han­gulat „titka” az, hogy ter­melőszövetkezeteink az el­múlt gazdasági évben dere- kas munkát végeztek: a munkaegység értékének járási átlaga elérte a negyven forint huszonöt fillért! A múlt évben az átlag har­mincöt forint, nyolcvan fil­lér volt. Járásunkban jelen­leg egyetlen mérleghiányos termelőszövetkezet sincs. Ki­emelkedő eredményt értek el ah alábbi szövetkezetek: a túrái Galgamenti Tsz öt­ven forintot, az Uj Utón Tsz ötvenkét forintot, a gal- gahévízi Haladás Tsz hat­vanhét forintot és a Kos­suth Tsz hatvanhárom fo­rintot fizet egy munkaegy­ségre. — S mi az a tsz-közi vál­lalkozás? — Négy termelőszövetkezet egyesült anyagi erővel keltetőüzemet létesít Gal­gagyörkön. Az üzemben egyszerre száz­ezer naposcsibét keltetnek. A pártbizottság kezdeménye­zésére épülő üzemben már a szerelési munkák folynak, s még ebben a hónapban át­adják rendeltetésének. — Végül a téli oktatási­ról szeretném elmondani, hogy valamennyi tsz-község- ben megindultak a háromhe­tes mezőgazdasági tanfolya­mok. Az előadók egy részét a megye biztosította, más részét pedig a pártbizottság, a munkatársak és a járás legképzettebb propagandistái közül. Ny. £. Zebegényben úgy vélik, hogy sohasem lehetne elég ko­rán hozzákezdeni az elkövet­kező nyár idegenforgalmának előkészítéséhez Ez az igyeke­zet sok más szemponton kívül azért is hasznosnak látszik, mert ilyenkor, a tél derekán, még frissek a legutóbbi nyá­ron szerzett tapasztalatok és a téli hónapok csendjében alaposabban át lehet gondolni a dolgokat. így aztán Zebe­gényben ma is a nyár a leg­időszerűbb téma. Nagy körültekintéssel és előrelátással folyik a felké­szülés, amint azt Széllé Fe­renc, a Pest megyei Idegem forgalmi Hivatal zebegényi megbízottja beszélgetés köz­ben elárulja. — Nem könnyű a helyze­tünk — mondja —, keményen meg kell dolgoznunk minde­nért, ha előbbre akarunk jut­ni. Egyet-mást elértünk már, nem nagy dolgokat, csak apró­ságokat, de ennek is örülünk, mert valamivel fölkészülted ben várhatjuk az új szezont. Ezek közé az apróságok kö­zé tartozik az a takaros kis pavilon is, amelyet annyi vita és hu­zavona után állított fel tavaly az Utasellátó Vállalat a zebe­gényi állomáson. Zebegény­ben ugyanis az volt a helyzet, hogy a kiránduló tömegek szombat délután és vasárnap egyetlen nyitott üzletet sem találtak a községben, még em­léktárgyakat, képeslapokat sem vásárolhattak. Sok volt emiatt a panasz, a jogos mél­tatlankodás, de azért még in­kább, hogy kirándulóknak va­ló élelmiszereket sem árusí­tottak ezekben a legforgalma­sabb órákban Végre novem­ber elsején megnyílt az any- nyira sürgetett vasúti pavilon, de épül már a Duna-parton is egy szépnek Ígérkező új üz­let, amelyet a kiskereskedel­mi vállalat kíván az idegen- i forgalom szolgálatába állítani, j A zebegénvi-ek csak attól tar­tanak, hogy ez az új bolt majd a vasúti pavilonnal kí­ván konkurrálni emléktár­gyak, zebegényi csecsebecsék és képeslapok árusításával, holott akkor töltené be helye­sen rendeltetését, ha a kirán­dulókat élelmiszerekkel, gyü­mölccsel, tejtermékekkel hen­tesáruval, kenyérrel, péksüte­ménnyel látná el és vasárnaponként is kiszolgálná vevőit. A Váci Vendéglátóipari Vál­lalat tavaly nyitotta meg új halászcsárdáját a Duna part­ján és ez a barátságos intéz­mény forgalmával már az első hónapokban is messze túlszár­nyalta a hozzáfűzött reménye­ket. Az új vendéglő valamics­két enyhített ugyan a helyze­ten, mert bizony a zebegényi vendéglátóipari egységek ka­pacitása elég messze elmarad az egyre növekvő igények mö­gött, óm így is akad még ten­ni, javítanivaló bőségesen ezen a téren. Nagy örömet keltett az őszön a hír, hogy a következő nyáron újból megindítják azokat a hétvégi IBUSZ-vona- tokat, amelyek az egész or­szágban olyan nagy népszerű­ségre tettek szert. Ezek a vo­natok Budapestről és az or­szág sok más városából — a többi között Miskolcról, Sze­gedről, Pécsről, Debrecenből, Hódmezővásárhelyről ezrével szállították Zebegénybe a ki­rándulókat, akik aztán önkén­tes propagálói voltak pátriá­jukban a Dunakanyarnak. Az olcsó és kényelmes járatokat forgalmi okok miatt szüntet­ték be két évvel ezelőtt, és így kárba veszettnek látszott a régi utasok propagandája, mert a rendszerint túlzsúfolt rendes vonatjáratok kényel­metlenségét a közönség már nem szívesen vállalja. Ezért fogadták a jó hírt osztatlan örömmel a zebegényiek, vi­szont ezért keltett nagy lehan- goltságot az a legújabb hír, hogy még sem indulnak meg újból az IBUSZ-vonatok A hírnek egyelőre nincs gazdája, de a község vezetői azért már érintkezést keresnek a MÁV és az IBUSZ képviselőivel, hogy idejében elhárítsák az esetleges veszedelmet és meg­győzzék az illetékeseket az IBUSZ-vonatok hasznosságá­ról. Megszervezték közben Zebe­gényben is a fizetővendégszol- gálatot, és előkészítették a társadalmi munkával készült nagyszerű szabadtéri színpa­dot arra, hogy a nyáron mai gas színvonalú, művészi pro­dukciókkal végre felavathas­sák. Zebegény tehát lázas buzga­lommal készü] már a nyárra* amely — báríhilyen hihetet­lenül hangzik ebben a ködös* téli időben — mégis csak kö­zeledik. (m. I.) Tízszeresére nőtt a korai baromfikeltetés aránya Az idén minden eddiginél korábban kezdték meg a ta­nácsi keltetőállomások a- csi­bék gépi keltetését: január el­ső napjaiban 9 állomáson in­dult meg a munka, s számuk február elején 26-ra emelke­dett. Mint a Földművelésügyi Minisztérium állattenyésztési főigazgatóságán tájékoztatá­sul elmondották, az utóbbi években legalább tízszeresére' nőtt a korai keltetés aránya. A rendkívül korai keltetés közvetlen hatása előrelátható­lag már az idén tapasztalható lesz a piacokon: egyrészt az eddiginél sokkal több korai primőrcsirkét adnak majd fo­gyasztásra a termelőszövetke­zetek, másrészt — mivel a korai kelésű jércék éppen ősz­szel és télen kezdik meg a to­jásrakást — a téli tojásellátás javításához is nagyban hozzá­járulnak. Több mint egymilli gyarapodott a közös vagyon Félmilliós beruházás saját erőből, megszilárdult a vezetés, eredményes évet zárt a tápiószelei Héke Tsz Ünnep volt tegnapelőtt Tápioszelén, a helybeli Keleti Fény Tsz riválisa: a Béke Termelőszövetkezet tartotta 1961-es mérlegzáró közgyűlé­sét Már a reggeli órákban el­kezdődött az ünnepélyes szám­vetés a kultúrotthon nagyter­mében, s bár két óra felé a zsúfolt teremben szülte vágni lehetett a füstöt, még javában tartott a vita, egymás után je­lentkeztek felszólalásra az ün­neplőbe öltözött szövetkezeti gazdák. Fehér László elnök viszony­lag rövidre fogott beszámoló­jában elmondotta, hogyan si­került az elmúlt évben az aszály ellenére is sikeresen gazdálkodni. A hozzászólók közül többen ahhoz adtak ta­nácsot a vezetőségnek, mi­képpen lehetne az idén még jobb eredményt felmutatni. A két és félezer holdas tápió­szelei Béke Termelőszövetke­zetnek négyszázhetvenöt tagja van. Tavaly ilyenkor. — a fel- fejlesztés utáni első zárszám­adáson — huszonhárom forint tizenöt fillért osztottál* itt egy-egy munkaegységre. Le­szűrve az akkori gazdálkodás jó és rossz tanulságait, nem­csak a vezetőség, de a tagság is megértette: boldogulni csak közös akarattal lehet. Jobb munkaszervezéssel, lekiisme- retesebb munkával sikerült jobb eredményt felmutatni. így aztán a most megtartott zárszámadáson már több mint hat forinttal többet, harminc forintot osztottak munkaegy­ségenként. Mindez persze korántsem tüKrözi azt a nagy fejlődést, amit egy esztendő alatt a Bé­ke Termelőszövetkezet elért. 1960-ban 2 316 597 forint tiszta vagyona \ volt a szövetkezet­nek. Jelenleg már — a múlt évi gyarapodással — 3 643 000 forintot vallhatnak maguké­nak a gazdaság tagjai. 1960- ban 1 849 000 forintot fizettek ki közvetlenül a tagoknak — tavaly viszont 3 120 210 forin­tot vittek haza a gazdák. Év­közben rendszeres előleget is osztottak, munkaegységenként húsz forintot. Jellemző adat a szociális, kulturális alap nö­vekedése is. 1960-ban mind­össze harmincezer forintot tartalékoltak erre a célra, a mostani zárszámadáson 150 ezer forintot tetteik félre a szövetkezet kulturális ellátott­ságának javítására és a tagok szociális szükségleteire. Persze nemcsak a gazdák jártak jobban az elmúlt esz­tendőben, hanem a közös gazdaság is, sok új géppel, épülettel, berendezéssel gya­rapodott. Összesen 1 804 000 forintot fordítottak beruhá­zásra, s a kétesztendős, meg­növekedett termelőszövétke- zetnek különösem érdeme, hogy saját erőből — 485 000 forintot. Ma már a tápiósze- lei Béke Termelőszövetke­zet, a nagyfcátai járás szi­lárd, jó közepes szövetkezeti gazdaságai közé tartozik. Mint már említettük is, ko­moly része van ebben a gaz­daság vezetőinek, akik nagy gondot fordítottak az elmúlt esztendőben a munkafegye­lem javítására és a szövet­kezeti élet további fejlesz­tésére. A vezetőség tagjai például kéthetenként rend­szeresen összejöttek, s meg­beszélték az esedékes felada­tokat. Negyedévenként a kül­döttgyűlés tárgyalta meg a legfontosabb problémákat. Az ellenőrző bizottság ugyancsak aktívan dolgozott egész éven át. Példamutatóan kivették részüket a munkákból a tsz kommunistái, nagy segítséget nyújtott a vezetésnek a párt­szervezet. Mint a beszámoló is hangsúlyozta, külön elis­merés illeti a termelőszövet­kezetben a nőket. Gyakran rájuk hárult a munka orosz­lánrésze — s az asszonyokra bármikor számíthatott a veze­tőség. Eltekintve egy-két fegye­lemsértéstől, a tagok túlnyo­mó része egész éven át rendszeresen dolgozott. So­kan példamutató lelkesedés­sel végezték munkájukat. Búzás Sándor, a kertészet­ben dolgozó munkacsapatve­zető, például 1385 mimika- egységet szerzett, igaz, két kislányát isi bevonta a mun­kába, de hozzá hasonlóan nagyon sok szövetkezeti tag családtagjaival együtt dol­gozott a szövetkezet föld­jein. Most, hogy a termelő- szövetkezet sikeres eszten­dőre tett pontot és kedvező kilátásokkal készül erre az évre, a gazdák egyöntetű helyeslésére talált a vezető­ségnek az a javaslata, hogy hívják ki páros versenyre a helybeli Keleti Fény Ter­melőszövetkezet gazdáit. Ha a beszámoló részlete­sen elemezte, hogyan tud­ták elérni a dicséretes ered­ményeket, az ellenőrző bi­zottság elnöke, Gödöny Ist­ván felhívta a tagok és a ve­zetőség figyelmét, milyen módon tudnának az idén még sikeresebben gazdálkod­ni. Beszélt az itt-ott meg­lévő hiányosságokról, de örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évben mind­össze három fegyelmi ügyet kellett a bizottságnak tár­gyalnia. a vitában nagyon sokan felszólaltak. Károlyi János, a Dohánybegyűjtő Vállalat képviselője például felhívta a tagok figyelmét a dohánytermesztés előnyeire. Tavaly ugyanis a szövetke­zet szép jövedelmet szerzett a dohánytermesztésből. Rózsa Ferenc, a Könnyűipari Szál­lítási Vállalat párttitkára a patronáló üzem dolgozóinak további segítségét ajánlotta fel. Többen felszólaltak a tagok közű1 $ a munkaver­seny kiszélesítéséről beszél­tek. Az ünnepélyes zárszámadás este táncmulafeáctgai fejező­dött be. Súlyán Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents