Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
»62. FEBRUÁR 4, VASÁRNAP KMívtao r Legyőzhetjük-e az közben a fény sebességének 72 százalékára gyorsult, órája csak 7 évet mutat. A fénysebesség 86 százaléka esetén az idő „feleződik”: földi időben ha tíz év telt el, az űrutas órája 5 évet mutat, szervezete is csak ennyit öregedett. Negyven földi évi távoliét esetén 298 500 kilométeres csúcssebesség esetén órája 12 évet mutat, szervezete 18 évvel kevesebbet öregedett, mint a Föld lakóié. Tegyük fel, hogy űrhajósunk a Földön hagyta ikertestvérét, aki aggastyánként fogadja még mindig fiatal, délceg űrhajós ikertestvérét. A fénysebesség 99 százalékára felgyorsult űrhajó utasai 65 év alatt megjárnák az Antares óriáscsillag vidékét, míg a Földön 465 év pergett le ezalatt. Képzeljük el, hogy a távoli jövőben ősemberi kinézésű, emberszerű lények vezette űrhajó érkezik a Földre. Az utasok nagy nehezen megértetik, hogy ők is „földiek”, s hogy 299 998 kilométeres sebességre felgyorsított űrhajójuk órája 33 évet mutat, míg a Földön kereken 10 000 év telt el eltávozásuk óta. Az akkori újkor emberei méltán mondhatják, hogy látták elődeiket, a rég letűnt idők, az emberiség őskorának hozzájuk alig hasonlító példányait Gyorsjáratú űrhajó híján ma mindez csak elmélet A tudomány mégis szilárdan hi-\ szi, hogy utódaink legyőzik az időt és eljutnak a legtávolabbi csillagokig is. Gauser Károly Megkezdődött a gépszerelés a DCM-ben Novotnik Lajos vezetésével végzi brigádja a nyers- malomcsarnokban a gépi szerelés munkáit Lepol-rostély tartóoszlopait szereli a Hunyadi- és Terényi-brigád (Gábor íelv.) Kiváló ember — „Kiváló véradó“ •tv fcezifc? Tizen végig sem hallgatnak. de szívesen jön a tizenegyedik. — A Szabolcs utca 13-ban, a Ruzicslka pók házában nőttem fel. Lakott a háziban egy . nagyon szegény család. Szinte abból éltek, hogy rendszeresen vért adtak. Én is szegény vagyok, de micsoda különbség a kilátástalan nyomor és az én szerény, de megalapozott életem mellett. — Gyermekkorom? Ifjúságom? Mit mondhatnék többet róla? A krajcárcs szabósegéd nagyon korán munkába fogott fiának élete volt az enyém. 1942-ben behívtak katonának. 1944-ben szabadultam a Margit körúti katonai fogháziból szökési kísérlet miatt. Akkor azt mondtam magiamban, olyan úristen nincs, aki engem még egyszer- mundérba bujtat. Az 1952-es év mégis Ikatmaruhá- ban köszöntött rám. — Rám, az önkéntes katonára. Több éven keresztül az épitőzászló- aljjal jártam az országot. Amikor ezt feloszlatták, ide jöttem I és lassan hét éve dolgozom az I Üveges Ktsz-ben. Várom az [ őszt, amikor levizsgázhatom és szállítómunkásból papír szerint Jis szakmunkássá válók. — Nagyon szeretem ezt a | szakmát, pedig sokak szemé- | ben egyhangúnak tűnhetik. | Éles, hideg üveget vágni, vi- j gyázni, hogy a pora, szilánkja i ne sebezzen. Míg beszél, szórakozottan tologat maga előtt az asztalon ide-oda egy fehér csomagot { Végre nem állhatom és meg- ] kérdem, mi van benne. — Könyvek! — ragyog fel a szeme. Móra Ferenctől az Aranykoporsó, Zolától a Tisz! tes úriház és Thomas Mann í Buddenbrook háza. Most vettem j részletre az üzemi köhyvter- | jesztőtől. Erre mindig Kell, i hogy jusson, ügy vagyok vele, hogy amelyik könyv nagyon a szívemhez nőtt, annak otthon is meg kell lennie. Néha elképzelem, mit írnék, ha tehetségem is lenne hozzá. Az érzés megvan bennem, csak hát éppen az a plusz hiányzik, amitől író lesz az ember. Kockás papírlapot húz ki az iratok és a fényképek közül, s kicsit szégyenlősen mutatja: — Hát én csak ilyeneket tudóik írni! Bizony, döcögős sorok, nem illeti meg őket a vers elnevezés. Az érzés azonban őszinte, melegszívű, érző ember vetette papírra a sorokat. Komáromi Magda Pályázat főiskolai kollégium tervezésére Az elmúlt esztendőben megkezdődött az ember űrrepülésének korszaka. A gyors fejlődés láttán szinte biztosra vehetjük, hogy utasszállító rakéták még a mi életünkben eljutnak a Holdig és a két szomszédos bolygóig, a Marsig és a Venusig. De vajon el- jutunk-e messzebbre? Elérhetjük-e valaha is a csillagokat? Más szóval eljuthatni nk-e a végtelenbe? A probléma ma még csupán elméleti jelentőségű, mégis szembe kell nézni vele", mert ne felejtsük el: az űrhajózás valamennyi frissen megoldott kérdése tegnap szintén elméleti síkon mozgott. A lér és az idő mélységei A világegyetem távoli tájainak megközelítésében az idő ígérkezik legnagyobb ellenfelünknek. Korlátlannak hitt térbeli mozgásunknak az idő szab határt: az emberélete véges, a kozmikus távolságok pedig szinte mérhetetlenül nagyok. Egy holdutazás még lezajlik 2 hét alatt, s a Mars bolygót is megjárhatjuk 33 hónap alatt. A legkülső bolygóval, a hat milliárd km távolságban keringő Plútóval már bajba kerülünk. Ha rakétánkat ugyanis olyan minimális sebességgel indítanánk, amely még éppen elegendő a Pluto eléréséhez, az oda-visz- sza utazás ideje 92 esztendeig tartana, ami már több mint az átlagos emberélet hossza. Nyílván gyorsabb rakétákát kell építeni, mert 40—50 évnél tovább a Földről elmaradni még akkor is irreális, ha késői utódaink átlagos életkora megduplázódna. És mi van a Naprendszer határán túl? Elképzelhetetlen „szakadék”, hiszen a legközelebbi csillagig kereken 40 billió km-t kell megtennünk, ami a fény másodpercenkénti 300 000 km-es sebességével is több mint 4 évig tartana. A jelenkor leggyorsabb rakétája, az 1961. február 12-én kb 12 km másodpercenkénti sebességgel indított szovjet Ve- nus-rakéta kereken 100 000 évi szakadatlan száguldás után érkezne meg a legközelebbi csillag birodalmába. Ilyen sebességgel ilyen távoli célpontok felé embert nem indíthatunk. Kérdés, mi történik akkor, ha űrhajónk sebessége megközelíti a fény sebességét? A legközelebbi csillagot 4,5 év alatt érnénk el. A klasszikus fizika törvényei szerint ilyen sebességgel sem juthatunk messzebbre, mint amennyire az ember véges életéből futja, legfeljebb 50— 100 fényév távolságig. Pedig a csillagok zöme 25—75 ezer fényév távolságban van, Tejútrendszerünk, a 150 milliárd csillag alkotta lapos, lencse alakú, spirális szerkezetű Galaxis átmérője 100 000 fényév. Hogyan tudnánk ezt a roppant csillagvárost körüljárni A legközelebbi távoli világsziget. az Androméda köd csillagainak fénye 1,5 millió évig van útón a tér sötétjén keresztül, míg hozzánk eljut. A legtávolabbi ismert csillagrendszerek 5—6 milliárd fényév távolságban vannak, ami annyit jelent, hogy ma, amikor tanulmányozott fényük elindult útjára, a Nap és a Föld, mint égitest még nem is léteztek. Gyorsan járj — tovább érsz? Az ember még gondolatban sem tud belenyugodni a vereségbe és elméletileg megoldást keres a legnagyobb ellenfék az ‘dő megfékezésére. A modern fizika' egyik legkiemelkedőbb- pillére, az Einr stein-fále relativitás elmélet már fel is csillantotta ennek lehetőségét. Einstein elmélete nyújtja egyelőre az egyetlen lehetőséget a kérlelhetetlenül múló idő „lelassítására”, s egyben arra, hogy az ember valaha olyan égitestekre is eljusson, amelyeket tőlünk sok ezer. vagy millió fényév választ el. A relativitás-elmélet, s azon kísérletek hosszú sora, amelyeken ez az elmélet nyugszik, arra tanít bennünket — még akkor is, ha ez látszólag ellenkezik a mindennapos tapasztalatokon alapuló ún. józan ésszel —, hogy nincs „független” idő, amely az eseményektől nem befolyásolva, egyhangúan telik. Az idő mértéke, folyása a sebességtől, a mozgási állapottól függő tényező. Teljesen értelmetlen dolog például földi órával mérni azt az időt, amelyet egy gyorsan mozgó űrhajó utasai élnek át. Azt is mondhatnánk, másképp jár és más időt mutat a sebes űrhajó órája, mint a hozzáképest nyugalomban levő földi — bár azonos szerkezetű — óra. Az űrhajó visszaérkezésekor mindig kiderül majd, hogy a „megsétáltatott” óra késik (és sohasem siet) a földihez képest, sőt azonos időt sem mutathat. S hogy mennyi a késés, az mindig az űrhajó menetsebessége és órája által mutatott „saját” ideje határozza meg. Kis sebesség (a mai rakéták sebességét még ide soroljuk!) esetén a két óra közti eltérés ki sem mutatható — hétköznapjainkban ezért nem vesszük észre az idő sebességtől függő voltát. A fény sebességével összemérhető gyors mozgás esetén, az űrhajó minden időmérő eszköze erősen késni fog a földi órákhoz képest. Ez any- nyit jelent, hogy míg a Földön esetleg évtizedek, vagy évszázadok teltek el, az űrutasok alig néhány évet öregedtek; az őket útjára bocsátó nemzedék már réges rég halott. Látogatók a múltból Ha földi órán mérve, egy űrhajó 8 évig van távol, s íme a fényképe. Nincs rajta j semmi rendkívüli. Munkásember arcán mát nem is egy barázdával. Figyelmes szemmel nézi a mércét, keze erős férfikéz, amely már sokat, nagyon sokat dolgozott, míg negyven- egyedik évét megérte. Abban sincs semmi figyelemre méltó, hogy ha este hazatér Dunavarsánytoa, a kis szoba-konyhás családi háziban négy gyerek. Lali, Gizi, Sanyi és Jancsi zsibongja körül. Sokszor gondterhelt, összehúzott homlokkal azon töpreng, miképpen gazdálkodjanak, hogy havi kétezerből mindenre jusson. És ha a virágot hozó tavasszal együtt megérkezik az ötödik apróságuk, ő se érezze úgy, hogy rossz helyre tette le a gólya. Selyem Lajos 1950 óta het- venkétszer gyűrte fel az inge- ujját és tartotta karját az orvos elé: tessék, adják a vérem annak, akinek kell. aki a kórházi ágyon szenvedve várja a segítséget... Most itt ül velem szemben, munkaruhában, ikékkockás ingben. Szürke szeme tele melegséggel. szép fénnyel, amikor az önkéntes véradásról beszél, amelynek a ráckevei járásban ő a lelkes patronusa. — Tizenkét évvel ezelőtt látogatóban voltam édesanyámnál a kórházban. Ott láttam, amikor egy súlyos beteg, vérző asszonyt mentettek meg a látogatók közül toborzott önkéntes véradók segítségével. Másnap jelentkeztem a Daró- czi úti központban, ingyenes véradásra. Megállapították, hogy a BR+ csoportba tartozom. Azóta hetvankétszer adtam vért, ebiből ötvenkilencszer Pest megyéiben. — Miért teszem? Nehéz megmagyarázni. Ha azt mondom, emberszeretetböl, talán azt mondanák; nagy szavak. Valami ösztönöz, hogy kell. Aki bármily keveset is adhat a többieknek, az adjon. Ha vér kell, hát azt. Pedig de sokszor nem értenek meg, néha még a feleségem sem. Ijesztgetnek hol ezzel, hol azzal. A fárasztó napi munkám után nemegyszer jártam már végig a falu utcáit, bekopogtatva a házakba: önkéntes véradás lesz, ki jelentAz Építésügyi Minisztérium a Művelődésügyi Minisztériummal közösen pályázatot hirdet 288 személyes főiskolai kollégium megtervezésére. A pályázóktól olyan terveket kérnek, amelyek alapján ki lehet alakítani a kollégiumi épület típustervét. A pályázaton bárki részt vehet. Az érdeklődőik 30 forintért már átvehetik a tervpályázati kiírást az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztályán (Budapest, V., Beloiannisz utca 2—4. V. emelet 5.) s ugyanitt kell átadni a kész pályamunkákat április 16- ig. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 85 000 forintot irányoztak elő. A legmagasabb díj nem haladhatja meg a 25 000 forintot és a tervek vásárlásáért kifizethető összeg 5000 forintnál nem lehet kevesebb. (MTI) A kemizálási és üzemszervezési tapasztalatcsere jegyében rendezik meg az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítást Javában folynak már az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár előkészületei. A bemutatókat 11. kiváló szakemberekből álló bi- íottság készíti elő, s hamarosan megkezdődik a jelentkezések elbírálása is. Az idei kiállítás sok tekintetben különbözni, fog az eddigiektől. Fő feladata, hogy elősegítse a termelőszövetkezetek megszilárdítását és belterjes irányú fejlesztését. Több olyan nagyszabású bemutatót készítenek elő, amely a mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségeire irányítja a figyelmet. . A kiállítás egyik érdekessége a nemzetközi kemizálási bemutató lesz. Az érdekes tapasztalatcserét a KGST illetékes bizottsága is támogatja és részvételre hívta |el a tagállamokat. Ezenkívül több nyugati cég is bemutatja készítményeit. A rendezők teljes képet kívánnak adni arról, hogy a mezőgazdaság különböző ágaiban milyen mértékben használják már a kémiai szereket és milyen további lehetőségek vannak e téren. I Közös kiállítási területen helyezik el a szocialista országok mezőgazdasági gépeit is, így lehétőség nyűik arra, hogy a hasonló célú mező- gazdasági gépeket együtt tanulmányozhassák a magyar szakemberek. Nemzetközi jellegű bemutatót szerveznek a korszerű baromfitenyésztés és tartás eszközeinek, felszereléseinek megismertetésére is. A kiállítás területén fejlesztési és korszerűsítési munkák indultak. Átépítették már a főtér két pavilonját, s most központi pavilonon dolgoznak a kőművesek. A kiállítás megnyitásáig új csarnokokat emelnek, s a megszépült' területen új utak, sétá- nypk .éRülnpk. (MTI) ______ — SZAKÁCS- és felszolgáló-versennyel egybekötött ételbemutatót rendeztek a napokban Balassagyarmaton Pest és Nógrád megye legjobb földművesszövetkezeti szakácsai és felszolgálói. A bemutatón nagy sikert arattak a Pest me. gyetek. Harmincnyolc év egy tízemben Denes Bélánénak hívják. Nem könnyű megszólaltatni. De amikor sikerül, mondatai pontosak, szinte katonásak. Csak akkor enyhül meg beszélgetésünk, amikor a fiatalokról esik szó 1924. szeptember 1-én került fiatal varrólányként a Váci Kötöttárugyárba. Az elbocsátástól való rettegésben, sokszor hajszolt munkában, vagy muníka nélkül teltek napjai. Vagy hat esztendeig dolgozott a varrodában. Azóta szabász. Harminckét év tapasztalata van a háta mögött. A tavalyi normarendezésről beszélgetünk, meg a keresetéről. — Elégedett vágyóik a keresetemmel Meg sem éreztük a tavalyi normarendezést. Hiszen van jobb munkánk és rosszabb. Ami a rosszabbon elvész, megtérül a jobbon. Távolba tekint, emlékezik. — Ha a mai létszámot vesz- szük alapul, nagyon megszaporodtunk a felszabadulás óta. És a bizonytalan kenyérből biztos, jó megélhetés lett. — A fiatalok? — ismétli a kérdést és már mosolyog. — Nem tudok rosszat mondani róluk, bár sokan okkal, ok nélkül szidják őket. Persze jobb dolguk van, mint nekünk. A mi számunkra csak a munka jutott, ők tanulhatnak és mellette szépen élhetnek. Van aztán, hogy egy-egy fiatal fö- lénk kerekedik és szinte egyik napról a másikra többet tud nálunk. Nem szégyen ez, hiszen iskolát járt, olyan számtani példákat tud, amikről mi még csak nem is hallottunk. Ilyenkor azt mondom, tanuljunk tőlük. Nem szégyen tanulni a fiataloktól sem. Újra elgondolkodik, kicsit elkomolyodik, majd folytatja: — Hozzám jók, azt hiszem szeretnek. Sokszor megkérdezik, hogy lehetne ügyesebben, gyorsabban elvégezni egy-egy munkát. Én meg szívesen elmesélem, ha jobban tudom. Amikor övéiről, a családjáról beszél, a kemény emberből, a jó szakmunkásból egyszerre. szinte szemmel láthatóan, édesanyává, nagymamává válik. — Van két fiam. Nősek már mind a ketten. Aztán kaptam hozzájuk két lányt is. A két menyemet. Igazán olyanok, mintha az enyémek lennének. Meg van egy aranyos unokám is. Ő a harmadik kislányom. Márciusban lesz három esztendős. De már keresik, hívják vissza a munkájához. A szabászat két fiatalja szeretne tanácsot kérni tőle. Újra a tapasztalt szakmunkás. Indul segíteni ... T. T.
