Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
1982. FEBRUAR 4, VASÁRNAP WEST HEGYEI yíSfrfap 5 Haverszerző János DICKENS kissé lenéző, de jóindulatú író-1 niával szemlélni, a mi szá-| munikra mégis a rohamosan? kapitalizálódó Anglia nagy, | irodalmilag életteli kritikája p marad. ? , ' J Élete, vidéken töltött első| tizenegy éve, adja elhatározó^ élményeit, későbbi alakjainak? mintáit Aipja a tengerészeti | hivatal bolondos kistisztviselő-? je, a későbbi években mint Mi- ? cawiber és Dorrit úr tér vissza? regényeiben, anyja a jóságos,^ kissé korlátolt anyák, dajkája | és cselédlányuk Mary Welle, a ^ jószívű és kedvű mesélőké&z és ? gazdag fantáziájú természetes? egyszerű nőalakjaiban. Maryí meséi és kísértethistóriái ad-? ták különben számára az első ^ irodalmi élményeket, amelye- ^ két azután a csendesen félre-^ vonuló gyerek olvasmányai —^ Fielding, Cervantes, Le Sage^ és a többiek egészítettek ki. Innen származik Dél-Anglia és ^ Kent, a patriarchális birtokos^ Anglia fennmaradt zuga is, a} Pickwick Klub utasainak vilá-^ ga később a felnőtt író mene- ^ déke. 1823-tól rosszra fordul a ^ sorsa, az adósok börtönébe ke- ^ rült, apja helyett ő lesz a csa- ^ Iád egyik támasza, iskola he- ^ lyett cipőpasztagyárfoam dolgo- ^ zik, üvegmosó, később írnok, ^ Imajd parlamenti riporter lesz. ^ Ezzel el is ér az irodalomhoz,^ melybe a belépőjegyet a Váz- % latok után egy kiadói megren- ^ delésre készült regénnyel, a ^ Pickwick Klubbal nyeri el. ^ Egy rajzoló, Seymour rajzaihoz ^ kellett kísérőszöveget írnia s ^ megírta a Pickwicket, mely ^ egy csapásra a kor írójává^ avatta. Ettől fogva újságírás ^ és írás tölti ki életét Sorra íj : jelennek meg regényei, a ^ Twist, a Dombey, a Cooper- $ field, az Örökösök, a Nehéz $ idők. és a többiek, melyek ^ nemcsak hatalmas alkotó fan- ^ ; táziájának, alakteremtő kész- I ségének (regényeiben több 'j : mint ezer főalak szerepel), ha- ^ inem egyre gazdagodó valóság-!j látásának, egyre növekvő le-á : leplező bátorságának bizonyí-^ \ tékái még akkor is, ha megöl- ^ j dósaiban társadalmi békét, ér-Sj Izelgős, kispolgári kiegyezést^ ’ hirdet -ói -r \ Százötven éve született \ Charles Dickens. A világirodalom egyik leg- népszerűbb írójának alkotásai £ nem érthetők és nem értékel- 5 hetők a Viktoriánus kori angol \ társadalom ismerete nélkül. Ennek a társadalomak lett ün- j! népéit írója Dickens, volt bí- 'f, rálója és egyben összes ellent- £ mondásainak tökéletes kifejelj zője is. Az aprótermetű, hosz- \ szú életű, kövérkés és nyárs- £ polgárian uralkodó királynő \ ideje az angol történelem ; egyik legellentmondásosabb j korszaka. Anglia világhatalmá- < nak gyarapodásával együtt ek- J kor kezdenek gyarapodni azok í a jelek is, amelyek ennek a J világhatalomak a szétesését jó- ; solják. A véres osztályküzdel- ; mek és a hipokrita módon j egyenlőséget hirdető anglikán í erkölcs, a természettudomá- ; nyok rohamos fejlődése és a ; képmutató puritán vallásosság J nagy ellentéteinek ideje ez. A ; kor jellegzetes társadalmi ré- 5 tege s egyben Dickens világa fis az az angliai alsó középosz- ; tály, amely a maga kispolgári \ világával és álerkölcsével, komformizmusával és ugyan- ; akkor forradalmi gondolatai- \ val egyszerre volt támasza és ; támadója a Ikor uralkodó esz- \ méinek. Forradalmisága híg j liberalizmusba, az pedig rózsa- ; színű, idilli megoldásokba tor- j kollott. Ez tükröződik Dickens- j ben is, aki származásilag is en- ; nek az osztálynak a tagja, ! ezért válik életműve maga is j ellentmondásossá, \ Életművét, mely ellentmon- ! dásai ellenére is a nagy kri- J tikai realistákhoz tartozik —, í ha nincs is olyan hatása, mint í a kortárs Balzacnak vagy í Tolsztojnak a mai irodalomra i —i divat különösen nyugaton Mermeze Magda és Kalmár Sándor, s gödöllői balettiskola tagjai nagy sikerrel mutatták be Strauss: Kék Duna keringő jét VASÁRNAP este volt. Szemerkélő esőben baktattam, meglehetősen céltalanul, amikor elém kerültek. Kicsit kopott kabátban, erősen kirúzso- zott arccal siettek, már ameny- nyire ezt a vasárnapi járókelők sokasága megengedte. Négy körömcipőbe bújtatott láb törtetett előre apró léptekkel, olyan idegesen, mint amikor valaki randevúra siet, és már csak egy perc választja el a megbeszélt időponttól, de az út legalább még tíz percig tart. Miért néztem meg őket, nem tudnám megmondani. Az egyik váratlanul rámköszönt, erre figyeltem fel. Beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy egy pohár sört szeretnének meginni. Ahol vacsoráztak, már elfogyott. Míg mentünk, megtudtam, hogy mind a ketten a vendéglátóiparban dolgoznak. Éva huszonnyolc éves, Ágnes huszonöt. Már kétszer voltak férjnél. Ágnes most vált el másodszor és lakás híján Évához költözött. Vari egy ötéves gyereke, azt egyelőre elvált férje szüleinél tartja, mert Éva lakása kicsi. A KIS VENDÉGLŐ, ahova betértünk, zsúfolt volt. Állva ittuk a sört. Éva közben Bemard Shaw egyik darabjából idézett egy mondatot, Ágnes pedig igen táiékozottan mondott el néhány színházi történetet. Most már komolyan figyelni kezdtem. Hamarosan azt is megtudÁgnes és Éva tam, hogy mindketten egy faluból valók. Éva végzett két gimnáziumot is, aztán pénzt akart keresni, hát abbahagyta. Ágnes az általános iskola után rögtön a vendéglátóiparban helyezkedett el, mert ott csak egy rövid tanfolyamot kellett elvégeznie. — Tisztviselő is voltam egy orvosi rendelőben, de sókkal kevesebbet kerestem, mint most — magyarázta Éva —, csak azért maradtam ott, mert a főorvos édesanyjának felolvashattam. Az öregasszony már teljesen szenilis volt, egy szót sem értett a szövegből, de én sokat tanultam a könyvekből. Azután az öregasszony meghalt, a rendelőben kicsi volt a fizetés, most a borravalóval sokkal többet keresek. — Lehettem volna már üzletvezető is — vágott közbe Ágnes —. de nem vállaltam. Minek a felelősség? Legyen annyim, amennyi kell, másra nincs szükségem. Ha meggondolom, hogy harmincötéves koromban már tizenötéves lesz a lányom, akkor sok mindennel kibékülök. — Szeretnék valamelyik egyetem büféjébe kerülni — folytatta a közbeszólás után Éva — Szeretnék még egyszer férjhez menni, de akkor már valami egyetemi emberhez, aki mellett fejlődhetek, tanulhatok. Ágnes kijelentette, hogy ő többet nem megy férjhez, a válás sokkal komplikáltabb, mint a szakítás, különben is a gyereke érdekli elsősorban. VÉGRE FELSZABADULT egy asztal, leülhettünk. Éva sokkal agilisabb volt, mint Ágnes, állandóan magyarázott, különösen attól kezdve, amikor megtudta, hogy újságíró vagyok. A sajtó problémái éppen úgy érdekelték, mint az irodalom. Határozott véleménye volt a legújabb színdarabokról és a színészekről. Ágnes is beszélt a színészekről, sokat ismert közülük, mert a presszóban, ahol felszolgált, gyakran látta őket és meghallgatta pletykáiPOLITIZÁL A GYEREK t*7 évnapra voltam hivatalos egyik régi ismerősünkhöz. Vi- 11 dám társaság volt, jól éreztük magunkat, talán csak az hatott zavaróan, hogy a házigazdának aznap este nem sikerült „elpasszolni” otthonról a gyereket — ahogy ő tréfás formában mentegetődzött —, mivel a nagymama megfázott, s ezért nem vállalta. A gyerek — küenc-tíz éves legényke — egész este ott téblábolt a vendégek között, s láthatóan remekül érezte magát a hangos társaságban. Megfigyeltem, hogy abban lelte leginkább a kedvét, hogy különböző kérdéseket tett fel a meghívottaknak, de nem egyszer az apjának is. Például: „Mondd apu, hányféle német van?" Vagy: „Az amerikaiak miért olyan ügyetlenek, hogy a rakétájuk olyan sokszor lezuhan?” Azután: „Miért van az, hogy mindenki békét akar és mégis mindig a háborúról beszélnek a rádióban?” Egyszóval a gyerek politikai kérdésekre várt feleletet az apjától, a felnőttektől. S mit kapott felelet helyett? Minden esetben türelmetlen elutasítást, vagy legjobb esetben egykedvű legyintést: „Ugyan, mit értesz te ehhez? Menj és játsz a játékaiddal, ne zavard a felnőtteket ostoba kérdéseiddeír’ Ha csak ott, abban a társaságban tapasztalom ezt, talán soha szóvá nem teszem. Sajnos azonban másutt is találkoztam már — méghozzá elég gyakran — hasonló jelenségekkel. Ha a gyerek — akit koránál fogva kétségkívül minden érdekel —. politikai kérdéssel lepi meg a szüleit vagy a felnőtteket, legtöbb esetben elutasítást kap válasz helyett. Hozzá kell tenni nyomban: a ma gyereke, aki akarva-akaratlan rádióban, televízióban vagy akár az iskolában is nem egyszer találkozik politikai kérdésekkel. Vajon mi az oka ennek a visszautasításnak? Erről faggattam néhány felnőttet. íme a válaszok. Egy apa: „A gyerek maradjon csak gyerek és ne politizáljon!” Egy másik: „Hiába válaszolnák neki, úgy sem érti meg!” Egy édesanya: „Én nem értek a ■politikához, butaságot pedig nem akarok mondani!” Egy másik: „A mi időnkben sem politizált a gyerek. Semmi szüksége rá. Csak megzavarja”. jpsztendők óta arról beszélünk, vitatkozunk, hogyan tri- gyük közelebb az iskolát az élethez, s ennek helyességét foglalta törvénybe az országgyűlés által a közelmúltban elfogadott oktatási törvény is. Ezekben a vitákban százezrek vettek részt köztük minden bizonnyal azok a felnőttek is, akiknek válaszát az imént idéztem. Akkor pedig? Vagy talán úgy gondolják, hogy a „közelebb az élethez” célkitűzés csupán a gyakorlati oktatás bevezetésére vonatkozik? Aligha. Az élet- ismerethez hozzátartozik a politikai kérdésekben való jártasság is. Ha pedig így van, nem zárkózhatunk el mi, felnőttek, gyermekeink politikai kérdései elől. Válaszolnunk kell azokra, természetesen olyan formában, ahogy azt egy nyolc-tízéves gyerek is megértheti. Igaz ugyan, hogy a gyerek az gyerek. Ha elvégezte iskolai feladatát, játszón, szórakozzon, sportoljon, mert elsősorban ez jelenti számára a felüdülést, az erőgyűjtést az elkövetkező nap iskolai munkájához. Nem arról van szó tehát, hogy feleslegesen traktáljuk olyan dolgokkal, amelyek megerőltetést jelentenének számára. „Hiába válaszolnánk neki, úgy sem érti meg!” Bocsásson meg a kedves szülő, ciki ezzel érvelt, de amit állított, az egyszerűen nem igaz. A magam példáját mondom el ennek bizonyítására. Egyik este harmadik osztályos fiam tette fel a kérdést: „Mondd apu, mi az a párt?” Nem mondom, egy kicsit meghökkentem a kérdésen. Utána meg azon morfondíroztam magamban, hogyan értessem meg egy nyolc és fél éves gyerekkel, mit jelent az, hogy párt? Magam mellé ültettem és megkérdeztem: „Ugye, neked vannak barátaid?” Bólintott nagy komolyan. „És a barátaiddal közösen beszéltek meg dolgokat, például azt, hogy vasárnap délelőtt együtt csináljátok ezt, vagy azt. Ha pedig elhatároztatok valamit, azt meg is teszitek.” Megint csak bólintott, hogy így van. Folytattam tehát: „Nos, kisfiam, a párt is egy ilyen nagy baráti társaság. A legkiválóbb emberek baráti társasága. Akik a tagjai, azok egy akaraton vannak, egy célért munkálkodnak. De a párt tagjai nemcsak magyarok: minden ország becsületes embere a tagja lehet, ha ugyanazért a célért fáradozik.” Ügy gondolom, ezzel nem bocsátkoztam túlságosan bonyolult okfejtésbe, mert a fiam megértette a dolgot és megnyugodva indult vissza a játékai közé. P olitizál a gyerek. Igen, tudomásul kell vennünk — ha tetszik, ha nem — már a nyolcesztendős gyerek is politizál. Természetesen a maga módján. Játékrepülőjének pilótáját Gagarinnak, vagy Tyitovnak nevezi; ha a kerékpárjára ül, ő Schur, az NDK kerékpáros világbajnoka; amikor megnéz egy NDK-filmet, akaratlanul is találkozik a Kelet—Nyugat problémával; ha a lakóhelyén elneveznek egy utcát Lumumbá- ról, okvetlenül megkérdezi, ki volt az a bácsi és így tovább. Vagyis: a gyerek nem négy zárt fal között él, de — ha úgytetszik — az élet sűrűjében. így választ vár azokra a kérdésekre is, amelyekkel nap mint nap találkozik. Sokat beszélünk manapság arról, hogy az ifjúság egy része közömbös a világ, a társadalom gondjai iránt. Mi az oka ennek? Azt hiszem, nem állítok valótlant, amikor azt vallom: ezeknek a ma közömbös fiataloknak mondták hét-nyolc évvel ezelőtt odahaza — „Ne zavard a felnőtteket ostoba kérdéseiddel”, vagy „Hiába válaszolnák neki, úgy sem érti!” Nekünk pedig nem ilyen közömbös fiatalokra lesz szükségünk nyolctíz esztendő múlva! A ma gyerekeire holnap hatalmas feladatok megvalósítása vár: a kommunizmus felépítése. Égy új, szebb társadalmat pedig politizálás nélkül felépíteni nem, lehet! Válaszoljunk tehát csak nyugodtan a gyerekek kérdéseire. Még akkor is, ha úgy érezzük: a kérdés nem egy nyolc-kilenc esztendős gyerek szájába való. Még akkor is célt értünk, ha a gyerek csak félig érti meg azt, amit tudni akart, mintha elfojtjuk benne a gyermeki természetből fakadó kíváncsiságot. Prukner Pál Tahiti szigetén játszódik Rosenda Monteros új filmje. Címe: Gyere velem Tahitiba M Á Haverszerző János tszelnök mindig arra intette a vezetőséget, hogy felfele mindenkivel jóba kell lenni. Az ember sose tudhatja..; Egyszer a járástól néhány elvtárs vadászott a határban, majd vacsorázott a tsz-ben, utána lementek a közös pincébe. Iddogáttak, énekeltek és fejenként köszönömre elvittek a közösből egy-egy demizson bort. „Nyugalom emberek!” — intette a kis- hitűeket és az ilyesmiben járatlanokat az elnök. „Megtérül ez. Hát nem gondoltok a tavaszi műtrágya-elosztásra? Milyen jó lesz nekünk majd akkor e néhány ember!" A kisebb fejes óválókat pedig egyszerűen leintette. Értenek is azok a magas politikáihoz! Aztán jött a vizügyis ember, s kapott egy üveg pálinkát a közösből. (Sose lehet tudni, hogy ez mikor térül meg vízben!) A biztosító embere sem ment el üres kézzel. (Ha jön esetleg egy tavaszi jégverés, majd megszolgálja az ajándékot.) Aztán jöttek sorra a nagyon és csak kicsit „felül” lévő emberek. Jött az áUatforgaU. mis, a MÉH-es, betoppant sűrűn az adóügyis ismerős. Bár súlyos költségek árán, de Haverszerző János meleg barátságot kötött egy képárus „ügynökkel” egy cukorgyári emberrel, több átvevővel, néhány jótollú újságíróval, egy körzeti állatorvossal, egy áramszolgáltató vállalati ellenőrrel, egy autókereskedelmi emberrel (milyen jól jön majd ő, ha a tagság személygépkocsik vásárlásába kezd), egy pince- gazdasági szakemberrel, két gépállomási igazgatóval, s így még vagy félszáz tsz-be járó emberrel... Haverszerző Jánost mindenkihez bonthatatlan, szinte lírai barátság fűzte. S a baráti tábor egyre nőtt. Hiszen ilyen híre kelt: „Belevaló tsz-elnököt akarsz megismer- ] ni? Menj el Haverszerzö Jánoshoz. Az az igazi!" Teltek-múltak a hónapok, s Haverszerző János, mint egy kincseihez ragaszkodó fösvény, gyűjtögette a barátokat. Odahaza esténként \ a családjának felolvasást tartott, külön ízlelgetve az ilyen „barát-ínyencségeket”, mint járási előadó, föállatvásárló és így tovább. Hanem egy-: szeresek beborult Haverszer- i ző János felett az ég. A szövetkezetben — ki törődött i eddig az ilyesmivel — meg- j bomlott a munkafegyelem, j társadalmi munkásokkal kel-1 lett letörni a közös tengerit, vű elnököt Tciebrudalták a: tsz-ből! ] Akkor Haverszerzö János \ akik könnyezve sajnálkoztak \ sorra felkereste a barátokat, j azon, hogy manapság a sző-: vetkezeti demokráciát senki! sem sértheti meg. S ha már \ így történt, akkor bele kell i nyugodni a dolgokba. A ke- : serűség világosította meg Ha- j verszerző János elméjét,: mert belevillant ez a bölcsesség: — Manapság nem elég csak j a felsőbb szervekkel jóban j lenni, hanem jóban kell len-1 ni a tagsággal is... Griff Sándor 1 felszedni a cukorrépát. Leromlott az állatállomány, ösz- szecsomósodtak a bajok. Haverszerző János erről mit sem tudott. Hiszen mindennap két-három barát látogatta meg, akikkel jól eltöl- tötte a napokat. Csak hírből szerzett tudomást arról, hogy a tagság a zárszámadó közgyűlésen valamire készül. Hogy mire, az is kiderült, Haverszerző János leváltására. Szörnyűség! A vajszíkat. Kitűnően megjegyezte valamennyit. Éva hamarosan Oscar Wilde: műveire terelte a szót, mert: Dorian Gray arcképe a ked-i véne könyve. Agnes pedig Wil- i der: Szent Lajos Király hídja: című könyvét kezdte dicsérni.: Miután csak egy „r” betű vá-j lasztja el a két nevet az írás-í ban, azt hitte, azonosak. Azután egyszerre, nem csekély! meglepetésemre, Eva Marc: Chagall-t, a nálunk eléggé is—: meretlen francia festőt dicsér-j te, Agnes pedig arra kért, be~: széljek neki Van Gógh-ról,: mert „imádja” a képeit. Most már nem álltam meg,! hogy meg ne kérdezzem,! miért nem tanultaik tovább,! ha ilyesmik érdeklik őket. Ágnes kijelentette, hogy annak! idején keresnie kellett, most! pedig már idősnek érzi magáti a rendszeres tanuláshoz. A pincér szakította félbe aj beszélgetést Záróra — mond-j ta. Mennünk kellett. Éva meg-1 vallotta, hogy azért köszönt j rám, mert azt hitte, ismer aj presszóból, de most nagyon j kér. ne kísérjem őket haza, j nem akarja, hogy a házmester! lásson a kapuban. — Tudja, mindig gyanúsan! néznek — tette hozzá magya-! rázatüL ELBÚCSÚZTUNK, „egbeszéij tünk egy találkozót, de valami j közbejött, így nem mentem j el. Ez úton kérek tőlük bocsá- j natot. Máté Iván l
