Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
1963, FEBRUAR 25, VASÄRNAP RIT MEGYEI sá£fr$m ANDRAS ENDREAlulírott, Csöndes János KOMÉDIA Történik az ember két lábra állása és a Vénuszra való feljutás közti időszakban Szereplők: Csöndes János ktsz-tag. Pallos ktsz-elnök, Stréb Ervin, a járási központ képviselője Potya Ede főrevizor, Objekt Iván alrevizor, Giziké jegyzőkönyvvezető. Szín: Vegyes ízléssel s kissé megkopott bútorokkal berendezett tanácskozóterem. Stréb: Pallos kartársé a szó. Pallos: (az önuralom kényszere alatt, de azért nagyvonalúan): Megkérjük nyugodtan, mitől sem zavartatva mondja el, mi késztette a bejelentésre. Csöndes: Nem magam miatt tettem... Pallos: Hallották, kartársak: beismerte, hogy ő írta a jelentést. Potya: Nyilvánvaló! De miért? Mi okból? Mi célból?!... Csöndes: Mondom, nem magam miatt... Azaz nemcsak... Stréb: No, lám! Azt mondja, nemcsak. Nemcsak írta, hanem? ... Pallos (diadalmasan): Kitalálta is! Stréb: Ügy van! Rágalom az első szótól az utolsóig. Objekt: Szabadna egy szót? Nekem az a véleményem, hogy Csöndes kartárs feltehetően azért jelentette, hogy ... Pallos: De kartársaim, így vakvágányra futunk! Bennünket most nem a szándék érdekel, hanem a tett. Potya: Erről van szó. Csöndes kolléga azzal vádolja Pallos kartársunkat, hogy a szövetkezet építési anyagából villát építtetett magának Dunakökörcsinen. Mi ez kérem, ha nem a legsúlyosabb megrágal- mazása egy kipróbált vezetőnek?! Többen: Botrány!... Felháborító!... Objekt: De uraim ... azaz kartársaim! Legyünk parlamentárisak, (Csöndeshez) Fenntartja a vádat? Csöndes: Természetesen. Stréb: Ne húzzuk az időt kartársák! A tényállás tiszta. Javaslom, vegyük jegyzőkönyvbe a lényeget... Giziké kérem, írja: alulírott Csöndes János, a Búboskemence Építőipari Ktsz tagja... A többit ne vegye, csak ha szólok. Giziké: Igenis. (Mig írja, halkan ismétli) ká- téesz tagja... Stréb: Figyeljen rám, Csöndes! Amit eztán mond, annak nagyon súlyos következmé- . nyei lehetnek Jpi gondolja még’a dolgot! Csöndes: Meggondoltam. Stréb: Még egyszer tehát! Elismeri-e, hogy ezt a ... hogy úgy mondjam, rágalmazó levelet maga írta? Csöndes: Elismerem: Stréb (diktál): Elismerem, hogy a rágalmazó levelet én írtam... Csöndes (felpattan és közbevág): Bocsánatot kérek!... Giziké (Stréb intésére írni kezd s halkan maga elé): ... naíot kérek. Pallos: Az, hogy engem megrágalmaztak, most, mellékes dolog. Sokkal jobban fáj, elhihetik a kartársak, hogy a kátéeszre úgy néznek egyesek, mint egy lepratelepre!... (Csöndeshez) Magyarázza meg, mi szükség volt erre?! Csöndes: őszintén sajnálom, ez lelkiismereti parancs számomra! A JÉG MŰVÉSZÉI Csak mosolyog a kérdésre, s a válasszal vár néhány pillanatig: — Ha őszinte akarok lenni, nem tudom... Nagyon szeretek korcsolyázni és természetesen táncolni is... Hogy jól csinálom? Arra a közönség hivatott válaszolni. Es a közönség válaszol is, a maga módján — vastapssál, újrázással — minden este. — Tizenhárom évvel ezelőtt kezdtem... akkor vitt ki édesanyám először a jégre ... Csak arra emlékszem, hogy nagyon síkos volt, s nehéz volt megállni rajta. De mindig szerettem a nehéz feladatokat. Talán ezért is mertem vállalkozni arra, hogy több legyek, mint csak korcsolyázó... Több francia bajnokságot nyert, s tavaly az Európa-baj- nokságon a negyedik helyen végzett. — Kiváló tanárnőm van Jacqueline Vives személyében... Mindent neki köszönhetek. Még azt is, hogy most itt vagyok. Természetesen vele együtt, mert ő is átszerződött a jégszínházhoz. így vele jöttem... Mindez alig két hónappal ezelőtt történt. Az együttes akkor éppen olaszországi turnéra indult. Dany ott mutatkozott be első ízben, mint a Párizsi Jégrevü szólótáncosa. — Nagyon izgalmas volt — emlékszik az olaszországi útra. — Különösen, amikor néhány nappal később az egyik szólótáncos megbetegedett, s nekem kellett „beugranom” Mikko Virtanen partnereként az Egy éj a kopár hegyen című táncjátékba. Ez Palermóban történt, ahol nagyon csöppnyi színpadon játszottunk. A színpad hátsó része műanyagfüggönnyel volt eltakarva. Hogy mi volt a függöny mögött? Percekkel később — sajnos — megtudtam. Olyan nagy lendülettel futottam a jégen, hogy megcsúsztam, s máris a függöny mögött találtam magam... azaz a földön, jó másfél méterrel a színpad alatt. Egy kicsit fájdalmas lecke volt, de szerencsére nem történt semmi baj... Közben megjelenik a „színen’* a tanárnő. Dany búcsúzik kezdődik a próba. MIKKO VIRTANEN M ár amikor először járt Budapesten, megszerették a jégbalett szerelmesei. — Olyan, mintha nem is mentem volna el négy és fél évvel ezelőtt... — kezdi a beszélgetést. — Csak a város szépült meg azóta, s lett egy kicsit ... hidegebb. Persze, utoljára nyáron járt hazánkban, s nem februárban. De ennek ellenére furcsának tűnik ez a megjegyzése, hiszen köztudomású, hogy Mikko Virtanen — finn. — Igen, az vagyok, a szüleim ott élnek ma is, én azonban nyolc évvel ezelőtt Párizsba kerültem, érthető tehát, ha az ottani éghajlatba szoktam bele. Ha hazamegyek Helsinkibe... fázom... Azután leginkább délen túrázik színházunk... legutóbb Izraelben, Törökországban, Cyprus szigetén, Máltán és Olaszországban szerepeltünk... Egyedül Tel Avivban négy és fél hónapig játszottunk... Mikko Virtanen háromszor nyerte el a Finnország mű- korcsolyázó bajnolca címet, utána szerződött Párizsba. Talán elfelejtetted már, hogy nem is olyan régen még azt is megszabták, hogyan beszéljünk, öltözködjünk? — Ne ráncold a homlokod! — Jó ... Míg odahaza voltam, sokszor megfigyeltem az apámat. Bármit mondtak neki: bólintania kellett. — Volt — nem tagadom — bólintott a fiú komolyan. — Volt..; volt..: Nem olyan egyszerű elfelejteni, hogy hamis életet éltünk. A hamis arcunkat mutattuk és színleltük, hogy mi mik vagyunk — már az iskolában is —, pedig jól tudtuk, hogy mi nem azok vagyunk. — Igaz, de mindez csak volt. — Gondolod? — Tudom ..: De megint ráncolod a homlokod. Öregít! Jó... Elismerem, változott körülöttünk a világ. Bizonyos tekintetben nagyot változott. Politikában ,,, Emberségben . i ; — No látod. — De ne feledd, hogy még sokat kell változnia! — Éspedig? — Mondjuk.. * őszinteégben! — Vagyis? — Előbb válaszolj egy kérdésemre. — Hallgatlak — állt meg a fiú. — Mi lenne akkor, hasis mondjuk reggel kiállnánk a világ elé, és azt mondanánk: mi szeretjük egymást, már mindenünket odaadtuk egymásnak, de... még nem vagyunk házasok! — Tudod jól, amint befejeztük az egyetemet.;. állásunk* lakásunk lesz ..: azonnal;. s — Ha nem tudnám, nem tettem volna ; s ? De még nem válaszoltál. — Furcsa kérdés . ■. -. — Mondd ki nyíltan: meg- botránkoznának az emberek! — Lehet.; i — Miért nem mered bevallani, hogy így igaz! — Buta ötlet. — Mert én mondtam? — sértődött meg a lány. — Nem— szabadkozott a fiú —, de szamárság az egész! — Jó az neked, ha veszekedhetsz? Más érved nincs? — Veszekszünk? Mert kifakadtam? Ez nem veszekedés. — Szálljunk villamosra — gyorsított léptein a lány. — • Nagyon sajnálom, ha megbántottalak. Ne haragudj. — Nem haragszom. — Én nem akartam rosz- szat — védte magát a fiú, — Egyikünk sem akart. — Szeretjük egymást és mégis.;. sok mindenben egyet akarunk, de ha vitára kerül a sor, mindig elválaszt valami bennünket. — Akarod, hogy abbahagyjuk az egészet? — Szinte egyszerre torpantak meg. — És te? — nézett a lányra tétován a fiú. — Ha te akarod, akkor én is.; s — remegett a lány hangja. — Mondd, miért kínozzuk egymást? vaHogy miért akasztotta szögre a versenykorcsolyát? — Többre vágytam. A versenyszerű korcsolyázás már nem elégített ki. Annál is inkább, mert a korcsolyázással egyszerre kezdtem a balett- iskolát. Mi lehetett hát a következő lépés? Valami olyan, ami több, mint sport — művészet is. Ezért utaztam Párizsba, ezért írtam alá a jégszínház szerződését. A kérdés akaratlan: megtalálta azt a többletet, amire vágyott? — Azt hiszem, igen... Komoly balett-tudást és színészi játékot igénylő számokat tápcolok. Hogy csak néhár ■;nyat említsek: Egy éj a kopár hegyen, Császárkeringő... S a tervek: szeretném egyszer eltáncolni a jégen a teljes Hattyúk tavát... Hogy sikerül-e? Nem rajtam múlik. A partnereken... Addig is azonban, amíg ez a nem mindennapi terv valósággá válik, legközelebbi műsorunkban egy-egy részletet mutatunk be a Hattyúk tava, illetve a Romeo és Julia című táncjátékokból. Sajnos, Budapesten erre már nem kerülhet sor, de ha legközelebb visszajövünk... Az utolsó kérdés: mi a véleménye a magyar jégbalettről? — Tehetséges gárda — jegyzi meg dicsérően — csak éppen nem fedi a jégrevü fogalmát. A magyar jégrevünél —• alcárcsak az amerikainál — elsősorban a korcsolyázás a döntő, s már kevesebb gondot fordítanak a balett-tudás elsajátítására, a színészi játékra. Jégrevü alatt pedig — mi, legalábbis Párizsban — e három tudásból ötvöződött művészetet értjük. P. P. Halászlegény frakkban H árom lépés után szólt csak a lány: — Amíg kislány voltam, mindig azt hittem, hogy a szerelem csak öröm;,,, boldogság . ; : — A szerelem tisztítótűz! — De mindig csak az igazak égnek benne! — Akiknek a szerelem többet jelent a pillanatnyi gyönyöröknél — jelentette ki a fiú határozottan. — Valahogy így;: De vajon nekünk van igazunk? — Biztos vagyok benne!. s > Aki csak olcsó kalandot, egyszerű mechanizmust lát a szerelemben.. -. — A szívem azt mondja: neked van igazad .:. de ha az eszemre hallgatok.:. — Mire gondolsz? —■ Vannak lányok, akik nem csinálnak problémát abból, ha lefekszenek egy fiúnak ..; Ha megkérded tőlük, miért teszik, azzal érvelnek, hogy ez olyan természetes a mai világban, mint a mindennapi kenyér. A kenyér pedig ... étet. i, Mi itt az igazság? — Megérkeztünk .:« — Észre sem vettem — nézett körül a lány. — Tehát? — Tisztítótűz! — Akkor jó . i; Ha te mondod, csak így lehet:;. És vigyázz magadra két hétig, meg ne fázz! — Te pedig ne ráncold a homlokod! — Megígérem! De mondd, sok csacsiságot fecsegtem öszj amilyennek most a tizennyolc í esztendős Dany Rigoulet ál1 módja a jégen. A közönség szinte önfeledten nézi tán$ cát, amely a rejtélyes Kelet j? ezernyi titkára mond megfejti tést egyszerre. 2 Dany tökéletesen uralja a j jeget, s ugyanakkor mozdulata iái mély színészi átérzésről ta- t núskoának. Vajon mi a tit- í ka ennek a bájos párizsi lány- ; vak, hogy olyan hamar belop- ; ta magát a budapesti közönség szivébe is? sze? Éppen ma, amikor búcsúzunk;;: két hétre.;. — Meglátod, gyorsan eltelik ;;; és nem mondtál csacsi- ságokat. Csak őszinte voltál. Ami a Szíveden, az a szádon ;:. Bér mindenki ilyen őszinte lenne! — Pedig másról akartam beszélni veled. Már a mozi előtt elterveztem, mit mondok majd.;: a jövőnkről;; 5 s ehelyett..: — Miért? — ölelte át a fiú. — Amiről beszéltünk, az nem a mi jövőnk? Hát nem a mi érdekünk, hogy a gyerekeink, ha az atomról hallanak, ne a bombára gondoljanak? Hogy ne kelljen alkalmazkodniuk senki szeszélyeihez? Hogy őszinték legyenek a szeretemben is? — Csókolj meg! Stréb: Frázis! (int Gizikének, hogy írjon) Giziké: ... számomra. Csöndes (hevesen): Ez nálam nem frázis!.. És különben is, nemcsak Pallos elnökről szóltam a levélben, hanem több más vezetőségi tagról... Kérem a járási központot, adjon alkalmat, hogy bebizonyíthassam ... Stréb: Adunk, (int Gizikének) Giziké: ... bebizonyíthassam. Potya: Mit akar maga bebizonyítani? Nálam egy kövér dosszié van a megelőző beadványokról, amelyeket a központnak küldött. Ha igazat firkált volna, most nem rabolná fölöslegesen a kartársak idejét Ilyet becsületes ember nem... Csöndes (félbe szálát ja): Én becsületes ember vagyok! Objekt: Szeretném megjegyezni, hogy Csöndes kartársat a közösségért érzett felelősség vezette... Stréb: Tegyük fel, én azonban kétlem. Mondja, Csöndes! Nem volt benne egy kis su- gailatt, egy kis fölheccelés? Netán kényszer? Csöndes (szenvedélyesen): Sem sugallat, sem kényszer! Hacsak nem veszem kényszernek belső meggyőződésemet.., Stréb: Szóval, azt állítja, szószerint idézem: sem sugallat, sem kényszer nem vezet állásfoglalásomban. Belső meggyőződésből teszem. Csöndes: Így van. Stréb: Kérem, Giziké, vegye jegyzőkönyvbe ezt is. Pallos (türelmetlenül óráját nézegeti): Mindjárt indul a buszom. Érdemes még ezzel foglalkoznunk? Potya: Azt hiszem, nem. Javaslom, fejezzük be a kivizsgálást és zárjuk le a jegyzőkönyvet. Stréb: Zárjuk. Nos, Csöndes, továbbra is fenntartja, amit most itt elmondott? Csöndes: Igenis fenntartom és aláírom! Stréb (kikapja a gépből a papírt): Tessék, írja alá! Csöndes (tollat ragad és aláírja). Stréb: Köszönöm, maga most elmehet. (Megvárja amíg Csöndes mögött becsukódik az ajtó. aztán fennhangon olvassa). Jegyzőkönyv, felvétetett itt és itt, ekkor és ekkor, ebben és ebben az ügyben, jelen vannak ezek és ezek... Alulírott Csöndes János, satöbbi, satöbbi, elismerem, hogy a rágalmazó levelet én írtam. Bocsánatot kérek. Őszintén sajnálom; ez lelkiismereti parancs számomra. Nálam ez nem frázis. Kérem, adjon a járási központ alkalmat, hogy bebizonyíthassam: becsületes ember vagyok. Sem sugallat, sem kényszer nem vezet állásfoglalásomban, belső meggyőződésből teszem. Káemefté, aláírás ece- tera, ecetera. Pallos: Ez mindjárt másként hangzik!.;; Stréb: Nos, akkor döntsünk! Tereljük-e bírói útra az ügyet, vagy elégedjünk-e meg egy fegyelmivel? Pallos: Részemről egy kemény fegyelmivel. Potya: Részemről is. Stréb: Osztom. Objekt: A magam részéről viszont nem tartom elintézettnek az ügyet. Csöndes nem érdemli meg... Pallos (harsányan): Persze, hogy nem! De mi nagylelkűek vagyunk vele szemben... Függöny Kezdetben vala a bálna. Jött hírharangiként — s hozzá kell tenni nyomban, nem is rossz hírharangként, hiszen százezrek látták, s nézik meg ma is! — s az eredmény: március végéig minden jegy elkelt a Párizsi Jégrevü valamennyi fellépésére. Érthető. Műsoruk kiváló, s aki szereti a korcsolyázás és a balett ötvözetét, az nem csalódik. Az együttes — amely ezúttal harmadízben szerepel Magyarországon — két szólótáncosa: Dany Rigoulet és Miklco Virtanen estéről estére vastaps közben mutatja be kivételes tudását. DANY RIGOULET a reflektorok fénye tarka fi színkavalkáddal öleli körül karcsú testét. Most ő Se- herezáde, az Ezeregyéjszaka varázsos bájú asszonya, aki csodálatos meséivel mindig haladékot nyer a félelmetes szultántól, s végül is megnyeri tőle életét. Ilyen lehetett valaha a nép ajkán megálmodott Seherezáde is. Tündökletesen szép, izgató és bájos, varázsos erejű és szelíd szerető egyszerre. Ilyen Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Halászlegény frakkban című színes, szélesvásznú amerikai filmet. Címszereplője a közelmúltban elhunyt tehetséges olasz operaénekes: Mario Lanza
