Pest Megyei Hirlap, 1962. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-18 / 41. szám

T962. FEBRUAR IS, VASÁRNAP #esr hegyei MEG IS HASAD az én édes­anyám szíve, ha meglát hét ilyen szép gyereket, Én va­gyok a legkisebb, százhet­ven centi. Az anyám ilyen ki- esi, csak a vállamig ér. Az apám se nagyobb. Mi meg mind jól megnőttünk. Ba­bon meg káposztán. Cseléd­ember volt az apám. Egy füstös cselédkonyhában négy -család lakott a harminc gye­rekkel. Képzelhetik, mit szen­vedett az anyám! Nem ta­gadom el, hogy mi volt. Nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen! A harminc gyerekből én vagyok a leg­csúnyább, meg a legnagyobb gazember, de még engem is lehet használni valamire. A többiek mind karakán gye­rekek. A mai időben keve­sebb a gyerek. Hol van most húsz családnál kétszáz gye­rek? Régen azért volt ke­vés eső, mert sok volt a gyerek. Máma kevés a gye­rek, sok az eső. Úgy van, ahogyan mond­tam. Négy család egy kony­hán. Azt ettünk, amit tud­tunk. Babot meg káposztát. Nem ám mást. Szegény gye­rekek voltunk, mégis meg­nőttünk. Hát nem sokat szen­vedett velünk az én édes­anyám? Embert nevelt belő­lünk, ez igaz. Hogy jót vagy gazembert, erről most ne ,is beszéljünk! Most vicces ked­vemben vagyok. Magukkal el is viccelek, mert szeretek vic­celődni. Szegény gyerek vol­tam, de szeretem az embe­VONATON zám: Pedig oda mernék én ülni, akárhová, még mást is'/ csinálnék, csak nem akarok. 4 Látják, van az én feleségem- 4 nek egy ilyen ura. Elég ne- 4 ki engem rendben tartani. 4 Mert olyan gyerek vagyok 4 én, hogyha elmegyek a bú- 4 zába, kereshetnek a rozs- 4 ban. Ilyen gyerek vagyok; í y Mamám, ne nézzen rám 4 olyan mérgesen, nem akarok J? én senkinek se rosszat, inkább 4 magának is minden jót kívá- 4 nők. Ha álmos, aludjon csak! 4 Én is aludnék egy sült krump- f liért még az ágy alatt is! p! De még jobban . a feleségem- 4 mel az ágyban. Most mit 4 nevetnek ezen? Na jól van, 4 nem haragszom, beszélek én 4 tovább is, de az se bolond, 4 aki hallgat. 2 I | KE HARAGUDJANAK! Lenne itt a 4 feleségem, biztos nem en- 4 gedné, hogy így viselkedjek. 4 Pedig nem csinálok semmi 4 rosszat. Még magát se ölel- 4 getem. Pedig szeretné, ugye? £ De kezd már világosodni. 4 Aludjanak, én is szundítok 4 egy kicsit, V Lövey Emil A reket. Szeretem, hogyha ne­vetnek. Magát is szeretem ám mama!! Na, ne Húzódjon el tőlem! Hiszen látom, maga is tudja, hogy milyen a bab­leves. Na, ne nézzen olyan mérgesen, mostanában már mi is eszünk csirkecombot. Ez ám az öröm, mi! KEKEM FELESÉGEM VAN, meg kis­lányom. Csak egy van. Má­ma nem divat a sok gye­rek. De mi heten voltunk! Mind fiúk. Volt dolga az édesanyámnak, mi? Volt ám! Huszonnégy unokája van az édesanyámnak, meg három dédunokája. Ez ám a szép. Látni kellene. Megszakad az én édesanyám szíve, ha mi egy sorba állunk. Mind a he­ten! Én, a legkisebb, huszon­nyolc éves vagyok. Tsz-ben dolgozom. Otthon, a faluban. Látták, milyen ruhákat vi­szek a kislányomnak!? Édes­anyámnak is viszek ám va­lamit. Azt is meg lehet néz­ni. Szép ruha, mi? Azt el­hiszem. Együtt vettük a bá- tyámmal. Most őnála voltam '4 Dorogon, tőle jövök. Az ő f. kislányának még szebb ru- 4 hája van, mint az enyémnek, 4 meg babakocsija is. Nem baj, 4 ha szebb, majd nekünk is lesz 4 olyan. Nem igaz? Csak egész-1 ség legyen. Jó egészséget ki- 4 vánok magának is édes ma- 4 í mém! Ugye, megengedi, hogy megcsókoljam? Mintha az édesanyámat csó­kolnám meg. Csak az a baj, hogy nincsen meg a baju­szom- A féleségem lenyírta. Azért, mert ő is a bajuszomért szeretett meg. Tudom, hogy nem igaz, csak-mondja. De azért szeretem. Akkora haja van, ha éjjelre kibontja, a derekáig is leér. Szép fe­kete. Nem ilyen s^mmi kis csutak. Ebbe bele se lehet markolni. Magának — édes mamám — megsúgom, pici bar juszkája is van a felesé­gemnek az ' orra alatt, de csak pici, csak én veszem észre, más meg se látja. Én azt is szeretem. Azt más nem csókolta meg, csak én, de nem is fogja. Mikor először ránéztem erre a pirosszájúra, gondoltam is valamit, de nem mentem oda. Biztos azt gon­dolta: ez a mafla, buta csak ül, de nem mer ideülni hoz­HÁZASSÁGBÓL ELÉGSÉGES Rövidesen bemutatják filmszínházaink Gergely Márta: Házasságból elégséges című regényének filmváltozatát. % Főszereplői: Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula ! SZÍNHÁZI ESTÉK ÁLLÍTSÁTOK MEG ARTURO UIT! Brecht színműve a Jókai Színházban Doby János: BÖJTI SZÉL’ Tart még a farsang. Máris ideért, söpri a havat a nagybőjti szél, eszi — só helyett hint reá hamut: azért sötétül úgy a szánkaút? De mi súgja neki, mily tapasztalat, hogyha teheti járt úton halad: bármily kanyargós ösvény, vadcsapás bukkan eléje mindjárt nekivág? Elnézem — milyen híven követi mit egy gyáva nyúl mutatott neki, míg róka, vizsla é& vadász elől irháját mentve elhagyta a kört. Hol itt a kezdet: elfutni mulyán, vagy nekivágni valaki nyomán, ki nem válogat a láb hova lép, de célja szent, hisz fut az életért? Ez hát a kezdet! lm, a böjti szél! Tart még a farsang, de már ideért mikor még minden, minden hó alatt.. Ő tavaszt ígér. És hozza a tavaszt. 8 maíró — mindegyük óriás a maga® sízafcmájában, külön, másképp, s mégis egyfor­mán, — a leigvészesebb dik­tátor figurájában nemcsak a rejtett, de a nyíltan, meg­mutatkozó komikumot mu­tatja fel. Esetlen Chaplin! mozdulatait, zűrzavaros hit­leri „logikáját”, egész gro­teszk, nevetséges valóját, amin jóízűen mulattunk volna és mulathatnánk, ha őrülete nem győzte volna le az emberi józanságot, . a bórgyúság az értelmet; miál­tal a világot embermilliók vére, könnye árasztotta el. A diktátor, azóta eltűnt, ahonnan előbújt, a történe- lém süllyesztője elnyelte. B recht •— a költő jövőbe- lótásával — nemcsak a dik­tátor bukását, de azt is megérezte, hogy bármikor újra felütheti fejét hozzá hasonló „szörny, a söpredé­keit söpredéke”. S nehogy, akárcsak ideig-óráig is, dia­dalmaskodjon, azért: állítsá­tok meg Arturo TJitl, aki Hitler, de nemcsak Hitler, hanem a fasiszta diktátor bármely létező, vagy lehet­séges inkarnációja és rein­karnációja. Hiszen, noha az alakot . Hitlerről mintázta, ezért nevezte másként szín­műve főhősét Brecht. A cse­lekményt, a karfioltröszt szö­vetkezését a gengszterekkel, pedig — nyilván nemcsak mert ott vannak otthon, egyéb célzattal is — az Egyesült Államokba helyez­te. Brecht paródiát írt a fa­siszta diktátorról, úgy is mondható, szimbolikus paró­diát, de könnyein érthetőt és a borzalmakra dermesztőén, nem egyszer azonban nevet- tetőan ■ emlékeztetőt. Látjuk a gengszter-vezér — diktátor tárgyalásait az.-üzletemberek- fcel, törietését és hatalom- ra jutását, a Reichstag fel­gyújtása miatt hamisan megvádolt, elkábított munka- mélfcüli eiítéltetósét, Rohm kapátámy, majd Dollfuss kan­cellár meggyilkolásét, s ne­hogy tévedésibe essünk, ami­ért a színpadon például rak- tártűzről beszélnek, a narrá­tor megmondja, mikor volt a tűz Berlinben és mikor a per Lipcsében. Egyszóval va­lódi események képezik a da­rab vázát, szereplői szintén történelmi . személyek, csak a színpadra lépve levetik igazi nevüket. Hiszen szim­bólumok. Hitler — Ui, Göb- belg — Gobbola, Göring — Göri és Hindaniburg — Hinsborough —. legalábbis a Jókai Színházban és ezzel bizony összeszűkül a szín­padi kép, elvész a távlat, amire Brecht törekedett, amikor kevésbé hasonló hangzású nevekkel ruházta fel a személyeiket. G ivóié­nak, Girinek meg Dods- boroughnak nevezve őket,- hogy ezzel is kihangsúlyoz­za, nem ezt, vagy azt, ha­nem a fasiszta diktatúra; hazug, véres kezű korrupt uszályhordozóinak típusait kívánja megszemélyesíteni. A rendezés ennél a szük­ségtelen névváltoztatásnál sokkalta jobban megközelí­tette a szerző szándékát. Ka­zimir Károly a színészek be­állításával, mozgatásával hí­ven és meggyőzően érzékel­tette nemcsak a fasizmus embertelenségeit, vezetői el­szánt cinizmusát, de a gengsztervezér — diktátor őrületét is. Kár, hogy kör­színpadra vitte a darabot^ amit Brecht szabályos szín­padra szánt. De ha már el akart térni a szerző inten­ciójától, gondolnia kellett volna rá, hogy a színpadi emelvényen ülök a szerep­lők arcánál ne a hátukat lássák többször, már csak azért se, mert ilyenkor a sza­vukat is nehezebben értik. Szabó Gyula, Hitler maszk­ja nélkül, de mozdulataival és hangján kiválóan alakítja Arturo Ui nehéz szerepét. Nevettet és elgondolkoztat, ahogy mondani szokták, vi­szi a darabot. Bánhidy Lősz- ló, a narrátor, Ajtay Andor; Hindenburg élethű maszk­iában. Hinsborough, Kovács Károly, a karfioltröszt vezé­re szerepében tehetségük leg­javát adják. mint rövid sze­repeikben Dayka Margit. Ke­leti László, Peti Sándor, hogy az egész, népes együt­tesből valamennyiük jó mun­kájáért csak ezt a néhány nevet említsük, mivel mind- nyáluk felsorolására szűk a helyünk. De csak nézzétek meg őket sokan, minél többen ebben a Brecht-darabban. Nevesse­tek, van bőven mit nevetni, ám — ha a süllyesztőből is­mét kidugná a fejét és aho­gyan színpadon, a valóság­ban is megint előkúszna a mélyből — tűzzel-vassal, vs-gy puszta kézzel, de min­denképpen állítsátok meg Arturo Uit! Szokoly Endre I ELfmtm k Ktírm \-€gt, tádtadaU kióméez. * NOVEMBER 27 Tulajdonképpen csak újévtől akartam naplót vezetni, de Ja­ni bácsi jóvoltából hozzájutot­tam egy elegáns műbőrkötésű mappához. A finom merített papirköteget azúrkék spirálfü­zér kapcsolja össze, magán a borítóköpeny jobb sarkán cí­merszerű elhelyezésben diszk­rét névbetűk: a Kámfor Kipá­rologtató Vállalat gótikus met­szésű monogramja. Röstetiked- ve fogadtam el az ajándékot, amely testvérek között is leg­alább egy ötvenesbe került az diánk rendelt vállalatnak, de Jani bácsi megnyugtatott, hogy az igazgatóságon már minden­kinek van. Azt is elárulta, hogy csoportvezetőm, Linkóczy kartárs egész rokonságát ilyen mappákkal látta el. ö persze ■megfelelő számú golyóstollat is kapott a KKV-tól, meg aranygyűrűs szivarokat. A fene sem érti, miért sze­retnek ennyire bennünket!... NOVEMBER 30 • Ma korábban értem be a ki­rendeltségre. Jani bácsi már végzett a söprögetéssel, s míg szellőztette a szobákat, beszél­gettünk. Mi lehet az öreggel, nem szokott ö ilyen közlékeny lenni ... Fontoskodva osztotta meg velem örömét: Osztály- vezetőm, Lezser kartárs javas­latára kétszáz forinttal feleme­lik fizetését, hogy több legyen majd nyugdíja, mivel öt-hat év múlva átadja a söprűt és a postakönyvet a fiatalabb kor­osztály arra érdemes tagjá­nak ... El is érzékenyedtem ettől a finom gavallériától. Lám, Lezser kartárs kitűnő ember! Tanítani kelleni tapin­tatosságát, ahogyan meghálálta Jani bácsinak a sok személyes szolgálatot.., DECEMBER 8 Ficzok kollégától hallom, hogy a Kámfor igazgatója le­bukott. A minisztériumi vizs­gálat súlyos szabálytalanságo­kat fedezett fel a vállalat gaz­dálkodásában. Állítólag több százezer foHnt elherdálásáról szól a zárójelentés. Ki tudja?... Gondolom azonban, nagy ügy mégsem lehet, ha az igaz­gatót visszarendelték a tröszt­höz, egyelőre csak főosztály- vezetői minőségben. Ez a hír egyébként kellemes számomra, mert ezentúl ő ellenőrzi majd igazgatóságunkat. Mégis más, ha az embert föiöttesei már ismerik.., DECEMBER 20 Nem szeretem a loarácsonyt. Millió gond, töméntelen ki­adás. Vendégeket várunk az ünnepekre, feleségem nógatá­sára aztán a múlt héten vásá­roltam az egyik borkimérés­ben három liter jófajta abasá- rit. Persze, ha tudtam volna, hogy két nap múlva lekülde- nek az illabereki .gazdaságba... Szóval kiszálltam, el is intéz­tem dolgomat, amikor Hasznos kartárs, a gazdaság vezetője megkért, vigyem ki a pincesor­ra. Éppen jókor érkeztünk. Az udvaron, mint egy parkírozó helyen, ^zépen sorakoztak a legkülönbözőbb márkájú, leg­inkább AB rendszámú kocsik. Hasznos íkartársnak különösen felragyogott az arca ,amikor a Skodák és a Warszawák között meglátta a bogárfékete, új tí­pusú Mercedest. Azon nyom­ban beszállt a demizsonok of potyóresz töltögetésébe. A kedves vendégek eltávozása után, csak úgy a foga között szólt oda a pincemesternek: — írjál be, pajtikám, rep­rezentációra nyolcvan-száz li­tert! Hasznos kartársra még az el­lensége sem mondhatja, hogy bürokrata. JANUÁR 11 Jani bácsival reggel együtt álldogáltunk két órát a csar­nokban tojásért. Tőle tudom, hogy Linkóczy kartársat a mi­nap baleset érte. Makóról jö­vet belefordultak az árokba. A gépkocsivezetőt csak üvegszi­lánkok érték,. csoportvezetőm azonban karját törte. Micsoda pech! Négyszáz kilométert si­mán lehúztak és pont az utol­só húsz kilométeren ütött be « krach. S mindezt 10 kiló s. 4 « A dögkeselyű vészes vij- 4 jogosára emlékeztet a neve, 4 miért akarja megállíttatni 4 velünk Brecht, könnyen 4, megmondhatnom. Ismertem, 4 ahogy az a nemzedék, aimely- 4 nek hajába lassan fehér szá- 4 lak vegyülnek, meg az is, 4 amelyik már megőszült tel- 4 jesan, ismerte mind. Voltak 4 számosán útja egyengető! és 4 lelkes követői, meg voltak 4 olyanok, akik már akkor ré- ‘4 glen meg akarták állítani. S 4 mert nem sikerült megállíta- ‘f, műnk, ahogyan Brecht és 4 még olyan sokan, magam is 4 átkeltem az óceánon. így 4 aztán odaát még a háború ^ kitörésé előtti napokban viJ 4 szontláthattam A diktátort a 4 moziban. Charley Chaplin, 4 Hitler maszkjában vitte vá- 4 szonra. Brecht pedig szin- 4 tén odaát, akkoriban, vagy 4 csak egy kicsit későbben 4 megírta ezt a színdarabját, 4 amit most a Jókai Színház- 4 ban láthatok. í. A filmkomikuG, meg a drá­hagyma és ötven-hatvan nya­valyás tojás miatt. Szegény főnököm így bűnhődött megi háziasságáért. Elképzelem, mennyire odalehet a felesége... JANUÁR 28 Mostanában sűrűn járnak hozzánk a népi ellenőrök. A fecsegek azt beszélik, hogy az időközben \eváltott főkönyvelő tett bejelentést valamiről. Ve­lem is beszéltek tegnap. Főleg az ellenőrzést forszírozták. Hogy mit akarnak? — nem tu­dom. Úgy gondolom, nagyobb zűr pines, Linkóczy kartárs ugyanis felkötött karja ellené­re is derűs arccal kísérgette az ellenőröket... Csak az viselkedhet így, aki nagyon biztos a dolgában. , FEBRUÁR 1 Jól dolgozik az üb. A mai termelési értekezleten e'őadás hangzott el a társadalmi tulaj­don fokozott védelméről és a közhivatali erkölcs szerepéről. Az előadás különben színvo­nalas volt, ámbár az előadó a hivatali morált dogmatikuson leszűkítette a korrupciós je­lenségek elburjánzására. Töb­beknek ez nem is tetszett... i FEBRUÁR 5 Sokat gondolkozom az elő­adásról. Meg a népi ellenőrök­ről. Van benne valami. Ficzok mondta ma reggel, hogy az anyagbeszerző autót vásárol, pedig amikor két éve idekerült, még egy tisztességes nadrágja sem volt. Aztán itt van Sza- lóky öröklakása... No, ennek utánanézek! FEBRUÁR 7 Hajbakaptam Ficzokkal. Teg­napelőtt még három-fnésru eie~ tét ismertetett előttem, ma pe- i dig mindent letagadott a szem-: besítéseknél. Bánom már, hogy lecsirkefogóztam, de nagyon érzékeny vagyok az igazságra. A vége az lett persze, hogy Linkóczy kartárs behívatott magához és figyelmeztetett: nem tűr semmiféle gyanúsít- gatást, intrikát. Mondta is, na­gyon csodálkozik rajtam, nem ilyennek ismert,.. FEBRUÁR 8 Sokat adok Jani bácsi véle­ményére. Mégis, bizalmi em­ber, s mint ilyen, jól tájéko­zott. ö is azt mondta, hogy mindez kicsinyeskedés részem­ről, meg különben is, ez itt már kialakult munlcastílus vagy mi a csoda. Ami igaz, az igaz. Jani bácsi nincs híjával a népi bölcsességnek. Ha jól je­gyeztem meg, valahogy így mondta: — Nyomtató lónak nem le­het bekötni a száját! FEBRUÁR 10 Annyira bántott a lelkiisme­ret, hogy este mindent elmond, tam a feleségemnek. Bár ne tettem volna. Sírógörcsöt ka­pott a dühtől. Hogy miket vá­gót a fejemhez?! A legenyhébb szó a barom volt. Meglásd — mondotta —, előbb-utóbb ki-: penderítenek az állásodból. í Mert neked, hiába jártál hu-: szonhét szemináriumra, sosem nő be a fejed lágya!... Ez persze nem igaz. Nem érzem magam egészen képzet-j lennek. Inkább bizonyos nagy-: vonalúság hiányzik belőlem...: Ja, feleségem, még azt isi mondta, hogy kötnívaló élhe-: tetten vagyok. Ez viszont igaz ' A kritikát el kell fogadnom. Közreadta: András Endre !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents