Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-13 / 10. szám

Ff ST lUEcrti 1/6'l’íűP 1862. JANUAR 13, SZOMBAT Á köd és a zajlás ellenére is A zajló Dunáról már fel­szedték a hajózó utat jelző bó- lyákat, de a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat vízi- járműveinek hajósai most is dolgoznak. Vác és Nagyté­tény közelében kotorják a Duna medrét, hogy kavicsot, sódert szállítsanak az építke­zéseknek. A tél azonban na­gyon megnehezíti a munkát. A vontatóhajók kapitányai és kormányosai azonban akkor is útnak indulnak, ha csak az egyik partját látják a Du- 1 nának, pedig most alacsony j a víz, és vigyázni kell, ne- i hogy zátonyra fussanak a ! sződligeti, gödi gázlókon, vagy I a budafoki sziklákon. I Harminc éve esedékes a íorbágyi vasúti aluljáró A MÁV vezérigazgatója a község kívá nságáról A múlt esztendőben Bia- torbágy állomáson csodála­tosképpen senki sem került a vonat kerekei alá. Pedig a torbágyiak most is csak úgy szaladoznab át a gineken, ahogy más években, amikor azonban majd mindig akadt közöttük áldozata annak, hogy az állomást a község házainak nagyobb részével ellenkező oldalra építették a töltésen. Igaz viszont, ha meg amoda építik, altkor a biaáak közül kerülnének ki az áldozatok. Mert ahogy a Bíróság elé kerül a kiskunlacházi Petőfi Tsz volt elnöke Elkészült a ráckevei ügyész­ség vádirata a társadalmi tu­lajdon sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkö­vetett csalás és sikkasztás vádjával letartóztatott Illés István, a kiskunlacházi Pe­tőfi Tsz volt elnöke, vala­mint szabadlábon levő bűn­társai Weiszkirchner Mária Anna tsz-könyvelő, és Nagy András tsz-asztalos ügyében. A vádlottak csalással, sik­kasztással. magánokirat hr.mi- sftással, a társadalmi tulaj­don hűtlen kezelésével, üz­letszerűen elkövetett árdrágí­tó üzérkedéssel ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett csalással, a visszaélések hal­mazaiéval, összességében a kiskunlacházi Petőfi Tsz-nek több mint 94 ezer forint kért okoztak. A súlyos visszaélés ügyét rövidesen a Ráckevei Járásbíróság tárgyalja le. A tárgyalásra eddig negyven ta­nút idéztek be. A bűnügyben eddig lefolyta­tott nyomozás eredményeként az eljárást megszüntették Jó­zan Antal tsz-elnök helyei te s- sel szemben. Józan nem is­merte a bűnszövetkezet sötét üzelmeit és a jogtalanul szer­zett pénzösszegekből sem ré­szesült. Vele szemben az ügyészség a vádat elejtette. Zippzár helyeit bogáncszár Mint ahogy az árok szélén termő bogár.cs belekapaszko­dik a ruhába, ugyanúgy kap­csolódik össze az új szinteti­kus szálból szőtt szalag sza­bad szemmel alig észrevehető milliónyi kampócskája egy másik bolyhozott szalaggal. Ha ebből a textilből két csíkot, vagy csak egy-egy gombnyi nagyságút is összenyomnak, hogy "a ruhanemű' különböző részét — derekát, kézelőjét, nyakát — összezárják, tökéle­tesen helyettesíti a zíppzárat. A gyakran oly sok vesződ- seget okozó fémfogas huzó- aár helyett az úgynevezett bo­gáncszár használatának kísér­leteit most kezdték meg a Ruhaipari Tervező Vállalat­nál. Először munkaruháim ál, főleg olyan öltözékeiméi pró­bálják ki, ahol a gomb köny- nyen balesetet is okozhat. Próbaként egy átmeneti kabát egyébként begombolható bélé­sének gombnélküli behelyezé­sére is felhasználták a bo- •gá&cssárafe. tTgy vélik adu­ban, hogy alkalmazásúnak te­rülete sokrétű lehet, ezzel fog­hatják össze például az orvo­si köpenyek nyakát, különbö­ző ruha övékét és mindazokat a ruharészeket, ahol a gom­bolás nem díszítésre szolgál. torbágyiak, a biaáak is a rö- videbb utat választanák. Elég sokat kell gyalogolná Torbágyon még kerülő nél­kül is az állomásig, hát még ha a viadukt felé kerülné­nek, az lenne csalt nagy fá­radság, meg sok időbe is telne. Főleg az időt akarják megtakarítani a torbágyiak, amikor felkapaszkodnak a töltésre, és gyakran toíató vonatok között botladoznak át a sinelten sokszor még csecsemőjüket kocsiban tologató anyáit, nagymamák is. Sietnek az emberek, kü­lönösen munkába induláskor, meg amikor hazatérnek, így van ez Torbágyon is. Sen­kinek sincs kedve éjszakai nyugodalmát fél vagy egész órával megrövidíteni, hogy azután még a viaduktig, on­nan meg az állomásig, vagy ellenkező irányban ugyan­annyit gyalogoljon, amikor töltésiránt sokkal hamarabb megteheti a rövid ebb utat. Nemcsak az utasok kockáz­tatják az életüket. Különö­sön a töltés mentén és kö­zelében lakók, de tulajdon­képpen az egész község át­jár bevásárolni az állomás mellé, ahol jóformán Tor- bágy egész üzlethálózata ta­lálható. Ott van a község egyetlen fodrásza például. Cipőt talpaltatni sem lehet máshol. A cukrászda és az étterem, meg egy élelmiszer­bolt is ezen az oldalon var. A faluban csupán az ital­bolt, meg egy másik élel­miszerüzlet található. Ezért szaladgál annyi gyerek is a sínek között, ha a mamája küldi valamiért a fűszeres­hez. Persze a pályatesten tilos ez átjárás, amit időnként ti­lalomfával erősített táblák is hirüladnak. Aztán mintha iábrakeltek volna, eltűnnek a táblák. Valaki mindig el­viszi. A rendőrök is sűrűn megjelennek a síinek mentőn, igazoltatják a síneken járó embereket, s nem tréfálnak, pénzbírságot kap, akinek a KÖNYVESPOLC Lantos László—Sebes Tibor: Román tájak, román emberek Egy ríportiiönyvről talán altikor mondja a legtöbbet az ember, ha azt írja: nem lehet letenni. Nem lehet letenni, mert olyan izgalmas, érdekes, akár egy kalandregény. Pedig hétköznapi témák, emberek, sorakoznak a riportkönyv lap­jain: régész, favágó, gyári munkás, mezőgazdasági kol­lektíva tagja, művész, a ba­ráti Román Népköztársaság polgárai, akik a maguk életét élik, nem találnak benne semmi rendkívülit, de a két .jószemű újságíró meglátja e hétköznapiakban azt. ami jel­lemző, ami érdekes, fontos, ' ami megismertet bennünket szomszédaink életével. Nyolcezer kilométert tettek meg Románia tájain a riporte­rek. útjuk eredménye ez a szí­nes riportkönyv, amely elveze­ti az olvasót szinte mindenho­vá. s bemutatja mindazt, amit egy könyv keretein belül le­het. Mennyit lehet? Sokat. Bár bevezetőben mentegetőznek a szerzők, át­fogó képet nincs szándékuk­ban adni. ezúttal a szerénység indokolatlan: sikerült ez átfo­gó lkép felrajzolása. Nem zsú­folták tele könyvük lapjait adatokkal, számhalmazokksl. hanem az embereket mutatják be. s éppen ezért tudnak lé­nyegeset. könnyen érthetőt mondani, s érzékeltetni közös gondjainkat, örömeinket. A román tájakat is az em­ber formálja mássá, teremti meg a jólétet, a bőséget, a sze­génység, a nélkülözés héívén, éníti szocialista jövendőjét, akárcsak az egyszerű magyar ember, s e közösség, a fcöícsö- nös érdeklődés hözza még kö­zelebb szívünkhöz és értel­münkhöz a könyv mondaniva­lóját. A riporterek tekintélyes he­lyet adnak könyvükben a Szé­kelyföldről szóló beszámoló­nak, megmutatják, hogyan il­leszkedett bele a magyar ki­sebbség a Román Népköztár­saság népeinek nagy családjá­ba, s milyen fejlődés ment végbe Erdélyben is Románia felszabadulása után. Első kísérlet ez, hogy hű, élő beszámolót kapjunk köz­vetlen szomszédunkról, aki­vel történelmünk is elválaszt­hatatlanul összefonódott, s akivel ma együtt küzdünk a szocialista társadalom felépí­téséért. Ez az első kísérlet, s tegyük hozzá, olyan jól sike­rült kísérlet, amelyre már nem is illik a kísérlet szó, in­kább kész műnek, eltalált hangvételű beszámolónak ne­vezhetnénk, amely nem viseli magán a kísérletezés jegyeit. A könyvet nagyon sok. jól sikerült, szép felvétel teszi tel­jessé. a képek Gajdár Pál fo- toriporteri képességeit dicsé­rik. (Kossuth Könyvkiadó.) Bofand-Bülics György: Idegen bolygón született Fantasztikus témáról triló­giát írni, már maga méltány­lásra való teljesítmény. Fenti művel a szerző trilógiájának harmadik kötetét bocsátja az olvasó élé. s a befejezés méltó az előző két könyvhöz: nem esett az érdekes cselekmény izgalma, érdekessége, végig sikerült megőrizni azt a mér­téktartást, ami Botond-Bolics előző két könyvét is jellemez­te. Mindhárom könyv cselekmé­nye a Vénusszal, a naprend­szer titokzatos, kifürkészhe­tetlen bolygójával fiigg össze, amely régóta izgatja már nemcsak ez érni szerű emberek, hanem a csillagászok fantá­ziáját is. A befejező kötet a Vénuszon született első ember kalandos életútját meséli el. azét az emberét, aki a XXII. században humanitásával, em­berségével győz le legyőzhe­tett ennek látszó dolgokat. Ez az ember nemcsak kalandos, fantasztikus regény hőse le­het. ez az ember, s ez Botond- Bolics írói képességeit dicséri, egyben-, ha csak nagy vonalai­ban is, de a jövő emberét tes­tesítheti meg. A könyv erénye, hogy nem tbnultat fel képtelen technikai csodákat, nem dolgozik olyan eszközökkel, amelyek irreáli­sak, hanem olyan iantasztikus mechanizmusok dolgoznak a könyv lapjain, amelyek Jcöny- nyen lehetnek valósággá már esetleg néhány évtized múlva is. Érdekes, élvezetes olvas­mány volt a „Vénusz-trilógía”, remélhetőleg szerzőjét a siker további művekre inspirálja. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) M. O. neve jegyzőkön yvülklbe ke­rül. Amióta megépült a vasút, így volt ez immár sok évti­zeden áit. A helyzet míg egyre súlyosbodik, a töltés mentén terjed a falu, egyre több ember kénytelen útját a síneken át megrövidíteni. Amikor, ezelőtt idestova har­minc esztendővel még lénye­gesen kevesebben éltek Tor- bágyon és így keveseb­ben is szelték át gyalog a vasúti pályát, a tekintetes vár­megye is megelégelte a tor- bágyiakat fenyegető állandó veszedelmet. Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye 1932-ben elrendelte, építsen a MÁV az állomásnál aluljárót. A MÁV azonban nem épített, hanem fellebbezett a belügy­miniszterhez, aki a megye ha­tározatát megsemmisítette. Azóta sem lett semmi az alul­járóból. Márpedig nincs olyan köz­ségi tanácsülés Torbágyon, amelyen a vasúti aluljáró megépítése szóba ne kerülne. Születik is minden évben egy­két tanácsi határozat róla, felkéri abban a végrehajtó bi­zottság a MÁV-öt, tegyen már valamit a község érdeké­ben, építse meg az aluljárót. Peregovits Kálmán torbásyj tanácselnök elmondotta ne­künk, nincs pénze a község­nek, nem adhat semmit még az aluljáróra se. De, ha a MÁV megépítteti, az egész falu ott dolgozik majd, segít társadalmi munkában. Nincs olyan torbágyi, alti ne mond­ta volna már számtalanszor, hogy szíves örömest vállal tár­sadalmi munkát, csak meg­építenék az aluljárót. Sokan fogadkoznak, egy-két hétig is dolgoznának, de többen teljes hónapot hajlandók vállalni. Munkáskézben nem lenne te­hát hiány, kérdés azonban, effajta hozzájárulás elég-e ahhoz, hogy a MÁV az alul­járó építésével végre megszün­tesse a torbágyiak örökös ve­szedelmét. Megkérdeztük er­ről Németh József minisz­terhelyettes elvtársat, a MÁV vezérigazgatóját, aki bizony nemmel felelt — A gyalogaluljáró létesí­tési költsége körülbelül kétmillió forint, de az előre nem látott talajvíz- viszonyok miatt esetleg még több is lenne — mondotta. — Ennek a költségnek körülbe­lül 90 százaléka tervszerű, ha­táridős. veszélyesnek minősí­tett szakmunkákat foglal ma­gában, társadalmi munkások alkalmazását tehát nem tenné lehetővé. A közönség áram­lása a rövidebb úton, a vasút létesítése után keletkezett te­lepülésekről történik a vágá­nyokon át, tehát most már a tanácsi szervek feladata vol­na, hogy a vasútépítés után jelentkezett szükségletnek megfelelő közlekedési lehető­ségekről gondoskodjék. Az utóbbi időben a városi és köz­ségi tanácsok, valamint azok területén levő üzemek a ha­sonló szükségletek kielégíté­sének elősegítése érdekében igen jelentős hozzájárulásokat ajánlanak fel és adnak a vasúti gyalogaluljárók, illetve felüljárók építéséhez. így az­tán vagy önálló, vagy a MÁV- val közös beruházásban le­hetőség nyílik ezeknek a műtárgyaknak a megvalósítá­sára; Több helyen így is történt. Helytelen szemlélet feltenni azt, hogy azért, mert egy út a vasúton vezet át, azt a vasútnak kell megépí­tenie. Vizsgálja meg Torbágy saját lehetőségeit s ha hozzájárulást tud biztosítani, két-három éven belül a felüljárót beil­leszthetjük tervünkbe. Ha az aluljáró helyett egy kevésbé kényelmes felüljáró építését igényelné Torbágy község, úgy a7, jóval olcsóbba, kö­rülbelül 600—700 ezer forintba kerülne. Ebben az esetben egy esetleges hozzájárulás a megvalósítás idejét is még közelebb hozná. Sz. E. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Irán) Hévíz is latl&ifänlö Mint ismeretes, az elmúlt évben a tsz-tagok biztosítási és önsegélyező csoportja rend­szeresen küldött jól dolgozó tsz-tagokat tíznapos ingyenes üdülésre, az ország legszebb üdülőhelyeire. Most, az év elején, tovább folytatódik az ingyenes üdültetés. A monori járásból január 13-án indul­nak Hévizfürdőre, január 23- án pedig Harkányfürdőre. A tíznapos ingyenes üdülésre ezúttal harminc olyan tsz-ta- got küldtek, akiket jó munká­juk alapján a tsz-ek vezetősé­gei javasoltak. Minden kapásterület gazdára talált Az üllői Március 15. Tíz­ben örömmel újságolták, hogy valamennyi kapásterületnek jó gazdája akadt már az óév utolsó napjaiban. Különben is derűs a hangulat, mert mintegy 37 forintot osztanak munkaegységenként a tagok­nak. Megjavult a munl<amo- rál és szilárd a fegyelem. Eb­ben az évben új bérezési for­mára térnek át. Előlegként 23 forintot biztosítanak a tag­ságnak. Az eredményekhez hozzájárul, hogv a közös gaz­daságban a fejési átlag napi nyolc liter és a fiaztatóban most is 40 anyakoca tanyázik. Mint mondják, olyan baráti jó közösségi szellem alakult ki a régi és az új tagok között, hogy ha valamelyik tag rev- gel nem jelentkezik, este már csapatosan kopogtak a kapu­ján: nincsue valami baja, nincs-e valamire szükség. imuüsszT. . mmsmaaui Verseny a terme'ószöveikezetekben Az elmúlt napok egyikén né­pes küldöttség járt az albert- insai pártbizottságon. Rais István községi párttitkár meg­hívására érkeztek az Abonyi Községi Tanács vezetői, ter­melőszövetkezetek elnökei, fő- mezőgiazd ászok, főkönyvelők;, hogy az slbertirsai vezetők­kel Itözöscn megállapodjanak a megyei tanács felhívására elindított munkaverseny rész­leteiben. A verseny alapja a gazdaságok 1962. évi terve. Célja az előirányzatoknak a túlteljesítése és a munka mi­nél tervszerűbb szervezése. A búzatermelésiben például kü- lön-külön versenypontot je­lent a szokvány és a nagy­hozamú búzafajták termelé­se. Az állattenyésztésben a szarvasmarha-tenyésztés — különös tekintettel az állat- sűrűségre, a tejhozamra és a hízómarha tervteljesítésre — képezi a verseny alapját. Kü­lön verseny pontokat jelent a beruházás saját erőből való teljesítése terv szerint és az áruértékesítés terv szerinti teljesítése. A tervezet jóvá­hagyása után a két községben megalakított bizottságok meg­állapítják a termésátlagokat és január 20-ig végső formá­jában megfogalmazzák a ve­télkedés feltételeit. A bélyegkiállitás elé Vasárnap a ceglédi bélyeg­gyűjtők nagyszabású, hagyo­mányos kiállítást nyitnak a művelődési házban. A ceglédi bélyeggyűjtő szakkörnek 120 felnőtt és negyven ifjú tagja van. Az elkövetkező hónapok­ban szeretnék elsősorban a taglétszámot növelni, valamint a szakelőadásokra minél több filatelistát mozgósítani. Mos­tani kiállításuknak is a töb­bi között az a célja, hogy ezt a szép szenvedélyt minél több érdeklődővel megismertessék és megszerettessék. Vissza a mezőgazdaságba Egyre többen kopogtatnak be újabban a dánszentmiklósi Micsurin Tsz ajtaján. Vala­mennyien fiatalok, korábban a fővárosban dolgoztak, nagy­üzemekben. Fekete János pél­dául a G anz-MÁVAG-ból ke­rült vissza a tsz-be. Éveken át a lakatosműhelyben dolgo­zott, szépen keresett. Ifjú Vö­rös István a Lampartból, Tabányi János, Lőrincz János. a Szőke-fivérek ugyancsak Budapestről tértek haza. A Micsurin Tsz-bem korábban évekig problémát jelentett a fiatalok elvándorlása. Most azonban igyekeznek minden­ben kielégíteni a szinte váro­sias szórakozási igényeket. Az ifjúságnak saját klubja van, vásárollak részükre televíziót, rádiót, magnetofont és teljes zenekari felszerelést. Minden sportkezdeményezést támogat­nak és jóformán hetenként lá­togathatják a dánszentmikló- siak á Déryné vagy a Petőfi Színház előadását. A legköze­lebbi közgyűlésen nyolc újabb hazatért felvételi kérelmét tűzte napirendjére a Micsurin TSz. FORTUNA ISMÉT MAMIT A lottó január 5-én tartott jutalomsorsolásán ismét akad­tak szerencsés nagykőrösiek. Az egyik ikerszelvény tulajdo­nosa „tetőtől talpig’’ felöltöz­het. utalványt nyert hatezer forintos összegben. Egy másik szelvény tulajdonosa NDK gyártmányú háztartási robot­gépet vihet majd haza. A har­madik szerencsés nyertes egy svájci karóra birtokosává lett. A TELEVÍZIÓ MŰSORÁRÓL Menekülés a pokolból Kél este, kedden és csü­törtökön, remekül szórakoz­hattunk a tv képernyője előtt, a szó nemes értelmében vett szórakozásban volt részünk. Az NDK televíziójának kétré­szes filmje kellemes megle­petést szerzett: egy pillanatig nem lankadó izgalom, várat­lan fordulatok, megkapó drá­mai helyzetek, ez jellemezte ezt a mintegy háromórás tv- filmet, amelynek készítői sze­rencsés kézzel dolgozták fel a témát, elkerülték a könnyen „kézreálló’’, olcsó eszközök al­kalmazását, s többre töreked­tek: egy ember sorsán keresz­tel bemutatni, milyen nem­zetközi méretű harc folyik Af­rika, s ezen belül Algéria sza­badságáért, illetve hogyan akarják a szó szoros értelmé­ben minden eszközzel. így a terrorista gyilkosságokkal is megfélemlíteni bizonyos —ko­rántsem titkos — szervezetek azokat, akik e harcot támogat­ják. A film fiatal hősének sor­sa nemcsak izgalmas, kalan­dokban bővelkedő, hanem em­berileg is igen, tartalmas út: eljut annak felismeréséig, hogy a Vörös Kéz és Bonn bi­zonyos körei között semmi kü­lönbség, hogy a francia és a nyugatnémet reakció édestest- vérék, s nyugalmat, biztonsá­got a becsületes ember nem találhat, de a terrorszerveze­tek bérgyilkosai megtalálják. A történet példa volt arra is. hogyan lehet erőltetett po­litizálás nélkül politikusán feldolgozni azt a témát, amely­nek minden mozzanata tele van politikával, s szinte felkí­nálja a sematikus lehetősége­ket. Korbschmidt rendező ve­zetésével, a film alkotói elke­rülték ezt. s törekvésükben je­lentős segítségükre voltak a kitűnő szereplők, elsősorban a főszerepet alakító Stahl. akinek eszköztelen, egyszerű iátéka hűen keltette életre a mind jobban felnyíló szemű fiatalembert. Végezetül csak annyit, még: örömmel üdvözölné minden tv-néző. ha a műsorcsere ke­retében. amelv a baráti televí­ziókkal fennáll, legalább Hven ív-fllmeket tudnánk küldeni barátainknak — mi is ... <«n)

Next

/
Thumbnails
Contents