Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-13 / 10. szám

m.sr MEGYEI sr> u I9G2. JANUÁR 13, SZOMBAT Négyezerre kémük a katasztrófaáfdmaiakak számét Mersthefietlenek a romok álé kér ills sebesültek - Három órán ás rengeti ca Söld Jugoszláviában - Földindulás Nepelban Hatalmas szélviharok Angliában LIMA Csütörtökön népes segély­csapatok érkeztek a perui fő­várostól mintegy 320 kilomé­terre észak-nyugatra levő Ran- rahica térségébe, ahol mint már jelentettük, a nyári me­legben megolvadt hatalmas jégial egy kilométer széles és tizenhárom méter magas lavina formájában zúdult a 6760 méter magas Huarasca hegyről a hegyoldalon és a völgyben levő helységekre. A tömegszerencsétlenség halálos áldozatainak szá­mát még mindig nem tud­ták pontosan megállapí­tani, de becslések szerint ez a szám megközelíti a négyezret. Mint az AP jelenti, egy Ran- rahicából Limába érkezett or­vos szerint a szörnyű elemi csapásnak szinte nincs is se­besült áldozata. Az esetleg még életben levő sebesülte­ket ugyanis a több méteres romréteg alól csaknem lehe­tetlen kiszabadítani. Rendkí­vül megnehezíti a mentési munkálatokat a rossz idő is. New York-i AP tudósítás szerint U Thant ügyvezető ENSZ-fötitkár táviratban kö­zölte Manuel Prado perui köz- társasági elnökkel, hogy a vi­lágszervezet minden segély­szerve a mentési akció ren­delkezésére áll. BELGRAD A Tanjug részletes helyszí­ni tudósításokban számol _ be a csütörtöki hercegovinál és dalmáciai földrengésről, amely sokkal erőteljesebb volt a ja­nuár 7-i földlökéseknél. Az áldozatok száma csak azért kevesebb, mert az állandó rettegésben élő lakosság már az első földlökések után kimene­kült a szabadba. A csütörtöki földrengés ugyan­is kisebb-nagyobb megszakí­tásokkal három órán át tar­tott. A legnagyobb pusztulás Podgora dalmát faluban volt, ahol egy ember meghalt és több megsebesült. A falu min­den háza rombadőlt. A föld­del vált egyenlővé Zavojane község is, Vrgorac község há­zainak pedig nyolcvan száza­léka romokban hever. Telje­sen elpusztult egy közeli kö­zépkori vár is. A földrengés következtében több helyen megbénult a vasúti és közúti közlekedés. A romok eltaka­rítására katonai egységeket vezényeltek ki. Drasnica falu, amely a múlt heti földrengés alkal­mával rombadőlt, most teljesen eltűnt a föld szí­néről, mert még a ro­mos házak is összeomlot­tak. Ugyancsak teljesen megsem­misült Marinovici község is. Mechanikai Laboratórium felvételre keres alagi telepére gyakorlattal rendelkező elektromérnököket, elektrotechnikusokat, szerszámkészítő, ele ktr oműszerész, esztergályos, marós, köszörűs, mechanikus műszerész és lemezlakatos szakmunkásokat és gyakorlott betanított munkásokat, valamint présgép-munkásokat Jelentkezés: Bp. VII., Gorkij fasor 25—27. Személyzeti osztály Telefon: 229—238 és Dunakeszi, alagi telep (repülőtér) telefon: Dunakeszi 17; A hatóságok katonai sátrak­ban helyezték el ideiglenesen a hajléktalanná vált családok százait. Az anyagi kár több milliárd dinárra rúg. KATMANDU A Reuter-iroda jelentése szerint csütörtökön megindult a föld Katmanduban, Nepal fővárosában. A három má­sodpercig tartó földrengés okozta károkról még nem ér­kezett jelentés. LONDON Hatalmas szélviharok — he­lyenként 160 kilométernél is nagyobb sebességgel — söpör­ték végig csütörtökön a brit szigetvilágot. A pusztító idő­járást alaposan megsínylették a hajók. Elsüllyedt Anglia dé­li partjai közelében az 561 tonnás Fordfield nevű hajó, legénységét sikerült megmen­teni. A plymouthi kikötőben hullámsírba merült egy ott horgonyzó luxus jacht. Ang­lia déli tengerpartján a hullá­mok átcsaptak az utcákra is. A szélvihar fákat csavart ki, háztetőket sodort le és autókat borított fel. Egy londoni építkezésen dol­gozó hatalmas emelődarút is felborított a szél. A Londont Brightonnal összekötő főútvo­nalon egy megrakott tehergép­kocsit a vihar lesodort az út­ról, 3 az autó egy házacska ebédlőjében kötött ki. A Lon­don környéki Romford falu iskolájának osztályterme ab­lakán a szél besodorta a szom­szédos ház tetejét; 9 kisgyer­mek megsebesült. Az elemi csapás Angliában hat halálos áldozatot követelt. Ünnepi est a győztes kubai forradalom harmadik évfordulója alkalmából A kubai forradalom győzel­mének 3. évfordulója alkalmá­ból a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa pén­teken ünnepi estet rendezett. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Brutyó János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, Péter János külügyminiszter, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára, valamint politikai és tár­sadalmi életünk más ismert személyiségei. A magyar és a kubai him­nusz hangjai után Horn Dezső, a SZOT titkára mondott ünne­pi beszédet, majd a részvevők meleg ünneplésétől kísérve Qhintin Pino Mochado kubai nagykövet lépett a mikrofon­hoz. Köszönetét mondott a ma­gyar dolgozóknak a hazája, né­pe iránt tanúsított rokonszen- vért, ismertette a kubai nép forradalmi harcának jelentő­sebb eseményeit, s az amerikai imperializmusnak megújuló Kuba-ellenes mesterkedéseit. BETELT Ä MÉETÉK A Tribune élesen bírálja Macmillan meghunyószkodá- sát Adenauer előtt. — Régen volt valami, amit angol külpolitikának nevez­tek. Ezt gyakran ugyan hi­bás nézetek alapján formálták meg. de azért nagyjából a kiindulási alap, a fő szem­pont Anglia érdekeinek szol­gálata volt. — Ma azonban már nem ez a helyzet. Amikor a nyugat­német kancellár olyan for­mában helyesli Lord Home állásfoglalását, ahogyan egy buzgó nyugatnémet nagykö­vet esetében tenné, és ugyan­akkor kioktatja az angol né­pet az „engedékenység veszé­lyességéről”, felmerül a kér­dés, vajon az angol külpoliti­kát Londonból vagy Bonn­ból irányítják-e? A Tribune ezután így folytatja: Az angol nép türelmes nép, túlságosan is türelmes. De úgy gondoljuk, hogy Adenauer legutóbbi nyilatkozatának pi­maszságával betelt a mér­ték. Sajnos, Macmillan nem ezt vallja. Ha az angol mi­niszterelnök valóban az or­szág érdekeinek igazi képvise­lője lenne, olyan választ adna a nyugatnémet kancellárnak, amit az nem tenne a kirakat­ba. Macmillan-től azonban nem várhatunk mást, mint helyeslő turbékolást. A nyugat-berlini problémá­ról a lap a következőket írja: — A Nyugat nem dolgozta ki ezzel kapcsolatos álláspont­ját. Azt tudjuk, hogy mit akar a Szovjetunió, de még Kennedy sem tudja, hogy mit akar a Nyugat. A Tribune befejezésül a kö­vetkezőket írja: — Ha London hajlandó be­letörődni lefokozásába és Bonn egyik kerületévé válik, akkor a Kelet és a Nyugat kö­zötti ellentétek még csak job­ban kiéleződnek. Ennek pe­dig nem szabad megtörténnie. Párizson a sor, hogy válaszoljon az algériai kormány nyilatkozatára Ötvenegy algériai politikai fogoly megssökött Az algériai kormány nyi­latkozata után a francia köz­vélemény várakozással tekint az algériai kérdés további fej­leményei elé. Párizsi politikai körökben általában úgy vé­lik, az algériai kormány újabb tanújelét adta, hogy jelen­tős engedményekre haj­landó a vérontás mielőbbi befejezése érdekében és most a francia kormányon a sor, hogy lépést tegyen a megegyezés felé. Debré mi­niszterelnök csütörtökön Le Havre-ban mondott beszédé­ben csalt nagy általánosság­ban érintette az algériai kér­dést és nem tért ki az algé­riai kormány nyilatkozatára. Az elnöki ■palotából kiszivár­gott hírek egyelőre csak a titkos tárgyalások folytatásá­nak szükségességét hangoztat­ják. Az Humanité Rabatba kül­dött tudósítója megjelöli azo­kat a vitás pontokat, ame­lyekben lényegesen eltér a francia és az algériai kor­mány álláspontja. Az első a népszavazást megelőző végre­hajtó hatalom, vagyis az át- meneti ideiglenes kormány p kérdése. Az FLN nem járul p hozzá, hogy ebben a kor- p mányban kisebbségben legyen 3 és azt kívánja, hogy ez a 3 kormány legyen felelős a ^ rend fenntartásáért. A fran- p cia álláspont ezzel szemben ^ az, hogy a francia kormány ^ főmegbízottja az átmeneti idő- ^ szakban is helyén maradjon £ és az átmeneti kormány fölé ^ rendelt szerepet töltsön be. ^ A másik lényeges ellentét ^ abban mutatkozik, hogy az ^ algériai kormány az átmeneti p időszakban saját felszabadító ^ hadserege számára szerepet P követel a rend fenntartásában ^ és részt kíván venni a váró- ^ sok és községek irányításé- ban. Tisztazatlan meg az Al- gériában maradó francia ka- J tonai támaszpontok, elsősor- p ban Mers-el-Kebir kérdése. Ezzel szemben lényeges köze- p ledés mutatkozott a titkos p megbeszéléseken Algéria terű- í Jeti egységének értelmezésé- í ben. p Az algériai kormány nem \ zárkózik el a szaharai j francia érdekeltségek elis- \ mérésé elől és nem ellenzi \ az olaj kiaknázásával J kapcsolatos magántőke- ; befektetéseket. Algériai kormánykörökben j egyébként hangoztatják, az \ OÄS letörésére bejelentett in- í tézkedések semmiképpen sem í irányulnak Algéria békés euró- £ pai lakossága ellen, még azok í ellen sem, akiket a fasiszták- f nak sikerült megtéveszteniük. í Az algériai felszabadító hadse- S reg fegyveres csoportjai kizá-! rólag az OAS ügynökei, a me­fegyverraktárba és nagy mennyiségű fegyvert vitt ma­gával. Az algériai városokban to­vább folytatódtak a me­rényletek. Az elmúlt 24 órában elköve­tett revolveres, géppisztolyos és bombatámadásoknak, kilenc halálos és tizennégy sebesült áldozata volt. A Le Havre-i munkások Debré ellen tüntettek Debré francia miniszterel­nök csütörtökön Le Havre-ben részt vett egy francia óceán­járó hajó felavatásán. Amikor a miniszterelnök a városba érkezett, a munkások vala­mennyi üzemben beszüntet­ték a munkát és az utcákra vonultak. A tüntetők „Gyilkos OAS!”, „Békét Algériának!” kiáltásokkal fogadtak a mi­niszterelnököt. Hasonló tünte­tésre került sor a kikötőben is, ahol a dokkmunkások ugyancsak megszakították a munkát Mesterkedések a színfalak mögött Szovjet kommentár az ENSZ átszervezésének amerikai terveiről A Novoje Vremja Kortáys aláírással cikket közöl az ENSZ-közgyűlés hétfőn meg­nyíló második felvonása elé. A lap rámutat, hogy a Daily Mail washingtoni tudósítója szerint Washington ég Lon­don jelenleg „radikális ter­vet dolgoz ki az ENSZ tevé­kenységének megjavítására” s ez év elején „magas szín­vonalú technikai tanácskozá­sokra került sor abból a cél­ból, hogy hatékonyabbá te­gyék az ENSZ békefenntar­tó gépezetét”. Az angol tudósító szerint jobbnak látják, ha nem hív­nák össze értekezletet az alapokmány megváltoztatá­sára, hiszen az ilyen értekezleten a tagállamok többségének véleménye nem sok jóval kecsegtet a nyugati ha­talmak terveit illetően. Ezért színfalak mögötti mes­terkedésekről van szó, ame­lyeknek célja, hogy az ENSZ végrehajtó apparátusát a tag­államok anyagi hozzájárulá­sának megfelelően szervez­zék át. Kennedy és tanács­adói, az angol újságíró ér­tesülései szerint, úgy vélik, hogy a nagyobb tagsági dí­jat fizető országoknak az ENSZ végrehajtó hatalmában is nagyobb mértékben kell részesülniük. A Novoje Vremja kom­mentátora a következő meg­jegyzéseket fűzj ehhez a tervhez: — Lényegében mit jelent ez a javaslat? Kísérletet az ENSZ megvásárlására? Ez voltaképpen megfelel az Egyesült Államok szellemé­nek. A pénzt persze sokan szívesen elfogadják, de sok amerikai politikus elismer­te már azt a vitathatatlan tényt, hogy a dollár nem képes sem a tekintély, sem az amerikai világpolitikai cé­lok elérését megvásárolni az Egyesült Államok fámára. Ez a terv ugyanazokkal az alapvető hibákkal terhes, mint az egész dollárpolitika. Az ENSZ-beli változások a világban bekövetkezett változásokat tükrözik s nincs az a dollár-összeg, amely megmásíthatná a dolgok menetét. — Mindazoknak, akik fel­ismerik a viliágban lezajló fo­lyamatok és eltolódások fej­lődési irányát, értelmét, vi­lágosan kell íátniok, meny­nyire reménytelenek azok a reakciós kísérletek, amelyek­nek célja, hogy minden áron fennmaradjon az ENSZ-ben a mai helyzet, s a világszer­vezet továbbra is eszköze maradjon az atlanti tömb szűk csoportjának kezében — fejeződik be a Novoje Vremja kommentárja. rényletek és gyilkosságok tet­tesei ellen készülnek fellépni. Ezek az akciók valójában már megkezdődtek. Az algériai kor­mány hivatalos sajtóirodája csütörtökön este jelentést adott ki, amely szerint az algériai hadsereg fegy­veresei január 9-én és 10-én ötvenkét fasisztát öl­tek meg Algéria különböző városaiban. Mint; Orleansvllle-ből jelen­tik, az ottani börtönből csütör­tökre virradó éjjel 51 algériai politikai fogoly megszökött. A börtön falai alatt vájt alagúton keresztül jutottak a szabadba. Nagy rendőri és csendőri ké­szültséggel indultak kézrelierí- tésükre, eddig azonban egy szökevényt sem sikerült elfog­ulok. Valószínű, hogy a megr szökött foglyok az algériai par­tizáncsoportokhoz csatlakoz­tak. Algíriből viszont nagyarányú fegyverrablást jelentenek a reggeli párizsi lapok. Csütörtö­kön este 15 tagú OAS-különít- mény behatolt egy katonai Az európai közös piac naptárán késik 1962 január elseje í December közepe óta száz íés egynéhány órát vitatkoztak már Brüsszelben az európai í közös piac tagállamainak kül- í ügy- és földművelésügyi mi- ^niszterei, mégsem jutottak ^mindeddig előbbre. Majdnem % ott tartanak, ahol 1961. de­cember 18-án, amikor hozzá­láttak a bonyolult kérdéscso- $p°rt megtárgyalásához: az új ^esztendő első napján a közös ^piacon, azaz hivatalos nevén paz Európai Gazdasági Közös- őségben megkezdődjék-e az jegyesek által régen várt, má- psok által rettegett „második Ő szakasz'’? ^ Dióhéjban utalnunk kell az ^előzményekre: 1957—58 vajú­dásokkal teli éveiben a római ^egyezmények alapján megszü­letett hat nyugat-európai ál­ltam: Francia-, Nyugat-Német- Őés Olaszország, valamint Bei­ngtam, Hollandia és Luxemburg n közös piaca, gazdasági közös- Ő sége. Megállapodtak abban, ^hogy az 1961. december 31-ig Ő terjedő „első szakaszban” n csökkentik az egymás közti n kereskedelemben a vámtétele­iket, fokozatosan szabaddá te­tszik a tőke, s a munkaerő Í vándorlását, végül pedig meg­szövegezik a közös mezőgaz- pdasági politikát. Ebben az t„első szakaszban’’ a részvevők gcsak az egyhangúlag hozott határozatoknak voltak kötele­sek magukat alávetni. A „má­sodik szakaszban’’ a közösség egészét érintő döntések akkor is érvényesek, ha csali a több­ség hozta meg ... A közös piac általában be­váltotta a hat ország tőkései­nek reményeit, helyesebben: megfelelt az ipari nagytőke urai várakozásának. A mam- mutvállalatok megnövekedett profitot vágtak zsebre a szé­lesebbre nőtt piacon. A ki­sebb és középvállalatokra mind a hat országban nehe­zebb idők következtek, ők nem bírták el a megerősödött nemzetközi konkurrenciát. Kü­lönösen végzetes volt azonban a közös piac a fejlettebb me­zőgazdasággal rendelkező or­szágok parasztságára. A fran­cia répatermelő, állattenyész­tő, vagy a gabonatermését, borát értékesíteni nehezen tudó gazda, az olasz gyü­mölcstermelő, vagy a tejter­mékeiből élő holland paraszt számára a közös piac semmi jót sem hozott, sőt! Az Euró­pai Gazdasági Közösségnek az a vezető orzága, amely a leg­több mezőgazdasági terméket tudná felvásárolni, a bonni Németország, a közös piacon kívüli államokban jelentke­zett vásárlóként. Az olcsón vett mezőgazdasági terméke­ket viszont drágán adta el fo­gyasztóinak. az árkülönbözetet pedig állami segélyként szét­osztotta a nyugatnémet föld- birtokosok, Adenauer pártjá­nak támaszai között... Ugyan­ekkor azok a közös piacon kí­vüli államok, amelyek mező- gazdasági termékeket impor­tálnak, azzal álltait bosszút az Európai Gazdasági Közösség területén iparcikk-értékesítési lehetőségeik csökkentéséért, hogy nem vettek francia húst, bort, cukrot, olasz gyümölcsöt, holland sajtot... A múlt év nyarán Francia- országban súlyos mezőgazda- sági válság robbant ki, a pa­rasztok heteken át traktoraik­kal elbarikádozták az ország­utakat, megrohanták a mező­városokat, s parázs tüntetése­ket rendeztek. A degaulleista kormányt nehéz helyzetbe hozta a francia gazdák elszánt harca. A párizsi politikusok­nak számot kell vetniök azzal, hogy — választókról van szó, akik voksukat a kormány el­len adhatják le a legközelebbi választásokon ... Most hát, amikor a közös piacnak a hírhedt „második szakaszba” kellett volna lép­nie, De Gaulle miniszterei „offenzivába” kezdtek Brüsz- szelben. Megkötötték magu­kat: addig nem jöhet a „má­sodik szakasz”, míg a közös XXXXXXXXXXXXX\XXXXX\XXXXXXXXXXXXXXX\\XXXNXV\ mezőgazdasági politikát meg nem fogalmazzák, míg a nyu­gatnémetek nem hajlandók át­venni a francia, az olasz, a holland mezőgazdaság termé­keit. Bonn képviselői olyan heves ellenállást tanúsítottak, hogy a tárgyalások eddigi több mint száz órája sem volt elég az ellentétek elsimítá­sára. A franciák egy közös árkiegyenlítési alap kialakítá­sát sürgetik, ebből fedeznék a mezőgazdasági termékek árainak különbözőségét, s így versenyképessé tehetnék a francia gazdák portékáját is a nyugatnémet piacon. Bonn urai tudják, hogy itt nekik kellene a bukszába nyúlni az árkiegyenlítési alap megte­remtésekor. Fizetni pedig Adenauer kormánya nem szeret... Dúl tehát a harc a brüsz- szeli zöldposztós tárgyalóasz­tal mellett. A közös piac nap­tárán továbbra is késik 1962. január elseje. A „második szakaszba” még nem jutott el az Európai Gazdasági Közös­ség. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy a „holló nem vájja ki a másik holló szemét”, így a nyugati tő­kések is egy napon meg­egyeznek. A nyugatnémetek előbb-utóbb beadják a dere­kukat és kompromisszumos megoldásba mennek bele. Az­zal a hátsó gondolattal, hogy a „második szakaszban”, ami­kor már nem lesz n franciák­nak vétójoguk, kialakíthatnak többséget a maguk elgondolá­sai mellett... Adenauer „hol­lóit” nem kell félteni... Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents