Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-12 / 9. szám

1965. JANUÁR 12, PÉNTEK »KST UECVEI í&Ciriap 3 Sok év bizonyítványa Úgy ismerik őket a Dunake­szi Járműjavítóban, mint a pontosság példaképeit. — Ha megállna a bélyegző- óra, a portás a Tasjiádi-brigád érkezéséhez pontosan beállít­hatná — hallottuk valakitől, ajtókor afelől a 24 ember fe­löl érdeklődtünk, aki Tasnádi Zoltán brigádvezető irányítá­sa mellett a gyár legtávolabbi zugában a vasúti kocsik belső szerelvényeit készíti. A halkszavú brigadéros őszinte örömmel viszonozza az újévi jókívánságokat és ami­kor arra kérem, mondja el, mit kérdezne önmagától, ha ő volna a riporter, így válaszol: — Jobb lesz, ha én ebbe nem avatkozom bele. Ehhez nem értek, de szívesen válaszolok mindenre, ami érdekli. Mielőtt elmerülünk a beszél­getésbe, még egyszer végig sik­lik tekintete a szorgoskodó embereken, aztán, mint aki meggondolta magát, mégis ő kérdez elsőnek: — Látta a legújabb gyorsvonati elsőosztályú vasúti kocsinkat? — Igen. — Hogy tetszett? — Szép is, jó is, kényelmes is, valami azonban nem tet­szett. Felvonja a szemöldökét, vár: — Nem tetszett, hogy a foga­sokat a fűtőtest fölé rakták, mert így a kabátok rálógnak a fűtőtestre. Mosolyog. — Jó szeme van. Észrevette, hogy a kőoroszlán szájából hiányzik a nyelv. Megköszönöm az elismerést, s most már én kérdezek: — Mióta dolgozik ebben a gyárban? — 1939 óta. — S a brigádja mióta van együtt? — Ilyen nagy létszámmal öt esztendeje. — Sokat cserélődtek az em­berek a keze alatt? — Tizenhat éve vagyok bri­gádvezető, de inkább csak szaporodott a brigádom. Nem akarok dicsekedni, de úgy ér­zem, mindenki megtalálja ná­lunk a számítását, aki szeret dolgozná. Nálunk pedig nincs lógós. Ahogy így beszélgetünk, fia­tal asszonyka lép hozzánk, el­nézést kér a zavarásért, aztán .. bemutatkozik: — Sződi Györgyné. Aztán a bnigádivezetőhöz; fordul: — Kedves Zoli bácsi, akkor í én most elköszönök. Kérem,! tartsanak meg jó emlékezetűit- í ben. í Kezet szorítanak, s a brigád-; vezető csak ennyit mond: — Aztán maga se felejtsen \ el bennünket. \ * A fiatalasszony távozása j után a brigatíérosra nézek. Ér- / ti a pillantást: — Nem kilépő. Közgazdasági \ technikumiba jár. Már harmad- í éves. Áthelyezték a könyve- ; lésbe. ; Ha már itt tartunk, beszél- \ gessünk a tanulásról. Ugyan- j abban a hangnemben válaszol- ; gat tovább: — Rajta kívül még három ! diákunk van. Ketten vasúti ! technikumba, egy pedig gim- ! néziumba jár. De mi, többiek : se tétlenkedünk. Munkásaka- ! démiára járunk, meg politikai ! iskolára. — Ahol így szeretnek tanul- j ni, bizonyára a szakmában is ; jártasak. Van-e sok szakmun- ; kás.uk? Kapásból válaszol megint: — Egyetlen átképzésünk i van, ő most tanulja a szakarát, i A többi már szakmunkás. Körülnézek a műhelyben. A legtöbben úgy negyven körül lehetnek. Csak néhómyan áll­nak közelebb a húszhoz, mint a harminchoz. Hangosan is elmondom észrevételem. S a válasz: — Igen, negyven év körül lehet az átlagos életkor. De voltunk mi fiatalok is. Már említettem, hogy sok éve va­gyunk együtt. Évek óta együtt dolgoznak. Szakmunkások. Pontosak. Szorgalmasak. Mi hiányozhat még a jó munkához? Láttam, mi kerül ki a kezük alól. Ha meós lennék, bélyegzőt adnék nekik — védjegyként. — Mi a titka a jó munká­nak? — Titkunk nincs. Nekünk minden fontos. Tíz éve isme­rem a szerkesztési osztály ve­zetőjét. Minden munkát vé­gigkísér a rajzasztaltól, elké­szültéig. Mindig kikéri a vé­leményünket. Tudjuk, hogy számít ránk, komoljran vesz bennünket ő is. meg a többi vezető is. Hát lehet ilyen kö­rülmények között hányaveü módon dolgozni? Kimondva minden gondolat nagyobb súlyt kap. Tasnádi Zoltán is így érezhette, mert itt megállt és gyorsan hozzá­tette még az elmondottakhoz: — Persze, nem kell azt hin­ni, hogy már nincs is javítani­valónk. Átvételnél azért akad még egy-két laza csavar és más — teaz, hogy nem nagy javítanivaló. S most már nyugodtan várja a következő kérdést, amely e keresetet tudakolja. — Nem mondom, több is el­kelne a pénzből, de azért nem panaszkodhatunk. Átlagban a másfél és a kétezer között va­gyunk. Elmeséli, hogy egyik dolgo­zójuk, akinek a fia orvosegye­temre jár, nemrégen kereseti kimutatást kért, s r.«m akarta elhinni, amikor 1900-ra jött ki az átlaga. — Mi tartja úgy együtt ezt a nagy gyári családot? Pillanatnyi gondolkodás után ismét kész a válasszal: — Itt a gyárban a munka köt össze bennünket, de a kapun kívül is összetartunk. Műszak után gyakran együttmaradunk, szó­rakozunk, beszélgetünk. A bri­gád tagjai Pesttől Nagyma­rosig sok helyen laknak, de azért heten még a szilvesztert is együtt töltöttük. >— Ezek szerint — mondom — maguknak már szocialista brigádnak kellene lenni. Csupán mosoly a válasz. A szekrényhez lép és kivesz egy bekeretezett oklevelet. Az asz­talra teszi. Rajta az írás: Tas­nádi Zoltán brigádja elnyerte a szocialista brigád címet. Gratulálok, s kérdem, mi­kor neveztek be. S a felelet: — Már altkor, amikor még senki sem beszélt a szocialista brigádokról. Higgye el, az ez­zel járó követelményeket nem lehet hat hónap alatt teljesí­teni. Több együtt töltött esz­tendő vezet el addig, hogy egy brigád elmondhatja magáról, szocialistává fejlődött. A mi oklevelünk is sok év bizonyít­ványa. S hadd tegyük még hozzá: kitűnő bizonyítvány. Farkas István TÚLJUTOTTAK A KEZDETI NEHÉZSÉGEKEN Szembeszálkak az aszállyal — Sikeresen zárják az évet Vácszentlászlón Túljutottak az indulás kez­deti nehézségein, lerakták az eredményes gazdálkodás alap­jait, megszilárdult a termelő- szövetkezet. így összegezhet­nénk elöljáróban a két esz­tendős vácszentlászlói Arany Kalász Termelőszövetkezetet. Annak idején itt is elég sok nehézséggel kellett szembe- szállniok az újdonsült szövet­kezeti gazdáknak. Már tavaly, hogy csak az eredményesség egyik fokmérőjét említsük — 28 forintot fizettek itt egy- egy munkaegységre. Most a hosszan tartó aszály ellenére is ki tudják fi­zetni a tervezett összeget, körülbelül 29—30 forintot. Jelenleg még, ahogy szak­nyelven mondják, „vegyes profilú” a vácszentlászlói Arany Kalász Termelőszövet­kezet gazdálkodása. Kertész­kedéstől az ipari növények tei mesztéséig és az állattartá­sig sokféle ágazattal foglal­koznak itt a szövetkezet gaz­dái — nem is sikertelenül. Indításként nem lehetett más­ként, a specializálás feltételei nemcsak akkor, de még ma is hiányoznak. A távlati fejlesztési terv­ben azonban egyre inkább HARM AS IKREK KISFIÚT VÁRTAK - HÁROM KISLÁNY ÉRKEZETT A csepeli kórház szülőosztá­lyán Barcsa Jánosnét kere­sem, Ám Luca nővér, kedve­sen, tréfásan, nékemtámad: — Miért nem hozott fény­képezőgépet? Ilyen hős asz­A nehezén túl van. s a szülő- osztályon most ő a „sztár“. — Ilyen még nem volt a családban — mondja. — Egy­szörnyről, aki hármas ikreket szült, illik, hogy fénykép is megjelenjen. — Majd délután kijön a fo­tósunk — szerelem le a nő­vért, s az ágy mellé húzott székre ülve megkezdhetem az interjút. Bancsáné boldog, mosolyog. A boldog szülök (Foto: Szén ti vány i Ferenc) szerre három élet.. s A fér­jem olyan boldog, hogy szinte nem fér a bőrébe. Pedig az üzemiben elveszített legalább egy fél hektó bort S megtudom: a férj, a Cse­pel Autógyár hajtóműedző- részlegének villanyszerelője, majd mindegyik szaktársával fogadott, hogy neki márciusra fia lesz. Dekát a sors útjai az állattenyésztésre tér át a vácszentlászlói termelő­szövetkezet. Hogyan alakult az elmúlt esztendő, mit tgér a közelgő zárszámadás? Erre némikép­pen a már említett, közel harminc forintos munkaegy­ség is választ ad. Nem volt könnyű megbirkózni a hóna­pokig tartó szárazsággal, meg­győzni a kishitűeket, ám a közös összefogás még az aszály ellenére is győzedel­meskedett A termelőszövetkezetnek mintegy három és félezer hold földterülete van. ötszáznyolc- * vanhatan írták alá a belépési , nyilatkozatot, s közülük há- romszáznyolcvar.batan rend­szeresen részt vállaltak a kö­zös teendőkből. Ha leszámít­juk az idős, már nyugdíjas tsz-tagokat, elmondható, hogy alig vannak már néhányan, akik ldvonják magukat a kö­zös munkából. Mind többen jönnek visz- sza az ipari munkások közül is a termelőszövet­kezetbe. Látják, hogy a gazdaság a rendszeresen dolgozó tagok­nak biztos megélhetést nyújt 1980-ban még a vezetőség is inkább csak „tapogaíódzott”, tájékozódott, hogyan lehetne minél több pénzbevételre szert tenni. Más termelőszövetkeze­tek példáin okulva, tavaly Vácszentlászlón is hozzákezd­tek a nagyüzemi zöldborsó- termesztéshez. Összesen 360 holdat vetettek, 9 tetemes be­vételre tett szert a szövetke­zet A húsz holdnyi uborka kerek kétszázezer forint bevételt hozott a termelő- szövetkezet konyhájára. Ugyancsak szépen fizetett a mák, amiből a bátrabbak buzdítására negyven holdat vetettek. A termelőszövetkezet tagjai­nak hetven százaléka nő, s elmondható, hogy áz asszo­nyok, s a lányok az elmúlt évben is gyakran szégyenbe hozták a közös munkától még Idegenkedő férfiakat. Az asz- szonyek családtagjaikat is be­vonták a munkákba, s így munkaerőhiány nem fenye­gette a terméski'átásokat. Amikor a Hatokban kint jártunk a vácszentlászlói ter­melőszövetkezetben, a leltá­rozó bizottság már befejezte munkáját. A könyvelés hoz­záfogott az elmúlt esztendő mérlegének összeállításához, amely az előzetes nyilatkoza­tok alapján is további gyara­podásról tanúskodik. Nemcsak lelkiismeretesebben művelték a tagok a szövetkezet földjeit, hanem takarékosabban gazdál­kodtak a közös vagyon­nak A kampányidöszakok — a szokatlan időjárás miatt — gyakran komoly erőfeszítést igényeltek a vácszentlászlóiak- tól is, mégsem lépték túl a tervezett munkaegység-fel­használást. Igaz, ennek a ter­melőszövetkezetnek a „mérle­ge” sem áll csupán pozitívu­mokból, sok-sok tanulságot szolgáltat az Arany Kalász Termelőszövetkezet második esztendeje. Éppen e tapaszta­latok felhasználásával, a munka jobb megszervezésével akarnak az idén még eredmé­nyesebben, ésszerűbben gaz­dálkodni a vácszentlászlóiafc (sp) ESZPRESSZÓ A FÚJTATÓHOZ vácsműhelyt, és annak láttán nem támad kolosszális ötlete: abból kell vendéglátóhelyet: csinálni. Hát így történt. ; S mert Cegléd külső ré- \ szein másfelé szintén szükség; lenne ilyesfajta fújtatóhoz \ címzett bisztróra, ez idén még i vagy három megnyílik. Sok lo- \ vat tartottak a városban, s i amióta inkább a traktorok,; meg teherautók szaporodnak, I van ám még jócskán elárvult; kovácsniűhely, csak azokból kell válogatni. Ki is válasz- i tották a hármat, ahol még eb­ben a folyó esztendőben esz­presszóval ellátott bisztrót ren­deznek be. riE NEMCSAK Cegléden, U másutt is akad mostan­ság kihűlt tűzhelyű kovács- műhely, például Nagykőrösön is. Ott szintén két egykori patkoldából lesz még ebben az évben bisztró. Aztán majd az elkövetkező esztendőkben nyil­ván sor kerül némely bezárt falusi kovácsműhely bisztró- sítására. Így lesz ez rendjén, ha már a kovácsműhely a közös lóis­tálló szomszédságába, a tsz tanyaközpontjára kiköltözött, és ezáltal végleg megszűnt a kovácsnál való kaszinózás le­hetősége. Valahol meg kell azért beszélni a világ folyá­sát, s eszmecserére mégis­csak jobb oda járni, ahová régtől fogva szokott az ember. Különösen, ha már nem va­sat tartanak a tűzbe, hanem fölötte rostot, jókora húsda­rabbal. Jobb annak az illata, mint a patának, amikor éppen vasalja a kovács. Kellemesebb is lesz eztán a kaszinózás az ilyen régi kovácsműhelyek-; ben, í Sz. E. járt az idő, hiába no, ahogy legénykorában, puszta kézzel a vasat már meg sem hajlítja. Ezentúl, amikor emiatt elfogja a bánat, legalább betérhet egy feketére háza tőszomszédságá­ba, a saját telkén, a bisztró­ba. Ott dolgozik az asszony, a volt mesterné, urának bizo­nyára jó erőset főzet. a ETÁN AZ SE rossz, ha a fi tassan omladozásnak in­dult műhelyépület szintén hoz néhány forintot a házhoz. A Ceglédi Vendéglátóipari Vál­lalat bért fizet érte. Sőt, helyrehozatta, kicsinosította. Egészen más lett a formája, rá sem ismerni, holott csak nyolcvanezer forintba került a tatarozása, berendezése. Miképpen lett bisztró a ko­vácsműhely? Ügy, hogy a ven­déglátó vállalat, ahogy mon­dani szokták, piackutatást végzett, megvizsgálta Cegléd városának melyik része nél­külözi az olyan helyiséget, ahová egy pohárka italra, egy falat harapnivalóra betér­het az ember. Kiderült, a peri­fériákon sokhelyütt igénylik az effajta vendéglátó helyet, amióta a kocsmák megszűn­tek. Ezen a környéken is volt valaha három kocsma, hűlt helye van már mind a három­nak, azóta lakássá építették át mindegyiket. Pótlásukra hát új épületet kellene emelni, vagy ha alaid alkalmas, azt megvásárolni, csakhogy ah­hoz anyagi keretet a vállalat honnan teremtsen elő beruhá­zásra, ahogy manapság mond­ják. Nem is lett volna bisztró a Széchenyi utcában, ha valaki fel nem fedezi az üres ko­rpZT KELLETT volna ráir- llé ni Cegléden a pár napja mgnyílt legújabb vendéglátó- hely cégérére. Nemcsak azért, mivel eszpresszógépen főzik benne a kávét, hanem már csak azért is, mert azon a he­lyen, ahol most az ezüstös ma­sina az illatos fekete italt gyártja, nem is olyan régen még a kovács fujtatója szí­totta a tüzet. Ugyanis a Szé­chenyi utca 93. alatt létezett kovácsműhelyt alakították át — bisztrónak. Valaha gazdák, meg kocsisok várakoztak ehe­lyütt, míg a műhelyajtó előtt álldogáló lovuk patkolása a többiek után sorra kerül% és közben pipázgatva megbeszél­ték a világ sorsát. Most meg, nyilván ugyanazok a szemé­lyek a divatos hidegkonyha remekeit eszegetik, utána bort vagy sört szörpölgetnek, eset­leg valami cukrászati nyalánk- ' ságot kóstolgatnak, de min- \ denképpen kiparancsolják a \ duplát, avagy csupán a szimp- \ lát, s ahogy régen, ezen a he- i lyen, most is csak a világ dol- \gai felől elmélkednek. Csak- i hát persze már gyalogszerrel \vagy éppen valamifajta gép­ijárművön érkeznek, más lett laz élet, az emberek ugyan ''.számban sem kevesebbek, ám ;a lovak bizony nagyon meg- ; gyérültek az idők folyamán. j Hiszen csak így lehetett a ko- ! vácsműhelyből bisztró. \ Maga a kovácsmester is Résért akasztotta szegre a kala- í pácsát, beállt pár éve valami \üzembe és dehogy bánja. Ha \ugyan visszasóhajtja a régi iszép időket, egyébért sem te- szí, csupán mert felette is el­kifürkészhetetlenek. Január 7-én, vasárnap este, már nyu­govóra tért Szigethalomon a Barcsa-család. amikor az asz- szonyt elővették a fájdalmak. A mentők a csepeli kórházba vitték, ahol 8-án, még kora hajnalban világrahozta a — három kislányt. Marikát, Er­zsikét és Ibolyát. — Hol vannak most a ki­csik? — A koraszülött-osztályon. Naponta kapom a tájékoztatót: egészségesek. Kettő fekete, egy szőke. Nem tudom, melyik a szőke, mert már reggel, néhány órá­val a világrajövetelük után, elvitték őket. Egy kiló húsz, egy kiló. egy kiló harmincöt deka — ilyen súllyal szület­tek, két hónappal előbb. Csak picik, de olyan kedvesek, és gömbölyűek. Ha itt megerősö­döm, bejárok majd hozzájuk szoptatni —, s ha két kiló 40 dekásak lesznek, hazavilietem őket. Mindezt egyfolytában, csil­logó szemmel és valami na­gyon őszinte örömmel mondja el az erős. 29 éves fiatalasz- szony, de ennél az utolsó fél­mondatnál, mintha felhő ereszkednék a homlokára S hogy kérdezem, elmondja, mi az oka. — Mikor a férjem Eszter­gomiból Szigethalomra hozott, az ő édesanyjánál laktunk. Aztán nekiláttunk egy családi ház építésének, és amikor a konyha elkészült, a sajátunk­ba költöztünk. Én betegesked­| ni kezdtem — így az építke- i zés abbamaradt. S aztán az újabb terhesség. És most itt a három kislány... Baresáékmafc ezentúl hat gyer­mekről kell gondoskodniok. Igv valóban nagyon kicsi az a 4x4 és félméteres konyha... Újra mosoly terül szét a fia­talasszony arcán: — Csak tartsa meg az isten erőben, egészségben, mind a hatot... Olyan kedvesek lesz­nek az ikrek, ha majd egyfor­ma ruhában, hajukban egyfor­ma szalaggal mennek az isko­lába... Délután beiön a fér­jem. Mondja, hogy mindenki ugratja ! — de számít az most? í Ebéd után felhívom telefo- ; non a Schöpf—Merei koraszü- ; lőtt-kórházat: i — A Barcsa-ikrefc? í — Jól vannak, egészsége- ; sek. Murányi József y | Már nagyüzemi gyümölcsöst telepített az egyéves | kismaros! gyümölcstermelő szakcsoport A Kossuth gyümölcstermelő szakcsoportba mindössze egy f éve társultak a kisiparosiak, de már az első esztendőben is ^ nagyszabású közös munkákat végeztek el. Egy tagban tizenhat és fél holdon almát telepítettek, ezenkívül egy holdas őszi- 'j barack csemetekertet létesítettek, hogy idén tíz holdon saját ^ facsemetéikből barackot telepíthessenek. A közös munkából a ff szakcsoport tagjai egyformán és lelkesen vették ki részüket ff Nemcsak a gyümölcsös telepítéséből, hanem tavasszal meg ff nyáron a rétek kaszálásából és a széna betakarításából is. < Ősszel pedig ötven hold szántóföldön közösen vetették el a íj búzát. A tagok az első közös munkában töltött év eredményeivel 'f elégedettek és ilyen hangulatban készülnek az e hó 15-ére f, összehívott közgyűlésükre. Ez alkalommal a szakcsoport eddigi f, vezetősége lemond. Alkalmat akar ezzel adni a tagságnak 'f arra. hogy amennyiben a vezetőség, vagy annak egyes tagjai- ba vetett bizalma megingott volna, helyettük új embereket állíthasson a szakcsoport élére«

Next

/
Thumbnails
Contents