Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 5. szám
1962. JANUAR -7, VASÄRNAP l’tai MEcret cJCirlgp Az Arktisz és az Antarktisz Két földrész, amelyen ötven évvel ezelőtt még nem taposott ember lába A cím már elárulja, melyik az a két földrész, amely még ötven évvel ezelőtt is elzárta magát a kutató, titkokat vallató emberi elme és akarat elöl, hideget, havat, jeget, lel esztendős éjszakát szegezve szembe az emberrel, aki titkait kutatta. A két földrész: a Déli- és az Északi-sark, két jeges, komor földrész, amely előtt a késő középkor kutatói megtorpantak, s a XIX. század bátor, olykor vakmerő hajósai sem tudták meghódítani. A XX. század elején megtört a varázs. Az ember eljutott mindkét sarkra, s azóta a sarkkutatás a tudomány egyik fontos, kiterjedt ága lett. Az ismeretlen ismertté lesz. az emberi ész, értelem, akarat itt is diadalt aratott, új tartományt hódított el a természet titkainak országából, s sorolta be ismeretei közé. Csak egy világtéj: észak A sarkra eljutó ember több olyan jelenséggel találja szemközt magát, ami ismeretlen, hihetetlen mindenpapjaink körülményei között. Sok ember még ma is alig hiszi, hát még hogyan hitték volna a letűnt évszázadok emberei a messzire, ismeretlen tájakra elvetődő hajósok „meséit”, amely szerint van egy földrész, ahol fél esztendeig tart a nappal, s ugyaneddig az éjszaka. Pedig így van: a Déli-sarkon szeptember 23-án kel a Nap, s március 21-én ■yyugszik. Fény és sötétség hosszú, szinte elviselhetetlenül lassú változása ez. De ugyanilyen furcsa az is: ha a Délisarkon álló ember bármerre indul, mindig északnak tart. Mert itt az egyetlen világtáj az észak. Nincs kelet, nincs nyugat, dél sincs, csak észak van. Komor, élettelen világ a Déli-sark világa. Csak a part- szegélyeken élnek - madarak, de benn. a kóíitinertsén egyetlen élőlény sem található. Még a madarak is elkerülik a hó, a szélförgeteg rideg birodalmát, ahol az évi átlag hőmérséklet nem haladja meg a mínusz 30—40 Celsius fokot. A sarki vulkán Ha már a Déli-sarkot vettük példának — mert hogy igazat szóljunk, az Északi-sark világa nem ennyire' szomorú, élettelen — maradjunk is nála. A tizennégymilj.ió négyzetkilométernyi terület egyetlen élő, moccanó alakja — egy vulkán. Ross angol tengerésztiszt fedezte fel azt a szigetet — amely felfedezőjének nevét viseli —, amelyen a ma is működő vulkán, az Erebus füst- és gőzfellegeit ontja, s időnként megnyitja lávacsatornáit is. Olykor-olykor hatalmas darab szakad le a kontinenst borító jégtakaróból, hogy önálló életre kelve, hajókázzon a tengeren, míg hosszú-hosz- szú évek alatt1 el nem olvad jégteste. A mintegy kétezer méter vastag jégtakaró szinte áthatolhatatlan akadályt jelent a kutatók számára, már ami a geológiai vizsgálatokat illeti. Csak az elmúit esztendők kutatásai hoztak jelentős eredményeket, ezek között is elsősorban a szovjet Mirnij kutatóállomás tudósai értek el jelentős sikereket, M. M. Szomov vezetésével. Kik voltak az elsők, akik a Déli-sark titkát kutatták? Az első, hiteles feljegyzés arról tanúskodik; hogy James Cook két hajójával, a Reso- lutionnal (Eltökéltség) és az Adventureval (Kaland) hatolt be először a Déli-sark világába, 1773. január I7-én. Bátor hajósok A sarkok világát is — érthető okokból — a hajósok kerülgették. A térképek mind tökéletesebbek lettek, új és új földrészek ábrái kerültek rá a térkép-abroszokra, s bizonytalan körvonalakkal, inkább csak a fantáziára bízva, felfeltűnik a sarkok jelzése is. Cook természetesen még messze volt a sarki kontinenstől, hajói a jég miatt nem tudtak beljebb hatolni e világba, akárcsak Martin Fro- biáher, aki viszont azért fordult vissza 1576-ban a Baffin- földről, mert csillogó ásványokat talált, amelyet .aranyércnek vélt. Öt követi 1585- ben John Davis az Északi-sark kutatásban, a Déli-sarkon pedig Cookot F. F. Bellinghau- sen orosz kapitány, aki Vosztok és Mirnij hajóival hatolt be az Északi-sark világba. Ö hajózta először körül az Antarktiszt. Az Északi-sark kutatói Da- vist követően: Barents, Baffin, Gyezsnyev, Bering. Cseljusz- kin, Ross, hogy csak az elsőket említsük. A Déli-sarkon pedig Bellinghausen után többek között Ross, Nordensk- jöld, Bruce, Shackleton nevét kell említenünk, utóbbi elsőként érte. el a déli mágneses sarkot. Tudomány és rekordok A sarkok kutatására nemcsak a tudományos érdeklődés, s a természetes kíváncsiság ösztönözte a különböző nemzetek fiait. Ha maguk nem is. de megbízóik, akik útjaikhoz az anyagi feltételeket biztosították, mindenképpen anyagi hasznot reméltek az utakból, mesés kincsek felfedezését, birtoklását. ^ Beleszólt a sarkkutatásba a nemzeti vetélkedés is. A XIX., század' végen, s a XX. századj elején valóságos versenyfutás kezdődött a különböző nemzetek között, melyiknek sikerül „meghódítani” a sarkokat melyik nemzet zászlaja leng ott először. Ez a versenyfutás, a rekordok hajszolása, ki menynyivel haladja túl elődje eredményeit. nemegyszer súlyos katasztrófákhoz, egész expedíciók pusztulásához vezetett. Az első, valóban nemes és igaz szándékú összefogás a sarki kutatásra csak az elmúlt években született meg, amikor a nemzetközi geofizikai év keretében nemzeték sorának tudósai, kutatói fogtak össze, hogy közös erőfeszítéssel újabb titkait ismerjék meg a sarkok világának. A geofizikai év keretében elsősorban szovjet és amerikai kutatók értek el jelentős sikereket, eredményeikről sokszor beszámolhattak a lapok, s a Szovjetuniónak jelenleg is több mint egy tucat megfigyelő állomása működik egyedül az Északi-sarkon. Az első: Robert Peary A sarkok közül az Északisark volt az első „meghódított”. Peary Grönlandon kezdte kutató munkáját, s húszévi kutatásra, áldozat- vállalásra, szenvedésre tette fel a koronát, amikor elsőként érte el az Északi-sarkot. Hat utat tett meg, míg a hetedik a célhoz vezette: elérte a sarkot. 1909 március elsején indult el szán-expedíciója, 22 ember, 133 eszkimó kutya 19 szánnal. Az expedíció szakaszos volt, azaz bizonyos távolságok megtétele után egy- egy csoport visszafordult. Április 2-án válik el Peary az utolsó csoporttól. Néger szolgája és négy eszkimó marad vele, azokkal folytatja útját, s április 6-án délelőtt el is éri a sarkot. Versenyfutás Amundsen és Scott között Roald Amundsen 1911. október 20-án indult el hattagú expedíciójával a Déli-sark meghódítására. Megtévesztésül, nehogy valaki megelőzze, Amundsen útja céljaként az Északi-sarkot jelölte meg ... Naponta . 25—28 kilométert tesz meg az expedíció, s útjukat könnyűvé teszi, hogy nem kell megfeüzdeniök a sarkok .legnagyobb urával, az irtózatos erejű főn-széllel. Szinte akadálytalan útjuk, s ennek eredményeként 1911.' december 14-én el is érik a Délisarkot. Kitűzik a norvég zászlót. sátrat építenek, — filmeznek. Amundsen — vérsenyző volt. S hogy ne csak dicsőség, hanem haszon is származzék számára tettéért, filmfelvevőt vittek magukkal. A sarkon készített felvételekkel tisztességes haszonra tett is szert... Amundsen expedíciójának sikeréről nem tudott, nem is tudhatott Robert Scott angol kutató, de Amundsenék ott- tartózkodásának híre eljutott hozzá. Versenyfutás kezdődött, Scotték expedíciója 1911. november elsején indult, s 1912. január 8-án érte el a sarkot. Ott Amundsen sértő, csúfon- j dáros levele várta őket a norvégok által felállított sátorban. Leverten, elkeseredve indulnak útnak, de az öttagú expedíció soha nem tért visz- sza kiinduló pontjára. Ott pusztultak el a vissza vezető úton, pár száz méternyire az életet jelentő, korábban felállított élelemraktártól. (Itt kell megjegyezni, hogy Amundsen is a sarkon lelte halálát, de az Északi-sarkon. A Nobile-féle expedíció eltűntjeinek kutatása közben halt meg.) Megszokott dolog A sarkok elérése nem jelentette a sarkkutatás befejeztét, j sőt csak ezek után indult az ■ meg igazán. Egymást követték az expedíciók, majd több ízben is átrepülték a sarkokat repülőgéppel, s ma már menetrend szerinti repülőgépjáratok közlekednek a sarkok fölött, jelentősen megrövidítve útjukat egyik földtekéről a másikra. Az út azonban hosszú volt I idáig. Hogy megszokott dolog lehessen a sarkok fölötti repülés, hogy ne követeljen emberáldozatot többé a sarki világ, sokak hoztak áldozatot. Az Arktisz és az Autark - ! tisz világa fél évszázada még titok volt az ember Hitt. Ha már titkaik tudói vagyunk, a természet engedelmesen hajó1 meg az emberi ész és akarat előtt. K L. fis algériai háború gazdasági kulisszái Nyolcadik évébe lépett a francia imperializmusnak az algériai nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányuló terrorhadjárata, amelyet a francia közvélemény a „piszkos háború” névvel bélyegzett meg. Hét év alatt hatszázezer hazafit gyilkoltak le a modern haditechnikával felszerelt rendőri és katonai alakulatok, Algéria arab lakosságának több mint 7 százalékát. A gaulleista rezsim algériai vérengzését az Algéria „paci- fikálásdról”, az „algériai nemzetiségek közötti összhang helyreállításé”-ról szóló frázisokkal leplezi. Algériában jelenleg egymillió európai — többségében francia — él, akik az összlakosság 10 százalékát, tehát viszonylag magas hányadát teszik ki. A mai feltételek között azonban mégsem lehet az algériai franciák problémáit „nemzetiségi” problémának minősíteni. A francia lakosság Algériában ma nem egyszerűen egyike a -terület etnográfiai elemeinek, hanem mindenekelőtt a francia gyarmatosítás közvetlen durva megszemélyesítője. Nézzük ezzel kapcsolatban a tényeket. Algéria mezőgazdasági ország, * s mediterrán partvidékei a világ legkedvezőbb szőlő- és dé- ligyümöicstermő területei. Innen származik pl. a világ borkivitelének 65 százaléka. Az algériai föld gazdagsága azonban ma még szinte kizárólagosan a francia földbirtokosok érdekeit szolgálja. Ök tartják kezükben a legjövedelmezőbb mezőgazdasági termelési ágakat, a főként exportcélokat szolgáló szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelési. Övék a legtermékenyebb tengerparti tartományok földje, amelyet annak , idején nevetségesen csekély .összegekért vásároltak meg a francia kormánytól. Az Mi történt az időjárással? Az utóbbi években gyakran enyhék a telek. Most, decemberben is szokatlanul meleg volt Moszkvában. S az emberek felteszik a kérdést: hová lettek a kemény moszkvai telek, a decemberi havazások? A Novostyi Sajtóügynökség tudósítója megkérte Viktor Bugajevet, a Központi Meteorológiai Intézet igazgatóját, hogy válaszoljon erre a kérdésre: — E jelenség általános oka a légáramlatok jellegének megváltozásában rejlik. Az utóbbi időben az északi és a déli szélességek között fokozódott a levegő kicserélődése. Mindezek a változások a naptevékenység fokozódásával függnek össze. Gyakran megkérdezik tőlünk. vajon véletlenek-e ezek az enyhe telek, vagy a Földünkön megkezdődött általános felmelegedés eredményének tekinthetők? Ismeretes, hogy a Földön az éghajlat nem állandó. Az Északi-sarkvidéken, a Spitz- bergákon nemrég kőszénlelőhelyet fedeztek fel. Az Északi Sarkkörön jóval túl fekvő novoszibirszki szigetek fagyos tundráin tigriskoponyát. Alaszkában pedig tevecsontvázat találtak. E leletek arról tanúskodnak, hogy valaha itt jóval melegebb volt az éghajlat. S ellenkezőleg, Indiában északi fenyők maradványára, Afrikában. Indonéziában. Ceylonban Dedig a hidegebb éghai- íati övezet jellegzetes növényeinek és állatainak maradványaira bukkantak. Az évmilliók folyamán bolygónk jókora területeit nem egyszer jégtakaró borította. amelv később elolvadt. Mi okozza a? éghajlatnak e nenn változásait? A Föld nankörüli keringésének pályája és tengelyének ha ilásszöge a nanrendszer más bolygóinak hatására évezredek folyamán változott. Ez arra vezetett, hogy a Föld több meleget kapott a Naptól, s következésképpen megváltozott az éghajlat. Ugyanezt a hatást váltották ki a vulkanikus kitörések. S van még egy ok: a pólusok és a kontinensek helyzetének megváltozása. A legutóbbi háromezer esztendőben ilyen döntő változások nem mentek végbe, ám az éghajlat mégsem maradt változatlan. A krónikák alapján megállapították, hogy 823-ban Dél-Európában olyan kemény tél köszöntött be, hogy megfagytak az emberek, 859-ben pedig befagyott az Adriai-tenger. 1011-ben és 1620-ban teljesen befagyott a Fekete-tenger, 1709-ben pedig ismét az Adriai-tenger. Emellett voltak olyan telek is. amikor januárban és februárban Ukrajnában kivirágoztak a gyümölcsfák. fgy tehát az enyhe és a kemény telek váltakozva követték egymást. Ezek az úgynevezett éghajlatingadozások. A most végbemenő éghajlatváltozások is eme rend- szertelen ingadozások közé tartoznak. Lehetséges azonban, hogy a tartós felmelegedésnek mostanában újabb oka is van. A városok fejlődése. az ipar fergeteges növekedése nagy tüzelőanyag fel- használással jár együtt. E tüzelőanyag-mennyiség elégésekor állandóan óriási tömegű széndioxid kerül az atmoszférába. S bár az atmoszféra széndioxid telíteltsége csak néhány század százalék, ez mégis fontos szerepet játszik: megakadályozza, hogy a Föld túlságosan sok meleget sugározzon ki a világűrbe. Ezért a légkör széndioxidtartalmának jelentéktelen növekedése is a földi atmoszféra általános felmelegedéséhez vezet. ideálisan termékeny Skhel tartományban pl. a föld 93 százaléka, Oránban 87 százaléka van az európaiak kezében. Algéria 1300 legnagyobb farmja kézül 1250 európai birtok. Az arab lakosságot a szó szoros értelmében a forró és víz- bep szegény hegyvidéki és sivatagos övezetekbe száműzték, ha nem volt hajlandó a fehér telepesek olcsó bérmunkásává válni. Algéria a túltengő mezőgazdasági exporttermelés miatt ínséget szenved alapvető élelmicikkekben, különösen gabonaneműekben. Ugyanakkor az európai telepesek a művelésre alkalmas északi, termékeny területnek mindössze 27—28 százalékát használják ka. Ha a külföldi utas megpillantja a Földközi-tenger partján pzikrázó fehér színben pompázó modern világvárost, Algírt, megérti, hogy a franciák / miért ragaszkodnak annyira. Algériához. De ha meglátja mellette a Casbah nyomorát és szennyét, azt is megtudhatja, mi az ára az algériai francia uralomnak. Az egy főre jutó átlagos évi jövedelem az araboknál 300, az európaiaknál 2400 frank. Az analfabéták aránya (10 éven felül) 80 százalék az araboknál, 7 Százalék az európaiaknál. Algériában a fehérek átlagos életkora 64 év, az araboké 17 évvel kevesebb. Algéria gyarmati kirablásának hasznát elsősorban a nagybirtokos-finánctőkés co- lonok szűk rétege fölözi le. A legnagyobbak egyike közülük Georges Blachette, az „alfakirály”, aki a papírgyártás alapanyagául szolgáló alfafű eladása révén évi 500 millió frank haszonhoz jut. Francois Mirabaud, a „paratölgy-csá- szár”, a nagy bortermelők,, a Borgend család, de Sßrigny (aki mellékesen az algériai parlament elnöke is), szintén százmilliós nyereségeket zsebelnek be. Az algériai colonok szoros kapcsolatban állnak az algériai gazdasagot ellenőrző francia nagybankokkal. . Ezek a gyarmatosító monopolista körök a leghevesebben elleneznek bármiféle változást, amely algériai hatalmukat1 korlátozhatná. Ök képviselik a francia politika ultrakolonia- lista irányzatát, ők állnak az OAS terrorcselekményei mögött, s közreműködésükkel születik újjá ma a fasizmus Franciaországban. Figyelemre méltó mozzanata azonban az algériai kérdésnek, hogy az utóbbi évek folyamán a francia monopoltőke algériai és „hazai” szárnya kqpt bizonyos ellentétek kerültek felszínre. A délkelet- ázsiai és afrikai francia gyarmatbirodalom széthullása után Algéria maradt a francia imperializmus utolsó reménysége. Franciaország nagyhatalmi pozíciója gazdasági értelemben jelentős mértékben az algériai áruelhelyezési piachoz és nyersanyagbázishoz van kötve. Az algériai olajmezők feltárása révén ezen utóbbi tényező súlya rövid idő alatt ugrásszerűen megnőtt. Algéria ma már nemcsak két- és félmillió tonna vasércet, félmillió tonna foszfátot, ezenkívül jelentős mennyiségű ólomércet, horganyt, antimont stb. szállít évente a francia feldolgozóiparnak, hanem 7 millió tonna kőolajat is! A kőolajtermelés becslések szerint többszörösére növelhető, emellett a Szaharában nagy kiterjedésű uránlelőhelyek után is kutatnak. Franciaország 1958-bar> még 209 millió fontsterlinge) fizetett 18 millió tonna elfogyasztott kőolajért. Most arra törekszik, hogy ezt az összeget minimálisra csökkentse az algériai, kitermelés fokozásával. Az európai partnerek, mindenekelőtt Anglia, Nyugat- Németország, Olaszország nem rendelkeznek megfelelő hazai kőolajbázissal. A közei-keleti olaj stabilitása megszűnt, s a francia monopoltőke előtt most felcsillan , az olajpiacon való fellépés reménye, az Európai Közös Piacon keresztül. Az üzlet iránt a nyugatnémetek is nagy érdeklődést tanúsítanak. Egy megfelelőképpen Francia- országhoz kapcsolódó Algéria tehát — úgy vélik — friss vért szolgáltathatna a francia imperializmus elaggott érrendszerébe, míg Alpéria elvesztése esetén végleg rá lehet szögezni a koporsófödelet Franciaország nagyhatalmi aspirációira. Ez az oka annak, hogy a francia monopoltőke „hazai” szárnya az utóbbi évek folyamán érdekeltté vált egy olyasfajta megegyezésben Algériával, amely bizonyos engedmények ellenében biztosíthatná Algéria, elsősorban az olajat es uránércet tartalmazó Szahara kiaknázását. Francia kormánykörökben bíznak abban, hogy al algériai kormányt gazdasági nyomás révén rákényszeríthetik ilyen kompromisszumra. A gyarmatosítás 130 éve alatt Algéria gazdasági életét teljesen alávetették Franciaországnak. Mi sem jellemzi jobban ezt, mint hogy a Franciaországból származó import (5355 millió frank) Algéria összbehozatalának 83 százalékát, a Franciaországba irányuló export (1841 millió frank) Algéria összkiviteiének 81 százaléka. Szakítás esetén nehézségekbe ütközne az algériai borexport és a nyersolaj (Algériában természetesen nem építettek kőolajfinomítókat) elhelyezése, amelynek kizárólagos piaca ma Franciaország. Ma már azonban fennáll a lehetősége annak, hogy a független Algeria gazdasági orientációját — amennyiben Franciaország zsaroló manőverekhez kezdene — a szocialista tábor, az arab piac, Jugoszlávia és egyéb országok irányába helyezzék át. Ez az alternatíva valószínűleg szerepet játszik abban az óvatosságban, amellyel francia részről az algériai feldolgozóipar fejlesztését kezelik, szemben a nyersanyag kitermelés fokozott ütemű fejlesztésével. A francia kormány 1945—49 között mintegy másféimilliárd dollár beruházást eszközölt Algériában, A beruházások az olajkutatás, kitermelés és általában véve az úgynevezett „infrastruktúra” kiépítését (útrendszer, új gátak, villamossági művek, talajjavítás stb.) szolgáltak. A „Constantine terv”-ben előirányzott ipari építkezések (bone-i vas- és acélmű) azonban ^egyelőre csak papíron léteznek, s megvalósításukat nagyon is kérdésessé teszi a jelenlegi helyzet és a francia események íejlődésé- nek iránya. Az ultrako'onialista és ,haza1 : monopóltőke érdekellentétei az algériai kérdésben súlyos politikai válságba sodorták Franciaországot. A francia kormány ennek ebenere egyre mélyebbre hatol az algériai háború katona gazdasági es politikai zsákfo" -ába. Kubik István Március cégén érkezik haiánkbc a lalern" Magica Az első negyedév kiemelkedő kulturális eseményének ígérkezik a világhírű csehszlovák Laterna Magiba ven- désiátéka. A prágai együttes számos nagysikerű külI földi vendégszereplés után, | március utolsó napjaib n érkezik hazánkba, hogy itt első ízben mutass? be érdekes, újszerű műsorát. (MTI)
