Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

4 Képes filmvilág 1 f^k'ki ő? Bizonyára'*'3 ke­nésén gondolnak arra, hogy ez a szőke szépség Lollobrigida. Hiába, egy filraszerep sok- i^todeiat megkíván. < Sophie Daumier új fűrijé­nek. címe: A fekete párduc. Bardot? Nem, csak egy új Bardot-utánzat. A neve: Christina Gajoni. Audrey Hepburn új filmjé­nek egyik jelenetében. A film címe: Aki szereti... Rövidesen bemutatják film­színházaink a Kísártetkasiély Spess.artban című színes nyu­gatnémet filmszatírát. Női fő­szereplője: Lisolette Pulver. MíT MEGYEI :&££vku> 1962. JANT7ÄR 28, VASARNAI* SVWWWWWWWI Rosenda Monteros és James Mason a Gyere velem Tahitiba című film egyik jelenetében B*XX'XXX\XX,XXXXX*NX\X\XVXXXXXXXXXXXXXX\XXVOÍ* Falu Tamás: KÖNYV Azt hittem, egyszer könyv leszek én is, Ha mindent, mindent elolvasok. Szürke ruhámból könyvtábla válik, S nyílnak majd bennem fehér lapok. Valaki megfog, egy polcra állít, Esténként olvas soká-sokáig, Kebléhez ölel majd nagyon, nagyon, S ott, ahol sírok, ott, ahol élek, Ott ahol zenél bennem a lélek, Be lesz hajtva egy gyűrött lapom. Vihar Béla: CSALÁDI VISZÁLY Már nem emlékszem mi sodort a bűnbe. Kis gyermek voltam és porolt anyám. Valami rossz fát tehettem a tűzre, a kockacukrot csentem el talán, vagy elfeledtem, hogy a boltba küldött... Ezért korholt, — rámolvasta vétkem, s míg törölte az edényt és a tükröt: kivetett a szívéből egészen. így tértem ágyba. A magány, a bánat az esthomály mélyén körülfogott, amidőn láttam közelgő anyámat, betakart lágyan, — véltem — mosolyog, s én ujjongva súgtam az éjszakának, hogy mégis szeret, hogy fia vagyok. Marija Novakovici AKVARELL A hold a tenger karjaiban sirály a csillagok karjaiban. Az ég a földön a föld az égen. A tenger a sziklafalnál, s a fenyőn egy felhő. Az én karjaim langyos szelek vállán. HALLGATÁS Fekete források vágták át a sötétet és az égre folytak — fenn a csillagok közt szemek tárainak ki. (Csuka Zoltán fordítása) MEGYEI TŰKOR ÖTSZAZAK KLUBJA EGY KAMERA SIRÁMAI j S zidnak. Újra és újra. ] Mind többen és többen. ] ] Hogy jogosan vagy jogtalanul ' — nem vagyok hivatott eldön- ] leni. Ez a kritikusok (olykor j ] azért meghallgatjuk őket!) dől-] ga. Nem is arról akarok be-] ] szelni, hogy mi mindent vág-] 'naik a lejemhez: sportközvetí-] ] léseknél lassan már rendszerré] válik, hogy az utolsó, legiz­galmasabb perceket nem lát­hatják a nézők (ne feledjék,] bocsánatot kérnék a nevem-] ben!); a TV-híradó unalma­sabb, mint a napilapok; sok a szakelőadás és nem TV-szerű; a legutóbbi TV-játék naiv öt­letből született; a riportereink, hogy úgy mondjam... (nem mondom, hátha megsértőd­nek); a beígért műsoridő-bőví­tés a TV-híradók ismétlésében merül 'ki; a sportosok enyhén^ szólva naivnak nézik a nagyra- tisztelt publikumot és így to-í vábbm és így topább. Mondom, $ nem akarok siránkozni, még (j kevésbé reagálni az engem f ért szidalmakra (miért is, haj az illetékesek sem teszik!), f Egyetlen dologról azonban be-£ szelni kell. Ha nem monda- jí nám el, talán meg is repedne J mérgemben az objektívom, s % akkor ugyan mit néznének % önök, kedves publikum? S ez £ a dolog: a TV filmbemutatói. ^ Nem igazság leérem! Én min-Z dent megteszek, hogy olyan j filmalkotásokkal is megismer-jj tessem a közönséget, amelye-% két sehol másutt és soha nem| láthatnak. Tudják mit jelent í ez, ebben az egykaptafára ké-% szült filmvilágban? Mint víz, í a Szaharában. Igen, mint <víz% a Szaharában. Én mindent $ megteszek, hogy felfrissítsem ís ezt az egész állott filmreper- \ toárt, s mit kapok érte cseré- j; be? Egy szállóigét. Igen, ké-$ rém, egy szállóigét. Valahogy ' így hangzik: „TV filmbemuta- j tó? A hiba nem az ön 'készü- f Ültében van!”- í Y T\e hát az istenért, mit í, U akarnak tőlem? Uj filme-!: két láthatnak. Kell ennél több? % Tessék? Hogy jó is legyen az:' a film? Ugyan kérem... ErreY csak annyit válaszolhatok: í — A hiba igenis az ön ké-1 szülékében van! í Ma: TV-közvetítés Bagról Ma délelőtt a televízió ka­merái Bag község művelődés; házába látogatnak. Itt rende­zik ugyanis a Képes Üjs% és a Magyar Televízió közös vi­dám matinéját, amelyben a könnyű múzsa legnépszerűbb képviselői mutatkoznak be. ‘\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ NÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT Lon­donban egy társaságban vol­tam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit; szabad előadást tar­tottam a magyar borokról. Megmagyaráztam, hogy a to­kaji aszút mi nem vacso­rához isszuk, hanem előtte, vagy inkább utána, lefordítot­tam a bikavért, a leánykát, az ezerjót, a szürkebarátot. A társaság egyik tagja meg­kérdezte, meg tudja-e venni az átlagos magyar ember eze­ket a szép nevű borokat. In­nen már csak két lépés kel­lett az életszínvonalig, a „ki mit keres”-ig. Kértem egy darab papírt, leírtam rá va­lamit, összehajtottam, a po­haram alá tettem. Jó feltű­nően csináltam, de közben azt játszottam meg, hogy titok­ban akarom tartani, mint a falusi bűvész a színpadon, amikor jobb kezével valamit szemmel láthatóan mutogat, hogy közben a ballal megcsi­nálja a kunszt stiklit. „Mit írt fel?” — kérdezték. „Majd ha itt lesz az ideje, megmutatom'’ — feleltem. —• Nem kíváncsiskodtak, ango­lok, mindenek felett tisztelik a játékszabályokat. Néhány perc múlva Henry megkérdezte: „És mondja, hány órabérért tud egy ma­gyar munkás egy pár cipőt venni?” „Köszönöm!” — kiáltottam és átadtam neki az össze­hajtott cédulát a pohár alól. „Olvassa fel” — kértem. Hüledezett is, nevetett is. A saját kérdése volt rajta. Felolvastam. Nekem estek mind. „Honnan tudta?” „Nincs benne semmi féle va­rázslat” — mondtam — „de az idén több hetet töltöttem nyu­gati országokban, vártam ezt a kérdést”. Megadtam rá a feleletet. Tamáskodtak. Henry kijelen­tette, hogy ö olvasott erről valamit. Igaz, van olcsó ci­pő, de abból minden dolgo­zó csak kétévenként kap egy párat és az is otromba, ódivatú. Mindnyájan a lábamra néz­tek. Henry arca felragyogott. „Például ez” — mondta. A többiek helyeseltek. Evgedelmet kértem a házi­asszonytól, hogy levethessem a cipőmet. Megadta és szoli­daritása jeléül ő is levetette. Nagyon szép lába volt. Egy ideig rajta felejtettem a sze­memet, azután Henry kezébe nyomtam cipőmet, és meg­kértem, olvassa el, mi van a bélésébe belenyomva. Henry elolvasta és meghajtotta a fejét: „Nyert” — mondta. „Mi az, mi az?” — kiáltoz­tak a többiek. „Mindenki maga ürítse ki í t a keserű poharat!” — mondta \ tréfás ünnepélyességgel. Ci- j pőm kézről kézre járt. Min- í denki elolvashatta a feliratot:: „Alberti e Fratelli, Torino”. \ Ott vettem, londoni utam előtt \ három héttel, nem is olcsón. \ 6800 Uráért, A TÖRTÉNET önmagában is ke- í rek, pedig van folytatása is. í Ma egy hete, egy pesti tár- i saságban voltam. Jól éreztük \ magunkat, beszélgettünk, it-1 tunk is egy kicsit. Elmesél-; tem. hogyan magyaráztam el j londoni barátaimnak a bika- vér, az ezerjó nevet és így { tovább. így jutottam el a ci- $ pő-történetig. Mindenki a Iá- í bamra nézett. Barátaim szőr- nyűlködtek. % „Erre a szép cipőre mond- $ ták, hogy otromba és ódiva- % tű? — sopánkodott Bözsike. ^ „Hiszen erről a vak is lát- $ ja, hogy csak olasz vagy í angol lehet.” Mindenki helyeselt. Csak- í hogy ezt a cipőt áprilisban $ vettem a Krisztina körúton, $ egy cipőboltban. Z Boldizsár Iván lyet itt tartottak, s a jövő­ben is helyet adnak majd az ilyen társadalmi és családi ünnepségeknek, összejövete­leknek. Eredeti cél különben, hogy családi szórakozáshoz, a csa­ládok társasági életéhez, ta­lálkozásához, szórakozásához csevegéséhez adjanak lehető­séget Érdekes például a lá­nyos családok szempontjából« hogy a klubterem mellett van a tánchelyiség. Míg a fiata­lok szórakoznak, a szülők a giardírozás funkciójának el­látása mellett olvashatnak, zenét hallgathatnak, beszél­gethetnek, találkozhatnak egy­mással. A dolgok ilyen sze­rencsés összetalálkozása el­ismerést váltott ki a szülők körében. Érdemes megjegyez­ni, hogy ebben a tánchelyi­ségben például hét végén diák ötórai teákat is rendez­nek tanári és szülői felügye­let mellett A felkérés asztal­tól, s tánc után visszakíséréa. „Majomsziget” nincs. A minden délután kettőtől este tízig nyitva tartó klub­ban 22 fajta újság és folyó­irat valamint több száz válo­gatott könyv áll a látogatók rendelkezésére, a szabadpolcos kölcsönzés keretében. — Bejöhet ide mindenki? — Igen, mindenkit szívesen látunk, aki kulturált körülmé­nyek között kívánja eltölteni idejét de vannak, s főleg lesznek rendezvényeink, ame­lyek, zártkörűek lévén, csak a klub tagjai részére látogatha­tók. — A klubnak vannak tag­jai és nem tagjai? — Igen. Vannak törzstag­jaink, akiknek igazolványt ad­tunk ki, évi tízforintos, jel­képes tagdíjjal. — Hány ilyen törzstagjuk van? Húsz? Harminc? — Harminc? — nevet Ba­lassi igazgató. — Az talán egy kicsit kevés... ötszáz tagunk van eddig, de még újabb jelentkezők igénylik a tagságot...-- Hamar elterjed itt a húr, hogy ennyi tagjuk van ilyen rövid idő alatt? — Igen, elterjed a jó hír is. nemcsak a rossz. Bár tet­tünk egyet-mást az elterje­dés érdekében... Körülbelül idáig érhettünk a beszélgetésben, amikor kis epizód miatt letettem a ceru­zát. de kár volt, mert újra jegyezhettem, még pedig gyorsabban, mint eddig... Kékesi Ilona tánctanámő jött be „panaszkodni”. Az egyik gimnáziumban volt kint, s sajnos, csak ötven darab klubigazolványt vitt magá­val, mert eredetileg más ügy­ben ment... Az ötven da­rab igazolvány kevésnek bi­zonyult, szétkapkodták a taná­rok és a tanítványok, akik: szintén klubtagok kívánnak lenni... — Nos, így megy ez — jegyezte meg mosolyogva Ba­lassi István. A klub életét különben öt­tagú klubtanács irányítja. En­nek a tanácsnak Kovács Jó- z^efné, a váci városi anya- konywezető az elnöke, s mel­lette tagként működik két ^KISZ-tag diák és két gyári ^ dolgozó, fiatal műszakiak. £ Ök tervezik meg a programot, gjs gondoskodnak barátaik, is- ímerőseik körében új tagok­éról is. S ez a gondoskodás, |ez a toborzás meg is látszik é esténként a klub képén, é ugyanis nem akad üres szék ^ vagy üres asztal. Mindnek £ van gazdája, vendége. Sak- í koznak, olvasnak, beszélget- ifnek, vitatkoznak, s időnként £ kártyáznak is a vendégek. í Amikor ott jártam, a presszó í még nem működött, de azóta í már bizonyára kitűnő kávét 5 is kaphatnak a látogatók, s í ez fontos, mert egy jó kávé é szintén vonzó, s nem lebecsü­lendő, ha az ember pihenni, | szórakozni, időt tölteni akar [kellemes társaságban, helybeli !jó barátok, ismerősök között, ! akikkel a napi munka hajrá- ! jában ritkábban találkozhat- jnak, de kibeszélgethetik ma- I gukat különösebb kölcsönös vizitek, kötöttebb formájú társasági összejövetel nélkül is, ha esténként beugranak a klubba, a közismert és nép­szerű találkozóhelyre... Tenkely Miklós | Amikor az ©tanúit saomíba- ! ton megálltam a váci vá- : rosi művelődési ház előtt, jazon töprengtem, bemenj ek-e? i Időm kevés volt, s utóllag, : őszintén bevallom, nem tar- í tottam túlzottan érdemesnek ; még egy-két órával meghosz- j szabbítani utamat. Miért is? j Mi újat lehet még írni és j mondani egy művelődési ház- i ról, amelynek dolgairól évek j óta rendszeresen tájékoztatjuk : az olvasóközönséget, s már í nincs semmi, ami különösebb i érdeklődésre tarthat számot, i Igaz, hogy sok minden tör- ! ténik egy ilyen helyen, han­gulatos, nagyszabású rendez­vények, tanfolyamok, kiállí­tások, szakköri tevékenység. Néhány évvel ezelőtt még ez is új volt, érdekes volt. De ma már megszokott. Mégis bementem. Lelkiis­meretemet akartam megnyug­tatni, ha már itt vagyok, ! mégsem megyek el anélkül, i hogy legalább be ne köszön- í jek, szét ne nézzek, í — Hogy mi újság? — é kérdezett vissza Balassi Ist- !j ván, a művelődési ház fiatal, ^ s rendkívül rokonszenves, ^ megnyerő modorú igazgatója ^ Titokzatosan mosolygott, s ^ egy kis sétára invitált az £ épületben. Amikor a föld- | szinti folyosó végére értünk, i kinyitott egy ajtót, s meg- é állt, várta a hatást. Hiaital- é más, legalább tizenötször li- ^ zenkét méteres, újonnan fes- ^ tett, parkettázott terem nyílt ^ meg előttem, modem, ízlé- ^ ses, új bútorokkal, kanapék- ^ kai, fotelekkel dohányzóasz- g falókkal, dísznövényekkel* á könyvespolcokkal, Gorka-vá- í zákkal, függőlámpás, tompí- í$ tott világítással, és eszpresz- ^ szó-sarokkal. ^ — Milyen terem ez? í — A klubunk!... ij — Klub? Vácott? ... jí — Igen, Bár még nem fe- g jezttik be teljesen, de már ’ó volt néhány összejövetel, s Jí máris elmondható, hogy nép- £ szerűségnek örvend, bevált.» ^ — Értelmiségi klub? ^ — Nem. Nyitva áll min­í; denki előtt, s a város legkü- ^ lönbozőbb társadalmi réte- 5; geibői jönnek az emberek "t családostul. S ennek különö- '' sen örülünk... £ — Mennyibe került ez a '/f terem? í — Nyolcvanezer forintba... ^ A pénzt, nemcsak ennyit, £ hanem jóval többet, a tata- ji rozáshoz kapták, amely még ^ az elmúlt esztendő utolsó hó- í napjaiban, kezdődött meg. Rá- g fért már az épületre, hogy ? rendibe szedjék, ezért a vá- | rosi tanács 78 ezer, a megyei !; tanács pedig 250 ezer fo- í rintot adott erre a célra. A J klubterem kialakítása és új J köntösbe öltöztetése ennek a ^ tatarozásnak a keretében tör- j tént meg, s ahogy az eddigi jelek mutatják, nagyon élet- ^ re való, követésre méltó gon- í dolat volt a lehetőség ki- 'j használása... 5; A klubot már jó ideje, ^ közel egy hónapja felavatták. Az alkalom a századik váci £ névadó ünnepség volt, ame-

Next

/
Thumbnails
Contents