Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 23. szám
4 Képes filmvilág 1 f^k'ki ő? Bizonyára'*'3 kenésén gondolnak arra, hogy ez a szőke szépség Lollobrigida. Hiába, egy filraszerep sok- i^todeiat megkíván. < Sophie Daumier új fűrijének. címe: A fekete párduc. Bardot? Nem, csak egy új Bardot-utánzat. A neve: Christina Gajoni. Audrey Hepburn új filmjének egyik jelenetében. A film címe: Aki szereti... Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Kísártetkasiély Spess.artban című színes nyugatnémet filmszatírát. Női főszereplője: Lisolette Pulver. MíT MEGYEI :&££vku> 1962. JANT7ÄR 28, VASARNAI* SVWWWWWWWI Rosenda Monteros és James Mason a Gyere velem Tahitiba című film egyik jelenetében B*XX'XXX\XX,XXXXX*NX\X\XVXXXXXXXXXXXXXX\XXVOÍ* Falu Tamás: KÖNYV Azt hittem, egyszer könyv leszek én is, Ha mindent, mindent elolvasok. Szürke ruhámból könyvtábla válik, S nyílnak majd bennem fehér lapok. Valaki megfog, egy polcra állít, Esténként olvas soká-sokáig, Kebléhez ölel majd nagyon, nagyon, S ott, ahol sírok, ott, ahol élek, Ott ahol zenél bennem a lélek, Be lesz hajtva egy gyűrött lapom. Vihar Béla: CSALÁDI VISZÁLY Már nem emlékszem mi sodort a bűnbe. Kis gyermek voltam és porolt anyám. Valami rossz fát tehettem a tűzre, a kockacukrot csentem el talán, vagy elfeledtem, hogy a boltba küldött... Ezért korholt, — rámolvasta vétkem, s míg törölte az edényt és a tükröt: kivetett a szívéből egészen. így tértem ágyba. A magány, a bánat az esthomály mélyén körülfogott, amidőn láttam közelgő anyámat, betakart lágyan, — véltem — mosolyog, s én ujjongva súgtam az éjszakának, hogy mégis szeret, hogy fia vagyok. Marija Novakovici AKVARELL A hold a tenger karjaiban sirály a csillagok karjaiban. Az ég a földön a föld az égen. A tenger a sziklafalnál, s a fenyőn egy felhő. Az én karjaim langyos szelek vállán. HALLGATÁS Fekete források vágták át a sötétet és az égre folytak — fenn a csillagok közt szemek tárainak ki. (Csuka Zoltán fordítása) MEGYEI TŰKOR ÖTSZAZAK KLUBJA EGY KAMERA SIRÁMAI j S zidnak. Újra és újra. ] Mind többen és többen. ] ] Hogy jogosan vagy jogtalanul ' — nem vagyok hivatott eldön- ] leni. Ez a kritikusok (olykor j ] azért meghallgatjuk őket!) dől-] ga. Nem is arról akarok be-] ] szelni, hogy mi mindent vág-] 'naik a lejemhez: sportközvetí-] ] léseknél lassan már rendszerré] válik, hogy az utolsó, legizgalmasabb perceket nem láthatják a nézők (ne feledjék,] bocsánatot kérnék a nevem-] ben!); a TV-híradó unalmasabb, mint a napilapok; sok a szakelőadás és nem TV-szerű; a legutóbbi TV-játék naiv ötletből született; a riportereink, hogy úgy mondjam... (nem mondom, hátha megsértődnek); a beígért műsoridő-bővítés a TV-híradók ismétlésében merül 'ki; a sportosok enyhén^ szólva naivnak nézik a nagyra- tisztelt publikumot és így to-í vábbm és így topább. Mondom, $ nem akarok siránkozni, még (j kevésbé reagálni az engem f ért szidalmakra (miért is, haj az illetékesek sem teszik!), f Egyetlen dologról azonban be-£ szelni kell. Ha nem monda- jí nám el, talán meg is repedne J mérgemben az objektívom, s % akkor ugyan mit néznének % önök, kedves publikum? S ez £ a dolog: a TV filmbemutatói. ^ Nem igazság leérem! Én min-Z dent megteszek, hogy olyan j filmalkotásokkal is megismer-jj tessem a közönséget, amelye-% két sehol másutt és soha nem| láthatnak. Tudják mit jelent í ez, ebben az egykaptafára ké-% szült filmvilágban? Mint víz, í a Szaharában. Igen, mint <víz% a Szaharában. Én mindent $ megteszek, hogy felfrissítsem ís ezt az egész állott filmreper- \ toárt, s mit kapok érte cseré- j; be? Egy szállóigét. Igen, ké-$ rém, egy szállóigét. Valahogy ' így hangzik: „TV filmbemuta- j tó? A hiba nem az ön 'készü- f Ültében van!”- í Y T\e hát az istenért, mit í, U akarnak tőlem? Uj filme-!: két láthatnak. Kell ennél több? % Tessék? Hogy jó is legyen az:' a film? Ugyan kérem... ErreY csak annyit válaszolhatok: í — A hiba igenis az ön ké-1 szülékében van! í Ma: TV-közvetítés Bagról Ma délelőtt a televízió kamerái Bag község művelődés; házába látogatnak. Itt rendezik ugyanis a Képes Üjs% és a Magyar Televízió közös vidám matinéját, amelyben a könnyű múzsa legnépszerűbb képviselői mutatkoznak be. ‘\\\\\\\\\\\\\\\\\\^ NÉHÁNY HÉTTEL EZELŐTT Londonban egy társaságban voltam. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, ittunk is egy kicsit; szabad előadást tartottam a magyar borokról. Megmagyaráztam, hogy a tokaji aszút mi nem vacsorához isszuk, hanem előtte, vagy inkább utána, lefordítottam a bikavért, a leánykát, az ezerjót, a szürkebarátot. A társaság egyik tagja megkérdezte, meg tudja-e venni az átlagos magyar ember ezeket a szép nevű borokat. Innen már csak két lépés kellett az életszínvonalig, a „ki mit keres”-ig. Kértem egy darab papírt, leírtam rá valamit, összehajtottam, a poharam alá tettem. Jó feltűnően csináltam, de közben azt játszottam meg, hogy titokban akarom tartani, mint a falusi bűvész a színpadon, amikor jobb kezével valamit szemmel láthatóan mutogat, hogy közben a ballal megcsinálja a kunszt stiklit. „Mit írt fel?” — kérdezték. „Majd ha itt lesz az ideje, megmutatom'’ — feleltem. —• Nem kíváncsiskodtak, angolok, mindenek felett tisztelik a játékszabályokat. Néhány perc múlva Henry megkérdezte: „És mondja, hány órabérért tud egy magyar munkás egy pár cipőt venni?” „Köszönöm!” — kiáltottam és átadtam neki az összehajtott cédulát a pohár alól. „Olvassa fel” — kértem. Hüledezett is, nevetett is. A saját kérdése volt rajta. Felolvastam. Nekem estek mind. „Honnan tudta?” „Nincs benne semmi féle varázslat” — mondtam — „de az idén több hetet töltöttem nyugati országokban, vártam ezt a kérdést”. Megadtam rá a feleletet. Tamáskodtak. Henry kijelentette, hogy ö olvasott erről valamit. Igaz, van olcsó cipő, de abból minden dolgozó csak kétévenként kap egy párat és az is otromba, ódivatú. Mindnyájan a lábamra néztek. Henry arca felragyogott. „Például ez” — mondta. A többiek helyeseltek. Evgedelmet kértem a háziasszonytól, hogy levethessem a cipőmet. Megadta és szolidaritása jeléül ő is levetette. Nagyon szép lába volt. Egy ideig rajta felejtettem a szememet, azután Henry kezébe nyomtam cipőmet, és megkértem, olvassa el, mi van a bélésébe belenyomva. Henry elolvasta és meghajtotta a fejét: „Nyert” — mondta. „Mi az, mi az?” — kiáltoztak a többiek. „Mindenki maga ürítse ki í t a keserű poharat!” — mondta \ tréfás ünnepélyességgel. Ci- j pőm kézről kézre járt. Min- í denki elolvashatta a feliratot:: „Alberti e Fratelli, Torino”. \ Ott vettem, londoni utam előtt \ három héttel, nem is olcsón. \ 6800 Uráért, A TÖRTÉNET önmagában is ke- í rek, pedig van folytatása is. í Ma egy hete, egy pesti tár- i saságban voltam. Jól éreztük \ magunkat, beszélgettünk, it-1 tunk is egy kicsit. Elmesél-; tem. hogyan magyaráztam el j londoni barátaimnak a bika- vér, az ezerjó nevet és így { tovább. így jutottam el a ci- $ pő-történetig. Mindenki a Iá- í bamra nézett. Barátaim szőr- nyűlködtek. % „Erre a szép cipőre mond- $ ták, hogy otromba és ódiva- % tű? — sopánkodott Bözsike. ^ „Hiszen erről a vak is lát- $ ja, hogy csak olasz vagy í angol lehet.” Mindenki helyeselt. Csak- í hogy ezt a cipőt áprilisban $ vettem a Krisztina körúton, $ egy cipőboltban. Z Boldizsár Iván lyet itt tartottak, s a jövőben is helyet adnak majd az ilyen társadalmi és családi ünnepségeknek, összejöveteleknek. Eredeti cél különben, hogy családi szórakozáshoz, a családok társasági életéhez, találkozásához, szórakozásához csevegéséhez adjanak lehetőséget Érdekes például a lányos családok szempontjából« hogy a klubterem mellett van a tánchelyiség. Míg a fiatalok szórakoznak, a szülők a giardírozás funkciójának ellátása mellett olvashatnak, zenét hallgathatnak, beszélgethetnek, találkozhatnak egymással. A dolgok ilyen szerencsés összetalálkozása elismerést váltott ki a szülők körében. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a tánchelyiségben például hét végén diák ötórai teákat is rendeznek tanári és szülői felügyelet mellett A felkérés asztaltól, s tánc után visszakíséréa. „Majomsziget” nincs. A minden délután kettőtől este tízig nyitva tartó klubban 22 fajta újság és folyóirat valamint több száz válogatott könyv áll a látogatók rendelkezésére, a szabadpolcos kölcsönzés keretében. — Bejöhet ide mindenki? — Igen, mindenkit szívesen látunk, aki kulturált körülmények között kívánja eltölteni idejét de vannak, s főleg lesznek rendezvényeink, amelyek, zártkörűek lévén, csak a klub tagjai részére látogathatók. — A klubnak vannak tagjai és nem tagjai? — Igen. Vannak törzstagjaink, akiknek igazolványt adtunk ki, évi tízforintos, jelképes tagdíjjal. — Hány ilyen törzstagjuk van? Húsz? Harminc? — Harminc? — nevet Balassi igazgató. — Az talán egy kicsit kevés... ötszáz tagunk van eddig, de még újabb jelentkezők igénylik a tagságot...-- Hamar elterjed itt a húr, hogy ennyi tagjuk van ilyen rövid idő alatt? — Igen, elterjed a jó hír is. nemcsak a rossz. Bár tettünk egyet-mást az elterjedés érdekében... Körülbelül idáig érhettünk a beszélgetésben, amikor kis epizód miatt letettem a ceruzát. de kár volt, mert újra jegyezhettem, még pedig gyorsabban, mint eddig... Kékesi Ilona tánctanámő jött be „panaszkodni”. Az egyik gimnáziumban volt kint, s sajnos, csak ötven darab klubigazolványt vitt magával, mert eredetileg más ügyben ment... Az ötven darab igazolvány kevésnek bizonyult, szétkapkodták a tanárok és a tanítványok, akik: szintén klubtagok kívánnak lenni... — Nos, így megy ez — jegyezte meg mosolyogva Balassi István. A klub életét különben öttagú klubtanács irányítja. Ennek a tanácsnak Kovács Jó- z^efné, a váci városi anya- konywezető az elnöke, s mellette tagként működik két ^KISZ-tag diák és két gyári ^ dolgozó, fiatal műszakiak. £ Ök tervezik meg a programot, gjs gondoskodnak barátaik, is- ímerőseik körében új tagokéról is. S ez a gondoskodás, |ez a toborzás meg is látszik é esténként a klub képén, é ugyanis nem akad üres szék ^ vagy üres asztal. Mindnek £ van gazdája, vendége. Sak- í koznak, olvasnak, beszélget- ifnek, vitatkoznak, s időnként £ kártyáznak is a vendégek. í Amikor ott jártam, a presszó í még nem működött, de azóta í már bizonyára kitűnő kávét 5 is kaphatnak a látogatók, s í ez fontos, mert egy jó kávé é szintén vonzó, s nem lebecsülendő, ha az ember pihenni, | szórakozni, időt tölteni akar [kellemes társaságban, helybeli !jó barátok, ismerősök között, ! akikkel a napi munka hajrá- ! jában ritkábban találkozhat- jnak, de kibeszélgethetik ma- I gukat különösebb kölcsönös vizitek, kötöttebb formájú társasági összejövetel nélkül is, ha esténként beugranak a klubba, a közismert és népszerű találkozóhelyre... Tenkely Miklós | Amikor az ©tanúit saomíba- ! ton megálltam a váci vá- : rosi művelődési ház előtt, jazon töprengtem, bemenj ek-e? i Időm kevés volt, s utóllag, : őszintén bevallom, nem tar- í tottam túlzottan érdemesnek ; még egy-két órával meghosz- j szabbítani utamat. Miért is? j Mi újat lehet még írni és j mondani egy művelődési ház- i ról, amelynek dolgairól évek j óta rendszeresen tájékoztatjuk : az olvasóközönséget, s már í nincs semmi, ami különösebb i érdeklődésre tarthat számot, i Igaz, hogy sok minden tör- ! ténik egy ilyen helyen, hangulatos, nagyszabású rendezvények, tanfolyamok, kiállítások, szakköri tevékenység. Néhány évvel ezelőtt még ez is új volt, érdekes volt. De ma már megszokott. Mégis bementem. Lelkiismeretemet akartam megnyugtatni, ha már itt vagyok, ! mégsem megyek el anélkül, i hogy legalább be ne köszön- í jek, szét ne nézzek, í — Hogy mi újság? — é kérdezett vissza Balassi Ist- !j ván, a művelődési ház fiatal, ^ s rendkívül rokonszenves, ^ megnyerő modorú igazgatója ^ Titokzatosan mosolygott, s ^ egy kis sétára invitált az £ épületben. Amikor a föld- | szinti folyosó végére értünk, i kinyitott egy ajtót, s meg- é állt, várta a hatást. Hiaital- é más, legalább tizenötször li- ^ zenkét méteres, újonnan fes- ^ tett, parkettázott terem nyílt ^ meg előttem, modem, ízlé- ^ ses, új bútorokkal, kanapék- ^ kai, fotelekkel dohányzóasz- g falókkal, dísznövényekkel* á könyvespolcokkal, Gorka-vá- í zákkal, függőlámpás, tompí- í$ tott világítással, és eszpresz- ^ szó-sarokkal. ^ — Milyen terem ez? í — A klubunk!... ij — Klub? Vácott? ... jí — Igen, Bár még nem fe- g jezttik be teljesen, de már ’ó volt néhány összejövetel, s Jí máris elmondható, hogy nép- £ szerűségnek örvend, bevált.» ^ — Értelmiségi klub? ^ — Nem. Nyitva áll miní; denki előtt, s a város legkü- ^ lönbozőbb társadalmi réte- 5; geibői jönnek az emberek "t családostul. S ennek különö- '' sen örülünk... £ — Mennyibe került ez a '/f terem? í — Nyolcvanezer forintba... ^ A pénzt, nemcsak ennyit, £ hanem jóval többet, a tata- ji rozáshoz kapták, amely még ^ az elmúlt esztendő utolsó hó- í napjaiban, kezdődött meg. Rá- g fért már az épületre, hogy ? rendibe szedjék, ezért a vá- | rosi tanács 78 ezer, a megyei !; tanács pedig 250 ezer fo- í rintot adott erre a célra. A J klubterem kialakítása és új J köntösbe öltöztetése ennek a ^ tatarozásnak a keretében tör- j tént meg, s ahogy az eddigi jelek mutatják, nagyon élet- ^ re való, követésre méltó gon- í dolat volt a lehetőség ki- 'j használása... 5; A klubot már jó ideje, ^ közel egy hónapja felavatták. Az alkalom a századik váci £ névadó ünnepség volt, ame-
