Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-27 / 22. szám

t PIJT MEGYEI 1962. JANUÄE 27, SZOMBAT >1 termelés pártellenőrzése nemcsak jogokat jelent, hanem kötelességeket is! VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK —• Tapasztalataink szerint nem helyes, ha rangsoroljuk a pártmunkát, osztályozzuk a feladatokat: ez fontos, ez nem fontos. Nem helyes, mert a pártélet látja kárát: a „nem fontosat” rendszerint elhanya­golják. Mégis, azt valljuk: ha van olyan feladat egy üzemi pártszervezetben, ami a leg­több energiát követeli, s ami­vel a kommunisták a legtöbb segítséget nyújthatják a gaz­dasági vezetésnek, az a ter­melés pártellenőrzése. Farkas József elvtárs, a Pomázi Posztógyár párttitkára foglalta így össze válaszát arra a kérdésre, hogy mi a pártszervezet legfonto­sabb feladata az elkövetkező hónapokban? De mindjárt hozzátette: — A termelés pártellenőrzé­se — szerintünk — nemcsak jogokat jelent a kommunis­táknak, hanem kötelességeket is. A munkában való példa­mutatásnak, az anyaggal való takarékoskodásnak, a techno­lógiai előírások fegyelmezett betartásának kötelességét. Másképpen honnan vennénk az erkölcsi alapot ahhoz, hogy ellenőrizzünk ?! Jogos kérdés. Sajnos, nem mindenütt és nem minden kommunista teszi fel magá­nak. — Régebben mi is különbö­ző módszerekkel kísérletez­tünk. Volt időszak, amikor ki­zárólag a gazdasági vezetők beszámoltatásával véltük megoldani a termelés pártel­lenőrzését. A mostani módsze­rünk sem „szentírás”, s nem is próbáljuk receptként aján­lani más pártszervezeteknek, de nálunk bevált. A pártveze­tőség mellett működő terme­lési bizottság tevékenységére gondolok — magyarázza. — Novemberben hoztuk létre, három állandó taggal — egyi­kük a pártszervezet termelési felelőse —, s mindig annak az üzemrésznek a műszaki ve­zetőivel bővítjük ki-, amelyik­nek a munkáját éppen vizs­gáljuk. Mi sem receptnek szánjuk, csupán a tanulság kedvéért ismertetjük a termelési bi­zottság működését. Egyet- mást talán másutt is haszno­síthatnak belőle. Azzal kezdték, hogy a párt­vezetőség közösen a gazdasá­gi vezetőkkel, összegyűjtötte azokat a -problémákat, ame­lyeknek megoldása előbbre vinné a termelés ügyét. Sze­repelt ezek között a MEO munkája, az 1962-es műszaki intézkedési terv végrehajtá­sa, a műszaki és az admi­nisztratív dolgozók leterhelé­sének aránytalansága, a munkaverseny helyzete, s a normák karbantartása. Mindezeket — mint olyan meg­oldásra váró feladatokat, ami­hez a kommunisták segítsége szükséges —, a pártvezetőség belefoglalta a termelési bi­zottság féléves munkatervébe. Azzal együtt, hogy a bizott­ság az év első felében öt üzemrész munkáját is felül­vizsgálja. Az első felülvizsgálás már megtörtént, a szövődében. A termelési bizottság két jelen­tés alapján tárgyalta meg a szövődé munkáját. Az egyi­ket az üzemrész vezetője ké­szítette, a másikat maguk a bizottsági tagok. Az ülésen mindkét jelentést részletesen megvitatták. Megállapítást nyert, hogy a szövődében az elmúlt esztendőben csökkent t az önköltség, s javult a mun­kafegyelem. Fejlődést értek el az ezer vetés átlagban, s jelentősen redukálták a túí- óra-felhasználást. A műsza­ki intézkedési tervet végre­hajtották, s ennek is része volt abban, hogy bizonyos mértékben javult a minőség. A hibákat illetően a vizs­gálat megállapította, hogy nem megfelelő az üzemrész­ben a hulladékelszájnolás rendszere. Feltűnően nagy az ingadozás egyes cikkek mi­nőségében. Ugyanabból a cikkből az első osztályú áruk aránya egyik hónap­ban 92 százalékos volt, két hónappal később pedig csak 52 százalékos. Az elmúlt év első tíz hónapját véve ala­pul, rendkívül nagy — 24 százaléké« — volt a munka­erő fluktáció. Nem kielégí­tő a kapcsolat az osztály ve­zetője és a műszakiak kö­zött; a műszaki értekezle­teket nem tartják meg rend­szeresen, s többször megtör­tént, hogy nem készítették elő megfelelően a termelési tanácskozást. Végül a vizsgá­lat megállapította, hogy száz dolgozó közül negyvennyolc­nak a teljesítménye nem éri el a 100 százalékot. A termelési bizottság ész­revételeit és javaslatait a pártvezetőség is napirendre tűzte, s határozatot hozott a műszaki értekezletek rendszeres megtartásának el­lenőrzéséről, a hulladékelszá­molás megfelelő rendszeré­nek bevezetéséről, a fluk­tuáció csökkentése érdekében szükséges intézkedésekről, s a szövődében dolgozó kom­munisták feladatairól. Felhí­vással fordult a kommunista műszakiakhoz, KlSZ-tagok- hoz, szakszervezeti aktívák­hoz, hogy adják át munka- módszereiket a száz száza­lékon alul teljesítő munka­társaiknak. — A határozatok végre­hajtásának ellenőrzésével a pártvezetőség a .termelési bi­zottság tagjait bízta meg. Ez­zel egyidőben — természete­sen — más, újabb felada­tok várnak a bizottságra. Február tizedikéig felül kell vizsgálni a MEO-szervezet munkáját, azt, hogyan haj­tották végre a pártvezetőség 1981 februári határozatait. A tapasztalatokat azután ve­zetőségi ülésen vitatjuk meg. — Ismétlem, ez nem szent­írás. Lehet, hogy egy év múl­va jobb módszert találunk. De ha a termelési bizottság tevékenysége egy lépéssel is előbbre vitte a munkát, már értelme volt a kísérletezés­nek — összegezi a párttit­kár. Nyíri Éva Hetvenezer forint vásárlási visszatérítés Február 5-én tartja első ülé­sét á Túrái Földművesszövet­kezet újjáválasztott vezetősé­ge. A vezetőségi tagoknak mintegy 50 százaléka cserélő­dött ki. Az igazgatóságiba és a felügyelő bizottságba összesen öt nőt választottak be, részben termelőszövetkezeti tagokat, részben pedagógusokat. A bol­tos tagibizottság valamennyi tagja nő. Ezen az ülésen kerül sor a mérlegbeszámolóra is. A föld­művesszövetkezet az 1961. évi sikeres gazdálkodás eredmé­nyeképp mintegy 70 ezer forint vásárlási visszatérítést fizet, tízezer forintot pedig részjegy utáni részesedésként; az alkal­mazotti nyereségrészesedés összege megközelíti a 40 ezer forintot, ami dolgozónként 18— 18 napi fizetésnek megfelelő részesedést jelent. Percenként 12 csapágy Közel hárommilliós haszon a műszaki fejlesztés nyomán a Diósdi Csapágygyárban Ma már természetesnek tű­nik, hogy a Diósdi Csapágy­gyár minden részlege szink­ronban termel. Olajozottan fut a gépezet, s a hónapok, a negyedévek elején ugyanolyan ütemesen végzik munkájukat, mint a tervidőszakok végén. — Percenként 12 csapágy készül el a gyárban — hallot­tuk a termelési osztályon. Úgy mondták ezt, mintha au­tomata gyárban jártunk volna, ahol akár esik, akár fúj, percnyi pontossággal hagyják el a gépeket a kész gyártmá­nyok. Ettől pedig még elég messze jár a Diósdi Csapágy­gyár. Akkor hát mi a nyitja a zökkenőmentes, ütemes mun­kának? Boszorkányság? Egyál­talán nem. Számukra na­gyon is egyszerű a dolog nyitja. — Két alapvető program alapján dolgozunk. Az egyik az éves termelés programja, a másik a mű­szaki előkészítés egész évre szóló programja. Ennek kiegészítéseként egész évre meghatározzuk a gép­felújítás egész éves menet­rendjét, amellyel biztosítjuk a gépek megfelelő állapotát, a termelés gépi kapacitásának zavartalanságát. Az éves programok alapján mindig egy-egy negyedévre előre kidolgozzák a részletfel­adatokat. így a' gyár minden részlegében mód van arra, hogy mire az új tervidőszak elkezdődik, kéznél legyen a szükséges anyag, a szerszámok és a zavartalan termelés min­den kelléke. Az idei tervet már a múlt év szeptemberében megismerték. Egyes részletekről azonban ennél korábban, már az elő­ző év közepén tudomást sze­reztek. így a technológia, a szerszámszerkesztés, a szer­számgyártás, az anyagbeszer­zés a soros munkák mellett már előre hozzáfoghatott az idei tervfeladat végrehajtá­sának előkészítéséhez. A termelési osztály állandó­an figyelemmel kíséri a fel-, adatok végrehajtását és idő­ről időre beszámol a gyár fő­mérnökének. Ilyen biztosítás után szinte felesleges a kér­dés, hogy január derekán ho­gyan állnak a munkával. Az anyagot a Prés- és Ko- váesoltárugyártól és a Le­nin Kohászati Művektől kap­ják. Korábban voltak ugyan Ilyen irányú problémáik, de az erre vonatkozó tárgyalá­sok eredményeként rendeződött a helyzet és kisebb, lényegtelen elma­radásoktól eltekintve, ma rend van az anyagellátás­ban is. A gépkapacitás biztosításá­ra vonatkozó tervet teljesítet­ték. 1961-ben a TMK jó mun­kája nyomán a gépek zöme fő­javításra került. Ennek is kö- szöphető, hogy a tervet telje­sítették. A tervszerű gépja­vítás és az, hogy a javítás­ra került gépeket a műszaki fejlesztés alapján tökéletesí­tették, lehetővé tette, hogy a gépkapacitás megnöveke­désével az idén a teljes termelési értéket tekintve, több mint 15 százalékkal magasabb tervet teljesítsenek, mint tavaly. A magasabb terv teljesí­tésének a múlt évi műsza­ki szervezési intézkedések végrehajtásának túlteljesítése is alapját képezi. A műszaki szervezési in­tézkedések végrehajtásá­val kétmillió 682 ezer forint népgazdasági ha­szon biztosítását írta elő számukra a tavalyi terv. Ezt 153 ezer forinttal túltel­jesítették. így válik lehe­tővé, hogy az idén a több- > lettermelés 82,9 százalékát a termelékenység növelésével biztosítják. ­A jó munka az átlagbérek növekedésében is kifejezés- ; re jut. A tavalyi 7,34 forin- ! tos átlagórabér az idén 7,50 : forintra nőtt. i A szervezettség tette lehe­ttlfS tővé, hogy ma már az új csapágytípusok sorozatgyártá­sának beindítása sem okoz kü­lönösebb gondot. Tavaly négy új típus 'gyártását^ kezdték el és a termelés idei biz­tosítása lehetővé tette, hogy túlórafelhasználás nélkül (!) minden üzemrész nap, mint nap pontosan teljesíti tervét. Csak az ilyen jól szervezett, összehangolt munka vezethet el odáig, hogy a tavalyi 70 százalékos önköltséggel szem­ben az idén 67 százalékos ter­vet teljesítsenek, ami ugyan­csak biztosan megvalósul, mert a reális lehetőségekre épül. F. I. mKmsmaBBamoBaam Itt a tavasz hírnöke A ceglédi gazdatooltba meg­érkezett a tavasz első hírnöke: a vetőiborsó. Mintegy tíz zsák­kal árusítanak egyelőre, ez azonban csak elenyésző töredé­ke annak a mennyiségnek, amelyet a ceglédiek tavasszal igényelnek. * Évente átlagosan ötven mázsa borsó-vetőmagot adnak el a gazdaboltban, ezenkívül pedig még ötven mázsa egyéb kertimagot vásá­rolnak itt a gazdák. Rendkívül népszerű az expressz borsó­vetőmag, de többen előszere­tettel veszik a magyar sárga és Buxbaum-féle borsót is. Lekvárevő verseny Kedélyes klubestet rendez­tek az iparitanuló-iskola KISZ-fiataljai. György jakab Endre tanár vezetésével vidám fejtörőn vetélkedtek egymás­sal, amelynek keretében iro­dalmi, sport és zenei kérdések­ben mérték pssze tudásukat a versenyzők. A vetélkedő má­sodik részében ügyességi ver­senyt tartottak, amelynek a legmulatságosabb feladata a lekvárevés volt. Az első Bálint Ica lett, ő bizonyult a legügye­sebbnek. A győzteseket értékes könyv jutalomban részesítették. A klubest hangulatos tánccal fejeződött be. MÖNDR© VICCBE Kevesebb a lopás Dr. Szigel János, a Monori Járásbíróság vezetőjének tá­jékoztatása szerint a társa­dalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek száma csökkent az utóbbi időben. Sajnos, nem mondható el ugyanez a magán- vádakról. A járásbíróság tag­jai előadásokat tartanak a tsz- ekben a társadalmi tulajdon védeleméről, amivel ugyan­csak hozzájárulnak a lopások számának csökkenéséhez. Fel­adatkörüket egyébként bőví­tették, mert csak a legsű- lyosább eseteket tárgyalja majd a megyei bíróság. don. Közel háromszázötvenen vettek részt, hogy meghall­gassák Ferencz Lajos igaz­gatósági elnök beszámolóját. A földművesszövetkezetnek huszonnégy üzemegysége van a faluban, ebből nyolc ital­bolt. Jó munkát végeztek a szövetkezet dolgozói az el­múlt évben: 23 millió forint forgalmat bonyolítottak le, szemben az 1957. évi 15 millió forinttal. A szövetke­zet dolgozói munkaverseny- nyel készülnek a SZÖVOSZ V. kongresszusára. Szocialis­ta munkabrigád is alakult a földművesszövetkezet dolgo­zóiból. A taggyűlésen a helyi művészeti együttes tánccso­portja és szólistái is fellép­tek. 5SÍTS Földművesszövetkezeti taggyűlés Maglódon Ritka nagy érdeklődés mel­lett tartották meg a Maglód és Környéke Földművesszö- vetkezet taggyűlését Magló­Bizonyítványosztás előtt A nagykőrösi élelmiszer- ipari szakiskola első éves fiúnövendékei számára nem sok örömet hoz a félévi bi­zonyítvány. Az osztály rend­kívül gyenge előmenetelt ta­núsít, akárcsak a negyedév­ben, amikor az osztályátla­guk 2,86 volt. Nehezen akar­ják a fiatalok megérteni, hogy a közismereti tárgyak tanítása a szakmai tárgyak elsajátítását könnyíti meg és segíti. Másik problémája az iskolának, hogy a Nyíregyhá­záról ide irányított osztály — valamennyi érettségizett ta­nuló — rendkívül elbizako­dott. Csak a negyedév után vették komolyan a tanulást, és remélhető, hogy félévre már utolérik azért a többie­ket. ÚJRA ITTHON Az első világháborúban az orosz fronton került fogságba Tótfalusi Ambrus. Most 47 év után hazalátogatott, fel­kereste nagykőrösi barátait, rokonait,. akiket ..majdnem fél évszázada nem látott. Az el­ső világháború után a ma­gyar hatóságok Ambrus bá­csit eltűntnek nyilvánították, pedig élt, sőt, meg is nősült odakint. Gyermekei is vannak, az egyik — a szovjet hadse­reg tisztje — a második világ­háborúban hosszabb időt töl­tött Szolnokon. A messziről jött vendég szabadságát tölti Nagykőrösön • és poggyászá­ban a körösi töltött káposzta receptjével indul haza felesé­géhez, a távoli földire. Amikor kézzel fogták a nyulat Feljegyzések a hajdani nagy telekről A hagyomány szerint még az időjárás is más, valahogy igazibb volt a „régi jó idők­ben”, mint manapság: deré­kig, sőt, eresz aljáig érő, nagy havakról, farkasordító, emberveszejtő, kemény hide­gekről regéltek a régi öre­gek, meg korai, jó tavaszok­ról s igazi nyárias, nagy Nya­rakról. Tudományos feljegyzések ta­núskodnak róla, hogy az időjárás nagy szélsőségei való tények. Dr. Réthly Antal egyetemi tanár, az Országos Meteorológiai Intézet volt igazgatója több évszázad időjárási feljegyzéseit gyűjtötte ösz- sze, s értékelte az utóbbi években. A nagy számok törvénye sze­rint megállapítható, hogy a hideg telek és az enyhe telek csoportosan fordultak élő, te­hát periodikusan ismétlődtek. Körülbelül három naptevé­kenységi időszak, vagyis ke- í reken 33 esztendő telik el, amíg a zömmel egymás után I következő hideg telek után lassan az enyhe telek sora jön, majd pedig újra vissza­vált az idő. Az időjárási abnormitások- ról hiteles forrásokat ta­lálhatunk a Sopronban, Nagyszebenben, továbbá Eperjesen és később Ken­deresen is rendszeresen vezetett krónikákban, amelyek közül több csak ké­zi írásban maradt fönn. Megállapítható például, hogy a hideg telek egyik hosszú sora 1770 körül kezdődött, és a 90-es évek végéig tartott, 1800 körül fordult az időjá­rás, és 1915 volt a feljegy­zések szerint a legmelegebb tél. Ebben a korban 25 éven át túlnyomóan enyhe telek következtek, egy-egy hide­gebb tél közbejöttével. Igen szigorú tél volt viszont 1708/ 1709 telén, amikor is ország­szerte kifagytak a diófák. Deb­recen határában egy népes juhfalka pásztorostul megfa­gyott. Ugyanezen a télen, februárban újabb, nagy ká­rok voltak az állatállomány­ban, s a bor sok helyütt jéggé fagyott a hordókban. Az eper­jesi krónika szerint a kuruc— labanc csapatok közt a csatá­rozások szüneteltek a nagy hideg miatt. Az 1753—1754- es esztendő télén a hideg és a hóviharok miatt Sopronban három hétig nem volt hetivá­sár. 1767 januárjában olyan nagy havazás volt Po­zsony vidékén, hogy a farkasok bejártak a vá­rosba, és több embert fel­faltak. A század leghidegebb tele a feljegyzések szerint 1774— 1775-ben volt. A nagy hava­zások után február végén olyan árvíz zúdult Pest—Bu­dára, hogy 611 ház összeom­lott. Az 1788—1789-es eszten­dő telén egy Szegedről Nagy­váradra tartó újoncsereg har­minc emberének lefagyott ke- ze-lába, Szabolcsban a far­kasok embereket faltak fel. Öt év múlva a tél közepén Erdély földjén egy singnyi magasságban — 62 centiméter — feküdt a hó. Pest—Budán januárban sok postakocsis hó- baveszett. 1804. április 7-én és 3-án óriási hóvihar pusztított az Alföldön. Orosháza, Hód­mezővásárhely és Makó hatá­rában 30 000 legelő szarvas- marha pusztult el. Három év múlva, 1807-ben, egész tél el­múlt hó nélkül. »De április közepén olyan hóvihar kere­kedett, hogy például Kiskun­halas vidékén 72 órás dühön­gése alatt csaknem 900 bar­mot, köztük 34 jármosökröt, 187 öregmarhát, továbbá nagy­számú harmadfű marhát és lovat, rengeteg juhot pusztí­tott el. Ugyanezen a télen az esztergomiak a nyulakat kéz­zel fogták a nagy hidegben és hóban. Kegyetlen teléről mégis az 1816-os esztendő a legem­lékezetesebb. Január 29- én és 30-án a hóviharban 80 000 szarvasmarha és juh veszett el, s több száz ember megfagyott. A századforduló utáni idő­szakban emlékezetes nagy te­lek voltak 1929-ben, amikora hó átlagos magassága 60 cen­timéter volt, s a fák törzse durrogva hasadt föl. A leg­több hó azonban 1940 telér esett, amikor 61 cm volt a rétegmagasság. Nagy teleli közé sorol még az 1947-es él az 1956-os esztendő is, bár .1 hó magassága meg sem közei lítette a korábbi nagy tele1 két. Budapestre érkezett Mihail Romm világhírű szovjet film­rendező (szemüveggel) és B. V. Métalnyikov forgatókönyv író (MTI foto: Keleti Éva felvj

Next

/
Thumbnails
Contents