Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

PEST MEGYEI '&&rhm 1962. JANUÄR 26, PÉNTEK Ésszerűen gazdálkodjunk a takarmánykészletekkel Az elmúlt év rendkívül szá­raz időjárása kedvezőtlenül be­folyásolta — egyebek között — a talkaamánytennést is. A várt­nál jóval kevesebb lett a ku­korica- és répaféle, a másodve­tések megbuktak, a lucernát, a hereféléket kevesebbszer le­hetett mos kaszálni, a réti szé­na a szokásosnál kisebb meny- nyiséget hozott és sarjú sem fejlődött. Az állam a termelőszövetke­zetek segítségére sietett, s ez csökkenti az állatok áttelelte- tésének gondját. Rendkívül fontos azonban, hogy a meglevő készleteket a legnagyobb körültekintés­sel, a! legcélszerűbben használják fel. És légióként tudni kell, hogyan osszuk el a sokszor bizony szűkös készleteket állataink között: melyiknek kell adni például okvetlenül abrakot, s melyik bírja jobban el az ol­csóbb, rosszabb takarmányo­zást egy átmeneti időszakban. Erről beszélgettünk a megyei tanács illetékes szakemberei­vel. Mindenekelőtt a széna gon­dos kiipcxrc ózására hívták fel a figyelmet. Egyébként sem he­lyes villaszámra a jószág elé hányni a szénát, ezekben a he­KÖNYVESPOLC Arnold Zweig: NYUGATI KRÓNIKA Félelmetes jelenség, hogy a nyugati írók, főként a néme­tek, tekintet nélkül arra, hogy Kelet-, vagy Nyugat-Német- országban élnek, egyre gyak­rabban ábrázolják a fasizmus korszakát. Félelmetes ez a je­lenség azért, mert amit mű­veikben ostoroznak, az ab­szurd eszmék, a faji megkü­lönböztetés, az Übermensch elve, az őrültek diktatúrája, ma is veszélyezteti a világot. Adenauer Nyugat-Németor- szágában új mundérba bujtat­va szabadon, törvényesen véd­ve virul a fasizmus. Amold Zweig könyve való- Z ban krónika, mint ezt a címe J is jelzi, mert mintegy 40 esz- ^ tendős történeti időszakot fog ^ át, a századfordulótól a má-^ sodik világháborúig. Nagy vo- ^ Halakban vázolja Németor- ff szág útját a fasizmus teljes ff kibontakozásáig, előrevetítve a ^ bukás árnyékát. Ez az út Hin- 'f denburg és Hitler útja. A ren- ff delkezésükre álló 40 esztendő ff alatt generációkat lehetett í szellemileg is militarizálni, sí olyan alaposan megfertőzni a í szőke, kékszemű, tiszta ger- í mán faj felsőbbrendűségének í tudatával, hogy a bacilus í most is járványveszélyt je- ff lent. í Egy német munkáscsalád 'f történetén keresztül mutatja í be jellemrajzokban az értei- ff miségiek, művészek, munká- ff sok felfogását a korról és£ hozzáállásukat a kialakult ff helyzethez. Nagyszerűen meg- ^ formált típusok, mint például J Will Demes, aki saját indula-j tainak esik áldozatul, s nővé- í re, a fanatikus fasiszta szűz; \ Agathe. $ Otto Ledert is jellemző ér- í telmiségi figura, akit csak sa- ; ját érzelmi élete érdekel, s; nem veszi észre a maga körül \ forrongó világot. Zweig végigkíséri hőseit j születésüktől elbukásukig, j Ezek a típusok törvénysze- < rűen elbuknak, még ha fizi- < kailag életben maradnak is.! Felemelkedni csak azok tud-! nak, akik az emberséget vá- \ lasztották az embertelenség- j ben is. A jövőt, a kiutat isj megmutatja végül Kari De-: mesen keresztül, aki az el- i lenállást választja, s ezt; mondja fiainak: „hol másutt i lenne otthon egy osztályöntu- i dattal rendelkező munkás, ha i nem ott, ahol az éhség, harc és halál egyenlősége együtt jár mindennapi kenyerünk­kel?” Will Demestől Kari Deme­sig olyan hosszú az út, hogy még mindig csak tapossák, még mindig nem jutottak el egyetemesen Karl Demesig. S amíg ez így lesz, Németország fölött sötét lesz a mennybolt és Európa népeinek tartani lehet a villámcsapástól..( És kéznél kell lennie a villám­hárítónak .; , Arnold Zweig rendkívül ér­tékes könyve Vermes Magda igényes fordításában jelent meg az Európa Könyvkiadó­nál. (tm) teklben, hónapokban meg ép­penséggel bűnös könnyelmű­ség, mert a tél vége felé eset­leg megkoplalja majd a jószág, amit most az alomba túr. Lovakkal szénát a dologidő kezdetéig egyáltalán ne etessünk; azoknak pillanatnyilag jó a magfogásból visszamaradt pil­langósok szalmája, általában a takarmányszalma. Az olcsóbb takanmányfélét is él lehet úgy készíteni, hogy ízletes legyen, s az állat jó ét­vággyal fogyassza. Ahol példá­ul szecskázzák a kukoricaszá- rat a szarvasmarhának, kevés fáradsággal jó pácot készíthet­nek belőle, csakúgy, mint a tőreikből, ha répaszelettel, cu­korgyári melléktermékkel ré­tegezők. Nyoíc-kilenc féle ta- karmánytáp van már forga­lomban — sertésnek, marhá­nak, baromfinak négyféle is — s mivel a gyárak ezt igen ked­vező feltételekkel adják, eteté­sük mindenképpen gazdaságos. Több termelőszövetkezet, mint például a ceglédi Vö­rös Csillag, az érdi Búza­kalász, a pemázi Petőfi, az áporkai Vörös Csillag igen szép eredményeket ért el a tápetetéssel. Az afaraktalkarmányofc ada­golásánál a brigád vezetők szi­gorúan ügyeljenek arra, hogy az 1042-es FM—LM együttes utasításban szereplő normák alapján takai-mányózzanak. A lovaknak pillanatnyilag egy deka abrakot se tanácsos adni, mert azt a haszonállatok job­ban meghálálják. A magtáro- scsk helyesen teszik, ha rövi- dobb időre, akárcsak egy nap­ra, vagy egy etetésre való ab- raktakarmányt mérnek ki mostanában, nehogy későbbre azután semmi kimérni valójuk se maradjon. Az abrakinegtakarítás egyik módja, hogy a jó minőségű második, harmadik kaszálás­ból eredő pillangósokból szá- náiisztet készítenek. A takar- mányszalmát almozásra sem­miképpen sem szabad felhasz­nálni, sőt, a jó alomszalmát Bzénával keverve etetni is le­het, ahol a szükség úgy kíván­ja. A meglevő készletek óvá­Az ország legnagyobb teljesítményű elektronikus számológépe sához hozzátartozik, hogy a'ff répa, a répaszelet és répafej-^ prizmákat rendszeresen vi-^ gyázzák, hőmérőzzék, nehogy ^ bemelegedjen. _ • Even felülj növendék- f marhának abrakot nem í szükséges adni. 4 Az abraktakarmány illetőleg^ az azt helyettesítő takarmány- í táp a beállított hízóállomány, | az egy éven aluli növendék jó-í szág, a vemhes üszők, és ha í jut, a tejelő állomány tápiáié- \ ka legyen. A sertésetetésben ^ kitűnően helyettesíti az abra- í kot a már említett szénaliszt.; A juhok kitűnően áttelelnek £ abrak nélkül is. Itt csak az^ anyák, a vemhessé® utolsó har- ff madában, • később pedig szoptatás idején igényelnek £ abrakfélét. Természetesen nsm£ vonhatjuk el az abrakot a bá-^ rányoktól sem. A baromfiál- í lomány etetésénél leigfőként^ arra ügyeljünk, hogy egy szem ff takarmány se menjen vészén- í dőbe. ij A legfőbb célkitűzés — ! hangsúlyozták befejezésül a ! szakemberek —, hogy az átte-| leltetést veszteségmentesen, | megbetegedések nélkül sike-fc rüljön kihúzni. Ennek érdé-J kében i í fokozott gondot kell for- í dítani az állatállomány hí- í giénikus etetésére, itatása- í ra, általában a tartási vi- í szonyokra. Ne restelljünk például minden itatáskor friss, aránylag lan­gyos vizet húzni a jószágnak, a sertésvály óiból az esetleges maradékot szedjük ki. nehogy napközben megfagyottam tur­kálja egye a jószág. A táp­etetésénél pedig arra ügyeljünk — mivel ebben állati eredetű, telhát romlandó anyagok is vannak —. hogy a keverő­edény t és a vályúkat mindig gondosan kimossuk. Gondos, telkiismeretes tartással a leg­nehezebb helyzetben is mód van a veszteségmentes, egész­séges állatte! el tetésre. ehhez azonban vezetők és állatgon­dozók összefogására, nagyfokú együttműködésére van szük­ség. flv v.) Hazai vizsgálatok és bol­gár tapasztalatok alapján a vízügyi ...szakemberek _ egyre n agyobb jelentőséget tulajdo­nítanak a helyi „Í5ÖFÉ*i” vTz-~ tárolók építésének. A patakok, kfsebb vízfolyások ugyanis hóolvadáskor és esőzések után gyakran tízszerannyi vizet szállítanak, mint a szárazság idején, s ezt a vizet egysze­rű völgyelzárógátak építésével meg lehet őrizni az aszály idejére. A 20—30 holdas víztárolók kocsiját oldalról a szél. Ahogy Farkasvölgyhöz közelednek, mintha viharkatlanba keve­redtek volna, itt-ott hótölcsé­rek keletkeznek, aztán a szemcsévé fagyott hópelyhek szétszóródva hullanak az er­dő hópárnás fáira. A motor fáradtan berreg, a kerekek magasra szórják a havat, a kocsi percről percre lassabban halad. Varjas Jóska a társához ha­jol: — Csak a faluig sikerüljön! — kiabálja. — Nincs messze! — vála­szolja amaz. — A Farkasvölgyet hamar befújja — próbálja túlkiabál­ni a motorberregést Varjas. Ahogy elérik a völgyet, óriási fehér tenger tárul a szemük elé. Az orkánná erő­södő szél hatalmas hófüggönyt bocsát a völgybe, szinte egy­beolvasztja az eget a föld­del. Az autó kerekei jobbra- balra csúszkálnak, félő, hogy a szakadékba sodródnak és eltűnnek a hófúvásban. — Le állunk! — mondja Varjas. A motor kísértetiesen, erőt­lenül berreg. A két ember na­gyokat hallgat, kezüket dör­zsölik, rágyújtanak és türel­metlenül tekingetnek ki az ab­lakon. Az álló kocsi még job­ban megfogja a sodródó ha­vat ... ■k Varjas Jóska ideges, remény­telenül próbál indítani, hiába, a kocsi egy tapodtat sem jut előbbre. A ‘motor fulladozik, a hófúvás emelkedik, félelmete­sen ereszkedik le a tájra az esti szürkület. A vezető kilép a volán mel­lől a derékig érő hóba. — Nem tudjuk ellapátolni! ■— kiált be a kocsiba. — Mit csináljunk? — kér­dezi a kocsikísérő. Varjas Józsit Ikét nagy gond emészti: hogyan jutnak ki in­nen és mit esznek otthon a családok. — Maradj a motornál, be­megyek a faluba. Ha itt reg• geledünk, megfagyunk ... Mondott még valamit, de azt elnyelte a süvítő szél, meg a motor berregése. Fölhajtotta kabátja gallérját és elindult a falu felé. Ahogy küszködik a vastag hóval, a tomboló viharral, eszébe jut, hogy megrövidíthe­tő könnyen az út. ha a kettős kitérőt megkerüli a szakadék mellett. Ismeri a járást, tíz évvel ezelőtt úttörő korában táborozott Farkasvölgyben. A bánhegyi úttörőket is ismerte, együtt játszott számháborút velük. Keménykötésű gyere­kek voltak — jut az eszébe, amint föl-föltűnik előtte a tá­volban a falu szélső tornyos háza... Ma is híresek a bánhegyi úttörők, bátrak, mint régen. A társadalmi tűzoltóság mel­lett úttörőügy eletet szerveztek. Szükség van rá, sok kiránduló jár arra, könnyen bajba jut­hatnak, s gyakoriak az erdő­tüzek is. Télen sok a síelő, a viharban eltévedt ember. Ezért építették a község Farkasvölgy felöli dombjára a figyelőt is. •k Ezen a viharos délutánon a Vili. osztályos Fekete Karcsi az ügyeletes. A tűzoltók látcsö­vével nézeget kifelé. Egyszeresük arra lesz figyel­mes, hogy a Farkasvölgy be­járatánál autó áll. Biztosan megsüllyedt — villan át az agyán. Horváth Tibi, az állandó összekötő érkezeit meg. Karcsi meg sem várja, hogy Tibor le­szerelje lábáról a síléceket. Átadja látcsövét és mutatja az irányt. — Látod? *— Igen, látom! Karcsi... Karcsi... — Mit látsz? — Most lépett ki belőle va­laki... jön errefelé. — Tibi. riadóztassuk a má­sodik rajt, hátha letér az út­ról, nem tudja, hogy az ösvé­nyen ilyenkor nem lehet jár­ni, becsúszhat a szakadékba. Az meg tele van hóval. Tibor mozgósít, Karcsi pe­dig látcsövével figyeli, hogy a viharral dacoló ember letér-e az ösvényre. Úgy érzi, eláll a szívverése, amikor látja, hogy az ember egyenesen a vesze­delmes ösvény felé fordul. Torkaszakadtából elkiáltja magát: — Hahó, hahó! Vigyázz! Ne arra! A célt nem találja, a mozgó fekete pont eltűnik, hiába pásztázza lencséjével a tájat, az ösvény szélét. A mozgó pontot elnyelte a nagy fehér­ség, mint viharos tenger a kis csónakot. ♦ A második raj Tibi vezeté­sével, sílécekkel fölszerelve szélsebesen ereszkedik le a völgybe. Karcsi az épület előtt topo­rog. majd megfagy a hideg széltől, a kezére és arcára csapódó hótól. Eszébe jut. hogy a raj nem vitt magával sílécet és mentőkötelet. Mire felkötözi magára a gvvvxv\\xxvvvvvvvv\\v\\v\vvvv\\vvvvvv\vvvwy mentőeszközöket és lesiklik a raj után. sötét szürkeségbe burkolózik a völgy. ¥ Varjas Józsi utolsó erejé­vel küzd már a nyakába zú­duló hó ellen, a fagyos halál ellen. Minél jobban kapasz­kodik, éviekéi fölfelé, annál mélyebbre süllyed a szaka­dékban ... — Jól fogja meg a kötelet! — kiáltja az egyik gyerek. Kábultan kapaszkodik Jós­ka a kötélbe. Amikor fölér a parim, csak ennyit tud mondani: — A kocsi ... a kenyér ... — Éhes? — kérdezi Karcsi. — Bemegyünk a faluba, otthon van ennivaló, hoztunk síléceket is — magyarázkodik Tibi. Munkához láfiiak a pajtá­sok. Hóval dörzsölik be Jós­ka fágyústól zsibbadt kezét és arcát, lassan minden porciká- jába visszatér az élet. — A kocsihoz menjünk, ta­lán azt is eltemette a hó, a motor sem bírhatta soká — mondja fáradt, halk hangon a sofőr. A mentőkötelet összehajto­gatják és megindulnak az autó felé. Síri csend fogadja őket. A motorház tetejéig ér a hó, sü- rűn-vastagon emelkedik a hó­fúvás és alatta halálos csend­ben pihen a motor. A vezető­fülkében sincs egy moccanás se. a kocsikísérő mélyen al­szik. Hidegben ez kész fagy­halál. Fölébresztik. — öten bemegyünk a falu­ba segítségért' — mondja Kar­csi és már indul is visszafe­lé. Amikor megjelenik az első embercsoport lent a völgy­ben. az autó mögött, a domb­tetőn feldübörögnek a hó­ekék. Rchák Ferenc >X\'XXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXX'.y | Kinek hoz szerencsét \ í i fa tizenhárom láda pénz? | y £ í Az OTP pénztárosai tel- í ff jes bizonyossággal állítják, ^ ff hogy a lakosság legszí- ff í vesebben a papírpénzt, el- ff í sősorban a. száz forintos í ff bankjegyeket gyűjti. Azon- £ ff ban e szabály alól is van ff í kivétel. Egy most ismertté $ ívált statisztika szerint ha- £ | zánkban hétszázötvenen ff ff hódolna k a numizma tika % ff szenvedélyének, s ők azok, f, í akik bankjegyeiket is szí- $ | vesen feláldozzák érem-1 % gyűjteményük gyarapításé-ff 4, ra. Nemrég halt meg az ff | egyik legszorgalmasabb j gyár pénzgyűjtő, Niklo-ff ^ wits Károly nyugalmazott £ | postatiszt. Évtizedek alatt ff í 13 ládát töltött tele forint-1 í tál, tallérral, dukáttal és ^ íf egyéb pénzérmékkel. A f ínagy eredményeket felmu-% $ tató gyűjtő még életében % í gondoskodott arról, hogy | % féltve őrzött kincsei mél- ff ^ tó helyre kerüljenek, ezért % ff gyűjteményét a Magyarí | Történeti Múzeumra hagy- ff \ta. A végrendeletet azon.- ^ I ban a rokonok megtámad- ff ták. A bíróság dönti majd ff el, hogy a 13 láda milliósí í értékű tartalma a múzeum í | éremgyűjteményét, vagy a ff í rokonok javait gyarapít- í \ fa-e- | A MÁV Gépesített Adatfeldolgozó Főnökségénél megkezd­ték a kísérleti munkát a francia Btíll-cég által gyártott nagy­teljesítményű elektronikus számológéppel. Fuvardíj számfejtés és számlázás lesz majd a gép feladata. Néhány jellemző adat: a gép másodpercenként 1500—5000 számítási műveletet végez. A bonyolult szerkezetben 16 ezer darab germánium dióda és több mint 800 elektroncső van, (MTI foto — Tormai Andor felv.) „Törpe“ víztárolókat építenek a mezőgazdasági nagyüzemek GépLocái a hóviharban Három napja esik a hó. Az \ utak járhatatlanok, a bá- | nyásztelepiilést már csak a ; telefondrót köti össze a kül- I világgal. Van is dolga a te- | lefonnak. Éppen most jelen- | tették a városból, hogy na- ; gyón Sürgős mentési munká- ; latokra visszarendelték a te- \ lepülés felé elindított három ■ hóekét. í A baj azonban nem jár • egyedül. Bánhegyesről meg ; reggel telefonáltak, hogy a • sütőkemence tönkrement, i máshonnan gondoskodjanak l kenyérről. A nagy teherautót j nyomban elküldték a város- I ba, azt remélték, hogy útköz- \ ben segítenék majd a hó- ! ekék... És íme, a vésztjóslá I telefon. \ A telep vezetői idegesen \ hívják a kenyérgyárat. Ott ! azt mondják, hogy tizenkettő- ! kor megrakodva elindult a te- \ herautó visszafelé. ; — Mi történt, hol van? \ A telep boltja előtt tízen- | tizenöten ácsorognak, fagyos- \ kodnak, várják a kenyeret. '{ A központi irodából ki-ki- \ szalad valaki, vizsgálja a látó- J határt, hallgatózik, de az autó­1 nak híre sincs. z * 2 A hideg fokozódik, ámyék- £ ban is mínusz tizenhét fok. £ Az erősödő szél vastag hófel- j; hőket sodor errefelé. jj A gépkocsi lassan, majd- £ hogynem lépésben döcög a í végtelennek látszó úton. A ve- í zető és a kocsikísérő már alig í bírja szusszal a sok hólapáto- í löst. Kegyetlen az út. í A gépkocsivezető. Varjas í Jóska már a város szélén í érezte, hogy meg-meg nyomj a völgyzáró-gátját az állami gaz­daságok és termelőszövetkeze- . tek maguk-megépíthetüc -Nem kelL hozzá semmiféle külön­leges építési anyag, a föld szállításához szükséges gépek pedig rendelkezésre állnak, s vannak olyan időszakok is, amikor más munkára amúgy sem tudják felhasználni a traktoroka t. Az állami gazdaságok már­is megkezdték a törpe víztá­rolók építését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents