Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-05 / 3. szám
PEST MECVEI v/6'Hap 1962. JANUÁR 5, PÉNTEK Sukarno elnök elindult kőrútjára A holland nagykövet tárgyalásai az amerikai diplomácia vezetőivel Sukarno elnök, Tyitov őrnagy, szovjet űrhajós, a kormány 11 minisztere és magasrangú tisztviselője és tiz külföldi nagykövet kíséretében csütörtökön elindult országjáró kőrútjára. A legújabb jelentések szerint tovább folynak az indonéz katonai előkészületek. Az indonéz hadsereg csütörtöki bejelentése szerint a Maluku-szigeteken és magában Ambonban újból felfegyverzik a függetlenségi harcok mintegy 10 000 veteránját. Az indonéz sajtó továbbra is bírálja a békés tárgyalásokat hangoztató holland javaslatokat. A Berita Indonesia rámutat, Indonézia népe keserű tapasztalatokat szerzett arról, amit az imperialisták tárgyalásokon értenek. Az Indonesian Herald kiemeli, Indonézia elvei és céljai nem változtak. Az egyetlen ok, amiért még nem hangzott el a legfelsőbb parancs a Nyugat- Iriánban tartózkodó holland erők megtámadására, az, hogy Indonézia még mindig fenn akarja tartani Hollandiának az utolsó lehetőséget Indonézia követeléseinek kielégítésére. A UPI legújabb jelentése szerint Van Roijen, Hollandia washingtoni nagykövete szerdán az amerikai külügyminisztériumban Rusk amerikai külügyminiszterrel folytatott tanácskozást a nyugat-iriáni helyzetről. A holland parlamentben a Nyugat-Irián kérdéséről folyó vita során Luns külügyminiszter és De Quay miniszterelnök harcias hangú beszéde után, több párt képviselője szólalt fel. Az ellenzéki Holland Munkáspárt nevében Bunger, a párt parlamenti csoportjának vezetője, bírálta a külügyminisztert és szemére vetette Lunsnak. hogy provokációs választ adott Subandrio indonéz külügyminiszter nyilatkozatára. A kormáhy — hangoztatta — lehetetlen helyzetbe hozza Hollandiát, és Luns külügyminiszter parlamenti beszéde mindennél jobban bizonyítja, hogy milyen helytelen politikát folytat a jelenlegi kormány. Paul de Groot, a Holland Kommunista Párt főtitkára, a szerdai ülésen javaslatot terjesztett elő, amely felszólítja a kormányt, hogy adja át Nyu- gat-Irión igazgatását Indonéziának. A javaslatot azonban nem bocsátották szavazásra, mert nem tudta megszerezni az eljárásbeli szabályok által megkövetelt számú támogatót. A parlament szerdán délután szavazás és határozathozatal nélkül befejezte a nyugat-iriáni kérdés vitáját. Mint az ADN tudósítója jelenti, az ülés ideje alatt lovasrendőrök vették körül a parlament épületét. A kormány ugyanis attól tart, hogy tüntetések kezdődnek gyarmati politikája ellen, amely a lakosság egyre szélesebb rétegeinek okoz nyugtalanságot. Ülést tartott az angol kormány Macmillan angol miniszter- elnök szerdán ülésre hívta össze kormányát. A tanácskozáson szó volt a berlini kérdésről és több más nemzetközi problémáról. Az ülés első számú napirendi pontja az Egyesült Államoknak az a kérése volt, Nagy-Britannia nukleáris kísérletek céljából bocsássa Amerika rendelkezésére a Karácsony-szigeteket. Az AP jól értesült kormánykörökre hivatkozva hozzáfűzi. Nagy- Britannia valószínűleg egykét nap múlva kimondja az igent. Ismét elhalasztották az amerikai űrhajó kilövését Technikai okokból ismét elhalasztották az első amerikai űrhajó kilövését. Az űrhajós felbocsátásának új dátumát január 16-ban állapították meg. Véres nap Algériában: 40 78 sebesült Ismét megszólalt az OAS kalózrádiója Algériában hallatlan méreteket öltött a terror. Szerdán 40 halottja és 78 súlyosan sebesült áldozata volt a bomba merényleteknek és az OAS embervadászatainak. A halottak és sebesültek háromnegyed része az algériai arabok sorából került ki. A karhatalom szinte tétlenül szemlélte az utcán folyó vérengzést. Tüntetések, könnygázbombák, politikai orgyiikosság Dominikában Nem volt egyedülálló jelenség a dominikai San Francisco Do Macoris városában szerda délután lezajlott tömegtüntetés, amelynek . részvevői közül a rendőrség négy fiatalt gyilkolt meg. Üjabb hírügynökségi jelentések szerint ugyanazon a napon hasonló tüntetések zajlottak le a dominikai fővárosban is. A tüntető csoportok körülvették a Trujillo-rendszer ismert alakjainak, az egykor félelmetes besúgóknak házait. A felbőszült tömeg felgyújtotta a Trujillo-kémek több üzletét. A rendőrség közbeavatkozott és könnygáz-bombákkal, gumibotokkal verte szét a tömeget. A dominikai San Juan de La Maguanában politikai gyilkosságot követtek el. A magánkézen levő helyi rádió- állomás tulajdonosa — mint a UPI jelenti — szerda este kormányellenes közleményt szándékozott beolvastatni. A tulajdonos háza közelében tartózkodó járókelők arra lettek figyelmesek, hogy több revolverdörrenés hallatszik a lakásból, majd egy katona- tiszti egyenruhát viselő ismeretlen férfi rohant ki a házból, gépkocsiba ült és a főváros felé hajtott. Ezután találtak rá a rádió tulajdonosának holttestére. A dominikai közvéleményt nagymértékben felháborítja a börtönviszonyokról érkezett hír. Kitűnt, hogy a Trujillo-rendszer felszámolásával kérkedő Balaguer-iéle kormány börtöneiben 215 politikai fogoly közül csak eggyel tudnak „elszámolni”, a többinek nyoma veszett. Nyilván azzal összefüggésben, hogy a hét végén Dominikába utazik Móra, az Amerikai Államok Szervezetének uruguayi főtitkára, valamint az amerikai kormány segélyügyekkel foglalkozó egyik főtisztviselője, Balaguer most elhatározta, hogy vizsgáló bizottságot alakít a felháborító börtönviszonyok kivizsgálására. Az ellenzéki pártok követelésére a junta nemrégiben arra kényszerült — mint ezt a Náción című dominikai lap jelentette —, hogy fontolóra vegye, ne kérje-e a rosszemlékű diktátor közeli rokonának, Luis Trujillónak kiadatását. Luis Trujillo nemrégiben a Balaguer-korinány tevékeny közreműködésével az Egyesült Államokba szökött a népharag elől, és Miamiban telepedett le. j Menekülése előtt azonban | gondja volt rá, hogy tekintélyes összeget kiemeljen az államkasszából. Jellemző, hogy Balaguer csak akkor szánta rá magát c „radikális” lépésre, amikor kiderült, hogy Luis Trujillo nyomtalanul eltűnt Miamiból és jelenlegi j tartózkodási helye ismeretlen, i ja. Oranban a reggeli órákban a zsidó negyedben kezdődtek fegyveres merényletek, amelyeknél több személy életét vesztette. Ezt követően az OAS a város különböző negyedeiben hajtóvadászatot indított az arabokra. A fasiszta ultrákból álló csoportok az OAS-t éltetve revolverrel, géppisztollyal a kezükben járták az utcákat és megtámadták az arab járókelőket. A legtöbb áldozat lövésektől és késszúrásoktól borítva maradt a kövezeten. A merénylők megállítottak többek között egy autót, négy arab utasát megöl téík, a kocsit pedig felgyújtották. Egy rendőrőrszoba előtt megismétlődött a múlt heti jelenet: a li ncselok a rendőrök szeme láttára a mentőautóból húztak ki egy sebesült algériait, hogy szörnyű művüket befejezzék. A lincselések öt óra hosszat tartottak és a rohamcsendűrök csak az esti órákban kezdték szétoszlatni a fegyveres ultrákat. Hivatalos jelentés szerint a szerdai oráni vérengzésnek 19 halálos és számos sebesüli áldozata volt. Algír városában is egymást követték a gyilkos merényietek. Az OAS itt megtámadott egy őrszobát. A tűzharcban egy rendőr és két merénylő meghalt. Több algériait az utcán ért az OAS gyilkos golyóBone-ban a dokkmunkások gyülekezőhelyén bomba robbant, amely három arab munkást megölt, kilencet pedig megsebesített, Algírban és Bone-ban 12 halottat és 21 sebesültet számláltak össze. Constantine-ban egy mozi bejárata elé a kiözönlő közönség közé dobtak bombát a merénylők: négy halott és 26 sebesült maradt a kövezeten. Valamennyi algériai arab. Algírban és Oranban szerdán este ismét megszólalt az OAS kalózrádiója — Sálán üzenetét közvetítette. 1962 az OAS győzelmének éve lesz -r- hangoztatta a fasiszta terroristák vezére és Bejelentette a 18 és 15 év közötti férfiak mozgósítását. „ Pokoli" téma Létezik-e pokol? S ha létezik, vajon milyen: tüzes serpenyőkkel, örökkön perzselő lángokkal, vörös ördögökkel? Ilyen problémák gyötrik a szalézi rend folyóiratának egyik olvasóját. A folyóirat szerkesztősége eléggé homályosan és óvatosan válaszolt erre az „égető’’ kérdésre: 1. a pokol létezik; 2. a pokolban örök tűz ég és ezt szó szerint, a szentírásnak megfelelően kell érteni, vagyis a pokolban égő tűz valamiféle anyagi eszköz a bűnösök megbüntetésére, akik életükben nem akartak jó tettekkel közel kerülni az istenhez; 3. az ördögök háromágú villája és a többi hasonló dolog, amivel a népi hagyomány a tisztázatlan erőt felruházta — csupán metaforikus fogalom. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ismert teológusokat is megkérdeztek, akik egymásnak eléggé ellentmondó válaszokat adtak, A lateráni egyetem professzora szerint a pokol tüze „teljesen reális, sajátos vegyi összetételű láng. Ez a láng nem a testet, hanem a lelket égeti és kínozza”. Az ördögök pedig (vagyis az úristen által pokolra taszított angyalok) „tisztátalan lények, mintegy természetfeletti állatok”. Egy ismert jezsuitának, az egyik nagy példányszámban megjelenő vallásos folyóirat szerkesztőjének ez volt a véleménye: „A pokol tüze — csupán képzeletbeli fogalom, s mindössze annyi a reális benne, hogy természetfeletti gyötrelmeket képes okozni, s e kínok lényegét el sem tudjuk képzelni”. A dominikánusok szintén hisznek a hagyományos palás, hosszú farkú ördögben; az egyik megkérdezett dominikánus teológus kijelentette, hogy „a biblia szavait szó szerint kell értelmeznünk, s ha a bibliában az áll, hogy a pokolban tűz ég, ez annyit jelent, hogy ott csakugyan tűz van”. A nehéz probléma elé állított szerkesztőség ekkor kérdéssel fordult jó] értesült vatikáni személyiségekhez; vajon az elkövetkező zsinat foglalkozik-e majd a pokol kérdésével, hogy világos, korszerű, mindenre kiterjedő magyarázatot adhasson a pokol szervezetéről. A válasz így hangzott: „Ez kevéssé valószínű”. A szerkesztőségnek mégis tudtára adták, hogy a kérdés megvitatása nincs kizárva, mivel a „pokoli” témáról sok vita folyik az egyházi körökben. (A Paese című olasz lapból) Négyszázhúszmillió forintot költ államunk 1962-ben az alsó- és középfokú oktatási hálózat fejlesztésére ] A Művelődésügyi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát arról, hogyan fejlesztik tovább 1962- ben az alsó és középfokú oktatási intézmények hálózatát. Elmondották, hogy erre a célra államunk 420 millió forintot irányzott elő. Újabb óvodák: építésével több mint 1600 kisgyermek részére biztosítanak elhelyezést. Ez az óvodahálózat fejlesztésének Diplomáciai tárgyalások Washingtonban Berlinről és az ENSZ munkájáról Rusk amerikai külügyminiszter szerdán fogadta Sir David Ormsby-Gore angol és Hervé Alphand francia nagykövetet és a nyugat-berlini problémáról tárgyalt velük. A UPI értesülése szerint Rusk tájékoztatta a nagyköveteket Thompson és Gromiko keddi megbeszéléséről. Néhány heti szünet után szerdán ült össze ismét a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi munkacsoport is, hogy megvitassa a Nyugat- Berlinre vonatkozó kelet-nyugati tárgyalások előkészítésének újabb lépését. Mint annak idején jelentettük, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának felfüggesztése előtt decemberben szovjetamerikai tanácskozásokon a két nagyhatalom megállapodott az ENSZ leszerelési bizottságának kibővítésében és az új bizottság összetételében. Amerikai hírügynökségek értesülése szerint a kibővített 18 tagú leszerelési bizottság március 14-én Géniben tartja első ülését. csak kisebb része. Lényegesen jelentősebb az a fejlesztés, amit — bizonyos mértékű állami támogatással — a társadalom valósít majd meg. Ilyen úton további 5000 óvodáskorú gyermek elhelyezésére nyílik mód. Az 1962.—63-as tanévben az általános iskolák tanulóinak létszáma az eddigiekhez képest a legmagasabb lesz. 1 460 000 tanulóval számolnak az illetékesek. E rendkívül magas tanulólétszám ellenére nem romlik a kettős váltás jelenlegi aránya, állami beruházásból — az új lakótelepeken épülő iskolákkal együtt — 385 új általános iskolai tanterem készül el, és további, mintegy 300 építését kezdik meg 1962- ben. Mint az előző esztendőkben, most is nagy számban létesülnek új tantermek és politechnikai műhelytermek társadalmi erőforrásból. Csaknem 400 tanterem építése kezdődik meg ötéves tervünk második esztendejében a középiskolások számára. A KAPITÁNY por után pedig a frissen ázott földé kérezkedett be a vagonokba. Szemjonov százados minderről nemigen vett tudomást. Fásultan ült az ablaknál, kikémlelt, de inkább csak kötelességből, semmint érdeklődéssel. Néha idegesen dobolt az ujjával, maga se tudta: a kerekek ritmusát verte. A front embere a szelíden kanyargó patakokban, a szélesen terpeszkedő erdőkben csak a stratégiai pontokat látta. Jószerivel így gondolkozott: „Ezen a síkságon sem köny- nyű előretörni, ha amott, a hegyoldalban lapul az ellenség!” Vagy: „Lám, milyen pompás terep. Az egyik ék a hegyet északról kerüli meg, a másik itt, a vízmosáson ve- rekszi át magát!” Mi tagadás, Szemjonov kapitány akkoriban még ízig-vé- rig katona volt. A síkságon pedig már jó ideje elcsitult a csatazaj, tankok helyett ekék szántották a földet, az erdőben is legfeljebb a falubeli legények küzdöttek kedvesükkel —• egy-egy csókért. De mondom, Pavel Szemjonov minderről keveset tudott. Egykori szakmája se nagyon érdekelte. El sem tudta képzelni, milyen ag- ronómus válik ismét belőle, ha egyszer leszerel. Bár nem volt kenyere a mosoly, egy- szer-másszor mégis megesett vele, hogy szigorú arca megenyhült. Azon kapta magát, hogy harc közben másutt jár az esze. Azt figyelte, terem- e például olyan kukorica az idegen földeken, mint odahaza. Az efféle szemlélődésének rendszerint egy váratlan sorozat vetett véget, így tehát javarészt az ellenség tapintatlanságának a számlájára írandó, hogy békés tapasztalatai egyre sorvadtak, akárcsak a kenyéradag, visszavonulás idején. Érthető, hogy amikor a vonat megérkezett és mindenki boldogan integetett a fogadtatásukra kiseregtett, rég látott ismerősöknek, barátoknak és családtagoknak, Szemjonov kapitány volt az utolsó, áld tekászálódott. A vonat lépcsője mindössze három fokból állt. Ő mégis úgy érezte: minden, ami számára kedves volt, ott maradt a szerelvényen. És a három lépcsőn át ismeretlen, idegen világba érkezett. Más a front: a csatának is megvannak a maga különös, íratlan szabályai. Pergőtűzben is érezheti magát biztonságban az ember és a repülőtámadás is csak a zöldfülű újoncoknak idegesítő. De a civil étet törvényei mások. Bonyolultak és néha bosszantóak. Vajon ő, Pavel Szemjonov százados, mire megy a tudományával? Szó se róla, értette a dolgát, de hát annak már sok éve, hogy utoljára betért az istállóba, ellenőrizni a fejést. Bonyolult kérdések néha egyik pillanatról a másikra megoldódnak. így történt vele is. Alighogy hazaért, hivatták a magasabb parancsnokságra. Maga a tábornok fogadta. Kemény, jó tiszt volt, ismerte még ezredes korából. Kezet ráztak, régi ismerősként megcsókolták egymást, a tábornok hellyel kínálta. — Százados elvtárs, ön becsülettel harcolt, ideje, hogy leszereljük — kezdte a tábornok. Szemjonov feszengett a széken, mondott volna valamit, de a felettese már folytatta is: — A fronton bebizonyította, nem fél az ellenségtől, jó katona, nehéz körülmények között is megállja a helyét. Nos, harci feladatban — ha úgy tetszik — idehaza sincs hiány. Pihenje ki magát néhány napig, aztán: irány: Leningrad. Jelentkezzék itt meg itt, várják már. Véget ért a kihallgatás és Pavel Szemjonov kapitány három nappal később már frissen vásárolt civil ruhában kopogtatott be a lomonoszovi kerület elnökének leningrádi hivatalába. — Küldtek, jöttem — jelentkezett tömören. — Agro- nómus vagyok, úgy hiszem, vártak már. — Tudunk önről, Pavel Szemjonov — így az elnök. — Már kinéztünk magának valami megfelelő állást a környéken. Csakhogy nem lesz könnyű dolga... — Megszoktam az elmúlt évek alatt — mormogta az egykori kapitány. — Nos. talán tudja, hogy Leningrad környékén a hitleristák feldúlták a falvakat, a kolhozok vagyona elpusztult, az emberek elszéledtek. A városnak viszont zöldségre, húsra van szüksége. Több tojásra és gabonára. Nem mesz- sze ide, néhány kolhoz már í í Csalt nagysokára érkezett haza \ a háborúból Pavel Szemjonov J kapitány. Visszatartotta a szolgálat, de az igazat meg- vallva, maga se nagyon aka- rózott levetni a zubbonyt. Megszokta a katonaéletet, oda- £ haza se várta senki, a nyak- !| kendő kötésének pedig a 5 puszta gondolata is idegesí- J tette. „Menjenek a családo- £ sok, a pelyhes állúak. én rá- érek még a leszereléssel” — mondogatta, ha ügye szóba került. Ilyenkor aztán jó fél ^ évig senkinek se jutott ^ eszébe, hogy a leszerelendők '■ listájára rávezesse a nevét. ^ Ám az évek gyorsan pereg- £ tek, és egy nyári napon í Szemjonov százados csapattes- '/ te is útnak indult hazafelé. ^ Nótaszóval búcsúztak a ka- ^ tonák az idegen várostól és ^ rajta kívül mindenki számolta ^ az órákat, amikor végre sze- ^ retteit magához ölelheti. A ^ fák díszes virágköntösbe öl- ^ töztek, haragos zöld fű cifráz- |ta a határt. Éjszaka sejtelmes ^ illatok kószáltak a szerelvény ^ körül. A friss szénáé csa- ^ lafinta módon ideig-óráig el- á nyomta az akácokét, kiadós záA holland parlament befejezte a nyugat-iriáni kérdés vitáját
