Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

1962. JANUÁR 16, KEDD PEST KEGYEI 3 Külkereskedelmi kormány- küldöttség utazott Prágába Mulató János külkereske­delmi miniszterhelyettes ve­zetésével vasárnap kormány- küldöttség utazott Prágába, az 1962. évi magyar—csehszlovák árucsereforgalmi megállapo­dás létrehozására. (MTI) HOSSZÚ HUZAVONA UTÁN: Három orvostudományi munka orosz nyelven A legutóbbi években az Akadémiai Kiadó szovjet megrendelésre tizenkét ma­gyar orvostudományi munkát jelentetett meg orosz nyel­ven. A napokban három mű orosz nyelvű kiadása hagyta el a sajtót. Kiss Ferenc: Táj- [ anatómiája, Kiszely Gyöngy: Gyakorlati mikrotechnika és hisztokémia című könyve és Radnóti Magda: Szembeteg­ségek atlasza című munkájá­nak első kötete. (MTI) február 1-én iizembehelyezik a ceglédi baromfikombinátot Tulajdonképpen már mű­ködnie kellene, de a beruhá­zó, a kivitelezők és a terme­lőszövetkezetek rossz együtt­működése miatt még mindig üzemképtelen a múlt év októ­berében tető alá hozott, tizen­hétezer férőhelyes ceglédi ba­romfikombinát. A huzavona okát, akár vázlatosan is, hosz- szú lenne leírni, mindeneset­re ez az ügy is néhány olyan tanulsággal szolgál, amit a jö­vőben ilyen népgazdasági szempontból is rendkívül fon­tos építkezésnél nem szabad szem elől téveszteni. De hogy az olvasó megért­hesse, miről van itt szó, utal­nunk kell az építkezés előz­ményeire és lefolyására. Még 1960-ban elhatározták Cegléd város vezetői, karöltve a ter­melőszövetkezetek elnökeivel, hogy egy nagyteljesítményű, körülbelül harmincezer baromfi nevelésére alkalmas kombiná­tot létesítenek — tsz-összefo­A télen és kora tavasszal kétmillió melegágyi ablakkeret alatt neveinek korai zöldségféléket Az utóbbi években mind nagyobb érdeklődés tapasztal­ható a kertészeti gazdasági ág, s ezen belül is a korai zöld­ségtermesztés iránit. Különösen a termelőszövetkezeti kertésze­tek fejlesztik gyors iramban hajtatégazdaségaikak A Föld­művelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályán kapott tájékoztatás szerint az idei té­len és kora tavasszal csupán a termelőszövetkezeti kertésze­tek — az üvegiházakon kívül — több mint 2 millió melegágyi ablakkeret alatt nevelnek ko­rai zöldségféléket. Ez évben újabb 250 000 melegágyi kere­tet bocsátanak a termelőszö­vetkezeti kertészetek rendelke­zésére, ebből a tervek szerint 120 000-et már az év első ne­gyedében felhasználnak. A kö­zös gazdaságok kertészeti ér­deklődésére jellemző, hogy az igények még a minden eddi­ginél nagyobbarányú meleg­ágy-építési akció előirányzatait is túlhaladják. A melegágyi ablakkereteken kívül az idén 800 000 négyzetméter kertész­üveget és mintegy 120 tonná­nyi műanyagfóliát kapnak a kertészetek. A műamyagfólia- felhasználás több mint kétsze­rese lesz a tavalyinak. (MTI) gással. Az elgondolást a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya is messzemenően tá­mogatta, s a kivitelezéshez az 1961. évi termelőszövetkezeti beruházási program keretében közel egymillió forintot bizto­sított. Miután az építkezés lebo­nyolításával megbízott Tán­csics Termelőszövetkezet meg­egyezett a kivitelezést irányí­tó és ellenőrző Termelőszövet­kezeti Beruházási Irodával, úgy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben folyik. A megegyezéseik: alapján, az iro­da adaptálta (helyszínre alkal­mazta) a választott típusterve­ket, majd pedig szerződést kö­tött a Ceglédi Építőipari Vál­lalattal, május 20-i kezdésre és szeptember 30-ra történő átadásra. (Helytelen az a hí­resztelés, miszerint már a múlt év májusában el kellett volna készülnie a kombinát­nak.) Az építővállalat határidőre befejezte ugyan az-építkezést, de a kombinátot csak „rész­legesen”. azaz víz és villany nélkül tudták átadni. — Hogyan, hát kifelejtették a tervekből a vizet és a vil­lanyt? — vetheti közbe az ol­vasó. Majdnem így történt. Bár a beruházási iroda a villanysze­relési terveket is megrendelte, de a Táncsics Tsz elnöke azt mondta, mivel a Délmagyaror­szági Áramszolgáltató Válla­lat ceglédi kirendeltsége pat- ronálásként nemcsak a terve­ket, de a kivitelezést is elvég­zi, felesleges a villanyhálóza­tot betervezni. A ceglédi ki- rendeltség csakugyan megígérte a támogatást, ám nyilvánvaló, hogy több tíz­ezer forintos munkát „patro- nálás” címén nem lehet elvé­gezni. A DÁV nagykőrösi FEJLŐDŐ KÖZSÉG Üllőn 1962-ben valamennyi utcát villamosítanak, két orvosi rendelőt építenek feszítésből kétszázhetvenezer forintot fizetünk ki egyrészt a Fővárosi Áramszolgáltató Vál­lalatnak, másrészt a MEGYE- VILL-nek. Ez utóbbi a máso­dik negyedévben kezdi és feje­zi be a szerelést. — Ugyanilyen fontosak az orvosi rendelők. Üllőn három körzeti orvos működik. Vala­mennyien már idősebb embe­rek, tavaly tetten mentek, egy pedig idén megy nyugdíjba. Szerencsénkre az utánpót­lással nem volt gond, de annál nagyobb gondot je­lentett a rendelő, mert régi orvosaink saját lakásukon rendeltek. Ez a lehetőség most megszűnt, 'j/A tavaly hozzánk jött két or- jvos közül az egyiknek tudtunk ^ lakást és rendelőt adni, míg a ^ másik átmenetileg albérletben J lakik. Ehhez jön idén a harma- ídik új orvos, akinek szintén j helyet kell biztosítani, £ — A községben van egy í'olyan eladó épület, amelyben rnémd átalakítással két lakást : és két rendelő-várót építlhe- \ tünk. A költségek ötven száza- t lékát, cirka százötvenezer fo- íírintot saját erőből fedezzük, £míg a másik részt az Egész- f ségügyi Minisztériumtól kap­ujuk. A tárgyalások már igen ^előrehaladott állapotban van- ^nak. \ — Ha mindez megvalósul, ínem túl sok pénzünk marad, £ nagyabb létesítmény megvaló- J sításába már nem foghatunk. (De azért szeretnénk, ha a köz- í ség külseje is csinosodna. A 1 központot, a Mai'x teret és a \ hősök emlékműve környékét ; nagyrészt tánsadalmi munká- J víü parkírozzuk. Számítunk itt £ a KISZ és a Hazafias Népfront segítségére, eddig még egyszer ísem hagytak cselben bennün­ket. jj — Tehát megyünk előre — ! zárja le a felsorolást Tuska '• elvtárs. Ha nem is gyorsvonat- I tál, csak személlyel, de pár ál- \ lomássai csak előbbre jutunk ? 1962-ben is. fc K. M. Tuska János vb-titkárral a társadalmi munkában átalakí­tott üllői tanácsiházán arról be­szélgettünk, mire futja község­fejlesztési alapjukból? — A fejlődésben nincs és nem is lehet megállás — vá­laszolja. Ahogy múlnak az évek, ahogy anyagilag mindin­kább megerősödünk, úgy nő­nek igényeink is. Persze egy­szerre minden kérésnek nem tudunk eleget termi, felelő tlen ígérgetésnek nincs értelme. Ékre az évre is a tanácstagokat meghall­gatva dolgoztuk ki a ter­vet, mire van leginkább szükségünk s a fontossági sorrendet szem előtt tartva valósítjuk meg a jóváhagyott feladatokat. — Első helyen a villany álL Ebben az évben már teljes egészében villamosítjuk közsé­günket. A mi gondunk a veze­tékihálózat megépítése és az ut­cai közvilágítás megteremtése. Az utcai hálózatra rákapcsolni a házi világítást, az már a la­kosság gondja. E tekintetben nincs hiba. Jóformán nincs olyan ház, ahol már az épí­téskor be ne szerelték volna a falba a vezetékeket, számítva a majdani villanyra. — A vezeték hossza két ki­lométert tesz ki. Községfej­............. ........ . • H atalmas táblákban húzzák ki a lékről a jeget (MTI foto: Kácsor László felv.) igazgatósága, nagyon helyesen, a telep ilyen formában törté­nő villamosítását megtagadta, így a termelőszövetkezet a villanyhálózat elkészítésével az építővállalatot bízta meg, december 31-es határidővel. A barofikombinát végleges műszaki átadását december 28-ra tűzték ki, de ezen még mindig csak alapvető hiá­nyossággal tudták a tsz-ek a telepet átvenni. Magyarul: víz és villany nélkül. Víz nél­kül, mert hiányzott a szi­vattyú és a kompresszor (idő­közben ezt már beszerez­ték), villany nélkül, mert a DAV a hálózat hiányosságai­ra való hivatkozással s a transzformátor kis kapaci­tása miatt megtagadta a be­kapcsolást Csütörtökön az­tán (január 11-én) helyszíni szemlét tartottak az érintett vállalatok a termelőszövetke­zetek és a beruházási iroda képviselői. Megszületett az egyezség, amelyben a DÁV igazgatója és főmérnöke, figyelembe vé­ve a fontos népgazdasági ér­deket — vállalta, hogy ha a hálózaton a szükséges mó­dosításokat elvégzik, január 31-re bekapcsolják az elekt­romos energiát Ugyanígy az épftőváilalat képviselői is megígérték, - hogy a még mu­tatkozó kisebb hiányosságo­kat határidőre helyrehozzák, így a ceglédi, 17 ezer baromfi nevelésére alkalmas termelő­szövetkezeti kombinát február 1-én — a helyszíni szemlén megjelent felelős vezetők nyilatkozata alapján —meg­kezdheti a naposcsibék neve­lését. Eső után késő a köpönyeg, el­marasztalni a kombinát építé­sében részt vevőket — éppen az anyagellátási nehézségek miatt — egyértelműen nem lehet. Mindenesetre nagyobb körültekintéssel a szerződésekben vállalt fel­adatok pontos elvégzésével, főként pedig a hiún ka ala­posabb bonyolításával hama­rabb el lehetett volna készí­teni a ceglédi baromfikom­binátot. Hibás a Táncsics Termelőszövetkezet elnöke, aki helytelenül értelmezte a patronálóst, de ugyanúgy a beruházási iroda is, hogy „hagyta magát rábeszélni” az eleve kilátástalannak ígérke­ző megoldásra. (A villamos­hálózat elkészítése „patroná- lással”.) Legkevésbé lehet okolni a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatot, (amely szabályszerűen és fe­lelősségének tudatában fog­lalt állást ebben' az ügy­ben. Úgy gondoljuk, nemcsak a ceglédi termelőszövetkezetek­nek, meg a beruházási iro­dának jelent ez az ügy ta­nulságos leckét, hanem mind­azoknak a közös gazdaságok­nak, kivitelező vállalatoknak, ahol huzavona nélkül, minél gyorsabban akarnak építkezni. Súlyán Pál MIÉRT NINCS MÉG HASZNA ? A külföldi utazás sok ha­szonnal járhat, különösen, ha az utazó műszaki, ipari szakember. Tapasztalatokat szerez, nálunk eddig isme­retien munkamódszerekkel ismerkedik és azokat haza­térte után saját és üzeme munkájában hasznosítja. Tímár József, a Budaka­lászi Gyapjúszövőgyár igaz­gatója is hozott magával va­lamit svájci útjáról. Mint vegyészmérnök, az ottani laboratóriumban kísérleteket végzett a magyar hasláb- gyapjú fehérítésére. Eddig ugyanis nem sikerült a meg­felelő eljárást kidolgozni és a magyar gyapjúipar teljes egészében importált ausztrál gyapjúval dolgozott. A kí­sérlet — svájci vegyszerek­kel — eredményes volt. Ha Itthon is sikerrel jár a munka, jelentős hasznot ho­zó újítás születette Azóta bebizonyosodott, hogy a magyar vegyész- mérnök jó munkát végzett. Itthon — hosszú és fáradsá­gos laboratóriumi munka után — sikerült a gyapjúfe­hérítést hazai vegyszerekkel is elvégezni. Ezt követően a Pomázi Posztógyár üzem­szerűen is kipróbálta az új eljárást, teljes sikerrel. Jog­gal gondolnánk arra, hogy ezek után sürgősen elfo­gadták és széles körben al­kalmazták a hasznos újítást. Nem így történt, bár az Iparág szakemberei alig vár­ták, hogy a tapasztalatcse­re után saját üzemükben is felhasználják. Az újító igazgató levelet kapott a Gyapjúipari Igaz­gatóság újítási előadójától, amelyet az igazgatóság fő­mérnöke is aláírt. Levelük­ben közük, hogy a gyapjú- fehérítési eljárás kidolgo­zásáért eszmei díjat javasol­nak. Vajon miért? Hiszen az újítást követő népgazda­sági haszon kalkulálható és így újítási díj illetné meg. Az intézkedők figyelmen kí­vül hagyták az anyagi érde­keltség annyira fontos elvét. Ugyanis, ha nem eszmei, ha­nem újítási díjjal jutalmaz­zák az új eljárást, azok is részesülnek, bizonyos száza­lékban, a haszonból, akik tapasztalatcsere után saját üzemükben is bevezetik. Nyilvánvaló, hogy helyte­len lenne, ha emiatt idegen­kednének egyesek az új el­járás alkalmazásától. Ennek ellenére, jó lenne, hogy a Gyapjúlpari Igazgatóság fe­lülvizsgálná javaslatát. El­gondolkodtató, hogy egy, a népgazdaság szempontjából igen jelentős eljárást, amely komoly devizamegtakarítást jelent, a sikeres, üzemsze­rű kísérleti gyártás után sem alkalmaznak még szé­les körben a hazai gyapjú­iparban. (thurzó) Lehet így - és úgy is Az a fodrásznő, akihez évek óta járok, régen felkel­tette az érdeklődésem. Vala­ha magánfodrászata volt, csak a ktsz-ek megalakulá­sával lett szövetkezeti tag. Hamar beilleszkedett az új környezetbe, de sok tekintet­ben megtartotta régi szoká­sait. Ha például sok a vendé­ge, kivált ünnepek előtt, nem is egyszer korábban bejön, van úgy, hogy egy órával is előtte a nyitási időnek — csakhogy kedvében járjon a szépítkezöknek. Azon is jólesöen mosoly­gok, amikor valamiért ellép a munkaasztalától és leoltja a villanyt. Spórol. „Kispol­gári” tulajdonság, nincs ben­ne elég nagyvonalúság — vélné valaki. Munkaidő alatt a világért sem dohányozna: nem tarthatja fel a dolgozó­kat. Van egy ,{hentesem” is. Múltkoriban fél órával nyi­tás előtt értem az üzlethez. Már éppen vissza akartam fordulni, amikor udvariasan beengedett, kiszolgált (még velőscsontot is kaptam!) az­után ismét kulcsra zárta mö­göttem az ajtót. Az ilyen dolgozók sok örö­met tudnak okozni az embe­reknek. Kis fáradsággal, kis kedvességgel könnyebbé, szebbé teszik életünket. S mert vannak ilyenek, le­het ilyennek is lenni, esett rosszul a minapi dolog. Nem írom ki az üzlet ne­vét, mert lényegében sza­bálytalanság nem történt. Sőt! — épp betartották a sza­bályokat. Reggel kilenc óra előtt tíz perccel be akartam térni az üvegeshez. Zárva volt. Három köpenyes nő ült belül a pulton, vidáman szó­rakoztak valamin. Az egyik észrevett, intett a másiJtnak. A másik a harmadiknak. Az végre mutatta, hogy csak ki­lenckor nyitnak. A némajá­tékhoz csupán szomorú arcot vágtam és odébbálltam. Nem messze onnan egy „maszek”- üveges készségesen fogadott Felvette a rendelést a kilenc­vennégy forintos munkára és megígérte: másnapra kész ís lesz az áru. Ennyi az egész történett mégis aznap sokszor futott eszembe: vajon, ha a három köpenyes kiszolgáló a fizeté­sét az eladott érték után kapná, akkor is olyan magá­tól értetődően engedték vol­na „futni” a 94 forintot? Nem érte volna meg, hogy tíz percet rááldoztak volna szabad idejükből, amikor már úgy is ott töltötték idejü­ket az üzletben? És esetleg szolgálatkészségükkel jóhírét kelthették volna üzletüknek? Nem lehet követelni, sőt megkívánni sem a korai üz­letnyitásokat, még akkor sem, ha az különben semmi nehézséget, fáradságot nem okozna. Csak. talán annyit: valahol, fodrásznál vagy hen­tesnél, divatáru üzletben vapy moziban a három „üve­ges?’ kiszolgáló sem önmagát kívánja viszontlátni eladóul. S. Ä. Mienk a harmadik hely a nemzetközi „kéményépítési versenyben Az iparosodással kezdődött meg a gyárkémények növeke­dése, s úgy tűnik, hogy most már nincs tovább megállás. A múlt században még megcso­dálták a húsz méteres kémé­nyeket, ma pedig közömbösen megyünk el a százméteresek mellett. Mégis kevesen tudják, mi a valódi oka az állandó magasításnak. Kézenfekvő volna a válasz, hogy erősebb légáramlással akarnak na­gyobb tüzet éleszteni a kazá­nokban. Ez azonban csak az egyik ok. Az alacsony kéményeken eltávozó égéstermékek be­szennyezik a környéket, a korszerű olajtüzelésű ka­zánok füstgáza pedig a szokásosnál is kénesebb, ártalmasabb. A hosszúra nyújtott kémény­óriásokkal tehát azért kell az eget megostromolni, mert ezeken az „ágyúcsöveken” a légrétegek magas régióiba „lő­jük” fel a füstöt, s annyira szétszórjuk a pernyét, úgy fel­hígítjuk a kénes gázokat, hogy szinte nyomtalanul eltűnnek a jellegekben. A világ legnagyobb kémé­nyét, a 267 méteres óriást az Egyesült Államokban állítot­ták fel. Japán a második 230 méterrel, s mienk az előkelő harmadik hely, amelyet a Du- namenti Hőerőmű 200 méteres kéményének építésével szer­zünk meg. Az alapozást már megkezdték a Gyárkéményépí- tő-, Hő- és Savszigetelő Válla­lat munkásai. Elképesztő mé­retekkel számolnak. Csupán az alap akkora, hogy kényelmesen elfér­ne benne valamelyik har­minc lakásos bérház. A kémény meg majdnem olyan magas, mint a Gellért­hegy, sőt, ha ennek magassá­gát nem az Adriai-tenger, ha­nem a Duna-part szintjétől számítanánk, akkor az építők műve érne közelebb a fel­hőkhöz. Nem is gyalog, há­zé nem felvonón mennek fel majd a tetejére a íalazómun- kások. Tengeri betegséget kapnánk ebben a magasság­ban, mert a kémény felső ré­szét ellipszispálya körül mozgatja a szél. A vállalat munkásai azonban fel sem veszik ezt a hintázást, meg­szokták, mert évente száz gyárkéményt építenek az or­szágban. Igaz, hogy ezek jó­val rövidebbek, de imbolygá­suk mégsem sokkal kisebb, s gyakran az egy métert is el­éri kilengésük. Ez nem kelle­mes érzés, de az sem, hogy a kéményen belül szinte emelgeti, „repülni tanítja" az embert az erős lég­áramlás, amely elméleti­leg 25 mázsás lapos fedőt is egyensúlyban tudna tar­tani. Nincs könnyű dolguk a válla­lat munkásainak, megtettek azonban minden intézkedést, hogy 1963 végére ezt az óriás­kéményt is talpraállíthassák. VÁGJÁK A JEGET A Kis-Dunaág öbleiben helyenként 40—50 centisre vasta- i godott a jég. így meglwzdhették a jégvágást Dunaharaszti i határában is. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents