Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-04 / 2. szám

4 k~/£íHap 1962. JANUÁR 4, CSÜTÖRTÖK A DOLGOK ALAPOS ISMERETÉBEN Meg a mull esendő utol­só napjaiban a váci városi iPárt-végrehajtóbizottság meg­tárgyalta a Híradástechnikai Anyagok Gyára gazdaságpoli­tikai munkáját. Az értekezle­tet hosszabb brigádvizsgálat előzte meg. A brigád részle­tes jelentést terjesztett a vég­rehajtó bizottság elé. Mind a jelentést, mind a végrehajtó bizottsági ülést a szakszerűség, a gyár munka, jának alapos ismerete jelle­mezte. Megállapították, hogy a gyár gazdaságpolitikai mun­kájában sok hiba vár kijaví­tásra. A termelés növekedése például nem a termelékenység- hanem elsősorban a létszám- emelkedésből fakad. A gyárt­mányok minőségi javítása mi­att sok üzemrész munkájá­ban technológiai változásokat kell végrehajtaniuk. A gazda­ságos termelés miatt szüksé­ges az improduktív dolgozók létszámának felülvizsgálása. A gazdaságos termelés ugyan­csak megkívánja a gépek auto­matizálását. Az 1960-as év­hez képest romlott a tervsze­rűség is. A selejtszázalék pe­dig a korábbi évhez viszonyít­va emelkedett. A párt-végrehajtóbizottság ülése azonban azért volt hasz­nos. mert nem csupán a gyár hibáit állapította meg. hanem azt is figyelembe vette, mi okozza azokat. És mivel a hi­bákat nem mechanikusan, nem önmagukban, nem a gyár munkájának egészétől elsza­kítva vizsgálták — így azt a következtetést vonhatták le, hogy a gyár eredményei szá­mottevőbbek. mint a sürgős kijavításra szoruló hibák. A Híradástechnikai Anya­gok Gyára ugyanis az utóbbi években, de leginkább 1961- ben. jelentős fejlődésen ment át. Á régi kohászati profilt megtartva, hirtelen nőtt fel híradásipari termékeket elő­állító üzemmé. A döntő vál­tozásra 1957-ben került sor. a ferrittermelés kísérleti ide­jén, valamint 1959-ben, a transzformátorgyártás. és ké­sőbb a nyomtatott áramkörű lemezek gyártásával. A roha­mos fejlődésre jellemző, hogy amíg 1958-ban lágy férfitek­ből hat tonnát termeltek, ad­dig 1961 első félévében 63.3 tonnát állítottak elő! A meny- nyiségi növekedés mellett a választék is változott. Sok­kal több munkaigényes gyárt­mányt termelnek, mint évek­kel ezelőtt. A növekedés okozta ne­hézségek dacára is, termelési tervüket túlteljesítették. A produktív üzemekben a terme­lés emelkedését a termelé­kenység növelése okozza, és ezt csak az rontja le, hogy nem számolhatják termelés-, ként a vállalat részére készülő szerszámok értékét. Pillanat­nyilag az is rontja számadatai­kat. hogy több millió forint ér­tékű átszervezés folyik a gyár­ban. A párt-végrehajtóbizott­ság tagjai azt is figyelembe vették a selejt növekedésénél, hogy az új szériák bevezetése, a korszerűsítés átmenetileg mindig kedvezőtlenül befolyá­solják a minőségi termelést. A gyors fejlődés, a nagy szakmai tudást igénylő hír­adástechnikai gyártmányok a jelenleginél sokkal több szak­embert, kiváló elektromérnö­köt igényelnének. Bár a gyáron belül is folyik szakmai to­vábbképzés, növekedett a mű­szakiak létszáma, mérnökeik­kel elégedettek, a jelenlegi, de még inkább a „holnapi” szük­ségletet nem tudják biztosí­tani. A párt-végrehajtóbizottsági ülésen határozatot hoztak a gépi idő jobb kihasználására, a háromműszakos termelésre való áttérésre, a termelé­kenység emelésére, a folya­matos termelés biztosítására, a normák további figyelem­mel kísérésére, az automati­zálásra és a szalagszerű mun­kára való áttérésre. A párt-végrehajtóbizottság ülésének csupán azt lehet hi­bájául felróni, hogy a fontos szakmai problémák elemzése mellett a részvevők sokszor részproblémákon vitáztak. Ezek, jóllehet a gyár vezetői között mindennapos vitákra adhatnak okot, de városi szin­ten jobban kellett volna elvá­lasztani a lényegest a lényeg­telentől. Aprólékos kimutatá­sok, a technológiai eljárások részletes ismertetése (külön­böző típusú vasmagok gyár­tása, szitanyomás, maratás stb.) olykor gátolta, hogy a legfontosabbról beszéljenek. 1 öbbet érdemelt volna an­nak elemzése, hogyan állják meg helyüket a gyár kommu­nistái a nagy feládatok meg­oldásában. Érdemes lett volna azokról a brigádmunkákról is beszélni, amelyeket a gyári pártszervezet végez egy-egy hiba kijavításáért. Tanulságo­kat lehetett volna levonni azokból a tapasztalatokból, amelyeket a kommunisták a j fejlesztési osztály munkájának vizsgálatakor szereztek, vagy a műszaki brigádok tevékeny­ségéből, amelyekbe pártonkí- vüli műszakiak is bekapcso­lódtak. Az említett mulasztás elle­nére is hasznos volt a Vác városi párt-végrehajtóbizott­ság tagjainak tanácskozása, mert tanúbizonyságot tettek arról, hogy nemcsak jó szán­dékuk van meg, hanem képe- i sek is segítséget nyújtani a megnövekedett feladatokhoz olyan fontos gyár munkájá­hoz, amely ma már népgaz­dasági szinten is jelentőssé vált. S. Ä. Harmincnyolcezer holdon hibrid kukoricavetőmag A már elkészült tervek sze­rint 1962-ben 38 000 holdon állítanak elő hibrid kukorica­vetőmagot. A hibrid kukori­cavetőmag termesztése ha­zánkban 1958-ban 8000 hol­don kezdődött és azóta évről évre növekszik a terület. Az 1962. évi tervek elké­szítésénél azt is figyelembe vették, hogy a hazai szükség­leteken felül mind nagyobb mennyiségű vetőmagot igé­nyel a külföld is. Közép- Európában. ahol eddig az Aranyözön és más magyar kukoricafajtákat használtak, most a hibrid kukoricavető­mag iránt növekedett meg az érdeklődés. Járásonként két iskolát jutalmaz a MÉH A Pest megyei MÉH Vál­lalat december közepén tel­jesítette 1961. évi tervét. Csaknem 90 millió Ft érté­kű hulladékot és mellékter­méket adott át feldolgozó iparunknak. Ebben az ered­ményben az ifjúság, különö­sen az úttörők gyűjtő szor­galma is bennfoglaltatik. A MÉH mindenkor nagyra ér­tékelte a tanulók hulladék- gyűjtési munkáját. Az előző iskolaév második felében a Pest megyei iskolák tizenhá­rom, legjobb eredménnyel dolgozó úttörőcsapatát, csa­patvezetőit és legjobb gyűj­tőit 22 200 forint pénzjuta­lomban részesítette. Az 1961— 62-es iskolaévre is jelentős jutalmat helyezett kilátásba a legjobb eredményt felmu­tató csapatoknak, csapatve­zetőknek és gyűjtőknek. A MÉH most új versenyt szervez. Lényege: járáson­ként két-két iskolát jutal­maz, így lehetővé válik, hogy több iskola, részesüljön jutalomban. Néhány járásban — köztük a nagykátaiban — mégis ke­1962 első félévében 310 vagon halat hoznak forgalomba A tógazdaságok elérendő célként tűzték maguk elé, hogy megszüntetik a haláru­sítás idényjellegét, és nemcsak az év végén, a karácsonyi és újévi ünnepek alatt biztosíta­nak bőséges halellátást, ha­nem \ egész éven át. Ha vala­mivel kisebb mennyiségben, de lesz hal tavasszal és nyá­ron is. A telelőkben és a mélyvizű tavakban ezért a 360 vagon tenyészhal mellett 310 vagon áruhalat is telel­tetnek az idén, 105 vagonnal többet, mint az elmúlt évben. Az áttelelő halakat az év első felében hozzák forga­lomba. A december työzepén bekö­szöntött hideg miatt az idén a szokottnál korábban mun­kába kellett venni a lékelő fejszéket, hogy a tárolók vi­zének oxigéntartalmát biztosít­sák. Az olvadásnak, s általá­ban a téli hőmérséklet-inga­dozásoknak nem örülnek a tó- gazdák. Azt szeretik, ha a hi­deg beálltakor, egy csapatban, a tó fenekén „levermelt” ha­lak nem mozognak. Amennyi­ben ugyanis az idő megeny­hül, táplálékkereső utakra in­dulnak a halak, és csökken a súlyuk. A nagy hőmérséklet-inga­dozások ellenére eddig sike­rült az állományt egészsége­sen tartani, és a tógazdasá­gok teljesíthetik a terveiket. (MTI) vés iskolával jött létre hul­ladékgyűjtési megállapodás. Túri Andrásnéval, a MÉH ifjúsági szervezőjével elmen­tünk a nagykátai átvevő- helyre, ahol Mészáros And­rás átvevőhely-vezető az út­törőcsapatvezetők nemtörő­dömségével indokolta a meg­állapodások megkötésének el­maradását. Hangya Károly, Laczkó Frigyes, Farsang Pál, Kátai Karcsi és Kovács Jó­zsef, a nagykátai központi iskola harmadikos kisdobo­sai éppen „szállítmányt” hoztak, 38 kiló papírt és 33 kiló vasat. Lehet-e probléma a szervezés, ha a gyermekekben ilyen nagy a Vállalkozó kedv? A tgyerekek úttörőcsapatá­nak vezeíője azután elmon­dotta, hogy tavaly nagyon szép eredményt értek el az úttörők a hulladékgyűjtés­ben. Jelentésük azonban va­lahol elakadt a járásban, nem jutott el a MÉH-hez és így a pajtások nem kaptak jutalmat, meg sem említet­ték őket a verseny értékelé­sekor, és ez kedvüket szegte. A MÉH idén nagyobb figyelemmel kíséri az is­kolai hu! Uulékgvúj<o-ver­senyt. az értékelést is közvetlenül végzi, így remélhető, hogy hasonló panaszra egyetlen iskolának sem lesz oka. S a MÉH gon­doskodik arról is, hogy az átvételt mindenütt (gyorsan és szervezetten bonyolítsák .le és ne történjen olyan el­kedvetlenítő eset, mint ami­lyen az elmúlt évben a tá- piószelei gyerekekkel tör­tént. S az sem utolsó szem­pont, hogy a MÉH Vállalat vezetőinek és a csapatveze­tőknek egyet kell érteniök abban, hogy a hulladékgyűj­tés megszervezése fontos nép­gazdaság! érdek. Arról nem is szólva, hogy a hulladékgyűjtés az úttörő- csapatok csöppet sem lebe­csülendő bevételi forrása. Palotai Sándor. a megyei úttörőelnök­| VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^•fllédi fórtap Törteli diák Moszkvában Herceg Pista a Lomonoszov Egyetem hallgatója Moszkvá­ban, is havi 80 rubel ösztön­díjat élvez. Valamennyi törte­li fiatalnak példaként lehet ál­lítani az ő eddigi életútját. Ki­tűnő tanuló volt. Már az álta­lános iskolában felfigyeltek rá, a ceglédi gimnáziumban pedig egyenesen a legjobbak közé tartozott. özvegy édesanyja négy gyermeket nevelt fel, Pista mérnöknek készült. Fel is vették volna a műszaki egyetemre, de ő ennél többre vágyott. Segített az iskola és segített a társadalom: Herceg Pista Moszkvába került a Lo­monoszov Egyetem elektro- műszaki fakultására. Minden évben két hónapot gyakorlaton tölt, járt már a Kaukázusban is. Odesszában. Most diploma- munkáján dolgozik. Rövidesen befejezi egyetemi tanulmá­nyait és előreláthatólag a Ti- szapalkonyai Erőműnél kap ál­lást. ^ Valóra váltható tervek Abony adózói 110 százalékra teljesítetté^ már december kö­zepén a negyedévi adóbefizeté­si tervet. Mindössze két száza­lék körüli azoknak a száma, akik eddig nem fizették még be adójukat. Jól tudják az abonyiak: az általuk befizetett pénzből csinosodik a község, új létesítményekkel gyarapo­dik és több jut az utakra, ál­talában a községfejlesztésre. Azok a tervek tehát, amelye­ket a falu vezetői kovácsoltak, a lakosság pontos adófizetésé­vel végrehajthatók, valóra válthatók. Nagyobb gondot a közös vagyonra Egyes tsz-tagok még mindig nem érzik magukénak a közös­ség tulajdonát. Nyúzó Balázs és felesége, a csemői Szabad Föld Tsz tagjai több mint 1300 forint értékű áru ellopásával károsították meg a közös gaz­daságot. Előfordul sajnos az is — mint például a jászkaraje- női Előre a békéért Tsz-ben —, hogy a főraktáros pontatlanul vezeti az adminisztrációt. Emiatt a tsz-ben nyolcezer fo­rinton felüli kár keletkezett. Ráadásul még azzal védekezett a bűnös, hogy nem volt ideje az adminisztráció elvégzésére. Bizony nagyobb figyelmet ér­demelne általában az ellenőr­zés, nem is szólva arról, hogy a felelős beosztásban dolgozó tsz-tagok hivatásszeretetével gyakran baj van. M03TOR®ViaSKS [ Új gépek a sütőiparban A gödöllői Sütőipari Válla- i lat gyömi'ői üzemegységében dolgozó Dankó Gézáné párttit­kár tájékoztatása szerint az el­múlt esztendőben sokat fejlő­dött a vállalat, elsősorban a gépesítés területén. Monoron, Üllőn és Pilisen dagasztógépe­ket állítottak munkába és ha­marosan Gyomron is géppel végzik a dagasztást. Több üzemben kenyérgömbölyítő kí­méli meg a pékeket a nehéz fizikai munkától. Monoron, Vecsésen és Sülyben új fajta hordozható centrifuga szitát alkalmaznak. Sülyben ezenkí­vül olajfűtéses rendszerű ke­mencét helyeztek üzembe. A szállítást most már sokkal gyorsabban képesek lebonyolí­tani a két új gépkocsi segítsé­gével. A tervek szerint egyéb­ként Monoron kétmillió forin­tos beruházással modern sütő­üzem épül. amely az egész környék; kenyérellátását nagy­ban megkönnyíti. Véres szilveszter Borral és pálinkával kö­szöntötték az új esztendőt Monoron Kolompár Zoltán, Kozák János és barátaik. Az ital hatására összeszólalkoz­tak, majd összeverekedtek. A szilveszteri mulatozás végül is a következő eredménnyel ért véget: Kolompár Zoltánt bor­datöréssel és gerinctörés-gya­nús sérüléssel. Kozák Jánost pedig súlyos fej- és mellkasi sérülésekkel szállították kór­házba. Szülefett: 1962. január 2 A monori szülőotthonban csendben telt el az új év első napja. Másodikén hajnalban azonban Pomázi Jánosné élet­re segítette Fekete Jánosné Jánoska nevű kisbabáját. A kisfiú 3,70 kilogramm, hossza 56 centi. Az anya és fia jól érzik magukat. Nyestet lőttek Ritka vadászzsákmányt ej­tettek a Nagyerdőben. Csikai Pál nagykőrösi vadász egy jól fejlett nyestet lőtt. Ez az első eset, hogy Nagykőrösön ilyen ritka ragadozót puskavégre kaptak. Gjóg\viz a melegforrás! Örülnek a nagykőrösiek: a múlt évben feltört meleg viz vegyvizsgálata kimutatta, hogy a víz jódos és fluorid tartal­ma is jelentékeny. Ivóvízként nem használható, gyógyászati célra azonban rendkívül al­kalmas. A szakemberek sze­rint ilyen meleg konyhasós vízforrás ritka hazánkban. A további feltárásra és haszno­sításra a város vezetői tár­gyalásokat folytatnak. JOHN GALSWORTHY: MERÉSZSÉG Akkoriban nagyon szűkö­sen éltem; csak kenyéren es dohányon tengődtem, reggeli, ebéd és vacsora nélkül. Egy tömegszálláson háltam; há­rom, öt, hét ágy egy helyi­ségben. Gyakran eljárt hozzánk egy kis, sárga, ráncos arcú fran­cia. Nem volt még öreg, úgy harminc körül lehetett. De nehéz volt a sora; aki köny- nyen él, nem keresi fel az ilyen házakat. Egy pennyért járt borotválni bennünket, de sokunk még ezt a keveset sem fizette meg neki, így aztán gyakran nyírt vagy borotvált egy penny ért három férfit. Hogy tudott az dolgozni! A börtönben is borotvált, de az még kevesebbet hozott a konyhájára; tíz embert egy pennyért. Fürgén jártak kurta, sárga pálcikákra hasonlító, fá­radt ujjal. Ilyenkor így be­szélt: — Dolgozom, mint egy rabszolga, valósággal, mint egy rabszolga. — Hitt abban, hogy összegyűjt egy kis pénzt és visszautazik Franciaor­szágba, Jól megértettük egymást. Lassacskán borotvált és köz­ben mesélt. — Amikor idejöttem, azt gondoltam, hogy hamarosan hazatérek, de most már nem vagyok ennyire biztos a dol­gomban. Már nincs meg az a régi merészségem. Kezdem el­veszteni a reményt. Munkát kaptam egy gőzö­sön, mint fűtő, elhajóztam, de hat hónap múlva ismét itt kötöttem ki. Mindjárt másnap meglátogattam az én kis fran­ciámat. Valamivel sárgább volt és több ránc barázdálta arcát. „Már itthon is van? — fogadott. — Tudtam, hogy visszatér. Várjon egy kicsit, mindjárt kész leszek ezzel az úrral, aztán elbeszélgetünk.’' Bementünk a konyhába és a kályha mellé telepedtünk. — Látja — kezdte — én még mindig itt vagyok, de az én Pigon barátom meg­halt. Ismerte, az a hosszú, feketehajú legény. Itt a kö­zelben volt a boltja. A jósá­gos ember törődött a család­jával s amellett jó barát is volt. Hirtelen halt meg szív­bénulásban. Éppen erről aka­rok mesélni magának. Egy borús novemberi napon be­végeztem a munkát és otthon ültem Kávét ittam és a sze­gény Pigonra gondoltam, aki három nappal azelőtt halt meg. Váratlanul kopogtak az ajtón és Pigonné asszony lé­pett be. Nyugodt volt, de az arca. szegénykének, sápadt, szeme pedig vörös a sírástól. Üdvözlöm, madam, mon­dom. mit tehetnék magáért? Elmondta, hogy egy hun­cut centje sincs, férje csak adósságot hagyott hátra és még három nap sem múlott el halála óta, máris kiszálltak a végrehajtók, hogy összeír­ják a hagyatékot. Majd meglátjuk, madam. Fogtam a kalapom ét átmen­tem vele a boltjukba. Micso­da látvány fogadott! Két bo­rostás arcú végrehajtó ült a boltban és mindenütt, nem túlzók, mindenütt csupa gye­rek. Egy anyjára hasonlító, tízéves forma kislányka, két rövidnadrágos fiú, egy meg ingben, három pedig egészen aprócska a padlón hancúro- zott. És az a lárma! Mind­nyájan ordítoztak, csak a kislányka volt csendes. A végrehajtók azt sem tudták, hol áll a fejük. Képzelje el. hét apró gyerek! Huszonnégy órai haladé­kot adunk, hogy előkerítse a pénzt. Nem akarunk szívtele­nek lenni magához, mást nem tehetünk, mondta az egyik bírósági végrehajtó. Segítettem Pigonné asz- szonynak lecsendesíteni a gyerekeket. Ha volna pénzem, szívesen kisegíteném, mondtam, de nincs. Nincsenek barátai, akik kölcsönöznének? Sajnos, nincsenek. felelte, soha nem volt ilyesmire időm a hét gyerek miatt. Franciaországban sem? Ott sem, uram. immár hét éve élek Angliában,. Hát ez kellemetlen, de mi mást tehettem. mijit azt mondtam: Ne veszítse el a reményt, madam, bízzék ben­nem! Eltávoztam, de egész nap az járt a fejemben, milyen csodálatos nyugalommal vise­li ez az asszony a sorsát. S közben állandóan ezt hajto­gattam: valaminek történnie kell, de hogy minek, azt -nem tudtam. Másnap reggel a börtönben volt dolgom és bo- rotválás közben folyton azon törtem a fejem, mit tehet­nék ezért a szegény asszo­nyért Olyan érzésem volt, mintha a gyerekek belecsim­paszkodtak volna a lábom- ba és erősen tartanának. Az­nap úgy dolgoztam. mint még soha. Tizet egy pennyért, tizet egy pennyért. Közben állandóan a szegény asszony­kára gondoltam. Egyszeresük eszembe jutott valami, fog­tam magam és távoztam. Pigon boltjába siettem. A végrehajtók már megint ott ültek. Nem tudok további haladékot adni. mondta egyi­kük. A hátsó helyiségbe mentem. A gyerekek a sarokban ját­szottak és a bájos kislaiiyka felügyelt rájuk, mint egy igazi anyuka. Pigonné asszony az asztalnál ült, kezén öreg, feke­te kesztyű. Kedves barátom, mióta élek, nem láttam olyan arcot: nyu­godt, de szörnyen sápadt, két­ségbeesett, Az ember azt hi­hette volna, hogy a halált vár­ja. Jó reggelt, madam, mondom. Mi újság, kitalált már vala­mit? Semmit, uram. És maga? Én sem. Néztem rá és nagyon tetszett nekem nagyon. De volna egy ötletem. Mit szólna hozzá, ha megkérném a kezét? Talán jobb lesz, mint a semmi. Mám emelte fekete szemét és így szólt: Nagyon szívesen, uram. És ekkor, csak ektcor el­sírta magát. A kis francia befejezte elbe­szélését és rámnézett. — Hm — mondtam aztán — ez aztán merészség. Megint rámnézett. Kérdőn. — Gondolja? Láttam, hogy ez a gondoMt mélyen nyugtalanítja. Arcán mintha megszaporodtak volna a ráncok, — Féltem tőle. Elvégre hét gyerek!----- Még egyszer rám­n ézett. — Nehéz az élet. de hát mit tegyen az ember? Férje jó- barátom volt; elvégre nem hagyhattam, hogy éhen pusz­tuljon. (Fordította: Sárközi Gyula)

Next

/
Thumbnails
Contents