Pest Megyei Hirlap, 1962. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

1962. JANUÁR 14, VASÁRNAP FEST met El ^fíirlao GYERMEKSZEMMEL BATTAI REMÉNYEK Kívülről szerény kis épület a százhalombattai iskola. Oda­benn a négy teremben azon­ban délelőtt, délután élénk a nyüzsgés, mert több mint há- romszázharminc gyerek is­merkedik itt az alapvető mű­veltség elemeivel. Nemcsak a közeli házakból áramlanak ide a nebulók, hanem az autóbusz is hozza a fiatalokat Újtelep­ről, Franciskapusztáról, Du- nafüredről és Pannónia-pusz- táról. Újhelyi József igazgató gondja éppen ezért nem cse­kély. Kicsi az iskola, sok a gyerek. Állandóan emelkedik a létszám, nemcsak azért, mert Százhalombatta „ősla­kói” is egyre többen lesznek, hanem azért is, mert a köz­ség határában épül a hőerőmű és: az olajfinomító, ötéves tervünk nagy létesítményei vonzzák Százhalombattára, a Duna mellé az új embere­ket, az új telepeseket. Az igazgató arra számít, a kö­vetkező tanévben legalább öt- vennel ismét emelkedik az is­kola fiataljainak létszáma. Mi­ként oldják meg ezt a gon­dot? Talán úgy, hogy át­térnek a harmadik műszakra. Ez azonban csak átmeneti megoldás lehet, az igazgató szeme előtt egyre gyakrabban rajzolódik ki az új iskola kör­vonala. Miként változtatja meg a nagy építkezés Százhalombat­ta jelenét, ez foglalkoztatja egyaránt az iskola diákjait, pedagógusait, az igazgatót is. Megmozgatja a hőerőmű építkezése a gyermekek fan­táziáját is. Hogy ki mit lát ötéves tervünk nagyszabású építkezéseinek körvonalaiból, arra tanulságos kísérletet tett Újhelyi József igazgató. Dol­gozatot íratott a kisdiákokkal.- HONI Vlkovszki János, II. oszt. tanuló latszik mindenfelől. Remé­lem, nemsokára elkészül a Du- namenti Hőerőmű.” Tanulságos Győréi János VI. osztályos tanuló dolgozata is. Ö a többi között ezt írja: ,,A felszabadulás óta sokat hallottunk és olvastunk, hol, milyen erőművet építenek. Nem sokat törődtünk vele, mert nem nálunk volt. Mikor megláttuk a falu határában az első munkásokat, el sem akar­tuk hinni, hogy nálunk erő­mű fog épülni. Ma már min­dennap valami újat látha­tunk, Milyen nagy újság volt Wfy//­„részletmunkát” végez a termelőszövetke­zetben. Átfogóbb gazdálkodási tapasztalat nem áll mögöttük, s az újakban még nem alakulhatott ki a konvenciókat legyőző kö­zösségi együvétartozás érzése. Ismertem egy volt kanásznét. aki csak altkor érezte magát egyenrangú termelőszö­vetkezeti tagnak, amikor — mint állatgon­dozó feleségét — meghívóval invitálták a tsz- asszonyok teadélutánjára. Másik esetben az történt, hogy a volt tekintélyes gazda (akkor már termelőszövetkezeti tag) feleségét nem lehetett bekapcsolni a gazdaság munkájába. Méltóságán alulinak tartotta, hogy dolgoz­zon, ahol egykori napszámos asszonya. Tör­tént egyszer, hogy beteg lett, hetekig az ágyat nyomta. Szinte kényelmetlenül érezte magát, amikor egyik nap virággal kereste fel éppen az a volt napszámos asszony, aki ma a falu nőtanácsának vezetője. Ettől kezdve, amíg csak fel nem gyógyult, mindennap meglátogatta valaki. Amikor egészséges lett, maga kopogtatott tennivalóért a szövetkezet­be. A közösségi érzés emberséges gyűrűjében találta magát, mert maguk a nőtanácsi asz- szonyok gondoskodtak arról, hogy könnyű munkát kapjon, amíg meg nem erősödik. Eb­ben a termelőszövetkezetben ma már az a szokás, hogy ha valamelyik asszonynak név-, vagy születésnapja van, közösen ünnepli meg a munkacsapat. Az Üzemi kiadásoktól megszabadult fa­lusi családokban sokkal több jut ma a kultú­rára és civilizációra is. Ez a tény ugyancsak az egységes paraszti osztály kialakulását se­gíti elő. Ennek következtében sok termelő- szövetkezet, vagy maga a tagság is, áldozhat a közös szórakozásra. Számos országjáró autóbuszkirándulás, színházlátogatás, vagy a tagság úttörőinek közös nyaraltatása — kap­csolatként fogja össze az azonos termelési és társadalmi körülmények közé jutott paraszt­ságot. Lassan már elveszti szerepét a hajda­ni föld nagysága, s mindenkinek az határoz­za meg emberi értékeit, a faluban elfoglalt, helyzetét, hogy saját erejéből mire viszi a közösben. Vannak helyek, ahol szinte sem­mi sem emlékeztet a régire. Kialakult az a közösségi értékrend, amelynek alapját a ter­melőszövetkezetben végzett tevékenység ad­ja. Általánosabb azonban még az, hogy élnek az előítéletek, amelyek befolyásolják a közös gazd^ágok harmonikus rendjének kialaku­lását és leküzdésük sok időt vesz el magá­tól a vezetéstől, a produktív munkától. Ki kell használni azt a lehetőséget, amit a falusi nőtanácsok nyújthatnának a közössé­gi érzés, az egymás iránti felelősség, az egyenrangúság megteremtésében. Szemes Piroska Menyházi István, VIII. oszt. tanuló Érdemes idéznünk a fiatalok írásaiból. Tóth M. József VIII. osz­tályos tanuló dolgozatából: „Százhalombatta a nevét száz halmáról kapta. A rege szerint őseink itt küzdöttek, s a halmok alatt a vezérek és harcosaik aludták örök álmu­kat. Kicsiny falunk még a térképen sincs feltüntetve... A falu csendjét másfél évvel ezelőtt a dömperek, a Sko­dák és a földgépek zaja tör­te meg. Mi a zaj oka? Épül hazánk legnagyobb hőerőmű­ve. Óriási kémény is épül. A kémény Európa legnagyobb kéménye lesz, kétszáz méter magas. Daruk, exkavátorok segítik az ember munkáját. A Duna túl­oldalán már munkában van­If j. Klíma Artúr, VII. oszt. tanuló nak az árokásó gépek. Épül az olajfinomító is, az olajat a Szovjetunióból a barátság Vezetéken vezetik. Büszkék Vagyunk az építkezésre, la­tunk szocialista város lesz...” Molnár Anna VI. osztályos tanuló még színesebben írja le. miként látja az építke­zést: ... „A hegyen ágaskodik a számunkra, mikor a vízto­rony felépült. Kijártunk megcsodálni. Most nagy iz­galommal várjuk a megkez­dett kémény építését. Úgy hallottuk, hogy olajfinomító is épül. Lassan eltűnnek a gödrös utak, helyettük műúti lesz. Reméljük, rövidesen a battai dolgozóknak nem kell Pestre járni. Az én édesapám- i nak sem kell minden reggel hajnalban három órakor kel-: ni, este kilenckor lefeküdni, ö, mint gépkocsivezető, bizto-: san el tud majd helyezkedni, i Iskolánkban sok a tanuló és i kevés á hely, ezért nehezen; férünk el. Reméljük, álla- i műnk biztosan rólunk is fog i gondoskodni. Hamarosan meg-; változik nemcsak falunk ha-; tára, hanem a mi életünk • is.” Vlkovsztó Julianna, VI.: i osztályos tanuló a tudósító lel­kiismeretes hűségével számol be arról, mit lát az építkezés­ből. Puppán Klárát, az iskola VII. osztályos tanulóját any- nyira fellelkesíti az építke- i zés, hogy nemcsak prózá- j ban írt, hanem verset is köl- j tött. Címe: „Százhalombatta új ruhát vesz magára”,. A dől­SZÁZADINK DiOLÓDIAI „CSODÁJA": Önálló élet naprendszerünk egyik liliputi bolygóján ? NobeD-díjas kémikus, az úgy­nevezett Kentucky-meteor vegyelernzése után meghök­kentő felfedezést adott közre. A már megszokott szénhidrát helyett most a cifősin nevű óriásmolekula került elébe. A ciíosin az élő anyag első fontosságú építő ré­szecskéje. A sajtókommentárok döntő bizonyítékról beszéltek, s a Kentucky-meteoritban egy tá­voli, valaha élettel teli világ maradványát üdvözölték. Má­sok éppen egy világszenzációt, az évszázad biológiai „attrak- cióját” hirdették nagy han­gon: a pár kilogrammos me­teoritet önálló, „liliputi” boly­gó rangjára emelték, mely sa­játos életet termelt ki önma­gának pár ezer négyzetcenti­méteres felszínén. A nagy vihar nagyon gyor­san lecsdllapult. A szovjet Oparin, a nagynevű biológus cáfolhatatlan elmélete dön­tően mondja Iá: Az élet kialakulásához szükséges viszonyok sok­kal bonyolultabbak annál, semhogy egy meteoriton szerves anyag keletkez- hessék. Egyes alkotórészek létrejöhet­nek a Nap hatására, s nem­csak szénhidrátok, kivételesen mások is. A valóságos élet létrejöttéhez azonban négy alapfeltétel elengedhetetlenül szükséges: víz, megfelelő ösz- ssetételű légkör, mérsékelt klíma és bizonyos elektromos töltések szakadatlan áradása egy nem távoli csillagról. Bernal elmélete aláhúzza Oparin elgondolásának jelen­tőségét, s a citosinlelet, bár tudományos érdekessége, sőt fontossága kétségtelen, még­sem lehetett a XX. század biológiai szenzációja az ame­rikai napilapok első oldalán. Darázs Endre naprendszer határain belül mozog állandóan, számtalan­szor találkozik kószáló szén­ás hidrogén-atomokkal. Eze­ket a meteorit „befogja” tö­megével, s a kéretlen utasok most már „járművük” hátán, vagy felszíni mélyedései­ben száguldoznak folyvást a naprendszerben, a köz­ponti csillag körül. A csillag sugárzására, az ál­landó hőhatásra bizonyos idő elteltével megkezdődik a szén­ás a hidrogén-atomokból az egyszerű vegyület felépülése. A szénhidrát tehát létrejön a kozmikus viszonyok között is — légüres térben és a közel mínusz 273 fokos hidegben —, mert a csillag energiája egy­magában képes létrehozni. Ám ez a vegyület a szerves életnek csak egyik, építőköve marad ilyen körülmények kö­zött, mert számára a hőn kí­vül az összes szükséges élet- feltételek hiányoznak. A sokféle „építőikő” közül — éppen a szabadon kóborló szén- és hidrogénatomok gyakorisága folytán — éppen a szénhidrát képződhet leg­inkább naprendszerünk lili­puti vándorain. Rendkívül rit­kán, különböző sajátos vélet­lenek egymásra találásából — mint példa is bizonyítja most már — másfajta „építőelem” is megszülethet. Ilyen ritka lelet adta meg az VSA sajtó­jának egyik 1961-es szenzá­cióját. Ak ameaka* Cakóin, a ki bolygóin. Különösen a sárga törpe típusú csillagokhoz meg­lehetősen közéi kerengő boly­gókon lehet ez így, ahol sem a csillag hője, sem a tér hi­dege nem uralkodhat el tel­jesen. Legjobb példa erre ép­pen Földünk, amelyen élünk, de épp így említhető meg a Venus és a Mars, bár raj­tuk az élet ma még csak fel­tételezhető, de szánté teljes bizonyossággal. A sárga törpék száma csupán galaxisunkon — csillagvárosunkon — be­lül sok száz millió, s ha csak minden ezredik csillag környéke népesült be, már akkor is rengeteg az élettel rendelkező égitest. Az élet lehetősége tehát a metagalaxis — a galaxisok összessége — minden részén fennáll, de már erősen kétsé­ges az — mondják ki a cáfo­lok —, hogy a Földünkre té­vedt kőmeteoritok szétrobbant bolygók életéről hoznak tanú­ságot. Azért, mert a kozmikus katasztrófában pusztuló boly­gó minden egyes darabja annyira felizzik, hogy az eset­leges élet nyom nélkül sem­misül meg. Lassú szétbomlás — égitestnél — szinte elkép­zelhetetlen. Az angol Bemal, a békedí­jas kémikus, a következő igen egyszerű, s ugyanakkor ötletes magyarázatot adta az átvizs­gált kozmikus kőzetekben ki­mutatott szénhidrát-leletekről: Ha egy meteorit valamelyik ^ Az emberiség képzeletét Té­pi gén izgatja a kérdés: van-e £ élet a Földön kívül: a vallási mítoszok istenekkel és angya- lókkal népesítették be az űrt, ^ aztán — ahogy a tudomány ^ fejlődött — mindinkább a ^ csillagászok jutottak szóhoz \ világos érvelésükkel. fj Kémikusok százai vizsgál- ^ ták már . a múlt század kö- ^ zepe óta a világon fellelhető kőmeteor ltokat. A vasmeteo- ritokat nem, mert ezek idegen í anyagokkal egyáltalán nem í szennyezettek. A kőmeteori- | tok összetétele annál tarkább. Másfélezer „hulló csillag” ^ fellelt darabjait analizálták ^ nagy szorgalommal az elmúlt ^ száz évben, de alig tizenket- ^ tőben mutathatták ki a szén- ^ hidrát nyomait. (Világhírre ^ tett szert a magyarországi ^ Kaba község környékén össze- ^ gyűjtött meteorit-csoportozat fj feltűnően dús szénhidrát-tar- ^ talmával.) A szén és hidrogén ^ vegyülete előfordul minden ^ élő szervezetben. Vezető tudó- í sok tanulmányai állították, \ hogy ^ előkerült a fontos és dön- tőnek tekinthető bizonyí- ^ ték; élet tehát lehetséges /. más naprendszerekben, y hiszen a végtelenség vándorai ^ elhozták a bizonyítékot Föl- ^ dünkre. ^ Az elmélet — ebben a for- ^ májában — csakhamar cáfo- ^ lókra talált. Ezek ugyan nem £ vitatták, hogy élet igenis le- '• hetséges más naprendszerek túlzások is találhatók írá­saikban, mert nemcsak ma­gyar, hanem Európai vi­szonylatban is nagy jelentősé­gűnek tartják az épülő erő­művet. Az mindenesetre ki­csendül a dolgozatokból, hogy érzik, második ötéves ter­vünk egyik legnagyobb léte­sítménye, a Százhalombattai; Erőmű nemcsak a ma még vi-; szonylag csendes község, ha-1 nem az egész ország szempontjából is jelentős. Nemcsak leírták, hanem le is rajzolták a százhalombattai: iskola tanulók milyennek lát-: -ják az építkezést, éppen ezért; közöljük a legjellemzőbb raj- | zaikat is. Ügyes, imitt-amott, még bizonytalan vonalaik is ; tükrözik, hogy figyelemmel kísérik az építkezést, és ér- j zik, az erőmű majd nekik is i termeli az áramot — a vilá-; gosságot, ; Molnár Károly i MEGBÉKÉLÉS í ( Meg a tavasszal történt, hogy egyik ter- j melőszövetkezetünkben valóságos palotafor- \ radalom tört ki az asszonyok között: közös \ osztatlan répaföldön egyeltek — munkacsa- ! patban. Régi és új tagok vegyesen. Ponto- p san nem lehetett kideríteni, melyik volt az ; a tüske, amelyet oly módon szúrtak egymásba. \ hogy feljajdultak tőle. Tény azonban, hogy \ Iájelen tették: ha nem osztják meg a csopor- \ t(>t. nem dolgoznak tovább. Le is álltak. Ké- $ sőbb is csak úgy voltak hajlandók dolgozni, 5 h°gy az egyik csoport a répaföld innenső, a j másik a túlsó végén állt be a sorba, s kije- \ töltették a középvonalat. Nem közönséges \ asszonyi veszekedés volt ez, hanem a koráb­bi társadalmi helyzetből származó szembenál- $ lás- Azok, akik már vagy egy évtizede vol- $ tak tagjai a szövetkezeteknek, betolakodók- \ nak tekintették az újonnan belépetteket, a p „gazdáitokat Az új tagok viszont „lecsú- t szottaknak” érezték magukat, akik kénytele- \ nek együtt lenni volt napszámosaikkal. A / hét csoport mar a kezdet kezdetén ösztönö- \ ssn elkülönült egymástól, s hiába próbálko- \ zott egyik-másik, csak nem akart feloldódni i az egész. \ Ha nem is ilyen „frontszerűen”, de lappan- ; Só. csöndes elkülönülés másutt is volt, sőt l vaa is még. Hiszen a parasztság azzal, hogy \ új és azonos termelési viszonyok közé került, (még nem lett lelkében is egységes. A régi j társadalmi ellentétek, a konvenciók, esetleg ! korábbi sérelmek maradékai meggátolják a : szükségszerű folyamat gyors lezajlását. Amíg ! pedig ilyen ellentétek is akadályozzák egy- ! egy szövetkezet különben sem zökkenőmen- ; tes, kezdeti korszakát, sokkal nehezebb kiala- 5 kítani a harmonikus munkaszervezetet, a oél- \ tudatos, egyéni és közösségi érdekekai ala- : puló gazdasági rendjét. Első pillanatra talán különös dolog, de az : egységes paraszti osztály kialakításának lé- ' nyeges gyorsítói lehetnek éppen a falusi asz- \ szonyok. A férfiaknál ugyanis sokkal köny- i nyebb a helyzet. Noha az egyéni gazdaságok- j ban is nélkülözhetetlen volt az asszonyi mun- ; ka, a vezetés, a magángazdaságok igazgatása : a férfiak kezében volt. Ebből a hagyomány- ; bél következik, hogy a közös gazdaságokban ; is többnyire férfiak viszik a vezető szerepet, a ; hirtelen megnőtt, több ezer holdas termelő- : szövetkezetekben pedig elsősorban olyanok, : akiknek egyéni gazda korukban nagy és jó ; termelési gyakorlatuk volt. Ennek következ- i tében a termelőszövetkezet férfitagsága köré- j ben korántsem csapnak így össze a régi tár- : sadalmi helyzetből, előítéletekből adódó el- : lentétek. í Ugyanakkor az asszonyok többsége ma is víztorony; Ezüstös feje ví­gan ragyog a napfényben. Pi­ros kis csillag ül messzire ragyogva a tetején, este. Az vezérli a repülőket, hogy ne­ki ne menjenek. Lejjebb, az építkezésnél, karcsú daruk emelik magasba az építke­zéshez szükséges fát, vasat, téglát. Barakkok hosszú, szí­nes sora ad szállást az ott dolgozó embereknek. A kis patakon új, széles híd ível át a régi, rozzant római híd he­lyett, Gépek zakatolása hal­gozat azonban jobb, idézzük az érdekesebb sorokat: :;. „Egész ipari város let­tünk. Olyan, mint Dunaúj­város. Gyönyörű, emeletes lakóházak lesznek. Lesz szín- | ház, mozi. Kicsi falunknak híre-hamva sem lesz. Senki sem fogja tudni tíz év múlva, hogy e kicsi falu is létezett. Mi, gyerekek, nagyon örülünk ennek a változásnak.” Tanulságos, elgondolkoztató a gyerekek dolgozata, még ak­kor is, ha imitt-amott még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents