Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

1*61. DECEMBER 1». VASÁRNAP megyei JA 14-42 Udvarol a gyerek O rszágutak, kilométerkövek a Moszkvics kocsi reflek­torfényében. A volán mellett ott ül a vesető, aki a veszé­lyes kanyarokat, a szembejövő járműveket figyeli és szállít­ja utasait a csehszlovák határ­tól le a román határig. Bogi Lajossal, a mindig jó­kedvű taxivezetővel beszélge­tek az isaszegi taxiállomáson. Ott áU a kék Moszkvics mel­lett, kicsit fáradtan, de most ■is jókedvűen. Reggel nyolc óra van. Haj­nali négykor még Szolnokon volt, fél kilenc után indul to­vább egy utasával Pilisvörös- várra. A naptár szombatot jelez, s erre a napra előjegy­zésében nyolc utas neve sze­repel. Nappalok, éjszakák foly­nak össze a volán mellett, a kilométerkövek egyenlő távol­ságában, amelyeknek ő min­den méterét, minden útjelző kövét ismerősként üdvözli. Sokszor láttam, ahogy a ké­ső délután napsugara beragyo­gott a kocsi ablakán, s láttam azt is, amint a hajnalba nyúló éjszakákon a. reflektorlámpa befúródott a sötétségbe. Szí­nes epizódok zöme kerül elő beszélgetésünk alatt. Boldog lakodalmasok jókedve, még boldogabb családapák, család­anyák öröme a szülőotthon és c lakás közötti úton, loórhá- zák gyógyuló betegeinek re­ménykedése, s aztán a hétköz­napok utasainak problémái színesítik, tarkítják az egy­mást váltó heteket, hónapo­kat. j ha 2 CSAK GÉPPEL? ^\\\\\\\\V\\\\\\\V.\\YA\\\\\\\\\\\\\\\\V,\V-> Rövidesen bemutatják filmszínházaink a Jó utat autóbusz című új magyar játékfilmet uborka mellé, de ők heten voltak testvérek, bizony jó voM, ha elég nagy karéj kenyeret tudott nekik szelni az anyjuk. S avval kapálták végig a napot. Igaz, ma másképp van, de a mai jó­kért se könnyű felejteni a tegnapi rosszat! Bálint le sem ült, álltá­ban hajtotta fel a csupor te­jet­— Te Rozi. majd a gyerek­kel egyél. Nekem dolgom van, elsietek. — Legalább a darálóra kap­csold be a villanyt. Kell kása a csibéknek és én nem értek ahhoz a bolond masi­nához — szólt utána. Bálint úgy bólintott, az asz- szony már nem is látta. — Tulaj donképpen bolond­ság volt, hogv magának is vett néhány kisgépet, hiszen a szövetkezetnek megvan min­dene ... De ha egyszer öröme telik benne... Sokáig úgy volt. a nehéz életű, beteges asszonytól úgyse lesz gye­rek. akkor vette ezt is, azt is, amikor élhettek már a ked­vük szerint... Villanyvasalót az asszonynak ... Darálót ma­gának ... Majd egyszer neki- durálja magát és odaajándé­kozza a szövetkezetnek... A föld nem szalad el, nem húz­zák ki az ember lába alól, csak munka van vele, de ak­kor fizet... Mindig többet és többet... És élni kell abból, ami a munka hozamaként mindenkinek egyre bővebben jut. Enni. inni, okosodni. És sokat, nagyokat, boldogan ne­vetni ... Hirtelen megállt. Váltott az észe. Mérges lett magára, mért nem kelt fel korábban, s nem beszélte meg a né­pekkel. honnan lehetett vol­na élvenni egv-ké-t erős em­bert, akikkel elhajtassa a te­nyészbikát. Mert Kampó bá- zsi egyedül nem bírja. Érti a dolgát, úgy bánik az állat­tal, hogy a legvadabb is a keze alá szelídül, de hát a Kormost autóktól népes úton kell hajtani, s karikás bot az orrában akkor ér valamit, ha kemény kezek fogják. Gyor­san számba vette, kit talál­hatna hirtelen. Vakarta a fe­jét, de nem jutott eszébe semmiféle megoldás.’ Igaz, ké­ső este jött a telefonértesí­tés, akkor éppen nyakig volt a munkában, későn is feküdt le, s reggel nem tudott em­bere lenni magának, pár perc­cel többet aludt a kelleténél. Többször ilyen hibát nem szabad elkövetni. Észre se vette nagy tűnő­désében, hogy innen is, on­nan is ráköszöntek. Óvodába menő kisgyerekek és takarít- gató öregasszonyok. A kertek végén, ahol már a határ kezdődik, • éppen ak­kor tették ki a napra a vénségesen vén Kalamári Pé­ter bácsi ágyát. így szerette az öreg. Hadd simogassa a nap világtalan arcát. Magá­ra maradt, mint a csonka fa, amelynek a vihar valsmenv- nyi ágát letördelte. Most úgy tartják, ' mintha mindannyi- uknak, az egész szövetkezeti falunak az ősapja lenne. Bálint odaszólt neki: — Hogy vág a bajusz, Pé­ter bácsi? — Te vagy az, fiam, Bá­lint? Áldjon meg az isten benneteket, édes gyerekem. Látod, nem is tudom már, hány tavaszt értem meg, kialudt a szemem világa, te­her vagyok a nyakatokon, de — mégse szeretnék meghalni még. Vén bolond vagyok, na csak szidj le, fiam. szidü — Ugyan már, Péter bácsi, inkább azt mondja, nem hiányzik-e valami! — De biz’ a! A fiatalság. Hej, ha azt még egyszer visszaadná valaki! . Bálint elnevette magát. Hogy megváltozott a vi­lág, milyen más lett az élet, hogy az emberek nem akar­nak elszakadni tőle — gon­dolta és boldog volt, mert valami része neki is van eb­ben, az ő munkájának, meg a többiekének, akik most a mezőkön dolgoznak. Nagy do­log az, hogy most már a paraszt is szereti az életet, megismerte nemcsak szomo­rúságát, de a szépségeit is, itthon van a világban, nem érzi feleslegesnek magát. Nem is szívesen enged a halálnak. Még az olyan matuzsálem ko­rú sem, mint a Péter bácsi. Elhatározta, hogy nem ke­res segítséget, elvezetik ők ketten az állatgondozóval a. Kormost. Az iskolásgyerekek zajos vidámsága felverte az utcá­kat. Az egészségházban a fiatal orvos unalmas statisz­tikákat készített és — mér­gében — elhatározta, vagy századszor már, hogy áthe­lyezteti magát valamelyik kórházba, ahol több a mun­ka. Az óvoda vezetője ebéd előtt még beugrott a faluhá­zába. hogy intézkedjék, ok­vetlen megérkezzék, legké­sőbb este hét órára az új film. A kultúrteremben pil­lanatra megállt, körülnézett, rendben van-e minden. A pék nekitámaszkodott az ajtófélfának, úgy udvarolt a szövetkezeti bolt csinos eladó­nőjének. A tyúkfarm gondo­zónői pipiskedve libbentek végig az utcán. A barna kosarakban, amit vittek, mint a hó, villogott a fehér to­jás. -A csinos kis házak ké­ményéből itt-ott kék íüstkí- gyók keresték az utat a fák között, hogy összekapaszkod­janak a mélykék ég alatt és továbblebegjenek világot lát­ni. Néha fordult a határban kószáló szél és hol dalfosz­lányt, hol gépek egybefolyó hangját hozta, mint üzene­tet, hogy ez a boldog, elége­dett csend, amely mint sűrű tejföl, szinte elöntötte a fa­lut, csak látszólagos. Nemcsak ez a csend és nyugalom az élet. Az élet az, aminek a hangjai széttörik néha üveg­ként a falu csendjét Az élet lüktetés, örök ritmus, amely­ben az ilyen lagymatag déli elpilledés csak két vérhul­lám között az átmenet, az örök mozgásban az erők ké­szülődése, a munkában elfá­radt testek jóleső megpihen- tetése, hogy újra folytatód­jék az alkotó küzdelem. Kint a mezőn a megszelídített természettel. Bent a falu­ban az apró dolgok elintézé­sével, amik együtt teszik a nyugtalan, mindig tevékeny ember életének értelmét és célját. A gyümölcsfák meg csak álltak, álltak, mintha ezer karjukkal ringatták volna a falut, 4 legutóbbi megyei tanácsülésen rendkívül érdekes je­ti lenségről beszélt Diósi György, a Ráckevei Járási Ta­nács vb-elnöke. Többek között elmondotta, hogy néhány is­kolaigazgatóval már komoly vitája volt a gyakorlati oktatás bevezetésének elodázása miatt. Tapasztalata szerint az iskola- igazgatók, de a beosztott pedagógusok körében is túlzott igény jelentkezik a politechnikai oktatás bevezetésével szemben. A gyakorlati oktatás bevezetését attól akarják függővé tenni, hogy mikor kapnak a műhelyhez gépeket, gépi felszerelése­ket, műszereket, s más komolyabb eszközöket. Véleményük szerint ezek elengedhetetlenek a politechnikai oktatás magas színvonalához és sikeréhez. Igazuk van ezeknek az iskola- igazgatóknak és pedagógusoknak? Bár a jó szándék vezeti őket. — véleményünk szerint — mégis rossz úton járnak. Lehet-e a politechnikai oktatás elé olyan célokat kitűzni, hogy a gyerekeket bonyolult gépek kezelésére tanítsák meg? S lehet-e olyan követelményeket támasztani, hogy máról-hol­napra értékes és bonyolult géppel lássák el az ország vala­mennyi általános iskoláját? Nem lehet, de ez nem is elen­gedhetetlen feltétele a gyakorlati oktatásnak, Tjgyanezen a tanácsülésen egy másik figyelemre méltó észrevétel is elhangzott, amely választ ad' ezekre a kérdésekre. Bányai István Dunaharasztiról elmondta, hogy az iskola kérhet gépet valamelyik közeli üzemtől is. Ennek meg­van a járható útja a gépek kiselejtezésekor. Minden üzemben akad olyan kiselejtezett esztergapad, köszörű, villanyfúró, vagy más felszerelés, amely némi felújítással még egy ideig használható kisebb igényű munkára. De nem is ez a legfon­tosabb. Jelentősebbnek találja a kéziszerszámok beszerzését. Elmondotta, hogy véleménye szerint a műszaki ismeretek alapja a kéziszerszám kezelésének megtanulása, amely kéz­ügyességet, műszaki érzéket fejleszt ki a gyerekben. A gépe­ken való munka, a gépek kezelésének elsajátítása csak követ­kező lépcsőfok lehet, amely már az iparitanuló-képzés fel­adata. Elgondolkoztató ez az észrevétel, s meglehetősen elha­nyagolt oktatási területre irányítja a figyelmet. A fejlődő ipar specializálódásának útján eljutunk oda, hogy a fiatal murikás megtanulja ugyan — különösen betanított munkás esetében — azt a részfeladatot amelyet rábíznak, megtanulja annak a gépnek részletmunkáját, amelyhez odaállítják, vagy elsajátítja a futószalagon haladó munkadarab megmunkálá­sának egy töredék részét, de nem látja, nem érti az egészet, nincs meg az általános műszaki alapképzettsége, a kéziszer­számok és a kézi munka körében való jártassága. Ma ez még nem általános, de holnap már általánossá válhat a további specializálódással, munkamegosztással, a futószalagrendszerek fokozottabb elterjedésével. A mai idős szakmunkások zöme akár kisipari műhelyben, akár gyári szerelőcsarnokban, vagy más munkahelyen, de elsajátították a kéziszerszámokkal va­ló tökéletes munkát, mert ez volt az alapvető követelmény. S ezzel együtt szakmai tudásuk szerteágazóbb, összetettebb... Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy nagyobb fi­gyelmet érdemel a kéziszerszámok kezelése, a kézi munka. Mert ha már az általános iskolában géppel kezdjük a poli­technikai oktatást, akkor hol adjuk meg a lehetőséget a kéz­ügyesség elsajátításához, az egyszerűbb munkák begyakorlá­sához? Mert nem rossz dolog az, ha talán tréfásan hangzik is, ha valaki egy automata kezelésé mellett egy kulcsot is meg tud reszelni!..... .T ... A gyakorlati oktatással kaßcsolafcii, yéketékben méfjÉjégy dologra kelt felfigyelnünk. Sofe^kótábiín útfy képzettével, hogy a gyakorlati oktatás csak műhelyben folyhat, s csak műszaki lehet. S míg ennek feltételei nem teremtődnek meg, addig nincs gyakorlati oktatás. Érdekes ez az álláspont olyan falusi iskolákban, amelyek hatalmas kihasználatlan földterü­leten fekszenek, mint amilyeneket láttunk is a közelmúlt­ban. Emellett pedig szinte kivétel nélkül minden faluban van néhány hold olyan föld, amelyet a községi tanács vagy a termelőszövetkezet szívesen átengedne az iskolának. Ezt a lehetőséget eddig sajnos nem mindenütt használták ki. Va­jon a mezőgazdasági munka megismertetése és megszerette­tése nem fedi a gyakorlati oktatás céljait? Ez kisebb értékű lenne mint a műhelygyakorlat? A gyakorlati oktatástól nemcsak azt várjuk, hogy a gye­rekek megbecsüljék a fizikai munkát, hanem azt is, hogy a szerzett ismeretek alapján kedvet is kapjanak hozzá, elő­segítsük nekik a szakmaválasztást. Hát vajon a mezőgazda- sági munka sok-sok ága a baromfitenyésztéstől a szőlészetig — nem szakma? Itt nem akarjuk elősegíteni a szakmavá­lasztást. az utánpótlást? Még a legkisebb falusi iskola is ipari munkást akar nevelni? Nem végtelen lebecsülése ez annak a mezőgazdaságnak, amely holnap csaknem olyan mértékben szakosodik, s csaknem annyi magasan kvalifikált munkásra alkalmas embert kíván a magasszínvonalú, nagy­üzemi termeléshez, mint az ipar? j ó dolog és szükséges dolog a politechnikai műhely ott J ahol van, s jó dolog lesz ott is, ahol ezután lesz. De mennyivel jobb lenne, ha nem csupán ettől tennék falusi isko­láink függővé a gyakorlati oktatást, hanem ha nincs műhely, akkor kertészkednének! S ha meglesz a műhely, s meglesz a felszerelés, akkor annál jobb! Lesz gyakorlókért is, lesz műhely is. Ez a kettő nem zárja ki egymást, de addig is legalább egyik legyen! Minél hamarabb, ne csak 1965-re, amikorra a megyei ötéves művelődési program valamennyi iskolában előírja a gyakorlati oktatás bevezetését. A határ­idő lerövidítése semmiképpen sem okoz kárt. csak hasz­not hoz. Olyan hasznot, amelyre már tegnap sem mondhat­tuk volna, hogy korán kaptuk... Tenkely Miklós Majtényi Erik: GYERMEKEIMRŐL A napok pergő, változó képkockái közt figyelem azt, ami bennük ismerős, azt, ami bennük idegen. Anyámé volt e fél-mosoly, enyém e mókás tettetés, s van mozdulat, van mozzanat, hogy nem is sejtem, kit idéz. És van tekintet, mozdulat amely sajátjuk, hirtelen szökött a fényre, most ragyog, és benne ott az intelem: hogy ez a szín a holnapé, s e most kibomló árnyalat másként fejez ki más világ földjében sarjadt vágyakat, — hogy mennyit munkál az idő, míg egy vonást tökélyre visz, hogy nő a gyermek, s nem csupán a gyermek, de az ember is. tálisak, mint az Udvarol a gyerek két főfigurája! Ez a két alapvető hiba két­ségkívül sokat levon a mon­dandó igazságából, a mű ér­tékéből. Hogy a néző ennek ellenére sem távozik csaló­dottam a József Attila Szín­ház nézőteréről, az elsősor­ban Benedek Árpád rende­zésének, s a színészek árnyalt játékának érdeme. A színészek tudásuk javát ...nyújtják. Gobbi Hilda Ta- mafa. nénije' kitűnő. Grisa bácsi szerepében Szabó Ernő ezúttal is remek színészi ala­kítást nyújt. Bodrogi Gyula j Szlávája kedves, emberiéi- i zelbe hozott figura. Hasonló- j képpen jó Liza szerepében i Kállai Ilona. Említésre mél- : tó teljesítményt nyújt még | Ráday Imre Tyühon szerepé- : ben. . — p — ' \ tató osztatlan sikert aratott. \ Ezúttal a siker azonban már ! nem teljes. S ennek több oka j is van. Az író mondandója ez- ; úttal is szép és nemes. A' i jó szándék, az épkézláb mon- I dandó azonban még nem ! minden. A mondandó értékét I erősen gyengíti az a tény, ; hogy a darab hőse. Szidva | nem a szülőkkel küzd iga- j záért, hanem csupán egy j ósdi felfogású, naiv erkölcsi j törvényekkel kormányozni kí- [•Ván© nagynénivel, s egy ot- j romba, izgága nagybácsival, j így túlságosan mandvacsi- I náltnak tűnik a mű kocnflik- I tusa: mennyi és milyen ér- ; telmű szabadságot élvezhet ! egy tizennyolc éves fiatálem- : bér, aki mögött sikeres érett- | ségi, előtte pedig egy ke- | mény munkát igénylő egye- : térni tanulmány áll. A darab másik hibája, ha í kisebb is, de nem jelenték- i télén. A néző nem egyszer! érzi úgy magát az előadá- ! son, mintha nem is nap- i jainkban — jóllehet a szín j ízig-vérig mai! — de né- í hány évtizeddel ezelőtt ját- í szódna a színmű. Az ok: ; Szláva és Liza — mindkét- \ ten tizennyolc évesek! — gye- í retkesen naiv szerelme. A szé- í pen, finoman megírt jelene- : teli láttán a nézőben akarat- j lanul felromlik a saját első : szerelme, annak minden ma- ; radandó szépsége, varázsa. A baj csak az, hogy az első sze- ^ relem általában nem tizen- ; nyolc éves korában keríti ha- 5 talmába a gyerekembert, ha- ^ nem sokkal előbb. A ma ti- J zennyolc évesei már nem \ ennyire naivak és szentimen- \ a j Viktor Rozov neve nem : ismeretlen a magyar szín- i házlátogató közönség előtt, j Most bemutatott Udvarol a ; gyerek című színműve rö- I vid időn belül immár a har- \ madik magyarországi Rozov- bemutató. A darab címe világosan el-» árulja a mű történetét. Mint az előző két alkalommal, úgy ezúttal is a fiatalok életé­hez nyúl* az író, hogy éle­tük egy lényeges forduló­pontját örökítse meg, életük egy lényeges kérdésére keres­sen feleletet. Udvarol a gye­rek. Valóban- döntő állomá­sa ez egy fiatalember s egy fiatal Irány életének: ezekben a napokban, hetekben, hóna­pokban érnek felnőtté a gye­rekek. Az előző két Rozov-bemu­/ idézgetjük az első heteí emlékeit. Több mint ké éve jelent meg a községber a tábla: Taxiállomás. Telefor, 12. Nézegették a község la­kói. Találgatták, kell-e májé az isaszegieknek? Aztán jöt­ték az utasok, először csak ta­pogatózva a kérdésekkel, hogy mennyibe kerül a viteldíj? — Ma már nemigen kérdik. Beülnek s én már szállítom is őket oda, ahová parancsol­ják. A két esztendő fel nem jegyzett élményei, emlékei kö­zött ott él egy isaszegi peda­góguscsalád kisfiának a tör­ténete. A szülök éjfél után zörgettek az ablakon. A fél­éves gyermek a nagy ellenfél­lel viaskodott — a diftériával. A januári éjszaka tejféhéi ködében kilencvenes sebesség­gel futott az autó. A kórház előtt hirtelen fékezett. A kis­fiú életben maradt... Érthe­tő, ha megszerettem ezt a fog­lalkozást. Ha hazamegyek egy-egy távoli út után — én vagyok a legboldogabb apa. amikor a kisfiam és a kislá­nyom a nyakamba csimpasz­kodik. Apuka ilyenkor mesél, s az apróságok hallgatják az or­szágutak színes meséit, a nóg­rádi hegyek özeinek őszi játé­kát, a Börzsöny búvá patak­jainak muzsikáját, a hallatla­nul veszélyes kanyarok óva­tosságát, a kilométerkövek jelzéseit, amelyek mellett nap mini nap ismerősként fut a JA 11—42-es rendszámú sze­mélytaxi. Ladányi István Gobbi Hilda és Szabó Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents