Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

1961. DECEMBER 10, VASÄRNAP

•rev m

</Cívl(SO

Kádár János elvtárs felszólalása a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén

(Folytatás az 1. oldalról)

sajátjának tart. Az ilyenek ellen is harcolunk. S harcolni fogunk azok ellen is, akikben

még mindig olyan nézetek vannak, amelyek gátolják a fejlődést, akik lusták gondolkozni és nem akarnak felelősséget vállalni.

Kétfrontos harcot vívunk

— Természetesen tovább fogunk harcolni a jobboldali nézetek ellen is. Az ilyen nézetek képviselői között mostanában valami kis élénkülésfélét tapasztalhatunk. Persze, azért ők is tudják nagyjából, mihez tartsák magukat. (Derültség.) De mégis valahogy tüs'szögnek, itt-ott köhintget- nek, mert azt hiszik, hogy hogy miután a XXII. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesen megbírálta Sztálin hibáit, most előállhatnak, s azt mondják: „hiszen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tulajdonképpen nekünk is igazunk volt. Ezért adjatok nekünk most már nagyobb helyet meg teret a működésre.” Azonban ők a hibák elleni harc örve alatt a munkáshatalmat támadták, a szocializmus ellenségeinek uszályába kerültek.

— Mi két fronton harcolunk a balról is jobbról is támad- gató bögölyök, legyek, meg mindenfélék ellen. De egy harmadik féle ilyen raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak, akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak valahol ott vannak közéletünk különbömondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet —

A part befolyása nem külsőséges tényezőktől függ

ző polcain, azokon helyet foglalnak, és harácsolással, gazemberséggel foglalkoznak. Időnként magukra öltenek valamiféle politikai köpenyeget is. Néha úgy, hogy mindenkinél radikálisabbak,

másszor pedig ők mondják; csak vigyázzunk, hogy kellő megfontoltsággal haladjunk.

— Valójában nincs is világnézetük, nem is harcoltak soha. Ez amolyan politikai arculat nélküli társaság, amelynek igazi elnevezésére a magyar szókincs már évszázadokkal ezelőtt megtalálta a megfelelő kifejezést. Ezek a naplopók. tolvajok, szélhámosok.

Farizeusok, akik a közéletben néhol mégis szóhoz jutnak, fellépnek és szentbeszédeket tartanak, valóságban csak a pozíciójukat és a zsebüket nézik.

Ezeknek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk kell. Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, felelősséget vállalni és cselekedni a köz javára, terveink megvalósításáért.

Erősíteni a tömegek iránti bizalmat

mi tudunk tíz esztendőn

Kádár János elvtárs beszédének következő részében a közélet, a nemzeti egység további erősítéséről beszélt. — Erősítenünk kell a párttagok és a pártonkívüliek összefogását — mondotta —, erősíteni kell a népfront-gondolatot. befolyását a tömegekre, a különböző bizottságokat és azok munkáját. Ez alapjában azt jelenti, hogy tovább kell mélyítenünk a tömegek iránti bizalmat, mert ez a mi politikánk alapja. Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk. És erősítenünk kell az egyes emberek iránti bizalmat is.

— Itt volt például a kormány újjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is Volt, fiatalabb korosztályhoz tartozó néhány kommunista vezetőt nagyobb feladattal bíztunk meg. Ez természetesen azilleíő iránti bizalom jele, és annak következménye is, hogy megint csak« felnőnek az emberek közül többen olyanok. akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyik miniszterelnökhely öltésről például nem is tudtuk, csak éppen a kinevezése és eskütétele napján, hogy már 40 éves lett. Mondtam: üdvözlöm magát, mert egy kicsit jobban hangzik egy államférfinál, hogy 40 éves.

— Nemrég haláleset következtében megüresedett az országgyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tudják, Beresztóczy Miklós barátunkat javasoltuk erre; a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront közös javaslata volt ez amelyet az országgyűlés egyetértéssel elfogadott. Nem a személyről beszélek, hiszen mindnyájan tudjuík Be- resatóczyról, hogy nem kommunista. de olyan ember, aki a szocializmusért és a békéért harcol. Ezért javasoltuk e megtisztelő tisztségre. Voltak, akik a javaslat hallatán azt mondták: „jó lesz ez?” „Miért ne lenne jó — kérdeztem”. „Hát mégis, most pap lesz az országgyűlés alelnöke” — tették hozzá. „Lesznek olyanok, akik ezt majd félremagyarázzák, s lehet, hogy a templomba járás most egy kissé erősödni fog”. (Derültség.)

— Nem tudom, több ember jár-e most templomba, vagy sem, de egészen másról van szó: politikánk lényegéről. Ha

át

| együtt dolgozni, jó harcostársként emberekkel az ország szocialista jövőjéért, a nép békéjéért, akkor miért ne lennének jók bármiféle közéleti tisztségre?

Megmondom őszintén: hogy há «az országgyűlés ülésén néhány éra hosszáig a csengő egy pap kezében van, én ettől nem féltem a magyar proletárdiktatúrát. (Derültség.) S aki ettői félti, az

— Azt hiszem világos, mit akarok ezzel a példával mondani. Önök nagyon jól tudják, hogy én kommunista vágyók, azért harcolok, hogy a párt befolyása érvényesüljön az egész társadalom életébon. De tudom, ez nem attól függ. vajon egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csaik négy.

Emlékszem rá, amikor az összes bizottságokban va- I iamennyi részvevő for- j

malisait párttag volt

ugyan, de a kommunista befolyás annyi sem volt, mintha csak a fele lett volna párttag.

Azokat, akik nem meggyő- ződéses kommunisták, mi az ördögnek kellene behuzigálni a pártba? Attól pártunk nem lesz erősebb, és ők sem lesznek kommunisták. Meg kell végre értenünk, hogy a kommunista párt befolyása nem ilyen külsőséges tényezőktől függ, hanem attól, hogy eszméink tisztaságát megálljuk, politikai vonalunk, gazdasági és kulturális politikánk legyen jó, s akkor a kommunizmus híveinek a tábora hazánkban milliószámra növekszik, s szíwel-lélekkel dolgoznak a szocializmusért a nem párttagok is. Ez az egészséges fejlődés. De ehhez szükség van a kommunizmus ügyébe vetett rendíthetetlen hitre, a munkásosztály, az egész magyar nép iránti bizalomra. Mégiscsak az a normális, ha úgy tartjuk, hogy száz embér közül 95—96 jóra törekszik, ennek az irányába halad szívesen, nem pedig fordítva, hogy száz közül csak kettőben bízhatunk meg.

— Azt mondják a nyugati publicisták — mert ők is bő- ködnek minket s ez nem is baj, mert mi úgy vesszük őkét, mint ingyen munkatársakat, akiket az imperializmus fizet, (derültség), hogy folyton keresgéljék a kommunisták hibáit — nos, most ők azt mondják: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velük, az ellenük van. (Derültség.) Ilyen „hibákat” említenek mostanában a nyugati publicisták. Mi ezt teljes nyugalommal vállalhatjuk, Igenis, úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköz- társaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a népfront ellen, az vele van.

Persze, az egyetértőknek egy része ön tudatosabb, s a távoli célokban is egyetért velünk, egy másik része pedig az egyszerű mindennapi dolgokban van velünk. Például van sok százezer olyan ember, aki nem marxista, de becsüli pártunkat, kormányunkat azért, mert törvényes rendet és normális légkört teremtett az országban. Ök velünk vannak, és ilyen szellemben kell politikánkat továbbfejlesztenünk.

Kádár elvtárs ezután a vezetés jellegéről,- a nép ügyének szolgálatáról beszélt.

A gazdasági feladatokról

Hűen szolgálni a nép ügyét

— A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán rágjon fontos elvi megállapítások hangzottak el' erről ] — folytatta —, s ott kimondtuk, hogy a marxizmus—leni- nizmus tisztaságára vigyáznunk kell, mert az a mi iránytűnk.

Vigyáznunk keli pártunkra, a munkásosztály forradalmi pártjára, mely ,a magyar nép társadalmi életének vezető ereje és a szocialista jövő egyik tő biztosítéka.

Kimondtuk azt is, hogy a Ha— A mi egész politikánk tömegbázisának növekedése ezekben az években elsősorban azon dől el, hogyan tudjuk megoldani a gazdasági és kulturális építés feladatait.

A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra, mert ez érinti legközvetlenebbül az életét.

Kádár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a mértek az; ki mennyire törekszik, mit és mennyit alkot, akármilyen foglalkozási ághoz tartozik is.

— Én például nagyon nagyra becsülöm a szocialista brigádok tagjait — folytatta. Nem is csak azért, amit ma i

csinálnak, hanem azért is, aminek az útját egyengetik, hogy tömegméretekben termeljünk jobban, kulturáltabban, és neveljünk szocialista embereket. A szocialista brigádmozgalmat a munkások kezdeményezték. de örvendetes, hogy már nemcsak a munkások mozgalma ez, hanem falun is. sőt, az értelmiség soraiban is követőkre talál. A parasztok között sokan tulajdonképpen már szocialista bri- gádvezetők. vagy tagok, bár még talán nem is tudják, s nem is nevezik magukat an(Folytatás a 6. öldalon)

kodnak, s a párt vagy a népfront nevében az emberek előtt fellépnek, akkor erősödni fog munkánknak ez a vonása és növekszik tömegereje, erősödik a nép tömörülése és az a nemzeti egység, amelynek fejlesztését szorgalmazzuk. A vezetés nem uralkodás, és az a munka, amelyet mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs; a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra elhivatott, új kiválasztottak, hanem a tiép szolgálatára rendelt emberek vagyunk.

Kádár elvtárs rámutatott, hogy a közélet minden fórumán, minden tanácskozásán ezt a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tartani, s a tanácskozások eredményességét ehhez kell mérni. — Mindenféle tanácskozásnak, amint az életnek is, nem a szép szó az értelme — folytatta —, hanem az, amit el tudunk érni általa. Annak az érzésnek kell áthatnia az effajta tanácskozásokat, hogy segítségévei egy kicsit több búza, talán több kukorica, több hús, több tej, vagy egypár jobb könyv, vagy — uram bocsá’ — néhány közérthető . és helyes irányzatú vers lesz. Akkor a tanácskozásnak van értelme.

úgy mondja — mindennap ' szolgál.

zafias Népfront a mi társadalmi életünknek és törekvéseink valóraváltásának fontos része.

— Ezt helyesen csak úgy értelmezhetjük, hogy a marxista—leninista elmélet, a j párt, a Hazafias Népfront külön-külön és együtt csak harci eszköz. A pártnak, továbbá bizonyos értelemben a népfrontnak is fő feladata a vezetés, a mozgósítás, a szer- J vezés. Éppen az MSZMP i VII. kongresszusa nagy gon- ! dot fordított arra, hogy ezt I világossá tegye: ezek nem j önmagukért való dolgok, ha- i nem alá vannak rendelve a j nagy célnak, népünk jobb ! élete, szocialista jövője biz- j tosításánalk. Nem azért épí- i tünk szocialista társadalmat, mert van marxizmus—leni- nizmus, amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahová vezetnie kell a népet, vagy van Hazafias Népfront, amely segít valamilyen irányba elvezetni a néptömegeket, hanem fordítva:

azért kell a jó elmélet, a jó párt és a jó népfront, azért kell nekünk felépítenünk a szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzását.

Ha ez a szemlélet érvényesül százezrekben, akik munkállasztotta. azon egyszerű okból. hogy árából több fiatalt küldhessen önköltséges táborozásra. Ám a vizsgáló szerv képviselője üzletelésnek minősítette a termény-fizetség elfogadását, Csak éppen azt nem akarta megérteni, hogy két-hár ómmal több dolgozó kiszista táboroztatása még jobban egybekovácsolja az ifjúság: szövetséget sez a társadalom számára a másik oldalon nem kevésbé hasznos, mint az adott községben a tervét immár túlteljesítő felvásárló szerv számításba sem vett, bagatell többletforgalma.

1 udok olyan esetről is, hogy egy falusi KlSZ-szerve- zet plusz-helyiségigényét a járási tanács szakelőadója úgy próbálta elbírálni és megtagadni, hogy a meglevő helyiségek légköbméterét elosztotta a kiszisták számával, ezzel mintegy megállapította az egy főre engedélyezhető légköbméter-normát. Azt talán mondanom is felesleges, hogy ezt a gyermetegen naiv intézkedést felettesei nem hagyták jóvá.

A fenti példák talán eről- tetettnek tűnhetnek a ..nyugodtan emésztő” emberek szemében. Érhet részükről az a vád is hogy néhány jelenség miatt vaklármát csanok. vagy hogy a bürokrácia ismérveit ráerőszakolom ezekre az esetekre. Akik elmondták, erőiket nem kímélő, szavahihető emberek. Ha bizalmukkal és' kritikájuk elmondásával megtiszteltek. nem zárkózhaíom el. s a nyilvánosság előtt kell jelzést adnom kifogásaikról. Annál inkább is szívesen vállalom a postás szerepét, mert tudom: a. bürokrácia vadhajtásait zsenge korukban kell lenyesegetni. Következésképpen: a bürokráciát nem szabad kímélni!

Sem ágacskát sem fáit.

András Endre

ez téma lehetett egy világjelentőségű tanácskozáson, úgy nem kell bővebb bizonyíték rá: a bürokrácia, sajnos, a szocializmus viszonyai között sem pusztul el önmagától.

Ez a téma a dogmatizmus csökevényeinejf szenvedélyes megbélyegzése kapcsán vetődött fel, s ez csak megerősít abban a korábbi meggyőződésemben, hogy a bürokrácia, noha Ősi jelenség, a mi viszonyaink között gyakran édestestvére, legalábbis hű szövetségese a dogmatizmusnak. Néha persze édesgyermeke is. Hiszen a dogmatizmus fogalma, magyarra fordítva merev, megkövesedett szemléleti módot jelent, és jelenti a holt sémák bűvös tiszteletét, politikai értelemben pedig a "orradalmi dialektika, az eleven élet szüntelenül fejlődve- változó jelenségeinek meg r.em értését. Ezek az ismérvek betűről betűre illenek a bürokráciára, a bürokratákra is.

Nincs rendben, de most tekintsünk el attól,, hogy a bürokrácia az állami intézményekben (mivel az igazgatás birodalma viszonylagos védettséget nyújt számára) még jócskán megtalálható. Nincs rendben és jobban aggaszt az előbbinél, hogy a bürokrácia, olykor-olykor társadalmi szervek felé is kinyújtja csápjait.

Egy. a megyében élő pártmunkástól hallottam, hogy községe K iáZ-szer vezet ét a

gazdasági szerve): részéről megejtett „hivatalvizsgálat” során lehangoló intelem érté. A kiszisták — személyes tapasztalatból tudcm, nem is akármilyenek — ió hagyományukhoz híven, hasznos munkát vállaltak községükben. Ez a nem társadalmiként végzett segítőmunka történetesen a tsz javát szolgálta. A szövetkezet vezetőségi; ezért terményt, illetve munkaegységet ajánlott fel fizetségül. Az alapszervezet a terményt váerre kimerítően nem könnyű válaszolni. ízelítőül annyit mégis: egyeseknél tisztségük alapvető félreértéséből, deformálódott szemlélet ükbői. Abból, hogy helyzetükből következően, nem nekik kell kórniök. hanem ők dönthetnek. Abból, hogy számukra a híva t a 1 a fontos és nem az e m- ber. Fakad azonban gyakran hatásköri lehetőségeik nem ismeréséből vagy kényelemszeretetből, nem ritkán gyáva- ságiból.

Gyenge vigasz, hogy ez utóbbi vonások a jellembeli fogyatékosságok körébe számítanak. A hivatalnok a köz embere, akinek — mert vállalta — fizetett kötelessége, hogy ismerje intézkedései lehetőségeit. Ha pedig kényelemszeretetből, restségből intézkedik rosszul és ezzel szinte- kanosz- szajárásra kényszeríti a hivatala „sáncain” kívüli, előtte „ügyfélként” megjelenő embertársát, akkor súlyosan visz- szaél megbízatásával, Ha gyáva. azaz semmit sem intéz el, vagy hűzza-halasztja a döntést, hogy ne kelljen érte felelősséget vállalnia, akkor evezzen át veszélytelenebb vizekre. Ez hasznos és becsületes is lenne.

Nagy örömmel olvastam az SZKP XXII. kongresszusa egyik fontos közéleti szereplőjének felszólalását, aki egy vérlázító esetet ismertetve. törvényt sürgetett a bürokraták megfékezésére. Az egyetértés. amely szavait fogadta, ékesen bizonyítja, hogy még az olyan magasfeiiettségű társadalomban is, mint a szovjet államé, mennyi sérelmet korrigálhatna és előzhetne meg c?'/i szigorú jogalkotás. És ha

nyegetett az a veszély, hogy ebéd adagja megrövidül, hiszen aznap is jó pár óvodás hiányzott. Ám az óvónő számára ott állt egy „tilalomfa”, élt is az alkalommal, hogy keményen belekapaszkodjék.

Nem érdemelne ekkora helyet az ügy, ha az efféle elintézési mód nem volna már- már tömeges jelenség. Sajnos, azonban, az ügyes-bajos dolgát intéző ember, ha balsorsa bürokratával hozza ösz- sze, lépten-nyoxnon hasonló helyzetbe kerül.

Valóban balsorsa. Mert nem lehet véletlen, hogy a bürokratáik minden intézkedése, egész mentalitása arra irányul: nem-et mondani ott, ahol a pro és kontra lehetőségek gazdag választékában csupán egyetlen szól az „ügyfél” ellen — bér a többszöröse mellette szól is. Ilyenkor nincsenek gátlásaik, de akkor vannak, amikor a törvény betűje helyett a törvény szellemére apellálnak a kérelmezők.

Senki sem kívánja, hogy az ügyintéző szervek vagy azok képviselői önkényesen értelmezzék és alkalmazzák a törvényeket, utasításokat. Ebből nem kevesebb kár, elégedetlenség, keserűség fakadhat olykor. Szabad, sőt, kell is nem-et mondani, ha ezt kívánja a jogszabály célja, tehát az igazságosság. Ám a bürokraták szívesen látják a jogszabályokat merevnek, s mivel nem az, hát intézkedéseik során megmerevítik, mert ez felel meg lelki alkatuknak, rosz- szul megemésztett, vagy egyáltalán meg nem emésztett politikai, erkölcsi elveiknek, ha ugyan vannak elveik. Hogy ez közülük sokaknál miből fakad,

Öt hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen mindazt elmondtam róluk, amit akkor szükségesnek, közérdekűnek gondoltam. Azaz mégsem. Szerény becsű „értekezésemből” valami kimaradt. Neve- veiesen az, hogy kártevéseikkel szemben hatástalan fegyver a szavak ostora, lelkiismeretük felébresztésére kevés a gúny, a nyilvánosság leleplező fénye.

Szerencsémre, abban a kellemes' helyzetben vagyok, hogy egyetlenegy rajtam esett sérelemmel sem kell előhozakodnom. Annál szomorúbb viszont, hogy tékozló módon válogathatok a környezetemmel, ismerőseimmel megtörtént számtalan példa közül.

Szomszédom ötéves kisfiával esett meg, hogy nem vették át az óvodában, ahová csoportját ideiglenesen helyezték el. amíg az övékét átépítik. Nem vették át a gyereket, mert az apa az esedékes heti díjat — nem ismervén az új helyen szokásos adminisztrációs gyakorlatot — megkésve akarta befizetni. Az óvoda vezetőnője azonban nem volt hajlandó tudomásul venni a jóhiszemű mulasztást, mereven elzárkózott a kisfiú befogadásától. Az, hogy még a konvencionális sajnálkozást is mellőzte a sorsára hagyott apa és kisfia iránt, most mellékes dolog. Ellenben: katonai szigort lepipáló határozottsággal és helyzetéből adódó fennsőbbséggel mondta ki: nem veszem át, szabálytalan, nem akarok fegyelmit!

Pedig, mint utóbb kiderült, semmi szabálytalanságot nem követ el, ha a gyereket befogadja, mert az óvoda ötven kis lakója közül senkit sem feVASÄRNAPI POSTA

Wéa eauózer a biirohrci táhróí