Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-08 / 289. szám

nsr »ifj. i/űvlat) 1961. DECEMBER 8, PÉNTEK Oriáóoh hídja a ^Jdoídon — avagy: egy amerikai űrkacsa A New York Herald Tri­bune című. milliós példány- számban megjelenő észak- amerikai napilap 1953 au­gusztusában többször cikke­zett belső munkatársa: J. O. Neil csodálatraméltó csilla­gászati felfedezéséről, amely szerint a Holdon, a Maré Crisium (Válságok tengere) és a Palus Somnii (Álmok mocsara) között háromszáz kilométer hosszú, egyetlen ívből álló óriás híd (visz át. Neil, a serény amatőr csil­lagász 10 centiméteres táv­csövével esetleg láthatott va­lamit — hogy mit. ez a későbbiekben kiderül —, de a szorgos és szenzációhajhá- szó kollegák már fantaszti­kus áltudományos körítések­kel látták el nagyhangú cik­keikben a szerény bejelentést, s volt közöttük olyan, aki értelmes lények művének írta le — óriások alkotá­sának — az állítólagos gi­gantikus kőívet. Felbátorodva a sok cik­ken1, Neil levélben kérte el­lenőrzésre H. B. Wilkins csil­lagászt, aki ebben az idő­ben a Nemzetközi Holdku­tató Szövetség elnöki tiszt­ségét látta el. Az angol tu­dós 30 centiméteres lencsé- jű teleszkópjával észlelni vélte a sziklatodat s ugyan­csak ezt vallotta egy másik angol asztronómus: P. B. Moore is. A szenzáció nagy volt, s most már az egész tudományos viliág felfigyelt Neu természetes sziklahíd- jára. A ' holdbéli viadukt- építő óriások szenzációja az idők folyamán aztán háttér­be szorult, majd el is felejtő- dött, de a tudomány szor­galmasan nyomozott tovább, s az egyszerű amatőr csillagász szerény ..megsejtése” első­vonalbeli tudósok hadát moz­gósította. A Szovjetunió és az Ame­rikai Egyesült Államok több obszervatóriuma fényképso­rozatokat készített a kérdé­ses pontról. A Maré Crisium sziklatengerének partja azon­ban nem mutatott semmi rendítőt, nagyszerűt. A tár­gyilagos fényképek ugyanazt mutatták, amit ezer és tíz­ezer- elődjük: á híd helyén a nagy semmit. A mindig szélesebb körű kutatásba ..holdspecialisták” is bekapcsolódtak. így a csehszlovák J. Sadil és H. Rückl, a német H. Obendorf, valamint a lengyel S. Marke. A lengyel holdkutató érde­kes elméletet állított fel. amely egyrészt igazolta azt. hogy Neil. aztán Wilkins és Moore valamit láthattak ugyan, de bebizonyította ugyanakkor: hidal semmi esetre sem. Marke szerint a Maré Cri­sium szélén aránylag ala­csony, talán száz méter ma­gas, de igen meredek szikla- csúcsok, valóságos oszlopok sorozata húzódik végig te­kintélyes láncolatban, s ezek árnyékai olvadhattak össze a három csillagász előtt, akik aztán kijelentették a hold- híd létezését. Vélemények és ellenvéle­mények sorozata látott nap­világot 1953 és 1957 között. Aztán a kérdés lassan elfe­lejtődött, s évekig nem törőd­tek komolyan vele. Ifj. Bartha Lajos csillagász, a TIT Uránia bemutató-csil­lagvizsgáló munkatársa fog­lalkozott legutóbb — a négy­éves szünet utón — a szikla­iad kérdésével. Szeptember huszonhetedikén, kitűnő lá­tási viszonyok mellett, teli­hold után két és fél nappal — ugyanebben a holdállás­ban végezte megfigyeléseit annak idején Neil — a gel- lérthegyi Uránia húsz centi- méteres távcsövével kutatta át a kérdéses helyet. A más­fél órás vizsgálat után ki­derült, hogy a híd árnyéká­nak nyoma sincs, ellenben két, egymás felé nyúló, fél patkó alakú hegyvonulat látszik a holdbéli tenger partján, s ezek erősen csip­kézet tek. Ifj. Bartha Lajos feltétele­zése szerint a két kis hegy­ség sziklatarajal vethetnek időnként árnyékot — bizo­nyos holdállásoknál — s ezek. az aránylag gyorsan vonuló í csúcsárnyékek idézhették fel j Neilben és a kát angol ku­tatóban a sziklahíd képze­tét, amit aztán az amerikai sajtó szenzációként tálalt. Darázs Endre Öj gyártmányt adtak az iparnak a kutatók Megkezdődött a beton fűtőtestek sorozatgyártása - Jövőre megháromszorozzák a majolitmázas betonradiátorok termelését A lakásépítkezések befeje­zésének határidejét gyakran hátráltatja, hogy a fűtőteste­ket késedelmesen szállítják. A késedelemben szerepet játszik az is, hogy gondot okoz a ra­diátorok készítése is, mert sok vas kell hozzá, a vasérccel pedig takarékoskodni kell. Ezért az építéstudományi inté­zet kutatói újfajta fűtőtestei kísérleteztek ki. Az új fűtőtes­tet betonból állították elő és csak a meleg vizet vezető csőkígyót készítették vasból. A kutatók több évi próba- és ellenőrző mérés után most már átadták a végleges rajzo­kat és technológiai előírásokat az iparnak. így a Szentendrei Cementáruipari Vállalat meg­kezdte a fűtőtest sorozat- gyártását. A „betonkályha” csupán feie annyiba kerül, Nagyarányú fásítás a fővárosba vezető utak mentén Néhány év aliatt új fasoro­kat ültetnek az ország minden útja mellé. Különösen a fő­városba vezető utak mentén indult meg nagy erővel ez a I munka. Már az elmúlt évben fúsították a bécsi, balatoni, a debreceni, a pécsi és a sze­gedi műút mentének nagy ré­szét, s most a ceglédi és a Mezőgazda sági könyvúj dón súgok a téli könyvvásáron A Mezőgazdasági Könyv­kiadó több újdonságot és ré­gebbi munka bővített, átdol­gozott változatát adja ki a té­li könyvvásárra. Fejes Sán­dornak A korszerű nagyüze­mi gyümölcsös című könyve a jó! szervezett, gépesített nagy­üzemek munkájának ismer­tetésével ad segítséget a gyü­mölcstermesztő szövetkezetek­nek. Balogh—Náfrády: Fűtés a kertészetben című munká­ja a különböző, fűtőberende­zések leggazdaságosabb terve­zéséről. építéséről és üzemel­tetéséről tájékoztál. Megjele­nik Schandl—Horn—Kertész: Sertéstenyésztés című, szinte már kézikönyvnek számító munkájának harmadik, kor­szerűsített és bővített kiadása. Az állattenyésztők számára legjelentősebb a három köte­tes Állal tenyésztési enciklo­pédia második, bővített ki­adása. amely kitér a tudo­mány és a zoolechnika leg­újabb eredményeire is. Több új könyv tarthat szá­mot az erdészek, vadászok és természetjárók érdeklődésére is. Szederjei Ákos: Vadcsapá­son című munkája vadásztör­ténetekkel élénkítve írja .e az egyes vadfajok természet­rajzát, jellegzetes nyomait és jeleit. kecskeméti útnál dolgoznak a fásítók. A Budapesti Erdőgaz­daság szakemberei, akik Pest megye határáig fásítanak, ösz- szesen csaknem 250 kilométer hosszan ültetik el a suhángo- kal. Korábban közvetlenül az úttest szélére, az árkon be­lüli padkára ültették a fákat, most az árkon túlra kerül­nek az új fasorok. így mód nyílik a későbbiekben az út szélesítésére. A korábbi gya­korlattól eltérően, eperfákat már nem ültetnek az út szé­lére, mert a selyemhernyó- tenyésztés számára szükséges eperlevelet zárt epreskertek­ből nyerik. Van ilyen mint az öntöttvas fűtőtest, és ’ sokkal szebb is, mert a felüle­tét színes majolitmázzal von­ják be. A betonradiátor a szokásosnál melegebb és na­gyobb nyomású víz- vagy gőz­fűtésre is alkalmas. A vállalat dolgozói a miskolci lakásépí­tőknek küldik a betonfűtőtest első sorozatát. Az idén kétezer négyzetméter fűtőfelülető be­tonradiátort készítenek, s jö­vőre már megháromszorozzák az új gyártmány termelését. Egy év alatt szeszfőzdét vásárolt, megkezdte húsz hold barackos telepítését a diősdi szakszövetkezet A Diósdi Mezőgazdasági Szakszövetkezet rövid műkö­dése alatt máris szép ered­ményeket ért el és a leg­szebb reményekre jogosítja fel tagjait. Igaz, hogy ebben I mő, az esztendőben jó volt az őszi- ; barack-termés, amelynek nö- , vetésére a község 355 ba- j racktermelője társult, de az | is igaz, hogy a szövetkezet I tagjai egy fillér hiány nél- | kül befizették a közös alap- j hoz való hozzájárulási ősz- , szeget, összesen négyszáz- j ezer forintot adtak össze és ( így lehetővé tették, hogy az érdi Búzakalász Tsz-tői két­százezer forintért a szövetke­zet megvásárolja annak Diós- don levő szeszfőzdéjét. Ezen­kívül megkezdték húsz hol­don az őszibarack nagyüze­mi telepítését, tavasszal pe­dig hozzáfognak az ötholdas faiskola beültetéséhez is. Ez idén számbavették a község területén lévő őszi­barack-fákat. Kiderült, hogy jelenleg kétszázezer fa áll Diósd határában és a fák­nak csaknem négyötöde ter- a többi pedig egy-két- hái’om éven belül fordul ter­mőre. Rendkívül sok őszi­barackot telepítettek a diós- diak az utóbbi évek folya­mán. Idén már az újabban telepített fák is hozzájárul­tak a termés nagy hozamá­hoz. A kedvező időjárás mel­lett mindenesetre a növekvő barackkultúrának köszönhe­tő, hogy míg Diósdon 1959- ben ötvenhét. 1960-ban már hetvenkettő, ez évben pedig kilencvenhárom vagon őszi­barack termett. A most meg­kezdett nagyüzemi telepítés következményeképpen néhány rövid év leforgása alatt jó esztendőben a diósdi ősziba­rack-termés az idei mennyi­ségnek kétszeresét is meg­közelítheti. 1ZÜO 1)00 lephet gyűjtöttek az országban az idén, hogy tudományosan alapozzák meg a növényvédelmet Az idén mintegy 1 200 000 lepkét és egyéb rovart „gyűj­tött be az ország 31 fénycsap­dája — amint dr. Kovács Lajos, a természettudományi múzeum tudományos munkatársa el­mondotta —, a világ első ilyen kiterjedi, egész országot át­fogó gyűjtőhálózata. Ezek a fénycsapdák, ame­lyek szinte gépesítették a lep­kegyűjtést, viszonylag egysze­rű berendezések. A mezőkre, rétekre, sőt újabban erdőkbe is kihelyezett villanyégők, fe­lettük fémtető, alattuk hatal­mas fémtölcsér. A fény által odacsalogatott, éjszaka repülő rovarok, lepkék a tetőnek ütődve belehullanak a tölcsér­be, s ott az alája erősített üvegből feláramló kloroform­tól elkábulnak. Az idén volt olyan éjszaka, amikor egyet­len csapdába több mint 4400 j apró éjszakai élő repülőgép j hullott bele. Az immár 10 éve tartó őri- előre elkészíthessék a rész- ási arányú lepkegyűjtéssel letes „haditervet’ a követke- máris jelentős eredményeket j ző év legveszélyesebbnek igér- értek el, mégpedig tudomá-1 kező kártevői ellen. (MTI) nyos és gyakorlati vonatkozás­ban egyaránt. A lepketömeg­ben, amelyet aprólékos mun­kával egyedenként vizsgálnak végig, húsz olyan fajtát talál­tak. amelyek hazánkban ezt megelőzően még nem kerültek elő, sőt közülük két-három faj. eddig az egész világon is­meretlen volt. És itt a tudományos és a gyakorlati szempontok már kapcsolódnak is: az újonnan felfedezett fajok között három kártevő is akadt. A munka gyakorlati jelentősége ugyan­is éppen azért rendkívül nagy, mert a nagyaránjhí gyűjtés ré­vén a kutatók évről évre figye­lemmel tudják kísérni, melyik kártékony faj indult a szo­kottnál nagyobb elterjedésnek és melyiknek a szaporodása állt meg, vagy kezd csökken­ni. Ez viszont a növényvéde­lem illetékes tényezőinek biz­tos támpontot ad arra, hogy Nyulacska A faece- és csúf neveknek késs regény a történetük. Oka van annak, ha valakit még másként is hívnak, mint ahogyan a papíron van. Még akkor is, ha erre az okra az érintett nem szívesen emlékezik. Mint Nyulacska. Az üzemben sok a nagy vadász. Vadász- társaságuk tekintélyes múlttal büszkélked­het^ s amikor az új ember, aki alig egy hó­napja volt az üzemben, jelentlcezett, öröm­mel fogadták maguk közé. Igaz, néhány nap múlva már pislogtak, mert az új tag olyan történetekkel traktálta őket, hogy a legedzettebb vadászfül is kétfelé állt. talán az egész országban nincs annyi vad, mint amennyit az új ember lepufogtatott. Elő­ször az irigység ette őket, de azután gyanút fogtak. Mert elejtett szavakból azt gyanítot­ták, hogy e történetekben több a hetvenke- dés, mint az igazság. Mondogatták is maguk közt, talán puskát sem látott még a szavai után legnagyobb vadász, nemhogy annyit lőtt volna vele. Elérkezett az első körvadászat ideje, nyál­ra mentek, s igaz ami igaz, szombaton már több szó esett arról, mi lesz, hogyan lesz holnap, mintsem a munkáról. Deliét aki egyszer belekóstolt már a vadászat szépsé­gébe, megbocsátja a vadűzök lelkesedését. Megbeszélték a hajnali találkozót, megkap­ták a teherkocsit, ami kiszálltíja majd őket, azaz minden rendben volt. Az új tag « megkapta az értesítést, de a többieknek fel­tűnt, egyszerre lecsendesedett, nem szólt semmit, csak bólintott, s hajolt vissza a gép fölé, pedig a félautomata e nélkül is be­csülettel végezte a dolgát. Vadászembernek jó a szimatja, az egysze­ri lecsendesülésböl megszagolták, nem stim­mel itt a sok hőstett, a dús zsákmány, de­kát mosolyogtak csak rajta, hiszen nem baj az, ha valaki csak most kezdi. Mindenki kezdte egyszer. De hogy ennek ellenére adja a nagyot, azt már nem nyelik le olyan köny- nyen. És nem is nyelték le. Vasárnap hajnalban időre ott volt min­denki. Míg a kocsi huppant — rázkódott velük, nevettek, ugratták egymást, régi tör­ténetek kerültek elő, harsogva dűltminden­ki, hiszen lehet-e nevetés nélkül megállni, ha — mást csúfolnak? Szürke, homályos volt a határ, amikor le­kászálódtak a kocsiról, s beosztás szerint el­indultak a hajtásnak. Várták már őket a hajtógyerekek, nem sokat kell nekik magya­rázni, harmadik éve ők hajtanak, értik a dolgulcat. Az új ember mellé — mintha csak véletlenül történne — négyen is kerül­tek. Bene Pista bácsi, az elnök, meg másik három. Áz új ember csendes volt, ha kér­deztek is tőle valamit, bólintott csak, nem szólt, mintha a hidegtől féltené a torkát. — Hány nyúl lesz ma? — bökte meg Pis­ta bácsi az új embert. Az csak a vállát vonta. — Mégis? Számítunk ám rád! Ki kell lő­ni a normát, mert mindig az első vadászat­ból adjuk le, amit kell! Az csak hallgatott. A másik három azonban adta a lapot Pis­ta bácsinak, kontráztak neki, meg történe­tekkel jöttek mikor ki, mennyit, ho­gyan lőtt, egy lövésre három nyulat, csak úgy bukfenceztek a tapsifülesek — a törté­netekben. Mert eddig még egy sem került eléjük. Átvágtak egy nagyobb táblán, s kis cserjés, fás részen csörtettek keresztül, ami­kor egyszerre csak Pista bácsi leintette őket: — Pszt! Megmerevedtek, nézték az öreget, aki fel­felé mutogatott. Meresztették a szemüket, nem láttak semmit. Az öreg erre az ujjúval is odamutatott: ott... ott! Nem akartak hinni a szemüknek. Az egyik fa ágvillájában ott lapult egy megtermett — tapsifüles! Nyúl a fán? Pista bácsi közben már odahajolt az új emberhez: — Láttál már ilyet? Pörkölj oda a min­denségit a hosszúfülűnek, ha már odabújt előlünk! Nem kellett biztatni az új embert, lekap­ta a puskát, emelgette, célozgatott, az öreg már türelmetlenkedett: — Löjj már a mindenségit, még megug­rik — suttogta. Durr! Az egyik cső kiköpte sörétesőjét, de... de a tapsifüles még csak nem is moccant. Bíztatás nélkül most már. eresztette a má­sik csőből is a sörétesőt az új ember. Talált az, látszott, ahogy a sőrétek felfúj­ják a tapsifüles szürke szőrét, s a tompa puffanás is bizonyította, talált. De az nem moccant. Pista bácsi értetlenkedve tárta szét a kar­ját, látszott, fogalma sincs, miféle ördögfaj- zat lehet ez a hosszúfülű. hiszen már régen meg kellett volna ugrania, vagy lefordulni az ágról, de hogy nem is moccan!?, Az új ember benyomta a harmadik patront is a csőbe, kieresztette, de a tapsi most se moccant. Igaz, a sörét jó része az ágat tépte meg, nem őt, de jutott neki is belőle. — Menjünk már, nézzük meg — mondta Pista bácsi, s odamentek a fához. Kettő ba­kot állt, az öreg meg felnyúlt a nyűiért. Ügy tépte le. Mert bizony döglött tapsi volt az, finom, vékony zsineggel odakötözve az ágvillához, nehogy leforduljon, ha beletrafálnak. Akkor értette csak meg az új ember, mi­ről is van szó, amikor a négy emberből ki­robbant a kacagás. Egy pillanatig úgy lát­szott, megsértődve, otthagyja őket. De azután o is elnevette magát. Pista bácsi nyújtotta elsőnek a kezét: — No, megtörtént az avatásod! J Inni kellett rá. Ittak is. De azért, amikor vége lett a vadászatnak, mindenki az új emberen nevetett. Az meg röstellkedve. de — igazat adott nekik. Leg­alábbis nem tiltakozott. Mert bizony a fá­ra mászó nyúl, kutya kellemetlen ügy. Leg­alábbis nem kezdő számára. Dehát ő most vett részt először igazi va­dászaton! Kellett neki mást mondani! így ragadt rá a Nyulacska név. S bár a száznyolcvan centiméteres, megtermett em­ber igazán nem Nyulacska, annyi biztos, hogy most már mindenki, mindig. Nyulacs­kának fogja hívni. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents