Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-05 / 286. szám

1961. DECEMBER 5, KEDD 3 A LENINI PART TÉLAPÓ AZ ISKOLÁBAN Az emberiség legjobbjai év­századokon át kísérleteztek, hogy megszüntessék a nyo­mort, felemeljék a népet a tudatlanságból, napfényes éle­tet teremtsenek számukra. Olyan társadalmat akartak, amelyben egyik ember nem zsálcmányolhatja ki a mási­kat, ahol mindenki egyenlő és háború sem tizedeli so­raikat. Ezekért a nemes cé­lokért sokan áldozták éle­tüket, haltak hősi halált, de a nap ezután sem aranyozta be a nép világát, ezután is csak a keserűség és a bol­dogtalanság volt a társa. A marxizmus—lenindzmüs mutatta meg azt az utat, amelyen eljuthatott az em­beriség a boldogabb holnap­ba, a szabad, az elnyomástól mentes világba. A Szovjet­unióban teremtették meg el­sőnek ezt az életet. „A mi pártunknak jutott osztályré­szül az a szerencse, hogy meg­valósíthatta a kommunizmus első fázisát — a szocializ­must, s most pedig a kom­munizmus felső foka felé ve­zetheti a szovjet népet” — mondotta Hruscsov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán. Néhány évtizeddel ezelőtt a hivatásos forradalmárok kezd­ték meg Oroszországban Marx és Engels tanításai­nak terjesztését. Már kezdet­ben magasfokú eszmei szilárdság, összeforrottság, fegyelmezett­ség jellemezte ezeket a párt­munkásokat. 'Eszméjük, cél­jaik lázba hozták a munká­sokat, a dolgozó parasztokat és az értelmiség legjobbjait. A Nagy Októberi Forradalom győzelme, a polgárháború vi­hara, a szocializmus építése, a Nagy Honvédő Háború küz­delmes, de dicsőséges évei még edzettebbé, még össze- forrottabbá tették a kom­munistákat. A pártonkívüliek milliói követték és követik ma is a pártot. Az SZKP ve­zette ki a szovjet dolgozókat a cári elnyomás sötét rab­ságából, az embertelen ki­zsákmányolástól, a kommu­nista párt üzent hadat a tudatlanságnak, az analfabé­tizmusnak. A párt vezetésével vívták ki a világ elismeré­sét, hiszen mindenki cso­dálattal adózik az előtt a nép előtt, amely atomjégtö­rőt alkotott, egyetemeket emelt, a világon elsőnek re­pült a világűrben, ahol ed­dig még a legmerészebb kép­zelet is eltévedt. A kongresz- szuson boldogan jelentették a népnek: minden harmadik szovjet ember főiskolát vagy középislcolát végzett! Valaha a párt kicsiny lét­számmal alakult. A III. párt- kongresszuson mintegy hu­szonnégy kommunista képvi­selte a dolgozókat. Ma 9 716 000 a szovjet párttagok száma! Kolhozok, óriási erő­művek, gyárak ezrei, a szűz­földek meghódítása jelzi a kommunista párt vezette szov­jet nép alkotó munkáját. A szó szoros értelmében he­gyeket mozgatnak és folyók irányát változtatják meg. És a XXII. kongresszuson újabb gigászi tervekről tárgyaltak: a húszéves prog­ramot vitatták. A szocializ­musból a kommunizmusba ve­zető esztendők na.gy-nágy fel­adatairól tanácskoztak. A húszéves program lélegzetel­állító perspektívája a szov­jet határokon túl is lázba hoz­ta a népeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának beszámolójában állapította meg Hruscsov elvtárs, hogy az osztályok ellentéte meg­szűnt, s a Szovjetunió népe a munkásosztály vezetésével erkölcsi-politikai egységbe forrt. Ezért a proletárdikta­túra állama betöltötte tör- I ténelmi funkcióját és a szov­jet állam össznépi állammá fejlődik. A párt becsülettel teljesíti a társadalom forra­dalmi átalakítása vezetőjé­nek küldetését. A Szovjetunió Kommunista Pártja a mun­kásosztály pártjaként jött lét­re, s ma már az egész nép pártja lett. Mindazok, akik ki­válóan dolgoznak a kommu­nizmus megvalósításán, ma­gatartásukkal kivívják má­sok megbecsülését, hajlandók a közösségért több áldozatot vál­lalni, — a párt tagjai lehet­nek. Mi tette lehetővé, hogy a párt ilyen győzelmekre vezet­hette a szovjet népet? Mi tette lehetővé, hogy napi­rendre tűzhették a kommu­nizmus építésének nagyszerű programját? Mi teszi lehe­tővé, hogy a szovjet embe­rek csodálatos jövőjének meg- teremtése mellett a Szovjet­unió nem feledkezik meg más népekről, segíti a népi demokráciákat és nem hagy­ja magukra a felszabadulá­sukért küzdő országokat sem? Sikereik, győzelmeik titka elsősorban az, hogy a párt nemcsak a derűs napokban, de a megpróbáltatások ide­jén is együtt haladt a dol­gozókkal. A nép követte a pártot, együtt volt a párttal. Amit a párt célul tűz maga elé, azt a szovjet nép egésze vallja saját programjának. És a párt azért is érhetett el ilyen eredményeket, mert volt elég ereje ahhoz, hogy szem­benézzen hibáival és kijavít­sa azokat. Pillanaíképek a gödöllői kultúrházból Véletlenül csöppentem be a gödöllői kultúrházba. öröm­mel állapítottam meg, hogy három szakköri foglalkozás is folyik ezen a napon. Megörökítettem, amit láttam. A képzőművészeti szakkörnek 14 tagja van. Vezetőjük Balogh Lajos, a kultúrház igazgatója. Másféléves működésük óta több kiállításon is részt vettek színjátszó szakkör Czangár Gyula vezetésével Karinthy paródiákat próbál (Gábor felv.) tani a munkásmozgalom elé £ az SZKP XXII. kongresszus sán is: mi történik akkor, hová vezet az út. ha csak szavakban és nem tettek- < ben követjük Lenint. Ha bál-; ványozunk olyan embereket,' akik csak a nép által, a nép áldozatos munkája árán lehet­tek nagyok, lehettek a nép : vezetői és amikor már ma-' gasra emelkedtek, méltatta-; nokká váltak az egyszerű £ emberek bizalmára. £ I A személyi kultusz ? £ nem csupán vastapsot, elv- í télén hajbókolást, hízelgést, £ talpnyalást jelentett. Jelen-^ tette a valódi helyzet félrema- £ gyarázását is, a hibák takar- £ gatását, a nép véleményének^ elfojtását és a törvénytelensé- ^ gek sorát. £ A párt harcol a revizionis-^ ták ellen, de ugyanolyan meg- £ bocsáthatatlan bűnnek tekinti £ a szektariánizmust és épp úgy - leszámol vele. Ezért kellett elítélni az Albán Munkapárt vezetőit is, akik nem okultak a sztálini hibákból. Törvény­telenség kíséri útjukat, sem­mibe veszik a Szovjetunió tö­rekvéseit, lebecsülik a segítő , szándékú bírálatot. A nemzet-: közi munkásmozgalom erősíté- £ se helyett az imperialisták cél- § jait segítik. A Szovjetunió Kommunistái Pártja egyszer s mindenkorra véget kíván vetni a személyi kultusznak, óvni akarja a pír- '£ tot a lenini tanítások semmi-', bevevésétől. Hruscsov elvtárs a kongresszusi zárszavában pJ is kifejezte: az elért eredmé-'ő nyék nem az ő nevéhez fű-? ződnek csupán. Az, hogy most ^ a kommunizmus építésén fá-^ radozhatnak, hogy a tudó- £ mányban, a művészetben, a £ szűzföldek hasznosításában £ sikereket értek el — nemcsak^ a pártot, de az egész szovjet £ népet dicséri. £ Valamennyi fontos bel- és* külpolitikai kérdést kollekti­ven tárgyalt meg a Szovjet­unió Kommunista Pártja. In­tézkedései, állásfoglalásai nem egy ember, hanem a kollektív testület véleményét fejezték ki. Míg a személyi kultusz idején, a XVIII. pártkongresz- szus után csaknem tizennégy esztendeig nem ülésezett a kongresszus, bár a Nagy Hon­védő Háború és a helyreállí­tás évei sok gondot, feladatot róttak a népre, addig a XIX. kongresszus óta a szervezeti szabályzatban előírt időközön­ként tanácskozik a kongresz- szus, de a párt valamennyi más választott szerve is. A lenini normák helyreállí­tása, a lenini tanítások köve­tése nemcsak a választott szervek összehívásában tükrö­ződik. A párt hadat üzent a bürokráciának, az aktatologa­tásnak, a párt és az állami fegyelem megsértőinek is. Fejlesztette a bírálatot, növelte a helyi pártszerveze­tek jogait, megszilárdította kapcsolatát a tömegekkel. Mi sem bizonyítja ezt ékeseb­ben, mint az, hogy a XX. kongresszus óta több mint kétmillió szovjet dolgozó kérte és nyerte el felvételét a párt­ba. A lenini normák további megtartásáért, a párt és a tö­megek kapcsolatának további mélyítéséért, biztosítékul, hogy ; a személyi kultusz vissza ne térhessen, a XXII. kongresszus ' ijabb intézkedéseket fogana- ' iosított. ; „A pórtélét lenini normái, a ' vezetés kollektivitásának elve, i pártszervek összetételének ! rendszeres megújítása — mon- ‘ dotta Kozlov elvtárs a kong- ‘ ■esszuson — elhárítja annak 1 ehetőségét, hogy túlságosan 3 isszpontosuljon a hatalom 1 !gyes funkcionáriusok, mun- * catársak kezében, és előfordul- ‘ íassanak olyan esetek, hogy 1 íz illetők kivonják magukat a ' kollektíva ellenőrzése alól, biz- ' tbsítja a,z új, friss erők gazdag beáramlását a vezető pártszer­vekbe, az idős és a fiatal köde- t rek helyes arányát.” i Ez az intézkedés világosan Dizonyítja a párt helyes törek- I rését: a vezetésbe állandóan 1 Két nappal előbbrehozták a naptárt: a váci Báthori utcai iskolában vasárnap tartották a Télapó-ünnepét. A torna­terem színpadán egyórás vidám műsort adtak a tanulók. Itt mutatkozott be sikerrel a hatodikosok zenekara a? új erők kerüljenek be, olya­nok, akik kezdeményezők, él­harcosai az újnak, a haladó­nak. Ez az intézkedés lehető­vé teszi, hogy a párt megsza­baduljon olyan vezetőktől, akik túlságosan ragaszkodnak a hatalmukhoz, a bársonyszék­hez, s nélkülözhetetlennek, pó­tolhatatlannak vélik magukat. A párt megszabadul olyan ve­zetőktől, akik nem képezik magukat, lemaradnak. Csak azok választhatók be többször egymás után a veze­tőségekbe, akik tekintélyt vív­tak ki maguknak a dolgozók között, megfelelően képzettek és a szervezésben is kivá­lóak. A kongresszuson hangsú­lyozták, hogy a kommunizmus építése sikeréért fel kell hasz­nálni minden ember adottsá­gát, képességét, hasznosítsák a tudomány, a technika minden vívmányát. Akik a történelem folyamán figyelembe vették a nép bölcsességét, gazdag ta­pasztalatait, minden megpró­báltatásban helyt tudtak áll­ni. A párt erejének és legyőz­hetetlenségének forrása a párt és a tömegek kapcsolatában rejlik, abban, hogy következe­tesen megvalósítják a marxi— lenini eszméket. A vezetők­nek szakadatlanul gazdagíta- niok kell ismereteiket, tanul­mányozni kell a termelési újí­tók tapasztalatait, a • tudo­mány, a technika eredményeit. Nincs érdekesebb, fontosabb a kommunisták számára, mint az eleven érintkezés a dolgo­zók ezreivel. A kommunisták ennek a kapcsolatnak szentel­tek életüket és a további ered­ményeknek is ez az alapja. Minden ember kis és nagy gondját meg kell érte­ni* s ha a kommut- nistákhoz fordulnak taná­csért, segítségért, soha ne kopogtassanak hiába. Csakis akkor támogatják a kommu­nisták tevékenységét, ha meg­győződnek arról, hogy a párt valóban a nép érdekeit, a nép jövőjét tartja legfontosabbnak, szent­nek. A Szovjetunió Kommunista Pártja a korábbi évek hi­báit kijavítva a lenini úton jár és a XXII. kongresszus határozatai bizonyítják, hogy szilárdan követi Lenin ta­nításait. Vigyáz arra, ne­hogy eltorzítsák ezeket a ta­nításokat. A tőkés országok kommu­nista pártjai a dolgozók fel­szabadításáért küzdenek, a gyarmati országok pártjai nemzeti önállóságuk kivívá­séért, a népi demokráciák: kommunista és munkáspárt­jai a szocializmus felépíté­séért fáradoznak, azért, hogy megrövidítsék azt az időt, ami alatt a kommunizmushoz jut­hatunk. Minden ország kom­munista és munkáspártjá­nak más és más a közvetlen feladata, mégis hasznosíthat­ják a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXII. kongresz- szusának tanításait, hiszen valamennyi pártra ugyan­azok a lenini normák, útmu­tatások vonatkoznak. Nem lehet lenini párt, nem kö­vetheti igazán Lenin taní­tásait az a párt, amely nem számol le a személyi kul­tusszal, a személyi kultusz okozta hibákkal és nem óvja a pártot a jobb- vagy a bal­oldali torzításoktól. Nem le­het lenini párt, amelyben nem érvényesül a kollektív vezetés elve, ahol nem fej­lesztik a bírálat-önbírálatot, ahol nem támogatják a kez­deményezést, az újat, ahol a párt erejét nem a dolgo­zók tömegkapcsolatában mé­rik. Nem idézték Majakovszkij szavait szó szerint sem az SZKP XXII. kongresszusán* s nem idézik a párt tagjai hétköznapi munkájuk köz­ben sem, de mind a kong­resszus részvevőit, mind a napi munkában dolgozókat ezek az érzések ezek a gon­dolatok vezetik: „Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van velünk. Az ön nevével a szívével szívünkben eszmélünk, lélegzőnk, verekszünk, élünk”. Sági Ágnes \ „A politikai pártnak a sa­ját hibáihoz való viszonya — mondja Lenin — egyik leg­fontosabb és legbiztosabb is­mérve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a va­lóságban kötelességeit osztá­lya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, ele­mezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvi­tatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osz­tályt, s azután a tömegeket is.” Az SZKP már a XX. kong- ; resszuson nyíltan a nép elé tárta, milyen hibák torzítot­ták el a marxizmus—leniniz- mus tanításait, mennyire le­tért a párt néhány vezetője a lenini útról. Ennek a nyílt­ságnak. ennek az őszinteség­nek volt az a következménye, hogy a XX. kongresszus után meggyorsult a Szovjet­unióban a fejlődés, megszün­tették a hibákat és egysége­sebbé vált a párt vezetése. A torzítások megszüntetését, a személyi kultusz okozta ká­rokat azonban a revizionisták és a dogmatikusok elleni ideo­lógiai harcban tudták csak kijavítani. A párt lenini irányvonalával szemben állt a pártellenes csoport, amely­hez Molotov, Kaganovics, Malenkov is tartozott. Az új­nak, a haladónak kemény, elkeseredett harcban kellett legyőzni a régit, a maradit. Nem másról volt szó, mint ar­ról, hogy a párt következete­sen tudja-e érvényesíteni a le­nini politikát, vagy a visz- szdhúzó erők fékezni tudják az előrehaladást? Helyre kel­lett állítani azt a marxi—le­nini tételt, hogy a személyisé­geknek fontos a szerepük, de a történelmet nem a szemé­lyiségek formálják, hanem mindenkor a nép. A Nagy Októberi Forradalmat, a pol­gárháborút, a Nagy Honvé­dő Háborút, a szocializmus építését sem egy ember, ha­nem maga a nép vitte győ­zelemre! Egyszer, s mindenkorra el­rettentő például kellett állí-

Next

/
Thumbnails
Contents