Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

MONOR © VIDÉKE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM. 225. SZÁM 1961. DECEMBER 3, VASÁRNAP Mikul«« bácsi Kinek, kinek a fantáziáján múlik, milyen is az ő miku­lása: a pesti Körúton megje­lenií piros bársonyruhás, fe­hér szőrmedíszes-e, vagy a magyar falvak subába öltö­zött, somfabotos, járomszeget és láncot csörgető öregapája. Bármelyiket is várják a gyerekek, ez a várakozás öröm és szorongás együtt, mert a misztikus népiélek kreált mellé egy krampuszt is. Nekem ugyan beszélhettek annak idején Szent Miklós püspökről, meg voltam győ­ződve, hogy a Mikulás csak Krammer bácsi lehet, akinek hófehér haja és szakálla volt és nyáron is iélikabátot hor­dott. Ecser utcáin sétálgatott ilyenkor, s kivétel nélkül minden gyerek kapott a zse­béből egy szem pirított zsem­lekockát és egy zöldborsónyi likőrös cukorkát, egyszer pi­rosat, máskor kéket, zöldet, vagy éppen fehéret. S amikor Mikulás estén koccant az ablak és megje­lent benne a piros szalaggal ékes, arany virgács, senki el nem hitette volna velem, hogy a reszkető hang nem a Krammer bácsié. Egyszer aztán nem jött töb­bé sétálni, hószakállát nem borzolta a tavaszi szellő, s nem lepte be a pajlzos hó- pihe. Valami olyan szót mond­tak akkor, ami nekem, a gyermeknek érthetetlen volt: meghalt. És én még azután is les­tem, vártam öt. Nyáron az utcán, mikuláskor az abla­kom alatt. Krammer bácsi sírján azóta sokszor nyílt és hervadt a virág — s azóta én is megértettem már annak a szónak az értelmét, amely miatt nem jöhetett többet hozzánk. Féket« Józsefné Lompos Klári Van egy kislány, elsőbe jár, de nem mondom m-eg a nevét. Arca piros, szája rózsás, lám — lesüti most kék szemét. Mindig lusta, mindig lompos, nekidől ő minden falnak. Két copfjából, nézzétek csak — jobbra-balra lóg a szalag. Vj köpenye máris lyukas, zsebe tele sok kacattal. Spárgával meg gesztenyével, csigahéjjal, s más maszattal. Betűi is rendetlenek — erre dűlnek — arra dűlnek. Számjegyei hol felnyúlnak, hol a kocka alján ülnek. Ejnye, ejnye, kicsi Klári — igyekezz a javulásra, Mer különben kis cipöcskéd, üres marad Mikulásra. Ferenczy Hanna A GYÁMÜGYI ELŐADÓ NYILATKOZIK A KORAI HÁZASSÁ GOKRÓL Mai életünk egyik igen fon­tos társadalmi problémája a meggondolatlanul és elhamar­kodottan, (sokszor a mámor hatása alatt), kötött házassá­gok, melyeknek következmé­nye a sok elválás és még több ártatlan gyermek szerencsét­len sorsa. Súlyosbítja a helyze­tet a fiatalkorúak gyakori há­zasságkötése, mely a legtöbb veszedelemnek van kitéve. Törvényeink szerint a fiatalok, akik még nem töltötték be 18. életévüket, házasságot csakis gyámhatósági engedéllyel köt­hetnek. A Monori Járási Tanácsnál dr. Fótihy László gyámügyi előadóval beszélgettünk ezek­ről a kérdésekről, akitől igen érdekes és tanulságos, közér­dekű felvilágosításokat kap­tunk. — Az érdekelt fiatalkorú­ak — mondotta Fóthy dr. — rendszerint abban a tév­hitben vannak, hogy a gyámhatósági házassági en­gedély nem más, mint egy hivatalosan támasztott alca- dály, egy formaság, egy megszerzendő újabb papi­ros, melynek nincs is ko­moly jelentősége. Pedig el­lenkezőleg! Ennek az enge­délynek nagyon is komoly jelentősége van. annyira, hogy ha az előfeltételek nincsenek meg és a fiatal­korúak házassága nem lát­szik megalapozottnak, a gyámhatósági engedélyt nem is adjuk meg. Minden egyes engedély ki­adását alapos vizsgálat előzi meg. Orvosi vizsgálat útján meg kell győződnünk arról, hogy a fiatalkorúak elég fej­lettek, elég érettek-e a házas­ságkötésre, lakás, elhelyezke­dés, kereseti viszonyok, szülők hozzájárulása stb. lehetővé te­szik-e a házasság zavartalan­ságát. Mindezek a vizsgálódá­sok időt vesznek igénybe, ezért a gyámhatósági engedélyt máról holnapra nem is adjuk ki. Ragaszkodunk minden esetben a házasságok szabály­Válasz egy levélre Kedves, öreg barátomnak —, aki családjával együtt ott volt az idei ifjúsági találko­zón — ek éppen körvonalaz­tam a találkozó célját. — A KISZ-szervezetek mozgalmi életében a „naptári év" nem december 31-ével, hanem —, járásunkban gya­korlatilag legalább is így van — mindig az „ifjúsági találkozó." megrendezésével, szeptember hó első, vagy má­sodik vasárnapjával zárul. Mert egv-egy múló esztendő munkájának mintegy mérle­ge a színpompás, vidám, eredményekben tanúságok­ban mindig gazdagabb próba­tétel, — az ifjúsági találko­zó. Persze természetes velejá­rója ennek az, hogy az „új esztendő" is az ezt követő naptól veszi kezdetét. A napokban levelet kaptam Tőle, amelyben többek között ezt írta: „Két és fél hónap telt el, — mozgalmi időszá­mítások szerint is —, ebből az esztendőből azóta. Vajon hogyan indultak s mit való­sítottak meg a fiatalok, pél­dául a vecsési kiszisták az idei programjukból? Jóleső érzéssel olvastam ér­deklődő sorait. Mivel feltevé­sem szerint másokat is érde­kel ez a kérdés. — s nyilván a kérdésre váró felelet is —, barátomnaík is, másoknak is egyútal szeretném a választ megadni. A vecsési területi KISZ- szervezet legutóbbi taggyűlé­se után Pintér Lajos szervező- titkár, Fodor Etelka és Nagy Dénes vezetőségi tagok fel­világosítása és személyes ta­pasztalatom alapján közölhe­tem a munkaprogramot. — Negyedéves, előre meg­határozott ütemterv alapján dolgozik a területi KlSZ-szer- vezet. A program változatos, megvalósítása komoly ered­ményeket jelenthet szerveze­tünk mozgalmi és társadalmi életében. Szeptemberben ösz- szevont taggyűlés volt, a társ KISZ-szervezetek tagjaival. Jól sikerült klubdélutánt is rendeztünk, tánccal egybeköt­ve Az október és november havi munkát összevéve; az építkezésünkön hat vasárnap délelőtt dolgoztunk. — e já­tékos szórakozásból öt alka­lommal vettük ki részünket, megtoldva még egy jól sike­rült ifjúsági bállal is. Az if­júsági akadémia és politikai kör keretén belül három-há­rom alkalommal volt politi­kai oktatás. De volt még a leánykörnek és az alakulófél­ben levő foto szakkörnek is összejövetele. Vezetőségi ülés négyszer volt. A november 7-i ünnepségen részt vettünk. Naponta délután fél hattól es­te tízig asztalitenisz, sakk, rádió és televízió mellett szó­rakozhatnak fiataljaink. Az Ifjúság a szocializmus­ért mozgalomra több mint öt- venen jelentkeztek. Az ed­digi értékelés szerint 85 szá­zalékuk jogosult máris a jel­vényre. A kollektív mozilá­togatás is divatos nálunk. A tánc- és illemtani értekezés is kedvenc téma. A KISZ-en kívüli fiatalok közül is van néhány „törzs­vendég”. — Segítő készséggel és szándékkal vettek részt munkánkban és természetesen szórakozásainkban is! Perger Ágoston szerű kihirdetéséhez, mely idő alatt a környezettanulmányok elvégezhetők. Elvi szempontból leány­nak 16, fiúnak 18 életéven alul engedélyt nem adunk. Szomorú tapasztalataink alapján iparkodunk rávenni a fiatalokat, hogy a katonai szolgálat letöltése előtt ne kössenek házasságot. — Egy Bényén történt esetet okulásul el kell mondanom. A fiatalkorúak házassága boldo­gan indult, már kisgyermekük volt, amikor a fiatal papának be kellett vonulnia. A jó kiál­lású, stramm fiatalember a katonaságnál is megtalálta a maga helyét, jó zenész lévén karmester lett és mindenki megkedvelte. Egyik feljebb­valójának leánya annyira bele­szeretett a csinos fiúba, hogy a szerelemnek következmé­nyei is lettek. Az alapjában véve becsületes, de a mámor­tól elragadott fiatalembert botlása annyira kétségtoeej tet­te, hogy agyonlőtte magát... Az elhamarkodott házasságkö­tés és a meggondolatlan botlás következménye két szerencsét­len nő és két árván maradt szerencsétlen gyermek. Tölt­sék csak le a fiatalemberek a katonaságot és csak utána há­zasodjanak. Ezt a jó tanácsot az élet már sok esetben iga­zolta. — Úgy halljuk, sok fiatal­korú jelentkezik házasságkö­tésre? . — Bizony elég sokan jön­nek engedélyért — feleli informátorunk — az utóbbi két hónapban számuk elér­te az ötvenet. Néhány eset­ben az engedélyt meg kel­lett tagadnunk, mert ezzel nagyobb szerencsétlenség­nek és emberi tragédiának kívántuk elejét venni. Az érdekeltek persze mind azt hiszik, hogy a saját esetük kivétel és az csak jó lehet. Az eredményt csak az ala­pos kivizsgálás adhatja meg. A gyámhatóság és azok, akik ezt a nehéz és felelősségteljes hivatást gyakorolják, nagy élettapasztalattal és ember- ismerettel rendelkeznek, na­gyon megnyugtató, hogy a fia­talok esetleges elhamarkodott lépését egy eihberszeretettel átitatott hatóság figyelemmel kíséri és ha kell, megakadá­lyozza. Huszty Károly Muzsikáló gyerekek Körömcipót lopott Dancsó Istvánná csepeli asszony lakásáról Ha­lász Borbála 20 éves gombai leány. A szabálysértési ható­ság 300 forintra bírságolta. Az üllői zenei tagozatú általános iskola IV. osztályos tanulói már hangszeren is játszanak és kis zenekart is alakítottak Kriskó János vezetésével (Kútvölgyi Mihály képei) A GAGARIN-BRIGÁD A kertészeti és növényter­mesztő „Gagarin”-brigád ti­zenkét nőtagja, Szalai Já­nosáé brigádvezető irányítá­sa alatt, befejezte az idei munkát a monori-erdei Virág­zó Tsz-ben. Egyszerű a jelentés: a mun­kát elvégezték! De mennyi szorgalom, aggódás, fáradság, verejték, izgalom, ugyanakkor a vidám órák láncolata rej­lik az egyszerű mondat mö­gött. Mennyi szép vagy ke­ményebb szó ereje kellett Szalainénak — ennek a há­rom virgonc fiúval megál­dott édesanyának, hogy ösz- szetartsa ezt a kis kollektívát, ő magának eddig 186 mun­kaegység van beírva a kis könyvébe. Gál Domonkosné, Gaspar- desz Pálné — hat évtizeddel a vállukon — versenyre keltek a fiatalokkal és nem marad­tak le. Burján Ambrusné megdagadt lábával otthon nem maradt volna, mert sür­gette a munka, dolgozó társai csak most tudták rávenni, hogy orvoshoz menjen. Fiánkéi Lajosnét, Magócsi Ferencnét, Gyertyás István- nét vagy a kedves, türelmes Zsengellér Jánosnét kertészeti vagy mezőgazdasági munkán mindenütt ott lehetett látni. De a brigádvezető büszke az ő dolgos, fiatal lányaira is: Léé Manóira, Micsu Ilon­kára, Dobos Jucira vagy a hetedik osztályt most végző Sinkó Bözsire, aki az isko­lai szünidejét a kertészetben dolgozta át. Ezek a lányok megérdemlik, ha jó férjet kapnak, mert dolgos gazdasz- szonyok lesznek belőlük. Szalainé, a brigádvezetőjük, köszönetét mond általam is a brigád minden tagjának a ki­tartó, szorgalmas munkáért és minden reménye az, hogy jö­vőre is ilyen egyet akarással, megértéssel, jó kedvvel fog­nak dolgozni, példamutatásuk­kal felébresztik a munkakerü­lő, lusta hétalvókat, vagy az álmodozókat. De ne csak erről a tizenkét kiváló asszonyról tegyünk em­lítést. Gecser Sándor bácsi is jól végezte el a rábízott mun­kát. Az idősebb Pintér Já­nos, melegágyi palánták fölne­velője volt, az ő keze alatt termettek azok a nagy pa­radicsompaprikák, melyből négy darab egy kilót nyomott. A MÉK átvevője nemegyszer mondott dicséretet a szép paprikákért és a zöldségért! Vadász Józsefné MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Mágnás Miska. Gomba: Balti égbolt H. Gyömrő: öt töl- tcnyhüvely. Matiné: Légy jó mind­halálig. Maglód: Szép Lurette. Mende: Napfény a jégen. Monor: Riksakuli (széles). MaUné: Igor és társai. H.: Holnap felnőtt leszek. Nyáregyháza: Spessarti fotgadó. Péteri: Szép Lurette. Pilis: Este- rina. Matiné: Csuka ajándéka. Tápiósáp: Mennyei pokol. Matiné: Ceruza és radír. Tápiósilly: Meg­öltek egy leányt. Űri: A mi édes­anyánk. Üllő: Különös házasság. Matiné: Vakmerő szív. Vasad: Szurkolók lesen. Matiné: Varázs- emberke. Vecsés: Tiszta égbolt. Matiné: Ügyetlen kapus. H.: Pus­káik és galambok. Petőfi művelődési otthon Gyöm­rő: 5 órakor műsoros délután a nőtanács rendezésében. KÉT SZOMSZ EDVAR AZ ELSŐ CSŐK Házasságtörő terein (Bak Imre rajza) G imnáziumba jártam még. Lehettem úgy 15 éves. Internátusbán laktam. Ennek | volt köszönhető, hogy valami : alvezetö szerepet kaptam egy ; hulladékgyűjtési kampányban. ; Az internátusbeliek ugyanis i könnyebben mozgathatók vol- I tak. A bérgyilkosságon és ah- \ hoz hasonló büntető cselek- \ ményeken kívül mindenre ' vállalkoztunk, csakhogy a vá- \ rosba kijuthassunk. Elegendő \ indok esetén, ugyanis csak í kis könyvben engedélyezték \ az eltávozást. A kapus csak l az engedély felmutatása esetén \ nyitott utat a szabadságot je- i lentő város felé. Ilyen többször 1 használható ürügy volt ez a ! hulladékgyűjtő vezérpozícióm is. Bár később kisült: nem \ sokban különbözött a bérgyil- \ kosságtól, mivel nehezen felte- % hető, hogy a nemsokára elkez- \ dődött háborúban az össze- \ gyűjtött fémhulladékból ha- % rangot öntöttek volna. De ezt £ a nagyhatalmak elfelejtették Í akkor velem előre közölni. Ennek következtében — va­lamint azért, mert az iskolák között versenyt és a helyezet­teknek jutalmat hirdettek —, összegyűjtöttünk minden hasz­nálhatatlan és — ha nem fi­gyeltek oda —, használható papír, rongy és fémhulladé­kot. Az értékelés szerint első helyezést értünk el. Mégis, mikor a jutalomosztási ün­nepség alkalmával a sorolást kihirdették, valahogy a har­madik helyre csúsztatták isko­lánkat. a z ünnepség nagyszabású /i volt. Megjelent ott szép számmal a város akkori elő­kelősége és több százan az előkelőségen kívül. Annál bosszantóbb volt számunkra ez az igazságtalan helyezési cselgáncs. Bánatomban az utolsók között kullogtam ki­felé. Elkeseredve, hogy meg­csaltak és töprengve, hogyan találok megint valami több­ször használható, kijárási ürü­gyet. Ekkor toppant elém — sietéstől lihegve — egy férfi. X. Naplónak az ünnepségre kiküldött — és talán a vasár­nap délelőtti randevúja miatt elkésett — munkatársa volt. Megkérdezte, tudnék-e az eredményekről felvilágosítást adni. r bben a pillanatban kap- t-j tam a fent hivatkozott első csókot — a múzsától. Láthatatlan volt, ' de csókja csodálatosan szép, ifjú leány­alakra vallott. Én ettől a puszitól leküzdve minden gátlást, mondtam, csak mondtam — akkor is — az igazat. Persze, a valódi igaz­ságot, nem azt, amit az ün­nepségen elferdítve kihirdet­tek. Az elkésett újságíró mo­hón leste szavaimat — ami esetleg egy dorgálástól menti meg —, és villámgyorsan je­gyezte. Másnap a cikk majd szóról szóra leírva jelent meg az új­ságban. Kimondottan irodalmi mű volt, mely alá az újság­író — stilisztikai szempontból — nyugodtan írhatta alá a nevét. A csók hatására észre sem lehetett venni rajta leg­utóbbi magyar dolgozatom hármas osztályzatát sem. Pe­dig ez mentett meg attól, hogy megtudják, ki diktálta az egé­szet. Elég sokáig kutattak utá­na. a zóta sok év telt el. Mú- si zsám a cikkeimet közlő újság szerkesztője — ez idő alatt megférfiasodott. ösztön­ző „csókjait” postán küldi. Talán szerencsére, mivel kö­zel kilencven kilósnak saccol- ják. Cikkeimet sem másnak diktálom, hanem magam kín- lódok az írógéppel. De az első csókról azért kérem, ne be­széljenek a feleségem előtt. Esetleg félremagyarázza. _ _ _ Kobzos

Next

/
Thumbnails
Contents