Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-01 / 283. szám
1961. DECEMBER 1, PÉNTEK tWGltt Nem a kötbérezés* hanem a jő, pontos súlyú, higiénikusan szállított kenyér a fogyasztók érdeke Sok a panasz a kenyér ellen. Nem is újabban, már évek óta. Alapjában véve bőven van, vásárolható is a boltokban, csak éppen nem mindig a napnak abban az időszakában, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. A friss kényéi' nem egy helyen sokszor csak közvetlen üzletzárás előtt, vagy éppen azután érkezik meg. De más panaszok is bőven vannak. Időnként rágós, keletien, sőt, egyszer-másszor idegen anyagok is kerülnek a kenyér tésztájába. Néha még az is előfordul, hogy a kenyér a megrendeltnél kisebb meny- nyiséigben érkezik a boltba. Állandó panasz viszont, hogy a kenyér szállításánál nem tartják be az egészségügyi rendszabályokat, a kenyér súlyánál pedig gyakran túl nagy az eltérés. Ha mindezek a panaszok megyénkben csak szórványosak lennének,, akkor sem szabadna hallgatni róluk. Sajnos, azonban túl gyakoriak ahhoz, hogy most már ne kellene generális és szigorú rendszabályokkal megakadályozni előfordulásukat. Nincs új rendeletre szükség. Az Élelmezés- ügyi Minisztérium sütőipari főigazgatósága a régebben meghozott kenyérmdnőségi szabványok mellett évről évre a liszt minőségéhez igazodó technológiai utasításokat ad ki. Rendeletek intézkednek arról is, hogy a kereskedelemmel negyedévenként kötött szállítási szerződés be nem tartása miatt a sütőipari vállalat kötbérfizetésre kötelezhető. Ezt a kötbért a kereskedelem időről időre követeli is. A vérségi földművesszövetkezet például ez év harmadik negyedében huszonnégy esetben késedelmes szállításból, tíz esetben minőségi kifogásból, tizenhárom esetben pedig súlyeltérésből eredő kötbért követel. Ennek a szövetkezetnek a boltjaiba a Gödöllői Sütőipari Vállalat állandóan az előírt súlynál lényegesen kisebb súlyú péksüteményt szállít. A pékárut a vállalat lovaskocsin hordatja ki és a kocsiról maga a kocsis viszi be az üzletekbe. Ugyanabban a ruhában, amelyben reggel az istállóban dolgozott és kézmosás nélkül, miközben a lovait hajtja! Bérelt tsz-szekereken, TEFU teherautókon is szállítják a pékárut a vállalatok, s a szállítást sohasem az előírt tiszta fehér köpenybe öltözött emberek végzik. Régi panasz már ez, s hiábavaló a megfelelő rendelet, ha nem tartják be. A kétkilós és egykilós ke-^ nyer súlyából nagyon gyak-| ran a megengedett kétdekás 9, eltérésnél jóval nagyobb a hi-9 ány. A kereskedelmi vállala- ^ tok és a szövetkezeti boltok ^ sűrűn fordulnak a sütőipari ^ érezési ke-í í bás a sütőipari vállalat, akkor fizesse is meg a kötbért. Nem lehet tovább tűrni a sajnos, nagyon elburjánzott lazaságokat, a fogyasztók, a dolgozó nép érdeke mindennél előbb- revaló. — Ezért lenne feltétlenül fontos, hogy a boltosok minden szállításnál lemérjék a kenyeret és legalább a kötbér behajtásával igyekeznének kényszeríteni a vállalatot a kenyér súlyának pontos betartására. — A legtöbb panaszt a késedelmes szállítás miatt teszik. Ezzel szemben a sütőipari vállalatok azzal védekeznek, hogy nincs elegendő és megfelelő szállításieszközük. Az új zárt,, furgon-teherautók elosztásánál nem veszik kellőképpen figyelembe igényeiket, nem adnak nekik elegendő vásárlási utalványt. Ha több autójuk lenne, pontosan szállítanának. Ennyit a döntő bizottság munkájáról a mindennapi kenyér védelmében. Kérdést intéztünk a KÖJÁLL-hoz is, — Csak a fellebezés tartozik hozzánk ilyen esetben — válaszolták. — Az eljárást a járási közegészségügyi felügyelő indítványára a járási, illetve városi tanács folytatja le. Nyilván nem egy szabálysértési bírságolás történt a kenyér helytelen szállítása miatt, a sütőipar azonban úgy látszik egy esetben sem fellebbezett. A fogyasztókat azonban távolról sem elégítheti ki, ha a sütőipari vállalat megfizeti a kötbért, meg a bírságot. Be is kellene tartania a törvényes rendelkezéseket, hogy a fogyasztókat se anyagi, se egészségi kár ne érhesse. Ez a véleménye Pest megye Tanácsa végrehajtó bizottságának is és ezért a megye kenyerének jó minősége, pontos és tiszta szállítása érdekében most a Minisztertanácshoz fordul. Négynapos tanácskozás Budapesten Huszonegy ország tízmillió vasmunkása nevében Csütörtök délelőtt a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének Székházában sajtó- tájékoztatót rendeztek. Giacco- mo Adducci, a Vas- és Gépipari Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének főtitkára tájékoztatta az újságírókat a nemzetközi szövetség XI. üléséről, amelyet november 26 és 29 között rendeztek Budapesten. Adducci elmondotta, hogy a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó vas- és gépipari munkások száma állandóan emelkedik. 1949- ben tizenhét ország hét és félmillió szervezett dolgozójának képviselője tartott csak tanácskozást Torinóban. Ezzel szemben most Budapesten huszonegy ország, tízmillió munkása nevében tanácskoztak a küldöttek. — Első ízben tartottak ülést a magyar fővárosban a világ A tervszámítás, az anyagi ösztönzés, az iparágak közötti összehasonlítás, a termelőszövetkezeti gazdálkodás elvi kérdésein kidolgozásával segítik a közgazdászok a második ötéves tervet A második ötéveg terv végrehajtása és a távlati tervek készítése közgazdászaink számára is igen nagy feladatot jelent, az egyetemeken, kutatóintézetekben, az állami szerveik különböző osztályain egyre tervszerűbbé válik a közgazdaságtudományi kutatás. Különösen fontos kérdésekkel foglalkozik a Közgazdaságtudományi Intézet, amely a gazdálkodás néhány alapvető elvi kérdésének tisztázását tűzte napirendre. Az intézet vezető munkatársaitól kapott tájékoztatás szerint a kutatások egyik fontos célja a népgazdaság irányítási módszereinek továbbfejlesztése és az anyagi ösztönzés tökéletesítése. Máris részletes tanulmányt készítettek az átlagbér-ellenőrzés rendszeréről, megvizsgálták a premizálás rendszerét és javaslatokat tettek annak továbbfejlesztésére. Jelenleg azt tanulmányozzák, hogy a nyereségrészesedés mennyiben befolyásolja az ipari üzemek munkáját. A második ötéves terv gazdasági megalapozása és a távlati tervezés szempontjából különösen fontosak az intézetnek azok a kutatásai, amelyek a tervszámítási módszerek javítását szolgálják. Az egyik elkészült tanulmányban olyan mutatószámrendszert dolgoztak ki, amelynek segítségével az eddigieknél sokkal megbízhatóbban össze lehet hasonlítani az ipar egyes ágazatainak termelékenységét, beruházásainak gazdaságosságát és egyéb fontos adatait, így számszerűen is le tudják mérni, hogy egy-egy népgazdasági ágazat szerkezetének átalakulása hogyan hat ki a népgazdaság egészére. A közeljövőben befejeződik az energiamérlegek szerkezetével, statisztikai megalapozásával és távlati tervezésével foglalkozó kutatás, amely egyben kísérletet jelent az 1980-ig várható energiaigény megtervezésére. Olyan módszerek kidolgozását is tanulmányozzák, amelyekkel a különféle fogyasztási cikkek iránti kereslet várható alakulását is nagy vonalakban előre ki lehet számítani. Tanulmányozták például, hogy 1961 és 1965 között milyen mérvű lesz a bútor iránti kereslet, jelenleg pedig azt vizsgálják, hogy a következő húsz évben hogyan alakul az érdeklődés a ruházati cikkek iránt. Az intézet kutatómunkája a mezőgazdasági termelés és a termelőszövetkezetek fejlesztésének közigazgatási problémáira is kiterjed. Hazai és külföldi tapasztalatok alapján részletesen megvizsgálták a termelőszövetkezeti jövedelemrészesedés különböző formáit, hogy kiválaszthassák a mi viszonyaink között a legalkalmasabbakat. Napirendre tűzték a mezőgazdasági munkaerő tervezésének kérdéseit, s beható vizsgála- tokat folytatnak annak eldöntésére, hogy melyek a termelőszövetkezetek állami támogatásának leghasznosabb módszerei. A mezőgazdasági termelés gazdasági problémái közül részletesen elemezték, hogy az öntözés milyen hatással van a termelés fejlődésére. Azóta a kutatás kiterjedt a kemizá- lásra és a mezőgazdaság gépesítésének közgazdasági ! problémáira is. A második ötéves tervben már igen nagy a jelentősége a szocialista táboron belüli nemzetközi munka- megosztásnak, ezért az intézet a nemzetközi együttműködés kérdéseit is napirendre tűzte. Máris lezajlottak különféle tudományos vizsgálatok a munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem nemzetközi összehasonlítására, jelenleg az életszínvonal mérésének és nemzetközi összehasonlításának problémáit kutatják. (MTI) vasmunkásainak küldöttei — hangoztatta G. Adducci, majd így folytatta. — Különös jelentőséget kölcsönöz az értekezletnek az a tény, hogy a kapitalista országok munkásai is képviseltették magukat. Nemcsak a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó dolgozók képviselői jelentek meg Budapesten, hanem eljöttek olyan küldöttek is, amelyek nem tagjai a szövetségnek. így például képviseltették magukat a japán, a kanadai, a brazil és a dán vasipar munkása! is. A tanácskozáson meg kellett találni a különféle nézetek között a közös pontokat. Egy kérdésben tökéletesen egyetértettek a küldöttek, méghozzá a béke biztosi társának kérdésében. A külföldi küldöttek a konferencia ideje alatt több magyar üzemet is meglátogattak, így például jártak az Egyesült Izzóban, a Csepel Autógyárban, és az Orion-gyárban. A külföldi vendégek elmondották, hogy ezek a látogatások hasznosak voltak, mert ha visszatérnek hazájukba, távoli földrészekre, elmondhatják, miként élnek és dolgoznák a magyar munkások. G. Adduoci rámutatott arra, hogy nemrég Japánban járt, s így módja nyílik arra, hogy összehasonlítást tegyen a japán és a magyar munkások viszonyai között. Tanulságos ese. tét mesélt el. Meglátogatta Japán legnagyobb és legmodernebb televíziógyárát. Beszélgetni akart egy japán lánnyal, aki a televíziót gyártó futószalag mellett dolgozott. — Semmi mást nem kérdeztem — mondotta G. Adduci —, csak annyit, hogy mennyit keres. Ez az egy mondat máris kiesést jelenített a munkából, a szalag ritmusa ugyanis olyan gyors. A fiatal lánynak félre kellett tennie a kezében levő televíziós alkatrészt. Este, munka után pedig ott kellett maradnia, hogy megcsinálja a rá váró munkát. A futószalagokon rendkívül gyors a tempó, egyetlen pillanat megállás nincs. A tőkések általában nem szeretik munka közben a „halott” időt és olyan tempót diktálnak, hogy inkább a dolgozó haljon meg, ne az idő vesszen kárba. Az az érzésem, hogy jó lenne, ha a legtöbb tőkés a gyár mellé mindjárt bolondok házát is építtetne, mert a munka intenzitása olyan nagy, hogy ez előbb vagy utóbb felőrli a munkások idegeit, elsősorban azokét* akik futószalag mellett gyártanak. De még ez az óriási tempó sem elegendő ahhoz, például Japánban, ahol egy ember akár 30—40 évet is eltölt egy gyárban, hogy biztosítsa nyugodt öregségét. Japánban és Indiában ismeretlen fogalom a társadalombiztosítás, a tőkések akár harminc, negyven év szorgalmas munkája után is könnyedén elbocsátják az embereket, anélkül, hogy törődnének azzal, mi történik velük öreg napjaikban. A kapitalista országokban — ellentétben a szocialista országokkal — a technika fejlődése, így például az automatizálás sem a dolgozók érdekeit szolgálják. Az Egyesült Államokban az elmúlt négy esztendő alatt gyors léptekben automatizálták az autóipart. Mi lett az eredmény? Háromszázhuszonötezer embert elbocsátottak. Hasonló eset történt az amerikai kohászatban is. Automatizálták a vas- és az acéltermelést és százötvenezer ember feleslegessé vált. Az amerikai munkások nem érték el követeléseiket, azt szerették volna, hogy az elbocsátások helyett csökkentsék a munkaidőt. Ez azonban nem sikerült, a tőkések kitértek ez elől. _ Több kérdést tettek fel az újságírók Giaccomo Adducci- nak, aki többek között rávilágított a Szakszervezeti Világszövetség moszkvai kongresszusára, amelyet december elején rendeznek Moszkvában. A Pest megyei Hírlap munkatársa kérdést tett fel a sajtókonferencián, hogy igaz-e, hogy több kapitalista országban vidéken kevesebb bért fizetnek a vas- és gépipari munkásoknak, mint a fővárosban? Ezzel a kérdéssel a budapesti tanácskozáson Dánia küldötte is foglalkozott,- aki kijelentette: — Dániában is ez a helyzet — mondotta —, éppen ezért a monopolisták az új vas- és acélgyárakat Izland-szigetén építik. Már eleve számításba vették, hogy több lesz a hasznuk, mert vidéken jelentősen kevesebb munkabért fizetnek a vas- és gépipari munkásoknak, mint a fővárosban. A budapesti tanácskozáson részt vett külföldi küldöttek ma és holnap utaznak el a magyar fővárosból. rint még nem lehet teljesen elhagyni a hagyományos ab- rakféléket, ezért ilyen abrakot is adunk kiegészítésiül egyes állatfajoknál. így például zabot kapnak a borjúk; és a tenyészbikák, szemes árpát adunk a kismalacoknak és kukoricát a hízómarháknak. Ez utóbbiaknak csak átmenetileg, amíg meghizlaljuk. Véleményünk szerint ugyanis a marhák hizlalása kukoricáVal, a növendékeké pedig táppal gazdaságos. Noha a mi véleményünk szerint még tíz százalékos hagyományos abrak arányra sincs szükség, a tsz vezetőinek véleményét sem hallgatjuk el. Annál inkább nem, mivel az ő véleményük egyebekben teljesen azonos a miénkkel. Milyen tények alapján ítélnek ők? Amikor áttértek a tápabra- kolásra, alig várták az első hónap elteltét. Akkor mérték fel ugyanis, hogy az abrak- értékesülés hogyan alakult a tápetetés nyomán. Nos, a várakozás nem csalódással, hanem örömmel zárult, mert a korábbi 19—20 százalék helyett márciusban már 24 százalék volt a darapercent. Amikor ezt meghallottuk, gyors fejszámolást végeztünk, mit is jelent a tsz-nek ez a növekedés. Az elmélet adta számokat így hitelesítette a gyakorlat alapján adott válasz. — Ez azt jelenti, hogy napi 14 mázsa abrakot takarítanak meg a termelőszövetkezetben? — Igen! ;— És húsz százalékkal csökken a hizlalást idő? — Igen! — Eredményességi munkaegység alapján dolgoznak az á Haltenyésztők ? — Igen! — Akkor az ő jövedelmük is húsz százalékkal nőtt!? — Igen! Igen, igen... Ez így van. Tudtuk mi korábban is, hogy mit érnek a tápok, de jólesett újólag hallani dicséretüket. S az elnök még hazzáteszi a nyomaték kedvéért! „Nálunk nagy cirkusz van, ha véletlenül egy nap kevesebb a táp! Olyankor jobb, ha nem találkozunk az állattenyésztőkkel.” Ez a félig tréfásan elhangzott megjegyzés a legkomolyabban szól arról, hogy mennyire megszerették, és nélkülözhetetlennek tartják a tagok is a korszerű takarmányokat. Dehát ne beszéljünk a levegőbe! Borbély Mihály sertésgondozó tavaly az év első felében több állatot gondozott, mint az idén. Ennek ellenére a tavalyi év hasonló időszakában teljesített 441 munkaegységgel szemben az idei munkaegységeinek száma 500. Ha teljesen azonos létszámú állattal foglalkozna az idén is, akkor a húsz százalékos növekedés a munkaegységeknél is kimutatható volna. Hát nem jogosan „cirkuszoz- hat” a táp elmaradása miatt, amikor a tápetetés nemcsak közügy, hanem egyéni ügye is? S gyűlnek az érveli, a tapasztalatok — alig győzöm azokat lejegyezni. Kardos Ferenc állattenyésztő kijelenti, hogy nagyüzemi baromfitenyésztés nem is lehetséges tápetetés nélkül. A tsz-elnök hozzá fűzi ehhez, hogy a táppal etetett csirkék a korábbiaktól eltérően nem nyolc-, hanem hathónapos korban kezdtek tojni. S a végén következik a legdöntőbb érv: a tervezett 31,46 forintos munkaegység- értéket legalább tíz forinttal túlteljesítik. Tessék? Hogy ilyen nagyarányú emelkedés kevés van még a megyében? Igaz. De takarmánytápot is kevesen etetnek ilyen arányban! Igaz? Nagymiklós István öuiuii lumumaK a sütőiparig vállalatokkal kötbérezési ke- ^ resettel a Pest megyei döntő-^ bizottsághoz. Dr. Boruzs Mi-^ hály, a bizottság tárgyalásve- "j zetője ezzel kapcsolatban af, következőket mondja: jí — Ez év végéig csak mint- í egy ötven kötbérezési eset á kerül körülbelül a bizottság-í hoz, tavaly legalább kétszer-? ennyi került. Újabban azon- í ban a sütőipari vállalatok a $ legtöbb esetben be sem vár- ják, amíg a kötbérezési eljá- j rás hozzánk ér. Fizetnek, mert \ tudják, hogy a jogos kötbért £ minden esetben megítéljük.; Legutóbb a bényei földműves- ? szövetkezet nyújtott be négy-S száz forint kötbér iránti kere- \ setet. A Sütőipari Vállalat a 5 tárgyalás előtt átutalta címére \ a pénzt. E héten lett volna az \ Albertirsai Földművesszövet-í kezet keresetének tárgyalása.! Jogi képviselője azonban be-) jelentette, hogy 5550 forintos; követelésétől eláll. Megkérdez-; tem, talán alaptalan a köve-í telese? „Ennek bejelentésére: nem kaptam utasítást” — fe- ■ leite a jogi képviselő. Mire én ■ ez esetben az eljárást nemi szüntettem meg, mert ha hiA csaknem hét és fél ezer holdas gazdaság vezetői elmondották, hogy az idén márciusban kezdték meg az állatok céltakarmányozását. Valamennyi állatfajnál kezdettől fogva táppal etettek, és így jelentős tapasztalatokra tettek szert. Szabó Ferenc tsz- elnök így beszél erről: — Nálunk már a kezdet kezdetén bizalommal fogadta mindenki a tápokat, sőt, azok közé tartoztunk, akik a helybeli erőta karmáliy-gyártás megszervezését kérték. De ha volt is némi kétely, ki nem mondott aggodalom a tápok iránt, amíg nem ismertük eléggé azokat, a későbbiekben ezek eloszlottak. Ez természetes is, hiszen a tények meggyőző ereje vitathatatlan. A Vörös Csillag Tsz-ben 600 szarvasmarhát, 3800 sertést, átlagban 23 000 baromfit és 1100 juhot ta- karmányoznak a különféle tápokkal. Az állatállomány napi takarmánytáp-igénye hetven mázsa, vagyis a napi abrakmennyiség mintegy kilencven százaléka. Megkérdeztük, miért nem teljesen táppal ab- rakolnak, amire a főállattenyésztő így válaszolt: — A mi véleményünk szeAhol már ismerik, ott megszerették Az erőtakarmányozás tapasztalatai a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben Régóta terveztük és emlegettük Krautheim Miklós elvtárssal, a Pest megyei Terményforgalmi Vállalat igazgatóhelyettesével, hogy adandó alkalommal ellátogatunk a ceglédi Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. Ebben a tsz-ben kezdettől, tehát az első Pest megyei takarmánytáp keverő üzem születésétől fogva áttértek a céltakarmányozásra. Kíváncsiak voltunk, milyen tapasztalatok vannak ebben a szövetkezeti nagyüzemben, miként vélekednek vezetők és tagok a takarmány tápokról. „Összeverbuváltunk” egy tapasztalat-gyűjtő bizottságot és elmentünk a szóbanforgó tsz-be. A bizottság tagjai közé tartozott rajtunk kívül Csomós Alajos elvtárs, a vállalat ipari takarmánykeverő j csoportjának a vezetője, Ma- l ezó Béla, a ceglédi termény- i forgalmi kirendeltség vezé- : tője és Ács József felvásár- : lósi ügyintéző. Vitapartnereink i vagy helyesebben szólva se- ■ gítő társaink a tsz részéről • Szabó Ferenc elnök, Pólya \ Gyula íőállattenyésztő és Kar- l dós Ferenc állattenyésztő vol- í tak.