Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

1961. DECEMBER 31, VASÁRNAP Mir MEGYE! dukció még mindig műsoron van. Nem is jut tovább a szóval, már áll is a gépkocsi .;. aztán áll, áll.. i Ez valóban biztos siker. Nemcsak a színháznak, a művésznek is. Akaratlanul felvillan az emberben a kér­dés: hogyan is indult ez a nem mindennapi művészpálya? — Rózsahegyi Kálmán staí- niiskolájában kezdtem — ma­gyarázza sebtiben, a Bábszín­ház előadása után. — Prózai színésznők készültem, s az is voltam hosszú esztendőkig. A Vígszínházban és a Művész Színházban játszottam. Hogy csak néhány emlékezetes sze­repet említsek, Saroyan: így múlik el az életünk; Pristley: Váratlan vendég; Shakespeare: Makrancos hölgy; Balzac: Tőzsdelovag, s a legutolsó prózai szerep (ez már az Iro­dalmi Színpadon, operettszí­nész korában) Druon: Ameri­kából jöttünk... A színházak államosításakor kerültem az Operettszínházihoz, s ott ját­szom azóta... Már újra Fritz a Leányvá­sárban, s aztán következhet a harmadik nagy előadás, a Hölgyválasz, amelyben Robus- nyák Lajos revizor figuráját formálja — tökéletesen. — Szeretem a táncos-komi­kus szerepkörét, szeretnék még jó néhány valóban új és való­ban mai operettben játszani, de. . bármennyire furcsán hangzik is, ma is nagyon csá­bítanak a prózai szerepek. Rátkai Márton az eszményké­pem, s azt hiszem, ez sóik min­dent megmagyaráz.;; — for­dítja komolyra a szót két jele­nés között, s aztán, igen, aztán újra útrakel. Várják ismét a Kamara Varietében, s a Vi­dám Színpadon, ahonnan este kilenctől éjfélig a televízió vi­dám szilveszterét konferálja. Hogy miért ennyi helyen szerepel? A válasz egyszerű: a közönség régóta a szívébe zár­ta sokszínű művészetét. S a bi­zonyíték: vastaps mindannyi­szor. Akár az Operettszínház­ban lép a színpadra, akár va­lamelyik üzem kultúrotthoná- nak pódiumán. De vastaps ld- sérte útján külföldi vendég- szereplései alkalmával is. Merre járt? — Csak a Szovjetunióban negyvenkét városban. Azután végig Csehszlovákián. De sze­repeltem Bécsben, Berlinben, Lipcsében. Drezdában, Buka­restben is. A siker titka? Min­Mit lehet tenni? Beszélge­tünk útközben: — Másik szilveszteri his­tória — folytatja Pesterzsé­beten történt. Egy moziban vendégszerepeltem, ahol so­ha nem jártam azelőtt. A szám, amit előadni készül­tem, megkívánta, hogy nagy lendülette] érkezzem a szín­padra. Így is történt. Ám mi­re felmérhettem volna, hogy mindössze két lépés a „szín­pad”, már az egyik néző ölé­ben csücsültem. Kedves szil­veszteri meglepetés volt. Mindkettőnknek. — Művész úr, megérkez­tünk... — szól hátra a so­főr. Üjabb mentegetődzés, s már siet az öltözőbe. Várako­zom. Jön is nemsokára s int a gépkocsivezetőnek: — Irodalmi színpad ... — lehuppan az ülésre, úgy mondja: — Én vagyok ugyan­is Gics Elemér... De addig den országban tizenötperces műsor az illető ország nyelvén. — A legközelebbi külföldi út? — kérdem már ismét az autóban. — Két nagy turné is van kilátásban. Az egyik január­ban lenne esedékes: Párizs— London—Brüsszel állomásók­kal. A másik meghívás a nyárra esedékes, Ausztráliába; Talán furcsán hangzik ez a vi­lág másik végéről érkezett meghívás, de ismerőseim sze­rint igen népszerűek odakinn a hanglemezeim. Az interjú véget ért. Egy­szerűen azért, mert emberileg nincs idő éjfélig a további be­szélgetésire. A szíriházban és a televízió kamerái előtt szinte egyazon időben helytállni nem kis dolog. Egész embert kíván. Búcsúzik tehát ember és szí­nész: — Boldog új esztendőt min­denkinek! Pmkner Pál í beszélhetünk. Harmadik szíl- ; vesizteri história: színhely a í budapesti Tiszti Klub. Éjfél- / tájt érkeztem, éppen a kisma- ; lacot készültek elengedni, j Már az ajtóból integettem a !< konferansziénak: várjanak, í előbb én következem. Szeren- £ cséré észrevett, s a kismala- 5 cot visszadugta a ketrecébe, í s betolta a zongora alá. Meg- í kezdtem a műsort, amikor í egyszercsak nagy visítással Í rohan el mellettem az újévi \ malac. Képzelheti, micsoda felfordulás támadt! £ Az autó újra stoppol, az £ interjú félbeszakad. A vára- íkozás itt már jóval hossza- \ dalmasabb, de végre mégis csak visszaérkezik. — A Bábszínházhoz me- 'j gyünk.. Tudja, az úgy volt — magyarázza —, hogy \ néhány hónapos szerződést \ írtam alá közel két esztende- 'j je. Nem én tehetek arról, í hogy a Biztos siker című pro­Gyárfás Endre: Kamaszvers a szakállhoz Csak serkenj az állam alatt, te szakáll, Jön már a borotva, az majd lekaszál. Keverem, keverem, keverem a habot, Csudajó, csudajó, hogy férfi vagyok. Am — tudja az ég — jobb lenne talán. Ha meghagylak: hadd nézzen a lány, És mondja pirulva: így már igazán Kell a csókod; a randevú fél hat után. Csak nőjj te szakáll, a. nagy Allah növeszt. Az arcom dús vadonoddal övezd, A hajón, amelynek kapitánya leszek, elhaljanak északi s déli szelek. Már nem tegezhet le a boltos, a pék. Te vagy erre, szakállam, a biztosíték: A buszkalauz rám így kiabál: „A szakállas férfinak van jegye már?” Meghajlik az élet a férfi előtt, Rá várnak a nők, motorok, repülök, S nem kap ki sosem, ha netán csavarog... — Csudajó. csudajó, hogy férfi vagyok! : Falu Tamás; ÉVEK Idő: 1961. december 31, dél. — 159—250? — Igen ... Rátonyi-lakás. — A művész úrral szeret­nék beszélni... — Sajnos, nincs idehaza. — Mikor találom otthon? — Csak holnap hajnalban... De ha nagyon sürgős, keresse fel az Operettszínházban. A Csárdáskirálynőben Bénit játssza... — Béni grófot keresem... azaz, bocsánat, Rátonyi Róber­tét ... — közöltem a színház öreg portásával, s meg sem várva válaszát, indultam az öltözők felé. Utánam szólt: — Sajnos, pillanatnyilag nem tartózkodik a színházban. — De kérem — méltatlan­kodtam. — Tudtommal a Csárdáskirálynőt játsszák és Bóni a felújításban is Rátonyi Róbert! — Igen, eddig minden stim­mel! — bólintott a portás hi­degvérrel. — Csakhogy a mű­vész úr pillanatnyilag a Ka­mara Varieté Nő a siker című műsorában szerepel. Ha siet, még ott éri. De még mennyire siettem! A színpadon éppen az Idilli­kus családi élet című különös játék folyt. A szereplők: két férfi és egy nő. A játékmes­ter: Rátonyi Róbert. Sokat nevettem, akárcsak a közön­ség. Amikor legördült a füg­göny, sietve távoztam a néző­térről. így is már csaik a ka­puban sikerült utolérni. Be­mutatkoztam. — örvendek... — nyújtott kezet. — De ha lehetne, ha­annyit le kellett mondanom. Én is csak ember vagyok... Ráadásul hatalmas köd volt. Emlékszem, a József Attila Színházhoz igyekeztünk, de a Váci úton meg kellett állnunk. A sofőr azt mondta, ilyen ködben nem mehet tovább. De menni kellett. Vártaik. Mit te­hettem? Zseblámpával álltam a kocsi elé, úgy vezettem egy darabig, míg gyengült a köd. — Rátonyit kérem a szín­padra ... — szól a hangosan­beszélő, mire sietve bocsána­tot kár, s távozik. lasszuk az interjút ebéd után­ra. — Tudja, a szilveszter az mindig ilyen rumlis... — kezdte már a Leányvásár jel­mezében. — Volt olyan szil­veszterem, amikor harminc­egy helyen vártak. Képzel­heti ... Ugyanakkor legalább Gondolom, a jelenés után folytathatjuk a beszélgetést. A. szilveszter azonban sok meglepetést rejteget __ Sajnos már várnak a C amara Varietében — rob- >an be az öltöző ajtaján. — De útközben azért beszélget- letünk. | RÁTONYI ITT, \ RÁTONYI OTT, | RÁTONYI MINDENÜTT... \ i Fantasztikus szilveszteri interjú z Alkotó remény 5 jyr yugat-Európában nagy port vert fel a közelmúltban % 1' megjelent Becket-darab, a Godóra várva. Nem volt £ kezemben, mert nálunk nem került közforgalomba, s nem £ tűzték műsorra színházaink. Csak hallottam róla egyik is- £ marósomtól, aki olvasta. Nos, amit hallottam, az elegendő ^ ahhoz, hogy ne sajnálkozzanak rajta, amiért nem jelenik £ meg a magyar színpadokon. Hogy mégis szóba kerül, annak ^ érdekes szimbolizáló törekvése az oka. Két elcsüggedt, letört ember szerepel a darabban, aki- két csak az tart életben, hogy reménykednek szüntelenül. Mi- $ ben reménykednek? Abban, hogy megjön Godó és minden £ másként lesz, minden jóra fordul, minden rendbe jön. Maga Godó a darab végéig nem jelenik meg, s csak a várakozók £ szavaiból sejtheti az ember, hogy tudna tenni, ha megjönne, ^ de nem jön!... A befejezetlen színmű vége: várjunk tovább, % mert hátha megjön__Várjunk Godóra! % G odó minden bizonnyal az ember örök reménykedését $ szimbolizálja. S ennyiben egyet is lehet érteni az íróval, hi- $ szén nagy erőt ad az embernek a reménykedés. Ez segíti át $ nagy történelmi viharokon, háborúkon, csapásokon, lelki % megrázkódtatásokon. A remény. Elő, örökké ható erő. Nél- $ küle mi értelme lenne az életnek? Mi ambicionálná az em- $ bért? i '/ De egy nagy hibájuk van a Godót váró két embernek. £ Jóformán tétlenül várakoznak tehetetlenek, enerváltak. £ Semmit sem tesznek azért, hogy Godó minél hamarabb £ megjöjjön, vagy hírt kapjanak róla, de még azért sem tesz- ^ nek semmit, hogy elviselhetőbbé, derűsebbé tegyék azt az j időt is, amit nála nélkül töltenek el. S ezen érdemes elgon-£ dolkozni. í í a föld nyugati felén; ahol a politika feltétlen kelléke a £ Ól háborús hangulat, szinte mesterségesen szítják a hisz- £ tériát, a rettegést. Ezzel terelik el a figyelmet a társadalom f bajairól. Ez a hangulat teremt táptalajt egyrészt a cinizmus- ^ hoz, másrészt a tehetetlen csüggedéshez, de ugyancsak ez % teremt kedvező feltételt az új, fanatikus vallási szekták mű- ^ ködéséhez is. Jó módszer ez a tömegek egységének szétfor- ; gácsolására. Nos, véleményünk szerint Becket két emberére j is a küátástalanság hat, s lelki adottságaiknál fogva letörten, í tehetetlenül várják a sült galambot. Ok ehhez folyamodnak. í így — ha távol is áll tőlünk ez a magatartás — érthetővé \ válik az írói gondolat. ^ Túl minden politikai állásfoglaláson, minden kortüneten: % elcsüggedhet-e az ember a tehetetlenségig? Ha volt is, vagy £ van is rá példa kivételes esetekben, s kis százalékban, nem < jellemzője az emberiségnek és soha nem volt jellemző az ji emberiség történetében__ A reménykedés eleve feltételez ^ e gy lelki aktivitást, s kézenfekvő, ha fizikai aktivitás is tár- % sül hozzá, ha az ember tesz valamit annak érdekében, hogy í reményei valóra váljanak! S nekünk ez a fontos! Miért mondom el mindezt egy ismeretlen darab űrii- f gyén? Az alkotó reménykedés, az aktív reménykedés érdé- \ kében! Miben reménykedünk mi? Mint minden ember, mi $ is remélünk egy boldogabb, nyugalmasabb, békésebb kort. % Egy olyan kort, amelyben jobban, gazdagabban élünk anél­kül, hogy rettegnünk kellene egy újabb háború borzalmaitól, | a vérontástól, haláltól, családi fészkünk rombadőlésétől. /. í M ondják, aki fát ültet, bízik a jövőben és békét akar.'. Nos, mi ültetjük a fákat, nagyszerű terveink, élkép-1 zéléseink csemetéit, s ragaszkodunk hozzá, hogy fel is ne- £ véljük fácskáinkat, s élvezzük gyümölcsüket. Ezt akarjuk, ebben reménykedünk. S hogy el is érjük, nemcsak várnunk i kell reményeink beteljesedését, de tennünk is kell érte va- !f lamit. Mindent! Mindennap, a nap minden órájában, hittel, í, helytállással, bizalommal. Nem világrengető tettek kellenek. í Csak a hétköznapok egyszerű tettei: hogy a munkás becsű- ; lettel ledolgozza a 480 percét, hogy a paraszt lelkiismerete- sen lássa el a föld munkáit, hogy a pedagógus nemesebb: embert neveljen, az író igazább, segítőbb regényt írjon. Ez f; az a plusz, ami a reményhez kell, s ez az, ami Becket em-t. hereinek nem adatott meg, mert másként nézik a világot, s nem taleyják meg az élet igazi értelmét, ami több, mint a ;■ remény, s ami néllcülözhetetlen a remény mellett. S ez — az alkotás!... (tm) í MOSOLYGÓ TÖRTÉNETEK az etikett szerint az volt a szo­kás, hogy a hivatalos időpon­ton túl legalább háromnegyed órányit késsenek a meghívot­tak. Rodin megijedt hogy el­tévesztette a címet, s a fel­szolgálókhoz fordult: — Jó helyen keresem ma­dame Adamot? A lakájok összenéztek a hosszúszakállas jövevény lát­tára, majd egyikük, feltalálva magát, egy szervírozó tálcát nyomott az újonnan érkezett, különös öltözetű vendég ke­zébe, és kissé lenézően így szólít hozzá: — Ugye. kartárs, ön kisegí­tőnek jött? Révész Tibor J ÖNKRITIKA — Jó oz újévi lap irodalmi oldala. — Nem bánt senkit. MUSICAL — Láttad már a Petőfi Színház új műsorát? A Mélyvíz című musical co- medy-t gondolod? — Igen. — Köszönöm, de nem szere­tem a pocsolyát ÜZEMI BÁL — Micsoda beképzelt ma- | jóm ez a nő! — Megmondtad neki? — Majd bolond leszek! i — Miért i — Az osztályvezetőm. BUÉK Szép Ernőnek, a népszerű lí­rai költőnek újév hajnalán boldog új évet kívánt egyik költőtársa. A költő széttörte kezeit és fejét csóválva, eré­lyesen így méltatlankodott: — Ne haragudj, kedves ba­rátom, ez ellen tiltakoznorr Ikell! Értsd meg, nekem a bol­dogtalanság — a kenyerem! A legelső ember Calderon, spanyol drámaíró barátai körében egyszer a kö­vetkező büszke kijelentést tet­te: — Én vagyok a XVII. százáé legelső embere! Barátai az író kijelentéséi kétségbe vonták. Kijelentet­ték, hogy vannak nála híre­sebb emberek is. Hogy mást nem is említsenek, ott van pél­dául XIV. Lajos, a Napkirály akire sokkal jobban ráillik c század legelső embere jelző! — Senkire sem illik jobban mint reám — válaszolta Cal­deron csendesen —. mert én c XVII. század legelső órájában 1601. január elsején születtem, A kisegítő RodinnaJ. a világhírű fran­cia szobrászművésszel mef akart ismerkedni Gambetta Megállapodtak abban, hogj Juliette Adam szilveszteri es télyén fognak találkozni. Ro din a meghívó értelmében pontosan kilenc órakor ielen meg Adamné házában. De ot még seníki sem volt jelen, mer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents