Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
4 PEST «EC* yßfrfap 1961. DECEMBER 3, VASÁRNAP Irodalmi színpadok Pest megyében ÍMi a kedvenc szórakozása? \ í 2 K étHhárom éve annak, hogy a sok helyütt megrekedt színjátszó-mozgalom, a műkedvelő művészeti munka korlátlanabb lehetőségeket ígérő kibontakoztatását keresve rábukkant az irodalmi műsorok műfajának aranybányájára. Szükségessé tetté az utak keresését az, hogy a hívatásos színházak egyre több előadásukkal tudják felkeresni a megye községeit. Már nemcsak a szolnoki, kecskeméti és Déryné színházak, továbbá a Pest megyei Petőfi Színpad, hanem a budapesti színházak is kiviszik előadásaikat a megyébe — igaz, hogy ez utóbbiak egyelőre csak a Csepel Autógyár nagyszerűen felszerelt új kul- túrházába, de bizonyosra vehető, hogy kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításaként a jövőben a budapesti színházak egyre több Pest megyei várost és községet keresnek majd fel előadásaikkal. így azután a színjátszó csoportok előadásainak színházpótló jellege a minimálisra csökkent. A műkedvelő előadások másik nagy nehézségét a műsoranyag hiánya okozta. Az elmúlt másfél évtized alatt minden arra érdemes művet — s mennyi bemutatásra érdemtelen, silány fércművet — eljátszottak, s az újonnan íródott színpadi alkotások sem miinőSvg-'-g, sem mennyiségileg nem adtak elegendő művet a színjátszóknak, nem is emlitve azt a problémakört, hogy mennyire „hiánycikk” a mai tárgyú operett és a zenés vígjáték. I lyen előzményeit, után fordult a színjátszók érdeklődése az irodalmi színpadi műfaj felé, amelynek műsoranyaga korlátlan, hiszen rendelkezésre áll az egész világ- irodalom. De korlátlanok a műfaji határai is, mert bármilyen kis vagy nagy létszámú csoport a legmostoihább körülmények között vagy altár a legkorszerűbb színpadtechnikai berendezések segítségével tarthat műsort, amelyben lehet. hogy csak néhány verset szólaltatnak meg némi hangulati aláfestést szolgáló zene kíséretében, de előfordulhat az is, hogy a versek, prózai és drámarészletek mellett népi tánc, balett, pantomim, báb- és ámyjáték, énekes és hangszeres szólisták, vagy altár ének- és zenekar közreműködésével számolhat a műsor összeállítója és rendezője. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az irodalmi műsorok előadása — mivel díszletre és jelmezre legtöbbször nincs szükség — rendkívül olcsón megvalósítható. Az irodalmi műsorok sokrétűségét, a lehetőségek korlátlan voltát semmivel sem bizonyíthatnánk jobban, mintha megvizsgáljuk a megyében működő irodalmi szánpadok munkáját, előadásaikat és műsorterveiket. A megyében először a gödöllőiek irodalmi színpada alakult meg, amely névadóul az Ady kortárs-Juhász Gyulát választotta. Hidvéghi Nándor és Ladányi István szerkesztették és rendezték a színpad — általában havonta ismétlődő — előadásait, amelyeket csupán gazdasági nehézségek miatt kellett közel fél évig szüneteltetKXXXVXXXXXXXXXXWXXXNXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxXXXXXXXXXXX' MILY ÖRÖM ÉLNI! ni. Külön érdemük, hogy előadásaikat a gödöllői járás közeli lközségeibe is elvitték, s ezzel kultúrpoli'tikailag jelentős feladatot valósítottak meg. Változatos műsoraik egyik vitatható kérdése, hogy zömmel hivatásos művészeket szerepeltetnek. Ennek mindenképpen jó oldala mutatkozik meg a művészeti színvonal magas voltában, hátránya viszont az, hogy az időben eléggé leterhelt művészek nehezen tanulnak új műsoranyagot, így a szerkesztőiknek meg kell elégedniük a gyakran elég sovány repertoárral, s ennek megfelelően változtatni a műsoron. Nagyszerű kezdeményezésük viszont — amelyet most már szinte „hagyományként” újítanak meg évente — a szerzői estek tartása, amelyek keretén belül Gödöllő irodalombarát közönsége szoros összefüggésében egyszerre ismerhette meg a műveket és alkotóikat: Dut- ka Ákos és Apxdiy Lajos mellett fiatal költőink és novellistáink egész sorát mutatva be. A megye legnagyobb városának, Ceglédnek, már második éve van irodalmi színpada. Mégis az idei év az, amely megengedi, hogy rendszeres munkáról beszéljünk, hiszen az elmúlt évben csupán kész műsorokat ,importáltak”. Az elmúlt hónapban azután alapos felkészülés után bemutatták a színpad vezetőjének, Katsányi Sándornak Villon verseiből összeállított —a költő életéről szóló — lírai játékot. Az összeállítás — amely egyáltalában nem azonos a Budapesti Irodalmi Színpad hasonló tárgyú műsorával — dramaturgiáikig is jól szerkesztett épkézláb cseiekményt épített fei, s a megszólaltatott Vilion-versek között kitűnő, a kor hangulatát jellemzően kifejező nyelvezetű dialógust írt, amelyből a közönség az igazi Villont ismerhette meg — a köztudatban, eléggé sóikat szereplő Faludy-fordítások által meghamisított kép helyett. A szerző a cselekményt két színhelyre összpontosítja: a Toboz-kocsma, ahol Villon — balladáiból ismert — társaságával mulat; majd a börtön, ahol a hányatott életű költő ítéletére vár. A szerencsésen kialakított keretjátékon belül az egyes versek — az egyszerű szavalás mellett — dramatizálva, felbontotta«, szavaló- kórus-szerűen, chansonná ze- nésítve szólalnak meg, sok műfaji színesítésként a börtönjelenetben még — a technikai fogyatékosságok ellenére is — szuggesztív hatású panto- mimikus „haláltánc”~ot is láthatunk. Á kitűnő irodalmi műsort Márki Péter rendezte, s ő alakította Villon szerepét is. Véleményem szerint, ha e két művészeti munkából csak az egyiket kellett elvégeznie, úgy az még teljesebbé tette volna annak értékét. Érdeme, hogy szereplőtársaiból — s ez főleg az előadás megismétlésekor vált nyilvánvalóvá — sikerült együttest kialakítania, amely a további munkának biztos alapja. Meg kell említeni róluk, hogy irodalmi színpadi tevékenységük alatt egyetlen percre sem. hagytak fel színjátszó munliájukkal sem, egyidejűleg bemutatót, majd vendégjátékot tartva a „Társbérlők” című háromíelvonásos vígjátékból. Ez azért lényeges, mert hallottam már olyan álláspontot is, hogy az irodalmi színpadi munka a színjátszás végét jelenti. L egfiatalabb irodalmi színpadunk — ha megalakulását tekintve nem is — a benne szereplők korát illetőén mindenképpen a Dunakeszi Művelődési Ház irodalmi színpada, hiszen minden részvevője KISZ-tag. November elején mutatták be „Tájfun” című műsorukat, amelyben Radnóti Miklós és Erich Kästner műveit szólaltaiiták meg kifejező tél-formátumokkal és hatásos fényváitozásokkal kísérve azokat. Az egyes versek hangulatait nagyszerűen aláfestő és kiegészítő kísérőzene összeállítása, a műsor rendezése Uray György érdeme. Méltó munkatársa, a műsor kiemelkedő képességű versmondója Uray Judit. Ha nincs is helyünk bővebben foglalkozni velük, de említsük meg a tápiószecsőiek Ofella Sándor rendezte, a község november 7-i ünnepsége alkalmából bemutatott „Egy a jelszónk a béke” című műsorát és a nagykőrösi irodalmi színpad bemutatkozó előadását, amelyen névadójuknak, Arany Jánosnak műveit szólaltattak meg Király Béla rendezésében. Követendő példaként hadd írjam meg ennek a színpadnak az összetételét: a színjátszó csoport erre a műfajra legalkalmasabb jait a gimnázium legjobb versmondóival egészítették ki. Persze gimnázium nincsen mindenütt, de az általános iskolákban éppúgy találhatunk jóképessé- ségű, szépen beszélő versmondókat. É s mit szól a közönség az irodalmi színpadok bemutatóihoz? A közönség, amely egy tavaly megtartott ankét egyik hozzászólójának véleménye szerint „idegenkedik ettől a műfajtól”? Cegléden a n agy - érdeklődésre v^ló tekintettel meg kellett Ismétél- ni a „Villon”-iműsort, Gödöllőn a két és félórás műsor után a közönség ütemes tapsa „újráztatást” követelt, Dunakeszi pedig, ahol a bemutató után anikétot tartottak az egyik hozzászóló elmondotta, hogy csak a kíváncsiság hozta ide, de amit látott, az nagyon tetszett és a jövőben is mindig el szeretne jönni az ilyen műsorok előadására. A közönség tehát — főleg akkor, ha már megismerte ezt a műfajt — szívesen fogadja az irodalmi színpadok előadásait, most már csak az alkotókon — ösz- szeállítókon, rendezőkön és versmondókon — múlik, hogy igényeiket magas művészi fokon elégíthessék ki. Földeák Róbert Myiéne Demongeot francia y If színésznő egész nyáron a vitor- £ í lázasnak hódolt. í Bárányi Ferenc: Új zászlót mutattok... Óvatos ifjúság ez? Lobogását lefojtja a nagy megpörkölődés emléke még? (Dalolva tfizeskedtünk az utcán, zászlókra-varrt keservek szertelen ragyogása fennen, rikítva lengett. A sulykot elvetettük. Járatlan lángolás vitt kétes tűzvészbe — mintha gyerek gyufával játszik s csak későn rémül arra. hogy szénaboglya, magtár égése már a játék — amit nem is akart már.) S rátok csodálkozunk most, törvény-tevő idősek, a dupla-élű harcban ti vagytok most erősbek, megszégyenít erőtök, apáink-korú küzdők, mert friss példát ti adtok, köteles-követendőt: hogy bánjunk a kovával, mi égjen, mi ne égjen, pernyévé mit alázzunk a tisztulás tüzében, okos mértékletesség, felelős lángolások egy-esélyüre végzik kétségtelen csatátok, a biztonság letisztít, igazmondásra sarkall, ti új zászlót mutattok: díszest, bölcs indulattal. Megpörkölt ifjúságunk méltó lesz majd utódnak? Zászlóink majd nekünk is ily biztosan lobognak? Hiszem: tört-lobogásunk ti-szítástokra gyullad, és lesz erőnk lemérni a kölyök-suta múltat, hiszem: csikó-hitünket nem fogja szekerébe többé hazug biteknek ravasz kocsislegénye, s utánatok-tanulva tisztán lépünk elétek, ha már végcélba-érni minket rendelt az élet. Részlet a „Jövő vallatása” című ciklusból. ŐSZ ’/y Catherine Spank ^ filmszínésznő kedvenc '/ kozása a lovaglás. fr ' 1 német | szóra- í (Dr. Debreezi Béla felvétele) KVÄ\\\V\\\k\\\\\\\\\\\\\\^^^ Szilágyi Domokos: Kazánkovács Joyce Taylor angol filmsztár szabad idejében festőművésznek csap fel. Irigyellek kazánkovács.' ezt a vaskos nyugalmat, amelyre a panasz, a vád, a bosszú sunyítva hallgat; ezt az üstdob-m ellet, ezt a boa-pár bicepszet, súlyos szerénységedet, mellyel holnapjaidat dicsekszed; a feketén izzó szem-parazst, mely gy ilkos lángra lobban arra. aki zavarni akar munkádban: a forradalomban. És szeretném kazánkovács, Jut meglelné dalomban ritmusát a kalapács, s ha te vezetnéd a toliam. EGY DOBOZ GYUFA A7 PMPCD nem is leszáll, ha- nem szinte lefordul a motorról. Hideg van, elgémberedik rajta, míg a harminc kilométert lefutja. Leállította a motort, homlokára tolta a szemüveget, s gémberedett kezéről lehúzva a kesztyűt, cigarettáért kotorászott a zsebében. Egyetlen szál árválkodott a skatulyában, az is elreccsent az engedatlemkedő ujjait között. Mérgesen hajította félre a hasznavehetetlen dobozt, s benyitott az üzletbe, hogy végre jó mélyet szippanthasson. Vagy hatan is álltak s pult előtt, a két kiszolgáló gyors mozdulatokkal szedett le ezt- azt a polcokról, s amikor köszönt, csak a pénztárosnő bólintott lissza, a másik kettő nem .stík ügyet vetett rá. Odaállít az asszonyok háta mögé, de amikor látta, hogy azok nyolcfélét is vesznek, odaszólt a hátuk mögül: — Csak egy doboz gyufa kellene... A KISZOLGÁLD Barbara Lass és Alain Delon a Mily öröm élni cimű film egyik jelenetében letette a kezében \ tartott zacskót, s ránézett. 2 Nem ismerte. Pedig járt I már ebben a boltban, nem I is egyszer, de itt még soha í nem látta. De szép. Annyira elmerült a nézésébe, hogy egészen elfelejtkezett a gyufáról, s csak amikor a lány rászólt, akkor riadt fel. — Igen ... én kértem . Kifizette a pénztárnál a harminc fillért, de közben a nyakát csavargatta, hogy odalásson a pulthoz. De szép! Annyira belefelejtkezett a gondolatba, hogy a gyufát zsebrevág- ta. s csak amikor betette a boltajtót, riadt fel, s gyújtott rá a hőn áhított cigarettára. De szép lány! Hátha nem is lány. Asszony már. Na és ha asszony. Hiszen mi köze lehet hozzá? Nem mehet oda hozzá, s nem mondhatja: de tetszik nekem! De szép maga! A Búzakalász elnökhelyettese köszönt rá: — Jó reggelt! Látom, a járás már képviselteti magát a vezetőségi ülésen ... vagy nem oda jött? — De, de magukhoz jöttem... — Rosszkedvű. — Nem, nem — tiltakozott riadtan — csak a motor... hideg van már... — Hideg, az biztos. De tőlünk mór lehet. Mindén a helyén van ... Beszélt, beszélt mellette az ember, s bármennyire is érdekelte, amit mondott, most nem tudott rá figyelni Egyre a lányon járt az esze, s szidta magát, nem nézte a kezét, van- e rajta karikagyűrű? És ha nincs, s mégis asszony? Csak akkor zökkent ki a gondolatból, amikor Balogh a pártbizottságot említette. De hiszen mit mondott? Ö csak bólintott rá. nem tudja- mire? Restell te megkérdezni, de most már ráfigyelt. Azaz, csak egy pillanatig. Akkor jutott eszébe, hogy a motor... otthagyta. Mi van velem, s most már érezte, elönti a méreg. Bocsánatot kért, szaladt vissza, berúgta a motort, s mire odapöfögött a kapuhoz, addigra Balogh is odaért. Együtt igyekeztek befelé, jólesett a szobák melege. Végre levethette a kényelmetlen bőrkabátot Lekezelt az emberekkel, az elnök még hátba is verte, mondván: — Hadd keringjen a véred, megfagytál a motoron, nehogy még minket szidj, miattunk lettél beteg..: EGYÜTT VOLTAK,-------------------------- hettek a z ülést, odébb húzódott, ki, az asztal sarkához, maga elé tette a blokkját, a tollat, s amikor rágyújtott, a gyufaskatulyát is. Először csak úgy, az asztalra, de azután elkezdett vele játszani. Élére állította, majd kihúzkodott belőle négy szálat, s szekrénylábakként felállította. Közben a lány járt az eszében. Vékony rést hagyott csak a szemén, de lényegében lehúnyta, s rögtön a lány arca jelent meg előtte. De ugyanakkor már korholta is magát. Bolond. Harminc esztendős korodra így megszédülni. Hirtelen az jutott eszébe, mi történne, ha bemenne Gábor elvtárshoz, a titkárhoz, s azt mondaná: Gábor elvtárs, Juhász Géza, a
