Pest Megyei Hirlap, 1961. december (5. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f V. ÉVFOLYAM. 303. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1961. DECEMBER 24, VASÁRNAP } SZÁZADUNK ÉS A BÉKE ÍRTA: DARVASÉ ÉSTVÁA ,VS^NWVVNN^^XXVS^^CCVVC^^^^C> NVNV ^J\ellemeS L arácsonij v\\\\\vw»\\\\\\\\\\w»s\\^ J óllehet a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének gyakorlati politikája egyidős a világ első szocialista államával, a kommunisták minden jelentős országos, vagy nemzetközi tanácskozása újból elkötelezi magát a békés egymás mellett élés elve és politikai gyakorlata mellett. Azért szükséges ez, mert a kommunista pártok békepolitikájának elvi alapjai változatlanok, de ugyanakkor megváltoztak és állandóan változnak azok a feltételek, amelyek között a kommunista pártok élnek és tevékenységüket kifejtik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjaiban, majd az azt követő első időkben többféléi is veszély fenyegette a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini békepolitikáját. „Balról’1 azok vitatták, akik, nem értvén meg a történelmi helyzetet, a világforradalom ábrándjait kergették. Jobbról a belső osztályellenség és az egész nemzetközi burzsoázia fenyegette a lenini békepolitikát, A kommunista párton kívül minden más párt a háború folytatása mellett kardoskodott. Csak a bolsevikok voltak mindig az imperialista háború ellen, a békekötés mellett. A nemzetközi burzsoázia pedig egyszerűen nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a világon először olyan állam- hatalom született, amely nemcsak szavakban hirdeti a békét, hanem egész gyakorlati külpolitikáját annak szol. gálatába állítja. Sokak előtt nem volt akkor világos az. amit tisztán látott Lenin és vele együtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetői. Lenin bebizonyította, hogy a békés egymás mellett élés politikája történelmi szükségszerűség. Szocialista állam csak békepolitikát folytathat, hiszen megszüntet; a kizsákmányolást, és felszámolja azokat az osztályokat, amelyek érdekeltek a háborúkban, területek meghódításában, más népek leigázásában. kirablásában. Szocialista állam csak békepolitikát folytathat, mivel ez a nép állama, a történelem leghumanisztikusabb államformája. Lenin számára világossá vált, hogy a szocialista forradalom nem győz egyszerre minden országban, ahogyan azt annak idején Marx és Engels vélte. Ennélfogva a győztes szocializmus országának, vagy országainak hosszú időn, egész korszakon át kapitalista országok mellett kell élniük. Mivel a szocializmus építéséhez béke kell, a szocialista országoknak azon kell lenniük. hogy a különböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élése békés legyen. A békéért vívott harc különben is egybevág a világ összes népiének érdekeivel. Ami pedig a világ forradalmasítását illeti: a forradalom nem kiviteli cikk. minden nép maga dönti el. hogy milyen társadalmi rendszerben kíván élni, A szocialista országok nem a forradalom fegyveres exportjával, hanem a szocialista építés eredményeivel gyakorolnak hatást a világ politikai fejlődésére. A lenini békepolitika első manifesztuma, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első óráiban megszületett és azóta történelmivé vált Békedekrétum, első döntő fontosságú gyakorlati tette a breszt- litovszki béke megkötése volt. A két világháború között az egész világ megismerhette a világ első szocialista államának békepolitikáját. A Szovjetunió kormánya lankadatlanul harcolt a diplomácia elismertetéséért, azért, hogy minden országgal normális kapcsolatai legyenek. Képviselő; a különböző nemzetközi szervezetekben, mindenekelőtt a Népszövetségben már a két világháború között harcoltak az általános és teljes leszerelésért. A Szovjetunió lankadatlanul küzdött a német fasizmus részéről fenyegető háború veszélye ellen és szorgalmazta a népek és a kormányok antifasiszta ösz- szefogását a béke védelmében. Nem a Szovjetunión múlott, hogy a hitleri fasizmusnak sikerült belesodornia az emberiséget a második világháború szörnyű katosztrófá- jába. A második világháború után néhány évvel jelentősen megváltoztak és azóta szemünk láttára folytonosan változóban vannak azok a körülmények, amelyek között a világ kommunista és munkáspártjai a békés egymás mellett élés politikáját, a békéért vívott harcot folytatják. Az 1940-es évek végére létrejön a szocializmust építő országok egész sorát tömörítő szocialista tábor. Nem egy szocialista ország van • többé, mint a két világháború között volt, hanem európai és ázsiai szocialista országok egész csoportja. Ettől az időtől kezdve nem a szovjetunió és az összes többi ország közötti békéről beszélünk, hanem a szocialista rendszerű és kapitalista rendszerű országok, azaz a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett éléséről. Ez az első és legdöntőbb különbség a második világháború előtti és utáni helyzet között. Most már nem egyedül a Szovjetunió harcol az imperialisták háborús kísérletei ellen, mert vele vannak a proletár internacionalizmus elvei által egységbe kovácsolt többi szocialista országok. Még inkább megváltozott a helyzet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta. Néhány év óta ugyanis arról beszélünk, és teljes joggal, hogy a vi- lágpxjlitikai erőviszonyok a béke és a szocializmus javára változtak meg. Míg tehát a két világháború közötti időszak egyetlen, bár hatalmas szocialista országa, a Szovjetunió csak ajánlhatta, javasolhatta a békét, vagy jobbára csak a politikai, diplomáciai harc eszközeivel küzdhetett érte. ma megfelelő politikai, katonai, gazí dasági, nem utolsósorban pe- i dig tömegerő támasztja alá I a szocialista országok béke- i politikáját. Ez a másik döntő i különbség. A ma már egész világrend- : szert követő szocializmus or- ; szágai szövetségesek egész sorával harcolnak a békéért. Éppen a szocializmus hatalmas győzelmei következtében széthullóban van az imperializmus gyarmati rendszere és alig másfél évtized alatt fiatal, független ázsiai és afrikai országok egész serege jelent meg a nemzetközi politika színterén. Legnagyobb részük egyelőre \ nem lépett a nem kapitalista társadalmi fejlődés útjára. Azt azonban túlnyomó többségükről megállapíthatjuk. hogy több-kevesebb következetességgel an- tiimperialista külpolitikát, békepolitikát folytat és így objektíve a szocialista országok szövetségese a háború és az imperializmus erőivel szemben. Vannak más kontinenseken is olyan nem szocialista országok, amelyek óvakodnak az imperialisták katonai tömbjeitől, vigyáznak függetlenségükre és bizonyos időnként bizonyos kérdésekben a szocialista országokkal értenek egyet. A népek is ráébredtek arra, hogy tenniök kell és tehetnek is valamit, ha békét akarnak. A nagy nyugati kapitalista országok népeiben ébredezik az erő tudata. Uj jelenség a világtörténelemben az a száz- és százmillió embert tömörítő népi békemozgalom, amely kapitalista és szocialista, európai, ázsiai és afrikai országok népeit mozgósítja a békéért vívott harcban. A szocialista országokat a békés egymás mellett élésért vívott harcban övező, széles és hatalmas, államokból és népekből álló szövetségi rendszer a harmadik új tényező a második világháborúi óta. Ezeket a döntő körülményeket vette .figyelembe az SZKP XX. kongresszusa, a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai értekezlete, majd utóbb a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz- szusa, amikor leszögezte, és többször is megerősítette, hogy korunkban nem végzetszerűen elkerülhetetlenek többé a háborúk. Bár van még imperializmus és az imperialisták által a világra kényszerített fegyverkezési hajsza, a nyugatnémet mili- tarizmus újjáélesztése folytán van le nem becsülhető háborús veszély, az összes rendelkezésre álló erők ösz- szefogásával, az összes eszközök felhasználásával meg lehet akadályozni a világháborút, Azelőtt az volt az álláspont, hogy amíg van imperializmus, addig elkerülhetetlenek a háborúk, tehát a háború ellen vívott küzdelem eredménye legfeljebb egy tartósabb béke lehet. Ma, mivel az erőviszonyok megváltoztak, arról beszélhetünk. hogy a háború elkerülhető, bár még létezik az imperializmus, amelynek természete magától értetődően nem változott. Ez történél^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\YV\: A mileg új. döntő fontosságú körülmény. A kelleténé kevesebbet beszélünk arról a fon- ■ tos kérdésről, hogy mit ■ jelent a békés egymás mellett élés politikája, annak sikeres alkalmazása, a két rendszer békés versenye és a szocializmus békés győzelme szempontjából. Minden marxista számára teljesen világos, hogy a békés egymás mellett élés politika, ja által biztosított béke az építés, a gyors fejlődés és az erősödés lehetőségeit teremti meg a szocialista országok számára Minél tovább tart a béke. annál inkább kibontakozik a szocializmusnak a kEpitalizmussal szembeni fölénye, annál többet tud nyújtani a szocialista rend. Minél fejlettebbek lesznek a szocialista országok, minél előbbre halad a Szovjetunióban a kommunizmus építése, annál nagyobb lesz a szocializmusnak a világ politika fejlődésére gyakorolt hatása, annál rokonszenvesebb lisz a szocializmus a népek, szemében. Ilyen értelemben tehát a békés egymás mellett élés a kapitalizmus feletti békés, világméretű győzelem fő eszköze. Emellett, mint béke- F>olitika, termés? etesen a világ valamennyi népiének érdekeit szolgálja. Ugyanis mondhatjuk, ho?y noha egy pillanatra sem mondunk le katonai erőnk fejlesztéséről, és semmiféle engedményt nem teszünk az imperializmusnak, ma a békés egymás mellett élés és a békés verseny politikájának segítségével, alkalmazásával vívjuk a nemzetközi méretű osztályharcot. A XX. század második felében járunk. Majdnem tizenhét esztendő telt el a második világháború óta. A földön óriási változások történtek. Már ma is bízhatunk abban, hogy el tudjuk kerülni a háborút. A perspektíva pedig az, hogy ha a szocialista világrendszer a termelés abszolút volumene tekintetében is túlszárnyalja a kapitalista világot, ha addigra tovább nő az imperializmustól független politikát folytató országok száma, ha tovább nő a tömegek öntudata. akkor, átbillen a mérleg nyelve és az emberiség egyszer és mindenkorra megszabadul a háború veszélyétől. Ezért érdemes élni, dolgozni és harcolni. Érdemes minden erőt latbavetni azért, hogy az emberiség a XX. század második felében végleg maga mögött hagyja az imperialista háborúk korát. Sukarno beszéde egy djakartai nőgyúiésen Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke pénteken egy djakartai .nőgyúiésen kijelentette: Indonézia egész népe lelkesen támogatja a Nyu- gat-Irián felszabadítását célzó intézkedéseket, Sukarno feihizía az indonéz ifjúságot, hogy készüljön fel a határozott harcra, létesítsen különleges gyakorlóközpontot az önkéntesek kiképzésére. Az indonéz kormány — mondotta az elnök — csak akkor hajlandó tárgyalni Hollandiával, ha átadják Nyu- gat-Iriánt Indonéziának. Kijelentem az egész világ előtt, I . hogy nem értünk egyet Nyu- gat-Iríáh „önrendelkezésével” és visszautasítjuk ezt a javaslatot. Az Indonéz Köztársaság elnöke figyelmeztette Hollandiát és más országokat, hogy Indonézia teljes komolysággal kíván harcolni Nyugatidén felszabadításáért egészen a végső győzelemig. Aidit. az Indonéz Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke táviratot intézett Sukarno elnökhöz. A táviratban felhívja az elnököt. hogy kobozzák el az Indonéziában levő holland vállalatokat és holland tőkét.
